Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-13 / 136. szám
fkfftBrtök* 1957, június 13, ESZAKMAGTARORSZAO 3 Vasutas pártszervezeteink életéből GYŐZELEM SZÜLETETT X^asuías paritszervezeteink az el- v múlt évek során eredményes munkát végeztek, sikeresen mozgósították a dolgozókat a vasút előtt álló feladatok megvalósítására. Komoly sikereket értek el a dolgozók szocialista szellemiben való nevelése terén, az osztályidegen, reakciós elemek elleni szakadatlan harcban. Az októberi ellenforradalmi időszakban már úgy látszott, hogy csorbát szenved a vasutas dolgozók tekintélye. A megbújt ellenforradalmi lovagok pár nap alatt majdnem teljesen visszaállították a régi kasztrendszert. Eltörölték az elvtárs megszólítást, a tisztek, hivatalnokok urak voltak, a kocsirendezőik, pályamunkások csak Kovácsok és Szabók. Lefoglalták a pártihelyisógeket, a pártot kitiltották a vasúttól. Hangoztatták, hogy jogában áll minden dolgozónak bármely pártba belépni, de csak a munkahelyen kívül. Felszólítottak minden olyan vasutast, akit 1945 óta politikai okokiból elbocsátottak, hogy foglalják el eredeti beosztásukat. Október 23-tól december végéig valójában nem érvényesült a párt vezető szerepe a vasútnál. A munkafegyelem erősen meglazult, a balesetek száma megduplázódott, a vagyontárgyakat felelőtlen elemek herdálták, a politikai hangulat erősen pártellenes, népi demokráciaellenes jelleget öltött. Ezen a téren csak fokozatosan következett a változás, a pártszervezetek óráról órára gyűjtötték erejüket. Ma'- már a vasútnál erős, ütőképes pártszervezetek vannak és a párt vezető szerepe biztosítva van. Az elmúlt időkben több pártszervezet munkáját megvizsgáltuk és azt tapasztaltuk, hogy a kommunisták lelkesedése, aktivitása nincs kellően felhasználva. Van erős, egységes pártszervezetünk, lelkesedéssel teli kommunistáink, ugyanakkor alap- szervezeteinknél befeléforöulás tapasztalható. Eddig főként csak átigazolási kérelmek elbírálásával, taggyűlések megszervezésével foglalkoztak. f enin arra tanít bennünket, hogy a tömegeket napról napfia meg kell győzni a párt politikájának helyességéről. Ez megköveteli, hogy minden párttag népnevelő legyen, tehát pártmunkát végezzen. Ez a követelmény a párthoz való tartozás feltétele is. A vasúton jelenleg csak . minden tizedik dolgozó párttag, tehát az egyéni agitációnál ezzel számolni kell. Ha pártszervezeteink a határozat végrehajtásért, helyesen megszervezik, az eredmény nem maradhat el. A bánrévei állomáson Hajesz elvtárs, az alapszervezet titkára helyesen dolgozik ennek érdekében. Amikor egy feladatot végre akarnak hajtani, összehívják a pártvezetőséget, a főnököket, az üb. elnököt, a KISZ-tit- kárt és meghatározzák, ki miért lesz felelős. Még arra is tesznek javaslatot, hogy személy szerint ki hogyan hajtsa végre az egyes feladatokat. Helyes módszerrel dolgozik a tállyai vasútépítés vezetősége is. A munkás- szálláson lakó dolgozókat csoportos beszélgetéseken tájékoztatják az időszerű politikai eseményekről. Sok helyes módszert lehetne még felsorolni, amelyet pártszervezeteink tevékenységük során alkalmaznak. Több helyen tapasztalható, hogy valamilyen új módszert keresnek. Ügy gondolják, hogy az MDP idején alkalmazott módszerek egytől egyig rosz- szak voltak. Ez helytelen felfogás. A párthatározatok végrehajtását a múltban is jól bevált módszerek alkalmazásával kell megszervezni. A z októbe . ellenforradalmi események során jogtalanul feloszlatták a politikai osztályokat. Ugyanakikor a területi pártszerveknek még nem volt idejük megismer- rr a vasúti pártszervezetek életét. Ennélfogva nem is tudták megfelelően segíteni a kezdeti időszakban azok munkáját. Aho«v ónban megismerték a vasutas pártszervezetek sajátosságát, úgy nőtt a segítségadás mértéke is. A szerencsi, a sátoraljaújhelyi és a putnoki járási intéző- bizottságok november óta rendszeres segítséget adnak a vasutas pártszervezetek tevékenységéhez: résztvesz- nek rendezvényeiken, s emellett sok vasutas elvtársat beválasztottak a területi szervekbe. Igazgatóságunk területén kb 29 ezer dolgozó közül 2000 párttag. Alapszervezeteinknek pedig 92 százaléka újjáalakult. Párt- szervezeteinknél az átigazolások alkalmával élénk aktivitás, harcosság volt tapasztalható. Az a jelszó állt előttük: »Vigyázzunk pártunk egységére, mint a szemünk fényére.« Több helyen vita volt, hogy sokan legyünk-e, vagy kevesebben. Az a tapasztalat, hogy egyes helyeken már sokan is vagyunk, másutt meg kevesen. Sokan azért, mert kerültek be ingadozó elemek a párt soraiba, kevesen, mert vannak becsületes munkások, akiknek a pártban a helye, de még nem léptek be. A pályamunkásoknál 5—6 százalék a párttagok aránya. A miskolci járműjavítónál és a személypályaudvaron 7—10 százalékos, ugyanakkor a hivatalokban a 40 százalékot is eléri a párttagok aránya az össz-dolgozók létszámához viszonyítva. Egyes pártszervezeteinknél személyeskedés is tapasztalható. Azonban ott, ahol a kollektív munka érvényesül, nem személyeskednek, a hangoskodókat elszigetelik, s a feladatok megoldását tartják a legfontosabbnak. T öbb alapszervezetünk előtt A nem világos eléggé a kettős irányításból adódó feladat. Egyes elvtársaknak az a véleményük, hogy állítsák vissza a politikai osztályt, mások amellett vannak, hogy csak közvetlen a járási intézőbizottság irányítson és ne legyen csomóponti intézőbizottság. Ezt főként azért vetik fel. mert nem tudják, hogy e szervek milyen hatáskörrel bírnak. A kettős irányítás lényege az, hogy a vasutas pártszervezet irányításáért az illetékes járási MSZMP bizottságok felelősek. Tehát az alapszervezetek politikai, szervezeti irányítása, a tagfelvétel, a vezetőség megerősítése, a tagdíjfizetés, s más, az alapszervezet munkáját érintő feladat ellenőrzése és irányítása, a járási pártbizottságok hatáskörébe tartozik. A vasúti csomóponti intézőbizottságok segítik a megyei, járási MSZMP bizottságokat a vasút megismerésében, a vasutas alapszervezeteket segítik a termelés pártellenörzésébv/n, s határozatokat hoznaik a területükön folyó politikai munkára. Például őszi forgalom, vasutasnap, stb. Ezek végrehajtását segítik és ellenőrzik, továbbá tájékoztatják a területi pártszerveket. I elenleg minden biztosíték meg■ van arra, hogy vasutas pártszervezeteink munkastílusában javulás történjen. Ehhíéz úgy a területi, mint a csomóponti intézőbizottságoktól megfelelő segítséget kapnak. Nagy számban vannak elvhű, harcos kommunisták, akik ha kell, száz akadályon is győzelemre viszik ügyünket. Vannak becsületes dolgozóink, akiket úgy ismertünk meg. hogy mindenkor számíthatunk rájuk. KURUCZ ANTAL, a megyei pártbizottság munkatársa DERŰ KÖLTÖZÖTT A FALUBA D alaton: i -. A Bükk s az oldalá- ^ bői kibuggyanó dombok ölelésében, a festői tágas völgybein éli csendes életét. Jónéhány ház már a dombokra is felkapaszkodott. A szürke, durvakavicsú’ keskeny országút a falu közepén kígyózik át. A falu képét semmihez sem tudom hasonlítani. Nem köralakú, egyáltalán semmi alakot nem vett fel. Poros, kicsi falu, körülbelül négyezer lélekkel. A falu lakói parasztok. túlnyomórészt kétlaki emberek. Munkások is, meg parasztok is egyszerre. Dolgoznak a Borsod- nádasdi Lemezgyárban és gondot fordítanak a nadrágszíj nyi földjeikre. Fárasztó így a munka. Balaton. A térképen hiába keresed, nem találod. Nincs semmi különös benne, olyan, mint a többi hozzá hasonló, »névtelen« falu. Itt is kemény a föld röge. Ekék szarvától, kapák nyelétől kérgesedéit a tenyér, görbül a gerinc, csendes, lassú itt az élet. A falunak nincs semmi híressége. Csupán annyi, hogy itt ered a »Kis- pityi pálinkája« forrásból buzogva a híres Egerpatak. Ide a hír is késve ér. A számyon- járó rossz hírek is csonkán-tépetten érik el a falu határát. S talán ezért is erősebben burjánzik a pletyka, mint másutt. Élesebb, nyálasabb, sértőbb a falu szája. Október szele ide késve érkezett. Az életben, a munkában megfáradt emberek októberben is csendesek voltak, úgy mint más hónapokban. Csendesek voltak, félő, meggondolkozó töprengéssel. Egyik októbervégi délutánon nyugtalan viíharzás reszketett át a falun. A karcsú jegenyék tar ágai megrettenve csapódtak össze s az oktalan lázas kiabálások megremegtették a pici ablakok üvegjeit. A falu fiatalsága, a 2X2 törvényét, igazságát elfeledő iskolások tobzódtak itt »márciusi« sereggé. De hogy mit akartak őlk, még ma sem tudja egyikük sem. Este aztán a kultúrházfoan tom- *■ bolt a láz, a zűrzavar orgiája. Talán száz, százhatvan ember gyűlhetett itt össze. Nem hiányzott egyetlen nagyparaszt sem. Szinte fortyogott az izzadságszagú, fülledt levegő. S elveszett minden határo- aott, megfontolt, józan értelem* A színpad kopott deszkái fájva reccsentek a zajba. Alábbhagyott a lármás zsibongás. A falu egyik tehetős, jólszituált zsírosparasztja állt ott. — Magyarok! Kedves magyar testvéreim! — kezdte a szónoklatot, mert most kedves volt neki mindenki, a gyárimunkás és a fia is. — Elérkezett végre az az idő, hogy eginszer mink is szabadok lehetünk! — És sírt, de nem úgy mint az emberek általában, hanem mint egy krokodilus a Nílus-part forró homokjában, becs. óva áldozatait. A krokodilkönnyek hatottak, hiszen hasonszőrű társai, elvtelen elvbarátai tolongtak ott a pici teremben, S a könnyes »felszabadulás« a megsiratott »szabadság« elérzékény ült pillanatai után, már szinte a szívükbe sajgott hatalmuk részegítő öröme. És élni tudtak a »szabadsággal«. Első ténykedésük az volt, hogy a kommunista munkás tanácselnököt, Kurtán Ignácot, mint illetékesek, leváltották. Mindezt pedig a demokratizmus jegyében cselekedte a maroknyi zsírosparaszt, a falu nevében, de megkérdezésük nélkül. Mit nekik proletárdiktatúra? A munkás tanácselnök nem volt Ínyükre való. Elzavarták és az ő emberüket — aki nemrég szabadult a börtönből — ültették az elnöki székbe. Látva a falu munkásságának passzív, visszavonuló hallgatását, vérszemet kaptak a vidám, duhaj toroskodók. Lelkesedésükben összeállították a kommunisták halállistáját. Sőt még a jegenyefákat is kijelölték, amelyekre a kommunistákat akasztani akarták. Vérükben szerettek volna megmosdani. »Felszabadultak.« De vajon milyen rabiga gyötrelmes kínjai sújtották őket a porba? Orosz? Szegény, szerencsétlen emberek! A tizenkét év alatt egyetlen orosz katonát sem láttak. Legtöbbjük csak filmről ismeri őket. De azért ők tüntettek, »felszabadultak«, mert azt kiabálták, hogy »mars ki«, Ez történt Balaton községben. A pünkösdi királyság azonban nem sokáig tartott. S azóta még több derű költözött a faluba, az egymáshoz simuló kicsi házakba. PATAKY DEZSŐ A „Népek hazája nagyvilág“ című sorozatban olasz estet rendezett a Vámos Ilonka leánygimnázium III. a. osztálya. Az elmúlt hónapokban pedig finn és lengyel estet rendeztek, amelyek jól sikerültek. így várakozással telve ülünk le mi is, mint a kis diákok, a padokba, amikor felhangzik Verdi Nabbuccojának „Szabadság kórusa”. A mintegy 20 tagú énekcsoport tagjai dicséretet érdemelnek. Tárpái Enikő előadása az olasz képzőművészetről, elrepít bennünket a képzelet szárnyán, Pisa, Bologna, Milánó városaiba és szemünk előtt látjuk a gótikus és reneszánsz festészet minden remekét. Magunk elé képzeljük a világhírű székesegyházat, sok-sok freskójával, építészeti és festészeti remekeivel. Az olasz költészetről szólva, többek között Dante: Divina Comédiáját ismertették olyan hűen és részletesen, hogy sokat lehetett belőle tanulni. Amikor az O Solemió-t éneklik, mintha gondolán siklanánk Velence és Nápoly csodálatos vizén... Nem is lehet néhány sorban leírni mindazt, ami azon az estén elhangzott. Hogy melyik volt szebb? Rossini: Sevillai borbélyából a nyitány, az Éjjeli őrs című olasz költő verse, vagy a Goldoni: „Hazug” című víg játékának részlete?; arra nehéz választ adni. Egy csokorba kötve az egész, szép és tanulságos volt. A rendezés dr. Árokszállássy Zoltánné tanárnő kitűnő munkája. De ott ült a padsorban és talán éppen úgy „drukkolt”, mint a kis-művészek — Sárközi Andor igazgató is, aki nem maradna el egyetlen iskolai megmozdulásról sem. A Ili. a., a mindenki által szeretett „Juci néni” osztálya igazán kitett magáért. Ez a kis előadás is a népek egymás közötti barátságát igyekezett elmélyíteni. Időt és munkát nem sajnálva, — a jövő tanévben is folytatni akarják az előadássorozatokat. Törekvésük a tanári kar és a tanulók részéről mindenképpen dicséretet érdemel. TÓTH J. ILONA Rövidke híradás adta tudtul a megyének, hogy 1957 június 9-én délelőtt II órakor a Borsodi Szén- bányászati Tröszthöz tartozó baross- akinai bányaüzem a megye szénbányái között elsőnek befejezte 1957 első félévi tervét. Temérdek nehézséggel kellett megküzdeniük Barossakna derék, minden áldozatra kész bányászainak. A sikerek okát kutatni indultunk el, hogy megtudjuk, milyen tényezők járultak hozzá e nagyszerű eredmény elérésiéhez. Bárkihez mentünk, bárkitől kérdeztük, mindenki egyet válaszolt: a bányászok és a műszaki dolgozók, a gépészek és a külszíni munkások ösz- szefogásának eredménye ez. A szocialista munkaverseny csak az ellenforradalom időszakában szünetelt Barosson. A frontbrigádok most egymást szólították versenyre és szinte fej-fej mellett haladtak, így az elsőbbség eldöntése nagyon nehéz voltf. A brigádok és a műszakok nem egymás terhére dolgoztak, hanem egymást segítve. Orbán János, Goór Bertalan, Kuttor János frontmesterek brigádjai mindenkor élenjártak a termelésben és az alkotó együttműködés megteremtésében. Tóth Zoltán, Simon Ferenc harmadvezető aknász, Borovics József frontaknász mindenkor segített a bajok elhárításában, a nehézségek leküzdésében. így született meg a termelésben mutatkozó nagyszerű győzelem. S amióta az első jelentést megírták, már 140 tonna szenet küldtek terven felül a felszínire. A második negyedévben a szén kalóriaértékének emelésében is jelentés sikereket értek el. 80 kalóriával sikerült növelni a szén fűtőértékét. Az improduktív műszakokat — igen helyesen — a meddő kiválogatására fordították. 1957 januárjában egy tonna szén termelése még 414 forint 52 fillérbe került a barossaknai bányaüzemnél. Május végére sikerült elérniük, hogy csak 213 forint 95 fillért kellett kifizetni egy tonna szén termelése után. Temérdek munka, fáradság, meggyőző szó kellett ahhoz, hogy a barossaknai bányászok munkáját siker koronázza. A munkás tan ácsók januárban-és februárban szinte két kézzel szórták a pénzt. El .nem végzett munkáért, munkabért utalványoztak. A becsületes bányászok látták, hogy ez helytelen, mert a pénz romlásához vezethet. Most már csak a becsületes munkáért fizetnek bért. A barossaknai bányászok az első félévben történelmet írtak, a munka nagyszerű történetét; E&y intézkedés, amelynek nem örülnek a kazincbarcikai dolgozók 1957 június 2-án a kazincbarcikai autóbuszon a Békevárosig és onnan Miskolcig utazó dolgozók egy fölöttébb kellemetlen meglepetésben részesültek: Drágább lett a jegy. Nem sokkal, csak 90 fillérrel. De ez is pénz. Naponta 1 forint 80 fillér többletkiadást jelent az utazók számára. Miért történt ez? Hiába érdeklődtek az utasok a gépkocsivezetőktől, a kalauzoktól, tagadban válaszoltak, nem tudták. Szerkesztőségünkhöz több panasz érkezett ezzel kapcsolatban. Felkerestük a miskolci autóközlekedési igazgatóságot. Kérdésünkre elmondották, hogy 1955-ben a közlekedési és postaügyi minisztérium autóbusz-menetrend és díjszabás szerkesztősége és egy tárcaközi bizottság állapította meg a kazincbarcikai autóbusz viteldíját. Akkor csupán a vegyikombinátig történt az ármegállapítás. Az autóbusz azonban a Békevárosig közlekedett, amely két kilométeres többletutat jelent. Az új nyári menetrend elkészítésével felülvizsgálták a díjszabást és megállapították, hogy ezután az eddig ingyen megtett két kilométeres utat is meg kell fizetniük az utasoknak, ezért történt az áremelés. Az indok félig-meddig elfogadható. Abban igaza van az autóközlekedési igazgatóságnak, hogy a népgazdaság nem fizethet rá az utazóközönségre. Azonban engedtessék meg, hogy szerény véleményünket mi is hozzáfűzzük az intézkedéshez. 1955-ben ugyanaz a szerv állapította meg a viteldíjakat, amely jelenleg. Akkor miért nem vették észre, hogy Ivét kilométert ingyen utazik a dolgozó? Miért nem az.első pillanattól kezdve állapították meg a rendes tarifát? Mindenesetre meggondolandó dolog, hogy a felelősségrevonás elmulasztható-e ebben az esetben azon személy iránt, aki csak most jött rá, hogy évekkel ezelőtt a népgazdaság terhére súlyos hibát követett el« Van azonban egy másik kérdés iff- A közlekedési és postaügyi minisztérium autóbuszmenetrend és díjszabás szerkesztősége miért szűklátókörű? Ugyanezen a vonalon közlekedik a salgótarjáni MÁVAUT járata, amely a régi ár szerint szállítja- az utasokat; Miért nem hangolják össze az autóbusz menetdíjakat? Megjegyezni kívánjuk, hogy nem véletlenül ébredtek rá a közlekedés- és postaügyi minisztérium illetékesei az új menetdíj megállapítás szükségességére. A Borsodi Hőerőmű dolgozói joggal sérelmezték eddig, hogy ugyanannyit fizetnek az autóbuszon* mint azok, akik a Békevárosig utaznak. Kérték, hogy mérsékeljék menetjegyük árát. Am, mint már előző* leg is elmondottuk, nem ez történt» Felemelték a Békevárosig utazó dolgozók viteldíját. Ahelyett, hogy egy tüskét kihúztak volna, kettőt nyomtak helyette. Nem lett elégedett a Borsodi Hőerőmű egyetlen dolgozója sem aZ új menetdíjszabás megállapítása utáru De fokozottabb mértékben elégedetlen lett a békevárasd utas. Miért? Azért mert a látszat azt mutatja, hogy á kazincbarcikai autóbuszon burkolt áremelés történt; «■= pásztory ss így igazságosabb örömmel olvastuk az Északma- gyarország junius 7-iki számában, hogy a Herman Ottó Muzeum tatarozása jó ütemben halad és határidő előtt átadják rendeltetésének. A tudósítás kiemeli és megdicséri a városi tanács tervosztályán dolgozó Szepesi és Magyar elvtársakat. Semmi kifogásunk ellene, ők is sokat tettek azért, hogy a munka ilyen ütemben haladjon. De egy kissé furcsának tartjuk, hogy azokról a cikk megfeledkezik, akik lényegében a napokat órákká, az órákat pedig percre rövidítik le, ezek az építőipari munkások. A Miskolci Építőipari Vállalat műszaki vezetőjének, Gyurák László elvtársnak ugyancsak megvan az érdeme, de dicsérettel kell megemlékeznünk az építkezésen dolgozó fizikai szak- és segédmunkásokról, akik nemcsak mennyiségi, de minőségi munkával azon fáradoznak, hogy a miskolci muzeum tatarozása határidő előtt elkészüljön. Ezzel a néhány sorral kívántuk kibőviteni a közölt tudósítást és ez így igazságosabb .. s MSZMP vezetősége nevében l Juhász István titkár* A Víz- és Csatornamű Vállalatnak A Selyemréten igen hosszú idő óta zavarok vannak a vízellátással. A vízhiányt legjobban az emeleteken lakó dolgozók érzik. Ha a kétemeletes lakásokat nem számítjuk, akkor is 65 család panasza vár orvoslásra; Több mint két éve várunk, hogy panaszunk megoldásra találjon, kivizsgálnák és végleges elintézést nyerne ügyünk. Nem tudjuk mi a baj, csak azt tudjuk, hogy nincs viz. Különösen nyári időszakban, MISKOLC még az esti órákban is sokszor csak 1-2 órán át csordogál a víz* elosztva 2-5-10 perces részletekben. Nem nehéz elképzelni, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet főzni, vagy éppen mosni; Az a kérésünk, hogy az illetéke^ sek sürgősen javítsák ki a hibát* mert 65, illetve 130 család vízellátásáról van szó. ami igen sok bosszúságot okoz. Hernádi László és még 21 aláíró, Á/4; épületi
