Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-04 / 181. szám

esZAKMAGYAKOltSZAG

Vasárnap, 1957. »oeusztas l

A NYURGA, legénysorba csepe*■ fedő Kiss Jani nyakába átvetett keszeg szűrtarisznyával, kezében jókora suhánggal éppen akkor inául a •vizsorról a hosszú útnak, amikor a kondás nagy tülköléssel csatja a rétre a szegények malacait. Janit az egész család az ívteára kíséri. Anyja, egy 45 év körüli szikár, ráncoskezü, ráncosarcú asszonyka folyton csak ezt hajtogatja:

— Csak osztán nagyon vigyázz magadra. Nehogy baj érjen!

A hetyke legény csak a vállát rántja meg.

— Miért érne? Nem vagyok én mán gyerek — s a bizonyság kedvéért végighúzza kezét pelyheűző állán. Apja szavára már inkább figyel. A rekedtes szavú vézna, kicsi ember jóformán válláig ér. A fiú mindig nagy tisztelettel néz rá. Benne mindig a téli kemencepadkai-elbeszélések hősét, a kis vörös loatonái látja, aki előtt 19-ben remegve ha' jolt meg a dölyfös ispán, de még a jegyző úr is, aki olyan erős volt, hogy szétosztotta a szegények között a földesúri magtár kincseit. Ma már olyan ez, mint egy mese. Az éhség, a szegénység itt kóborol az utcában, utat csinál a heptikának, a tífusznak, s különféle varas betegségeknek. Az orvos hümmögve jár, orvosságot ír elő recepten, de hát ami kéne, legalább naponta egyszer jóllakni, azt hiába írja elő, mert azt nem váltja be a patika, de Horthy még kevésbé.

— Én nem bánom, eridj! — mondja az apa olyan hangsúllyal, mintha a fogát húznák, — De ne álázkodj meg! Ha ad, köszönd meg, ha nem, nem ... — emeli fel figyelmeztetően az .újját. Majd hozzáteszi: — igaz, onokatestvérem, de nem hozzánk tartozik. — Dühösen a levegőbe vág, mintha a szegénységet akarná agyoncsapni, aztán megfordul, s nagy haragosan lépkedve, a kicsi szalmafedelű ház udvara felé tart.

Az asszony, meg a gyerekek — számszerint hatan — mint az orgo- nasíp szétvetett lábbal állnak a kapu előtt és bámulnak a távozó után. Az utcán a kondára várva, ott ténfereg néhány vénasszony is. Összedugják <i fejüket.

— Osztán hová megy ez a Jani gyerek?

A másik bennfentesen mondja:

— Hová? Hát a gazdag rokon- ho .4., jól gyón ilyenkor tavasszal egy kis e, meg a!

A másik kesernyésen mosolyog.

— Hát iszen jó ezeknek, van gazdag rokonjuk. De én kihe főidül jak? — Olyan keserűség fogja el, hogy gyorsan behúzódik az udvarába és <t kicsi ablak függönyét félrehúzva les az utcára

JANI NAGYOKAT lépkedve baktat végig a falu utcáin. Néha megböki zsíros, agyonkopott kalapját, köszönést illetőleg, s ha kérdezik hová, csak ennyit mond:

— Megyek az orrom után, ~ s lépései egyenletesen távolodnak a falutól.

Jani sohse járt még Keselyűfal- ván, ahol onokatestvére gazdálkodik. Azt mondják, van vagy negyven kilométerre. Igaz, messze van gyalog, de ilyenkor kora tavasszal Úgy sincs munka. Ráér a szegényember. Mi tagadás, viszi a jóllakás gondolata is,

— Kip-kop i;kip-kop .;; kopog- ttok- léptei az országút kövein. Kip- kip ..., kip . i. kopog a suháng vége is egyenletes ütemmel, mintha csak óra lerme, amely méri az időt, s a kilométereket.

Jó félnapja gyalogol s azóta mindig eszik. Gondolatban. Jóízűen reggelizik, ebédel, uzsonnázik. Szinte fizikailag érzi, hogy apja testvére nagy tányéron elébe teszi a jó füstölt házi szalonnát, szikkadt kolbászt, nagydarab fehérkenyeret, s ő csak eszik, eszik, eszik s érzi: megtelik a gyomra finom étellel, s testében mint a vér áramlik szét. Aztán az ebéd: finom húsleves, s illatos töltöttkáposzta. És eszik, eszik, megint csak eszik. Azt se bánja, kai1 belebetegszik, csak egyszer ebben az évben jóllakjon, hogy egyszer érezze azt a nagyszerű érzést, hogy belül megfeszül a gyomor a jólla- kástól. De nini, furcsa ez a gyomm, már megint követel, úgy moi'og, korog, hortyog, mint az ég, mikor komor fellegek zúgnak el a falu felett.

— Várj már egy kicsit — mormogta akaratlanul is hangosan. Aztán a keshedt szűrtarisznyába nyúl, egy darab megszáradt görhe akadt a kezébe. Nagy nekikesered- ten rágni kezdi, de olyan, mint a kő. szinte reszeli, égeti a száját, ■ mintha belemarna a húsba.

<— ‘Egyen meg a fene! — mordul fel és dühösen az árokba csapja. Az iíi elfordul s egy fertály óra múlva

CSORBA BARNA:

A TAJTEKPIPA

Az íven már rengeteg név sorakozott. Nagy, kusza betűk. Látszik, hogy írói ritkán kanyarítják nevüket papirra, s ilyenkor is csak arra ügyelnek, hogy olvasható legyen. Az ív elején ennyi:

Mi, a békeszerető emberek követeljük, hogy az atom- és hidrogénbombákkal folytatott kísérleteket hagyják abba és tiltsák be ezeket a borzalmas fegyvereket, mert mi békében akarjuk felnevelni gyermekeinket. S utána nevek, nevek végtelen egymásutánja, tintával és ceruzával odakanyarítva.

Nem tudom, mire gondoltak öregek és fiatalok, miközben nevüket leírták, de feltört valami furcsa érzés és ezer, meg ezer kép.

Gyermekkorom régmúlt, de soha el nem feledhető emlékei jutnak eszembe erről a két szóról: sárkányok és hajók. Nem az Óperenciás tenger hétfejű szörnyei és nem is a hullámokon ringó csodálatos hajóvárosok, hanem csak egyszerű papírsárkányok és papirhajók. Libbenő farkú, zörgő jószág, amely madzagpórázon, papirnyelvet öltögetve libeg, ring a kopott cseréptetők felett, mintegy csúfolódva a madarakkal, hiszen ő ráér, nem kell rohanva repülr' eledelért a csipogó fiókáknak. A sárkánynak nem vo'tafc fiókái, azaz hogy egyik kisebb volt, a másik nagyobb, de semmi közük nem volt egymáshoz, mert egyike1 Ber+e Laci készítette, a másikat Seres Jancsi, a harmadiké-: megint más. Fészküknek a kamra, vagy a szekrény teteje kínálkozott, leginkább ott szunnyadtak éjjel

A papirhajók azok is szépek voltak. A kút előtti terjedelmes pocsolya tükrén ringatóztak méltóságteljesen, vagy a kanális piszkosszürke habjain siettek tova. A Szinvához is lemerészkedtünk néha. De nem szerettük. Kegyetlen volt. Hátára vette és gyorsan magával vitte a piciny hajókat. A parton nagy „hurrá”

meg a munkádat, hogy?. ss Csak m lennék olyan nehéz helyzetben. Hej* az adó — s a gazdádból ömbeni kezd, a. panasz. Mennyi adója van, mennyi tartozása és milyenek az emberek! Mindenki belőle akar élni, senki nem akar tenni neki ingyen egy keresztül szalmát sem, mindenki csak követelőzik. Arca eltorzul és kínlódva, át* kozódni kezd.

— Látod, látod — hörgi. —- Ez tess engem a sírba. Az emberek rosszasága. Legjobb a szegény embernek, nem rángatják annyira.

JANIT AZ ESTE az asszony titok- bon félrehívja.

— Hallom, már mész! Osztán van-e nektek úritökötök, meg cukorrépátok?

Jani arcán valami ámyféle végig* fut. Igen jól emlékszik rá, hogy né* hány évvel ezelőtt a nagy ínségben, %pja felkereste a rolzont, segítsen, mert olyan nagy az ínség, hogy éhenhalnak. Az asszony meg is pakolt egy hátizsákot, minden földi jó■» val — mint ahogy ő mondta az apja meg cipelte hazáig, majd beleszakadt. Otthon kiderült, hogy a sok földi jó, cukorrépa, meg úritok volté Ö bíz azt nem cipeli.

— Van még eladó is ~ lódítja.

— Pedig szívesen adtam volna nektek, szívesen — mondta őszinte sajnálkozással az asszony, y* De majd adok én néked valami mást, ami mindennél értékesebb!

Másnap még alig pitymallik, Janit valaki rázni kezdi. A gazda felesége*

—« Azt mondtad, korán indulsz» Felhőit öttelek.

A fiú nagyot ásít, dhelődikt A konyhában már ott várja a reggeli: zgy csupor savanyútej. Hamar felhörpinti, aztán nyaltába akasztja üres tarisznyáját, s nekiindul a nyári konyhából, a lakószoba felé, hogy elbúcsúzzon az öregtől. Az asszon# \einti:

— Ne menj — súgja neki cinkosan —, hiszed éppen azért költötte- lek fel, hogy ne lássa, mit adok. Na idd csak a tarisznyád!

Az asszony egy napra való henye* ’&t, kevés szalonnát csúsztat be, majd beszalad a lakóházba, s kötője ilatt valamit hoz. Körülnéz, titokzatos arccal, nem neszez-e valaki a közelben s gyorsan a tarisznyába csúsztatja.

T—r Ez a munkád jutalma! Apádnak add át. De ki ne bontsd az úton! Nagyon értékes. Még valami haj zmé.

Jani illedelmesen elköszön és nekivág a hosszú útnak,

— Kipp... kopp... kipp..; kipp. -. s kipp... — kopog a csizmasarok és a bot és lassan fogyni kezdenek a kilométerek.

De mi lehet ebben a csomagban? Mi ez a nagy titkolózás? Vaj, kolbász, szalonna talán? De annak kicsi lenne. Valami ékszer? Nem, biztosan pénz! Az lehet az, pénz. De nem hagyja nyugton a gondolat, hogy meg ne nézze.

Úgy jó félút táján leül pihenni az átszéli kőrakásra. A szűrtarisznyát magaelé fordítja, s ujjai akaratlanul tapintani kezdik, mi lehet a csomagban. Aztán köi’ülnéz, mintha attól félne, hátha valaki meglátja, hogy íz utasítás ellenére felbontja a csomagot. Benyúl, kihúzza azt a valamit. Egész halom papírba van becsavarva, mint valami féltett jószági A papír zörög, Jani bontogatja. Ai- lán néz.. néz. • mint aki rosszul lát.

— TAJTEKPIPA! mormogja csendesen és úgy néz rá, mint aki nem hisz a szemének. Tajtékpipa, de milyen! A felsőrésze berepedezeit> eléH, elégett, kopott, s ott, ahol a szár csúszik. bele jó két centi repedés vigyorog rá. Olyan, mintha aí pipa élne, mintha nem is pipa, hanem egy nyitott száj meredne, vigyorogva rá. És ez a nyitott száj, mintha beleharapna a testébe. Hát ilyenek ezek? Ilyennek nézik a szegény ember gyerekét? Azt hiszik, hogy annak minden kacattal ki lehet szúrni a szemét?

Rettenetesen dühös lesz s egyre erősebben, vadul szorítja a markában tartott pipát, hogy a becsorbult részek szinte belevágódnak a tenyerébe. Aztán hirtelen felugrik, s rettenetes erővel földözcsapja. Dühösen taposni kezdi csizmája sarkával* Arca szinte lángol a haragtól, szeme szikrázik, úgy, hogy ha most itt Jenne a gazda, arcába vágná a koszos, mocskos vackot, de úgy, hogy megfúlna tőle.

1 Nagyot fúj, fejét, arra . fordítja tmerről jött, valamit mormol, aztán ifejét leszenve hosszú léptekkel el*, 'indul az otthon felém

nagy ioiyooa onniK, az meg egy meg nagyooDa es az * már a tenger, ami csupa víz, se fa, se fű nincs a fe- ) csegő-locsogó víztömegen. i

Titokban azt reméltük, hogy a hajók el is jutnak 4 a tengerre. Az igazi, nagy óceán jár ókhoz. Bejárják a 4 messzeséget... 4

BÉKÉS, BOLDOG gyermekkor. Apró örömök, gon- j datlanság... Ezt jelentik, ezt szimbolizálják előttem i a sárkányok és a papirhajók. Az évek elszállnak to- ! va... de az utcánkban reggeltől estig most is ebben j lelik legtöbb örömüket a gyerekek. Haragosszemű, ta- j rajos, suhogófarkú sárkányok úsznak a levegőben. Be- j kandikálnak az emeleti lakások ablakán, kacsintanak j a gyerekekre, lenézik a madarakat s boldoggá tesznek 4 sok apró nebulót. Lejjebb a szinvahidnál pedig „be- 4 vetés előtt” áll a hajóraj. A vezérhajó nagy csomagoló- 4 papírból, készült alkotmány, háromszínű zászlóval. A 4 többi alapanyaga főleg újságpapír. Mennyi izgalom, 4 mennyi boldogság. 4

Az fttóbbi időben egyre többet gondolok a sárká- 4 nyolcra és hajókra. Mikor feldereng a reggel, a szűr- 4 kületben odasereglenek az ágyam köré és mesélnek. * Mesélnek, s szavuk nyomán hallok vidám kacajt s Iá- 4 tok gyermekkönnyeket. A hajó elvisz messzi vizekre, ( amelynek partján hasonló hajócskákat úsztatnak a ( gyerekek. A sárkány felrepít a messzi fellegekre. S lám 4 ott a hegyek ormán túl, valami fehérük: sárkány. Gye- 4 rekek játszanak vele...

#

IGEN erre gondoltam, pillanatok töredéke alatt, ( amíg odakanyarítottam a nevem az ívre a többi ezer , név mellé. Mert a béke nagyon drága. És hadd repül- , jenek a sárkányok, s vigyék el gyermekeink álmát,

messzi vizek felé a kis papirhajók.

•s Kecskés Rózsa *=,

kiáltással szaladtunk utána. | Kisértük és gyönyörköd- ’ tünk benne, hogyan bukdácsol a hullámokon. A mész- , szeségről annyi fogalmunk volt, hogy a Szinva egy

párkányok és hajók

IAIKlUlAllllltUMiM«AfClll«IMIU4ltAJflimil!llrtllllllllMii{IHI!tlllM4liilláJilil!lll i Hill 111111111111) III111 Ik III (lit III11111 HM

MÁR KÉT HETE is elmúlt, hogy az egyik borsodi falucskában egy szőke, cop- fos kislány elém tett egy ívet azzal, hogy íriam alá.

ott áll a falu előtt. Kis izgalmat kezd érezni, hogy mint fogadják, mii mond majd ő, mivel állít be.

Az alkonyba boruló falu utcáján idősebb ember jön vele szembe, botjára támaszkodva. Olyan szegényember kinézetű. Megállítja.

— Horváthékat keresem.

Amaz végigméri és kissé sajnálkozva néz rá.

— A zsíros Horváthékat?

rr- Ühüm.

— Forduljon vissza, fiam, oda, ahonnét jött. Nem jó hely az, ne menjen oda cselédnek. Mindenkit kizsarol, tönkretesz az a... — mondja jóindulatúan.

— Nem akarok én cselédje lenni,

— rántja meg hányavetien vállát a fiú. Már-már azt akarná mondani, hogy a felesége az apja unokatestvére. Életében először büszkélkedne a nagygazda rokonnal, de meggondolja magát. A nagygazdákat az ő falujokba sem szereti senki. Az öreg botjával mutatja, melyik házba lakik, s ő szótlanul elindul a büszke, gőgös nagy gazda lakása felé.

CSAK NAGY ZÖRGÉSRE, kiabálásra mászik elő az asszony. Terebélyes, kövér, kihízott. Arra gondol, hogy olyan, mint az Ő anyja, három is kikerülne belőle. Ingerülten kérdezi: ki az, mit akar,

— Jaj, de jó, hogy jössz, éppen rátok gondoltunk — mondja, amikor megtudja, kivel beszél. — Na, gyere beljebb! — mondja útfy, mint a jóllakottak szólnak a koldushoz. A fiú már kezdi bánni, hogy jött, de nem fordul vissza.

— Ki az? — Az ember egy Öblös karosszékben terpeszkedve szalonná- zik a konyhában nagy csámcsogás- sal. Jani úgy gondolta, biztos valami kövér, nagyhasú ember lesz. Egy cseppet sem az. Magas, sovány, sunyi, ravasz pillantású. Tekintetével szinte az ajtóhoz szögeit a legényt.

— Az unokatestvérem fia veti oda az asszony foghegyről.

A Jani lennél? Ennyire megnőttél. Na gyere, ülj le, egyél r— mondja áz ember meglepő melegséggel. A fiú szinte dülledő szemmel nézi a háziszalonnát, amit elébe tolnak. Ha nem lennének itt, két kézzel nyomná a gyomrába, de nem teszi. Ne lássák, hogy mennyire éhes. Lassan szeletelni kezdi a vastag szalonnát, nagyokat harap, nagyokat nyel. Szinte a zsír is csorog a szája szélén. A gazda nem eszik, mereven nézi a fiút.

— Osztán hogy vagytok? ■== kérdezi végül.

— Hát, — nyel egyet a fiú — jól

— Mondana mást is, de most nem ízlik a beszéd, csak eszik, eszik.

A gazda meglepődve néz rá.

— Igazán örülök, hogy ezt hallom, igazán. Mert úgy-e, úgy-e úgy van az, hogy aki dógos, nem naplopó, annak van is mit aprítani a lejbe. így van-e, te legény?

— Ühüm, — mormogja amaz két harapás között.

— A múltkor itt volt a nagyné- ném. Nem szeretem ezt a kódusfaj- zatot. Kapun még be sem tette a lábát, már rákezdte d siralmait, hogy így, meg úgy nyomorog. Ha azt hiszik, hogy az embernek sok van, hej, meg kell azért szenvedni, meg. Mindenki becsap, mindenki meg ikar lopni! Nem tudok hinni senkinek sem. A sok lusta disznónak mind az fáj, amit én összegyűjtöttem!

Az ember összeráncolja homlokát, szája a gyűlöletre torzul, csak úgy ömlik belőle a szidalom a szegények felé.

— Oszt• nagyon sürgős az utad visszafelé? — kérdezi hirtelen.

— Nem éppen.

— Nagy baj szakadt rám, nagy. Csűrt építek. De ilyenkor nincs szegény a faluba! Mikor munka van, ikkor nincs szegény rokon se! A fiammal együtt küzködünk vele...., íz sincs most itt, kocsmába ül. Az s megöl, meglop, mindenki kifoszt,

— mindenki!

— Hát éppen segíthetek. Értek zgy kicsit az ácsmunkához is. Dó- goztam velük is — mondja a legény.

— Ne mondd, — néz rá nagy tisztelettel a gazda, — hiszen akkor te neg is tudnád csinálni, ügyi?

— Ühüm! — bólint a legény, s nekilelkesedve rágja, falja a szalonnát.

— Nem, azt mégse kívánhatom. Látogatóba gyüssz, osztán én meg...

■r?r Szívesen segítek, ráérek.

— Jó szíved van neked fiú, isten íldjon meg, — mormogja végtelen hálásan. — Ne félj, nem feledkezem meg jóságodról. Feláll, s valahonnan zgy üveggel tér vissza, borral teli ooharat nyom a fiú markába. Igaz ylyan mint a lőre, de a fiúba úgy csorog, mint a vér.

Másnap meg is kezdik a munkát, ló későn, urasan, temfipsan, sokat beszélgetve. Jani a gazda fiával ■— iki csak valamivel nagyobb mint ő

— egész jól megérti egymást. Tulaj- Ionképpen csak kettőn dolgoznak, nert az öreg csak jön, megy, magya- ráz, s folyton szidja a fiát, hogy lusta. De ő úgy érzi, hogy neki szól.

Délben jó nagy szünetet tartanak. 4.z apja unokatestvére ugyancsak citesz magáért. Húsleves, jó nagy larab húsokkal. Utána lekváros lerelye. Ez igen. Nem is eszi, falja íz ételt. Ebéd után a gazda megint negkínálja egy pohár borral, aztán viccet mesélve heherészni kezd. Jani zl van ragadtatva a gazdától, s úgy lolgozik, mint két ember.

MÁSNAP, már korábban leezdik i munkát, délben csak pergeltleves van ebédre, meg valami tésztaféle.

Harmadnap már egész hajnalban kezdik a munkát, reggelre csak keménymagos- le vés, a család csak ímmel-ámmal eszi.

— Nem tudom mi van ezekkel, nem esik ezeknek jól semmi amit főzök. Egyél Janikám, egyél, nem sajnálom — hajtogatja a kövér asz- szony. Délben habart krumplilevest esznek. Az öreg meg a fia most is csak ímmel-ámmal egy keveset.

— Ezt a te kedvedért főztem, — súgja az asszony Janinak, — tudom nincs tehenetek, ritkán van ilyenre alkalom. — Jani fanyalogva rábólint. Este az asszony egy csupor aludttejet 1 tol elébe.

— Tudom, ez nálatok ritkaság, . azért adom. De ha nem kell akkor főzök valamit. Mást. — Jani rábólint: — Jó lesz ez is. Mást gondolt, < de azt restelte kimondani. Mire a . munlca végefelé értek, bableves, ■ krumplileves, keménymagos-leves i járta, ő bizony ebből is bepakolt, mert mégiscsak zsíros volt, nem úgy mint otthon. És hát szedhetett belőle, amennyi csak jólesett. A gazda ' meg a fia napközben el-eltűnöget- ( tek, bementek a szobába s igen elégedett, zsíros arccal jöttek elő. De nem firtatta, mit csinálnak, elvégre ők otthon vannak.

Lassan elkészül a csűr. Még a sertésólat is kijavítják. Az öreg egyre i gyötrőbb ábrázatát ölt. '

— Hej, Jani, Jani, áldjon meg az • Isten. De jó fiú is vagy te! De mivel \ háláljam én ezt meg? — sóhajtoz- ■ gáttá. Máskor meg azt kérdezte:

— Pipázik-e még apád?

— De még hogy! Akár egy moz*

dony — mondja Jani. .

— Valamikor én is pipáztam, ~ j sóhajtott a gazda. Volt egy tajték- ( pipám, még az apámról maradt rám, egy földesúrtól kapta ajándékba, i szolgálatért. Hej, micsoda érték! 1 Egyszer egy lovat kínálták érte cse- * vébe! Egy egész vagyont ér. Na, ■ majd egyszer, ha meghalok, végren- \ deleiben rádhagyom, — Mondja jó^ indulatú mosollyal.

— Messze van még az elmenet, hiszen még egész fiatalos .. (

A gazda arcán valami végigfut.

— Erről jut eszembe. Látod milyen gondatlan vagyok? Otthon biz- ' tosan nem tudják, hol vagy, legalább egy levelet írhattunk volna az apád- i nak.

Otthon... hm. Értől meg is feled- 1 kezett, úgy belemerült a munkába. Biztosan már várják. Dehát így ■ jobb! A gazda, ha csak rendes mun- * habért megfizetné, volna néhány 1 napig jóllakás a családban. így meg, : mint rokont biztos jó útravalóval látja el.

— Hát tán holnap hazakéne menni — hangzik bizonytalanul Jani szava. ‘

— Hát ha te úgy gondolod, én ; nem tartóztatlak. De hogy hálálom 1