Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-19 / 141. szám

4 BSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1957. június V Hatalmas feladatok állnak az építőipar előtt a nagyszabású lakásépítkezési program végrehajtásában Irautmann Rezső építésügyi miniszter beszédet mondott a megyei építoipiri pártaktíva értekezleten Kedden délelőtt Miskolcon, a szak- szervezetek székhazában megyénk építőipari és épitöanyagipari vállala­tainak kommunista gazdasági veze­tői, a pártszervezetek aktívái érte­kezletre jöttek össze, hogy megtár­gyalják építőiparunk jelenlegi hely­zetét, problémáit és hogy megszab­ják a további feladatokat. Az aktíva­értekezleten megjelent Trautmann Rezső elvtárs, építésügyi miniszter, Bruttyó János elvtárs, az Építők Szakszervezetének főtitkára, Prieszol József elvtárs, az MSZMP megyei in­tézőbizottságának elnöke, Varga Zol­tán elvtárs, az MSZMP megyei inté­zőbizottság tagja, a PTO vezetője, Laczkó Béla elvtárs, a miskolci járá­si MSZMP intézőbizottság elnöke, a megyei intézőbizottság tagja, Gyo- pár János elvtárs, az MSZMP inté­zőbizottságának tagja, az ipari osz­tály vezetője, Molnár János elvtárs, a Közlekedés- és Postaügyi Miniszté­rium osztályvezetője, Kormos István elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke, valamint számos megyei közéleti vezető. Imre József elvtárs- a megyei in­tézőbizottság nevében megnyitotta az építőipari pártaktíva értekezletet, is­mertette annak jelentőségét, majd felkérte Trautmann miniszter elvtár­sat beszámolójának megtartására. Trautmann elvtárs előadásának ele­jén az MSZMP megyei intézőbizottsá­gának mondott köszönetét az értekez­let összehívásáért és azért a nagy­szerű munkáért, amellyel a borsod- 'rnegyei építőipari vállalatok munká­ját segíti. Majd arról szólt, hogy a mai aktívaértekezleten tájékoztató előadásában nem az aktíván megje­lent építőipari és építőanyagipari vállalatok gazdasági, párt- és szak­szervezeti vezetőinek munkájáról, feladatairól kíván szólni, hanem első­sorban azokról az általános kérdé­sekről, amelyek a ma kérdései, és amelyek közvetlen kapcsolatban van­nak a borsodmegyei építőipari vál­lalatok problémáival is. Évről-évre fokozni kell a lakásépítkezések ütemét A miniszter elvtárs a továbbiak­ban azokkal az objektív nehézségek­kel foglalkozott, amelyek az év első felében jelentkeztek és amelyek nagyban gátolták az építőipari vál-1 falatok tevékenységét. Többek között ezeket mondotta: — A tervfeladatoík és a beruházási program jóváhagyása körüli huza­vona, az áthúzódások, az időjárás, a lényegesen csökkent termelékenység jellemezte az év első hónapjait. Ugyanakkor az Országos Tervhivatal a minisztériumolikal együtt még nem határozta meg az ez évi programot. Ez a késlekedés feltétlenül kihatott az építőipar első félévi eredményei­re. Majd ezek után az építőipar vég­leges tervével foglalkozott; — Az építőipar ez évi terve — mondotta Trautmann elvtárs — mint­egy 3 milliárd forint és ebből a bor- sód megyei építőipaira megközelítően 10 százalék jut. E program volumene az előző éviekhez viszonyítva alacso­nyabb, Ha azonban szerkezetének változásait ■ Izsgáljuk, azt kell ta­pasztalnunk, ho r műszaki feladatok tekintetében lényegesen jelentősebb problémákat kell megoldanunk. Amíg a múlt évben az összes beruházás 47 százaléka ipari jellegű volt, addig most ez 33 százalékra csökkent. Ez­zel szemben a lakásépítési és kom­munális program volumene 28-ról oü százalékra emelkedett. Ez azt jelen­ti, hogy ez évben több mint 15 000 lakás építését kell befejeznünk, amelynek csaknem 10 százaléka a Borsod megyében dolgozó építőipari vállalatokat terheli. A miniszter elvtárs ezután arról beszélt, hogy ^ ipari építke- ' vektől eltérő jellegű lakás- és kommunális építkezések másféle szervezetet, fel­szerelést és sokféle szakmunkást igé­nyeljek. Majd hangsúlyozta, hogy ezért még indokoltabb gazdasági ve zetőinknek az a érése, hogy lehető leg a második *Tév első hónapjaiban bontsa le az Országos Tervhivatal a jövő évi beruházási programot, ez­által is tájékoztassa a vállalatokat munkáikról, valamint ezek előkészí­tésével biztosítson minden vállalat részére átmenő, téliesítésre alkalmas építkezéseket. Majd tájékoztatásul megjegyezte, ha a 3 éves terv élőké szítési munkái megengedik, a yállala tok ilyen irányú kérésének még a tél beállta, előtt a lehetőségihez mérten eleget tesznek; Trautmann miniszter elvtárs ez után az építőipar legfontosabb fel­adataival és tevékenységével, a la­kásépítéssel foglalkozott. Ezzel kap­csolatosan a következőket mondotta: -r- Elismerem, hogy a lakásépítési program teljesítését számos nehéz­ség akadályozza. A tervezést sok he­lyei nem. párhuzamosan végzik a ki­vitelezéssel, a települési terveket gyakran változtatják, elegendő épí­tőanyaggal — elsősorban vassal és cementtel — megfelelően nincsenek ellátva, súlyos szakmunkáshiánnyal küzdenek. Mindezeket figyelembevé- ve, azt, kell mondanom, hogy ezt a feladatot az elvtársak ne átmeneti munkának tekintsék, hanem éppen e nehézségek leküzdése végett elsőren­dű politikai munkának! Ezután arról beszélt, hogy az or­szág lakásállománya nagyon lerom­lott, a házak túlnyomó többsége 50 évvel ezelőtt épült, s a jelenlegi ta­tarozása és felújítási munkák nem sokat javítanak a lakáshelyzeten. Ez­zel kapcsolatosan a következőket mondotta: — Ez évben mintegy 50 000-rel gya­rapodik az ország lakásállománya. A kormánynak eltökélt szándéka, hogy évről-évre fokozza a lakásépítkezé­sek ütemét, hogy az egyre növekvő igényeknek a lehetőségekhez képest eleget tehessen. Az elvtársaknak ugyanis tudniuk kell, hogy évente több mint 100 000 házasságot kötnek és építőiparunk az így előálló lakás­igényekkel nem tud lépést tartani. Ezért szilárd elhatározásunk, hogy a lakáshelyzeten sürgősen változta­tunk! Szép, világos, a modern lakás- higiénia követelményeinek megfele­lő, a tájegységek jellegzetességeihez alkalmazkodó, de a gazdasági erőket is számításba /evő lakástervek soro­zatait kívánjuk kidolgozni. Terve­zőink jelentős sikereket értek el ipa­ri építkezések, nagy közintézmények terveinek megalkotásával. Most itt az alkalom, hogy pótolják az e téren jelentkező lemaradásukat. Az építésügyi miniszter elvtárs a továbbiakba arról szólt, hogy a tér vezési munka mellett nagyobb fi­gyelmet kell szentelni a kivitelezés megtervezésének, újfajta építőanya­gok és új építéri módszerek alkal­mazásának. Elmondotta, hogy előre­haladott kísérleti stádiumban van a kohósalak habosítása és az ebből ké­szített falazóblokk gyártás#. Hang súlyozta a tervező és kivitelező mér­nökeink, technikusaink fogjanak ősz sze és együtt fáradozzanak új anyu gok, új módszerek alkalmazásán. Be jelentette, eltökélt szándéka, hogy a jövőben a jutalmazások, kitüntetések során különös súllyal és megkülön böztető módon kíván foglalkozni mindazokkal a javaslattevőkkel akiknek tevékenysége a lakásépítési program sikeres megvalósítását szol­gálja. Erélyes intézkedésekkel kell megszüntetni a még meglévő anyagpocséklást, a gondatlan tárolást, a/ szervezetlenséget! A miniszter elvtárs a következők­ben a tervteli -sítéssel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az építőanyag­iparral ellentétben az építőipar eb­ben az évben nem teljesítette, jóval alatta maradt a múlt év terme­lési szintjének. Ezután azokról a hi­bákról beszélt, amelyek folytán a terv teljesítésben lemaradás követke­zett be. — Igen súlyosan érintette az épí­tőipar tervteljesítését — mondotta Trautmann elvtárs — az anyag- és szakmunkáshiány. Az építőipar az előző évek arányaihoz mérten pl. Ke­vesebb betongömbvasat kapott, és a szállítás is gyakran igen vontatott volt. Cementtermelésünk is csak a második negyedév során éri el az 1956-ik évi termelés szintjét és sok építkezésen a menthiány is nagy' reszt ezért jelentkezett az első félév ben. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról sem, hogy az anyag- ellátásban jelentős tényezőként je­lentkezett az egyes építkezéseken megállapított nagymérvű anyagpa zarlás, gondatlan tárolás, illetve í sokszor fölösleges anyaghalmozás. Éppen ezért erélyes intézkedésekkel kell megszüntetniük építőiparunk ve­zetőinek a meglévő anyagpazarlást, a gondatlan tárolást és a még meg lévő szervezetlenséget! Szilárd állampolgári fegyelmet! A miniszter elvtárs a továbbiak során a munkafegyelem kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta: — A munka, a bér, az állampol­gári fegyelem megszilárdításával is vissza kell szereznie becsületét az építőipar minden munkásának és-ve­zetőjének. Ezért a helyi vezetőknek számos intézkedést kell tenniük. Nincs , helye liberalizmusnak a hi­bákkal és a, fegyelmezetlenséggel szemben, hiszen éppen a fegyelem az alapja a jobb szervezettségnek, a terv teljesítésének. Trautmann elvtárs ezután arról szólt, hogy kormányunk megbecsüli az építőipar minden munkását, veze­tőjét és .ez szinte minden tevékeny­ségében megnyilvánul. Mint ismere­tes, ez évben jogos bértöbblethez ju­tottak az építőipar munkásai. Sajnos azonban mindezek ellenére mégis előfordul, hogy egyes helyeken bér­csalásokkal találkozhatunk, sőt nem ritka az olyan jelenség sem, hogy a kifizetett béreik mögött a termelés alacsony szintjével találkozunk, helytelen és megengedhetetlen. A minisztérium a jő vollen — mondotta a miniszter elvtárs — keményen fellép az ilyen hibá* elkövetői ellen és bátran alkalmazza a felelősségre vonás eszközét. Beszélt többek között arról is, hogy az építőipari vállalatoknak felül kell vizsgálniuk a jelenlegi munkaerőgaz- dálkodásuikat, s ahol hibákkal ta­lálkoznak, ott sürgősen tegyék meg az intézkedéseket azok megszünteté­sére. Ne feledjék — mondotta —, hogy a helyes munkaerőgazdálkodás­sál saját munkájukat javítják meg, az építkezések tervteljesítését teszik lehetővé. Ezek azok a rejlett tarta­lékok, amelyekhez bátran hozzá kell nyúlnunk népgazdaságunk további erősítésére. Nagyobb megbecsülést az építőipar egyszerű katonáinak! Az építésügyi miniszter elvtárs a továbbiakban rámutatott arra, hogy meg kell szilárdítanunk a kooperá­ciót az építőipari vállalatok között, hengerelt vasáru és betongömbvas biztosítása végett pedig a kohászati üzemekkel. Trautmann elvtárs ezután az épí­tőipar egyszerű katonáinak fokozot­tabb megbecsülésére hívta fel a fi­gyelmet, majd ezzel kapcsolatosan a következőket mondotta: — A nagyobb termelékenység ál­landó törzsgárda kialakítását, az ál­landó törzsgárda pedig jobb, embe­ribb munkakörülményeket és bánás­módot követel meg. Sajnos, e téren még igen sok hibával találkozunk. Az építőipari szállások — és ebben Borsod sem kivétel — többségükben elhanyagoltak. Abban igazuk van, hogy ezek rendbehozásához pénz kell, de nem az elsődleges! A mun­kások megbecsüléséhez elsősorban szív kell, több megbecsülés, gondos­kodás, szeretet és kell, hogy a veze­tők minden intézkedésében ez nyil­vánuljon meg. Ne feledjék, hagy a vezetéshez, a műszaki munkához szorosan hozzátartozik a vezetők és a dolgozók közötti jó kapcsolat, hiszen a kölcsönös bizalom és megbecsülés elengedhetetlen feltétele a jobb mun­kának, tervteljesítésnek. A miniszter elvtárs végül a párt- és a törnegszervezebek segítségéről, illetve szerepéről beszélt. Rámuta­tott arra, hogy az építőipar jelenlegi problémáinak és feladatainak sikeres megoldásában ezek a szervezetek je­lentős helyet foglalnak el és jó mun­kájukkal nagymértékben elősegíthe­tik az építőipar tervének teljesítését és túlteljesítését. Hangsúlyozta, hogy sok gazdasági vezető ma még nem érzi ennek a kapcsolatnak, a fontos­ságát, holott a pállnak és a szak­szervezeteknek jelentős szerepük van a termelékenység emelése, a mun­kafegyelem megszilárdítása és sok más fontos feladat megoldásában. Trautmann elvtárs még számos más építőipari kérdésről beszélt, majd beszédét így fejezte be: — Tájékoztatómmal igyekeztem megmutatni az építőipar előtt álló feladatokat és lehetőségeket, ame­lyek a feladatok eredményes végre­hajtását elősegítik. Valamennyiünk­nek együtt kell dolgoznunk, hogy e hibákat mielőbb kijavíthassuk, és az ez évre rendelkezésünkre bocsátott hitelkeretet reálisan használjuk fel. Ehhez kívánok az Önök munkájához további sok sikert. A miniszter elvtárs beszéde után hozzászólások következtek. Ezek is­mertetésére lapunk következő szá­mában térünk vissza. — A volt MDP megyei 3 hónapos pártiskola vezetősége értesíti a múlt év június 23-án befejeződött tanfo­lyam hallgatóit, hogy eredeti elhatá­rozásukhoz híven megrendezik egy­éves találkozójukat. A találkozó idő­pontja és helye: 1957. június 30-án vasárnap reggel nyolc óra, az MSZ­MP megyei bizottságának székházá­ban. A találkozót a rendezőség Mis­kolc-Tapolcára való kirándulással köti egybe. Ezúton is kérjük az elv társakat, hog£ a találkozón pontosan jelenjenek meg, Rendezőbizottsági /Keni ke.Lt ^ßtieizduL menni..“ NEM ELSŐ E&ZREVETELÜNK, valószínűleg nem is az utolsót hogy a Pestről lerándult művészek lebecsülik a vidéki közönség jóízlé- sét és a művészetek terén való jártasságát. Darvas Szilárd eredetieskedő „mindentgúnyolása” nem tette meg a kívánt hatást. A tisztelt publikum kényszeredett szokás-tapssal „jutaU mazta” „beköpéseit”, pedig a nagyhírű konferansz mindent elkövetett, hogy végigcsiklandozza a nézőket a mosolytól a nevetésig. Az éremnek két oldala van. Az egyik tiszteletreméltó, a másik nevetséges. Az esztrádműsorok célja és feladata kinevettetni az élet fonákságait, a szatíra deresére húzni a hibákat és agyba-főbe verni. Saj­nos, a konferansz olykor túllőtt a célon, nemcsak a jóízlést sértegette, hanem a lelkek mélyén heggedő sebekbe is beletépett. Mi nem áldat* tunk meg a polgári nagyvonalúság mindent átlépő tehetségével, — s ha a „zavaros napokat” emlegeti valaki, nem szottyan kedvünk a nevetés­hez, másfajta érzések kavarognak bennünk, — és szó ami szó: kezünk ökölbe szorul. Ennek az éremnek nincs nevetséges oldala. Mindenki, aki komolyan veszi a nemzeti lét sorskérdéseit, egyetért abban, hogy az októberi események kárára voltak népünknek. Húszmilliárd forint, a meghalt emberek százai, a megostromolt pártházak tönkrelőtt falai, —* nem gyerekjáték. De a nagyhírű konferansz elég híresnek és „befutott* nak” érzi magát ahhoz, hogy gúnyt űzzön a nemzet fájdalmából. Kazal László „törökösdije” nyakatekert viccelődés volt a keres* kedelmi és erkölcsi élet fonákságaival, s antialkoholista paródiája már- már az ízléstelenség határát súrolta. Mezey Mária szatirikus dalciklusai egészséges hatást tettek a nagyszámú közönségre, Csákány László „Dok­tor úr”-ja csodálatosan szép volt, s a „Valaki vár” című dala könnyekig meghatott mindnyájunkat. Az est fénypontja Németh Marika és szereplése volt. Klasszikus operettszámaival mHtán érdemelte meg a hallgatóság percekig tartó vastapsát. VÉGEZETÜL CSUPÁN ANNYIT, hogy a közönség nem volt el- ragadtatva a Filharmónia tegnapelőtti rendezvényétől. Többet vártunk* s valami mást. Hogy mit? Á művészek azért művészek, hogy megérez* zék a közönség-igényt! •*— gulyás ~t KULTURÁLIS HÍREK — A KISZ Ifjúsági Stúdiója va­sárnap Borsodszirákon vendégsze­repeit. Erre az alkalomra a falu lelkes lakói szabadtéri színpadot építettek. A „Tánc—dal—humor” címmel előadott esztrádműsor ki­vívta a közönség tetszését. * — A miskolci városi tanács és a megyei tanács művelődési osztálya közös rendezésben kéthetes nép­művészeti és színjátszórendezői tanfolyamot indít Sárospatakon. Célja az öntevékeny kultúrcsopor- tok munkájának, vezetésének töké­letesítése. * — Élet költözött az eddig elha­nyagolt görömbölyi kultúrházba. A kultúrház új igazgatója használha­tóvá tette a könyvtárat; 16 tagból álló színjátszócsoportjuk már meg­kezdte működését. A kultúrházon belül megvan a lehetőség az ifjú­ság kulturált szórakoztatására. — Legközelebb a „József Attila” kul­túrotthon műkedvelői rándulnak le ide, hogy egy egész estét betöltő műsorral szórakoztassák Göröm- böly népét. * *— Rövidesen befejeződik a MÁV „Erkel Ferenc” kultúrotthon átépí­tése. A színjátszócsoport, ének- és fúvószenekar már megkezdte pró­báit. Az énekkar a Miskolci Ün­nepi Hetek idején, július 13-án és Kis mester Az iskola folyosója most kihalt. Nem visszhangzik lármától. A pa­dok üresen szomorkodnak és a szi­vacs is kiszáradt a tábla mellett, nem kell. törölgetni a krétával raj­zolt ákom-bákomokat, mert nincs is, aki a táblára firkáljon. Befejeződött a tanév. A gyere­kek a gondtalan nyár első napjaiba feledkeztek. Sokan annyira, hogy még az iskola tájékát is kerülik. Egyrészük azonban be-belátogat az öreg falak közé. Fürgén szaladnak fel a hullámosra koptatott lépcső­kön a második emeletre és csodá­latosképpen valamennyien a 47-es számú tanterembe igyekeznek. Ide húz a szívük, hiszen itt van egész évi munkájuk gyümölcse: a rajz, kézimunka, biológia és fizika-szak­kör kiállítása. Nemcsak a gyerekek, hanem fel­nőttek is látogatják a kiállítást. Érdemes elmenni. A teremben bal­ról a fehér falat tucatnyi rajz dí­szíti. A kertek büszke rózsacsokra és a szerény kis mezei margaréta mellett vízparton hajladozó fűz és sűrű erdőrészlet néz rád. Egy édes­anya munkába indul, karján viszi gyermekét. Amott az asztalon ebédhez terítenek, s gólyafészkes falusi házak integetnek feléd. 14-én megrendezésre kerülő 4äI«h napra készül. * — A Borsodi Vendéglátóipar! Vállalatnál hosszú ideig semmiféle kulturális megnyilvánulás nem volt. Végre megtört a jég. A váUa- latvezetőség indítványára egy mű­kedvelő tánccsoport alakult, & most egy színjátszócsoport összehozásán fáradoznak. * — Még lehet jelentkezni az Ifjú­sági Stúdió keretei között működő zenei szakkör pengetős zenekarába. A zenekar minden kedden, délután 6 órakor tartja próbáit a Kossuth utca 11. szám alatt. * — A balettkedvelők figyelmébe: Június 22—23-án, este fél kilenc órakor kerül sor a városi tanács szakszervezeti bizottsága balett­iskolájának bemutatkozó előadá­sára. Az iskola mintegy 160 növen­déke vesz részt az előadáson. „Hó­fehérke és a hét törpe” meséjét dol­gozták fel az iskola tanárai. A há- romfelvonásos mesebalett legfiata­labb szereplője alig négy éves. Jó időt és sok-sok nézőt kívánnak a pöttömnyi táncosnők, hogy ne le­gyen múló epizód városunk kultu­rális életében a nagy gonddal és fáradsággal előkészített előadásuk. Jegyek a helyszínen és a kamara- színház pénztáránál válthatók.' ek remekei A kézimunka kedves szép dolog; Díszíti a lakást. A habfehér könnyű csipkék, falvédők, kispárnák vonz­zák az ember tekintetét. Színes szivárvány-színű szálak bámulatos keveréke ölelkezik a puha fehér vászonnal. Szorgos kis kezek örö­kítették meg az erdőben Piroska elé toppanó farkast és a királyfi után szomorkodó Hamupipőkét. A biológusok sok-sok kirándulá­son gyűjtötték össze a különleges bogarakat, a furcsa mintás lepké­ket, a tigrispókot és az estében hal­kan zúgó szarvasbogarat. A fizikusok ötletes, ügyes gépe­ket készítettek szabadóráikban és ■ most a kiállításon jogosan büszkél­kednek a sokfajta elektro-mágnes és távírókészülékkel, az emelő­daruk különféle fajtáival, csövek,' lemezek, drótok szövevényes soka­ságával, amelyen csak ők tudnak eligazodni. A kiállítást eddig nem propagál­ták. Mindössze egy aprócska cédula hirdeti a Xl-es számú Általános Is­kola (Rudas László-utca 10) kapu­ján, hogy a szakköri kiállítás má­sodik emelet 47-es tanteremben található. Pedig érdemes megnézni* mert kedves élményt jelent. K. Rí ,Gyógyítható-e a rákbetegség?* című előadás következik az „Egészségünk védelméért” című előadássorozatban. Az év előadássorozatának utolsó előadása korunk legsúlyosabb és legszomorubb betegségéről, annak gyógyíthatóságáról szól. A rákbetegség ma már mint halálok, a halálozási statisztikánkban — de a nagyvilágon mindenütt — a második he­lyen áll, és a verkenngési szervek meg­betegedései után közvetlenül következik és messzire elhagyta a tuberkulózisban szenvedők halálozási számát is, ami pe­dig, köztudomás szerint a második he­lyen állt Magyarországon. Jó pár évvel ezelőtt a rákbetegség! halálok az ötödik, hatodik helyen állt, ma már a második helyen áll, amiből joggal arra következ­tethetünk, hogy bizony a megbetegedet­tek száma is nagy. Sajnos állandóan sza­porodik s megbetegedettek száma. Vala­mikor az öreg kor betegségének tartották a rákos megbetegedést és tényleg az is volt, ma már ez sem mondható, mert a fiatalkorúak közül is szedi áldozatát, ba bár nem is olyan arányban, mint a 3ö — illetve 40 éven felüli egyének kőiül. Laikusok a rákbetegségről csíjpán ba­bonás félelemmel tudtak beszélni, — a rá­kos betegség diagnózisa a legutóbbi időkig is a halálos Ítélettel egyet jelen­tett, — mivel a rákos megbetegedés gyó­gyítása eredmény nélkülinek bizonyult hosszú évszázadokon keresztül. Ezzel a tévhittel most már fel kell számolni, min­denkinek meg kell tanulnia, hogy a rák­betegség gyógyítható és a rákbetegség gyógyításának megvannak a maga szigo­rú feltételei. Erről lesz szó az „Egészségünk védelméért” című előadássorozat folyó hó 20-án, csütörtökön délután 5 órai kez­dettel a Szakszervezetek Megyei Klubjá­nak nagyelőadó termében. (Miskolc, Kos­suth u. 11. sz.). Az előadás után bemuta­tásra kerül az „Idejében” című keskeny hangosfilm. Az előadásra tnüidenldt MM* letette! vAr a wvVateU

Next

/
Thumbnails
Contents