Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-19 / 194. szám

Hétfő, 1957. augusztus 19. ßSZÄKMAGVARORSZÄG s EMLÉKEZZ IFJÚSÁG ! AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI RÓVA IA EGY ..ÖRÖK FIATAL" VÍSSZAEMLÉKEZÉSE Milyen volt a fiatalok élete az alkotmánytalan világban ? Az én ifjúságom az első vi­lágháború és a Horthy-tearor kibontakozásá­nak évéiben zajlott le. Ifjú voltam, de sok tíz- és százezer magyar fia­tallal együtt nem éreztem az ifjú­kor örömeit; a mi életünk örök problémákkal való küzdés és a ki­zsákmányolok karmaiban való ver­gődés volt. Akkor nem volt a nép­nek alkotmánya, akkor nem törőd­tek az ifjúság jelenével, jövőjével, akkor az ifjúság kizsákmányolt páriaként élt. Az első világháború idején és a Horthy-rendszerben az ifjúmunká­sok munkaideje kora reggeltől késő estig tartott. A tanulók ki voltak szolgáltatva a mestereknek. A pá­rakban, ahol szervezett munkások voltak, valamennyire jobb volt^ a helyzet. A tanulók döntő többsége azonban kisiparban dolgozott. A tanulási idő 3, 4 év volt. Azért ilyen hosszú idő, mert a tanulóval végez­tették el a házimunkát, a favágást, a parkettkefélést, cipőtisztítást, be- | vásárlást, s ahol gyermek volt, a j tanulónak kellett mosni a pelenkát ♦ is. így a szakmai képzésre kevés» idő jutott. „ ; Vidéken még jobban kizsakma- ♦ nyolták az ifjúmunkásokat. Legtöbb | vidéki mesternek volt egy kis föld- ♦ je is. Ezt a mester a tanulóval, az ♦ ingyen munkaerővel műveltette. ♦ Amilyen hangulatban volt a mes-♦ tér felesége, olyan kosztol adtak a J tanulónak. ! A tanulók teljesen ki voltak szol- - gáltatva a mestereknek, a mester- néknek. A legelemibb egészségvédelmi f követelményeket sem biztosították j számukra, hiszen műhelyben, szál-j mazsákokon aludtak, vagy pl. az - asztalosiiparban a forgácsra dobott * zsákdarabokon, gyalupadon. X A tanulónak nemcsak egész nap- Z ját használták ki, hanem elvették I az estéjét is. A tanonciskolái okta-X tás este 6-tól 8-ig történt. Elvették! a vasárnapját is, mert reggel 10-től * 12-ig, délután pedig 2-től 4-ig volt az oktatás. Az 1917-es októberi forradalom hatására mi is megpróbáltunk em­beribb életet kiharcolni magunk- nak. Akkor a Tizeshonvéd utcai ! tanonciskolába jártam. Megszervez- ! tem egy tüntetést. Azt követeltük,! töröljék el a vasárnapi tanoncokta- ♦ tást. Sóik eredményre nem vezetett, % mindössze annyira, hogy az ifjú-1 munkásság tudatára jött: a helyze- J ten szervezetten kell változtatná; ! ♦ a nap-♦ sugár * fénye a Tanácsköztársaság idején ragyogott először. A Tanácsköztár­saság törvénye biztosította az ifjú­munkások emberibb jogait. Hat órában határozta meg a munka­időt, biztosította a díjtalan fürdést a mostani Szabadság fürdőben, in­gyenes üdülést Lillafüreden és igénybe vettünk egy kastélyt a be­teg, gyenge fizikumú ifjúmunkások pihenésére. Az ellenforradalom mindezért ke­gyetlen bosszút állt. A fehér terror börtönbe vetette, legyilkolta a mun­kásosztály és a parasztság legjobb­jait. Miskolcon a Szim-féle különít­mény a mostani kiegészítő parancs­nokság helyén volt. Aki odakerült, borzalmasan, megkínozták. Engem is, idehoztak. 17 éves voltam akkor, bűnöm az volt, hogy az ifjúmunká­sok titkára voltam, hogy harcoltam & fiatalság emberibb jogaiért. Szim Lőrinc és Nikii főihadnagyok addig pofoztak, míg az arcom kiíhasadt, számon és orromon vér jött. Aztán , a többi hóhér vett »■kezelés alá'<. Nyakamra zsanért kötöttek és foj­togatták, s mielőtt ■megfúltam vol­na, levették a nyakamról, utána megbotoztak. Nyolc napig kínoztak, s utána vittek át az ügyészségre. Négy hónapig voltam letartóztatás­ban, utána egy évig mindennap 11 órakor jelentkeznem kellett a rend­őrségen és családtagjaimon kívül senkivel szóba nem állhattam.--- Ifjúmunkások sorsa a Horthy rendszer időszaka alatt nagyon ke­serves volt, 25 év alatt jóformán semmit sem változott. Azaz mégis valamit. A vasárnapi tanomcoktatást eltörölték és helyette bevezették a levente foglalkozást. A taniilnir változatlanul ki M ldiiuiui\ voftak szolgáltatva a mestereknek, mesternéknek, a szakmát nem tudták jól megtanul­ni, s ha megtanulták, akkor sem értek el vele túlsókat, nagy volt a munkanélküliség, s a fiatalok se­gédlevéllel a kezükben országuta­kon csavarogtak, városról városra bolyongtak, munkát keresve. S mi­lyen sors várt ezekre a fiatalokra7 Éhezés, nyomor, s ez melegágya volt a bűnözésnek. Megfertőzte, le­rontotta. tönkretette az egész ma­gyar ifjúságot a Horthy-rendszer. Sokan ma elfeledkeznek erről. De nem árt, ha a mai ifjúság az alkot­mány-adta jogok birtokában néha- néha visszaemlékezik, hogyan él­tek a fiatalok a kapitalista Magyar- országon? FRANK MIKLÖS BORSODI GYULA: ALKOTMÁNYUNKAT ÜNNEPELJÜK Találkozni jött város és falu, elküldte népét a termő határ, szelíden, barnán, mint a kenyerét. Búzakalásszal, hittel, reménnyel jön a hajdani summás és cseléd. Szerelmesével lépeget a lány, kis kosarában frissen sült kalács, Kipirult arcán sugárzó tavasz, hajára az ég aranyport havaz. Emiit kitárult, virágos kapuk köszöntik őket s az új kenyeret, Munkások jönnek, s mint acéldaruk csapnak egymásba vaskos tenyerek. Egy kislegényke ámulva nézi a szélesvállú óriáskohót, Még tartalmatlan, még furcsa néki még föl sem fogja értelme a szót. Mit tudja, ki volt Werbőczy, Dózsa, elnyomó, s harcos. - annyi névtelen, - Am ő a válasz itt minden szóra: a sorsunk, jövőnk békés, szép legyen Ö a felelet, ővéle szólnak a sebesröptű, fényes tengelyek, Az ő szavára válaszolnak Tokaj felől az illatos hegyek. S mint nap a földnek a termőerőt, úgy ád a szívnek szárnyat a remény! E nép a porból tiszta fénybe nőtt, rózsák nyíljanak a lába előtt! Boldogan, felszabadultan, a béke, . a barátság, a munkás-paraszt össze- •; fogás jegyében ünnepeljük alkotnia- ( nyunk ünnepét. E napon szerte az 5 országban munkások, parasztok, öre­gek és fiatalok ezrei és milliói tesz- , nek hitet pártunk szocializmust építő politikája mellett. S e napon lapoz­gassunk a történelem könyvébe, néz­zünk vissza a múltba, nézzünk a jö­vőbe, hogy erőt merítsünk nagyszerű munkánk további folytatásához. Lapozgatunk és gondolataink messze szállnak a múltba, eszünkbe jut a Horthy fasiszta rendszer népet nyúzó politikája. Gondolatunkban felsorakoztatjuk és összerakjuk, hogy is volt a múltban; mit kaptunk a fa­siszta rendszertől? Munkanélkülisé­get, éhséget, nyomort. 1930-ban pél­dául félmillió ember volt az utcán, jórészt ifjúmunkás. Jutott-e a Hor­thy-rendszer egyetlen egy vezetőjé­nek is eszébe, mi van a magyar fia­talsággal? Nem! Ha kaptunk is mun­kát nagynehezen, agyonhajszoltak bennünket; s a bér? Csak arra volt elég, hogy megmeneküljünk az éh­haláltól. Üdülés, fizetett szabadság, ingyenes orvosi ellátás, állami lakás — még gondolni sem lehetett rá. Pusztított a tüdőbaj, s a népbetegsé­gek ezrével szedték áldozataikat. Tanulási jog? Csak az úri osztály­nak, A felsőoktatási rendszert jel­lemzi az 1938-as évi statisztika, hol a munkás- és parasztszármazású hallgatók együttesen 3 százalékot képviseltek a polgár- és úriosztállyal Az ifjúmunkásokra A kék munkaruhás lány, mint a hervadó virág, letörten áll a fú­rógép előtt. Tekintetét könny homály ősit ja el, s szájaszéle néha remeg. Szívét vad fájdalom szo­rítja össze, szeretne fel­kiáltani, hangosan zo­kogni, de csak vergődik, mint a fészekből kieseit, repülni nem . tudó ki­csiny madár, és befelé zokog. Látszatra ez a lány pontosan olyan, mint bármelyik miskolci mun­káslány. Lassan kilenc éve él Magyarországon. Átvesz szokásokat, vi­selkedést, csali mély, sö­tét tüzű, örökké bánatos pillantása árulja el, hogy szivében örök és kiolt- hatatlan honvágy lángol: a görög nép, a görög ha­za szeretete. Otthonában csak álmaiban jár, mert a valóság nagyon kegyet­len, könyörtelen, addig, míg a nép nem veszi ke­zébe Görögország sorsát; hazájába addig nem te­heti a lábát. Ez a lány egy levert szabadságharc, egy rab­ságba hajtott nép tragé­diáját hordja magában. Megkérdezem, mi bánt­ja? S2 emében könny­csepp oi-illog. EGY GÖRÖG LÁNY, AKI KÖZÖTTÜNK ÉL . ... ......... ». 1VAVAVAVAVAVAV»*« !S!í!8!!S!SSít!S — Kapta üzenet, apja beteg nekem nagyon. És én nem láthatja meg őtet. — Mi baja? — Apja nekem volt szabadságharcban, Mak­ros tábornok mellett. Le­verték szabadságharc, s apja nekem vetették bör­tönbe. 15 év. Sokat ki-, nozták, megvertek. Most már nincs börtönbe, alagutat ástak, úgy men­tették ki. Nem bírta menni, vitték. Azon ol­dalon, ahol szíve van neki, amivel szerette anyám, eiftgem és Görög­ország, nincs oldalbor­dája. Mind összetörték. Apja üzente, szeretne látni, mielőtt meghal, de én nem láthatja meg őtet. — Miért nem mehet G ör ögországba ? — Vetnének engem is börtönbe. — De hiszen maga nem követett el semmi bűnt. Hiszen még 10 éves sem volt, amikor elhagyta az országot. — Ott bűnös vagyok. Aki hazáját szereti, bör­tönbe vetik. Míg ott lak­ta, nagyon sokat szen­vedtem. Éjszaka sose aludtunk, angol katonák törtek ránk, kiabáltak, röhögte rá, csúfolta en­gem is, anyját is. És rug­dosta. És mindent elvit­tek, elraboltak. Aztán anyját is börtönbe zár­ták. Ott maradta egye­dül, csak a párt vigyá­zott rám. — Mikor látta apját utoljára? — Édesapja én nem is ismerje. Két éves vol­tam, amikor otthagyta. És apja se tudta, anyja se, hogy én Magyaror­szágra kerültem, ök ül­tek börtönbe..; Lassan beszél, töri a szavakat; Szája szélén nagyon mély, keserű ránc, tekintetében méla­bú. Rettenetesen nagy tragédia az, amit mond. A görög nép hiába fo­gott fegyvert szabadsá­gáért, az egész nemzet­közi tőke összefogott el­lene. A legjobb görög hazafiak ezrei vannak börtönben, gyilkolják, halálra kínozzák őket. A görög hazafiak ezrei szó­ródtak szét szerte a vi­lágon. De erről hallgat az ENSZ. Hallgat Ame­rika. Erről nem szól egy szót sem Anderson úr. Ügy látszik, a görög szabadságharcosok nem­zeti tragédiája nekik természetes. Furcsa er­kölcs ez. Az igazi sza­badságharcosokat bör­tönbe vetik, és a börtön­ből kiszabadult gyilkoso­kat szabadságharcosok­ként ünnepük... A lány letörli köny- nyeit. Erőt vesz magán; Aztán ezt mondja: — Nagyon jó nektek, magyar fiatalságnak. Van hazátok, nincs rab­ság. Van alkotmány, van jogotok. És nem tudtok ti azt jól megbecsülni. Nagyon drága kincs. Én ezt tudok és tudja az a sók-sok fiatal, akinek hazájában ez nincsen meg. A lány elfordul, elme­reng. S ki tudja, gondo­latban hol, merre jár? Talán édesapját öleli, az apát, akit csak agyon­csókolt fényképről is­mer ;; ; CSORBA BARNA izemben. Igen, ezt adta az úri rend. teljes jogfosztottságot, a fiatalság, le különösen a női munkaerő ki­zsákmányolását. Emlékezz ifjúság, s jól vésd szí­nedbe, hogy is volt 45 előtt és hogy nan ma! Ma szabadok vagyunk. Munkásoké i. hatalom, a gyár, a bánya, a pa­rasztságé a föld, a népé minden alyan eszköz, mely szükséges fel­emelkedésünkhöz. Nem a három­millió koldus országa többé hazánk. Eltűnt a múlt társadalom kivetett páriája: a tanonc, kit mindenki csak rúgott, de senki nem védett és nincs többé rabszolgasorsban sínylődő szol­galegény, cselédlány. Ma a fiatalok korszerű tanműhe­lyekben — mint a vasgyári ipari tanulóváros — sajátítják el a szak­mai tudást. A múltban a tanulónak fizetni kellett a mesternek, hogy őt tanítsa, ma a tanulók fizetést kap­nak munkájukért. Alkotmányunk biztosítja a jogot a fiatalságnak a munkához, ha te fiatal is vagy, de egyenlő értékű munkát végzel az idős szakmunkással, ugyanazt a bért kapod, mint ő. Ugye nem volt így a múltban? Középiskolás diák, egye­temista, emlékezz csak, hány iskolát építettek — mint a Nehézipari Mű­szaki Egyetemet, Kohóipari Techni­kumot — és mennyi diákszállót a számodra! Emlékezz csak egyete- mist-a, nemcsak tanulhatsz,, ösztön­díjat is kapsz! Kapsz ételt, kapsz ott­hont és ha végzel, az állam elhelyez* Ezt ne feledd! Az alkotmány biztosítja a fiatal­ságnak a pihenést. Fizetett szabadsá­godat gyönyörű üdülőkben töltheted« Ifjúsági táborok állnak a rendelke­zésedre. Ugye helyesled ezt? 18 éves korodtól választópolgár vagy és meg­választhatnak bármilyen funkcióba» — ha rátermett vagy. Fiatal! Lelkiismereted azt diktálja, védd azt a jogot, amelyet kaptál. Ne feledd ifjúmunkás, hogy a tőkés vi­lág szeretné elvenni tőled,, amit 12 év alatt építettél és kaptál. Paraszt- fiatal, tőled a földet szeretnék visszás venni a grófok, bárók és földesurak« Diák, téged megfosztanának a tanu­lás, a művelődés lehetőségétől! Tud­nod kell, hogy munkád eredménye egy-egy tégla a haza építésében. Vi­gyázz, ha rosszul építed ezt a falat* könnyen rádomolhat! Ne feledd., jog csak akkor illet meg, ha kötelessé­gedet is teljesíted a hazával, a nép­pel szemben. Fiatalok, munkások, parasztok, diákok — gyertek, fogjuk meg egy­más kezét, s kéz a kézben a KISZ zászlaja alatt haladjunk előre azon az úton. amelyet számunkra pártunk, dolgozó népünk megjelöl és amely egyben nemzeti felemelkedésünk útja. NÉMETH LÁSZLÓ KISZ megyei ágit. prop. oszt. vez« A 2 üzem KISZ titkárjával lé­** Vünk be a Borsodvidéki Gép­gyár öntőcsarnokába. A titkár körül­néz, aztán egy félmeztelen, öntőfor­ma fölé hajló fiatal mellett áll meg. — Marcsek Jóska, téged kere­sünk! — A fiatal öntő felemelkedik s kíváncsian néz rám, — Van egy kevés ideje? Bólint, s már indulunk is. Egy félreeső helyen állunk meg, ahol nem hallatszik erősen a daru csörömpölése, a munka zaja, a gépek zúgása. — Hallottam magáról egyet s mást, — mondom. — KISZ vezetőségi tag, az öntő ifjúsági brigádjának a vezetője és az egész brigád felaján­lást tett a VIT-re és az alkotmány ünnepe tiszteletére. Azt is tudom, hogy 213 százalékos eredményt ért el, a selejtet pedig 1.6-ról 0.18 szá­zalékra csökkentette le. — Ügy van — bólint. — Szeretnék még többet is tudni magáról Vállát kissé felhúzza. — Mit mondjak? Dolgozom. Amibe belefogóki ha törik, ha szakad, elvégzem. Ilyen a természetem — mondja szűk­szavúan. — Az alkotmány ünnepe tiszteletére felajánlást tesz. Túlteljesítette, érdekel, mi az, ami ösztönzi? — Mi? Ha többet termelek, nekem is több jut és tbbb jut az or­szágnak is. Nem, elégít ki a válasz. Tovább firtatom. • Gondolom, azért valami más is van, ami ösztönzi. Tudomásom szerint maga olyan ember, aki nagyon megfontolt, s aki mindig tudja mit, miért tesz. , ~ Tudom, mire gondol. Nézze, én már világjárt ember vagyok. A második világháború idején bejártam fél Európát és úgy hozta a hely­zet hogy szüleimmel együtt 1951-ig a Német Demokratikus Köztársa­ságban laktunk. Láttam a háború rémségeit, láttam a fasizmus igazi arcat Sose felejtem el azt, amit Lipcsében láttam, hallottam.- Ott volt egy koncentrációs tábor. Amikor közeledett az arcvonal, akkor az SS-ék nagy ütlegelések közepette a rabokat Magdeburgba hajtották, s aki nem bírt menni, azt bezárták a barakokba. utána pedig hogy semmi nyom ne maradjon, lángszórókkal mindent felégettek. Barakot> embert Whiter jti , /IIüresek Qáakáoai (iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiifiiiiiiiimiiiiiiiuiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiuiiiiiiiiuiiiiiiiiiMuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii !iiiiiiiiiiiniii!imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiHimiiiiiiiiimiiniiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiii Az És most, októberben megint lát- ^ tam a fasizmus arcát. Láttam, amikor a főposta előtt diákok lever­ték a vörös csillagot, ök csinálták, de nem az ő ötletük volt. Volt egy nagydarab, csizmás, bajszos, prém­kabátos férfi, az uszította őket. És láttam, amikor a tömeg megindult a rendőrség felé, ez az ember ment az élen. Amikor a tömeg a rendőrség elé ért, láttam: ez az ember gyorsan visszahúzódott a rendőrség épületétől. És ez az ember régebben egy miskolci földbirtokos volt.. ■. Én ott álltam a gyár ablakában és néztem. S valami belém döbbent. Ezek után nem csodálkoztam volna, ha a gépgyár volt tulajdonosai, vagy hozzátartozói is megjelennek és megint megkezdik a gyár dolgo­zóinak kizsákmányolását. ő nem beszélt róla, de megtudtam, beválasztották a munkástanács­ba. Marcsek fiatal kora dacára ellene volt minden hőzöngésnek, meg­fontolásra, higgadtságra intette a munkástanácsot. S hogy mi történt vele? Három nap múlva szélnek eresztették. Nem tudtam^ egyetérteni a sok követeléssel. Hiszen nem az volt a cél, hogy ezt kielégítsék, az embereket, hanem arra ment a játék, hogy azt elvegyék tőlünk, amit az alkotmány biztosít nekünk. kAarcsek azok. közé a fiatalok közé tartozik, akiket nem nagyon tu- .... . megtéveszteni az ellenforradalmi propaganda. Nagyon józanul elő, erett fiatalember. Nem iszik, nem dohányzik, szeret szépen öltözni, tancmulatsagba is elmegy; a fő szóra hozása a szakkönyvek, a szakfolyó- iratok tanulmányozása. Szenvedélyesen keres, kutat és hogy nem ered- menytelenül, igazolja, hogy hat újítása van már, amiből négyet el is fogadtak. Az ifjúsági mozgalomba még külföldön bekapcsolódott. Tagja volt a demokratikus Németország ifjúsági mozgalmának és szakszerve­zeti tag is volt. Tagja az M.SZMP-nek, s mint előre jeleztem, a KISZ- nek vezetőségi tagja. Bárhogy faggatom, miért teszi mindezt, nagyon szűk válaszokat ad. Ez a meggyőződésem —- mondja röviden. — Én nem szeretek so-» beszelni mondja végül —. Vom. alkotmányunk, már természetes- tartjuk, nogy van, ez már hozzátartozik a mi életünkhöz. És hocnt százalék6 f°ntosnalc tartom? Azt nem én mondom, cfc elmondja a 213 Igaza van. kát nek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents