Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-16 / 139. szám

^asámap; 1957. június 16. ÉSZA&MAGYARORSZAG GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS A MISKOLCI ÜNNEPI HETEK egyik jelentős művészeti eseménye lesz a Kamaraszínház helyiségeiben megnyíló Országos Grafikai Kiállí­tás. Hazáinkban, ahol a felszabadulás előtt gátlástalanul garázdálkodó kép­ügynökök elárasztották a képzőmű­vészeti kultúrához vajmi keveset ko- nyító közönséget émelyítő olajgics- csekkel és bebeszélték a laikusok­nak, hogy az »olajkép« a legértéke­sebb műtermék — lett légyen az akármilyen idétlen mázolmány — még a felszabadulás után is valami­féle alsóbbrendű művészeti alkotás­ként kezelték a rajzot, a grafikát. Még a felszabadulás után is hosszú ideig reménytelen harcot folytattak állami, művészeti szerveink az ér­téktelen giecseket a hiszékeny kö­zönségre mindenféle furfangga! rá­sózó ügynökhad kártevése ellen. De már láttuk, hogy a harc eredmé­nyességének első feltétele a közön­ség felvilágosítása, a közönségízlés nevelése. Ennek eszközei voltak: a kiállítá­sok tömeges látogatottságának meg­szervezése, a rendszeres tárlatveze­tések és a képzőművészeti előadások. Amilyen' mértékben nőtt a tárlatok színvonala és a tárlatlátogatók szá­ma, olyan mértékben nőtt ^ közön­ség művészi- igénye, ítélőképessége és könnyebbedéit a harc a képzúg­kereskedők, ügynökök megfékezésé­re. Ma már elértük, hogy közüle- teink, üzemeink, vállalataink veze­tői nem vásárolnak ügynököktől ér­téktelen giecseket, mázoimányokat és ha műtárgyat vásárolnak a mun­kahelyek, irodák, termek díszítésére, mindenesetre meghallgatják a szak­értők véleményét is. Ha ez még nem is mindig és mindenütt van így, leg­több helyen ez az általánosabb je­lenség. Egyébként a zúgügynökök garázdálkodását már szigorú rend­szabályok tiltják. A giccsterjesztés fokozatos meg­akadályozása és a közönségízlés fej­lődése magával hozta azt is, hogy ma már a művészetszerető emberek kez­dik jobban megbecsülni a képzőmű­vészet ama nemes ágát, amely lé­nyegében alapja minden képzőművé­szeti alkotásnak: a grafikát. Igen, a grafika, a rajz és a rajztudás az alapja még a legművészibb »festői- séget« tükröző műalkotásnak is. Raj­zolni kell tudnia a szobrászművész­nek, — mint azt Medgyessy Ferenc műveinek miskolci kiállításán láttuk — és az iparművésznek is. Legna­gyobb művészeink alkotási módsze­rének műhelytitkai, legintimebb mű­vészi gondolatai éppen rajzaikban tárulnak elénk. Gondoljunk csak Leonardo da Vincinek az emberi ér­zések, indulatok, jellemek ezerszínű- ségét megörökítő felbecsülhetetlen értékű rajzaira, tanulmányaira, vagy Zichy Mihály világhírű grafikai munkáira, az Ember tragédiája il­lusztrációira, vagy Uitz Béla műre­mekeire. Egy művészi grafika mindig na­gyobb érték, mint egy félig sikerült olajfestmény — ha még oly kismé­retű az a grafika és mégoly öles mé­retű alkotás az az olaj kép. Egy ke­véssel sokat mondó rajz, karc vagy színes grafika jobban is illik kisebb lakásban, teremben szobadísznek, mint a behemót, drágán vásárolt gyenge olajfestmény. Egy művészi grafikát még a vékonypénzű művé­szetbarát is könnyen megszerezhet. Márpedig a művészeti alkotás épp­úgy hozzátartozik Lakásunk beren­dezéséhez, díszítéséhez, mint a csip­keterítő. vagy egy-egy szép váza. A miskolci Országos Grafikai Kiál­lításnak a képzőművészeti reprezen­táción kívül az is lesz a jelentősége, hogy jobban megkedveltet! a nagy- közönséggel a rajzos művészetet, a nemes