Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-07 / 157. szám
Tftg&rngp, 1057. július t. eSZAKMAOTARORSKAG s KISZ-gyűlés N^ékládházán Július 2‘-án este tartottuk meg gyűlésünket az egyetlen szórakozóhely, a korcsma előtt. Igen, ott; Bármily furcsának találja ezt az ember. Hiába vannak nálunk tehetséges fiatalok, jó szervezők, jó táncosok, akik szívvel-lélekkel vennének részt munkánkban, körülményeink nem engedik meg, hogy bármilyen szervezeti életet éljünk; Olyanok vagyunk, mint az árva gyerekek, még az sem törődik velünk, akinek módjában állna. A gyűlésen sokat beszéltünk műsoros estek rendezéséről, de a felszólalók nem találtak feleletet arra a kérdésre, hol fogjuk a színdarabot betanulni és főleg, hol játsszuk el. Ténylegesen már nem marad más hátra, csak a korcsma, amit lassan kultúrteremmé avatunk fel — mondanom sem kell, az italkedvelők nem nagy örömére. De azt hiszem, hogy pártunk aranytartalékát nem sokáig hagyják a borgőzös levegőben. Nem hiszem, hogy elzüllött utódokra lenne szükség. A dalt uton-útfélen daloljuk: .„Nyékládházi fiatalok Mi less veletek ... ?” Elvtársi üdvözlettel: Lakatos Sándor Mikulák Márta KISZ vez. tagok. AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI ROVATA VIHAR ANNABANYAN Hogyan kezdődött, mikor indult felforgató útjára, nem tudni. Talán a bánya mélyéből, talán az öltözőből kerekedett de egyszer csak ott kavargóit, kisebb por, majd nagyobb haragfelhőket kavarva a KISZ taggyűlésen, ahol a moszkvai VIT küldöttet jelölték. A levegőben érezhető volt a feszültség, komor, helyenként vésztA VIT TCétitiéky szoknyák, sé&ak* 'szalagok, ringó l&plek* apró cipellők* rengeteg kacagás, szélben lobogó hajfürtök, érzések, színek halmaza: ezek a lányok. Fiatalok és bohók, vidámak és goridterhel- tek, kecsesek és ügyetlenek s ha rájuk nézel, te is mosolyogsz. A világ minden tájáról jöttek ide, olyanok, mintha a népek nagy virágos kertjeiből útrakelt volna a legszebb virág, hogy itt Moszkvában egy csokorban, koszorúban pompázzanak, kápráztassák a világot. Nemcsak férfiszemnek nyújt gyönyörűséget, hanem, mindenkinek. A lányok, asszonyok, — édesanyák is egyben, ők a mi életünk hordozói és folytatói, csodálatos irányítói hétköznapjainknak. A tegnap csacsogó kislányokból holnap komoly asszony lesz, holnapután édesanya, aki bölcsőt ringat, gyapotot szed, szűzföldeken töri a rögöt, kávét darál és sebet kötöz, könnyet szárít és vidáman dalol, mert a lány, az örök asszony szívében csodálatos erő lakozik. Így volt s így megy ez évszázadokról évszázadokra, évezredekről évezredekre. Ezért ünnepli őket Moszkvában egy teljes napon át a világ ifjúsága. A hindu, norvég, német, francia, szovjet, angol, néger és japán lányokat virágok és zászlók erdeje üdvözli, köszöntő szavak és csókok tolmácsolják számukra a szeretetet, a megbecsülést. Mert ők, ha összefognak, nincs az a hatalom, amelyet meg ne döntenének szívük erejével. És zúg majd a dal, hogy a lányok, ha majd édesanyák lesznek, akkor se felejtsék el, zsongjon szívükbe a dallam és este elalvás előtt altatóként ezt dúdolják gyermeküknek: »Egy a jelszó: a béke, S harcba boldog jövőért megyünk.« ESTE PANYOKON üres volt kedd este a pányoki híd. A szokástól eltérően nem álltak ki dalolni, tréfálkozni a fiatalok. Etetés, itatás után egyenesen a párthelyiségbe siettek. A lányok érkeztek elsőnek. Tarka, színes ruhájukban, mint óriási mezei csokor betöltötték a kis helyiséget. Jobbágy Piroska harmóni- káján édesbús dallamokat varázsolt az esti homályban. A legények kint gyülekeztek a helyiség előtt.. Egymásra várakoztak. kibányai fiatalokat is. Ifjúsági találkozót szeretnének rendezni, ennek megszervezése már a KISZ vezetőségre vár. — Te Béla — sör legyen ám! — kiáltják Radácsi Béla felé. — A legjobb cigányzenekart szerződtesd le — hallod-e? Nem hallja, elmélyedve írja alá a jelentkezési lapokat. KUGLER DEZSÖNÉ jósló tekintetek villáma készült lecsapni nagy robajjal. A KISZ-tit- kár nyakán, homlokán önálló patakokként csörgedeztek az izzad- ságcseppek. Meleg volt. Nemcsak kívül, belül is. A teremben csak 40 fok, de az emberekben legalább 80 fokos hőség szította a harag tüzét. — A KISZ Központi Intézőbizottsága azt kérte, hogy Borsodból bányászlány is legyen a küldöttek között, lehetőleg olyan, aki a szénfalnál dolgozik..: — A KISZ-titkár megállt egy pillanatra és ekkor, mint a méhkas, megbolydult a hallgatóság. — Ilyen nincs, a szénfalnál nem is dolgoznak lányok sehol ebben az országban. — Miért pont innen menjen lány? — Nem küldünk szoknyás bányászt, az minket ne képviseljen..: — Egymást érték a megjegyzések. A KISZ-titkár mintha nem is hallotta volna, így folytatta: — Igaz, a szénfalnál nem dolgoznak lányok, akiket küldhetnénk, de mégis van olyan, aki megérdemli ezt a kitüntetést. A KISZ-ve- zetőség, a párt és szakszervezet, valamint az üzemvezetőséggel is megvitatta, ki legyen a küldött. Úgy döntött: Gönczi Erzsébet bányamérő technikus érdemelte ki a legjobban. — Ha lány, akkor inkább ne is menjen senki. — Úgy van, olyan sok jól dolgozó bányászfiatal van. — Menjen a KISZ-brigád vezetője ::: — Mint mérges darazsak úgy röpködtek a megjegyzések és eresztették mérges fullánkjukat a lányok szívébe. A lányok egy csoportban ültek, pirultak, sápadtak. Gönczi Erzsi már ott tartott: elsírja magát. Miért is bántják, azért, mert lány? Azt tudja mindenki, hogy szereti a pályáját, munkáját, a bányát, szívével, leikével. Igaz. mikor beiratkozott a technikumba, még nem járt sohasem bányában, sőt még a környékén sem. Falun nőtt fel. Mégis a bányához húzta szíve, a titokzatos mélybe, ahol olyan nehéz és mégis olyan jó dolgozni. Talán az egyenruhájuk tetszett, a vállrojtos kabát, a kékszegélyű sapka, a csillogó gombok, talán más is. Már elmúlt két éve, hogy elvégezte a technikumot. Azóta lelkiismeretesen, szorgalmasan dolgozik, csendben, szerényen. Ezért esett rá a választás is, mert minden oldalról vizsgálva megüti a mértéket. Tudták ezt valamennyien. A vihar végül is elült. A »-fiuk« belátták, hogy igaztalan volt kifakadá- suk és jobb képviselőt nem is küldhetnének Moszkvába. És most a vihar utáni napokban Gönczi Erzsébet boldog türelmetlenséggel számolja a napok múlását, néha úgy, mint a gyerekek: hányat kell még aludni addig, örül annak, hogy már nem sokat: Lev HattfA fiatal szovjet költők közül tálán a legtehetségesebb Lev Halif. Egyik legkedvesebb barátom, a kint töltött évek állandó társa. Melegszívű, egyenesjellemű, sziklaszilárd, hithű szovjet ember. Fiatal. Alig 25 éves. Versei a fiatalság merész szárnypróbálása? Szavai súlyosak, sokszor megdöbbentő erejűek. A valóság ábrázolóba. Két kis verse — amelyet közünk — költészetéről nem ad teljes épet. Rimeiben, mint Majakov- zkijnál, szeretett mesterénél visz- >zacseng a szláv dinamika, amelyet magyarul kifejezni lehetetlenség. SZŰK A VILÁG A világ annyira eziik már, Hogy az ember Vállakba ütközve Jár. Mégis Annyit kereslek Téged Mint a hirtelen elhullt csillagot Az egek. De nem talállak. KÖPÜNK AZ ARANYRA Ha belenyúlsz Ma még Üres a zsebed Úgy ám! De én hiszem Hogy ez Az állapot Nem tart Már soká Eljön az idő, Amikor Majd aranyból Csinálják Az utcai urnát Akkor elmondhatjuk Hogy köpünk rá. U R % 99 Harci jelentés Ozdról“ Aki pontos jelzőt talál most az ózdi KISZ-bizottságon uralkodó állapotok jellemzésére, annak saját pénztárcából fizetek egy korsó sört. Az, hogy állandó rohanás, telefonálás, veszekedés, ajtócsapkodás honol a falak között, ez még nem mond semmit. 9 mindennek az oka az a lepedőnagyságú plakát, amelyen öles betűk hirdetik: Július 7-én az ózdi járás KISZ-fiataljai VIT találkozót és repülőnapot rendeznek a bánrévei repülőtéren. Hát ezért a sok rohangálás. Ez a cudar plakát vérmes reményeket csepegtetett a fiatalokba. Csak ránéz az ember s megáll, mintha gyökeret vert volna lába. Azt mondja: repülőbemutató, szabadtéri műsor, népizenekarok, csehszlovák ifi válogatott—özd ifi válogatott labdarugómérkőzés, táncmulatság, zsákbafu- tás, lepényevés, céllövészet, tánc- mulatság, tűzijáték, mindennek a tetejébe repülés, körítve halászlével, bográcsgulyással, virsövtí. ém jó hideg folyékony italokkal. Hát ez rengeteg, ez több mint amit szó nélkül lehet hagyni. Ráadásul kő* lönvonat és autóbuszjárat is lesz; Tengernyi gond, rengeteg szerv®* zés. A KISZ-bizottságon reggeltől estig cseng a telefon. Jegyet kérnek a sétarepülésre, mert nem üt olyan rossz lenézni ezt a kerek világot, mások az indulás időpontját kontrolálják, sőt akadt, aki azt Se megkérdezte: jégbe hütik-e a sört* A harci jelentésből nem maradhat ki az sem, hogy az ózdi KISZ- fiatalok közül néhányan felcsaptak meteorológusnak. Rossz nyelvek beszélik, hogy testes látcsövekkel reggeltől estig az eget kémlelik s. a kósza fellegekből iparkodnak kiolvasni: milyen idő lesz vasárnap, nem mossa-e el a sétarepülést s egyebeket egy kiadós nyári zápor?. Ez majd kiderül ma reggel á bánrévei repülőtéren, ahová méíft kevesebb, mint 7 ezer fiatalt várnak az ózdi járás fiataljainak WF találkozójára: Távolabb kis csoport állt, az idén < végzett nyolcadikos tanulók: l *— Mi is bemehetünk? j ~ Természetesen: Egyébként a járási pártbizottság küldötte szín- , tén sárospataki diák volt. Erre a ( bíztatásra szó nélkül betérnek a már kétnapos pataki diákok. . Az első szokásos mondatok után i az előadó régi barátként, közvetlen 4 hangon beszél a KISZ-szervezetről, } melyre Pányokon is szükség van. A á feléje forduló tekintetek tiszta su- j garaíbói megérezte, hogy nem hiá- i ba beszél. Természetes, hogy meg- j alakult a KISZ. J Hozott-e az elvtárs elég jelent- f kezési lapot — hangzik egy váratlan kérdés: Alaposan kiforgatták az aktatás- kát. Kovács Mariskának éppen az utolsó lap jutott, ö volt a harmin- , cadík jelentkező, öten-hatan nem tudtak eljönni a gyűlésre. Azok postán kapják meg az iveket. , A fiatalok többsége KISZ-tag lett: Egy lányka vonakodott csak a belépéstől, de annak is kedves oka van, egy hónap múlva lesz az esküvője. Irulva-pirulva, azért ő is belépett: Ki legyen a titkár? Ezt gyorsan ’ | eldöntötték. Pányokon a lányok (t többségben vannak, mégis az volt a {, kívánság, fiú'legyen a KISZ-titkár. j, Korán Ferire esett a választás, úgy érveltek, hogy Feri ügyes lesz, alig 1 18 éves még, de természetesen mel- léje komoly, tapasztalt tagokat is V választottak a vezetőségbe. Sivák Dénest, Krakai Pistát és Radácsi , Bélát, akinek a szavára szivesen hallgatnak a pányoki fiatalok. A fiatal KISZ-szervezetnek már terve is van, aratás után hét vár- megyére szóló híres mulatságot rendeznek, amire eljön a szántól énekkar, melynek 35 tagját a pányoki fiatalok egy-egy nyársraszúrt szalonna, hagyma, friss kenyérrel l vórjáfe Elhívják a hoüóházi és tel. !. CSORDÁSÉK Lacijáról már a tanító is azt mondta: nem fog a feje< Az öreg Csordás nem is nagyon haragudott ezért, hiszen a többiekből sem lett miniszter. A Laci gyereknél meg éppenséggel nem számítottak az észbeli képességek, hiszen nyolcadiknak köszöntött a családba s az apja úgy tervezte, otthon marad a három holdon, folytatja azt, amit neki abba kellett hagyni, a köszvény és az öregség miatt. Laci már a negyedik osztályt sem járta végig. Az első meleg tavaszi napon, mikor megkezdődtek a mezei munkák, végleg üresen maradt a padja. 12 esztendős volt ekkor Laci, s egykedvűen őrizte a teheneket a falu határában. Telt-múlt az idő s mire pajtásokat keresett, azt vette észre, hogy a vele egykorú fiúk elmentek a faluból városba szakmát tanulni. Laci nem tudta pontosan mi az, hogy szakma és azt sem tudta milyenek a nagy, messzi városok. Gondolatai ritkán röppentek túl a falu határán. Hasra feküdt a mezőn, naphosszat bámulta a szomszédos domb tetején épült karcsú házat. Itt időzött rendszerint a képzelete is. Sehogyan sem tudta magának megmagyarázni, hogyan visznek föl ekkora házat olyan magasra, Mert Laci a házakat szerette, S'ZMÍniejieoíL Igaz a faluban főként szalmatetős házak ácso- rogtak az útszélen hosz- szú sorban, de a felvégen akadtak gangos porták is, hosszú tornáccal s ezeket nem vályogból, hanem kőből építették. A tavaszon kőművesek érkeztek a faluba. Szinte felforgatták a falut, a környéket és Laci életét is. Lent a patak partján méricskéltek naphosszat. Az ácsorgó gyerekhadból sohasem hiányozhatott Laci. Az első naptól kezdve ott lábatlankodott az építkezésen. Nézte hogyan nő a hússzínű téglákból fal, amire a faluban azt mondják: üzem épül. Nyáron rekkenő hőségben a kőművesek felfigyeltek a vékonypénzű legénykére, aki makacs kitartással nézte a var- tyogó habarcsot, sem a tűző nap, sem ők nem tudták elkergetni. — Kisöreg, hozz már egy kancsó vizet — mondta neki az egyik öreg kőműves. Laci rohant. A kancsó kicsi volt, a kőművesek meg szomjasak s egész estig hordta a vizet. Boldogan, szinte futva tette meg az utat a kútig és vissza. ÍGY KEZBÖBÖTf £#ei étetéim a pátíesáS' Felvették vízhordónak s két hónap múlva már a kőművesek mellett dolgozott. Szerették szorgalmáért, szívósságáért s azért, mert annyira ragaszkodott a munkájához. Egy év múltán már önállóan is dolgozott és senkisem csodálkozott rajta, mikor az üzemi bizottság elnöke kezébe nyomott egy beutalót: jutalomüdülés két hét a Balaton mellett. Laci szorongatta a papírt. Nézte, forgatta, nem tudta elolvasni. Hiába idézte maga elé a fekete táblára írt betűket, azok, mintha elpárologtak volna fejéből. Igen elfelejtette a betűket, sohasem olvasott, de lehet, hogy meg sem tanulta őket. Az öreg mester olvasta el mi van ráírva. Még a vonaton sem tudott szabadulni a gondolattól. Megfigyelte: mindenki olvas. Az ablakon kívülre menekült tekintetével. Az egyik állomáson útitársnője is akadt. Kedves, huncut- szemű kislány, aki első pillantásra megdobogtatta Laei kamaszszívéti Félnapét utaztak együtt, egész összebarátkoztak, Miken a kislány leszállt, megszorította a kezét s kiesit pirosán mondta: írjon majái hogyan érzi magát a Balatonon. Na- , \ gyón várom a levelét. < j Laci elsápadt. Szinte \ >( fejbeverték a szavak. \ \ Hevesen bólintott, s mi- \ \ kor a vonat messze járt, még mindig égették szívét a szavak: várom < \ majd nagyon a levelét... <', Megérkezett az üdülő- be. Szemkápráztató volt ■ minden s nagyon új, de \ megkeseredett szájában i a legjobbízű falat is, ha i arra gondolt: az a kis- , > lány várja a levelét s ő ; j nem tud írni. Szeretett , i volna sírni. Rádöbbent, , > hogy micsoda borzalmas » válaszfal ez köztük. Hi- , \ szén, ha megtudja, talán ,; szóba sem áll vele töb- < • bet, talán még ki is 1> neveti (> Szobatársainak feltűnt 1; Laci nyomott hangulata. ; Egyikük, egy Pista neve- •' | zetű fiatalember, ki is ; faggatta. S milyen külö- '; nos, mindkét szobatárs .! tanító volt. Falun tani- ! tottak. Hogy ezután mi (! kezdődött, azt mindenki ,! gondolhatja. ÁBC-s (í könyv és tanulás. Laei , j még csónakázni is magá- i val vitte a könyvet s este J a párnája alá tette. Volt i olyan nap, hogy százszor irt le egy mondatot, 1 ÉS AZ ÜDÜLÉS ható- jí dih napján útra kelt egy »! balatoni képeslap. Nagy >! gömbölyű, gyerekes be* \ j tűkkel tohnáosolta egy \1 szőke kislánynak: A gyö- \! nyörű Balaton partján j j sokat gondol magám \ • Laei. \ " KECSKÉS RÚZSA 5 AJÁNDÉKOK Egyik szebb, mint íl másik* Csodálatos sorrendben rendezték el őket: Vázák, apró szerszámok* párnák, hímzett kendők, színes dobozok, albumok, képek, babák és tükrös szívek állnak titrakészens* hogy néhány hét múltán Moszkvában a magyar fiatalok szeretetéfc tolmácsolják a földkerekségéiről összesereglett ifjúságnak: A gyönyörű kézimunkákról» asztal fölé hajló kócos lányffefek jutnak eszedbe a szerszámokról izzadt* olajos arcok és kérges munkáskezek. Mire végigérsz a sorok: között* úgy érzed, egy apró földrész» egy megye fiataljainak szíve dobban itt egységesen és mégis külö'n-külön hatalmas nyugtató erővel; Az ész, a munka, a szervet* az egymás iránti ragaszkodás» a. baráti érzés szülte ezeket az ajándékokat? Ez adta a végtelen türelmet hozzá? Egyik értékesebb, mint a másik? Van olyan csodálatos váza, amelynek az ára csaknem 2 ezer forint? Az egyszerű, tükrös kézimunka szí* vecskét 80—100 forintért meglehetne vásárolni;. Igaz, az. anyag érté*» pénzben kifejezhető, de megfizethetetlen az a munka, ami ezekben, az ajándékokban benne fekszik; A sajószentpéteríek hatalmas vázát fújtak üvegből, amelyen a Magyar Népköztársaság címere és a VI. VIT jelvénye látható:. A borsod* nádasdi fiatalok egy parányi hern gersort, a királdi, somsályi bányá* szók piei bányászlámpákat» a matyó lányok káprázatos kézimunkákat: küldenek ajándékba? Talán egyetlen üzem sem maradt ki az ajándékozásból; Az öregek is kedveskedtek néhány gyönyörű szép darabé hal; Ázt lehetne, mondani:- mindenki hívott valamit:.' M ajándékokon túl a legszebbéi a tegdrag^hbai 33