Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-16 / 139. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1957. június 1€. 1/ issé bizoriyta- ^ lan a járása, már több mint egy bete húzza a lábát. Megrándult. Lapá­tol, tolja a tali­* (5 R N E K cÁ G N E S Egyszerűen nem vettek emberszám­ba. Pedig lassan fiatal lánnyá cse­peredtem.— Emlé­kezik. Jöttek a má­M eg ősz loil sz t /3 Inga és Franz, fiatal házaspár a háború alatt egy árva fiúcskát fo­gadnak magukhoz. Toni 3 éves, amikor Ingáékhoz kerül, s tele van gyűlölettel a katonaruha és az embereit iránt. A nevelőszülők semmit sem tudnak a fiú születésének körülményeiről, életének első éveiről. Szí­vük mindén szeretetét adják a kisfiúnak, aki lassan-lassan elfelejti múlt­ját. Egy napon azután jelentkezik az igazi édesanya, s visszaköveteli fiát; Az ügy nemzetközi bíróság elé kerül, ahol a két anya áll egymással szemben. Sonja, a kisfiú igazi mamája mondja el először tragikus történetét. Jugoszláviában élt férjével és gyermekeivel. Kitör a háború, s a férj, mint partizán életét veszti. A gyermekeket deportálják. Sonjával csak a néhány hónapos kisfiú marad. A magára maradt asszony a partizá­nokhoz, a hegyekbe menekül, de egy éjszaka ő is a németek kezébe kerül. Elszakítják fiától, s Sonját Auschwitzba hurcolják. A gyermek német árvaházba kerül. Most Inga veszi át a szót. Ö a kisfiú későbbi életéről beszél. Nem sokkal azután, hogy Toni Ingáékhoz kerül, szomorú hír érkezik Franz- ról: hadifogságban van. Az asszony a legsúlyosabb nehézségekkel küzd; Minden öröme Toni. A háború befejeződik, s a fiatal pár újra meg­találja egymást. Ezentúl csak közös boldogságuknak, Taninak élnek és dolgoznak. A bíróságnak igen nehéz a helyzete, hiszen mindkét asszonynak igaza van. Az egyik, aki életet adott gyermekének, másik, aki felnevelte és hosszú időn át örömet szerzett neki. A bírák Tonira bízzák a döntési. De a fiúcska anyját látva, nem érti meg a számára idegen asszonyt, pe­dig Sonja ajándékokkal kedveskedik neki. Sonja már-már csalódottan távozik a faluból, ahova kisfia meglátogatására indult, amikor Toni pajtásai játékból hógolyóval dobálják meg. Tani, aki az ablakból szem­tanúja az esetnek, anyja védelmére siet. Ettől kezdve szinte elválaszt­hatatlan barátokká válnak. Inga attól félvén, hogy fia egy napon sze­mére veti magatartását, — félreáll az útból. Toni édesanyjával szülő­hazájába utazik. A L’Humanité 1955 július 23. száma így ír a filmről: Ez a film olyan történetet mond el, amelyet számos országban sok-sok család át­élt a második világháború után. A film rendezője, Charles Crichton több vígjátékot alkotott már. Most is a legnagyobb egyszerűséggel és hozzá­értéssel alkotta meg filmjét. A MEGOSZTOTT SZÍV igen mértéktartó és nemes. ^ ----­B emutatja a Béke filmszínhá Z: VASÁRNAPI FEJTORO ^üizs,g,ruaiak cl qqwktk népdalok, több szólam­ban énekelve. Két kis pajtásuk és a gyerme­kek szeretett »-Pista bá­csija-« vezényletével Ismét eltelt egy év! Az évzáró búcsúszavak nyomán legördültek a hála könnyei a szülők és gyermekek szemé­ből, s gyöngyharmat­ként csillogtak a fiatal tanítónő könnyei is u szeretett virágokra. Ez a látogatás is bi­zonyságot tett arról, hogy a nevelők, szülők és gyermekek összefo­gása mennyire fontos az eredményes gyer­meknevelés érdekébe n. MI, A NÖTANÁCS tagjai is koszodéikép­pen megszorítjuk mind­egyik nevelő kezét és kérjük, hogy továbbra is szerető gondoskodás­sal ápolják hazánk vi­rágoskertjét, a rájuk bízott gyermekeinket. DIMÁVAG GÉP­GYÁR NÖTANÁCSA sok szamara oly boldog oensose,es ünneoek — karácsony, húsvét, pün­kösd. Nekem nehezebb volt az ün­nep, mint a hétköznap. Nem is tud­tam mit jelent az, szórakozni. Egy­szer színházba akartam menni. Há­romszor indultam el a nagyságához félve, hallgatózva, vajon milyen kedve van és szívszorongva dadog­tam el neki a vágyamat. — De Ágnes — ennyi elég volt arra, hogy megértsem, nem mehetek sehova, itthon a helyem. Szemében meleg könnyek gyűlnek. Mit tudják a mai fiatalok, a gyer­mekek, az unokák, milyen volt az életük. Csak könyvekből, filmen, esetleg az apák, nagyapák elbeszélé­seiből, de abból is keveset, hiszen mindegyik szülő a legjobbat, a leg­szebbet akarja nyújtani szülöttének, s szinte el akarják titkolni előtte az elmúlt évtizedek keserűségét. Pedig jobb lenne, ha többet mesélnének... így telt el a virágzó fiatalság. Munkában, örömtelenül. Csalódott a párjában is, aki három év után hagyta ott, mert nem volt hozomá­nya. ’Csak a fia maradt meg az egyetlen, fiatalkori fellángolásból, s a népes család, amelynek ő volt egyetlen támasza. Az apja nem érte meg a Holnapot. Összetörve, kínlódva halt meg. A kis cseléd, keserű könnyeket hullatot': apja sírjánál. Mintha egész életét a gyászfátyol alatt élte volna át. Gyász alatt jött a világra és mindig teme­tett. Először a gyermekkori vágyakat, aztán érett asszonyi szerelmet, majd apját az egyetlent, aki a legtöbbet jelentette neki. he a gyenge kis cselédlányban L/ erős akarat lobogott. Ez ma­radt meg egyedül az apjától. Lágy kupacokban feketedett már az olvacic hó, mikor 1945 áprilisában a diós­győri vasgyárban párttag lett. Egy 'ívig a hengerdében, majd tizenegy évig a vasöntödében dolgozik. Most homokkeverő, vagy ahogy ők hívják; kolleros. Többször jutalmazták. A testvérek felnőttek, társadal­munk szorgos néytelen tagjai — munkások —, akikből, akikért épül a munkáshatalom. Fia most megy ősszel katonának. Csak ebből veszi észre, hogy fö­lötte is eljárt az idő. Mert munkája olyan, mintha csak most kóstolta volna meg a munka örömét. Talán így van ez a valóságban is. A sok bánat, gond, mely idő előtt megöregítette testét — lelkét csak megedzette. A láng, amelyet apjától örökölt, fiatalos tűzzel él tovább. És csak most igazán. Most, amikor munka után felöltözik, kilép az utcá­ra, vagy amikor bekapcsolja a ho­mokkeverő gépet és figyeli, mint nyeli az örökké éhes alsójárat a ho­mokot. Olyankor emlékezik. Büszke és boldog, alacsony idős nénike. Egy a sok közül. URBÁN NAGY ROZÁLIA --------o-------­P ostabélyeg — selyemből vimzi^bs: i. a* égé.* világ haladó ' ° ' emberei követelik. (Folyt, a vizsz. 78. sor­Japánban a selyemfogyasztás fo- ban). 13. Római császár volt. 14. Nem kozására a propagandának egészen ezen a iheiyen. is. Lámkeveredés. 16. vá­kíilrvnWe* fnrmáiát n lkai mázták hatott, előkelő társaság. 18. Leánynév. ■különleges tormáját aiKaJmaztak. 19 Időjelző> 2q. VA. 21. Június. 22. For­A japán postaigazgatóság egyes ma- dltva vesd papírral 23. Jelen nap. 25. Ki- gas névértéket képviselő bélyegeit kötőváros a Szovjetunióban. 27. Kártya­selyemszövetre nyomatja és a bé- laP- (út. kockába kettősbetű). 28. Zene lveoek árai n sei vemé vár tás eeves fele- 29> BudaPestl fogház neve. 31. Ruha- lyegeiK arai a seiyemgyarias egyes készítés folyamata. 33. Kettőzve bányavá­fazisait orokiPk meg. (Frankfurter ros. 34> Török Bállnt< 36> Angol helyeslés. Zeitung.) 37. Vőlegény párja. 39. Nagyszerűen vég­HERNADVÉCSÉRÖL Pusztaradvány felé ha­ladva meg-megáll a já­rókelő. Fújtat egyet az emelkedőn. Szétnéz és elfelejti a fáradságát. AZ Öli EG MÉHÉSZ Icorábbi emlék jut az1 eszébe. Elneveti magát, odaadóari, jóízűen. — Nem tudom .elfe-' lejteni. Még fiatalabb ko­romban történt. Hajnal-' Vadászni indultunk. zi az adatfeldolgozást is. 40. J. M. 41. Tar­kaáru része(l). 43. Érdeklődés a tűz álla­pota iránt. 44. Ugyanaz, mint a függ. 66., de keverve. 45. Folyadékot adagol (két sző). 47. Y L A. 48. Egy átló, egy szám­jegy része(I) (5 kockába kettős betű). 50, Biztosító eszközök. 51. Közlekedésnél dol­gozik. 53. Egy betűvel az elején mai iparos jelző. 54. Bátortalanul megfuta­modik. 55. Unottá válik számára. 57, Százezreket mozgósít. 58. Megyénkben több található. 60. ömleszt. 61. Itt mond­ták ki 250 évvel ezelőtt a Habsburg-ház trónfosztását. 63. Mássalhangzók nélkül lead. 65. Makó fele. 66. Fiatalokat háza­sít. 68. Argon vegyjele. 69. Római számmal 1100. 70. Folyó hazánk közelében. 72. ... gó, a leglassubb tempót előíró zenei jelzés. 74. Jókedvű. 76. Gyümölcs. FÜGGŐLEGES: 1. Feldolgozatlan iro­dalmi anyag. 2. Irén másképpen. 3. Ere­jének rövidítése HP. 4. Budapest egyik: lakónegyede. 5. Számára juttató. 6. kis­káté. 7. Távolitó igekötő. 8. A legelő. 9; Szilárd anyagból készült építmény, for­dítva. 10. Személyes névmás. 11. A víz törvényszerűsége. 12. Gyógyvíz. 13. Ennek keretén belül az egész világ tudósai 13 tudományágban végeznek különféle mé­réseket, megfigyeléseket. 17. A város szé­pítése érdekében továbbra is jelszavunk. 20. Járuljunk hozzá a Miskolci Nemzeti Színház mielőbbi átépítéséhez, támogas­suk az egyre jobban kibontakozó társa­dalmi megmozdulást! (Folytatása a függi 32. és 40. sorokban). 24. Tejtermék, Ipszi- lonnal. 26. Méhek gyűjtik és használják; 30. Áramközvetítők. 35. Déligyümölcs. 37. Képlékeny talaj. 38. Mely részre ömleszt vajon? 42. Más helyre pakol. 44. Vissza: talajegyengetőgép. 46. Miskolcon az egyik István nevet visel. 49. Szíjgyártó készít­ménye. 51. Megszólítás egyes vidékeken, 52. Sándor József. 55. Félig móló. 56. A> O. 59. Zajtalan. 62. Az avas egyik jelzője. 64. Gyakori arab név, részben film címe is. 66. Rövidebben crigon. 67. össze-vissza vet. 69. Béke oroszul. 71. Tíz kétharmada, 73. Azonos magánhangzók. 75. Határrag, 76. Erősítő kötőszó. 77. Esztendő. Beküldendő a vastag betűvel szedett so­rok megfejtése. Beküldési határidő; jú­nius 21. péntek. A vasárnapi fejtörő helyes megoldása: A június 9-i számban megjelent rejt­vény helyes megfejtése a következő: Az ország legjobb dalos együttesei. Borsodi könyvhét. Kölcsönző bolt. A kilátó, Ke­ressük a burgonyabogarat. Könyvjutalmat nyertek: Peres Sándor, Miskolc. Rudas László u. Rivnyák Erzsé­bet Tállya, Bocskai u. Vass László Bor- sodnáisr.i. Lemezgyár, Kárpáti Egonné Miskolc. Bajcsy Zs. u. A/4. Horváth László határőr. Hidasnémeti. A jutalmakat postán küldjük el ájt jártuk az erdői. Vadászni indultunk. ] Nesztelen baktattunk barátommal egy harmatos, ] füves részen. Egyszeresük lemaradt rágyújtani! le én továbbmentem. Utánam szól ám, hogy vár- ! iák, ne siessek annyira. Erre, mintha a föld alól\ került volna elő, az orrom előtt felugrott egy , nagy szarvasbika. Földbegyökerezett a lábam, { csak annyit motyogtam, hogy eh... eeh ... Mu-, tatni akartam a barátomnak a tüneményt. De ( mondhatom, a szegény vad is megijedhetett, i mert egy pillanatig csak állt velem szemben, i Aztán gondolt egyet és átugrott rajtam. Eszünk- i be sem jutott, hogy utána kellene lőni. ■ Züm... züm, a szorgos méhek csak röpköd-1 nek. Ügy látszik, hogy a járatukba keveredtünk, j mert a fejünk körül szálídosnak. Az öreg mé- [ hész int. hogy vigyázzak. A mostani csípés igen, erős, mivel nincs méz, sok a sav. Egy csípés fel­ér két deci jó erős kisüstivel. Kérdezem, nincs-e tartaléka a kunyhóban? Rázza a fejét. — AZ ÜEM VOLNA ajánlatos, mert a mé­hek megérzik a szagát és megvadulnak, aztán könnyen előrántják a kardjukat. Ilyenkor nincs pardon. A gonoszoknak olyan rossz a természe­tük — a gazdájuk*? sem ismerik meg. Züm... züm ..szállongnak a méhek. Az öreg méhész homlokára húzza kopott kalavját. — Bosszúsan néz utánuk. A szél a fürtökkel van elfoglalva, rázza, tépi őket. Le-leesik egy-két kehely és ben­nük a kicsi méh. A földön még zümmög egy da­rabig, míg meg nem dermed. Aztán csak a szél suttogása hallatszik. NAGY ZOLTÁN között. A nagybeteg ember, akivel senki sem törődik és a hetedik gyer­meket világra hozó asszony. Ágnes lesz a családfenntartó. Erős kis kezeivel tisztára söpri a módo­sabb gazdák udvarait, disznót, tehe­net őriz, mosogat. Természetben fi­zetnek neki. Még ebédjét is haza- hoirdja a családnak. Nem megy le a falat a torkán. Tehetetlenségében minden fájdalmát a munkába ülteti. Nincs még tizenhárom éves. Vézna csöpp gyereklány. A bontakozó lány- ság korában. Ügy kellene a gyöngéd­ség, a szeretet... Hetekig áll a sajőszentpéteri üveg­gyár kapujánál. Sok a jelentkező, mindenki dolgozni szeretne ... Saj­nálatból veszik fel. Vízhordással kezdi. Munkaidő nincs. Amíg bírja hordja a vödröké . Nehéz favödrök, felsebzik a lábát, sokszor alig tud járni. Évek múlva is visszajönnek a fájdalmak. Nem lehet tudni, me­lyik a keservesebb, a fizikai, vagy a lelkében égő fájdalom. Három évig dolgozik az üveggyárban. Aztán el­bocsátják sok társával együtt. Hiába kilincseli végig a gyárakat. A létszám betelt, nőket meg különö­sen nem alkalmaznak. Protekció nincs. — Hova tudtam volna menni — tör fel belőle. — Gondoltam cseléd le­szek. Minden hiába, minek is szület­tem. Apám, anyám beteges, hét test­vérem szegénységben. A cseléd- toborzó irodák tömve voltak. Bizony az urak országában, mint rabszolgát adták-vették a cselédeket. A megállapított 20 korona helyett 16-ot fizettek. C milyen munka volt! Emöer- ^ feletti türelem kellett a nagy­ságák szeszélyéhez. De legrosszabb az az állandó érzés volt, hogy cseléd vagyok. Nem becsültek semmire. gát, keveri a sokfajta homokot, pon­tosan adagolva, olyan mozdulatok­kal, mintha csak otthon keverné a tűzhely mellett a rántást. Hajában már egymást ölelik az eszes szálak. Keze érdes, kézfogása kemény, mun- kásk ézszorítás. Még nincs egy félévszázada, hogy meglátta a világot a nyomorúságos kis bányászlakás mélyén Pilisvörös- váron. Öröm, vagy bánat költözött a falak közé jövetelével? öröm, hogy pótolja a járványban pusztult, el­temetett előző ötöt, bánat, hogy mi­lyen sors vár rá ott, ahol annyi meg­próbáltatás érte a szegény embert. Apja merész bányászember. Hom­lokán csomókba szaladt a ránc. Erei kidagadtak a megfeszített munkától. Három hónappal Ágnes * születése után ismét munka nélkül áll a világ­ban. Ez járt annak, aki szóvá merte tenni az embertelen viszonyokat, a keserves életet. Milliókkal együtt indult el idegen országokba szerencsét próbálni. Nem kelt át az óceánon. Közel akart ma­radni az otthonhoz, mintha érezte volna, hogy haza fog hamarosan jön­ni. Talán bízott valamiben, talán várt valamire. Értelmes munkásagyában elbújva lappangtak egy szebb, egy jobb életért a gondolatok. Nem is bírta tovább négy évinél. Franciaország, Belgium, majd az utolsó állomás Németország után ajószentpétérré költözött a kiván­dorolt család. Végig küzdötte Euró­pát, mert az élet az olyanok számára mint Ő, ott is küzdelem volt. Itthon legalább nem idegen. Nyo­morult itt is, de társai vannak, akik hallgatnak szavára, hiszen sok a ta­pasztalata. Agnes még csak tizenegy éves, mi- Saor ráomlik apjára a bánya. Mintha a sol's is üldözné őket. A kis bányász- lakásban ketten vergődnek kínok aki nem sokkal idősebb kertészként ápolta vi­rágoskertjét, gondosan nyesegette vadhajtásu­kat, hogy a szülők örö­mére és a gyermekek javára, ilyen eredmé­nyes munkáról tehes­sen tanúbizonyságot. Minden kérdésére való­ságos gyermekkéz-erdő jelentkezett, s bizony nehéz volt kiválasztani ások kis pirosnyakken- dős közül a felelőt. A sok szép felelettel gon­dolatban beutaztuk ezekkel a gyermekek­kel hazánk szép tájait, hegyeit, városait, nép- művészeti nevezetessé­geit, mert a földrajz­órákat különösen sok gyermek kedveli ebben az osztályban. Hason­lóan nagy érdeklődés kísérte a szénről szer­kesztett élő fogalmazás bemutatását. A nagy­sikerű vizsga után csengve törtek elő a sok-sok gyermektorok­ból a szebbnél-szebb dumuo. nuipsugcu színpompás ruhába öl­tözteti a rétet és a kerteket; a vizsga iz­galma pirosra festi ar­cát a tantermek kis vi­rágainak. A napokban kedves kö­telességének tett eleget a DIMÁVAG nőtaná­csa. A vizsgák napján ellátogatott a diósgyőr- vasgyári fiú- és leány­iskolába. Csorna Sán­dor nevelő első osztá­lyos fiai a tanítványok, kiváló előmenetelről tettek tanúbizonyságot. A cérnahangocskák fo­lyékonyan tolmácsolták az abc-ből alkotott sza­vakat és mondatokat. Irástudománvukkal pe­dig sok felnőttet is szé­gyenbe hoznának ezek a kis emberpalánták. Nincs mit szégyen­keznie a IV. osztályos kislányok tanító néni­jének, Pongó Teréznek — bocsássa meg, hogy így írjulk, de nem tud­juk az asszony nevét — Egy szemérnyi nektárt sem talál ebben a bo­gár. A PERGETŐ, a kannák rögtönzött sátor­kunyhó mellett ásítoznak. Még nem használták őket. Nem is lesz rájuk szükség, pedig vagy fél­száz kaptár sorakozik itt az erdőszélen. Csak ti­zenöt kaptár a sajátja, a többi a miskolciaké. — Az ember fuldoklik a bánatban. Tavaly, mikor volt nektár, a tizenegy család három má­zsa 35 kilogramm mézet gyűjtött. Az idén rájuk fizetek, pedig segítettem őket. Félmázsa cukrot adtam nekik. Hiába... Legalább három mázsát vártam ... Eh ... Indulatosan legyint, megsimítja az arcát, szúrja a szakálla. Mióta kint van, nem borotvál­kozott. Mikor először ráakadtam, visszaléptem. Megijedtem ettől az őszes szakállú, tépett ruhájú erdei embertől. Mosolygott rajtam. Megértő, öreg humor bujkált arca ráncaiban. Aztán viharvert kalapját is levette. Nézzen csak — a haja is ősz, öreg haj. Egy év híján hetven éves. Mindemellett nagy, magas, majdnem szikár öreg ember Kraj­cár János. Hatvankilenc éves, de még fiatalosan bírja magát. Nevetve meséli, hogy három srapnelt evett meg az első világháborúban. — Evett?! — No, nem kívántam különösképpen, de jött. hát meg kellett enni. Megoperáltak utána, azóta kutyabajom. Mellettünk, a mezőn, ahol az erdő megsza­kad, egy őz húz el. Meglát. Egy suhanás. Szinte úszik a levegőben. Krajcár János bácsinak, mint a legtöbb öregnek, minden élményről egy másik, 'Akácerdő húzódik végig az út mentén. Még most is szemgyönyörködtető látvány, de május dere­kán a legszebb, amikor virágzik. Fehér az egész erdő, csak itt-ott látsz halványzöld szigeteket. De az illata ... Be kell hányni az ember szemét, hogy semmit se lásson, csak a hódító illatot érez­ze. Először kicsikét szippantasz belőle, mintha ízlelnéd, aztán nagyobbakat. Még le van zárva a szempillád, de újra magad előtt látod a fehér erdőt, a fürtöket, a sárgásfehér kelyhükkel, me­lyekből a fürge méhek naphosszat gyűjtik az aranysárga mézet. Züm... züm... szálldogálnak most is. Hiá­ba, nem találnak méznek valót. Elhervadnak a fehér fürtök. Megrozsdásodnak. A fehéret zöld színfakadás váltja fel az akácillatot, a nektárt is elherdálja a tékozló gazda — a szél. A méhek fáradtan, lihegve kóvályognak fürtről-fürtre, míg egy erősebb szél nem végez velük. Bénultan hullanak le az avarra. Elpusztulnak, mielőtt mé­zet gyűjtöttek volna. Milyen rövid volt az életük. A méhész hiába nézi a kaptárakat. Már tele kel­lene lenniök. Most alig van egy kevés méz a po- hárkákban. Az idén rossz tavaszuk volt a méhészeknek. A hideg szél elvitte a jövedelmüket, megölte az akácvirágokat, meg a méheket. Krajcár János bácsi két hete van itt fent a pusztaradványi aká­cosban. Semmit sem gyűjtöttek a méhei. — Hiába jár a szegény bogár. Egy fiatal akáchoz megy, letép egy fürtöt, ak­kurátus mozdulatokkal szétdörzsöli, az orrához emeli. r— Nincs szaga, semmi szaga nincs.^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents