Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-14 / 163. szám

Tasärnap, T957. Jfilins h.

tJfáúíáyi talátk&zák

ÄZ ÉSZAK MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI ROVATA

■«•••••■•■«■■«««■■•••••••••••a

ERŐSÍTSD a HISZI!

Harcban, kemény csatában született meg az októberi ellenforradalom leverése után a magyar ifjúság egységes szervezete: a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a párt ifjúsági tömegszervezete.

Alapvető feladata, hogy az ifjúságot egyesítse és bevonja a szocializmus hatalmas épííömunkájába, nevelje a fiatalságot, a marxizmus— leninizmus szellemében. A KISZ az ifjúság tömegszervezete — melyet a párt vezet —, nem pedig a kis párt és valamiféle «-élcsapat« — mint ahogyan megyénk jénéhány üzemében és községében egyes ifjúsági vezetők, fiatalok hangoztatják.

Ifjúsági szövetségünk bátor, nyílt, őszinte politikájával egyre több fiatalt nyer meg, egyre többen kérik felvételüket a szervezetbe. Megyénk 326 szervezetében 13.172 lelkes fiatal küzd az előrehaladásért, a párt céljainak megvalósításáért.

E nagyszerű munka, amit szervezeteink folytatnak, nagy hatással van az ifjúságra és egyre többen szeretnének KISZ-tagok lenni. Igen. szeretnének. De ez — sajnos — némely helyeken szinte lehetetlen,

mert a szervezetek mereven elzárkóznak attól, hogy az egyébként becsületes fiatalokat felvegyék új tagként. Cselekedetük indoklására «elméletet« is gyártanak — ilyen többek között »-a kis párt«, az «ifjúsági élcsapat« az «elit szervezet« — gondolata. Ilyen balgaságokat különösen az alapszervezetek munkájában tapasztalhatunk. De leginkább a bánfaival bányaüzemben, Berentén, Szuhakálión, valamint a Lenin Kohászati Művek vasöntödéjében, húzó- mű és vasszerkezeti üzemrészében.

Falun rendkívül káros az a felfogás, hogy «EPOSZ-tag voltál — nem veszünk fel a KISZ-be!« így tesz a szendrői KISZ-szervezet is. holott ezek a fiatalok, akiket ilyenformán visszautasítanak, többségükben becsületes munkás- ét> parasztfiatalok. A KISZ-ben volna a helyük!

Lássa be minden ifjúsági vezető, hogy a KISZ nem tudja betölteni hivatását hazánk szocialista építésében, ha lemond az ifjúság tömegeiről és teret enged káros, idegen elméié-, leknek. Az ilyen szektás »elmélet« gátolja a KISZ. erősödését, fejlődését,] gátolja az ifjúság politikai és szerve-, zeti egységének erősödését, nagy, kárt okoz a nevelésnek.

Borsod KISZ-szervezeteí,, a szervezet tagjai arra törekedjenek, hogy az ifjúság megszeresse a KISZ-t, hogy benne otthont nyerjenek mindazok a fiatalok, akik elfogadják a KISZ programját és készek azért' dolgozni. Útját kell állni, hogy bárki1 Is akadályozza a különböző gyártott' elméletek alapján a KISZ erősödését jelenítő egészséges, számszerű nőve-' kedést. KIS Z-szer vezetőink vezetői gondoskodjanak róla, hogy a ma még szervezeten kívül lévő fiatalokat bevonják a szervezet munkájába, társas rendezvényeire, mert ez a kö-' zös munka teszi őket KlSZ-tagokká. Helytelen, ami még ma is tapasztal-) ható elég sok szervezetnél — például a Miskolci Közlekedési Vállalatnál hogy rendezvényeikről kizárják] a szervezeten kívüli fiatalokat.

Természetesen nem arról van szó,j hogy valami tagtoborzásfélét indítsunk, nem. Az eddig vallott elveket ; továbbra is határozottan be kell tartani a felvételek tekintetében, gon-; dósán ügyelni arra, hogy osztály idegen és nem kívánatos elemek ne ke-] rüljenek sorainkba. Nem a számok; hajhászását jelenti az a gyakorlat,, ha szervezeteink felveszik azokat a* fiatalokat, akik megszerették aj KISZ-t és készek szív vei-lélekkel, dolgozni szép és nemes feladataink! megvalósításán.

NÉMETH LÁSZLÖ megyei KISZ-bizottság ágit*. prop, titkára

Mi újság a Fonodában?

..............................................y

h

ill

■ - 'wmM,

l^éhány napped ez- ’ előtt a gyár igazgatója, Molnár József — aki 29 éves és maga is KISZ-jelvényt hord a kabátján — statisztikát készített. Na, nem a termelésről, hanem az életkorról. Eszerint a gyárban az átlagos életkor fizikai dolgozóknál 27, műszakiaknál 33 év. A sok reményteljes ifjú között alig látni néhány öreget.

Fiatal gyár, fiatal emberek. így van ez rendjén. S itt általában minden rendjén van. Főleg a termelés. Az ország összes pamutfonodái között is elsők. Az utóbbi időben ez az elsőség veszélybe került, mert sok a betegSzentistváni lányok népviseletben

Ma ismét több járásban rendeznek ifjúsági találkozót a moszkvai VIT tiszteletére. Sajószentpéteren a miskolci járás fiataljainak nagy találkozójára virradtak. A helyi bányászfiatalok a bányászkertben várják a környékbeli falvak és üzemek ifjúmunkásait. Az MSZMP miskolci járási intézőbizottsága gyönyörű zászlóval ajándékozza meg a járás fiataljait.

Ma szokatlan forgalom várható Mezőkövesd mellett a népszerű és kedve« kiránduló helyen, Zsórl fürdőben is. Itt találkoznak a mezőkövesdi járás fiataljai. Gazdag sport- és kultúrműsor várja őket, az egésznapos szórakozáshoz. A találkozóra többen színes matyónépviseletben mennek.

ség miatt hiányzó. Különösen a kisgyermekes édesanyák maradnak otthon. A gyár vezetősége tanácstalan volt, mert nyár van s a szabadságolások megkezdődtek s az igazgató azon kesergett: ha most kiadják a nyári szabadságokat, leállnak a gépek, akár be is lehet zárni a Fonodát.

Kilencedikén este az éjszakások megdöbbenve vették észre, hogy 12 gyűrűsfonógép áll. A művezető komoran hallgatott, mert egy gép egy műszak alatt 35 kiló fonalat állít elő — ez pedig sok. A lányok összedugták a fejüket.

Szoták Jolán, Béki Zsuzsa, Pásztor LajosUjabb ifjúsági exportbrigád alakult

4 WI;M INDULÓ H&T4L6ÜU«

A jó példa ragadós — igaz ez a mondás. Néhány héttel ezelőtt a diósgyőri Könnyű gépgyárban megalakult a forgácsoló üzemiben az ifjúsági exportbrigád. A brigád tagjai csatlakoztak az ország ifjúsági ex portbrigád j a inak a VIT tiszteletére indított versenyéhez. Vállalásaik között szerepel, hogy az exportra szállítandó targoncák alkatrészeit a kitűzött batáridő előtt két nappal elkészíti

A forgácsoló üzem fiataljai nem sokáig emlegették egyetlenként ex- portbrigádjukat. A szerelőüzembén is gondoltak egyet a kiszisták. Ha nekik van brigádjuk, miért né lehetne nekünk is! Megalakult tehát a másik exportbrigád s ha már az alkatrészek két nappal előbb elkészülnek, akkor ök két nappal előbb ösz- szeszerelik a targoncákat.

Az ifjúsági export brigádok versenyét rövidesen értékelik,

mám ei a Uim\

EARJÍTAIKMI ABBAN.

HOfiY tólFW VISSZATARTÓ?flfEMAEKtlNKET

mielőbb viszontlássuk.

Jívákú-i én inad aalíatn

'mii

'Talán már ezerszer is elmesélte az unokáknak, mégis belekezd ezeregyedszer is, ha köréje sereglenek a gyerekek. Kíváncsi szemükből kiolvassa a kérést s pontosan úgy, ahogy először hallották, elmeséli a történetet.

— Hej, amikor én gyerek voltam ... odaadott az apám inasnak. Bezzeg akkor nem úgy volt, mint most. Hogy ruhát kaptunk meg fizetést és elmentünk sörözni a vendéglőbe és két év múltán már szakmunkás lett az ember... Ez akkor még álomnak is fényűző volt, nem adták ilyen olcsón a tudást. Kilencen voltunk apám nyakán, ebből hét fiú. Mikor kijártam a négy osztályt, kézen fogott s elvitt a szomszédos faluba a kerékgyártó mesterhez s azt mondta: Na fiam, kerékgyártó leszel. Aztán tanulj, fogadj szót, mert haza hiába jössz.

Alacsony, zömök ember volt a mester, szúrósszemű, nsgymarkú. Miikor először nyakon legyintett, azt

A XX. SZAZAD SZU VÉBEN, Moszkvában nemsokára percekben fogják mérni az időt. A virágerdős pályaudvarokra, repülőterekre percenkint érkeznek

majd a különvonatok, a különgépek. A város utcáinak képe percenkint változik, minden új színfolt — ismeretlen ismerős, minden új jármű az ideérkező küldötteké, akik hosszú kilométerek után végre megpihenhetnek. S a pályaudvarokon a szovjet hon ifjúsága fogadja az egység és a béke harcosait.

Milyen közel van már a perc, mikor sokezer hófehér galamb, melyeket a szovjet pionírok neveltek a VIT tiszteletére, szárnyaikat verdesve felszállnak az azúrkék égre! A fellobogózott ünnepi főváros fejedelmi pompával fogadja a Föld minden tájáról idesereglett fiatalokat. Zászlódiszesen, nekik integetnek a felhőkarcolók, szökőkutakkal köszönnek a parkok, pattogó indulókkal és kellemes, lágy, szláv melódiával üdvöz- lik őket az ablakba kitett rádiók.

...Szerdán indultok. Az út nem hosszú, de az ösz- szes állomásokon érezni fogjátok a szovjet ember nyílt, egyszerű szívének határtalan szeretetét. Annyira határtalan ez a szeretet, mint határnélkűliek a széles szovjet rónák, a hegyekbe ütköző sztyeppék, a felhőkbe csúcsosodó, hósipkás hegyormok. A Kárpátokon keresztül elfog majd benneteket az örömregyujtó mámor érzése, mikor a viaduktok tetejéről a hegyek gyomrába fut le füstös mozdonyotok. Mint mesebeli Jánosok a kásahegyen, úgy fúrjátok magatokat mind jobban előre, a hegyek alól, Ukrajna búzamezeire, ahol kombájnokra tűzött zászlók, izzadó aratók, mind-mind nektek fognak integetni és kiáltani:

— Isten hozott titeket nálunk! Titeket, a közeli kicsiny ország fiait és leányait, akikért készek vagyunk ha kell, életünket is áldozni!...

Mint annyiszor megtették már testvéreik, apáik. De most, szabadon zúgnak a gépek, hajlik-omlik a kalász a kombájn vágó éle alatt, tűz a júliusi verőfényes nap, és a nyár izzásában boldogan dolgoznak az emberek. A jövő kenyeréért!

Továbbhaladtok, de telketekbe beleitatódik ez az érzés ^magatok munkája, a magatok jövője is kereng ma jdMgy átokban.

Az órák száguldanak, sebesebben a gyorsvonatnál. És ti is megérkeztek. Aztán elvegyültök a sokféle nyelv lármájától hangos fővárosban^ kábultan a látottaktól.

UTRAVALO

A harsonák megszólal- ] nak. Felzúg egy sohasem hallott hangorkán. Minden nyelven. Ti magyarul fog- mmmmmmmmjátok énekelni, kilenc millió magyar helyett, akik itthon maradtak, helyettünk is, akik szívünkben veletek, leszünk: — „Egy a jelszónk — a béke!”

A BÉKE, AMELYNEK jegyében összegyűltök, iin-, nepeltek majd. A béke, amiért a küldöttek közül sok-* ezren küzdöttek már kezűkben fegyverrel; akik tud-\ ják, hogy mit jelent a halál! Akik felé gonoszul kúsztak a rádióaktív sugarakkal telített felhők, akiket ira-i perialista golyók után ápoltak hosszú hónapokig, míg< végre el tudtak jönni közétek és együtt ünnepelnek t veletek. f

Sokat, nagyon sokat köszönhetünk már a világ P fiataljainak, a Találkozóknak, ahonnan az igaz szívek- 9 ben született láng, a béke lángja, az egység lángja már i bevilágítja a világot és harcba mozgósít mindenkit a i háborúi kovácsolok ellen. Berlinben 104 ország fiatal jai esküdtek, hogy mindent megtesznek a koreai láng- “ tenger eloltásáért. Bukarestben vállukon vitték a fiatalok az általuk kiszabadított Henry Martint, aki kiállt' a francia munkások, a francia nép igazának oldalán.

Ma már számolnak az ifjúság erejével, ezzel az] ösztönös, megfékezhetetlen, óriás-erővel, a világ minden táján élő háborús uszítok. Tudják, mit jelent százezrek kiállása ország-világ előtt ellenük — a gyilkolás, a gyász ellen.

Mert eljönnek majd Moszkvába az egész életükre gyászbaborult fiatal özvegyek is, akiknek férjét idegenj célokért küldtek Vietnámba, Koreába — meghalni. Eljönnek és magasra tartják a nemzetközi béke, az ösz~\ szefogás zászlaját. A mindnyájunkat harcos egységbe é kovácsoló összefogás zászlaját. S ez a zászló — szim-f bólum, amely magasratartva figyelmezteti majd ismét á Amerika és Nyugat-Németország fegyverkező urait! #

S ti, akik ott lesztek, hozzátok el nekünk ezt a f zászlót, amit kibontunk egységes erővel, hogy sokatf szenvedett kicsiny országunk felett csattogjon a szél- i ben, szertekiáltva, hogy erősek vagyunk és készen ál- J luníc. Mindenáron megakadályozzuk a világégést! J EZT HOZZÁTOK EL nekünk azoktól, akiknek 4 szivünk minden melegével kívánunk boldog, bélzés j Holnapot. i

IJrbán Nagy Rozália !

hittem, a tüzes istennyila vágott belém. Hasonlókban gyakran vólt részem. Ha nem jól tartottam a szerszámot, nem szólt, csak ütöttj Ilyenkor eszembe jutott, hogy hazamegyek, de hallottam apám hangját — haza hiába jössz .i.!

Már két éve inaskodtam, amikor annyira megvert, hogy orromon- számon jött a vér. Akkor esté megszöktem. Apám sötét tekintettél hallgatta végig a történtekét; Anyám lemosta arcomat, rendbetett s apám így szólt:

— Vedd a kabátod, gyerünk;:

— Hová, hiszen éjszaka van! —* ijedeztem.

— Ne törődj vele, visszamegyünk a mesterhez, mert én nem tudok fizetni érted .. s

Visszamentünk;

A mester be sem akart engedni* Apám könyörgő re vette:

— Mester úr, ha istent ismer, fogadja vissza, nem tudom megfizetni a kétszáz forintot; a

Ekkor tudtam meg, a mester olyan egyezséget íratott alá apámmal, hogy ha az első két évben megszököm, akkor kétszáz, ha az utolsó két évben hagyom faképnél, akkor pedig négyszáz forint kártérítést fizet neki. Attól kezdve mégjobban fente rám a fogát s ha csak lehetett, «megkent«. Az utolsó évben kibír hatatlanná vált az életem. Tudtam, csak azért üt, hogy megszökjem és megkapja a kártérítést. Négyszáz forint akkoriban valóságos vagyonnak számított. Különösen szegény embernek. Emlékszem, egyik vasárnap délután el- kéredzkedtem haza. A mester nem engedett el, hanem rámparancsolt, hogy mosogassak. Fogcsikorgatva bár, de elmosogattam a rengeteg edényt, viszont bosszúból nem tö- rölgettém meg a tepsiket és a késeket, hanem csak odatettem a tűzhely szélére száradni. Persze, mind megrozsdásodott. A mesterné kia-. bált, a mester meg előkapta az ostort s úgy összevert, hogy csupa kék meg zöld voltam. Nekikeseredtem. Elmentem a rendőrségre. Látleletet vettek s ugyancsak csóválták a fejüket. A mesternek penszé kutyabaja sem történt, csak behivatták és arra kérték: máskor lehetőleg úgy verjen meg, hogy külső nyoma ne maradjon.

A négy év nagymehezen léteit} Segéd lettem s azért tudtam megbecsülni a szakmámat, mert nagyofi megszenvedtem érte;

A z öreg pipájában ilyenkor n már kialszik a tűz. A gyerekek hallgatnak, az öreg pedig most sem felejti el megjegyezni:

■— Azért akikor szót fogadtak a fiatalok;: Nektek sem ártana néha egy-két jói irányzott ffiyaftáe- ves.

KECSKÉS ROSS*

né, Abuczky Margit, Jaskó Katalin, Anto- pula Eugénia, Szabados Gizella és Erdődi Erzsébet érdeme az, hogy az orsók újra pörögni kezdtek s azon a műszakon egyetlen gyű- rűsfonógép nem állt. Másnap a gyárban mindenki őket ünnepelte, este virággal köszöntötték őket, a folyosón pedig nagybetűkkel kiírták a nevüket a dicsőségtáblára. ... S azóta tart a megfeszített kemény munka, amelyben eddig a lányok a győztesek!

17z most a fonodában a legnagyobb esemény és a KlSZ-fia- talok roppant büszkék arra, hogy megmentették a avár becsületét.