Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-31 / 203. szám
Szombat, 1957, augusztus 31. ESZARMAr.^4RORSZÄG A T V M ER A tanév kezdete alkalmat ad a ^ tolliorgató embereknek, hogy egy keveset gügyöghessenek arról, hogyan is volt, amikor dk először nyakukba akasztották az iskolatáskát. Engedjék meg, hogy ezúttal a szokásos visszaemlékezés helyett az egyik hegyaljai község sokat tapasztalt tanítójának kedvenc anekdotáját mondjam el. Ö ezzel szokta bizonygatni, hogy nem olyan köny- nyü a gyermekekkel bánni, mint sokan hiszik. A háborúban nagyon ** nekké rendetle- válnak a katonák; különösen a vesztesek. A laktanyában a kilőtt hüvelyekkel is el kell számolniok, s aztán egyszerre akár az ágyújukat, tankjukat is ott felejtik, ahol meleggé válik a helyzet. A lőszerrel meg különösen pazarló módon bánnak. 1945 után a mi falunkban is annyi bomba, gránát, akna, golyó és egyéb tűzszerszám volt, hogy vizet lehetett volna rekeszteni vele. És a halálthozó szerkezetek gyermekjátékká lettek. Tűzbe pakolták a golyókat, hogy úgy pattogtak, mint amikor a kukoricát rázzák a rostán. Kézigránáttal halásztak s a páncélöklök sárgás masszájával csináltak meleget. Olyan nagyszerűen azonban senki sem értett a robbanékony dolgokhoz, mint Mag Feri, a »tűzmester« Hogy csak egyet említsek, a bátyjával gyökérszedést vállalt az erdőn és aknával forgatta ki a szíj as akáctuskókat. Mégcsak meg sem izzadtak soha a nagy munkában. A sors azonban szereti a rossz tréfákat. Ennek a nagy veszedelmekkel mindig könnyelműen packázó legénykének a kezében végül- is egy vacak gyutacs pukkant el, de úgy, hogy szégyenszemre a jobb gyűrűs és kisujjáról leszakított egy- egy perecet. Az apró szilánkok ráadásul jónéhány helyen meglyugatták a bőrét. A falu gyermekei közt nagy rémületet keltett az eset. — Hallottátok? Mag Feri elrobbantotta az ujját! — Kórházba vitték a tűzmestert. — Na ez se nyúl többet még a fahegy ü gyakorló töltényekhez sem. Elment a gyermekek kedve egy .... - időre--a robantósditól és napról-napra izgatottan kérdezgették a szüleitől, hogy mi van a tűzmesterrel. Azok elmondották, hogy szépen gyógyul és talán ő a legkönynyebben sérült a megyei kórházban lévők közül. Keringtek a hírek a gyermekek között s mindinkább nőtt az érdeklődés a tűzmester iránt. Barátai alig várták már, hogy hazajöjjön. Amikor végre megérkezett, hattagú csapat vonult a Magék portájára, hogy élményeiről alaposan kifaggassák. Feri testvére kinn az udvaron dolgozott. Tőle érdeklődtek a gyermekek a tűzmester iránt. — Ferit keresitek? Benn van az istállóhan. Tisztelettudóan nyitotta be a fes- tetlen kétszárnyú ajtót az előlhaladó legényke. Benézett és a következő pillanatban nagyot kiáltva ugrott vissza. A látvány valóban megdöbbentő volt. A tűzmester a földön ülve hatalmas gránátot tartott a térdei között, amelyen egy csavarkulccsal dolgozott. A z egyik gyermek — amikor a ™ csodálkozástól és az ijedtségtől megjött a hangja — rákiáltott: — Te szerencsétlen, nem tanultál semmit a kórházban? — Dehogynem — vágta oda büszkén Mag Feri. — Sok gyerek volt ott a tűzmester szakipából és mindegyik mondott valami újat. Most próbálgatom, hogy mit tudok belőle felhasználni. Solymár József NAPIRENDEN CSENDES PANASZ A NAP MINDEN ÓRÁJÁBAN... A nap minden órájában, minden percében tollat ragadnak munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és öregek, hogy felemeljék tiltakozó szavukat az ENSZ ötös bizottsága jelentése éllen. Szerkesztőségünk százával kapja a leveleket és táviratokat, melyek népünk hangját, határozott állásfoglalását tükrözik. Legutóbb a következő üzemek és intézmények küldték el táviratukat az Országos Béketanácsnak, illetve a magyar Külügyminisztériumnak: A Lenin Kohászati Művek nőtanácsa és a gyár összes nődolgozói, a 36. sz. Autóközlekedési Vállalat ormosbányai főnöksége, Borsodi Hőerőmű pártszervezete, Megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat összes dolgozói, Golop község lakossága, a Betonútépítő Vállalat kazincbarcikai építésvezetősége és összes dolgozói, a Szerencsi Autó- és Gépjavító Vállalat, a Lenin kohászati Művek acélöntöde-gyárrészleg 9,30 dolgozója, a sátoraljaújhelyi járási földművesszövetkeket tagsága, a kazincbarcikai központi szénosztályozómű dolgozói, az Északmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat vezetői és dolgozói, a Kereskedelmi, Pénzügyi- és Vendéglátóipari Dolgozók szerencsi területi bizottsága, a Megyei Terményforgalmi vállalat, mezőcsáti gépállomás, miskolci postaigazgatóság forgalmi osztálya, Bodrogkeresztur község tanácsa és a tanácsülés valamennyi résztvevője, sátoraljaújhelyi MSZMP pártszervezet tagjai, Fel- sőnyárád község dolgozó parasztsága, Göncruszka község lakossága, az ujdiósgyőri pártszervezet vezetősége és tagsága, a Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Vállalat összdolgozói, a miskolci I. sz. postahivatal párt- szervezete és a hivatal dolgozói. . (Folytatjuk.) Támogatjuk a Kádár-kormányt csirkefogók, A Diósgyőri Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat összes dolgozói tiltakozó táviratot küldtek az Országos Béketanácshoz, az ENSZ főtitkárához és az ötös bizottság elnökéhez, Andersen úrhoz, melyben tiltakozásukat fejezik ki az ötös bizottság ama megállapítása ellen, amely szerint Magyarországon nem ellenforradalom, hanem nemzeti felkelés volt. De igenis ellenforradalom volt és nem a becsületes dolgozók, hanem a régi reakciós és huligán elemekből összetevődött felforgatok csinálták. Minden erőnkkel támogatjuk a Kádár-kormányt! örök hála és dicsőség annak a szovjet hadseregnek, amely másodszor is visszaadta szabadságunkat! A becsületes, dolgozó magyar nép biztosíték arra, hogy itt többé nem lesz ellenforradalom! A Diósgyőri Kiskereskedelmi Vállalat összes dolgozói. TVehéz ' sóhajtással ^ ’ emeli a seprőt, olykor megáll, jajgat. Lassan mozduló seprője nyomán csendesen száll a por. — Nincs víz, Ilon néni! — hallatszik egy kiáltás a csillogó lemezhalmok mögül. Felemeli a fejét, a hang irányába tekint. Szótlanul leteszi a seprőt, karjára akasztja a kannákat és vízért indul. Lassan lépked a telt kannák súlya alatt, visszafelé. Ahol nem bírja tovább, megpihen. Hogy kicsoda ez a sóhajtozó, beteg asszony? Kelemen József né, a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozója. Itt az ónozóban sepreget. és vizet hord. Pedig nem nagyon bírja a sok hajion gást, a sok mozgást. Kétszer operálták, legutóbb háromszor vágták fel — májra. De panasz nélkül végzi a dolgát, csak sóhajtozik, fájdalmas arccal jajong, s pihenget. — Miért nem kéri magát' könnyebb helyre? Hiszen akad munkahely a gyárban, ahol nem kell annyit haj-lon- gani, mozogni — fordulok hozzá. — Gyanakodva méreget, aztán megenyhül szeme szigorúsága, amint beszélni kezd: — Már mindenkit kértem, de hiába. A művezetők, a mesterek, meg az üzemfőnök ép- pencsak meghallgattak. — És az üzemorvos? — Őhozzá is mentem sokat. Nemrég került el a kórházba* Csak mosolygott, mikor panaszkodtam. »Jó helyen van maga, lelkem« — ezt mondogatta mindig. — Régóta dolgozik a gyárban? — kérdem. — Lassan már több mint tíz éve lesz — válaszol szűkszavúan. — S a férje? — Meghalt a háborúban — mondja nedvesülő szemmel. — J£ét gyermekem maradt rám, meg öreg édesanyám. A fiam is itt dolgozik a gyárban, most szabadult nemrég. Villanyszerelő. — Azért mégis betegen dolgozni? — csodálkozom. — Muszáj — válaszolja. — A szükség hajtja az embert. Csak az a baj, hogy többször vagyok maródi, mint egészséges, munkaképes. Mégsem hallgatnak meg. — Forduljon a párthoz — tanácsolom neki. — A párt majd segít magán is! Gyanakodva fürkész szemével, mint az első pillanatokban. Aztán csendesen megszólal. látszik szégyenli, amit most mondani akar. — 1945 óta vagyok párttag, de ilyesmit nem tudnék megtenni. Akkor azt mondanák rám, egyéni érdek. Pedig elhiheti, jólesne, ha az elv társak segítenének. Köszön és indul, nem marad tovább- Üjra kezébe veszi a seprőt. S a felmorduló daru csörömpölő láncainak sírása már elnyomja Hon néni fájdalmas sóhaját. De látom, megáll, arcát vad fájdalom görcse torzítja el, kézével félve nyúl hasához. Most is mélyet hajolt. Lemezgyári kommunisták* művezetők, mesterek, üzemfőnökök! Az ónozóban egy beteges asszony. Kelemen' József né várja, hogy segítsetek rajta, s orvosoljátok a baját. A lemezgyárban van még olyan munkahely, a fürdő és a kerékpármegőrző, ahol nem kell sokat mozogni, hajlon- gani, nyugodtan ülhet az ember. S ez még egy beteges asszonynak sem lenne fárasztó. Kérdezzétek, hallgassátok meg Kelemen Józsefnél. Azt hiszem örömmel, sóhaj- tozás és fájdalmak nélkül, boldogan dolgozna ott. *— pataky — Október 20-án nyílik a III. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás /1/f icsoda? — kérdezte Kovács, a közlekedési főnök. — Felmentem erre a mindenképpen útban álló ócskás vagonra, hogy megnézzem a tartalmát és ... — Még nem jutott ember a kirakáshoz, igazgató elvtárs, — mondotta Kovács —, de délután biztosan ... — És ahogy a tetején hajladoztam — folytatta az igazgató kiesett a töltőtollam. Hiába kaptam utána, beesett az ócskavas köze, le- perdült, bizonyára egészen a kocsi padlójáig. — Kár! — jegyezte meg valaki. — Különösképpen azért sajnálom, mert feleségemtől kaptam születésnapomra. — Nem lesz itt baj — szólalt meg Kollárik kiegyensúlyozott modorában. — Vagyunk itt elegen, kirakjuk a vagont, minden darabot jól megnézve, amelyikben üreg van, hogy el ne dobjuk a tollat. — Ügy van! — helyeselt Kovács. — Gyerünk! Rajta! — buzdultak fel a többiek is. A kabátok lekerültek a műszaki vezetőkről, ők pedig felkerültek a vagonra. Repülni kezdtek a törött mosdók, ócska lábasok, fazekak, tepsik, lavórok és különösen nagy számban az egyfűlű, gömbölykés zománcedények. — Azért egy nép kultúrájának az ís fokmérője, — jegyezte meg Kollárik akkurátusán —, hogy menynyit használ el ezekből az edényekből. Mi, magyarok, az itt szerzett tapasztalatok szerint bőven használunk. — Magam is vettem egyet a múlt héten a kisfiamnak, — mondta a fűtőház Áriában lakó, onnan Ózdra járó művezetője. — Igazán? Hát ez nagyon érdekes! És melyik boltban árulnak trágyadombot? — kérdezte Paizs kajánul. Kitört a. kacagás, a megtréfált maga is kacagott. Hátukra odaragadt az ing a. verejtéktől, arcuk, homlokuk nem is gyöngyözött, hanem folyt rajta a víz, de azért jókedvűen dobáltak a darabokat, azok csattanva, zör- renve hulltak magas halomba. Az üreges darabokat megnézegették, megrázogatták. IS őzben Mándi főművezető oda**■ ért, röviden beszélt Mengyi- vel, egyenes nyakkal bólintott, majd felkapaszkodott a kocsira, köszönt és ö is dobálni kezdte az ócskavasat. — Rakjuk hát, ha már így van! — mondta komolyan. — Itt vagy, Feri?—-szólt az igazgató. — Nektek megy ez, hát csak dobáld te is! — Bizony, úgyis gazda ő a bilikonzervatóriumban! a-? nevetett Kovács. — No, az kell még, hogy a kitűnő acélt gyártó martinművet így csúfolják! Tréfák röpködtek, kacagások csurrantak, a jókedv feledtette a hőséget; alig egy jó óra alatt kirakták a kocsi tartalmát. — Hát csak nem, került meg a toll! — búsult Mlinárik. — Milyen toll? — kérdezte Mándi. — Hát tollat kerestünk? — Igen, az igazgató elvtársét, — magyarázta valaki. — Azt, amelyik ott ragyog a belső zsebében? — mutatott Mándi a vasgerenda végén lógó kabát felé és megértőén villant tekintete az igazgatóra. Pár pillanatnyi csend után mindannyian harsányan felkacagtak. — Hát így rakatta ki velünk az ócskavasat! — kiáltott Lele Kovács a kacagásba. — És meg is vizsgáltatta! — nevetett Kollárik. — Jól belenézetett minden egyfülűbe. Űjabb nevetés. Leugráltak a kocsiról. Törölgették a verejtéket. Közben az igazgató halkan beszélt Máriáival, majd a többihez fordult: — A daru meglesz, most már ne zavartassuk magunkat, mindenki végezheti saját munkáját, elvtársak! Viszontlátásra! \ A többiek üdvözölték, aztán mosolyogva, elégedetten néztek fürgén távolodó alakja után4 Felkerültek A városi tanács művelődési osztálya keretében alakult Művészeti Tanács a nyári szünet után tartott első ülésén részleteiben megtárgyalta a III. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás megrendezésének tervét és az azzal járó teendőket, problémákat. Csabai Kálmán íestőmű- ♦»♦♦♦»♦♦♦< »»♦»♦♦♦♦♦♦»♦•♦»♦♦* vész, a borsodi képzőművészek munX kacsoportjának vezetője ismertette a terveket és az előkészítő munka eddigi eredményeit. A kiállítást ezúttal is a Herman Ottó múzeum emeleti termeiben rendezik meg. A tárlatnyitót október X 20-án tartják és a megnyitó beszéd a kabátok és mintha Sstxebeszilti elmondására Kállai Gyula mOveló- voIna a csoport, élénk beszélgetés-í des> minisztert kérik tel A muvesze- sel, jókedvűen zúdult a repülőhid* ^ tanács tagjai vállaltak, hogy ki-kt felé. — Hát ez mi volt, Barna? =* kérdezte Bódi álmélkodva. — Ez kommunista példamutatás volt, Bódi, ha nem tudnád. El tu- * dod-e képzelni, hogy a Rima mél-i tóságos igazgatói ezt megtették | volna? Nem! Mert az igazgató a x pohos részvényeseké volt, a műszaki Z vezetők pedig az ö hajcsárjai. Ez af mi igazgatónk, hókás és a mi veze- X tőink! Látod, nekik sem dolguk ez,t mégis megcsinálták! Nálad meg azt a szemétdomb... Szégyelld magad,t Boldizsár! 1 — Szégyellem is! No, mit szólszt hozzá ? t I/1 ppen most érkezett vissza Res- X tás Jóska a cigarettával. $ — Bódi bátyám, a büfében nemt volt Kossuth, ki kellett lógnom at Gyújtóra! — mentegetődzött. t — Máskor ne lógj ki, hanem t gyere vissza! Vagy el se menj! —X mordult Bódi és zsebredugta a cso-t magot. — Azért is kibírom, mígt kész nem leszünk! X Jóska megkönnyebbülten szusz- X szántott, aztán álmélkodva látta, j milyen igyekezettel lát munkáhozX a három ember. Feléje is röpködniX kezdtek az utasítások. Ügy mozog-X tak, mintha nem is omlana a. vas-X kertre az izombágyasztó hőség.X Tizenegy óra után kilenc perccelt szólt Bódi Barnának: « — No, Barnus, mehetsz jelenteni,\ hogy kezdődhet a rakodás! j — Te meg pöffents rá, Bódikám/« — bíztatta Barna szeretettel. j — Azt teszem, egy komám! J Gyufa sercent, világos lánggal i emelkedett a cigaretta végéhez Bódi azon keresztül nézett, Mengyii Barna elégedetten villogó szemébe, j — No, látod! — mondta még 5 M^nyi és elsietett. * Hódi elégedetten mélyre szívta,« majd kifújta a füstöt és aj kész munkára nézve az az érzése♦ támadt, hogy valami kitisztult♦ benne. J PÁLMAI ZOLTÁN7 egy-egy festőművész társaságában végigjárja az üzemeket, vállalatokat, intézményeket, hogy a kiállítás erkölcsi és anyagi támogatására kérjék fel a vezetőket és a dolgozókat. Lehetővé akarják tenni, hogy a kiállításon magánosok is kedvező fizetési feltételekkel juthassanak egy-egy, értékes művészi alkotás birtokába. A művészeti tanács ülésén a helyi képzőművészeti kultúra fejlesztésének több égető problémáját és azok megoldási lehetőségeit vitatták meg. Kívánatos volna azonban, hogy ilyen problémák megtárgyalására a művészeti tanács vonja be a munkacsoport több tagját, hogy ők is hallathassák észrevételeiket, kívánságaikat, elgondolásaikat. Öröklakása is lehet, ha játszik a LOTTÓN Jflaeika a tepertőben (!) Hét és félki lp tepertőt foglaltak le és koboztak el a miskolci földművesszövetkezet vásárcsarnoki standjáról. Az intézkedés jogos volt. Nem válik egyetlen földművesszövetkezetnek sem dicsőségére, ha a legelemibb tisztasági rendszabályt sem tartja be, ha az általa árusított élelmiszerek szennyeződnek, nem a követelményeknek megfelelően vannak tárolva. A miskolci földművesszövetkezet lelkiismeretlen vezetői árusították azt a tepertőt, amit a raktárablakon bemászott macska bepiszkított, beszennyezett. Amikor a vásárcsarnok vezetői felelősségre .vonták a stand vezetőjét, még annak .állt feljebb és olyan kijelentést tett: — Különb dolgokat is megesznek a dolgozók. (!) Visszaélés ez a vásárlóközönséggel szemben. Helyes lenne, ha a szövetkezet felelős vezetői megfelelő intézkedéseket tennének és nem tűrnék, hogy ilyen eset előforduljon. — Téli diétás és paprikás szalámit küld a brüsszeli világkiállításra a Szegedi Szalámigyár. mától minden este bárban a Magyar-Rohrer duó szórakoztatja kedves vendégeinket Italválasztékl Hangulatt Tánc! Nyitva mindennap reggel 4 Aráig Avas Szálloda vezetősége Szlaadd. magiul,QjőIcLLzsüv !
