Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-12 / 161. szám

4

ÉSZAKMAGTARORSZÁG

Péntek,

1957.

július V

Qtuári kaimul

(Szovjet zenés vígjáték bemutatója a miskolci szabadtéri színpadon)

Az egyenletes v játékstílus csak a harmadik felvonásban szenved bizonyos törést, egyrészt azért, mert a cselekmény a végkifej lésnél kissé ellaposodik, másrészt azért, mert Horváth Gyulának Ripcov revizor szerepéhez immel-ámmal való hozzáállása is közrejátszik a játékmenet lanyhításában. Horváth, talán azért, mert későn kapcsolódik a cselekménybe, nem tudja elkapni az ellenőr ideillő jellemrajzát és a játék eleven alaphangját, s így mint valami előkelő idegen illeszkedik az együttesbe, egyszerűen „letudja szerepét”, bár vannak játékának csiszoltnak ható részletei.

Az előadásnak lüktető menetet diktál sok jó szereplő. Igen kedves alak Kováts Terus lépten-nyomon közmondásokat idéző, melegszívű ápolónője. Sok harsány nevetést kiváltó figura a temperamentumos dündi, Nádassy Anna nyugati divathóbortba szédült, kalandsóvár Madelaine-je, aki mindig rossz helyen tapogatózik szerelmi csápjaival s végül is kiderül, hogy hamis beutalással lábatlankodik az üdülőben. Máthé Éva játssza üdén, elevenen azt a kis színésznőt, akit az igazgató tévedésből halmoz el kivételes kedveskedésével s aki most az életben próbálja ki színészi képességeit. Ditrói Ilona halk modorához illő szerep az üdülő vendégeinek érdekeit, egészségét szívén viselő doktornő, akit mindenki szeret, de fellépésének nagyobb biztonságával kell meggyőzőbbé tennie ezt a sze- retetreméltóságot. Erre való törekvése meg is érződik magatartásán. A kellemes megjelenésű, nyugodt modorú Márffy Vera finom megérzéssel tolmácsolja Ripcovné első benyomásait, amelyek sejtetik a helyzet fonákságát, s amelyek tartózkodó viselkedésre ösztönzik. Horváth Gyula Ripcov-szerepe is a vele való párbeszédeknél hangolódik legjobban össze az ossz játékkal. Viktor Gedeon fiatal szerelmes mérnöke szintelenebb a Viktornál megszokott eleven alakításoknál, kissé fáradtnak éreztük ezt a játékot, de így is átüt rajta színészi intelligenciája.

SZATÍRÁRÓL LÉVÉN SZÓ, természetesen a póruljárt törtető igazgató és hasonló sorsú titkára, azaz Fehér Tibor és Némethy Ferenc áll a bonyodalom központjában. Fehér, a „dagadt” és Némethy, a „vékony”, Ripcovné érkezésének hírére összeszedik minden eszüket, ötletüket, hogy sikerrel vívják meg hízelgésükkel pecsenyesütögető csatájukat. Olyan biztosak sikerükben, hogy szinte .tombol bennük az „optimizmus”. Van hát mit mulatnia a nézőnek, aki már a második felvonásban látja, hogyan torlódnak a fellegek őkelméik feje felett. Irtózatosan fölényesekké teszi őket optimizmusuk még akkor is, amikor utolsó kártyájukat akarják elsütni, a kiíe- sett pillanatokról titkon készült,

Őrködjünk a párt egysége telett

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata meglepett. A pártegység megszilárdítása érdekében azonban csak helyeselni tudom ezt a lépést.

Minden ember, aki a szocialista építéssel a lenini tanításokkal

egyetért, üdvözli a Szovjetunió

KP Központi Bizottságának határozottságát, amellyel megvédte az egységbontó kísérlettel szemben a pártot és a XX. kongresszus irányvonalát személyekre való tekintet nélkül.

Az SZKP határozata, elvi szilárdsága úgy érzem, hogy nagyfokú következetességet tükröz. A párt egysége. erősödése akkor nyugszik szilárd alapokon, ha az egységből)tokkal szemben erélyesem fellépünk. Az egységbontóknak a pártból való kizárása, a konzervatív #®ektás törekvéseik leküzdése nem gyengíti,

hanem úi ° r*ni*kn,»lr n «n.

cialista rendszer további fejlődéséhez. A nemzetközi feszültség enyhítése, a világ békéjének a védelme történelmi követelményként írja elő a párt számára az elvi szilárdságot a belső ellenséggel való kíméletlen harcot.

A Magyar Szocialista Munkáspárt minden egyes szerve akkor tölti be híven szocialista építésünkből a reáeső irányító, ellenőrző tevékenységét, ha ugyanúgy cselekszik, mint az SZKP Központi Bizottsága teszi.

A Magyar Szocialista Munkáspárt országos pártértekezletének határozata leszögezte, hogy hazánkon belül a íőtüzet az ellenforradalom elleni további harcra, a revi- zionizmus eszmei és politikai felszámolására kell összpontosítani; Ezzel egyidőben állandó és szívós harcot kell folytatni a dogmatikus és szektás hibákkal szemben is.

Amennyiben ebben a szellemben

folytatjuk a további harcunkat, úgy munkánk eredményes, gyümölcsöző lesz, népünk, hazáink a hatalmas szocialista tábor népei számára és az ellenség kárára. A magyar munkásosztály és a vele szövetséges parasztság, a haladó értelmiség, a legnagyobb gyűlöletét fejezi ki az egységbontókkal szemben, mert a nemrég hazánkban lezajlott ilen- f orrad alomból örökre megtanulta, hogy mit jelent az ellenséggel szemben tanúsított megalkuvás, bármilyen kismértékű legyen is az.

SZILAGYI ISTVÁN Sajószentpéter

Három idősebb nő ül a gyepen. A szomorú fűzfák hiába vetik rájuk árnyékukat, mégis melegük van. Nem csoda, mert mindhárman meglehe- ősen kövérek. A jobbszélső nyom vagy 80 kilót, a középső talán a másán is túl van, a balszélső sem panaszkodhat. Beszélgetnek. Hogy midi? Általában, amiről az asszonyok szoktak. Befőzésről, Laciról, aki éppen a katonaidejét tölti, egy asszonyról, aki rosszul él a férjével, a kis unokákról. Maid a következő mondatok ütik meg fülemet.

Középső nő: Oda nézzetek, micsoda egy kövér nő. Valóságos háj- ömeg, és még fürdőruhát húz.

Jobhszélső nő: Ha ez belemegy a medencébe, biztos kicsap a víz.

Balszélső nő: Hogy lehet így meghízni!?

(Mondanom sem kell, az említett nő egy cseppet sem volt kövé- "ebb, mint akik megszólták, sőt...)

— Tudod mit? Buktassuk meg a Jóskát!

Hadd prüszköljön! — bíztatja egyik férfi a másikat.

— Nem bánom, csak oszt’ ügyesen — egyezik bele a másik.

A terv sikerült, Jóska víz .alá került, a kö- rülállók nevetnek.

Jóska nágy mérgesen : pimaszok vagytok. Egész délután vigyáztam, hogy a hajam vizes ne legyen, s itt

van ni!; ;;

Jóska további szavait elnyomja a kacagás: hisz nincs is hajad. Ha hat szálnál több van, kutya legyek... hisz törülközővel fésül- kÖdÖl . : ;

— Tessék csak kidobni azt a labdát!

— Dehogy dobom, akkor mi mivel játszunk!?

— De kérem, hogy beszél velem én vagyok a strand úszómestere.

— No és? Annyi pénze csak van

hogy egy labdát vegyen. I

•

Az egyik vízben álló oszlopnak támaszkodva, két serdülő legény ive beszélget.

— Azért sem megyek még haza — mondja az egyik nagy mérgesen.

— Ilyen kis időre nem érdemes kijönni.

A másik még mérgesebben.

— Már pedig mennünk kell, mire hazaérünk este lesz, meg éhes is vagyok. Különben is fogd be a szád, én vagyok az idősebb.

A másik nevetve:

— Hogy te vagy az idősebb? Melyikünket nem akarták beengedni a strandra? Ha én nem igazollak, hogy betöltötted a tizennégy évet 6 nem vagy paralízises, oda- kintről nézhetnéd a fürdőzőket.

(fodor)

Nagy emberek mondá&ai

Einstein: »A tudós olyan emberi aki tudja azt, amit senki sem tud cs nem tudja azt, amit mindenki tud.«

René Coty: »Az udvariasság az a művészet, hogy azt tegyük, ami untat, de úgy, mintha szórakoztatna.«

Jean Cocteau: »Ha igyekszel min* dennek a mélyére hatolni, azt koc* káztatod, hogy ott is maradsz.«

Marcel Pagnol: »Ez a» alak any- nyira lusta ..., hogy sohasem megy napra, mert kifárasztja saját árnyé- kának a hordozása is.«

A Szakszervezetek Megyei Tanácsa klubjában (Kossuth utca 11. sz.) Július 14-én, vasárnap este fél 9 órakor

HA LESZÁLL AZ ÉJ...

A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese szólistáinak hangversenye. — Helyárak: 12, 10, 8 forint. Jegyek elővételben a SZMT klub portáján (Kossuth u. 11.) válthatók.

SÜKETNÉMÁK OLIMPIÁSZA MILANÓBAN

Milánóban augusztus 25—30-a, között mintegy ezer atléta és há* romezer néző részvételével megh rendezik a süketnémák olimpiá-1 szát. A versenyeken 23 ország képviselteti magát. Minden versenyző és a nézők is süketnémák lesznek.

Ezzel egyidőben eddig példa nélkül álló színházi eseményre is sor kerül: megrendezik a süketnémák nemzetközi színházi fesztiválját. A fesztiválra Franciaország, Német- ország, Olaszország, Csehszlovákiai Bulgária, Magyarország és Jugoszlávia küld szereplőket és néző* két.

Nagyrozvágyi hétköznapok-IV. JUlHÁlZBICiÜiLlT— HEJ FIÜK, HEJ!...

Itatás van. A rekkenő hőség vályúhoz szalasztja a juhokat.

Szürcsölik a vizet, lihegnek.

Beesett oldaluk, mint a gyors fújtató. Az istennek sem akarnak tovább állni. Égre nyikordul a gémeskút repedezett, száraz ága. Lobog a juhász ingújja, ahogy gyors mozdulatokkal kútba süllyeszti a csörömpölő vödröt. Az nagyot csobban, ahogy leér, aztán gyorsan visszakúszik. Mire fölér, mar a vályú érdes betonját szuszogják a juhok. A juhász alig bírja.

. , .— Hej fiúk, hej!... — Lassan, elnyújtott hangon hívja üuhasztársait.

— Hej... — A hangfoszlányok messze hullámzanak a puszta csendjében. Átbukfenceznek a juhaklon, besuhannak a kunyhó nyitott ablakán, megkerülik a lombjukat fáradtan^ lógató öreg fákat. Itt is, ott is feltápászkodik egy ember. Elpbb a bot bukkan ki a földből, tántorog egy darabig, míg utána nem mozdul a gazdája is. Három — öt — hét. Jönnek a juhászok. Nyelvüket földig lógató kutyák nyúlnak utánuk. Nagy fekete szőrükön kacéran ugrándoznak a napsugarak. Egy vakkantásnyi kedvük sincs. Csak nagy ritkán harapnak a levegőbe. Fehér fogukon éles harag villan, ahogy a lódarázs után kapnak.

EGYÜTT VANNAK A JUHÁSZOK. Hűvösbe húzódunk. Szemünk előtt repedezik a legelő. Szakadozik a fűszálak gyökere. A legelőt emberemlékezet óta Sutnak hívják a nagyrozvágyi juhászok. Sutnak hívják a falusiak is, mióta juhászok járják és lakják. A kemence melletti padkáról kapta az elnevezést, ahol hosszú téli estéken a rozvágyi öregek melengetik hidegülő bordájukat. Itt kint nem valami biztonságos hely a Sut. Gyakran megkeresi a villám. Megremeg a juhász, az öregebb je keresztet vet. ha egy közeli fába hasít, de gyorsan elviccelik a félelmüket.

1— Juhnyáj mellett születtem, úgy látszik, ott is halok meg.

EGYÜTT A JUHÁSZ CSALÁD. Amúgy igazában te inajdnem egy család valamennyiük. Kilencük közül öten: egy családapa és négy testvér, a 76 éves Rimár János bácsi, meg négy fia. Még egy fia van, az a faluban juhász. Bár vér szerint nem, de itt a pusztán a többiek is családtagok: Iski Zoltán, Balpataki Béla, meg a két bárányos: Berta János és Lacskó Sándor. Kétezerszáz juhot gondoznak összegen, az * apró jószágot is beleszámítva. A zemplénagárdi állatni gazdaság nagyrozvágyi üzemegysége a gazdájuk.

— .Hggy,s mint élnek? — kérdezem.

T£wva«pillantásuk a válasz. Egymás szemében keresik,

mit mondjanak. A bátrabbjuk kezdi, aztán a többiek is utána mondják, mindent előhoznak, ami lelkűket nyomja.

— Nem becsülik itt a juhászt, elvtárs. Annyi becsületünk sincs, mint egy falusi kondásnak.

— Juhászat!... Sokáig úgy vélekedtek nálunk a juh- ról, hogy a fene ette volna meg Noét, amikor a bárkába vette.

— Többe néznek itt három tehenet, mint száz juhot...

— Ha juhértő és juhszerető szakvezetőnk volna, már Ötezer juhunknak kellene lenni.

Kivárnak.

— Hagyjuk, úgyis azt tartják rólunk, hogy mi csak sírni tudunk.

— Huszonhét éves vagyok — így Rimár György —, két lányom van, de ha fiam lesz, az is bolonduljon meg, aki juhásznak neveli... Minek? Hogy semmibe se nézzék.

HALLGATOK. LÁTJÁK, HOGY RÁJUK HAGYOM, hát folytatják:

— De ha mi nem sírunk, nem kiabálunk, nincs semmi. Mi bánunk a jószággal, mi tudjuk a baját.

Ahogy pörlekednek, a bajuszukat figyelem. Majd mindegyiküké egyforma. Se nem hosszú, se nem rövid. Szerteszét berzenkedik. Minden szála más irányban ágaskodik.

— Ez lenne a juhász-bajusz? — kérdem tőlük.

— Nem egészen. Az igazi nem ilyen, az hosszabb és pöd- rött. Ez csak nyári bajusz.

Balpataki Béla öntudatlan az orra mellé nyúl, pödörné a bajuszát, de nincs mit. Rövid. Nevetik a többiek.

Megint komolyra fordul a szó.

— Ezt csinálom, mióta a nadrágom szára kétágú, — mondja Rimár János, — de így még nem takarmányoztam, mint az elmúlt 2—3 évben.

Saját gondjukat, bajukat utoljára hagyják, a jószág az első. Igazi juhászok. Számítgatnak: egy anyajuh napi adagja 1 kg réti széna, 40 dkg abrak, 1 kg krumpli. Szerintük ezzel szemben 2 kg széna, 40 dkg abrak és másfél kg krumpli kellene. Említik, hogy volt olyan tél, amikor lopniok kellett a jószágnak. Nem maguknak. A gazdaság takarmányából loptak a gazdaság juhainak.

MAR GYERMEKKORUKBAN a juh mellett voltak. Ezek az emberek nem a bérükért dolgoznak, — született

juhászok. Itt van az öreg Rimár bácsi, nevetve beszélik a fiatalok, hogy Magyarországért sem ütne meg egy juhot. Hívja, simogatja, de nem ütné meg. Beszélik, hogy a múltkoriban meglátta, amint a fiatalabbak vesszővel kergetik a birkát. Fölöttébb dühbe gurult.

— Az apátok erre, meg arra, így tanítottalak én benneteket?

Mérgében otthagyta a fiait, ment a jószágaihoz. Hiába szóltak hozzá, rájuk sem hederített. Ilyen emberek a nagyrozvágyi juhászok.

— Mennyi a fizetésük? — kérdezem.

— 1100—900 forint most fejés idején, de a tél, az igen gyenge, akkor csak 650 körül van.

— S mit dolgoznak ezért?

— Reggel háromkor kelünk, mert messze van a falu. Este 9 óra vet bennünket haza. — Ehhez aztán hozzáteszik első „saját” panaszukat is. Kerékpáron járnak ki a gazdaságba, legalább a gumit megtérítenék nekik.

Sorolják, hogy a pénzbeli fizetésükhöz természetbeni járadék is jön. Ha megvan a tervezett szaporulat, egy bárány illeti a juhászt, terven felül pedig minden tíz szaporulat után egy-egy bárányt visz haza. Rimár István, aki tavaly brigádvezető volt, 8 bárányt kapott. A többiek hatot- hatot.

— Csak az a baj, hogy az idén nem ismerjük a tervünket, sem a szaporulatban, sem a gyapjúban. így nem tudjuk, hol tartunk, de hangok után most is túlteljesítettük a tervet.

Harmincöt mázsa gyapjújuk volt, de azt mondják, hogy ha rendesen telelnek a juhok, a 70 mázsát is elérték volna.

— Hiába, mi már csak panaszkodni tudunk — maguk is nevetnek rajta. — Ott van a kis belső tanya, azelőtt tyúkfarm volt, most a juhok vannak benne. Vagy 200 mázsa istállótrágya áll az ablaka előtt. Visszapárolog, egészségtelen a jószágnak.

AZ ÖREG JUHÁSZOKAT HALLGATVA — 27—35 évesek lehetnek — ott settenkedik körülöttünk a legifjabb nagyrozvágyi juhász, a 10 éves Balpataki Ferike. 30 fokon felül van a hőmérő, de nem vetné le a kabátját a világ minden kincséért sem. Sőt még a sapkája is fönn van szöszke kobakján. Mindemellett bicskájával nagyokat vág óriás karéj zsíroskenyeréből. Ügy eszik, hogy közben min- dAQ szóra figyel. Hiába panaszkodnak sz öregek, 6 iftai csak juhász lesz, annyi szent.

NAGY ZOLTÁN

ÍFdytatjufcJ

NEM KIVÉTELES ESET, hogy egyik-másik üdülővezető nem a beutalt dolgozók kellemes pihenését, szórakozását szolgáló intézménynek, hanem a saját birodalmának tekinti az üdülőt. Az ilyen ember megbízatását arra használja fel, hogy minél több egyéni előnyt húzzon belőle, a maga karrierjét egyengesse, amivel együtt jár a visszaélésekre való hajlamosság. Ilyen ember a Nyári kaland^ negatív hőse, az Orgonaliget nevű tengerparti üdülő igazgatója és vele egyhúron pendülő titkára. Amikor megtudják, hogy az üdülőbe érkezik a revizor felesége, elhatározzák, hogy meglepetésszerű kivételes logadtatásban részesítik és a többi vendég rovására olyan elszállásolást es ellátást biztosítanak számára, hogy ember legyen az a revizor, akinek ettől megszédülve nem siklik el 4 szeme az igazgató kisebb-nagyobb visszaélései felett. Számításukba azonban hiba csúszik, mert tévedésből nem a revizor feleségét árasztják el kivételező kedveskedéseikkel, hanem egy megtévesztő színű autón erkező fiatal színésznőt.

Ebből indul ki a tévedéseket halmozó bonyodalom, amely végül is a korrupt törtetők leváltásával végződik.

N. Bogolovszkij és C. Szolodár zenés víg játéka szabadtéri előadásának azért volt olyan élénk visszhangja és sikere, inert a mai életvalóság többé- kevésbé a legtöbb dolgozót érintő problémájáról van szó. A szocialista élet olyan hibás tüneteiről, amelyek bosszantják a dolgozókat, de éppen mert bosszantják, bizonyosak lehetnek abban, hogy előbb-utóbb kiirtjuk az ilyen hibákat. Ezt domborítja ki ez a könnyed vígjáték végső csattanójában.

Az üdülőkben zajló élet ábrázolásának már kiterjedt irodalma van a szocialista országok szinpadi termésében, főképp sok vígjáték, bohózat, operett és kabarétréfa, no meg egy sor film szerzői merítettek belőle hálás témát. A Nyári kaland nem igényesebb mű, mint általában a hasonló témájú, könnyed lélegzetvételű vidám darabok, de meg kell adni, hogy a szerzők győzik sziporkázó szellemes párbeszédekkel, dalszövegekkel kitölteni a három felvonást, úgy hogy a közönség felmoraj ló kacagása alig szünetel.

FELSZABADULT, VIDÁM HANGULATBAN kezdődik a játék, amikor kivilágosodik a színpad és előtűnik a tengerparti üdülő teljes illúziót keltő képe a kánikulai meleghez öltözött, illetve vetkőzött Vendégsereggel. A népkerti szabadtéri színpad természete díszleteivel szerencsésen olvadnak egybe Ütő Endre díszletei s az ember arra gondol, hogy ezt a színpadot az isten is ilyen tárgyú darabok számára teremtette. Az eredeti alaphangot, játékstílust következetesen vezeti végig Horváth Zoltán rendező.

~ ^ _________

k

ompromittálónak vélt hangfelvételeket és fotográfiákat, de amilyen magabiztosak voltak a leleplezésükig, olyan kényszeredve adják meg magukat sorsuknak, amikor csődöt mond minden mesterkedésük.

PINTÉR ILA, BECE IDA, SZABADOS AMBRUS és Vincze Pál jut még szóhoz kisebb szerepekben a kavargó bonyodalom során. A szinpadi történéseket tarkító kis zeneszámok és táncszámok, az ötletes versszövegek is mulattatóak. A kis zenekart Róna Frigyes vezényli zongorája mellől, mégpedig olyan hatással, hogy a nagy térben is intim hangulatot tud teremteni. Az üdülő takaros házi zenekarának illúzióját kelti.

Hajdú Béla