Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-14 / 163. szám

4,. SSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1957. fótivá 14. MEOYÉlNIIKC MÚLTJÁBÓL HÍREK DCäZINCZY és AZ O SZEPHALMA »ti-em ragyogok, mint Pest, nem mint Buda tornyai, vára Törpe vityillóim szalmatető fedezi. Ám de jön a honfi, s buzgó hálára fakadva ' lebvez&L: ő tudja, hol kele hajnali fény; Hosszú álom után hol zendwlt égi varázzsal A csalogány, hol nyílt grátia-kérvyű ajak. Fényijének a büszkék, ne az én kunyhóim. Örömmel Rém ismér, áldván tájamat, a hazafi; És mikor eltün majd a hajnal, s déli sugárban E haza fényleni fog; szent lesz előtte nevem«. Bajza József Széphalom című köl­teményében így köszöntötte 1825-ben Széphalmot s a kicsiny faluban élő Kazinczyt. Széphalom ma is nem­csak megyénk, hanem országunk egyik legkisebb községe. De naggyá telte s bevonultatta a történelembe Kazinczy Ferenc, a »Széphalmi re­mete«, a magyar nyelv újítója. Per­sze — mint Révay József írja róla — a ferriete koránt sem húzta meg má­sát, voniulf vissza a világtól, hanem itt bontakoztatta ki alkotóerejét. In­nen 'mutatott utat »levelezett, szen­vedett, míg egy szűk írói tábort és egy szűk olvasó tábort maga köré tudott gyűjteni, melyekben valóban -■üktÖződtek a polgári haladás prob­lémái és azok az ellentétek, melye­ket á polgári haladás követelményei egy mérhetetlenül lemaradt ország­ban kiváltottak.« Kazinczy Ferenc szerette .Széphalmot, ide vágyott mindig, azért is írt róla oly sok szép megemlékezésé. Ritkán mozdult ki falujából s hosszú útra különösen nem ment. 1828-ban részt vett Pes­ten az akadémia alapszabályait elő­készítő bizottság munkájában. Itt is­merkedett meg az új, már nem Széphalom felé tekintő írói nemze­dékkel, vezetőjükkel, Kisfaludy Ká­rollyal. Az akadémia titkára szeretett volna lenni. Az akadémia azon­ban . nem kaphatott jakobinus kap­csolatokért börtönt viselt embert titkárul. A mellőzés nem kedvetlení­tette elf Öregénj betegen a nagy tá- vcflság ellenére'is-részt vett az aka­démia munkájában, néhány ülésén meg is jelent. 1831 nyarának végén is az akadémia üléséről és hosszabb útjáról tartott hazafelé, amikor hírét vette a zempléni kolerának. Család­jáért aggódva sietett haza. Hazaérve, megkapta a betegséget s a »sűrű ha­lálok« esztendejében (1831) augusztus 23-án őt is elragadta. Felesége hét gyerekkel rendezetlen anyagi körül­mények között maradt özvegyen. Pár jóbarát igyekezett segíteni a csalá­don, dé szinte minden eredmény nél­kül. 1859-ben, amikor a Bach-kor- szak igáját nyögő nemzet születésé­nek századik évfordulóját nagy fény­nyel, tüntető külsőségek közt, orszá­gosan megünnepelte, az akadémia gyűjtést indított a család még élő tagjainak félsegélyezésére. Az össze­gyűlt pénzből megvették a széphalmi roskadozó kúriát; lebontották és he­lyére egy dór-stílusú mauzóleumot építettek. Ez az épület a Kazinczy emlékmúzeum helye — írja Danko Imre »Széphalom« című tanulmá­nyában, ♦ A kicsiny falu azóta sem nőtt. nagyra. Mintha megrögzötten őrizné a régi hagyományt és eltökélt szán­déka volna, hogy megmarad olyan­nak, mint még Kazinczy idejében volt. Balkézről, ha Űjhely felől jövünk, már messziről felismer­hető a park. A bejáratnál, a kerítés­nél szerény tábla jelzi: Kazinczy emlékmúzeum. Évszázados fák között csendes, temetői magányban a domb­tetőn áll a mauzóleum, előtte pár méterre Kazinczy fiának: Kazinczy Lajos 48-as hoawédtábornoknak az emlékműve. Odébb keskeny út végén a nagy Kazinczy Ferenc nyugszik a sírban. A sírkő négy oldalán fel­irat : »Széphalom sírva gyászol Tégedet De itt a művészet sem felejt el Míg a Múzsáknak szentelt oltárin Áldozatot nyújt a hon fi kebel.« — írja róla Dessewffy József. A régi sírkő előtt, a földbe süllyed­ve Kazinczy Ferencné sírköve; egy kereszt. S körül a fősíremlék mögött és oldalt a Kazinczy-család. Zelina Miklós, a mauzóleum és a park gondnoka magyarázza, hogy kik nyugszanak a sírokiban. A vaskerí­téssel körülvett sírban Kazinczy Fe­renc és felesége, Török Zsófia. Előtte jobb -kézről lánya, Kraynyiik Imrémé Kazinczy Eugénia. Ettől balra a föld­besüllyedt síremléken a következő felírás: Gróf Rogendorf Kajetan — osztrák katonatiszt, aki Kazinczy felesége, Török Zsófia révén tartozott a rokonságba, 1809 január 7-én halt meg. A síremlék mögött félkörben Kazinczy unokája, Bálint Béla, vala­mint két gyermeke, EinLLTraján huszárőrnagy, s Iphigénía nyugszik. A mauzóleum homlokzatán ez ol­vasható: »Kazinczy Ferenc emléké­nek a hálás utókor«. Nyikocrdul a ha­talmas tölgyfaajtó s belülről ^ a kápolnaszerűen kiképzett teremből kissé nyirkos, áporodott levegő tódul ki a szabadba. A látogató szinte megnémulva lép be a terembe s érzi, szinte vizuálisan látja a régmúlt idő­ket. Körben a mauzóleum fala mel­lett Kazinczy ereklyéi, emléktárgyai. A falon fakeretben egy tükör. Vala­mikor a felesége hozománya volt, eredetileg ezüst keretben. Az ezüst keretet eladták, amikor elszegénye­dett a család. Másik oldalon nagy méretű festmény, Kazinczy és Kis­faludy találkozását és kibékülését örökíti meg. Mellette Kazinczy gyer­mekkori arcképe. A főhelyen, ugyan­azon a helyen, ahol valamikor Ka­zinczy íróasztala volt, most mell­szobra áll. Mellette Török Zsófia mellszobra. Maugsch Gyula (farkas­falvi) szobrász műve. Maugsch 1934- ben készítette a szobrot, mely any- nyira tökéletes, hogy gyakran kül­földi szobrászok jönnek el megtekin­teni. Évekkel ezelőtt a francia Rodin tekintette meg a szobrot, A fali vit­rinben Kazinczy Lajos 48-as honvéd- tábornok tiszti csákója, valamint Kazinczy bőröndjének fényképe. Ka­zinczy mindig ezt a bőröndöt vitte magával, amerre járt életében. Ugyancsak itt van 22 kötetből álló könyve, A magyar nyelv fejlesztése érdekéiben írt levelezéseivel. Az em­lékek, a drága ereklyéik — egy haj- fonat, megrepedt tányér, kerti szé­kek s eredeti kéziratok — mind-mind a történelmet s Kazinczy emlékét idézik; Csend van.- Csak a történelem su­sog a fáik lombjain. A kicsiny falu­ban munkára indulnak a dolgos em­berek. Belátni innen a dombtetőről, a mauzóleum lépcsőjéről a tájat. Látni »Űjhelynek tornyát, Borsinak omladékáit, Hosszú-Lázt, Mihályit és a két Regmecet — minit ahogy Ka­zinczy írta egykoron. Itt nyugszik a nagy nyelvújító örök falujában, hová mindig is vissza­vágyott. S itt járunk mi, a kései utó­kor, hogy adózzunk emlékének. ÖNÖDVÁRI MIKLÓS Időjárás Várható időjárás vasárnap estig: Válto­zó felhőzet, többfelé záporeső, zivatar. Mérsékelt, helyenkint élénk északi, észak­keleti szél, a hőmérséklet kissé emelke- .5 dik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel nyugaton 14—17, keleten 16—19 fok között. Legmagasabb nappali hőmér­séklet vasárnap 24—27 fok között. — Ügyeletes állatorvos szombaton dél­től hétfőn reggelig: Márkus Elek. lakik: Miskolc, Bulcsú u. 8. sz. Tel.: 15—403. Be­tegbejelentés: 8—9-ig, 13—14 óráig. — Külföldi útjáról hazatért a rep­rezentatív Hungária nagy cirkusz, s Miskolcra érkezik. Három nemzet — nyugatnémet, bolgár és magyar — legkiválóbb artistáinak felléptével, különböző állat- és vadáliatidomítá- sokkal, Molnár Gyula és 19 tagú tánczenekarának közreműködésével. Megnyitó díszelőadás július 17-én, szerdán este 8 órakor a Béke-téren. — Jeanne Marie Darré Miskolcon. Július 22-én, hétfőn este fél 9 órai kezdettel a népkerti szabadtéri szín­padon az Országos Filharmónia hangversenyt rendez. A miskolci szimfonikus zenekart Lukács Ervin vezényli. Az est kiemelkedő esemé­nye Jeainne Marie Darré francia zon­goraművésznő vendégszereplése. Mű­sorom: Weber: Bűvös vadász, Csaj­kovszkij: D-moll zongoraverseny, Dvorzsák: Uj világ szimfóniája. Je­gyek az Országos Filharmónia mis­kolci kirendeltségénél válthatók.­— Az IBUSZ közli, hogy a július 21-re, Kéked-fürdőre hirdetett külön- autóbusz, a jelenleg fennálló egész­ségügyi zárlat miatt elmarad. Átme­netileg az IBUSZ különvoniatok sem közlekedhetnek Miskolcról. A bükki források és hegyi patakok vidékére, valamint Aggtelek—Jósvafőre to­vábbra is szerveznék autóbusz túrá­kat; Július 21-én Aggtelek—Jósva­főre Ft 38.50-es részvételi díjjal köz­lekedik külön-au tóbusz. Ugyancsak július 2'1-én a Bükkön át aSzalajka- forrás vidékére 33.— Ft-os költség­gel különjárat indul. Kellő számú jelentkező esetén Jávorkút—'Fekete­sár Bükk-feninsí'ki vidékre is indul- autóbusz, 26.— Ft-ot részvételi díj­jal. Július 28-án ismét Aggtelek— Jósvafőre közlekedik autóbusz külön­járat (38.50 Ft). Augusztus 5-től 10-ig 5 napos autóbusz-túrát terveznek a Balaton körül. Útiköltség és 4 napi szállással 29-6.—- Ft. Csak kellő számú jelentkező esetén indul. Jelentkezés mindegyik utazásra az IBUSZ irodá­jában, Széchenyi utca 15—17. szám alatt lehetséges. Telefon 16—44ü.; —* Orvosi hír. Dr. Farbáky Géza sebészszakorvos, kórházi adjunktus, rendelőjét új helyén: Csabai kapu 4 alatt megnyitotta. Rendel-: délelőtt 7—8, délután 5—6-ig; Városi tanácstagok fogadóórái Július 14-én (vasárnap) Vörös Jó­zsef délelőtt 9—11-ig Szentpéteri kapu 18. szám. Július 15-én Jecs Jánosaié délután 4-től Tinódy utca 1: sz., Kóta-i József- né délután 4-től Bessenyői u. 16. tsz; Július 16-án Wohlstetter Miklós délután 4-től László Jenő utca 27. Július 20-án Csermák Lajos dél­után 3—4-ig Déryné utca 11. szám alatt tartanak tanácstagi fogadóórát* MegyeDanácstagok fogadóórái Kristóf Bálint július 14-én 18 óra­kor Hollóházán, Kriston Géza július 20-án 20 órakor Tiszacsermely köz­ségben tart megyei tanácstagi beszá­molót. Varga Dezső július 14-én 8—10 óráig Hódoscsépány, Monoki Barna­bás július 17-én 16 órától Bükkáb- rámy, Kriston Géza július 20-án 20 órakor Tiszacsermely, Vámos Béla július 21-én 10—12-ig Arló községek­ben tartanjak megyei tanácstagi fo­gadóórát. A MISKOLCI RÁDIÓ VASÁRNAPI MŰSORA: 18.00: Szív küldi szívnek szívesen, 18.25: Borsodi képeslap. 18.35: Halló, itt a miskolci rádió. Zené« összeállítás. HÉTFŐI MŰSOR: 18.00: A borsodi zenekarok műsorából. 18.11: A közegészségügy megjavításáért* 18.16: Hírek megyénkből. 18.21: Szív küldi szívnek szívesen, 18.41: Elhelyezkedési tanácsadó. 18.45: A vasárnap sporteseményei. 18.50: Riportok, tudósítások. Ha Szerencsen jár, ne mu­lassza el felkeresni a „RákócziPincét“ ahol kellemesen szórakoz­hat. — Kitűnő hegyaljai borok, termelői pálinkák, ételkülönlegességek kapha­tók. — Zenét Horváth Kiss Béla és népizenekara szolgáltat­ja. — Nyitva van minden nap délután 16 órától 24 óráig. ^ sendesen ringunk a vizem Tóth Imre bácsi a ladik fa­rában ücsörög, én egy deszkán, vele szemközt. Nagyokat hallgatunk. Csobban a víz — puty... puty!.. 3 A zsineg nem mozdul. Ügy tűnik, mintha lehorgonyoztunk volna a Tisza közepén. Kétoldalt a paid tovasiklik, s viszi magával a da­loló, ruhát áztató asszonyokat. A rézgőnyárfák vége szakadatlan sor­bán suhannak mellettünk, egy-egy pillanatra eltakarva a napot, r— ilyenkor aztán még felhősebb az öreg ábrázó,ta. Egy hete nincs fo­gás . Telefalták magukat a ha­lak; Két hétig volt mit enniük: annyi kérész úszkált a ‘vízen, mint augusztusi égen a csillag. Már vége. Csak itt-ott röpköd egy-egy sorsa ellen tiltakozó tiszavirág, — végze­tét azonban nem. kerüli el: ha a természet kegyelmet is adott neki néhány órácskára, — elnyelik a ha­lak, mihelyt leszáll a víz tükrére; Puty..-. putyí.-.s Az öreg rendületlen nyugalom­mal putyogtat. Talán ez az egyik legősibb módja a halfogásnak. Egy­szerű szerszám: rövid nyél, a végén forintnagyságú lemez. Jó dolog, odácsalja a mélyenúszó halat, — csak érteni kell hozzá. Én hiába próbálom. Nekem csak loccsant. Az öregnek pwtyog. Előbb bugy- gyan, aztán mélyen zengő hangot ád, mint zenész ütésére a dob. Imre bácsi nagy művésze a halá­szatnak. Harmincnégy éve putyog- tatásból él, — noha szaknyelven fauiyofftatás, de errefelé így mond* ják — ezt csinálja legszívesebben, ez a valódi élvezet, ez elégíti igazán a szenvedélyt; a hálózás csak amo­lyan, hogy is mondjam, tömeges zsákmányolás; minden beleakad, úgy találomra.; -. A putyogtatóval igazi nemes vad­ra lehet »menni«, — harcsára, csu­kára. De most hiába csalja ki Imre bácsi szerszámából a legszebb han­gokat — nincs harapás. Egy hét óta nem kell a lótetű sem. Akkor fo­gott utoljára. Harcsa volt, jó 12 ki­lós. [J allgatagon nézem az öreget Valósággal kiszívta a víz. Lábán gumicsizma lötyög. Szeme kék és nyugodt, mint az ég Tisza- keszi fölött. Vászoningét majd ki­böki csontos, hegyes vállperece, manzsettája csuklón alul ér, így védekezik a töméntelen szúnyog ellen. Álla borostás, két orcája ba­rázdált, akár a vén ladik repede­zett oldala. Bütykös öklével néha a lapát-után nyúl, sodrásba tereli a ladikot, aztán tovább lesi a vizet. Gömyedten ül. Néha nagyokat nyög. Beteg. Sérve van, operálni kellene. Nem hajlandó rá. Puty. ;.j puty!.-. Félve megszólítom. Ilyenkor tilos a szó, de azért válaszol. Illendőség­ből. Mert idegen vagyok. — Kevés a hal? — kérdem sut­togva. — Kevés. A vízjárás csinájja. Kiszalad, aztán gyorsan visszahúzó­dik. A pete meg lemarad. — Mikor volt jó fogás? — ötvenháromban. Vót hét, hogy másfélmázsát - fogtam* Eccer meg egy 35 kilós harcsát Most kevés..-. Megint hallgatunk. Nagysokára ő kezdi: ■— Pedig jó az üdő. -. • Miért nem próbálja máshol? r— A’ nem lehet — rázza a fejét — Itt a haljárás ezen a vonalon. — S ezt úgy inondja, mintha legalább is látná. Hirtelen kihajol a ladik oldalán. Villan a szeme, mint a vadászé, ha vadat lát. Nagyot ránt a zsinóron. — Megvan s— mondja egyked­vűen. — Micsoda? s- A hal C emmit nem vettem észre. De ő biztos a dolgában. Húzza felfelé a zsinórt. Nagybajszos har­csa bukkan elő a vízből. Jókora, le­het vagy négy-öt kilós. Ficánkol, farkával a la 'ik oldalát csapkodja. Az öreg megragadja az állkapcáját és berántja a merítőhálóba. A hal kétségbeesetten vergődik a ladik fe­nekén. Az öreg rá se hederít. r— Nem ugrik ki? Nem. — Amikor kirántotta, miért ütöt­te a ladik oldalához? Nevet. Megjött a kedve. ■— Amér’ Tóth Mihály bátyámat somolyog foghíjjas szájával. — Az hogy volt? —■ Erőt vesz rajtam a kíváncsiság. — Még legény vólam. Az öreg részegen a vízre ment, oszt bele­borult. Én neki a ladikkal. Amikor felbukkant, elkapom a kabátját. —* Észnél van-e Mihály bátyám? — kérdem. — Má igen — feleli prüsz­kölve9 == Nő* mondok* akkor, csU nájja azt, amit én akarok! De csak kapálózott, oszt nem bírtam vele, nehéz vót. Hát aztán gondótam egyet, nekikoccantottam a ladik ódalának, hogy megszédült. Aztán jól berántottam. Ezer csinátam a harcsával is. Hogy azt csinája, amit én akarok. A part felé evez, ahol kisebb a sodrás és jobban megközelíthető a kipányvázott kas. Ott a közös tá­roló. Jdehordják a fogást a Szőke Tisza halász-szövetkezet tagjai. Ér­zem, most mi haladunk, nem a part. Pedig alig mozgatja a lapátot. Gondolom, kihasználom a jókedvet* még a néhány percnyi szünetet. — Mondjon valami régi halász­nótát — kérem az öreget. Nem so­kat kell bíztatni. Rekedtes hangján elkezdi: »^Csendes Maros partján van a halászlegény tanyája, Odajár a halászlegény göndörhajú- babája. Odajár a szép csillagos, holdvilágos éjjelen.— Kicsalja a csendes Maros partjára a szerelem.’? ~ Szép nóta. Még soha nem hal­lottam. Ä Hátha még aztat hallaná, hogy: »Túl a Tiszán környeskörül mandulafa virágzik...« De nem mondja. Nem akarja. Evez rendületlenül. Mellettünk fecskék suhannak, hasukkal simít­ják a víz tükrét. Isznak. Az öreg a partot kémleli. *=9 foő lesz =3 állapítja meg* «= Miből gondolja? A rádió nem mondta be. — Pedig lesz. Odanézzen, hogy fröcsköl a kagyló! A félig vízbe, félig a homok- fövenybe vájt kagylók ütemesem vékony sugárban spriccelnek, mint megannyi apró szökőkutacska. Megérkezünk. Az öreg megragad­ja a hál állkapcsát, felemeli, s most veszi jobban szemügyre. Fitymálja; — Ügy négy kiló körül... Semmi* Százhúsz forint. — Beledobja a kas­ba, s a hal örvendezve pacskolja kisebb társait. Az Öreg tovább mar- fondirozik. — Nekem másra vésik a fogam* Arra, amék tavaly a szemünk lát- tára bekapott egy libát, V ízbeereszti a kast, visszaül a f ladikba. Lótetűt húz a horog­ra, a fejénél kezdi, mert ott ke­mény, jól tartja magát a horgon. Néhány mozdulattal a sodrásbá tereli ladikját. Leengedi a zsinórt és csalja a halakat, Puty.;-, puty!,.-. — De kifogom. Ki én, addig meg se hálo~ — tér vissza az előbbi té­mához. — Mer’... valahol itt ta­nyázik a koma. Néha akkorát csob* ban a víz, hogy na.-.9 Ha ő mondja, biztosan kifogja. Tiszakeszi legöregebb halásza nem szokott hivalkodni. A szenvedélye nem is hagyná nyugton, örökké a vizen tanyázik. Azt mondják r—. persze csak viccből —, hogy ott is született a vizen. Nincs nap, hogy ne ülne a ladikba. Tán bele is be­tegedne. Talán ezért nem fekszik be a kórházba se, mert nem bírná a tétlenséget. Hiányozna neki a Tisza. Inkább szenved és szedi a port, amit felírt a doktor. Nem tudja odahagyni a Tiszát az öreg. Az neki a szerelmese. Más még alszik a faluban, amikor ő már a vizen putyogtat. Ott köszönti a felkelő napot és onnan int neki nyugodni* mos jóéjszakát. í^sorgunk lefelé. A part megint úszik kétoldalt. A rezgőnyár­fákat már alig látni, csak a levelek Imik suttogása, estvéli szerenádja kíséri a ladikot. Bs olykor belecsendül az est­homályba az Öreg halász jólismert ritmusa:

Next

/
Thumbnails
Contents