Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-14 / 163. szám

Vasárnap, 1957. július

ESZAKOTAGYATtORSZAG

V

Életregény helyett

EGY NYUGDÍJAS NAPJAI )

N

ki égy és fél évtized megfeszített munkája után nyugdíjba vonult Glódi Ferenc elvtárs. A jól megérdemelt pihenés számára csak gyötrődés. Vágyik a gyár, az emberek után. A tétlenség öreggé teszi, pedig még fiatal. Mindössze hatvan észtén-* dós. Élete történetéből regényt lehetne írni, méghozzá kötetekben. Megérdemelné Feri bácsi, hiszen ő a diósgyőri munkásnemzedék egyik nagyszerű alakja.

*

4 911-et írták.- A polgári iskola * kapui bezárultak a vidáman esivitelő gyermeksereg előtt. Két év után búcsút intett ifjú pajtásainak Glódi Ferenc. A tandíjat nem tudta nélkülözni a család. így hát munka után kellett néznie. Szívét valami láthatatlan vasmarok szorongatta* Tanulni szeretett volna, dehát. 5 8 proletárgyermek volt.

A diósgyőri Székely tanműhelybe felvették lakatos tanulónak. Az első napok, az idősebb tanoncok csíny- tevései, a segédek durva tréfái néha elkeserítették. Mégis tanult. A mesteri pofonok elől csak szorgalmával menekülhetett; Mindent megtett, amit rábíztak, csakhogy ne érezze a megaláztatást.

égy év után segédlevelet kapott és mellé egy vándorbotot, a munkanélküliség sovány tarisznyájával. Útnak indult. Munkát kettese tt. Pesten egy vállalkozónál vékony kenyérre való munkát kapott. Hátha jobb a MÁV gépgyár? Próbálkozott. A szerencsét azonban nem csomagolták útravalóul kis tarisznyájába. így élete sorsa semmit sem változott. Ismét útnak eredt. Vállára vette kicsiny matyóját s Győrbe ment. A vaggongyárbain dolgozott egyideig. De jött a parancs, katonának szólították.

Magára öltötte a császári és királyi hadsereg egyenruháját, s nekivágott a végtelen világnak. A malária, a katonák legveszedelmesebb ellensége kétvállra fektette. Leszereltették. Mire jó a beteg katona?

S akkor, 1919-ben Magyarországon is fellángolt a forradalom szent tüze. Fegyvert ragadott. Vörös katona lett. A 9/2-es munikászászlóalj katonája.- Ott harcolt a csepeli, a kispesti munkásokkal. Életét kockáztatta a szent ügyért, a proletárhatalomért; Ekkor ébredt rá. hogy nincs szebb és nemesebb feladat, mint a'munkások érdekeiért harcolni; A fegyvert kicsavarták kezéből, s vérbefojtották millió és millió magyar vágyálmát;

Glódi Ferenc neve is felkerült a megfigyelendők fekete listájára* Gyári felvételnél csak az utolsó, elbocsát árnál pedig az első lehetett, mert — vöröskatona volt;

C ’ 322-ben kapott munkát Diósgyőr^ Akkortájt kezdett terjeszkedni a gyár, már építették a kohót. Sok ember kellett. A gépház szerelésénél dolgozott. Másfél évig nyugodtan. De utána egyre gondterhéltéb- ben. Vészesen közeledett a nap, a munka befejezése. A munkanélküli- ség réme megint fenyegette az éhbérért dolgozó munkásokat.- Most az egyszer ■— ha csajc időlegesen is —* melléje szegődött a szerencse. Véglegesítették. A felső gépészethez került ügyeletesnek. Sorsán, élete folyásán azonban ez semmit nem változtatott, éppencsak munkaviszonyt jelentett, de kenyeret nem;

Ll étfpn, kedden és minden reggel

1 1 hat órakor bement a gyárba, de egy héten ötször már fél hétkor otthon volt. Tudta a család az ember nézéséből, hogy megint porjetka van; Holnapra megint nem lesz kenyér, •— hacsak Túri úr, a fűszeres, még nem ad egy kilót hitelbe.

Glódi néni és férje ilyenkor kötelet vett karjára, fáért mentek. Az erdő nem volt kegyetlen hozzájuk. Egy kevéske gombát, vagy erdei gyümölcsöt mindig tartogatott számukra. Mire eljött az ősz, már volt tüzelő. Néhány szem krumpli is kikerült a kertből/ A tél csak a szűkösséget hozta, mindenből kevés volt, egy azonban mindig bőségesen: az adósság.

Éjszaka, amikor már a gyermekek lefeküdtek, Glódi néni bezárta az •ajtót a kíváncsi szomszédok elől s a teknő mellé állt. Mosott, másnak, hogy legalább rongyos krajcárok jussanak a családnak.

Köziedéit a háború szele; Több lett már a munka, több a kereset és több az üldözés. Glódi Ferencet is figyelték. Minden okuk megvolt rá, hiszen szakszervezeti tag volt. Meg aztán a választáson elkövette azt a nagy hibát, hogy a munkások képviselőjére adta szavazatát. Ez pedig megbocsáthatatlan bűn volt;

A vész dobja egyre jobban dübörgőit; A náci csizmák horogkeresztes szögei már ott csikordultak Diósgyőr utcáin. Közeledett a front. A németek és hű talpsimogatóik. a nyilasok birtokukba vették -a gyárat; Ami mozgatható volt, mindent elvittek.Kiadták a parancsot: le kéll szerelni a kovácsműhelyt, a generátort.

lódi Ferencben ekkor feltört az

^ erő. Meg kell akadályozni. S megakadályozták. A nácik az új motorok helyett csak rossz, selejtes motorokat vittek magukkal, a munkaképeseket elrejtették.

Még javában üvöltött a boforc, válaszoltak a katyusák, de Glódi bácsi már ott volt a gyárban. Segítettek a haldokló gyárat talpraállítani és sikerült.

1945. Egy új fejezet nyílt Glódi Ferenc életében. Kommunista lett. S ez mindig fokozott kötelességtudatra szólította. Nem is hátrált a feladatoktól. Nemsokára művezetővé léptették elő, majd később műszaki ellenőr lett. 1951-ben az őszülőhajú munkás beült az iskolapadba. Tanulni kezdett. Elvégezte a művezetőképző iskolát. Több tudással rendelkezett már és új beosztásba került. A munkavédelmi iroda előadója lett. Tanult és tanított. Tanította az ifjú darusokat. Nemcsak a szakma csin- jára-binjára, hanem a munka, a munkásosztály szeretetére is.

1957 január 7-én Glódi Ferenc kezébe odaadták a munkakönyvét; Nyugdíjazták. Azóta csaknem mindennap ott van a gyárban. Végigmegy az üzemeken, ahol dolgozott; Emlékezetében újra és újra felélénkül harcos élete. Becsületes nyugdíjat kap. Boldogan éli öreg napjait feleségével, ott a diósgyőrvasgyári Puskin utcai kis házban. Az öreg veterán fáradalmait piheni. Sokat, nagyon sokat tett értünk, fiatalokért, a jövőért, mindannyiunkért. Köszönjük, kedves Glódi elvtárs;

PÄSZTORY ALAJOS

SZEGEDI LÁSZLÓ:

NYÁR

Szép őszi árpa már mind rendre vágve Ott csillog a földön a forró napon,

Nincs szebb a nyárnál, egy kévekötő lány Mint nádszál a szélben, hajlong a soron.

Ott a nyomában ifjú szeretője Keresztbe kötözni a dús életet,

Nincs szebb a nyárnál, megvártam az estét Es meglestem ott a szerelmeseket.

Már elbújt a Hold is, a fellegeket A szél sem sodorta, nem űzte tovább,

Nincs szebb a nyárnál, elcsattant a csók is, Es láttam mi történt, nem mondom tovább.

Meglátták a ják és a csillagok is Es Dávid vonóján dalolt a mező,

Nincs szebb a nyárnál, előbújt a Hold is.

Így jár minden lány, sok szép kévekötő.

As Elnöki Tanács ülése

KULTURÁLIS HÍREK

— A Közlekedési Vállalat KISZszervezetének zenekara vasárnap este a szirmai fiatalok meghívására Szirmán vendégszerepel. A tehetséges fiatalokból álló zenekart Czeglédi Sándor KISZ-titkár vezeti. A Közlekedési Vállalat KISZ-szervezetének ez már hatodik szereplése megalakulása óta;

*

—• A Miskolci Ifjúsági Studiő fiatal népizenekara a napokban a Borsodi Rádióban szerepel a Fiatalok Klubja műsorszám keretében. Az önként jelentkezett fiatal népizenészek zenekarát Vadász Gyula vezeti.Jl Szabadegyetem jövöheti előadásai

Július 15. hétfő: Szabó Béla: „Miskolc szőlőművelése és borkereskedelme”.

Július 17, szerda: dr. Csorba Zoltán: „Shelley és Keats költészete”; Kordos László: „Balzac regényei.”

Július 18. csütörtök: Csabai Kálmán: „Magyar művészeti irányok a XX. században.’?

Július 19, péntek: Herszényi Bálint: „Abszolút zene és programzene”. Látogatási bizonyítványok kiosztása a zenei tagozaton.

Az előadáspk helye: TTIT előadó terme, Széchenyi u. 16. T. Ideje 16—20 óra. Bérlettel nem rendelkezők a helyszínen válthatnak napi jegyet.

Az Elnöki Tanács szombaton Nagy Dániel elnökhelyettes elnökletével ülést tartott. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták az ellenforradalom során megrokkant, vagy meghalt személyek, illetőleg hozzátartozóik nyugdíjjogosultságának szabályozásáról szóló törvényerejű rendelettervezetet. Az eddigi jogszabályaink szerint azok a személyek, akik a népi demokrácia megdöntésére fogtak fegyvert, éppen úgy kaphattak nyugdíjat, mint a proletárdiktatúra védelmében megrokkant személyek. Az elfogadott törvényerejű rendelet értelmében nem igényelhet rokkantság címén nyugdíjat az, aki ellenforradalmi cselekményben való közreműködés során sérült meg. Nem lehet nyugdíjat megállapítani azoknak a személyeknek hozzátartozói részére sem, akik az ellenforradalom oldalán harcolva haltak meg, illetve, akiket az ellenforradalmi cselekmények miatt végeztek ki; A törvényerejű rendelet szerint a nyugdíjjogosultság elbírálására bizottság alakul.Az Elnöki Tanács megvitatta és elfogadta a vadászatról és a vadgazdálkodásról szóló törvényerejű rendelettervezetet is. A törvényerejű rendelet számos, eddig nem rendezett kérdést szabályoz. A törvény- erejű rendelet tervezetét előzetesen az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága is megtárgyalta, javaslatait a törvény végrehajtása utasításánál veszik figyelembe.

Az Elnöki Tanács módosította az egyetemi, illetve a főiskolai docens és tanári állások betöltésénél az áthelyezés módját. Ezenkívül törvény- erejű rendelettervezeteket fogadott el a kötelező szakmai gyakorlatra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, a szabálysértések megállapításának rendjéről, egyes büntettek szabálysértéssé minősítéséről szóló 1956. évi 31. számú trv módosításáról.

Végül megerősítette az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét szabályozó egyezményt, jóváhagyta a Magyart Népköztársaság csatlakozását a tartásdíjnak külföldről történő behajtásáról szóló egyezményhez. {MTI)

Négytalálatos szelvények

!A lottó 19. játékhetén négy találatot az alábbi szelvényeken értek el: Számtáblás szelvények: 138.058, 150.794, 323.608, 385.885, 529.599,

583.115, 834.531, 923.714, 1.027.398,

1.101.933, 1.124.213, 1,339.977, 1.833.135,

FORINTOS —

lAÜÁSMRENDÍZffi

MERHET A

KÜffl,,

senmimoN.

SORSJÍGVMWArt*

mmiN MíHÉmmmUti»

Tudja-e már,

hogy megnyílt a rég óhajtott

halász étterem Tokajban

a földművesszövetkezet üzemeltetésében, ahol kiváló hal-különlegességek és tokaji borok között válogathat. A zenét DAMU GÉZA és népi zenekara szolgáltatja; Ha jól akarja magát érezni és gyönyörködni akar a Bodrog és a Tisza ölelkezésében, ne mulasz- sza el felkeresni éttermünket;

1.984.714, 2.040.051, 2.147.541, 2.169.261* 2.203.517, 2.418.623, 2.453.019, 2.532.389, 2.652.209, 2.789.680, 2.795.753, 2.809.780, 2.884.065, 2.963.019, 3.054.267, 3.150,084, Három rovatos szelvények LA jelűi 323.829 és 381.001. (MTI)

A Városi Balettiskolába

a beiratás július 17-18-^ 19-én lesz a Szakszervezetek Megyei Klubjában (Kossuth utca 11) délelőtt 10—12 óráig és délután 6—8 óráig;

Balettmesterek: B. Koller Erzsébet és B. Freimann Leona. Felvételi korhatár: 5—20 évig;

MAKAI KÁROLY:

BÍZAVIRÁG

REGÉNY

XXI.

szerdán délután már

négy óra felé nagy csoportok* ban vonultak az emberek a debreceni vagongyár kultúra terme felé. Mire eljött a mun*. kaidő vége, zsúfolásig megtelt a terem. Sőt még a folyosón is tolongtak az emberek. Különösen sok volt a fiatalság, a DISZ tagjai. Visszhangzott a terem a gondtalan, vidám zsivajtól, melyben verőfényes, boldog lármába vegyült a beszéd, ne- vetgélés, kacaj, a lelkek áradó békéje, öt órakor megjelentek a színpadon a DISZ városi vezetői, a hátuk mögött Szabó rendőr főhadnagy és egy másik rendőrtiszt között ott állt Dénes Ferenc is fejét lehajtva, mert nem mert felnézni. Csak a színpad deszkáját nézte. Róla volt szó. őmiatta jöttek Össze a dolgozók. A vagongyár párttitkára nyitotta meg az ünnepi tanácskozást.

•— Ez a fiatal ember — mondotta — egy idegen nép, ide* gén légiójában volt. Aliig fegyverben zsandárkodott idegen elnyomók zsoldjában, gyilkosa volt egy gyarmati népnek, mely a szabadságáért harcolt. Elhagyta szüleit, munkatár* sait. Elhagyta hazáját. Elfelejtette, hogy a népi demokrácia fóliából szakmát tanult, nem úgy, mint a régi inasok, hanem emberségesen. És mégis idejutott... — A titkár itt megállt egy lélegzetre. — A Vietnámi Népköztársaság kor* mánya úgy határozott, hogy ezt a megtévedt; súlyos bűnnel terhelt fiatalembert hazaküldi, mint hadifoglyot és a magyar kormányra bízza a további eljárást. A helyig szervezetünk vezetősége a felsőbb pártszervek segítségét kérte ebben az ügyben, továbbá azt. hogy Dénes Ferenc mentesülhessen a büntetés alól. Adjunk neki módot, lehetőséget, hogy becsületes élethez kezdjen. Ismerjük sorsát, tudjuk, hogy min ment keresztül. Ügy gondoljuk, elég volt a lecke, hogy ész* hez térjen. Jó munkájával tegyen bizonyságot, hogy ki akar* ja köszörülni a csorbát. ■— Hatalmas taps. Majd folytatta beszédét. Kíváncsi, szánakozó, biztató pillantással mustrál- gatták Ferit a dolgozók. Olyan volt a tömeg ebben a percben, mint egy óriás édesanya.

Majd szót kért Gyevnár Pista. Megigazította szemébe csüngő haját és azt mondta:

— Én kérem, hogy mondja el Dénes Ferenc, mi vitte erre az útra, hogyan hozhatta ránk ezt a szégyent.

— Halljuk ... ! halljuk ... ! — zúgta a terem.

SZABÓ FŐHADNAGY karonfogta Ferit és a színpadi asztal elé állította, aztán visszament a helyére. Feri meg csak állt. Tekintetével az apját és az anyját kereste. És még De -azt -nem találta. Az anyja őszJsaja, 4chér'bár&

úgy világított, mint egy márványszobor. Olyan mereven is nézte a fiát, csak nézte. Szerette volna, ha beszélni hallja. Az meg csak hallgatott. Mindenki tudta, hogy önmagával küszködik és csak az első szót nehéz kimondani, a többi majd jön magától...

— Beszélj fiam! Mondj csak el mindent őszintén — kiáltott rá az anyja. Maga sem tudta, honnan vette az erőt hozzá.

Feri a hang irányába nézett és felszakadt belőle a kiáltás:

~ Anyám!... Édesanyám...! — Végighordta tekinte* tét a zúgó, morajló embererdőn, aztán felszegte a fejét és mondani kezdte a csillogó csillárnak, az égnek, a földnek, az eltűnt és mégis jelenlévő sokaságnak:

— Elszöktem hazulról... Léha voltam, rossz társaságba keveredtem. Pénz kellett, csőnadrág... A becsületem volt az ára. Aztán loptam, hogy fizethessek a barátoknak, amiért meséltek, szóvaltartottak nyugatról. A „szép”, „könnyű” életről most már mesélhetnék én is nekik, hogy milyen ott az élet... Olyan társaságot, olyat odakinn is találtam... A végén eladtak az idegenlégiónak, mint egy csomag^ cigarettát ... Tudom, érzem, súlyos, amit elkövettem Hazámmal szemben, a szüleimmel szemben. Szégyent hoztam az üzemre, a DISZ-re. De meg is szenvedtem érte.

A zsebébe nyúlt, elővette a búzavirágot, meg az Ilona fényképét.

— Ez a kis virág volt az utolsó reményem, egyetlen me* nedékem. Az utolsó szikra, ami az életből, a hazai földből megmaradt nekem. Ott a vietnámi őserdőkben az emberek söpredéke közt, gyilkosok, árulók közt, ez tartott vissza, hogy ne nyomja egyéb is a Telkemet és ez a fénykép rrr mu* tatta föl a fénykénét —, ez a mezei virág...

BOCSÁNATOT KÉRT mindenkitől, ígéretet tett, hogy jóba foglalja magát s aztán a pártnak mondott köszönetét és a biSZ-tagoknak.

Ezután az öreg Dénárt állt fel:

•— Kedves fiam. Te éveken keresztül az én kezem alatt tanultál. Szerettelek, hisz olyan ügyes kezed volt. Azóta már rég élmunkás lennél. Olyan, mint a barátod... hát magam mellé veszlek újra, IJgy-e nem hagysz itt...? **~ S az öreg hangja, itt elcsuklott.. Abbahagyta & beszédet, KariilpézeUi

mintha valakitől segítséget várna, aztán még ennyit mon* dott:

— Ember lesz belőled. S ezzel leült, de szemét egy pilla,* natra sem vette le Feriről.

Eztán egy idősebb, zömök munkás állt fel és szót kért:

— Emberek! Elvtársak! Tíz évig éltem kinn nyugatont hol az egyik, hol a másik államban. Éheztem, csavarogtam. Loptam. Mindig csak azt mondták, hogy piszkos idegen...

— Hazajöttem, mert ez a hazám. Ez a debreceni föld az* amelyért élek. Láttam, hogy az ilyen fiatal emberek ezrével ődöngtek az utcán, mint te fiam, kilátástalanul, munka nélkül. És most hadd mondjam meg neked: nagyon jól tanuld meg Vörösmarty szózatát: „Hazádnak rendületlenül légy hívet óh, magyaf\ Végtelen rosszat tettél, hogy megszöktél tőlünk. Én bízom benned. Tudom magamról, hogy többé nem hagyod cserben hazádat.

Aztán még több fiatal szólalt fel. Taskó, a Feri régi ba* rátja, akit rossz barátok miatt elhagyott, csak annyit mon*. dott: gyere közénk, Feri.

Ezután a párttitkár felszólította a dolgozók között ülő szülőket, hogy vegyék át megtévedt gyermeküket. Felszólí*. tóttá őket, hogy nekik is milyen nagy felelősségük van ab* ban, hogy a gyermekük ilyen útra tért.

— Feri! ■*=* sikoltotta egy lány hang, valahonnan a hátsó padok felől.

— Ilona! — nézett fel Feri, de aztán gyorsan lesütötte a fejét, szégyenkezve. Nagyon megszerette ezt a lányt a sok , hányódások közepette. Nem mert ránézni. Apja, anyja nya* kába borultak. Mindenki őhozzá beszélt.

Nem tudta, hogy hogyan ért haza. Reszkető szájaszélét alig tudta összefogni. Sírni, ordítani szeretett volna. Ott^ volt Ilona is. Nem mertek egymásra nézni. Ott voltak a régi ba* rátok is. Feri egy kisideig nézte Ilonát, majd felkelt az asz* táltól és odament hozzá. Megfogta a kezét és megcsókolta, azt mondta: . ; ;

*** Ilona, bocsásson meg .a

FERI ÉDESANYJA mindkettőjüket megöleltei megeső* kolta és az asztalhoz húzta. Leültek.

Dénes meg egy nagy üveg borral álTHott be & konyha*

ajtón és azt mondta:

» Na, gyerekek, megisszuk a második üveggel is. -*:l"

^ :

......................................_ (Vége,) ................................... :