Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-14 / 137. szám

í Wntek, WS^ fii ni us n. RSZAKMAGYARORSZAG 3 Harcban edződtek meg Erősödik a KISZ-sserveset Sárospatakon A sátoraljaújhelyi járásban elsőnek, az ősi Sárospataki Rákóczi Gimnázium diákjai alakították meg a KISZ középiskolás szervezetéi. Mindössze 16 taggal indultak, de azóta a tagok száma elérte a hatvanat. Ugyanennyi a tanítóképzős kiszisták száma is, míg a városi szervezetnek 36 tagja van. Igen nagyjelentőségű az ifjúsági szervezet erősödése szempontjából az a hathatós támogatás, amelyet a pártszervezet kezdeményezésére a tanácstól, helyi üzemektől és kisipari termelőszövetkezetektől kaptak a sárospataki fiatalok. A vállalatok, üzemek ugyanis mintegy 10.000 forin­tos támogatást nyújtottak azzal, hogy a párt által rendelkezésre bocsátott épületben klubhelyiségeket rendeztek be a kiszista ifjak számára. A több teremből álló új klubhelyiséget Tóth Gyula elvtárs, az MSZMP helyi titkára adta át az ifjúságnak ünnepélyes külsőségek között, s átnyújtotta a KISZ gyönyörűen hímzett, remekművű vörös zászlaját is. A klubszobákat napilapokkal, folyóiratokkal, különböző játékokkal látták el, így az új otthonban minden lehetőségük megvan a sárospataki kiszis* iáknak arra, hogy művelődhessenek és kellemesen szórakozhassanak. Erdős övezetek Tokaj-Hegyalján a világhírű borok minőségének javítására B eborult az ég, nyugat felől ko­romfekete felhő ölelkezett össze a hegyekkel. Gyorsan sötétedett, de most a vörösen világí­tó ötágú csillag nem gyulladt ki a szénosztályozó tetején. Piszkos, szennyes kezek törték darabokra. A néma éjszakában nyomasztó . der­medtség szállta meg a kis bányatele­pet. Mintha kihalt volna belőle az élet. Pest felől hideg őszi szél nyar- galászott végig az utcákon, magával hozva újabb rémítő híreket. A rette­gés, a félelem, a bizonytalanság, szo­bafogságra, tétlenségre ítélte az em­bereket. Veszélyes volt a kintjárás. Felelőtlenek birtokában volt a fegy­ver. Ök ijesztgettek, fenyegettek, igen, ők, a sötétség emberei. Ki tud­ja, mikor, s kire sütik el a ravaszt. Mit nekik egy életet kioltani, ölni, gyilkolni, rabolni, sztrájkolni, — előttük csak ez a cél lebegett. A végnélküli drótkötélpályán egy­más mellett lógtak a csillék — üre­sen. Álltaik a gépek, álltak a bányá­szok. Sztrájkoltak. Sokan közülük félelemből, de nem mindenki félt. A sötétségben mint szent jános­bogárkák tűnt fel itt is, ott is a pis­lákoló karbidlámpák fénye. A bá­nyászok szaporán lépkedtek, csend­ben, szótlanul. A bányára, a gépek­re gondoltak, amelyeket minden áron meg kell menteniük a pusztulástól. Szívükét harcos elszántság fűtötte, amikor egyszercsak az erdőből lövés dörrent. A közelükben fúródott a golyó a földbe. Gyorsan kioltották a karbidlámpákat, s mint fekete ár­nyékok suhantak tovább nesztele­nül a bánya bejárata felé. A z aknák mélyét víz borította, a tetőzet roskadozni kezdett. A mentő »expedíció« Gyurkó István, Magyar József, Almási István, Simon András, s még néhány kommu­nista fáradhatatlanul szerelték, von­szolták ki alkatrészenként a gépeket. Hol derékig érő vízbén, hol hason- csúszva dolgoztak. Később az ő kez­deményezésükre indult el újra a ter­melés, az élet Ormosbányán. Az ellenforradalom által választott munkástanácsot februárban felosz­latták. Átszervezték a műszaki veze­tést is. Az aknákat Kovács Lőrinc, Paul György és Tóth Dániel mérnö­kökre bízták, akik a kezdet kezdetén támogatására siettek a forradalmi munkás-paraszt kormánynak. Veze­tésük alatt gyorsan konszolidálódott a bánya élete. Márciusban már is­mét életrekelt a munkaverseny. — Gyurkó István elvtárs, az ország ösz- szes bányászát versenyre hívta. íme néhány példa a munkáról, a fegye­lemről. Az év első két hónapjában még nagyon le voltak _ maradva. Március­ban viszont már 104.4, áprilisban 110.4, májusban pedig 106.6 százalék­ra teljesítette az üzem a tervét. A gyors fejlődésre, a párt és a kor­mány melletti bizalomra jellemző, hogy május 1. tiszteletére április 31-én a 163 vagon helyett 336 vagon szenet termeltek az ormosi bányá­szok. M anapság kevés üzem dicseked­hetik azzal, hogy költségmen­tesen termel. Az ormosi bá­nyászok a második negyedévre beter­vezett 220 forintos egy tonnára eső termelési értéket áprilisban 216, má­jusban meg 200 forintra csökkentet­ték. Az V—VI-os aknában pedig 160 —165 forintra csökkentették az egy tonnára eső termelési értéket. Az üzemnek jelenleg mintegy 50 ezer forint nyeresége van, anélkül, hogy hozzányúltak volna a munkabérek­hez. A munkafegyelem javulására ele­gendő, ha csak azt említjük meg, hogy februárban több mint 400 iga­zolatlan műszak esett ki a termelés­ből, s májusban már mindössze csak harminc. Végeredményben tehát Ormosbá­nya a novemberi 8—10 vagonos ter­melés helyett ma már 177 vagon sze­net küld naponta felszínre. Igaz, még nem érték el az október előtti szin­tet. 10—15 vagonnal kevesebbet ter­melnek. Biztosra vesszük azonban, hogy rövidesen újra olyan átlagter­melést érnek el, mint az elmúlt év harmadik negyedévében. Megvan-e ennek a biztosítéka? Igen, megvan. Ma Ormosbányán erős, ütőképes pártszervezet van. A kommunisták helytállása, példamutatása biztosíté­kul szolgál a jövőben is. A kommu­nisták megedződtek, egybekovácso- lódtak a harcban. 400 kommunista egyesült a jártba, pedig ez sem volt könnyű. Novemberben, decemberben, de még januárban is a munkás- tanács hallani sem akart a párt szer­vezéséről. Svidró József elvtársnak és'még néhány kommunistának, mint Kovács József Szálkái János, Gyur­kó István és Bittner Mihály elvtár­saknak valósággal bujdosniok kellett, illegálisan szervezték a kommunis­ták sorait. Állandóan figyelték őket, sőt március 15-én egy Gyenge nevű ellenforradalmár és bandája ki akar­ta végezni az intézőbizottság tagjait. Hiábavaló volt azonban minden kí­sérlet, Ormosbányán létrejött a párt, s ma erősebb, tekintélyesebb, mint valaha. A kommunisták munkájáról még csak annyit, hogy fegyelmezetten tel­jesítenek minden megbizatást. Az in­tézőbizottság ezelőtt két hónappal pél­dául azzal bizta meg Almási István elvtársat, hogy hozza rendbe a IV-es aknát, amely már akkor összeomló­ban volt. Almási elvtárs szó nélkül tett eleget feladatának. A IV-es akna ma ismét a legjobbak közé tartozik, 120 százalékban termel. A kommunisták helytállásának, példamutatásának egy másik fényes bizonyítéka az a harc is, amelyet a természet súlyos csapá­sával szemben vívtak meg vasárnap és hétfőn. Az történt ugyanis, hogy a vasárnapi felhőszakadás következté­ben 3—4 méteres víz ömlesztetté el a külszíni bányát. A párttagok önfelál- dozóan küzdöttek a vízzel. Sikerült is megbirkózniok ezzel a szörnyű ne­hézséggel, .mert már kedden ismét dolgozhattak a bányászok, s 125.4 százalékra teljesítették tervüket. Ilyen ma az élet Ormosbányán. Ki­derült felettük újra az ég, s ha bees­teledik, az üzem homlokzatán ismét kigyullad az ötágú vörös csillag, vi­lágít, s tündöklő sugarai hirdetik a világ öt részének: Ormosbánya él, a szocializmust építi. TÖRÖK ALFRÉD. HA HEGYALJA GYÖNYÖRŰ TÁJAIT JÁRJUK, többnyire csak a teraszosan díszlő szőlőföldekkel vagyunk elfoglalva, annyira leköti igyelmünket a nagymúltú borvi­dék sok-sok milliónyi tőkéje a vi­rágzás előtt álló venyigékkel, hogy nem is gondolunk arra a mérhe­tetlen kincsre, amit a hegyek tete­jén és túlsó oldalain elterülő erdő- rengetegek jelentenek számunkra. Pedig — amint Conrádi Keresz­téitől, a Zemplémhegységi Erdő- gazdaság főmérnökétől megtudtuk — a szőlőtermelés szempontjából is ropnant nagy Tokaj-Hegyalján az erdők jelentősége. A dúslombú erdők ugyanis igen kedvező hatás­sal vannak a vidék éghajlati viszo­nyaira, növelik a levegő páratartal­mát, elősegítik a növényzet fejlő­dését, a bogyók cukrosodását, így közvetve hatással vannak a híres hegyaljai borok ebeiére, zamatéra is. A borászok ' mutatták, hogy az erdők megfogyatkozása, a parlagok, kopárok elszaporodása az e0yik fő­oka annak, hogy az utóbbi évek­ben gyengült a tokaji borok minő­sége. Éppen ezért a tokajihegyaljai re­konstrukciós munkálatokban igen nagy feladat vár a Zemplénhegysé- gi Erdőgazdaságra is, amely mint­egy 4000 kataiztrális holdny' terü­let erdősítéséhez kezdett hozzá. En­nek során a szőlőföldek fölött er­dős övezet'»' et létesítenek, s első­sorban a vidék jellegzetesen előre- u^ró hegyének, az 516 méter magas tok*'" Nagykooasznak a betelepíté­sét tekintik központi feladatuknak^ DE GYÖNYÖRŰ ERDÖKOSZO- RÜK ÖVEZIK majd a Mád, Tály- lya, Tárcái, Tolcsva, Bodrogkeresz- túr, Olaszliszka hegyoldalain eile-* rülő szőlőföldeket is. A tolvaj hegy­aljai rekonstrukcióval kapcsolatos erdősítést a bodrogkeresztúrj üzem­egység végzi, amely a tervezető 4000 holdból eddig 1000 holdor* fejezte be a munkát. A földműve­lésügyi minisztérium 5 év alatt ősz-4 szesen 18 millió forintot fordít a hí­res borvidék erdősítésére. ÉS HOGY AZ A SOKMILLIÖ KIÜLTETETT csemete mind-mind íelnőjjön, sudár fenyőóriásokká, te­rebélyes bükkfákká erősödjék, ah­hoz erdészeink szaktudásán, erdé­szeti dolgozóink szorgalmas mun­káján kívül nekünk, az erdők szép­ségében gyönyörködő kirándulóké nak is hozzá kell járulnunk. Hozzá! ezzel az egyszerű, szép érzéssel »Szeressük az erdőt!« HEGYI JÓZSEF Országos jelentőségű ünnepség Ónodon Munkában a községi gazdasági felügyelők ' Az ónodi országgyűlés 250. évfordulója alkalmából június 16-án egésznapos ün­nepséget i’endez a Hazafias Népfront Ónod községben. Az ünnepség programja: A vendégek érkezése — fogadása — gyülekezés a várban. 11 órakor a Him­nusz eléneklése után Koval Pál a megyei Hazafias Népfront titkára az ünnepséget megnyitja, majd Komáromy József a (Miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatós rja ünnepi beszédben méltatja a nap je­lentőségét. Az ünnepség előtt és után a helyi általános iskola növendékei adnak időszerű színvonalas műsort. A sportpá­lyán: délután 2-^5-ig sportjátékok. A szabadtéri színpadon 5 órakor a helyi ■tűzoltó testület kultúrcsoportja szerepel „,A kibontott zászló” c. művel. 6 órakor a Diósgyőri Gépgyárak „Színvavölgyi” Művelődési-kör együttesének műsora: 1. Köszöntő. 2. Bárdos Lajos: 2 katona nóta. Voli Ist­ván: Csillagos volt... (előadja az együt­tes vegyeskara), vezényel: Koltai Ferenc. 3. Varga Gyula: Ajkai leánytánc. (Tán­colja az együttes leány tánckara, kíséri az együttes népi zenekara Lajkó Ferenc vezetésével. 4. Varga Imre: Tréfás legénytoborzó. Táncolja az együttes férfi tánckara. 5. Borsodi szvit. Előadja az együttes tánckara, énekkara és népizenekara. Ve­zényel: Koltai Ferenc. 6. Csokonai: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz. Előadja: Barcsik Tibor, az együttes tagjai. 7. Bárdos Lajos: Tréfás házasító. Ko- poszov fecske. Előadja az együttes ve­gyeskara. Vezényel: Koltai Ferenc. 8. Náfrázi: Pásztortánc. Előadják az együttes tánckarának szólistái. 9. Rábai—Gulyás: Szatmári táncok. Elő­adja az' együttes énekkara, tánckara és népizenekara. Az összekötő szöveget mondja és a műsort ismerteti Dolezsár Ferenc. A helybeli vezetőség meghívta az ün­nepségre a budapesti Rákóczi tisztiiskola növendékeit is. Mindenkit szeretettel 'hív ez alkalommal, a rendezőség. Az eddigi előkészületek biztosítják azt, hogy a meg­jelentek jól érezzék magukat. Jó ételek­ről és italokról a MÉSZÖV és a helyi földművesszövetkezet gondoskodik. Szívből gratulálunk A pálinikási I. táró derék bányá­szai június 11-én reggel 8 órakor büszkén jelentették, hogy befejez­ték ezévii első féléves tervüket. Ki­váló termelési eredményükhöz szívből gratulálunk, kívánjuk a pá­linkáéi I táró hős bányászainak, továbbra is ilven nagy szorgalom­mal dolgozzanak, hogy népgazdasá­gunk. mielőbb kiheverje az ellen- forradalom okozta károkat. A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA: 18 órakor: Hétvégi kalauz. 18.06: Az ünneplő Ónodon. Riportössze­állítás. 18.16: A Miskolci Nemzeti Színház fel­építéséért. 18.23: A magyar rádió tánczenekarának miskolci hangversenyéből. 1S.35: Beszélgetés műszaki értelmisé­giekkel. 18.40: Hírek megyénkből. 18.45: Szív küldi szívnek szívesen. A forradalmi munkás-paraszt kormány rendeletére a Földműve­lésügyi Minisztérium az egész or­szágban munkába állította a köz­ségi gazdasági felügyelőket. Rend­kívül nagyjelentőségű' intézkedés ez, amelytől mezőgazdaságunk kor­szerű fejlesztése tekintetében igen sokat vár a magyar társadalom. Most történik ugyanis először olyan kormányzati intézkedés, amely az egyénileg dolgozó parasz­tok szakmai támogatását tűzi ki hi­vatalosan is feladatul. Községeink dolgozó parasztjai eddig teljesen .magukra hagyatva, saját jó vagy rossz elgondolásaik szerint gazdál­kodtak, hiszen a kevés létszámú szakemberekkel működő mezőgaz­dasági osztályoktól nem lehetett kívánni, hogy egyénekre kiterjedő tanácsokkal láthassák el a falvai dolgozó parasztjait. A most munkába állított gazda* sági felügyelők hatáskörébe általán ban 3—4 község tartozik, azok nagyságától függően. így lehetősé-» gük van arra, hogy egyénenként irányíthassák szakmai tanácsaikkal dolgozó parasztjainkat abban a te** kintetben, hogy minél belterjesebb, jövedelmezőbb gazdálkodást foly­tassanak. A megye legnagyobb járásában; a sátoraljaújhelyiben összesen 23 községi gazdasági felügyelői állást létesített a minisztérium. A kinevel zett gazdasági felügyelők már egy hónapja megkezdték működésüket! Az eddigi tapasztalatok azt igazol­ja;, hogy a községek dolgozó pa­rasztjai szívesen fogadják szakmai irányításukat, tanácsaikat: Igen szép bizonysága ennek Tus­nádi Pál gazdasági felügyelő pél­dája, akinek a személyében egy! idősebb szakember került Mikó- háza. Rúd abányácska, Széphalom, Alsó- és Felsőregmec mezőgazda­sági ügyeinek élére, s akit a dol­gozó parasztok máris nagyon meg­szerették. Kitűnik ez abból is, hogy a Mikó- házán ősszel indítandó ezüstkalá­szos tanfolyamra, amelyet ő fog ve­zetni, már eddig is 30 gazda jelent­kezett, s minden remény megvan rá, hogy ez a szám legalább a két­szeresére fog emelkedni. Érdekes­sége a szervezés alatt álló tan­folyamnak, hogy tananyagát, az előadások témakörét nem hivatalos útmutató alapján, hanem teljesen a gazdák kívánságainak, érdeklő­dési körének megfelelően állították! össze. Városi tanácstagok fogadóórái Június 15: Varga György Táncsics Tszi 17 órakor, Mezei Alajos Puskás Tivadaff u. iskola 17 órakor, Sabó Jenő József A* telep szabadban, (Rossz idő esetén a Jó­zsef A. úti iskola), 18 órakor. Klein Zoltán Borsodi Nyomda Kultúrterem 16 órakor« Benyák Béla Győri kapu 103. Fürst S4 pártszervezet 18 órakor. Kövér József Ma­jor u. 2. gazdakör 19 órakor. Kovács An- talné Szegvári, Rodostó u. sarok 17 órakor^ Június 16: Szegedi József ómassai ált^ isk. 14 órakor. Kormos György Major ui 2. Gazdakör 16 órakor. Obolányi László Sánc u. 15—17. Állatforg. Vállalat, ebédlő 17 órakor. Oláh Istvánná, Hock János uj 18 órakor. Június 17: Vicha József Zsolcai kapu 9j Akig. kultúrterem órakor. Féhéff Tibor Megyei Kórház kultúrterem 17 óra­kor. Sugár László Alsóhámori Halász-4 csárda 18 órakor. [utkÁvÁn... magyar hold vöröshere,' 800 öl köles, 200 öl ta­karmányrépa, egy hold ' kukorica. — Veszek még vagy 60 mázsa répaszeletet, szálastakarmányra és kukoricára is szükségem lesz. — Kevés a jószágod. BERZÉK. Sárgahasú dió-mala­cok gurulnak szét az ól­ból, mint feldöntött sza­kajtóból. Gurulnak, míg neki nem ütköznek a vályúnak. Elborítják. Hullámos-gyapjas hernyóvá változik a beton­vályú. Hét kunkor farkával legyezgeti magát, míg jól nem lakik. Degeszhasú, tátiszájú pontyok csúsznak vissza az ólba, a szalma alá. Nemsokára már hortyog is a hét gonosz. Hátukon zizeg a szá­raz szalma, — ezer ördög hangja — szála. Az udvar végében, akácok homályában két tócsányi mészfolt lebeg, — kékesszürke magyar tehenek. Villás-füstös szarvuk — mészbehullott száraz ágak. Alkonyodik. Két vasderes csikó vias* kodik a rátelepedő árnyakkal, mint farkuk a le­gyekkel. Béres Gellért a kertben kapál. Huszonhárom éves. Kiszolgált katona. Szemöldöke bozótba bú­vik ’az orra fölött. Keménymarkú. Fogása nyo­mán rózsa fakad a lánykarokon. Nyúlánk, mint az árnyéka estefelé. Körülötte, a felcsatornázott 300 öles kertben, paprikapalánták csíkjai menetelnek be- lefelé az estébe. A kút kávájára telepszünk.- Ijedten összerez­zen a víz lenn a mélyben, zöld szeme haragja leb- ben. Egymá&tól szipkázzuk a szót. Fiatal-ösztönö­sen tapogatózunk a gondolatok bakkanóiban, vá­ratlan szógubancokban. Nem a bölcsesség bücsü- jében ringtunk, tapasztalatot pedig még nem sokat mázolt ránk a nagy realista piktor, az élet. Színecserélgető lányszemek szivárványában is el- tévelyedünk olykor, hát még egy 12 holdas, gaz­daság dűlőt járó gondolat zegzugában. KISHŰGA, Erzsiké ott ül egy darabig ve­lünk, figyeli a „nagyok” beszédét. Unalmasnak találja, elálmosodik, észre sem vesszük, amikor eltűnik mellőlünk. — Nagyobb motort keresek, amely könnyen elárasztja a kertet. Veszek szecskavágót is hozzá. — Most még csak kölcsönvágóval szecská­zom. — Honnan tanultad a kertészkedést? Könyvből, innen-onnan tapasztalgatom. — A nagybátyád pedig okos kertész, nem segít? Beesteledett. A szomszéd kertjének kövér nö­vényei feszülten hallgatnak. Egy kicsit lehajtják a fejüket, talán a hűs szél babrálgatja tarkójukat. — Öt hold földre kötöttem szerződést. Ebben két hold tavaszbükköny, egy őszi szöszös, egy vö­röshere és egy hold fehérhere lesz. — Búzára és árpára vetettem őket. — Van tehát négy hold búzád és egy hold árpavetésed az öt hold szerződéses aprómagon kívül, s mindez összesen öt hold földön? — Mi az előnye a rávetésnek? — Dupla a termés. Amellett, mint ismeretes, a pillangósok fokozzák a talaj táperejét. Már későre jár. Silógödör ásítozik mellet­tünk. Fején lebillent zsúpkalap. — Harminchat köbméteres. Ha televágom, elég lesz a dereseknek, jut bőven a tehénnek is. — Mivel töltőd meg? Mert amit eddig fel­soroltál, úgy gondolom, nem elegendő. NÉZ A HÁZTETŐ FÖLÖTT keresztül a ha­tár felé. Szeme elé raportra járulnak a bevetett földek: egy hold árpa, egy hold silókukorica, egy Miért? Van egy anyadisznóm, három hí-{ i zónakvaló, hét malac, kicserélem az egyik tehe-{ i net, mert rossz tejelő. ,i — Mennyi jövedelmet vársz ősszel? i> Nem tudom. Befektettem hatezer forintot, i1 remélem, megtérül. fi — De fehérherét se nagyon vetnek ezen a i > vidéken, mégis megkockáztattad? Gellért! Gyertek már, igyatok egy kis te-11 jet. Lassan éjfél lesz. — Erzsi néni mosolyog l1 ránk, kezében a tejescsupor, ölelgeti a friss, me- (' leg tejet. (' Észre sem vettük, hogy a csűr gerincét meg-1 nyergelte az éjszaka. Már le sem száll róla haj-{' nalig. <1 — Erzsi néni, tessék már megnősíteni ezt a11 fiút. { Szégyenlősen elmosolyodik, mintha nem is a1 fiát nősülésre, hanem őt biztatnám a férjhezme-\ nésre. \ — Nem akar. Olyan kisfiú még. Mi lenne ve­le egy asszony mellett. , Nem tudom. Ezt már igazán nem tudom. J Azért én nem félteném. Bátor gyerek ez, a javá-\ hói. Elhatározása és tettei oly közel vannak egy-\ máshoz, mint egyik újjá a másikhoz. 4 Elgondolta merészen — megcsinálja biztosan, m VISSZABALLAG a kapuból. Kavicsok nyü- r szítenek. vinnyognak a lába alatt, mint parányit kőkutvák. Majd betanulnak a földbe és elhalt-f gatnak: milyen keményen lépked ez a. gazda. f ALEXA FERENCf

Next

/
Thumbnails
Contents