grafikát, amely tág teret biz­tosít művészeinknek arra, hogy ér­zésvilágukat, élményeiket és gondo­latvilágukat kitárják és így jobban megismerjük őket; ETTŐL A KIÁLLÍTÁSTÓL SOK SZÉPET, újat' várunk. Érdeklődéssel várjuk, művészeink mit tartogattak tarsolyukban, amivel előbbrelendítik képzőművészeti kultúránkat. (hb.) GAZDÁK FIGYELMÉBE■ A száj- és körömfájás! veszély megelőzéséről Az utóbbi«időben az ország kü­lönböző részein a hasított körmű állatok között száj- és körömfájás terjed. Ez a betegség rendkívül fer­tőző, ragályos. A fertőzés útja sok­szor kideríthetetlen. Legnagyobb terjesztője a beteg állaton kívül maga az ember. A megbetegedett szarvasmarha belázasodik, száján (nyelvén, inhú- sán) hólyagok, ezek felrepedése után fekélyek keletkeznek. Ilyen hólyagok tőgyön és a lábvégek (csülkök) között is keletkezhetnek. Az állat étvágya csökken, folyik a nyála, néha sántít. A sertések túró­karimáján hólyagok jelennek meg, s Ugyancsak sántítanak." A juhok­hál és kecskéknél hasonló elválto­zások történnek. Beteg állatok, fő­ként a szarvasmarhák erősen le­fogynak, egy-egy állat 50—200 kilo­grammot is veszít. Teje ihatatlan* mert fertőző. Az igavonó állat 'befogásra hete­kig alkalmatlan. A borjak és szo­pós malacok gyakran elhullnak, nem ritka a kifejlett szarvasmar­hák elhullása sem, függetlenül az orvosi beavatkozástól. Kormányzatunk mindent meg­tesz a száj- és körömfájás megelő­zésére. Míg régen egész országré­szek állatállomány a betegedett meg, ma már csak elvétve, a fertőzött , község néhány udvarában fordul elő a betegség. Hogy elkerüljük ezt a részleges fertőzést is, fontos.. hogy minden álattartó gazda fi­gyelje állatának egészségügyi álla­potát és ha felmerül' a száj- és kö­römfájás gyanúja, azonnal jelentse a községi tanácsnak, vagy állat­orvosnak anélkül, hogy ő maga próbálkozna szomszédjának, vagy javasembernek a segítségével meg­állapítani a betegséget. Igyekezzünk megakadályozni a betegség behurcolását. Idegen köz­ségből vásárolt állatot csak több­napi megfigyelés után engedjük a csordába, kondába. Szájfájás, miatt lezárt területre ne lépjünk be. Kül­földről érkező csomagok göngyö­legjeit semmisítsük meg. Fontos, hogy idejében: jelentsük a betegséget, hogy ezáltal megaka­dályozzuk annak széthurcolását, Olcsó salak tömböket gyártanak a lakásépítkezés segítésére Diósgyőrött Ä diósgyőri kohászat sailaktégla- gy árában naponta mintegy tizen­négyezer normálméretű salaktéglát készítenek a lakásépítők részére. Az építkezésék további támogatására a salakitéglagyár mellett új üzemet rendeznek be, amelyben kohósalak­ból cementkeverék hozzáadásával csaknem tíz normáltégla-nagyságú salaktömböket gyártanak majd. A falazáshoz igen alkalmas salaktömb gyártáshoz három présgépet szerez­ték be. A gépek betonalapjait már készítik s a salaktömb üzemszerű gyártását még ebben a hónapban megkezdik. A normál téglánál jóval olcsóbb salaktömbökből naponként egyelőre ötszáz darabot készítenek, így az üzemelés kezdeti szakaszában havonta hat családi házhoz elegendő falazó anyagot adnak az építkezők­nek; H dí ZSEBPÉNZ iába kerestem. Összekutattam minden zsebem. Nincs. Kelte* meilen. A feleségemnek szóljak? Azt nem, de úgyis hiábavaló lenne, neki sincs. Kimondom nyíltan. Pénzről van szó. Átkozott és ál­dott pénz. Hogy gyűlöllek, ha elfogytál. Olyan vagy, mint a rossz sze- rető. Hűtlen. Mit tegyek hát? A kamrában láttam egy parádivizes üve­get. Megvan! Eladom. De az asszony is tud róla. Ellopom, fogamzott meg bűnös agyamban a gondolat. A kamrába siettem, s az üveget tes­temmel takarva, az ebédlőszekrény mellé dugtam. Diadalmasan hever­tem végig a díványon, s újságot olvastam. Feleségem — gyanútlan lé­lek — ártatlanul kérdezi: a parádis üveg, fiacskám hová lett? Gondol­tam, becserélhetnéd... Puff neki! Közömbösét adva válaszoltam: Öh kincsecském, már három, napja beváltottam, — gondoltam, a három nap távlata elégnek látszik bűnöm homályba burkolására! — Érdekes, — tű­nődött a kincsecském — tegnap este mintha láttam volna. Biztosan té­vedsz kedvesem — siettem megnyugtatni, s hogy eltereljem a figyelmet, a sportról kezdtem beszélni. Mit szólsz angyalkám, hogy kikapott a vá­logatott, pedig milyen gondosan állították Össze a csapatot. Igen, igen, de az az üveg nem megy a fejembe. Az bizony nem — sandítottam a szék* Tény oldalához. Most itt az alkalom, — gondoltam — feleségem vissza- vonult a konyhába örök háziasszonyi gondjai közé. Már sajnáltam az egészet, de végig kell csinálni, ha elkezdtem. Lassan kilopóztam az elő- szobán keresztül az udvarra, kezemben az üveg. Az udvarban, a hátsó lépcső mellett ócska láda állt, gyorsan odarejtettem a parádist. Közöm* bösen ballagtam vissza. Estefelé húzott a sétálás ördöge. Mint más ál* halommal is, homlokon csókoltam nejemet, s vidáman füttyögetve, val­lójában szorongva, mert mi lesz, ha életem jobbik fele kikisér a kapuig ' indultam a láda felé. Ott szerencsésen megtaláltam a bűnrecsábiió tárgyat, azt zsebrevágva villámgyorsan, bűntudattól súlyosan, elhagy* tam az udvart. Az első kín a csemegében szakadt rám, ahol felmutatva az üveget, merev ellenállást tapasztaltam a segéd részéről. Forgatta, nézegette, majd kijelentette: — Ez az üveg nem ér semmit! — Hogyhogy — ágaskodott bennem az indulat, mert igazam volt. — itt vettem két hete az üveg parádit, kettő ötven jár érte. A boltvezető beavatkozására mégis zsebrevágtam a kettő ötvenet, de már nem olyan büszkén indultam az Avas kerthelyisége felé. A zene kissé elűzte a ko* mór fellegeket homlokomról, hanyagul helyetfoglaltam, s az odasiető pincérnél egy málnaszörpöt rendeltem, gondosan ügyelve, nehogy a zse-, nézzen. Körülöttem ismerős arcok. Jobbra-balra mosolyogtam* köszöngettem, a pincér máris jött és letette asztalomra a nagy málnai. Mint a kígyómart, úgy meg meredtem. Én kis málnát akartam, vagy azt is rendeltem. Nem szólhatok. A menekülés ezer variációja jutott az eszembe. Kínosan vigyorogtam az ismerősökre és a pénzemre gondoltam, Hátha kettőhetven a málna. Már átéltem a kínos jelenetet, amint könyö- kig vájkálok a zsebemben a húsz fillér után. Szinte'éreztem a szomszé- dók gúnyos, vagy elnéző pillantásait. Átkozott parádi, megállj! Többé nem veszek parádi vizet, így gondolkoztam, kínlódtam a kíntól izzadva* míg végül is — essünk túl rajta — c. végzet közeledett felém, fehér ka­bátban. Fizetek, akartam odavetni hanyagul, de nem ismertem a saját hangomra, úgy nyekeregtem. A végzet, akarom mondani a pincér ez* úttal kegyes volt hozzám. Kettőtíz! — állapította meg a ’olyadék árát. Rötschild sem vághatta ki hanyagabbal tíz üveg pezsgő árát, mint ahogy én a kettőötvenet. Csak hagyja kérem intéssel marasztaltam a zsebében a visszajáró negyven fillért. A bibliai Dániel sem hagyhatta el nyugodt tabbap, az oroszlánvermet. Mondanom sem kell, csak kívülről. A feleségem néhány napig nem értette, miért utálom a máska? .................ÚQV szeretett parádi vizet. Aztán megtudta: a segéd, akivel az összeütközésem támadt az említett üveg-ügyben, bosszút állt rajtam: az üzletben vásárlás közben elmondta feleségemnek, miként tettem szert zsebpénzre. SÁRKÖZI SÁNDOR A Sportfogadási és Lotto igazgatóság közleménye A Sportfogadási és Lottó Igazgató­ság nyomatékosan felhívja a lottó­játékban résztvevők figyelmét, hogy a húzás időpontjának péntekre való áthelyezése a szelvények eddigi be­érkezésének határidejét nem érinti. A lottószelvényeket ezután is olyan időben kell gyüjtőládába dobni, il­letve postára adni, hogy azok legké* sőbb csütörtök délelőtt 12 óráig meg­érkezzenek a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság központjába, Budapestre^ Azok a szelvények, amelyek csü­törtökön déli 12 óráig nem érkeznek meg, a játékban nem vesznek részt? V*********************************************************** ************* MAKAI KÁROLY: * VIHAR l TAX f 17 M iskolcról is kiszólt te* lefonon Szúró Gábor, az állami gazdaságok munkástanácsának elnöke, hogy a kommunistákra külö­nös éberséggel figyeljenek, ne­hogy azok ellenséges tevé­kenységet fejtsenek ki, vagy a dolgozók fejét telebeszéljék. Kéri igazgatót meg azonnali hatállyal fel kell függeszteni, zsidókra nincs szükség stb. Sóvári nyomban hívatta a gépírónőt és máris diktálta a szöveget: Kéri Lajos polgártársnak! önt a munkástanács azonnali hatállyal elbocsátja állá­sából N. gazdaság dolgozóinak egyhangú követelésére, mert népellenes cselekedetével éveken keresztül kiszolgálta a Rákosi-rendszert és ÁVH besúgó volt, mely cselekedetével a gazdaságból számos becsületes hazafit elvitetett... A szöveg szószerint nem volt egyforma. Mindenkinek mást írtak, de a lényeg ugyanaz volt, mégpedig az, hogy 0,népellenes”. Ez szerepelt valamennyi elbocsátott kommu­nista dolgozó felmondólevelében. Déltájban már a legtöbb dolgozó kezdte követelni, hogy őt fizessék ki. Sóvári Miskolcra, telefonált Szúrónak, a köz­ponti munkástanács elnökének, hogy Kéritől vegyék el a pénzt. Később onnan telefonáltak, hogy Kéri felvette a pénzt, de nem tudják, hová lett. Ez még nagyobb felzúdu­lást váltott ki az emberekből. „Annyi esze van, hogy nem szökik pénz nélkül” — mondogatták — s ezzel el is kezdő­dött a sztrájk. Őzben megérkezett Kéri is. Észrevették a dolgozók és körülállták, egyesek fenyegetően meredtek fe­léje. Az emberek megfeszítették izmaikat és dühö­sen álltak Kéri elé: — Ide a pénzt! Adja ki a fizetésem ... zsidó igazgató nem kell... pénzt... A bábeli zűrzavarban éppen csak, hogy be tudott jutni Kéri az irodájába. Aktatáskájából ki­vette a bankjegykötegeket, kinyitotta a páncélszekrényt, sietve bedobálta a pénzt és szembefordult Sóvárival: — Mi van itt? Mi történt a távollétemben?! Miskolcon ölik a kommunistákat, az emberek elvesztették a fejüket. — Kéri úr, — fordult feléje a mindig szolgálatkész Só­vári ha azt akarja, hogy maga is el ne veszítse a fejét., azonnal hagyja el a gazdaságot. Egyébként, ha nem tudná, átvettem a gazdaság irányítását, a dolgozók bizalmából. Ma­gának meg itt a felmondólevele. Kéri végignézett Sóvárin, — aztán megszólalti — Nincs joguk felmondani. Az igazgató én vagyok, és a felelősség az enyém. A gazdaságot pedig nem hagyom el! Kéri kiment és megpróbált intézkedni. Meg akarta szer­vezni az őrséget, hogy idegenek ne menjenek be a gazda­ság központi üzemegységébe, s nehogy gyújtogatni tudjanak. Kéri ekkor már látta, hogy helyzete tarthatatlan. Szólt a fe­leségének és fiának, hogy induljanak el a gazdaságból, majd egy óra múlva ő is utánuk megy. Mindent elkövetett, de hiába, a megzavart, megkótyagosodott fejű embereket nem tudta helyes irányba terelni. Ekkor ő is elindult. Ment, ki­felé a gazdaságból, maga sem tudta, hová. M ár vagy három kilométerre lehetett családjával az országúton, amikor kocsizörgésre figyelt fel. Sár­közi volt, a; hűséges kocsis, aki nem, tudta elviselni, hogy az igazgatót, — aki mindenkihez jó és emberséges volt — csak így szélnek eresszék. Melléjük érve, megállí­totta lovait és könyörgően mondta: — Szánjanak fel, igazgató elvtárs! Viszem én magukat, ahová kell. Bánatosan nézte a semmi nélkül menő három embert, s maga is leszállt a kocsiról, hol az egyik, hol a másik kezét fogta meg és biztatta őket: — Szálljanak már fel, még valaki utánunk jön. Kéri felszállt feleségével és diák-fiával, aki egyensap- káját tartotta a szeme elé, hogy könnyeit eltakarja szülei elől. Kéri nem nézett senkire sem. Torkát keserűség és düh fojtoghtta tehetetlenségében. Az is megrendítette, hogy amikor a banktól kifelé ment a. gazdaságba, éppen akkor húzták teherautó után kötve — lábánál fogva — a kommu­nistákat. Aztán nagysokára a gyorsan hajtó, lovait egyre nógató Sárközire nézett. Végigfutott annak életén. Sárközi gazdasági cseléd volt. Most a nyáron kérte ma­gát tagjelöltnek. Ki tudja majd, milyen sors vár raá a mai cselekedetéért? Talán agyonverik Sóváríék? Közben az alkonyat már egyre erősebben húzta sötét fátyolét szemük elé. Kéri vissza akarta küldeni Sárközit, ő az nem ment: j gazgató kartárs, hadől maradjak magával. r— hüppögte a nagydarab ember. Kéri előbb Gesztelybe, majd Szikszóra akart mennie de végül is Bereite ment. Amikor a községbe értekt már éjfél jóval elmúlt. Bele- bukkantak egy tüntető tömegbe. Részeg ,emberek, zagyva ordítozással — egyszerre tízen is — megragadták a fáradt lovak szerszámait és ordítozták, hogy: ~~ Szöktök, kommunisták, hová szöktök? Leszállni! á& ekkor valaki egy zseblámpával rájuk világított és a fényénél meglátták a diáksapkát. Egyikük elkezdett hangosan; kid* bálni: — 'Éljenek a diákok! A mi diákjaink! Éljen! Éljen! kiabálták mindenfelől, majd végül is utat engedtek Kéri* éknek, akik felszabadultak az előbbi ijedtségből s igyekez* tek minél távolabb menni a községtől. Sárközit pedig hiába küldték, csak akkor ment vissza, amikor már teljes biz* tonságban voltak Kériék. Egy honvédtiszt vette őket ma* gához. Sárközi —■ a kocsis ~ lovaival együtt a&yonfá* radtan érkezett vissza másnap a gazdaságba. Még a lovait ki sem fogta a hámból, amikor fegyveres őrök csavarták hátra a kezét, s megkötözve vitték a volt igazgatói iroda- felé. Útközben rugdosták és puskatussal verték a hátát: — Hol a gazdád?... Hol a zsidód?... Te áruló! — Sár* közi meg ment. Nagyot botlott egy-egy ütés vagy rúgás után, de nem szólt. Megfogadta magában, hogy ha eleve­nen nyúzzák meg, akkor sem árulja el Kéri igazgatót.. -. Ö is azért lett kommunista, mert látta éveken keresztül, an* nak egyszerűségét, és a másokon való segíteni akarását. Látta, hogy Kéri mindenkinek jót akart, de magára mindig csak legutoljára gondolt. Ő is ilyen kommunista akarj lenni... küszöbnél löktek egyet a megkötözött emberen, JS az előrelendülve, elvesztette a talajt a lába alői» arcára esett. Szájaszéle mélyen berepedt, orra be* tört, homlokáról lement a bőr, arcát elöntötte a vér. TöPp*> raráncigálták és a Kéri volt asztala mögül megszólalt eg& hang: ­s=s Hol a kedves gazdád?... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents