Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

Vasárnap* 1951, Július 21. északmagyarorszAg 3 LÉPKEDÉS Fiatal; Ezt súgja lüktető vére, for­ró* rugalmas teste, az örökké élés jegyében fogant mozdulatai. Látásodra a hajlott ember meg­emeli merev gerincét — elűzi magá­tól az elmúlás szálait szövő dünnyö- gő pókokat. — Benned bizik. Érted élt. Sárba-vérbe gyúrt álmait úgy érzi — te váltod valóra. Erőddel, gátat nem ismerő ener­giáddal, éjt megvillantó agyaddal s a hittel, melyet beléd oltott a haj­lotthátú ember. Ezért nemzett a sárkunyhók pad­káin, pincelakások kócvackán. Azért szült bele a sötét bizonytalanságba, hogy gyújtsál fényt, űzd el a sötét­ség vinnyogó denevéreit. Nemzett, megszült, nevelni kez­dett, de izzó gondjai hütögetése köz­ben megfeledkezett Rólad a hajlott­hátú ember. Elfordította tőled mun­kában, útkeresésben kidülledt sze­meit; Bizonytalanná váltak lépteid. Szirének csalfa éneke és lidércek méregzöld lámpái csalogattak az in­goványbán ; ; s Fiatal! Rajtad a sor. Lépj kemé­nyen. Ne szórd szét lázongó ener­giádat céltalanul, füst-, ital-, csók-, közöny útvesztőin. Keresd és lásd a célt;— a pattanó újat, az érted élőt, az általad fej­lődőt ü= a szocializmust; (a) TIBOLDDARÓCI BŐIT Tibolddaróc valamikor szegénysé­géről volt híres. Arról, hogy az itte­ni nincsteleneknek csak a hegyol­dalban vájt odúkban, barlangokban jutott hely. Ma már új házak sorakoznak ut- cákhosszat, nagy ikerablakok néz­nek farkasszemet a hegyoldallal, ahol még mindig látni bádogtetőt és tenyérnyi ablakokat; Tibolddarócot már nem a barlangok, és a nyomo­rúság miatt emlegetik, hanem bics- kanyitogató boráról. Mert a hegy leve cudar jószág. A szerelmes le­gény száját csókra huzza, a szila- jabb vérében pedig duhaj hullámo­kat korbácsol. Ez gyakran előfor­dul, s a falu történetében egyetlen bál, vagy nagyobb összejövetel nem múlt el, hogy a rendőrség beavatko­zására ne legyen szükség verekedés miatt. § itt kezdődik minden baj. A községben két héttel ezelőtt megalakult ‘ az EPOSZ-szervezet, 33 taggal. Nosza megkezdődött a ter- vezgetés, hogyan, mi mindennel töl­tik majd az idejüket. Abban a sze­rencsés helyzetben vannak, hogy két fürdőhely is húzódik a falu szomszédságában. Az egyik a kácsi, a másik a mezőkövesdi Zsóri-fürdő. Ide terveznek vasárnaponkint ki­rándulásokat; Az alakuló gyűlésen elhatározták, színdarabot tanulnak. Az egyik ta­nítónő vállalta is a szerepek betaní­tását, de időközben elhelyezték s a tanulás abbamaradt. Augusztusra akarták megrendezni az EPOSZ nagy arató bálját, de ebből előrelát­hatólag nem lesz semmi, pedig a ti- bolddaróci lányok és legények is szeretnek táncolni. Legutóbb április 4-én rendeztek táncmulatságot, ahol diósgyőri fiatalok adtak kultúrmű­sort; Minden szépen sikerült, utána vígan ropták a táncot, ám az egyik hevesvérű legény jóvoltából olyan kiadós verekedéssel zárult a mulat­ság, hogy a helyi hatóságok fél évre betiltották a bálrendezést. A hatá­rozat ellenére mégis engedélyeztek közben egy kisebb táncmulatságot. Ám az újra megismétlődő vereke­dés miatt előreláthatólag kará­csonyig nem rendezhetnek másikat; Az EPOSZ-tagok eleget is kese­regnek emiatt. Meg is nevelnék a duhaj verekedőket, de azok nem­csak, hogy nem EPOSZ-tagok, de nem is fiatalok, hanem koros, fel­nőtt emberek. Egyelőre tehát a tánckedvelők a verekedéseket böjtölik s titokban azt remélik, hogy a böjt mégsem tart karácsonyig. — sa, EZ AZTÁN ÍGÉRET! A Lenin Kohászati Művek nagy­üzemi KISZ-bizottsága a gépkocsi üzemvezetőségtől kocsit rendelt a fúvószenekar számára, amelynek feladatául tűzték ki a VIT-küldöt- tek búcsúztatását a pályaudvaron. A megrendelés 1957. VII. 18-án reggel 6 órára szólt. Ezt a megren­delést a gépkocsi üzemvezetősége örömmel fogadta, mondván leg­alább ők is tesznek valamit a VIT érdekében. Sajnos, a szavak és a tettek kö­zött némi eltérést tapasztaltunk. A gépkocsi üzemvezetősége annyira szívén viselte a VIT-küldöttek bú­csúztatását, hogy 6 óra helyett több­szöri telefonálás után csak három­negyed 7-re küldte az autóbuszt. Kérjük a gépkocsiüzem vezetősé­gét, hogy máskor nagyobb gondot fordítson az előzőnapi megrendelé­sekre, hogy ez ne történjék meg sem a KISZ-el, sem más megrende- lőkkelí HUNYADI JÁNOS » zenekar elnökhelyettesei Mához egy hétre ilyenkor... Moszkvában megszólalnak a harso­nák, felvonják a lobogókat és a világ ifjúságának himnusza mellett meg­kezdődik 30 ezer összegyűlt fiatal csodálatos felejthetetlen seregszemlén ie. Akik viszont itthon maradtak, azok se búsuljanak, mert a VIT meg-, nyitásának napján a KISZ Miskolc városi és borsodmegyei bizottsága nagyszabású ifjúsági találkozót ren­dez a borsodi fiatalok számára. A ta­lálkozó felejthetetlen programot igér, amelynek részletes ismertetésére még visszatérünk. Addig is mindenkit szeretettel vár és hív a rendezőbizottság mához egy hétre Miskolcon a Népkertbe; Megalakult a fiatalokat elhelyező bizottság vről-évre ismétlődő problémánk az általános és középiskolákból kikerülő fiatalok elhelyezése. Tavaly ilyenkor már szépen ha­ladtunk a megoldás felé. A kormányzat jelentős intézkedéseket tett a 14—16 éves fiatalok elhelyezésére, az érettségizettek szakmai átkép­zésére. Az ellenforradalom megsemmisítette az eredményeket s a hetekig tartó sztrájkok után nemcsak a fiatalok, de a felnőttek foglalkoztatása is nagy gondot jelentett. A 14—16 éves fiatalok nagyrésze a korábbi 4—6 órás foglalkoztatástól is elesett. Az ellenforradalom után az élet normalizálódásával újra jelentke­zett a fiatalok elhelyezésének gondja. Különösen jelentős ez megyénk­ben. Az idén mintegy 1.400 középiskolás és 1.600 általános iskolás fiatal került ki az iskolákból: ezek elhelyezésének gondja szakadt a város ve­zetőinek nyakába. Háromezer fiatal! Nem is olyan kicsi ez a szám! őszre természetesen módosul ez a szám, mert háromezerből mintegy ezer fiatal, részben középiskolákban, részben főiskolákon tanul tovább. Még mindig marad kétezer fiatal, akiknek elhelyezéséről gondoskodni kell. Ezt központilag megoldani szinte lehetetlen, csak a helyi adottságok megoldásával lehetséges. A Munkaügyi Minisztérium javaslatára megalakult Miskolcon is a fiatalokat elhelyező bizottság. A bizottság nagyüzemek, különösen vál­lalatok dolgozóiból tevődik össze. Emellett természetesen helyet kaptak a bizottságban a Magyar Szocialista Munkáspárt, a KISZ, a Hazafias Népfront és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának képviselői is. A bi­cAz erdész lám/a X A sok tucatnyi fiatal X ^ közül őt választot­I ták VIT-küLdöttnek. Sem X a KISZ-titkár, s<em a X tagok nem tétováztak: I * tudták megérdemli. Mar­git ott állt szédülten, mámorosán a boldogság­tól és nem talált szava­kat, csak nagy kék sze­meiből sugárzott valami csodálatos 'fény. Az üzemvezető gratulált, a fiúk hurrá-kiáltással le­vegőbe dobálták sapká­jukat, a lányok pedig t csókot cuppantottak ♦ amúgyis piros arcára. ♦ Két nap múltán, már a ♦ KISZ faliújságon díszei- X gett a képe s aki csak ♦ arra ment, megnézte. So- X kan csodálták, mások f irigyelték, hogy elmehet I Moszkvába a VIT-re. X Három napig maga sem X hitte, hogy elmegy. Szin- X te félálomban élt. Aztán X a varrónőt, az üzleteket X járta, anyagokat vásá- X rolt és divatlapokat vizs- X gált nagy szakértelem- X mel, hiszen Moszkvába 1 nem mehet akárhogy. X Férje mosolyogva néz- X te, hogyan készül, ho- X gyan tervezget, szinte | felhők közt úszik. A teste I volt csak a konyhában, a X lelke valahol a távoli nagy városban kószált, örült ő is, hogy elmegy, ♦ világot lát, tapasztal, hi- ♦ szén olyan fiatalon vette ♦ feleségül, még 18 éves X volt, most is csak 21 ösz- * szesen. Olyan mint egy X kislány. Az ám, a kis- | lány... Mi lesz a gyerek- ♦ kel. Margitnak is ez volt I a legnagyobb gondja; * Hová teszik Margitkát* míg Moszkvában lesz? A mentőötlet maga kínál­kozott: elviszik a nagy­mamához. Elvitték egy héttel előbb, hogy Margit nyu­godtan csomagolhasson; délutánomkint varrt, va­salt, igazított, a tükör előtt próbálta ruháit s gyönyörködött bennük; Közben szüntelenül éne­kelt. Minden dalt, amely Moszkváról szól, meg­tanult, s a szomszédok mosolyogva hallgatták trillázását. I ágy zsongással ko­zz ^ szönt a város, sok derűs arc nevet felém; Szívemet, íme kitárom, drága Moszkvám, kö- szöntlek én...« »Száll feléd énekem.;.-« És szállt a dal, betöltötte a konyhát, a kis szobát és mindent. Nem fért meg a lakásban, mert Margit szívében sem fért meg a boldogság. — 17-én indulunk, ad­dig már csak kettőt al­szunk, azaz, csak egyet..; Holnap reggel indulunk; — Ezzel búcsúzott az is­merősöktől. Még elment a fodrászhoz, vásárolt néhány apróságot és sie­tett haza aludni, hogy reggel karán felébredjem Otthon távirat fogadta* a nagymama küldte; »Margitka nagyon beteg, azonnal gyere!« Sápadtan, reszketve hanyatlott az első székbe s maga sem tudta* mi történt velej Honnan jönnek azok az örvénylő piros karikák, amelyek szűnni nem akaró gyor­sasággal keringnek körü­lötte, s fojtogatva ölelik át s honnan ered az a borzasztó remegés, amely szétrázza gondolatait; kje aggódj, majd M én hazamegyek — vigasztalta a férje, de látta az asszony arcán, hogy már lemondott a VIT-ről, a moszkvai út­ról. Sokáig vívódott ma­gával. Annyira hihetet­len mindez. Holnap reg­gel a névsorból kihúzzák a nevét, egy hely üresen marad a vonaton, vala­hol messze, egy szállodai szobában érintetlen ma­rad az ágy, s eggyel ke­vesebb teríték kerül az asztalra. A Moszkva- parton sétálnak majd a fiatalok és dalolnak. Hin­du, japán, francia, olasz lányok fogóznak össze és lesznek ott igazi afrikai négerek, akiket eddig csak meséből ismert;.; A Kremlben delet üt a nagy óra, és a Moszkva- folyón útrakész a sé­tahajó. Az utcasarko­kon jelvényeket csere­berélnek, színes kendő­ket s egymás szótá­rából szavakat tanul­nak, virággal köszöntik egymást;;: A színes for­gatagban mindenki utá­nuk néz, mosolyog. S eb­ben a nagy városban, mindenki gondol rájuk, mindenki mosolyog* mert ez nem csak kő-, hanem szívrengeteg is és ők éneklik: »ÜdvÖzlógy Moszkva, csillogó drága fény!« S mindez nélküle lesz. A gondolatok, ké­pek pergőtüzében felvil­lan egy kócos szőke fe­jecske, amint aléltan pi­hen a párnán, piros szá­ján nem bugyborékol a nevetés, ez a kislány az övé, Margitka. Még az éjjel elutaztak mindketten a gyerekhez; Eltemetett magában minden mást, néha még megfájdította kegyetle­nül valami előtolakodó érzés, de elcsitította. Hajnaliban mór ott állt a kis ágynál, ahol szapora szuszogással a beteg kis­lány aludt; Homlokán apró cseppekben gyön­gyözött az izzadság, sző­ke haja csapzott volt, s Margit úgy érezte, meg­őrül a fájdalomtól, hi­szen neki ez a gyerek a nagyvilág. A gyerek hét óra felé ébredt; — Ma­ma, mamácska — cso­dálkozott nagy kék sze­mével anyjára, aki fogta a kis kezét, és szótlanul nézte. Sírni sem tudott; Csak mikor az óra hetet ütött, benn valahol a lel­ke mélyén elpattant va­lami, a könnyihullámok áttörték a gátat, vad erő­vel, szabadon hömpö­lyögtek arcának baráz­dáin. — lüktette szíve kegyet­lenül, aztán rábonüt zo­kogva a sovány kezecs­kére és sírt, sírt keserve­sen; Maga sem tudta, mit sirat jobbammal KECSKÉS RÓZSIÉ zottság fő célja, minden vállalatnál felkutatni azokat a munkahelyeket, ahol fiatalokat lehet foglalkoztatni, másrészt ellenőrzik, hogy csakugyan rátermettségüknek megfelelő munkakörben alkalmazzák ezeket a fiata­lokat, nem végeztetnek-e velük nehéz fizikai munkát. A bizottság eddigi egyhónapos ténykedése alatt is komoly ered­ményeket mutat fel. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy ve­zetőjében, Csontos József elvtársban a városi tanács munkaerőgazdálko­dási csoportjának vezetőjét, a fiatalok nagy barátját és fáradhatatlan segítőjét üdvözölhetjük. Eddig többszáz fiatalt helyeztek el a kereskede­lemben, az építőiparban, a Lenin Kohászati Műveknél, a Hejőcsabai Ce­ment- és Mészműnél, a kisipari termelőszövetkezeteknél. Ezenkívül több­száz munkahelyet kutattak fel, ahová a közeljövőben többszáz fiatalt helyeznek el. A miskolci MÁV igazgatóság 200 érettségizett fiatalt keres, for­galmi szolgálatra. Sajnos, a fiatalok többsége nem akar ide elhelyez­kedni. A legutóbb összeállított statisztika szerint több mint 800 fiatalt tudnak elhelyezni a közeljövőben. A városi tanács vezetői a fiatalok elhelyezésében kifejtett erőfeszítésekért minden elismerést meg­érdemelnek. SZERELMES LETT. Nem érezte az étel ízét, nem nyugtatták az er­dészház Szelíd őzei. Járt-kelt a fák között, állt mozdulatlanul, mint szélcsendben a nyírfácska. Csak a vágy röpködött benne iszonyú for­rósággal, neki-nekiütközve az illem falának, mint kalitkarácsnak a ma­dár. Szökött volna messze, be a vá­rosba. Arrafelé vitték lábai, lm sé­tálni indult, Az erdő szélén mindig megállt. Félt kilépni a város felé vezető útra. Tudta, hogy elvész, ha belép az emeleti szobába, ahol él, dolgo­zik könyvei össze-visszaságában, magányában a férfi. Aki nem is tudta, hogy szereti a lány. Egyszer látta, amint hivata­los ügyben tárgyalt az erdésszel. Hol itt, hol ott tűntek elő a rásze­gezett parázsló szemek. Ha meg­<Száll feléd énekem... iii::i2ÍiHÍiSÍSil!UH>ii!!HIÍ!Uiiill!!iSi!tH>S!U!HÍ:U!IUUí érezte tapintásukat és feléjük for* dúlt, riadtan menekültek elrebbenő szempilláik mögé. Nyomukban el« tűnt az egész lány. Nemsokára más oldalról zizzentek könnyed léptei. Újra-sütötte a fekete szempár, Dolgozik a szobájában. Megszok-- ta, hogy nézik a lányok. Nem is méltatta futó pillantásnál többre őket. Ha tanulmányozta is mozdu* lataikat, szemvillanásukat, csupán kíváncsiságból. Ismert néhány él­űéit asszonyt. Ahhoz járt el néha, ha agyában, vérében felgyülemlett a sok fölösleges gondolatai i . NEM VÁRTA A LÁNYT; A kopogásra közömbösen válaszolt , Aztán elfeledkezett a munkáján ról. Megdöbbentette, józanságát fel* égette a lány természetes szépséget gáttalan ragaszkodásai naiv tiszta* sága a . Zokogott a lány, nem akart el* menni. Megnyugtatta: minden más* nap kijár majd hozzái nem hagyja el. a Hetek múlva megúnta a kijárást* az ölelő lánykarok változatlan ra* gaszkodását, a hosszú búcsúzásokat. Rosszat sejtett a lány a férfi kö* nyörtelen mozdulataibóli melyekkel szabadulni igyekezett, ka későbe hajlott az este és lomha baglyok szárnyai tördelték a fenyők éles tű* szemeit ? 5 Egyszer otthonmaradt a férfii Né* hány napig nyugtalankodott, aztán legyintett: eh, fiatal mégi kiheveri, Már-már belemerült a munkába, Újra eljárt régi barátnőjéhez* EGY ESTE otthon dolgozott s: Meglepődve fogadta a belépő lányt, Észre sem akarta venni an* nak szélesedő csípőjét, nehezedő alakját .sa s; -. Elment a lány a férfitől ki* csikart ígérettel: mégegyszer* de igazán utoljára,- meglátogatja őt az erdőben -. s; Kellemetlenül gondolt a találka* zára. Azt hitte, kérni* könyörögni fog a lány* Illesztgette a védekező szavakat; Nem borult nyakába a lány. Ké* zenfogta, vezette puha ösvényeken* s egy helyen, ahöl végeszakadt a sűrű erdőnek, könnyűnek látszott az út, elbúcsúzott a férfitől: erre menj, néhány lépés és kijutsz amű* útra-.3 -. Csak látni akartalak 3*9 Egy idő múlva, mikor már elhalt a mélyből feltörő nyöszörgés, bugy« bor ékolás s utána indult, AZÓTA mélyen hallgat az öreg kövekkel-bélelt, gályákkal betakart kútt­________ I sméi egy új /UúZ szervezet alakúit Bőcsön 28 fiatal részvételével megalakult a KISZ; Ä vezetést ko­moly fiatalok* kiszolgált katonák vállalták.- Tapasztalatuk és a fiata­lok lelkesedése biztosíték arra, hogy a bocsi KISZ a közeljövőben .még sokat hallat magáré*-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents