Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-07 / 157. szám

4 fiß*AfC»fAOTA»OS»BÄG £ff(/ (tyoindhan Vásárnál», Szót kell érteni a dolgozókkal — Néhány tapasztalat a Lenin Kohászati Művekben A világ szövetkezeteivel együtt megyénk szövetkezetei is ma ün­nepük a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Többféle kimagasló eredmé-* nyekkel, munkasiketekkel köszöntik nagy ünnepüket. Képriportunkban ezúttal szövetkezeteink mindennapi életéről számolunk be. Cukorrepgkapálás a kistokaji szakcsoportban. A csoporttagak most éppen pihennek (míg a fényképész „lekapta” őket). A kedvező időjárás s a szorgalmas munka következményeként bő termése ígérkezik a csoportnak Ezek a vidám kislányok a szent- istvárii, földmüvesszövetkezet kultúr- csoportjának tagjai. Vasárnaponként s bizonyosan ma is a szövetkezeti na­pon kellemes szórakozást nyújtanak az őket körülvevő közönségnek. sen, őszintén, igazságosan kell a munkások előtt az élet problémáit feltárni. De nem elég csak kimon­dani az igazságot, hanem azt türel­mesen magyarázni kell és ha szük­séges, tízszer, vagy százszor is meg kell ismételni. Nem szabad olyan hibákat elkövetni, mint amilyeneket az elmúlt évek során gyakran elkö­vettünk, hogy a hatalom birtokában az alapos, magyarázó, meggyőző be­széd helyett kijelentettük: már pedig sz így van és ennek így -kell lenni, s ha nem tetszik, menjen az Istenhez panaszra. Ilyesmit lehet kiérezni ab­ból az esetből is, amely Béres elv- társ és néhány dolgozó között meg­történt. Ez nem megoldás. Szót kell §rteni a dolgozókkal és ha az első szóra nem értjük meg egymást, ke­resni kell az alkalmat újabb beszél­getésekre, hogy szót értsünk, s a fel­színre került különböző ellentmon- iások, problémák megoldódjanak. S ajnos, Béres József elvtárs az említett esetben nem ezt a módszert választotta, hanem a légi szokásoknak engedve, felszí­nes, félreérthető magyarázattal s ta­lán ingerült állapotban válaszolt né­hány dolgozó problémájára. De hibát követtek el Molnár Sándor, Ádám József és Tirk Pál is. Béres elvtárs nem magyarázta meg elég világosan, hogy a ruha és a bakancs azoknak a dolgozóknak is jár, akik nem szak- szervezeti tagok, noha a vállalat a szakszervezettel közösen úgy igyek­szik helyesen kiosztani ezeket a já­randóságokat, hogy először azoknak adja ki, akik szervezett munkások, mert azok képezik a gyár gerincét. Ezt az indokolja, hogy nem tudják agyszerre mindenkinek kiadni a já­randóságot, ha teszem fel, a henger- dei gyárrészlegnél ezer embernek járna ruha és bakancs és ezt a m^iy- nyiséget a vállalat egyszerre meg­kapná, ilyen probléma nem állana fenn, mert mind a szakszervezeti, mind a nemszakszervezeti tagok egy- időben átvehetnék járandóságukat. Sajnos, a heng erűének járó ruhát és bakancsot nem egyszerre küldik meg a vállalatnak és természetesen a ru­hafelelős sem tud így minden igényt egyszerre kielégíteni. Elvtársak! Hengermű kikészítő munkások és véhások! önöknek ezt meg kell érteni és bízunk benne, hogy meg is értik. Elítélendő dolog a rendészettel fe­nyegetőzni. De kedves Ádám József, Molnár Sándor és Tirk Pál elvtársak, Önök nem írták meg a levélben, hogy ezt a kijelentést Béres József akkor tette, amikor a szobában már komoly veszekedés, civakodás tá­madt, amire az okot nem kevésbé Önök szolgáltatták, mert nagy han­gon olyan dolgokat követeltek', amit Béres József nem tudott teljesíteni. És talán ezzel a mindenkor elítélen­dő kijelentéssel akarta elejét venni annak, hogy nagyobb bonyodalom kerekedjen. Amennyire idősebb munkástársai ismerik Béres Józsefet, nem szokása a rendészettel fenyege­tőzni. K edves Molnár, Ádám és Tirk elvtárs! A szerkesztőségünk­nek küldő ti levelet nem Önök írták. Hibát követtek el, ami­kor saját sérelmeik szavakba öntését átengedték Zsilinszki Jánosnak, aki csak hallomásból ismerte az esetet és nem elég reálisan írta meg. Sőt, a nyomaték kedvéért 18 munkással aláíratta. Talán nem árt Önöket em­lékeztetni arra, hogy több dolgozó: Orliczki Mihály, Vadász László, Szabó Sándor és mások alá sem ír­ták a levelet, mondván: »Nem vol­tam ott, nem tudom, hogy az igazat írták-e le, vagy sem és gondolván, talán jobb lesz nem aláírni egy olyan levelet, amelyhez az aláírókat Zsi- linszki János toborozza, az a Zsi- limszki János, aki októberben, no­vemberben és decemberben mint munkástanácstag semmit sem tett a sztrájk ellen, sőt... És bizony" az esztelen sztrájk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a munkaruha-, bakancs- járandóságot lassabban, vontatottab­ban tudjuk kielégíteni, mint régeb­ben. Ha Zsilinszki Jánosnak csak egy csepp önkritikája is volna, azt mondaná a munkásoknak: »Engem szidjatok és ne Béres Józsefet, hogy a vállalat még csak olyan kevés ru­hát, bakancsot tudott kiosztani ez- évre, mert a 22 milliárdos kárt Bé­res József nem akarta. És még valamit. A dolgozókkal való beszélgetés során Kovács István, az egyik aláíró azt mondta: »őszin­tén szólva, nem is tudtunk az eset­ről semmit, csak aláírtuk a nevün­ket.« Igen. A Kovács Istvánok aláírása csak nyomaték volt a levélen. Most viszont tanulságul kell, hogy szolgál­jon: a munkásoknak az őket érintő politikai és egyéb fontos kérdések­ben ne egyes letűnt munkástanács- tagokra hallgassanak, hanem az ille­tékes felsőbb párt- és szakszervezeti szervekre, vagy egyéb fórumokra. A magyar munkásosztály a szocia­lista építés formálója. Munkája nél­kül nincs előrehaladás. A vezetők kötelessége azon fáradozni, hogy mi­nél jobb feltételeket teremtsenek a munkásosztály számára. De egyszer­re ez nem megy. A Lenin Kohászati Művek szakszervezeti vezetőinek, ak­tivistáinak- is le kell vorinä azt a ta­nulságot, hogy még jobban fokozzák a munkások körében végzett politi­kai nevelő munkát, a felmerülő kér­dések alapos ismeretével, tapasztalt ítélőképességgel harcoljanak a mun­kások jogos érdekeinek kielégítésé­ért. De ugyanakikor emeljenek gátat minden megnyilvánuló demagógiá­nak. Jogosnak tartom, hogy Katona Já­nos (az egyik aláíró, akivel beszél­gettem) minél előbb megkapja a ta­valy elért sztahanovista szintért a megfelelő anyagi jutalmat, amely egy havi keresetnek felel meg. T iszteit illetékesék! Meddig várjon még Katona János jogos ügyének elintézésére? Jó lenne, ha minél előbb kézhezkap- ná ezt az összeget, amely jogosan jár neki. MAJOROS BALÁZS Segítsd felépíteni színházunkat! A SZÍNHÁZ átépítésének társa­dalmi úton való elősegítésére irá­nyuló mozgalom mind nagyobb vissz­hangra talál a társadalom minden rétegében. Már a mozgalom megindulásakor sok lelkes felajánlás történt. A Bor- sodmegyei Mélyépítő Vállalat 1000, a DIMÁVAG, a Nehézszerszámgép­gyár és a Könnyűgépgyár 5000, a Városi Tanács 1000, a Megyei Tanács 13.000, a Cipészszövetkezet 500, a Filharmónia miskolci kirendeltsége 1000, a Papírgyár 500 téglajegyet vett át terjesztésre. Az Egressy Béni zeneiskola 200 téglajegy árát már befizette. Mráz Ferenc, a Moziüzemi Vállalat igaz­gatója 1000 jegy eladását vállalta. LELKESEDÉSSEL kapcsolódnak be a téglajegy mozgalomba a színház művészei is. Simor Ottó 1000, Fehér Tibor 1000, Bánhidy József 500 jegy eladását vállalta. A téglajegyek pro­pagálására egy-egy kis műsort is ajánlanak fel a művészek. A kazinc­barcikai 1. számú Béke étterem ve­zetője, Bobkó Gyula, 1000 téglajegyet kért. Ezt úgy fogják értékesíteni, hogy az étteremben a színház néhány művésze műsoros estet ad, és a be­lépődíj egy darab téglajegy lesz. A színház pénztárosa és jegyszedői is kiveszik részüket a téglajegy árusí­tásból. Almási Mária jegyszedő 100 téglajegyet adott már el. A hernádnémeti péküzem veze­tője szenet vásárolt az állomáson. Nem talált alkalmi munkást és fu­varost, aikik vállalkoztak volna a szállításra. Mi néhányan vállaltuk a munkát,. azzal a kikötéssel, hogy az üzem vezetője azonnal kifizeti a szénszállításért járó bért. A vezető ebbe bele is egyezett. Amikor le szállítottuk a szenet, azt mondta, hogy nem tud fizetni. Úgy érezzük, az adott szó köte­lez mindenkit, még a hernádnémeti péküzem vezetőjét is. Lovász Báláz* fiz év végéig 8 borsodi községbe vezetik be a villanyt A Borsodmegyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága állami segítséggel az év végéig újabb 8 borsodi köz­ségbe vezeti be a villanyt. Ezek kö­zött szerepel az idegenforgalmáról országoshírű Jósvafő, valamint, az elkövetkezendő években a gipsz- bánya mellett új üzemekkel bővülő Perkupa község réj A villamosítás során olyan »istenhátamögöttinek« ismert községek is villanyvilágítás­hoz jutnak, mint többek között: Hernádbüd, Borsodszentgyörgy Mályínka. Az új községek villamo­sításával a villanyvilágítással ren­delkező községek száma 206-ra emelkedik.- 'JflA™uvesszovetkezeteink nagy gondot fordítanak a mezőgazda- sag fellenditesere. A legtöbb helyen korszerű gépek, mezőgazdasági esz­közök segítik a szövetkezeti tagok munkáját. Képünkön egy szövetkezeti gepreszleg magtisztító berendezése látható. Duhany József né mezőkövesdi föld- müvesszövetkezeti eladónő nemcsak itt a fényképen mosolyog, hanem a boltban is, ahol dolgozik előzékeny a vevőkhöz. Az ilyen boltba örömmel megy vásárolni az ember; A rendőrség közleménye A 22. számú állami főközlekedési közút újdiósgyőri Marx Károly utcai szakaszának a Fürdő utcától a vas­gyári Stadionig terjedő része július hó 8-tól július hó 13-ig naponta reg­gel 6 órától délután 20 óráig az ott folyamatban lévő fakivágások miatt mindennemű forgalom elől zárva lesz, A lezárás tartama alatt a for­galom a következőképpen bonyolít­ható le: Diósgyőr felől Miskolc felé: a Stadion nyugati ©kMa^-Szinva­parti út—VI. utcai híd—Aisószinva utca—Fürdő utca. Miskolc felől Diós­győr felé: Fürdő utca—Alsószinva utca—VI. utcai híd—VI. utca—Gesz­tenyesor—Stadion keleti oldala. A forgalmi korlátozás csak kedvező időjárás esetén lép életbe, kedvezőt­len idő esetén a fakivágás szünetei és a forgalom a, rendes útvonalon bo­nyolódik le. Városi tanács VB épí­tési és ke l .kedési osztályai Szövetkezetei ok életétől A z élet ellentmondásokkal ter­hes. A társadalom gazdasági, politikai és kulturális élete ellentmondásainak ’ megoldása előre viszi a társadalom fejlődését. A Le­nin Kohászati Művek szakszervezeti muhíkája sem mentes az ellentmon­dásoktól. Bizonyos ellentmondásokat találunk például a szervezett dolgo­zók és a szervezetlen dolgozók poli­tikai színvonala között, általában a dolgozók jelenlegi politikai, szakmai, kulturális színvonala és követelmé­nyei között, a vezetők és vezetettek között, stb. Ez eddig rendjén is van. De az már nincs rendjén: egyes he­lyeken elvtársaink ahelyett, hogy si­keresen harcolnának az ilyen nem kibékíthetetlen ellentmondások ' meg­oldásán még bonyolultabb ellent­mondásokba keverednek. Ahelyett, hogy elvtársias magatartással az el­lentmondások megoldásával, vagy a megoldás útjának feltárásával, meg­magyarázásával megnyernék a tö­megek bizalmát, helytelen lépések­kel, magyarázatokkal rontják a köl­csönös bizalmat. Pedig a jó szakszer­vezeti vezetőnek külön érzékének kell lenni, amellyel minden egyes konkrét esetben megérzi, megtalálja azt a módot, amellyel a gordiusi cso­mót elvágja, amellyel az ellentmon­dást a legkisebb súrlódások köze­pette megoldja. ^ A napokban levél érkezett szer­kesztőségünkbe a Lenin Ko­hászati Művek finomhenger- mö kikészítőjéből, illetve a hőkezelő kemencétől: A szöveg alatt 19 alá­írás. A levél panaszt emelt Béres Jó­zsef. szakszervezeti aktivista ellen. A levélben többek között a követke­zőket írják: »Béres József ruhafele­lős azt állítja, hogy csak annak jár ruha, aki a szakszervezetet fizeti, és az egyik, dolgozót azzal fenyegette meg, hogy ne sokat beszéljen, mert a rendészettel viteti ki. Mi úgy tud­juk, hogy a ruha és a bakancs min­den dolgozónak jár, ezt nem a szak- szervezet biztosítja, hanem az illeté­kes minisztérium. Kérjük a szer­kesztőséget, hogy legyenek _ szíve­sek a megemlített két kérdésünkre a választ megadni.« A levélben leírt problémák megol­dása, elég bonyolult, mert mindkét fél (á szakszervezeti aktivista és a mellette álló dolgozók, másrészt Ádám József, Molnár Sándor, Tirk Pál és még néhányan) igyekezett az esetet úgy előadni, hogy neki legyen igaza. Előre kijelenthetem — bár . nem vagyok döntőbíró —, egyik cso­portnak sem adok teljesen igazat. Hanem igaza van annak a barátsá­gos arcú, göndörhajú munkásnak, aki többek között azt mondta: »Tár­gyilagosan írja majd meg a cikket, mert én úgy látom, mindkét félnek van valami igazsága.« K ezdjük a szakszervezettel. A szakszervezet és annak poli­tikai tie velő. szervező mun­kája nélkülözhetetlen üzemeinkben. A proletárdiktatúra legfőbb transz- missziója a párt és a munkásosztály közölt. Ezért nem közömbös szá­munkra, hogy a munkásosztály sorai mennyire szervezett, fegyelmezett. Mennél szervezettebb, ön tudatosabb a munkásosztály, annál erősebb a munkásihatalom, annál biztosabb pár­tunk proJetárjellege, vezetőereje. Az elmúlt néhány év hibái, túlka­pásai gyengítették a munkásosztály szervezettségét, fegyelmét, a párt és a munkásosztály viszonyát. De az el­lenforradalom bomlasztotta a mun­kásosztály szervezettségét, fegyelmét, melyet bizonyít mindenekelőtt az a tény, hogy a reakciónak november­ben, decemberben és sok helyen még januárban is sikerült pusztító sztrájkba vinni a munkásokat, ame­lyet a független szakszervezet köve­telésének jelszava és a jobboldali szociáldemokratizmus feléledése is elősegített. A Lenin Kohászati Műveknél a szakszervezetben dolgozó kommunis­ták, vezetők és aktivisták, fáradsá­got nem kímélve harcolnak a gyár munkásainak fegyelmét, szervezett­ségét megerősíteni. Munkájuknak van gyümölcse. A most folyó szak- szervezeti választások is azt bizo­nyítják, hogy a szakszervezetnek mind nagyobb befolyása lesz a mun­kások között. De a munka közben előfordulnak kisebb hibák is. Béres József elvtárs szakszervezeti aktivista. -Harminchárom esztendeje dolgozik a gyárban, régi szervezett munkás. A párt kommunistává nevelte. Időt, fáradságot nem kímélve küzd szak- szervezeti vonalon a munkások ér­dekeiért; Tudja, hogy a szakszerve­zeti munka lényegét a politikai tö- megmunka alkotja, amely minden egyes aktivistától komoly elméleti felkészültséget, t.apasztáltságot igé­nyel, törődni kell a dolgozók gond­jaival, problémáival, emberséges magatartást kell tanúsítani, egyene*

Next

/
Thumbnails
Contents