Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-17 / 165. szám

Világ, proletárjai egyesüljetek ! r A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI PÄRTBIZOTTSÄGA LAPJA XIH. évfolyam 165. szám Ara 50 fillér 1957 július 17, szerda V.. Kevesebben ugyan, de szilárdabban Hogyan készítjük elő a hároméves tervet a DIMÁVAG-ban Mégis ember vagy, Guszti! A gyermekparatizis elleni védőoltás helye és időpontja j hasznosítsuk az idős munkásod tapasztalatait! S zerény, de mégis figyelemre­méltó Lipcsei Ákosnak, a munkában és becsületben meg- öszült egyszerű embernek szavai, amelyek arra intették a vezetőket, hogy hasznosítsák az idősebb mun­kások tapasztalatait. Igaza van, mert az öreg munkások tapasztala­tainak, tanácsainak, észrevételei­nek értékesítése felbecsülhetetlen kincset jeleni a ma fiatalságának és vezetőgárdájának. Azokról van szó, akik hosszú évtizedek során a munkában tengernyi tapasztalatra tettek szert, akik megbecsülendő, jó tulajdonságokat alakítottak ki magukban, akik üzemükkel, mun­kahelyükkel valósággal eggyéforr- tak. Milyen szeretet és ragaszkodás fűzi ezeket az embereket munka­helyükhöz. Gyáruk, vállalatuk si­kereit a magukénak vallják, ku­darcain úgy bánkódnak, mintha személy szerint őket érte volna. Otthon, családi körben, jó barátok közt, egy pohár bor mellett is leg­többször munkájukról beszélnek, nem tudnak „kikapcsolódni”, meg­feledkezni arról, hogy mi törté­nik a munkahelyükön. Helyesen mondotta Lipcsei elvtárs, hogy az idős munkások nemcsak a szakma szerelmesei, de egyben igazi mes­terei is. Hiszen az igazi szakmai tudás nem álakul ki máról hol­napra! Az élet iskolájában forrnak ki azok a módszerek, gyakorlati ta­pasztalatok, amelyek a szakmun­kást, az egyszerű embert a szakma igazi ismerőjévé avatják. A fiatalabb munlcásnemzedék- nek meg kell tanulnia az öregek­től úgy szeretni a gyárat, a mun-- kát, a hivatást, mint ők szeretik. Ha ebben követik az idősebbeket, akkor követik őket másban is. ■ Ha szeretik a szakmájukat, akkor­iparkodnak ők is mesterré válni • benne. Nekik azonban nem szűk-- séges évtizedekig várni, míg elsa­játíthatják a szakmai „titkokat”, rövidebb idő alatt megtanulhat­ják — éppen az idősebb munká­soktól. Ha tisztelettudóan megké­rik, azok szívesen megtanítják őket a jó munl<umódszerekre. Ne 'feled­jék\, hogy az évtizedek során ki­alakult módszerek ismeretében ro­hamosan fejlődni tudnak, megsok­szorozódik termelésük, s több pénzt keresnek. Több jut tehát szórakozásra és egyéb célokra is. z idős dolgozók = éppen azért, mert annyira szere­lik szakmájukat — nagyon kénye­sek munkájuk minőségére. Az üzemekben, a vállalatoknál meg­figyelhető, ha véletlenül selejtes munka kerül ki a kezükből, saját szégyenkezésük, lelkiismeretfurda-. lásuk nagyobb büntetés számukra, mint a kártérítés. Ezt a szellemet, ezt az egészséges igényességet is elsősorban az öregekre támaszkod­va alakítják ki a párt-, a gaz­dasági és a szakszervezeti vezetők. Bízzák meg az idősebb dolgozókat, hogy beszélgessenek el a gyen- gébbképzettségű fiatalokkal s ta­nítsák meg őket nagyobb gonddalr jobb munkamódszerekkel dolgoz-- ni. Aki szereti a gyárat, munkahe­lyét — az hűen, megbízhatóan, fe­gyelmezetten dolgozik. Az öregek­től érdemes megtanulni a rendsze- retetet, fegyelmet, pontosságot. Ha megnézzük például a késések és kimar adózók listáját, idősebb munkásnak nem találjuk rajta a nevét. S ez intőén figyelmeztet! A fiatalok példát vehetnek róluk, az üzemek, vállalatok vezetői pedig segítséget kaphatnak a fegyelem megszilárdításához. Náluk jobban senki sem tudja meggyőzőbben megmagyarázni: mit követel ma a szocialista munkáserkölcs. A z idősebb munkások tapasz* talataira, véleményére ér­demes hallgatni. Minden szavuk mögött életük, évtizedes, fáradsá­gos munkájuk az aranyfedezet. Tanuljanak tőlük a fiatalok, az új munkások, de tanuljanak tőlük az üzemek, a vállalatok, a hivata- I lók vezetői is! Érdemes. ___________J A H HM A //cs&ndUá&mtá A z ózdi járásban megyénk északnyugati részén lomb­koszorús szelíd dombok ölelésében, festői széles völgykatlanban fekszik Borsodbóta község. Kevés — alig több, mint 1200 lélek lakja a falut. Ja­varészt munkások. Ki a bányában, ki áz ózdi vasgyárban dolgozik. A hegyek gerincéről nézve, csodálatos panoráma gyönyörködteti az embert. Csendes, nyugodt táj. Gyönyörűsége még magát Borbély-Maczky Emilt — a környék egykori teljhatalmú urát is lenyűgözte. Építtetett is olyan kastélyt magának a falu legszebb helyén, hogy még ma is megcsodál­hatja bárki. Isteni, ideális hely volt ez neki, s hasonszőrű barátainak — a külvilágtól, mindentől elzárva —, hogy késő éjszakába nyúló tivornyá­kon tobzódjon az úri falka. A falu csendben aludhatta elgyötört álmát, mert a hatalmas kövekből összerótt falak közül nem szűrődött ki a duhaj rikácsolás. Mindez ma már a múlté. Csak az emberek és a sok időt látott mohos kövek mesélnek róla. De egy dologra nagyon józanul, nagyon jól emlékeznek a bótaiak. Tavaly októberben történt... Nyirkos, hideg őszi köd hullott a falucskára. Az egymáshoz buvó, hegyoldalra kapaszkodó házak között megrekedt a rettegés, a holnapok kilátástalan rémülete, az iszonyat és a félelem. O któber 26-át mutatott a naptár. A hegytetőről éles szél sziszegett alá, a völgybe. A kis házakban egymáshoz bújtak az emberek, s nyomasztó sötétségével szakadt a falura a gonoszt ébresztő éjszaka. Éjfélre járhatott az idő. A faluban már sötét volt minden ablak, az utcai lámpák is kialudtak. A parókia körül sötét árnyak gyülekező hada nyüzsgött. A pap, Sonyaczky József, róm. katholikus plébános, s barátai készülődtek csendháborító esztelen orgiára. Már csak a papra vártak. A parókia kapujában sötét árnyék jelent meg. — Gyerünk fiúk! És Sonyaczky elindult a kis csapat élén. Nyolcan-kilencen lehettek. Sonyaczky mint élő feketeség lobogott előttük. A kocsma előtt megállí­totta a bandát, csendre intette őket. Körülnézett az éjszakában, aztán az égre szimatolt, mintha az istenek segítségét várná. Hátraintett a többi­nek. Merész léptekkel haladtak át a hídon, s egyenesen neki vadultak a szovjet hősi emlékműnek. Mint a vér szagát érző bikacsorda zúdultak a köveknek. Sonyaczky az emlékművet körülvevő láncba kapaszkodott, s ke­gyetlenül rázta szenteltvizes kezével. — Jézusom — emelte fel szeme fehérjét az égiekhez ~ segíts ben­/✓ nünket, hogy lerázzuk testünkről a szovjet rabbilincset. S rázta, rázta az emlékmű lán­cát egyre kegyetlenebbül. Csörgött, csikorgott, jajgatott kezében a lánc, de mégsem bírt vele. Toporzékolt, fújt lázas dühében, könyörgött az égiekhez. — Most vagy soha — nyögte fáradtan, törten. És a szemében fel­lobbanó szadizmus tajtékzó dühével sorjában verte le az emlékműről a diszgömböket. Száját cinikus öröm mosolya torzította s áldástosztó kezét az öt­ágú csillagra emelte kéjes vigyorral. De lesújtani már nem tudott, mert messziről kövér villám nyalta végig az eget s borzalmas mennydörgés morajlott végig a völgyön — s a közelben ugatni kezdett egy istentelen, pogány komondor. És reggel, a bűnös éjszaka után, mintha misem történt volna, újra ott állt a nyája előtt a templomban. Fájdalmas, elváltozott hangon kö­nyörgött meghallgatásért az égiekhez. Lánccsörgető, csillagrontó kezében az oltári-szentséget tartotta, a nyáj és a hívek lelki üdvösségéért imád­kozott. Ilyen ember Sonyaczky József plébános úr, az Isten szemforgató, ■ ájtatos szolgája, nyugodt, emberi lelkek megrögzött háborítója. Középmagas, tornyos frizurájú világi ember. Nem lehet több harminc évesnél. Kiköpött „Bel Ami” igazi ficsúr. Nem csoda hát, ha októberben olyan élénk, agilis ember volt. Még Salgótarjánba is elment, hogy az ese­ményekről, mint szemtanú számolhasson be „barátainak”. A munkástanácsnak is készséggel felajánlotta segítségét. Majd ő rendezi az aktákat, megcsinálja a jegyzőkönyveket. Még sztrájkra sem átallott uszítani. — Miért dolgoznak és kinek? — kérdezte az öreg Rostás bácsitól. ~* Sztrájkoljanak! — Örülj öcsém, hogy nem vagyok 18 éves, mert különben úgy meg­vágnálak, hogy elfelejtenéd a holnapi misét — mondta neki az öreg 19-es... és Sonyaczky jobbnak látta elhallgatni. A rettegés és az iszonyat lélekölő vihara elcsitult. Bóta községben újra vörös zászlót lobogtat a szél, újra vörös csillag trónol az égen. Megnyugvás, életakarás költözött a bótai kies völgybe. Az ilyen Sonyaczky-féle plébános urak fölött a boldog, békés, áideét tiszta meg- uvugvás mondja ki örökre az áment... PATAKY—TÖRÖK A szovjet part- es KormanyKui- döttség csehszlovákiai tartózkodása alatt tárgyalások zajlottak le a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Csehszlovák Kommunista Párt kép­viselői között is. Ezeken szívélyes és baráti eszmecserét folytattak párt­kérdésekről. Mindkét párt képviselői egyönte­tűen megállapították, hogy az SZKP és a CSKP küldöttségeinek tárgyalá­sairól szóló és 1957 január 31-én Moszkvában aláírt nyilatkozat köz­zététele óta még szilárdabb lett a két párt testvéri kapcsolata. A két párt képviselői megállapod­tak abban, hogy továbbra is követ­kezetesen megvalósítják a kölcsönös együttműködésnek az SZKP és a CSKP küldöttségeinek közös nyilat­kozatában benne foglalt elveit. Az SZKP és a CSKP képviselőinek: megbeszélései megerősítették a két párt nézeteinek teljes egységét az összes megvitatott kérdésekben. A CSKP képviselői tájékoztatták az SZKP képviselőit azokról az erő­feszítésekről, amelyeket a Csehszlo-: vák Kommunista Párt az országos pártértekezlet határozatainak és az SZKP XX. kongresszusa óta hozott összes határozatoknak következetes végrehajtására tett. Tájékoztatták őket a CSKP Központi Bizottságán nak két legutóbbi üléséről, az ott ho-' zott fontos határozatokról, amelyek a csehszlovák népgazdaság eredmé­nyességének lényeges fokozásával és a párt idológiai munkáiénak idő­szerű kérdéseivel foglalkozták. Az SZKP képviselői kedvezően értékel­ték és teljes egyetértéssel fogadták a CSKP Központi. Bizottságának poli­tikai, ideológiai és gazdasági intéz­kedéseit. Az SZKP képviselői részletesen ismertették a Csehszlovák Kommu­nista Párt képviselői előtt a pártnak a szovjet ipar és mezőgazdaság to­vábbi fejlesztésére tett fontos intéz­kedéseit, mindenekelőtt pedig az SZKP Központi Bizottságának jú­niusi ülését, amelyen Malenkov, Ka- ganovics és Molotov pártellenes cso­portjának kérdését vitatták meg. Ennek a központi bizottsági ülésnek a döntése, amint a pártszervezetek­ben és a dolgozók gyűlésein lezaj­lott vita mutatta, az egész párt és a szovjet nép egyöntetű helyeslésé­vel találkozott. A Szovjetunió Kom­munista Pártja a marxizmus-leni­(Folytatíis a 2. oldalon.) Sikerrel zárult | az északmagyarországi eszperantó találkozó j Miskolc eszperantistáin kívül eljöttek a találkozóra 16 városból az £ eszperantista küldöttségek, hogy átadják városuk eszperantistáinak üd- % vözletét. Többen jöttek Szegedről, Békéscsabáról, Tatabányáról, Debre- £ cenből, Győrből, stb. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumból dr. % Bácskai István MÁV főtanácsos elvtárs vett részt, aki beszámolt a Fiumei | Nemzetközi Vasutas Eszperantó Kongresszusról. Külföldi vendégünk egy | elvtárs volt a Német Demokratikus Köztársaságból. ^ ♦ Üdvözlések, táviratok 14 országból, 36 különböző szervtől és egyé-a nektől érkezett. Üdvözlet érkezett a Leningrádi Ipari Termelési Egye-1 sülés Kulturháza eszperantó csoportjától. I Szombaton délután, a kiállítás és az alkalmi postahivatal megnyi- Z tása után, 5 órakor''tártották meg az országunkban első Eszperantó-tér £ névadó ünnepséget, melyet a városi tanács az eszperantó-nyelv születésé- | nek 70 éves jubileuma alkalmából nevezett el. Este magyar és eszperantó ♦ műsorral szórakoztatták a megjelenteket. A műsort a MÁV Járómű javító | férfikara a magyar és eszperantó himnusz eléneklésével nyitotta meg, ♦ B. Weszprémy Ilona karnagy vezényletével, majd utána magyar nép- ♦ dalokat énekeltek eszperantó nyelven. Vasárnap délelőtt 10 órakor kéz-1 dődött a nagy ünnepi ülés a városi tanács nagytanácstermében, melyet ♦ Király Lajos tanár, a miskolci Eszperantó Szakkör elnöke nyitott meg. | A városi tanács részéről Varga Béla elvtárs, a művelődési csoport veze- ♦ tője üdvözölte a résztvevőket, majd Baghy Gyula világhírű író és költő, * az Országos Eszperantó Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Az ülé- ♦ sen felszólalt többek között Balkányi Pál elvtárs, a Világbéke Eszperantó £ Mozgalom magyarországi fődelegátusa. Bejelentette, hogy az illetékes ♦ szervek elfogadták azt a javaslatot, miszerint megalakítják az Országos ♦ Béketanács eszperantó bizottságát. A találkozó résztvevői üdvözletei ♦ küldtek a leningrádi eszperantistáknak városuk 250 éves fennállásának % jubileuma alkalmából. ^ ♦ A közös ebéd után különféle szaküléseken tárgyalták meg a to- % vábbi feladatokat az eszperantó nyelv és a mozgalom terjesztése, vala- % mint a béke megvédése érdekében. A kiállítás, a nagy érdeklődésre való % , tekintettel, július 21-ig tart nyitva a SZOT klubhelyiség emeleti termében. % Megtekinthető minden nap 4-^-8 óráig. Belépés díjtalan. Ugyanott a Ta- % lálkozó jelvényével ellátott levelezőlapok, borítékok és levélzáró bé-« lyegek is kaphatók. t Temesi István % dését, a világbéke megszilárdításának nemes ügyét szolgálja. Megmutatko­zott, hogy a két fél teljesen egyönte­tű nézeteket vall a jelenlegi nemzet­közi helyzet minden kérdésében. Tekintettel arra, hogy bizonyos nyugati hatalmak jelenlegi politiká­ja nem mozdítja etö a nemzetközi feszültség kiküszöbölését, sőt fokoz­za ezt a feszültséget, a Szovjetunió és Csehszlovákia szükségesnek tart­ja, hogy ismét leszögezze: Hűsége­sek a varsói szerződéshez és azokhoz a kötelezettségekhez, amelyeket tag­államként vállaltak magukra a béke és a biztonság fenntartása érdeké­ben. A Szovjetunió és Csehszlovákia ugyanakkor hangsúlyozza, hogy kész további hatékony erőfeszítéseket ten­ni az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása céljából. jet-csehszlovák nyilatkozat elveit. A két ország képviselői megelége­déssel állapították meg a szocialista tábor növekvő egységét, amely a né­pek békéjének és biztonságának be­vehetetlen erőssége. A Szovjetunió­nak és a Csehszlovák Köztársaság­nak eltökélt szándéka, hogy minden erővel előmozdítja a szocializmus erőinek tömörülését, az összes szocia­lista államok együttműködésének és barátságának kiszélesítését és el­mélyítését a proletár-internacio­nalizmus elvei alapján, a marxiz- mus-leninizmus iránti hűség szelle­mében. A szocialista országok együttműködésének és kölcsönös se­gítésének elmélyítése és bővítése erő­síti az egyes országok szabadságát, függetlenségét, szuverénitását és biz­tonságát, előmozdítja a népek felvi­rágzását és életszínvonaluk emelke­Moszkva (TASZSZ) A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Cseh­szlovák Köztársaság kormányának neghívására 1957. július 9-től július Ll-ig baráti viszontlátogatáson a Csehszlovák Köztársaságban tartóz­kodott a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttsége. A küldöttség csehszlovák meghí­vásra utazást tett az országban. Csehszlovákia dolgozói meleg szí­vélyességgel üdvözölték szovjet ven- légeiket. A szovjet küldöttség nagy megelé­gedéssel állapította meg, hogy Cseh­szlovákia dolgozói a népi hatalom íveiben kimagasló eredményeket ér­iek el a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében, a lakosság életszínvo­nalának emelésében és a nemzetisé­gi kérdés lenini szellemű megoldásá­ban. A megérdemelt tekintélynek és a dolgozó tömegek támogatásának ör- ; vendő Csehszlovák Kommunista Párt; vezetése alatt megerősödött az or- ] szág népeinek a Nemzeti Arcvonal- { ban megtestesülő megbonthatatlan j egysége. ! A szovjet küldöttség látogatása so- J rán találkozott Csehszlovákia párt- } és állami vezetőivel. } A tárgyalások a testvéri barátság} és a teljes megértés szivélyes és köz- } vetlen légkörében folytak. A tárgya-} lások folytán eszmét cseréltek a tár-} gyaló feleket érdeklő kérdésekről; } A két ország képviselői megelége-} déssel állapították meg, hogy az 1957} január 29-i szovjet-csehszlovák közös} nyilatkozat-aláírása óta a politikai, } gazdasági és a kulturális élet min-} den területén' sikeresen továbbfejlő-< dött a Szovjetunió és a Csehszlovák j Köztársaság kapcsolata. } Az utóbbi hónapokban fontos tár- « gyalások folytak a két ország ipari < termelésének és gazdaságpólitikájá- < nak egybehangolásáról és a tudomá-< nyos-műszaki együttműködés kérdé-< seiről. Aláírtak több konkrét gazda- < sági egyezményt, sikeresen folynak a« tárgyalások más egyezmények meg-« kötéséről. Különös jelentőségű lesz] az 1958—1960. évekre szóló hosszúle- < járatú kereskedelmi megállapodás, I amelyet a legközelebbi jövőben írnak 1 alá. A két ország állampolgárai mind I nagyobb számban látogatnak el a] másik országba. 1 A két ország képviselői megtár-! gyalták a Szovjetunió és Csehszlová- I kia sokoldalú kapcsolatai további: szélesítésének és elmélyítésének több; kérdését. Kifejezték azt a közös óha-: jukat, hogy továbbra is következete-; sen meg kell valósítani a közös szov-' KÖZLEMÉNY a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének a Csehszlovák Köztársaságban tett látogatásáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents