Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-07 / 131. szám

4

MAO v AUUUíiMO

Péntek, 1957. jiiniui 7.

Ml TÖRTÉNT S-zenlisivánbaksán

Sikerült kirándulás \

A 35. sz. AKÖV szakszervezete I

Mindennapi kenyerünk

ügy napon az esti órákban if]. Kadas Károly »nemzetet» úr«, volt földbirtokos lakására hívta társait, aihol ünnepi vacsorát adott. Itt beszélték meg azt, mi is történjék majd a faluban. Négyen voltak: ifj. Homyák István, Jlléti István és Demeter Miklós, no meg Kádas. A kulák sógora, amikor jól felöntött a garatra, megkezdte akcióját.

Énekelve járták a falut. Különböző jelszavakat kiabáltak. Éltették a »forradalmat«. »Aki magyar, velünk tart« ismert jelszó alapján. »Aki nem velünk, az ellenünk« — ordították. Leverték a tanácsházán lévő címert,, majd összetörték, s annak maradványaival a tanács közelében lakó Páhi Erzsébet lakásának ablakát beverték. Csupán azért, mert tanácstag volt.

Ügy látszik, nyugtalanította őket, hogy a tanácsházának az ablaka ép. ezért azt is beverték, gondolták, Jra már lúd, legyen kövér, vagyis hadd hulljanak az ablakok, így zavarták a falu nyugalmát, csendjét.

Ezután »látogatást« tettek a tanácselnök és a községi párttitikár- nál, de szerencsére azok nem voltak odahaza. Heggel csatlakozott hozzájuk Székely András volt csendőr, Simon Miklós volt horthysta százados fia és H. Kiss István fia, így heten lettel?, mint a gonoszok.

Felvonulásra szólították fel a falu lakosságát. Kitűzni a zászlókat, »forradalom« van —■ mondották. A nyilas Homyák osztogatta a kokárdákat, majd »mozgás, magyarok«, a tanácsháza felé invitált, néhány embert, s itt reggel 8 óra tájt mintegy harmincán gyülekeztek, hogy végigjárják a községet. Műiden kaipun bekiabáltak: »Aki magyar, velünk tart.« Majd újból a tanácsháza elé igyekeztek.

Bénikéi István igazgató-tanító beszédet mondott. Elszavalta a Talpra magyart. Beszéde nem volt uszító. Ezután'került sor a forradalmi tanács megválasztására. Itt is ifj. Hornyák volt a fővezér. Majd a választás után hozzáfogtak a tanácsiházán a ^rendezéshez«. Kidobálták a képeket, köztük Lenin elvtársét is; összezúzták, összetaposták;

Ocsmány terveikben odáig mentek; hogy a földbirtokosoknak visz- sza akarták juttatni a földet. Hogy tervüket pontosan végre tudják hajtani, összekötőket is beállítottak. Ifj. Homyák lett a munkástanács összekötője. A gyors közlekedés érdekéiben más személy tulajdonát képező motorkerékpárt vettek igénybe, . azon a címen, hogy megy a pontokért. Székely csendőr lett a fegyveres erők parancsnoka. Ügy akarta biztosítani a község nyugalmát, mint zsandár korában. Hegedűs János melléje állt és ordította: »Én akarom kiirtani saját- kezüleg a -kommunistákat.« Ilyen rendezés után már nem volt meglepő, hogy Simon, a volt horthysta

százados fia már úrnak szólíttatta magát. Ilyen körülmények között láttak hozzá ahhoz a munkáihoz, hogy a haladó szellemű embereket és párttagokat kiirtsák.

A falu népe is sokat tanult az októberi ellenforradalmi eseményekből. Megvetéssel, elítélőiéig nyilatkoznak ezekről a személyekről és becsületes, szorgalmas, példamutató munkájukkal válaszolnak, hogy nem azonosítják magukat ezekkel.

TAMÁS LÁSZLÓ v'b. titkár.

és vállalat vezetősége kirándulást szervezett Kácsra. A dolgozók nagyon örültek ennek a kirándulásnak, mert a róluk való gondoskodást látták ebben.

A nemes cselekedetért úgy érezzük, vezetőink megérdemlik, hogy a ©ajtóban, a nyilvánosság előtt köszönetét mondjunk jó munkájukért. A jövőben se feledkezzenek meg rólunk, mert az ilyen kirándulások, közös szórakozások közelebb hozzák az embereket egymáshoz, a vezetők és a beosztottak szorosabb kapcsolatba kei-ülnek esi jó szolgálatot tesznek ügyünknek a szocializmus építésében.

A kirándulók nevében:

RÓZSAHEGYI KÁLMÁN

Rosszul értelmezeti ősi virtus

A szerencsi járási tanács művelődésügyi állandó bizottságának terve alapján néhány nappal ezelőtt megjelentünk a jóhírű tiszalúci kultúrotthon ellenőrzésére.

A kívülről .is impozáns, májusi napfényben sütkérező kultúrfelleg- vár ajtajában Nagy István igazgató fogad. Arcán valami különleges bizalmatlansággal vegyes komolyság, várakozás ül. Miután tudomásul veszi jövetelünk célját, bevezet irodájába. Pedáns rend és tisztaság fényében minden tárgy, rádió, zeneszerszámok, játékok, sportfelszerelések, mind-mind arról beszélnek hangtalanul, hogy a sok helyiségből álló építmény frissen kibővített nézőterével, jól felszerelt színpadával valóban népünk egy részének, Ti- szalúc szorgalmas dolgozóinak sokrétű kultúráját szolgálja, a jelek szerint eredményesen.

Erről beszél az otthon vezetője, fáradhatatlan munkgsa, a kultúrakedvelő, szelídhangu Pista bácsija is.

örül a szívünk a sok-sok eredmény felsorolása közben, de;.;

»De!« Sajnos, ez a szó, mint a simára hengerelt, modern, egyenes úton a múltból ottmaradt csiszolatlan kő akadálya megállítja ceruzámat, s valami fájdalmas csudálko- zással vegyes szomorúságot idéz elő.

Élesre fent kések, csillogó bicskák jelennek meg lelki szemeink előtt, s megborzadva látjuk a színdarabok jeleneteit élvezettel figyelő, kultúráért rajongó dolgozó tömeg vidám arcának eltorzulását, a riasztó pánikot, amely végetvet az élvezetes előadásnak, mert alkoholtól recsegő, duhaj, nótás lárma tolakodik feltartóztathatatlanul a boldog nézők közé, kések félelmes* vad fényei villannak az ajtó előtt a nézőtérre.

Szörnyűség! Hát nem 1957-et írunk?! Hát még él az ősi buta virtus, melyért annyi vér folyt? Hát Tiszalúc ifjúsága egy részének nincs szüksége a szépre, a jóra, a kultúrára?! Lehetetlen! Ezt nem hiszem, ti se higyjétek. Szülők, nevelők, vezétők, karhatalom. Fogjatok ösz- sze! Gyilkoló szerszámok helyett könyvet, zeneszerszámot, művészeti eszközöket, sportszereket adjatok minden ifjú kezébe szeretettel, meggyőződéssel, hogy beheggedhessen már minden faluban nemzetünk még itt-ott vérző sebe, a »virtus«.

B. I.

Megyaszó.

Ünnep Felsődobszán

Kedves élményekkel tele napja volt június 2-án Felsődobsza dolgozó népének. Az ország minden városában, községében, úgy itt is megtartották a szülői munkaközösség rendezésében a Pedagógus-napot. Már kora reggeltől tartott az ünnepi készülődés.

Az előkészítő munkában Gebe Jánosaié, a szülői munkaközösség elnöke mindenütt megtalálható volt. Segítette őt nagy munkájában Szabó Jánosaié, Kelemen Péterné, Bern Bertalanné és a legifjabb Búzás József né. Ugyanilyen láz volt tapasztalható az előző napokban a gyermekeknél is. Az iskola díszítéséhez a kastély pánkjából biztosították a zöldgallyat. Ebben a munkában a felső tagozat mutatott példát.

Kijutott külön az ünnepségből a már nyugdíjban lévő Burián pedagógus házaspárnak,* a volt kedves igazgató bácsinak is. Sajnos, a volt

igazgató nem ünnepelhetett velünk együtt az iskolában, mert a második világháborúból adódó sérülése, betegsége visszatartotta otthonában.

A tanulók Szabó Jánosné, a szülői munkaközösség egyik tagjának kíséretében menteik el köszönten! az aggastyán pedagógust. Le sem lehet írni azt az örömet, amit érzett.

Vasárnap sportrendezvények is voltak. Felsődobsza és a fügödi fiatalok barátságos labdarúgómérkőzésen mérték össze erejüket.

Ezután ünnepi vacsorára került sor, miközben átadták Balogh Jenő nevelőinek a községi tanács végrehajtóbizottság 500 forintos ajándékát.

Ezt követően műsor volt. Az egybegyűlteik az éjszakába nyúló táncmulatsággal fejezték be a nagyszerű ünnepet.

TÓTH LAJOS Felsődobsza

TRAKTOROSNAP ELŐTT a

1 lila, amikor kemény harcot folytatunk az ellenforradalom ideolfr*

| tfX giai és politikai nézeteinek szétzúzásáért, elengedhetetlen,

| hogy ebben a munkában elsősorban ne a partsajtóra támaszkodjunk.

1 Ha figyelembe vesszük a sajtó-szervezés jelenlegi helyzetét, akkor

| azt látjuk, hogy az olvasók tábora és az előfizetők szama terén komoly i lemaradások vannak. Ha a Szabad Nép előfizetőit 1956 X. hóban 101)

1 százaléknak vesszük* akkor a Nepszabaaság előfizetőinél 1957 májusában I csak 27 százaléknál tartunk. Ilyen nagymérvű lemaradás mellett jog- 1 gal vetődik fel, vajon mindazok, akik a Magyar Szocialista Munkás- I párt tagjai, olvassák-e a pártsajtót? Joggal vetődik fel, hogy pártszer- I vezeteink. mennyire értik meg a sajtó jelentőségét, hogy ma minden • 1 egyes dolgozó asztalán a sajtó a Legelső agitátor legyen.

I Mi az oka ennek a lemaradásnak? Mindenekelőtt az, hogy alap! szervezeteink keveset foglalkoztak a pártsajtó szervezésével, az olva- ! sók táborának növelésével. Egyes alapszervezetekben „külön munkának”

| tekintik a Népszabadság és az Eszakmagyarország terjesztését.

| Oka a lemaradásnak az a helytelen nézet, hogy minek megren| delni a lapot, úgyis megveszem az utcai árusnál? Sajnos, gyakran elő1 fordult, hogy sem az egyik, sem a másik lehetőséget nem használtuk | ki. Alapszervezeteinknek, párttagjainknak, dolgozóinknak figyelembe kell | venniök, hogy a rendszeres előfizetés, mind a népgazdaságnak, mind az | olvasóknak előnyösebb, mint az utcai árusítás. Rossz idő esetén az utcai

2 árusítás kevésbé megfelelő. Előfizetés esetén azonban a postás az idő- | járástól függetlenül kézbesíti a dolgozóknak a sajtót. Félreértés ne es- i sék, nem arról van szó, hogy nincs szükség az utcai árusításra. Igenis 1 kell, szükséges! De nem mindenáron.

| Nem utolsó sorban oka a lemaradásnak az a tartózkodás is, amely

| tapasztalható a dolgozóknál a pártsajtó iránt. Ez a tartózkodás azzal | magyarázható, hogy a régi pártlap, a Szabad Nép, amely az MDP lapja | volt, igen sok kérdésben elmaradt a követelmények mögött október | 23-ika előtt. Ma még sok dolgozónk van, akinek kételyei vannak a Ma- ! gyár Szocialista Munkáspárt lapja iránt abban, hogy ez mennyire felel 1 meg a párt politikájának és mennyire következetes az ellenséges nézetek | szétzúzásában.

| A városi intézőbizottság figyslembevéve az adott helyzetet, a Nép! szabadság és az Eszakmagyarország terjesztésére kampányt indított, mely | június 1-töl június 25-ig tart. Ennek a kampánynak a célja: minél több | dolgozó asztalára eljuttatni a pártsajtót.

§ Az intézőbizottságot az az elv is vezérelte, hogy az országos párt| értekezlet sikerét azzal ^is előmozdítjuk, ha bővítjük a pártsajtót olvasók | táborát. ;

| Mi a pártszervezetek feladata a pártsajtó terjesztésében? Biztosi| tani kell, hogy az előfizetésért folyó agitáció a város minden területére | kiterjedjen. Párt-, állami, gazdasági és társadalmi funkcionáriusaitikra | az a feladat vár, hogy dolgozzanak a pártsajtó terjesztéséért — segítsék | elő ezzel is az országos pártértekezlet sikerét.

| Alapszervezeteinkben mindenütt nagyon figyelni kell arra, hogy

| az előfizetésgyűjtésnél meg ne sértsék az önkéntesség elvét. Azokat a | dolgozókat, akiket ma még nem tudunk megnyerni, keressük fel holnap,

| vagy holnapután, magyarázzuk, ismertessük velük a párt célkitűzéseit. s( A pártsajtó terjesztése — mint egyéb munka — akkor jár sikerrel,

| ha azt alaposan előkészítjük. A terjesztési feladatokat csak megfelelő = politikai és szei vezeti intézkedésekkel lehet sikeresen végrehajtani.

| Minden alapszervezetnél felül kell vizsgálni, hogyan áll a tagság

| a pártsajtó előfizetésével? Milyen a ,pártsajtót olvasók tábora? S ahol | súlyos lemaradások vannak, az alapszervezetek vizsgálják felül, milyen | okok következtében van ez a nagy lemaradás. Pártszervezeteink további | feladata, hogy rendszeresen tartsák napirenden a terjesztéssel járó fela- | datokat. Ne csak most, a kampány, idején kisérjék figyelemmel az ered- | ményeket, a terjesztés folyamán bevált jó módszereket, hanem azokat | hasznosítsák a pártmunka egyéb területén is. Téves volna azt hinni, hogy I a kampány eredményességét egyszerűen a befizető lapok kiosztásával le- § hét biztosítani. Ez önmagában kevés és káros. Szükséges, hogy vezető- | ségi üléseken, taggyűléseken, egyéb értekezleteken, tanácskozásokon,

I megbeszéléseken rendszeresen foglalkozzanak a pártsajtó terjesztésével,

% az olvasók táborának növelésével.

| A most induló sajtóterjesztési kampánynál biztosítani kell a

= pártfunkcionáriusok, állami és gazdasági vezetők és a párttagok példa*

| mutatását. A példamutatás ebben a munkában is mozgósító szerepet tölt I be. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy olyanok vegyenek részt a tér- | jesztésben, olyanok agitáljanak a sajtó mellett, akik maguk is előfizetői = és olvasói a lapnak. A terjesztési agitációban igen nagy segítséget nyújt,

H ha az aktívák, szervezők felhasználják a Népszabadság és az Északma- | gyarország egyes írásait és útmutatásait.

| TTgyelni' kell alapszervezéteinknek arra is, hogy a pártsajtó elő-•

! fizetői valóban tartós előfizetők legyenek. Éppen ezért tőre| kedni kell arra, hogy a politikai felvilágosító munka sokoldalúságának | felhasználásával megértessük dolgozóinkkal, főleg párttagjainkkal, hogy | csak úgy tudnak a napi munkában következetesen helytállni, úgy nevel- | hetik, dolgozó társaikat, főleg az ifjúságot, ha ők maguk is megfelelően I tájékozottak. Ebben elsősorban a pártsajtó nyújt segítséget, amely min*

| dennapi kenyerünkké kell váljon.

f Kovács Miklós,

1 a városi P. B. aoit. vron vezetője,

f.iiiiiiiiiiiiiiiiiHHiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiniiimiiiiiiiiuiiiHiiiii

Van-e protekció a textitnasykereskedelemnél

NEMCSAK A SÁTORALJAÚJHELYI JÁRÁS- AK, hanem egész Borsodnak is egyik legnagyobb es gkorszerűbben felszerelt gépállomása a sárospataki ipállomás. Sokmillió forintot fordított államunk a lépítésére, s ez az első tekintetre megállapítható, nint belépünk a tízöles út karcsú jegenyeitől szege- ezett területre. Azonnal szemünkbe tűnnek a hofe- ir hangárok, tiszta gépszínek. Az udvarán, mint egy rök időkből itt maradt minaret, egy uj, hatalmas ztorony fúródik a kéklő magasságba. Segítségévéi a izponti vízvezeték a közelmúltban meg is kezdte űködését.

Ezekben a napokban különösen nagy a sürgés-foris a gépállomáson. Nem csoda, hiszen a negyedik iktoros nap közeledik. Söprik, súrolják a tapas^ lőcsarnokot. A munka nehezebbjét cl férfiak, kony- lebb részét az asszonyok végzik. Aztán eloduborog- >k a vontatók, a kocsikról lekerülnek a gerendák, iszkák, pódiumok, s a gyorsmozgású fiatalok ossze- Htják a színpadot, hogy a vasárnapi ünnepre minden Iszén legyen.

Míg a nagycsarnokban serényen folynak az elő- »szitás munkálatai, Pasztornyiczky József mezogaz- isszal gyors mérleget készítünk az elmúlt hónapok edményeiről, arról a közel fél esztendőről, amióta a rospataki gépállomás is elindult az önállóság utján.

— Bizony elég nehéznek bizonyult az önállóbb •emi élet megkezdése — jegyzi meg informátorunkp ajd így folytatja:

— Észrevehetően megcsappant a szerződéses gépi unkák száma. Ennek elsősorban az az oka, hogy a rületünkhöz tartozó bodrogközi termelőszövetkezetek őzül többen vásároltak traktort. így mi ennek figye- mbevételével vagyunk kénytelenek berendezni üze- ünk életét. Sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk : önköltségcsökkentésre, a takarékosságra. Azt mond- itnám: valósággal fogunkhoz verjük a garast.

— Természetesen, ha kisebb területen is, de ezen is végeztünk tavaszi növényápolási munkát, ve- \t, hengerezést* boronálást tsz-eknek és egyénileg

dolgozó parasztoknak egyaránt. A termelőszövetkeze-1 tek közül meg kell említenünk a bodvogolaszi Győzelem, a vissi Ötéves Terv, az olaszliszkai Gazdász, a dorkói és a kenézlői Dózsa, a sárospataki Kossuth, a tolcsvai Harcos és a vajdácskái Petőfi Tsz-eket, ame-\ lyekben eddig is dolgoztunk és többszáz holdra kötöt-j tünk velük aratási, tarlóhántási és mélyszántási szer-, ződéseket.

— Ugyanakkor a szállításokról és a belső műhelymunkákról se feledkezzünk meg — egészíti ki a tájékoztatást Bernáth Elemér főmechanikus —, mert ezekből is nagyon szép bevételünk van. Rendszeresen készítünk. kerítésdrótot és vállaljuk különféle alkatrészek készítését, szövetkezetek, kisiparosok számára.

A TOVÁBBI MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁK után> érdeklődve megtudtuk, hogy befejezéshez közelednek a növényápolási munkák, közben pedig már teljesen1 felkészültek az aratásra, cséplésre is. Mert az arató- és cséplőgépek, elevátorok kijavítva, indulásra készen állnak. összesen 7 aratógéppel és 51 cséplőgarniturával vágnak neki a széles bodrogközi határnak, hogy zsákba tegyék az idén várható mintegy 100 ezer mázsa' szemesterményt. Minthogy az új szőlőtelepítésekhez szükséges talajforgatás egyelőre szünetel, hatalmas sztálinyecüket bérbe adták az egyik Gyöngyös környéki bányának. Természetesen nyár végére, a rigó- lirozás megkezdésekor ismét hazahozzák, hogy. amint eddig tették, ezután is hozzájárulhassanak Tokaj- Heqyalia nagymultu borvidékének rekonstrukciós munkálataihoz. Ahhoz, hogy az őszi talajforgatás után szőlősgazdáink tavasszal minél több parlagot be tudjanak teleoíteni furminttal és hárslevelűvel.

MOST ÜNNEPRE KÉSZÜLNEK a sárospataki gépállomás traktorosai, hogy a jól végzett tavaszi munka után egy kicsit pihenjenek, szórakozzanak. Mert a negyedik traktoros napra mindnyájan hazatérnek a messzi bodrogközi földekről. Együtt lesz a nagy család, hogy az finnen melegségéből erőt merítve, felkészül-1 jeneken gépállomások hatalmas erőpróbájára: a hamarosan elkövetkező nyári nagy kenyércsatára.

m. w

Az az érzésem, hogy a Miskolci Textilnagykereskedelmi Vállalat mostohagyermekként kezeli a föld- művesszövetkezetéket. Röviden leírom, mi történt velem. Május 15-én Miskolcon voltam áruért. A pamut- osztályon Deich kartárs azt válaszolta, menjek vissza délután. El is indultam, de észrevettem, hogy az utánam következőt kiszolgálta. Én újra visszamentem és kértem, állítsuk össze a tételeket. Visszautasította. Panaszt szerettem volna tenni az igazgatónak, de nem volt benn. Mit tehettem, mentem a Me- szöv-höz.

Orosz Sándor elvtárs beszélt is velük. Azt mondta, menjek vissza, kapok árut. Legnagyobb meglepetésemre Deich kartárs kijelentette: »Mit ért vele, hogy elment a Me- szöv-höz, az nekem nem adhat utasítást, az nekem nem felsőbb szervem.« Én nem szórakozásból megyek Miskolcra, hanem azért, hogy a falu dolgozóit ellássam, de amikor tele van a raktár, azt nem értem, hogy miért nem kapok árut. Talán erre válaszolt volna Deich kartárs.

SZABÓ GYÖRGY Szomolya

Kirándulás az újhelyi hegyekbe

A sátoraljaújhelyi általános iskolában is megalakult az úttörőcsapat. Minden fiú és leány lelkesedéssel, újult erővel kezdett munkához.

Úttörőcsapatunk neve: Dobó Katica úttörőcsapat. Már megtörtént a szervezeti beosztás is.

Kozma Misi bácsi, aki közismert, vígkedélyű ember, kirándulásra hívta meg a VI. lányosztály úttörőit. Büszkék voltunk erre, mert elsőnek mentünk csapatvezetőnkkel kirándulni.

Szívszorongva vártuk ezt a napot. Napsugaras, madárcsicsergéssel teli, tavaszi vasárnapra ébredtünk. A lányok frissek, elevenek voltak, már reggel ötkor keltek. Többen alig mertek aludni; n\ert féltek, hogy elkésnek.

Kilenc órára mindnyájan az iskola udvarán voltunk. Őrsökre oszlottunk. Misi bácsi, Simovits Zsuzsa és én előrementünk, s leraktuk a jelzéseket, megfejtéseket. Gyönyörű völgyekben, csörgedező patakok között vezetett utunk. Hamar megérkeztünk a »cserkészpályára«. Itt vártuk be a többieket. A csoportok megérkeztek, s a megfejtéseket is magukkal hozták. Gömöri Éva csoportja lett az első a megfejtésben^ Az egyik sziklán tüzet raktunk, szalonnát sütöttünk, utána számháborúhoz készültünk, s megkezdődött a játék. Mindannyian megelégedettek voltunk, s élményekben gazdagon tértünk hazs.

Bonvhay Ilona Csömöri Éva Saújhely, VI; á. osztási