Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-10 / 159. szám

Szerda* 1957. július W. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 ......................................................................................................................................... 3 0 kafasztrális hold tarlóhántás az újhelyi tárásban Úgy gondoltuk, hogy a sátoralja­újhelyi járásban s általában me­gyénk északibb területein később fog megkezdődni az aratás. Bár ez az újhelyi járásra kevésbé vonatko­zik, mert a járás búzatermő terü­leteinek nagyrésze délkeleti fekvé­sű; A tapasztalat azonban azt iga­zolja, hogy a mostani meleg időjá­rás miatt az újhelyi járásban is ha­mar beértek a kalászosok. S éppen ezért szórványosan már két héttel ezelőtt megkezdődött az aratás, de pár nap óta már átlagosan aratnak mindenütt; Búzából az egyéniek és a termelő- szövetkezetek együttvéve 20, tava­szi árpából 2, őszi árpából pedig 100 százalékban végeztek. Sőt, mintegy 30 katasztrális hold földön elvégez­ték a tarlóhántást is. Dől a ka Micsoda forróság! Kerül a hőguta; A nép azt mondja rá: Itt a kánikula! Kaszás bronzlegényhad ám fittyet hány neki; Villogó kaszáját, amint rendnek szegi. Dől a kalászerdő. Nincs ennél szebb munka. Marokszedő lányok, Tarkáinak nyomukba. Nem kell ide hajcsár! Ki nem hiszi; — lássa! Magyar kaszás kéznek nincs a földön mása; ászerdő Kaszáik megfenni, Sorján, ha megállnak; Évődve vetnek szót a kezespár lánynak. Verejtékük törlik ingük elejével. Szomjuk oltják buggyos korsó langy levével. Szomszédos T. Sz. Cs.-é búzatengerével, Kombájngép birkózik gépi erejével. Megtorpan a kasza. Libben a lánykendő. Farkasszemet néznek: múlt, jelen, jövendő. IHÁSZ SÁNDOR Tizenegy apatógép arat az edelényi járásban Száraz statisztikai adatok szerint körülbelül ilyen az edelényi járás­ban ma a helyzet: a termelőszövet­kezetek 20, az egyénileg dolgozó parasztok pedig 15 százalékban vé­gezték el a búza aratását. Az őszi árpát a termelőszövetkezetek 100, az egyénileg dolgozó parasztok pe­dig 90 százalékban, a tavaszi árpát a termelőszövetkezetek 20, az egyé­nileg dolgozó parasztok pedig 10 százalékban aratták le. Ilyen a statisztika, amely minden másnap változik, aszerint, ahogy a munkával haladnak. A statisztika azonban mégis so­kat mond, ha összevetjük a többi járások eredményeivel. Ez pedig azért van így, mert 11 aratógép gyorsítja és könnyíti meg a mun­kát Azokon a helyeken, ahol ara­tógép dolgozik, a felszabaduló mun­kaerőket a kapásnövények gondo­zására csoportosítják át. így az ara­tással egy időben ezek is szépen fejlődnek, csak persze Edelényben is az a helyzet, hogy a nagy száraz­ság s hőség végül is győzedelmes­kedik a növények ellenálló képes­sége felett s kisebb lesz a- termés­átlag, mint Vártuk. Talán, ha egy­két napon belül jó kiadós záport kapnánk, ez sokat javítana a hely­zeten. Egyébként az aratással és a nö­vényápolással egyidőben különös gondot fordítanak ebben a járásban a tarlóhántásra is. Eddig a termelő- szövetkezetek. 150 katasztrális hol­dat hántottak le s elvetettek mint­egy 25 katasztrális hold zöldtakar- mányféleséget is. Hejőcsabán már csépelnek Telefonon érdeklődtünk a hejő- csabai Március 15 Termelőszövetke­zetben. — Búzát még nem aratunk ■— tá­jékoztatott bennünket Kovács Er­zsébet könyvelő —, mert ezt leszer­ződtettük másodfokú vetőmagnak s erre a teljes beérésig még legalább négy napot kell várnunk; — S hogyan állnak az árpaara­tással? — Már learattuk. Megkezdődött a hordás s ma délután megkezdjük a cséplést is. — Cikkünk megjelenéséig tehát már nagy részét elcsépelik az ár­pának, ám előre nem tudjuk, hogy mennyi lesz az átlagsuly, de mi er­ről a szakemberek véleménye? ’ Úgy hallom, hogy körülbelül 10 mázsás átlagot várhatunk, eset­leg többet, de semmiesetre sem ke­vesebbet. Összesen egyébként 23 katasztrális hold őszi és 10 kataszt­rális hold tavaszi árpát arattunk le és csépelünk el; Egyébként a termelőszövetkezet­ben eredményesen halad a kapás­növények gondozása, s ezek is jó termést Ígérnének, csak most sújtja őket a nagy szárazság. Ebben a rek- kenő hőségben lekókad a kukorica, megsülnek a répalevelek s általá­ban tönkremegy minden* Jó lenne egy kis eső! Éjszaka a görömbölyi határban Görömböly határában is átlago­san megkezdődött az aratás. Jól be­érett a búza, a rozs s az árpa. Sőt az árpa már annyira megérett (ami az elmúlt napok nagy hőségét illeti, ezen nem is csodálkozunk), hogy nappal a melegben szinte nem lehet aratni, mert törik a szára és kipereg a szem. Ezért leg­inkább éjszaka, holdvilág mellett végzik ezt a munkát s hamarosan be is fejezik. így lényegesen kisebb 9 szemveszteség. Mostanában tehát nem csendes a görömbölyi határ éjszaka sem. Es­tefelé, amikor már hűvösebb a le­vegő, kellemesebb az idő, dolgos emberek vonulnak ki a határba, hogy betakarítsák egész évi munká­juk eredményét. MINDENNAPI iniiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiHnHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiin KENYERÜNK lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHllllllllllllllllllllllltlII TJegyalján aratnak. Enyhe szellő bod- 9ozza a kecsesen ringó ka­lászokat., Suhog a penge, sorra dől a rend... A ga­bona kettészelt derékkal, sírva-sziszegve dől a meg­kopaszodott földre, anyja keblére, melyből táplálkozott. Szomorúan fejet hajtanak az aranyló kalászok, s engedelmesen, ellenkezés nélkül omolnak az ember lába elé: Te vagy a teremtőm — rendelkezz sorsommal! Fáradozásaidért életenergiát öntök ereidbe, fehér testem piros vérré változik ben­ned ... Ahány szem — annyi csepp verejték. Meg kell dolgozni a mindennapi kenyerünkért... A tűző nap irigy toklászokat tapaszt az izzadó testre és csípi, marja a bőrt. Kévekötők barna lábaszárát vö­rösre kaparja a szár, vékony csíkokat hagyva maga után. Megáll a gazda minden fordulónál, megtörli hom­lokát a kezefejével, nagyot húz a korsó langyvizéből, m.egropogtatja görnyedő, fáradt derekát, szippantva ki- dülleszti mellkasát és új sort fog. Kicsi az a két hold, de ilyenkor nagy... Nehéz munka. Roppant energia kell hozzá ... Sóhajt és irigykedő szemekkel a határ távolabbi pontjára néz. Amott, a betonút irányában könnyebb és gyorsabb az aratás. Most még sárgálló búzatenger hullámzik végtelen nyugalommal, de estére, mire a nap nyugo­vóra tér, kopasz tarlón vetnek ágyat a kévék. Pedig reggel, tíz. óra tájban, mindössze négy ember látott munkához a huszonöt holdon. És mégis... Két aratógép körbe-körbe kergeti egymást. Hatal­mas csápjaikkal öles nyalábot markolnak egyszerre, gyomrukba tömik, s méterenként köpködik ki a cso­móba kötött búzát, mint vén ember a bagóját. Vígan pöfögnek a Zetorok. Kényelmesen, ráérősen eregetve a füstöt hasas pipájukból — így ballagnának, ha a hátukon parancsnokló traktorosok nem ösztö­kélnék őket. Sietni kell, minden perc drága, minden perc aranyat ér ... Annak a masinának, amelyik fordul a dombhaj­latban, hogy újabb sort kezdjen, Czifra András a ve­zérlője. Percenként hátrapillant, rendben van-e min­den? Budi Laci pedig — alig tizenhat éves fiú —, aki a „hátvéd” szerepét tölti be, fütyörészve visszahunyo­rog: semmi baj! A nagy eseményre kivonult csaknem az egész „vezérkar”. Leskó igazgató, Bérezés műszaki ellenőr ott állnak a gabonatábla végében, simogatják a letépett kalászt és becsülik, mennyit fizet holdan­ként. Úgy tizenkét mázsa körül... Szemveszteség? ^ Azzal bizony mindig számolni kell, de különösen ebben a forró időben. Gyors az érés, hamar pereg a szem. Ámde a Tokaj-hegyaljai állami gazdaság vezetői ide-' jében gondoltak erre. Szinte óránként nézdegélték, mikor lehet kezdeni. S ma reggelre elérkezett a leg­alkalmasabb pillanat... A legügyesebb embereket vá­lasztották ki Czifra András és Körtvélyesi József sze­mélyében. Értik a dolgukat és fiatal koruk ellenére elegendő tapasztalattal is rendelkeznek. Mert ne' higy- je senki, hogy olyan egyszerű dolog a gépi aratás! Kü­lönösen, ha ilyen dőlt a gabona. Jó érzék, pontos szem­mérték, technikai ismeret kell ahhoz, mikor kell mé­lyebbre ereszteni, vagy magasabbra húzni a kaszáló szerkezetet. Ha pedig nem köt a gép?... Ha szálanként dobja ki magából a termést, szerteszét, mint szél a harangfű pelyheit... ? Nincs arra idő, hogy a traktoros kobakját vákargassa tanácstalanságában! — Hééé! Állj! — kiáltja Büdi Laci. A zúgás elhal­kul egy pillanatra, Czifra Andris leugrik a gépéről, egy szakértő pillantás: nehéz a szalma, vagy telesza­ladt a madzaghuzó-lyuk — egy-két fürge kézmozdu­lat — és máris tovább pöfög a zöld kis masina. A pa­rancsnok „nyeregbepattanva” kommandirozza a ke­nyércsatát. Gépe jobboldalán megadják magukat a ka­lászok, a baloldalon pedig rendben, fegyelmezett-m egymás mellé sorakoznak az összekötött, foglyul ejtett kévék. A kör egyre szűkül. Ijedt madarak röppennek fel biztosnak vélt fészkükből, helyükbe hosszúcsőrű, sárga­lábú gólya merészkedik, peckesen lépked. Le-lecsap, felkap egy gyikot vagy mezei egeret s elégedetten ma­gasba röppen. Dől a rend, szaporodik a kenyérnek való... Büdi Laci hosszú furkóssal segíti az „etetést”, rendezgeti a szálakat a futószalagon, s olykor belebök a gép tor­kába, mintha libát duggatna. Közben az ég felé re­ménykedik, hátha felbukkan legalább egy icipici bá­rányfelhő. De az ég homloka tiszta, sima, azúrkék, mint a fényes tükör. Sebaj. Ez ugyan nem szegi ked­vét. Ha megunja a ballagást, felkapaszkodik a gépre össze csücsörít ja száját, s versenyt trillázik a feje fe­lett libegő, fészke után kesergő pacsirtával. És szá­molja a perceket: az első kör harmincegy, a második huszonhét, a harmadik már csak huszonnégy percig tartott. S ahogy fogynak a percek, úgy sokasodnak a kévék. Az első kör ezret adott — ha jó a „saccolás” - a második... — Ahá, ez igen! ffétkerekű bricska fordul a mezsgyére. Itt az ebéd! ^ A traktor szusszant egyet, aztán zökkenve meg­áll. Csend. Csak a még lábon álló gabona sír halkan. Siratja az elesetteket és saját magát. Szőke üstökébe beletúr a szellő. Távolabb megáll a gazda. Leül az út szélére, s tarisznyából kenyeret és szalonnát tesz maga elé. Főtt étel nincs, az asszonya, a lánya markot szed utána. Nincs, ki főzzön... . Sóhajt, nagyot kanyarit a kenyérből. És irigykedve néz amazokra, akik a traktor árnyékában kanalaz nak ... I Csáki László I C^RANYBÁNYÁSZOK KÉT ÉVTIZEDDEL ezelőtt ki gondolta vol­na, hogy Diósgyőrben a Lenin Kohászati Mű­vekben egyszer még aranyat is találnak. S most találtak. Hat fia­tal mérnök számtalan éjszakája, nappala, gondja, törődése ara­nyat adott a gyárnak. Természetesen nem a szó szoros értelmében vett csillogó nemesfém­ről beszélünk, hanem olyan anyagról, amely talán értékesebb az aranynál is. Ez pedig nem más, mint a salak. Amióta a gyár fennáll, a behemót kohók testéből a sárgás fehéren izzó nyersvas mellett mindig kiszök­kent az értéktelennek vélt salak. Nagy tálba gyűjtötték, s a fürge kis mozdonyok kivitték a halnára. Kiöntötték, füstölgőit, rontotta a környék levegőjét, forró lávával borította be a termőföldet. Értékte­lennek tartotta minden­ki. Egy-két játszadozó gyermek vélte csak kincsnek a zöldeskék tükörsima felületű sa­lakot. Éveken keresztül gyűlt a salak, terjesz­kedett a gyár, s ami útjában volt a hatal­mas salakhegynek, mindent el kellett bon­tani. Lakóházak, fél­öreg épületek, a rom­bolás sorsára jutottak, mert kellett a hely salak Öméltóságának. öt esztendővel ezelőtt megkezdték a kohó­salak értékesítését, Hosszú étiek kísérletei alapján rájöttek, hogy a folyékony kohósalak vízzel való keverése után megőrölve kiváló alapanyagot szolgáltat a cementgyártáshoz. Fel is építették Diós­győrben a granuláló üzemet. A legyártott vas mi­nőségétől függően többé-kevésbé felhasz­nálták a kohósalakot. Természetesen voltak olyan elegyösszetételek is, amelyek nem felel­tek meg a cementgyár­táshoz szükséges gra­nulátum követelmé­nyeinek. Ezeket a sala­kokat továbbra is a halnára öntötték. A LENIN KOHÁ­SZATI MŰVEK hat fiatal mérnöke az el­múlt év végén kísérle­tezni kezdett. A granu- lálás céljaira meg nem felelő kohósalak nagy­üzemi felhasználása és értékesítése volt a cél­juk. A külföldi szak- irodalmak sok mindent elárultak: hogyan lehet a kohósalakot habosí- tani. Ám az adottságok Diósgyőrben mások vol­tak, mint Csehszlová­kiában, vagy a kapita­lista államokban. Ezért a habosítás legmegfele­lőbb módját kellett vá- lasztaniok. Először is a legprimi­tívebb eszközökkel ké­szítették el a habosított salakot. Homokágyat készítettek, melynek talaját vízzel átitatták. Utána vékony rétegben ráöntötték az izzó sala­kot. A homokból eltá­vozó vízgőz likacsossá, könnyűvé tette a sala­kot. Az így nyert habo­sított salak felhaszná­lásának rendkívül szé­les skálája van. Az épí­tőiparban szinte forra­dalmi változást jelent­het majd a habosított salak. Fő jellemvonásai közé tartozik, hogy rendkívül könnyű. Szi­lárdsága, teherbírása jóval felülmúlja az ed­dig ismert építőanyago­két. Kitűnő hang- és hőszigetelő. De nem ereszti át a vizet s így a modern építkezéseken nagyszerűen használ­ható. Az első kísérlet ered­ménnyel járt. A közel­jövőben megépítenek egy nagyobb habosító berendezést, amely majd fejlettebb eszköz zökkel készíti az új építőanyagot. Kislakás-* építkezéseknél, bér-* házaknál, de az építő­ipar számtalan más te-* rületén is felhasznál-* ható. Nagyüzemi gyár-* tása sajnos még csak a távolabbi jövő feladata; A fiatal mérnökök most egy újabb lépést tettek előre a salcrz felhasználásában. Kí­sérleteket végeznek a kazánpemye, a korom és egyéb kohászati égési melléktermék felnősz- válására. Ma még ér­téktelennek tekintjük a pernyét, a kohósalakot és egyéb más kohászati• mellékterméket. De a hat nagyszerű kohó-* mérnök bizonyára még számtalan újítással fog-* ja meglepni a diósgyőri dolgozókat, vagyis kin-* csesbányává, aranybá-i nyává varázsolhatja az évek alatt egész heggyé nőtt salak- és szeméU tömeget ÁLDOZATKÉSZ, fá4 raáságot nem ismerő munkát végeznek. Ne- vüket kérésüknek en4 gedve nem írjuk az új-* ságba. De legközelebbi ha már nemcsak kísér-* leti eredményekről, ha■* nem újabb meglepő sw kerekről számolhatunk be, akkor ők is felad-* nak szerénységükből és nevüket is megírhat- juk, hogy ismerjék őket mint a diósgyőri arany-* bányászokat, akik sem-* miből százezer és mii-* lió forintokat teremte-* nek elő, s adják az or* szág, a nép asztalára. (PÁSZTORY) PÁLYAVÁLASZTÁS ................. A szülőket, a pedagógusokat és az általános iskolák 8. osztályát végző serdülőkorú fiukat és lányokat egy­formán foglalkoztatja az a kérdés, mi lesz iskola elvégzése után, mer­re fordul életpályájuk. Erről be­szélgettünk néhány iskola igazgató­jával. A vasgyári fiúiskola igazgatója, Vincze Pál elvtárs a következőket mondja: — 93 fiú végezte el a nyolcadik osztályt. Ebből 24 megy gimnázium­ba, 20 különböző ipari, kereskedel­mi és mezőgazdasági technikum­ba, 1 katonai középiskolába. A fennmaradó 38 gyerek közül 31 az MTH-ban tanul ipart, 6 kisiparos­hoz megy tanulónak,. 1 gyermek pe­dig kereskedő lesz. Nálunk nincs »►elkallódó« gyerek. A Ságvári Endre utcai iskolában Gergely László elvtárs igazgató ad felvilágosítást. — 139 növendékünk hagyja el az iskolát. Ebből 92 a fjti, 47 a lány. 64 fiú és lány tanul tovább külön­böző középiskolákban, gimnáziu­mokban és technikumokban. A többi — 2—3 leány kivételével — ipari és kereskedelmi pályára megy. A kimaradó néhány lány ott­hon segít a háztartásban, mert vagy beteg az anya, vagy több ke­reső is van a családban; Hasonló a helyzet a Fadrusz-ut- cai iskolában is. A 36 fiúnak a fele középiskolákban tanul tovább, a má­sik fele pedig már elhelyezkedett, főleg a diósgyőri gyárak tanintéze­teiben. A 42 lány közül is csak 2 marad otthon. A perecesi iskola igazgatója, Zá- dor Imre elvtárs is biztató tájékoz­tatót ad. — 29 fiú és 32 lány tanult nálunk. Középiskolába megy 10—10 fiú és lány, az iparban, kereskedelemben 19 fiú és 6 lány helyezkedik el. A fiuk tehát mind célhoz jutnak, 16 lány marad otthon. Egyelőre. Mert ezek közül is lesz, aki — ha nem is most — pár hónap múlva keres munkahelyet magának; Kissé borúsabb a kép a vasgyári leányiskolában. Itt 80 lány végezte el a nyolcadik osztályt. Ebből 37 megy középiskolába, 17 ipari és ke­reskedelmi pályára. A 26 helyzete még bizonytalan. Kisgyörgy István elvtárs, igazgató panaszkodik is. — Nagyon nehéz a lányok részé­re helyet találni. A kereskedelem­ben és a fodrászatban, vagy más ilyen női jellegű munkahelyre első­sorban az abban a szakmában dol­gozók gyermekeit veszik fel. A tan­szerződés kötésekor ezeket részesí­tik előnyben. A II. kerület öt iskolájában ösz- szesen 451 — 250 fiú és 201 lány —* végezte el a nyolcadik osztályt. Eb­ből a fiúk valamennyien tovább tanulnak, vagy ipari pályára men­nek. A 201 lány közül is mindössze 40—45 azoknak a száma, akik nem tanulnak, vagy nem mennek kere­ső pályára. Ezek között sok az olyan, akinek a körülményei nem is teszik szükségessé ezt. Ebben^ nagy része van annak, hogy Diósgyőr ipari telep, amely tud munkát adni és a továbbtanulási lehetőséget is biztosítja gyermekeinek. BELLA SÁNDOR FELHÍVÁS A hosszú ideig tartó meleg hatá* sara országszerte gyorsan érik a ga- bona. Ha nem sietünk az aratással a gabona pergése már lábon meg­kezdődik és igen nagy lesz a szem­veszteség, s ez veszélyezteti az or­szág kenyérellátását. Ennek nem szabad bekövetkézni! Fiatalok! Kiszesek! Eposzisták! KISZ és EPOSZ-szervezetek! A KISZ Országos Szervező Bi­zottsága és az EPOSZ Országos El­nöksége felhív benneteket, hogy teljes erőtökkel segítsétek a gyors szemveszteség nélküli aratást. Falu­si KISZ és EPOSZ szervezetek és üzemi KISZ szervezetek alakítsatok önkéntes ifjúsági brigádokat és a munka felvétele céljából jelentkez­zetek a községi tanácsoknál; s Előre a gyors és szemveszteség* nélküli aratásért! KISZ Országos Szervező sága, ÉPOSZ Országos Elnöksége 'faajtóiig a búza, jó mag lehúzza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents