Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-10 / 159. szám

ESZAKM AGYAR ORSZÁG Szerda* 1951. július 10. ÍVEM Bi ivri« W HOGY EGYÜTT MARA Beszélgetés a tiszatarjáni Alkotmány Tsz elnökével SEPSI JÓZSEF, a tiszatarjáni Alkotmány Tsz elnöke alig egy évvel ezelőtt még a földművesszövet­kezet járási központjában dolgozott. Tavaly júniusban jött haza falujába, hogy szervezési és politikai tapasz­talatait hasznosítsa a tsz-ben. Elnöksége óta sokat fej­lődött a tsz gazdasága, javult az állattenyésztés, nőtt a jövedelmezőség, * * *a tagság fegyelmezetten és meg­elégedéssel dolgozik. Igaz, az ellenforradalom náluk is próbára tette az embereket. Sokan nem állták meg a próbát és kiléptek. A tsz tagsága és területe kb. a felére csökkent. Azok azonban, akik bentmaradtak nem bánták meg, mert ilyen anyagi lehetőségeket, mint az idén, még sosem biztosított a tsz. Ez évben minden hónapban rendszeresen fizetnek készpénz­előleget, munkaegységenkint 8 forintot. Ez nagyoan elősegíti a munkafegyelem megszilárdítását, fokozza a tsz-tagok anyagi érdekeltségét. — Miből fizetik a tagokat? — kérdezzük. — Havi 12 ezer forint bevételünk van a tehené­szetből — mondja Sepsi elvtárs. — Nálunk megértik az elvtársak a szarvasmarhatenyésztés fontosságát. Jelenleg 26 darab fejőstehenünk van, ezt azonban nö­velni akarjuk. Az ősszel eladunk néhány lovat és he­lyettük jól tejelő teheneket veszünk. Áprilisban léte­sítettünk egy tejfeldolgozó üzemet. Azóta nem a tejet, hanem az általunk feldolgozott tejtermékeket — vajat és sajtot értékesítjük, a fölözött tejet pedig a serté­sekkel etetjük meg. Komoly jövedelmünk van a sertés­hizlalásból is. Ez évben eddig 30 dfcrab hízott sertést adtunk el kb. 100 ezer forintért. A juhtenyésztés is biztosít némi anyagi alapot ahhoz, hogy rendszeresen fizethessünk készpénzelőleget. Sepsi elvtárs ezután arról beszélt, hogy az állat- tenyésztés fejlesztése érdekében mintegy 40 holddal növelték a pillangósok vetésterületét. A lóheremag termeléséből 200 ezer forint jövedelemre számítanak. MOST A LEGFŐBB gondjuk, hogy időben elvé­gezzék az aratást. A kalászosok zömét a gépállomás fogja learatni. Az ősziárpát már le is vágta a kombájn, 16 mázsás átlagtermésük lett. A gép kitűnő munkát végzett, még az egyéniek is megkedvelték. Több egyéni gazda kéréssel fordult az elnökhöz: Engedje meg, hogy a tsz- ben dolgozó kombájn az ő 2—3 holdas táblájukat is levágja. Sepsi elvtárs megengedte. Hadd lássák az egyéniek is, hogy mit jelent a gép, élvezzék ők is a gépi munka előnyét. Lehet, hogy az ősszel ők lesznek az első belépők. — Ügy vélik, lesznek új belépők is? — Biztosak vagyunk benne, hogy lesznek — mondja Sepsi elvtárs. — Már eddig is többen jelentkeztek, mindenekelőtt azok, akik az ősszel kilép­tek. Ezek közé tartozik Demök József és Bodnár Ist­ván is. Zsipi Lajosné azt mondta: „Én már több éve csoporttag voltam, nagyon megbántam, hogy kilép­tem. Minden szándékom, hogy ősszel visszalépek”. Ezeket az embereket a saját keserű tapasztalatuk győzte meg arról, hogy jobb volt a közösben. A kilé­péssel ezer és ezer gond, baj szakadt rájuk. A tsz-ben megosztották a bajokat és segítették egymást, segítet­ték a bajban lévőket. Most nem osztozik velük senki a bajban. Érthető, hogy vissza vágynak. A TISZATARJÁNI. Alkotmány tagsága gazdag aratás előtt áll. Az első termésből már vasárnap elő­leget is osztottak, munkaegységenkint***70 dkg. árpát. Az elnök figyelmes és előrelátó ember. Tudja. hoßy a tagságnak már nincs szemes takarmánya, viszont a jó­szágnak nagyon kellene már. Ezért is határoztak úgy, hogy az ősziárpa egy részét előlegként kiosztják. A tagság bizonyára megelégedéssel fogadta az elnök és a vezetőség elhatározását és még nagyobb munkakedv­vel indult harcba az aratási és cséplési munkák elvég zéséért. (szemes) Jó eredményeket érnek el az önköltség csökkentésében • a megye téglagyárai Mostanában igen sokat beszélünk és kell i* beszélnünk az önköltség- csökkentésről, az árualap növelésé­ről. Ismeretes, hogy az építőanyagra az országnak milyen nagy szüksége van. Éppen ezért nem közömbös, hogy téglagyáraink milyen ráfordí­tással állítják elő a téglát, vagy a cserepet. Az utóbbi időben az építő- anyagiparról mind a napilapokból, mind pedig a rádióban elhangzott nyilatkozatokból sok jót hallottunk. Örülünk annak, hogy a termelékeny­ség emelkedésének mi, a megye tég­lagyárai is részesei vagyunk. El kell mondanom, hogy 1954-ig a minisztériumi téglagyárak irányítása a Borsodmegyei Téglagyári Egyesü­léshez tartozott. Az É. M. 7 téglaipari igazgatósága az elért rossz eredmé­nyek alapján a Borsod és Heves me-. gyei téglagyárakat egy központi irá­nyítás alá rendelte és a gyárak föld­rajzi fekvését figyelembevéve, 1955. január 1-el Eger központtal létrejött a Borsod-Heves megyei Téglagyári Egyesülés. Valójában már ezzel az intézkedés­sel komoly összegű megtakarítást ér­tünk el, mert a központi irányítás létszáma mintegy felére csökkent. Az összevont egyesülés 1955. évben végzett munkája alapján már az 1954, évi terven felüli veszteséget ♦gyharmadára csökkentette. Még en­nél is jobb eredményt értünk volna el mintegy 200 ezer forinttal, ha nem következik be a putnoki gyárunkat ért árvíz. 1956 első negyedévében vég­zett jó munkánk jutalmául elnyertük a Minisztertanács elismerő oklevelét. A félév végén már közel egymillió forint volt a megtakarításunk a ter­vezett vállalati eredménnyel szemben és a harmadik negyedben elért jó eredményeink alapján azt reméltük, hogy az új egyesülés megszerzi az él­üzem jelvényt. A vállalat több mint 80 ezer forint igazgatói alapban ré­szesült a három negyedév alapján. Az ellenforradalmi események alatt Görömböly, Miskolc, Putnok tégla­gyárainak munkásai túlnyomórészt dolgoztak és előkészítették a gépeket, valamint a bányát az 1957-es évre. Rövid idő alatt helyreállt a normális élet. A téglagyári dolgozók első perc­től kezdve darabbérben dolgoztak és jobbnál-jobb eredményeket érnek el, túlszárnyalva a tavalyi ugyanezen időszak kimagasló eredményeit. Má­jusban a görömbölyi gyár pl. 200 ezerrel több nyerstéglát gyártott, ínint tavaly ilyenkor, Miskolc 115 százalékra teljesítette 1956 májusá­nak tényszámát, a putnoki gyár pe­dig az előállott kazánromlás ellenére is pontosan megtermelte a tavalyi mennyiséget. Igen szép eredmények ezek, ha figyelembe vesszük, hogy milyen rossz időjárás volt az idén májusban, a tavalyi szép, napos má jussal szemben. Bérgazdálkodásunk is megfelelő, a három borsodi gyár kö' zel 100 ezer forint béralap-megtaka rítást ért el május hónapban. A siker titka: nem lazult meg a munkafegye­lem, igazságos bérrendezés történt és a műszaki előfeltételeket időben és jól biztosítják. Javult a termelékeny­ség és ennek tulajdonítható, hogy pl. az 50 létszámmal dolgozó miskolci gyár április hónapban 91/m Ft nyere­séget tartalékolt az év végén felosz­tandó összeg céljára. A görömbölyi téglagyár árufélesé­gére még minőségi kifogás nem ér­kezett és itt is javult az egy főre eső termelési érték összege. A putnoki gyárban naponta közel 100 ezer tég­lát gyártanak most már kiváló minő­ségben. A téglagyárak dolgozói érzik, hogy az októberi események súlyos káro­kat okoztak az országnak és jó mun­kájukkal úgy szeretnék ezeket a se­beket minél gyorsabban begyógyíta­ni, hogy az idén még több és jobb minőségű, valamint olcsóbban előállí­tott téglát és cserepet adnak a nép­gazdaságnak. Győrfi Ferenc a Borsod-Heves megyei Téglagyári Egyesülés főkönyvelője. 1 Jói vizsgázott a yyjiskolci JMépi Együttes •tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiii^iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiimimiiuiiiiiiiiuiiHiwia^ zombaton a SZOT szabadtéri színpadán melegen érdeklődő & közönség előtt kétszer mutatkozott be a miskolci városi tanács alig négy hónapja működő népi együttese. öröm volt látni azt a szeretetet, amellyel Miskolc dolgozó társa- dalma szívébe fogadta legfiatalabb művészgárdáját. Megérezte, hogy a szereplők komoly feladatot vállaltak és teljesítettek: a tömegek művészi igényeinek kielégítését, szórakoztatva, gyönyörködtetve. Ezt a feladatot társadalmi munkával vállalták, s anyagi gondok közt (Az együttesnek nincs viseletkészlete, kölcsönözni kellett, — a próbákat védő táplálékok hiányában tartották, a népi zenekar tagjai teljesen ingyen dolgoztak) küzdöttek meg a kezdeti nehézségekkel. Ez a.., amit elsősorban nagyra kell értékelnünk. Az együttes tagjait a műjészet iránti közös vágy kovácsolta egybe. így alakult ki egy szinte családias szellemű közösség, munkás, paraszt tagok, pedagógusok, diá­kok egészséges összetételével. A vezetőség: Sárvári Károllyal, Szegeczky Lászlóval, Engi István­nal, Búza Gyulával néhány hónap alatt született újjá, s erélyes össze­fogással megkísérelte, hogy jóformán a semmiből teremtsen. Sikerült. A tagok közt sok a fiatal, játékos kedvű lány, legény. Olyan em­beranyag, amelynek szája rányílik a valódi, tiszta dalra, lába táncra áll, s hála a fiatal táncvezető (egyébként a Központi Népi Együttes egyik értékes tagja) lendületes, erélyes munkájának, már-már megcsillantja a magyar tánc szépségeit. Csak továbbra is ezzel a lendülettel, szívvel- lélekkel, előre! Véleményem, hogy még több táncát kell műsorba iktatniuk. Meg­jegyzem, hogy szakmai anyag már van \ bőven. Búza Gyula táncvezető két új, nagy tánckompoziciót már próbáltat. Alig néhány hete kezdték el. A nyár végére elkészülnek ezzel is. A népi zenekar pataki Jónás Jancsi vezetésével egyszerre meg­hódította a közönséget, zenei tudásával, vonzó, derűs megjelenésével s helyenként egészen tüneményes játékával. Tagjai Kazincbarcikáról jár­nak be és vesznek részt az együttes munkájában. A vezetőségnek csak gratulálhatunk a népi zenekar felfedezéséért. /yt int. sok komoly miskolci kulturális rendezvényben, az együt- tes keretében is ott láthattuk és hallhattuk pedagógusaink­nak egy buzgó kis csoportját, a Kamarakórust, két szólistával. Ezt a kis énekkart Engi István tanár, karmester gondoskodó szeretete tartja össze. A zenetörténet apró gyöngyszemeit, madrigálokat, sanzonokat, fölényéSi biztos technikával és szinte leheletszerű finomsággal tudják tolmácsolni. Aki szereti a halk muzsikát, igazi kedve telik bennük. Jó a kórus a több-? szólamú népdalfeldolgozások előadására is és igen jó a két szólista, Ga­lambos Béláné, Szemző Károly népdalelőadásra. Az uniszónó népdal­közlésre viszont már több hangerőre van szükség. Örömmel értesültünk arról, hogy Engi Istvánnak az ősszel a kamarakórus mellett lesz egy népesebb énekkara, sőt, gyermekkórust is szervez, mely elsősorban népi játékokat fog megszólaltatni. A műsorban szereplő fiatal szavalók, Tolnai Tamás, Ruszinkó Mária biztos, nyugodt fellépésükkel, szuggesztiv előadásukkal máris megkedveltették magukat. Az, újjászületett vezetőségnek azt kívánjuk, hogy csak dolgozzék továbbra is az eddigi szívóssággal és türelemmel. Nyerjenek meg minél több szakembert az együttes patronálásának. A z együttes jó úton halad, s ha kifogyhatatlan lesz dalaink, tán- C/t caink, játékaink megszólaltatásában, bemutatásában, a megye területén sok-sok dolgozót fog megnyerni s őszinte figyelmével és szere- tetével fogja elhalmozni egy nagy család: Miskolc dolgozó társadalma. LAJOS ÁRPÁD Képzőművészeti Szalon nyílik Miskolcon A budapesti képzőművészeti alap a képzőművészek $ és iparművészek országos szövetségének miskolci cso­portjával közösen Képzőművészeti Szalont nyit Miskolcon. Ezzel az üze­mek és más közületek, valamint a magánosok régi kívánsága teljesül. A Képzőművészeti Szalonban ma élő borsodi és budapesti, valamint az ország más részében alkotó művészek festményei és szobrászati alkotásai mellett a régi magyar festők értékes művészeti alkotásaihoz is hozzájut­hat a közönség. A Képzőművészeti Szalon a tervek szerint még e hónapiban a város egyik legforgalmasabb pontján, a fő­utcán nyílik meg. Megnyitása a Miskolci Ünnepi Hetek egyik ki­emelkedő eseménye lesz. ISagyrozvágyi hétköznapok- II L E <B Y MESE T /Ä INI O L S Ä\ <0 A ­Nagyrozvágyon a tanács­házán hallottam a következő történetet. Régi kalendárium­ban olvashatta valaki. Felje­gyeztem. Egy cigányról szól, aki olyan szegény volt, mint a templom egere. Azt ette, azt itta, amit összelopkodott, meg amit összekérincsélt a parasz­toktól. Nagy nyomorúságában így imádkozott istenéhez: — Édes jó Istenem, segíts rajtam, szegény emberen. Elé­geld meg az én nyomorúságomat. Eleget szenvedtem már a (Szegénységtől, engedd meg, hogy király lehessek. Az Isten bölcs jókedvében teljesítette a kérését. Király lett a szegény cigány. Száz szolgáló leste minden mozdulatát Arany kehelyben tették asztalára a legkívánatosabb italokat. Ezüst tálcán hozták elébe az inyencfalatokat. Dús asztala előtt lenge ruhájú, ragyogó bőrű lányok táncoltak. A cigány azonban csak egy hétig örült királyságának. A második hé­ten már ugyanúgy unta a mulatozást, falatozást, mint ki­rálysága előtt korgó gyomrát hallgatni. A minden jóval megrakott asztalra könyökölve sóhajtott: — Te Isten, te Isten, miért nem születtem én a te he­lyedbe? Mondanom sem kell, hogy erre a bölcs Isten atyai ha­ragra gerjedt és elcsapta a cigánykirályt. Azután már a fele királysággal is megelégedett volna, de hiába imádkozott az isténhez, az nem hallgatta meg többet. * Nagyrozvágy lakosságának túlnyorhó többsége valóságban 1945-ben hagyta magamögött a jobbágy-, a cselédsorsot. Nem azt mondom, hogy negyvenötben kezdődött ez a folyamat, de a korábbi félmegoldásokkal szemben a felszabadulás hozott radikális változást. Azelőtt is voltak a faluban középparasz­tok, nagygazdák is, a szegényebbek szintén igyekeztek, hogy két kezük munkája után ragasszanak valamit. A faluba tévedt idegennek első, ami feltűnik, a sok szalmás ház. Futtában becsülve, nád- és zsupfedeles a há­zaknak mintegy 60 százaléka. Nagyrozvágyban szegényeseb­ben építkeztek, mint a környező falvakban, pl. Lácacséken, vagy Pácinban. Pedig ott sem éltek gazdagabban az embe­rek. Csakhogy amíg Lácacséken nem lehetett földet .venni. Rpzvágyon mindenki vehetett, akinek pénze volt. A Tógák­hoz vertek minden fillért, hogy földet vehessenek. Rossz, régi volt a házuk. Újat kellett volna csinálni. Ha volt is egy kevés pénzük, így gondolkodtak: — Jó volna az új ház is, nagyon jó volna, de a ház nem hoz hasznot, inkább földet veszek, biztosítom a családom megélhetését. A düledező házam pedig megtámasztom addig, amíg a föld kitermi az újra valót. Ez ment 1945-ig. Akkor felosztották a nagybirtokokat. Az egyházi birtok is azok kezébe került, kik korábban is művelték, akiket úr dolgára hajtottak a papok. Nagyrozvá­gyon 45-ben szakadt vége a feudalizmusnak. A következő éveket az egyértelmű előretörés jellemezte. A volt agrár­proletárok küzdöttek a legkitartóbban. Az új gazdáknak előbb a jószágot, a gazdasági felszereléseket kellett megsze­rezni. Megszerezték. Már nem akadt eladásra szánt föld — a rozvágyiak kezd­tek építkezni. Kevés helyen tapintható, látható annyira az idő mozdulása, mint Nagyrozvágyon. Ott is elsősorban a Nagyhegyen. Tróját, a görög várost juttatta eszembe, ahol a régészek több egymásra épült városkulturát fedeztek föl. Itt csak két, pontosabban három kultúra mutatható ki. Csak végig kell sétálni a Nagyhegyen. Mondjuk a reformá­tus templom mögül indulva, végig a mai Kossuth utcán, aztán kikanyarodni az országútra. Kezdjük! Az első kultúra: Az utca elején maradt még mutatóban egy-két cselédputri, hogy írjam le? A legtöbb faluban Jaknak cigányok. A munka nélkül csellengő cigá­nyoknak^van ilyen lakásalkalmatosságuk. Arrébb megyünk. A második fokon épült házak már nagyobbacskák. Szoba­konyha, kamra. A tető: alul. az eresznél cserépszegély, fönt nád, zsúp, Ezek közül a legtöbb új gazdáké, akik 1945—46- ban építkeztek. Már elégedetlenek vele. A harmadik — je­lenleg a felső fokot jelentő cserepes házra vágynak. Ilyen is,,van már a faluban szép számmal. Nem a falun múlott, hogy mindig előtte járt az idő. Nagy akarások szorultak itt, a nádfedeles házakba. Az er­kölcsi felemelkedés vágya emberfeletti munkára bírta a pa­rasztokat. Csak hát gyakran félresiklott, félresiklik az el­képzelésük. Vették a földet, de nem törődtek azzal, hogy mennyit terem, csak a holdszám emelkedjen. Most a lóval vannak így: három-négy hol(f földhöz lovat tartanak, mert a .ló „módot” jelent. A paraszti józanság sem olyan követ­kezetes, mint ahogy gyakran idealizáljuk. De hadd haladjak tovább. Csorbított és hamisított lenne a faluról adott kép, ha nem szólnék azokról az akadályok­ról, amelyek 1949-től nehezítették a fejlődést, itt-ótt meg­törték annak egyenes vonalát. A párt a beszolgáltatás eltör­lésével, a tsz szervezésénél előfordult önkényeskedések megszüntetésével kijavította a szektás gyakorlat hibáit. Ezek­nek az érveknek országos értékelését már elvégezték, én ezúttal egy-két nagyrozvágyi sajátságra kívánok rámutatni. A tanáccsal kezdem. Megalakulása óta egymást válto­gatták az elnökségben az emberek. A mostani, Horváth Ká­roly elvtárs hatodik tanácselnök Nagyrozvágyon. Egy másik szám: 1945—46-ban mintegy száz tagja volt a faluban a kommunista pártnak, most 34 van. Igaz, a föld­osztás népszerűsége sok szimpatizánst hozott akkor a pártba* akik az ellenforradalom idején elhagyták. Megsértődtek? Kérdezősködöm a faluban. Kutatom az emberek vélemé­nyét. — Mi az oka a sok elnökcserének? Sunyi lapítás, karszéttárás a válasz. A?tán az egyik, jobb humorérzékű öreg paraszt kiböki.-r* Ismeri az elvtárs a fúrógépet? — Értem! — Nohát, nálunk kiváló fúrómesterek vannak. Enged a bizalmatlanság jege. — Az a baj, hogy nálunk nem osztályharc folyik, ha­nem osztályon belüli. Az agrárproletárok marták egymást — Ezt egy párttag mondja, multidőben, de úgy, hogy jelen­ben is értsenek belőle. Ha a múltban egy nagygazda a falu bírói székébe ke­rült, mindenki tisztelettel süvegelte. Most kerüljön egy kis ember valamilyen állásba, nyomban megindul ellene a fú­rás, az intrika. Pláne erősödik ez, ha a kisemberek sem fér­nek meg egymással. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy itt Nagyrozvágyon szépszámú ember csak azért lépett korábban a pártba, vagy az Ady Termelőszövetkezetbe, hogy aztán tó- vább jusson a szamárlétrán. Vigyázzunk! A párt nem égy Csoport érdek- és dacszövetsége, hanem a népért élő és azt vezető élcsapat. Ha intrika nem volna a világon! • Sajnos van! A kommunisták a nem érdék párttagokkal, is szejnbé szégezik, pontosabban az ilyen becsületes elvtársakról is el­híresztelik, hogy ezért meg ezért lépett be a pártba. Ellenforradalom után vagyunk! Sok minden összekuszá- lódott. Gordiuszi csomót vág szét, aki a megzavart frontokat szétválasztja. Ez a feladat Nagyrozvágyon is. NAGY ZÖLTAÜ (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents