Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-07 / 131. szám

VHAg pr&letárjai egyesüljetek ! fsaamrmam A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA Xill. évfolyam 131. szám Ára 50 fillér t jm 1957 június 7, péntek Megkezdődtek" a bolgár-magyar kormányközi tárgyalások Csütörtökön délben megkezdődtek a tárgyalások a Bolgár Népköztársa­ság és a Magyar Népköztársaság kor­mányküldöttségei között. A bolgár kormányküldöttséget An­ton Jugov, a minisztertanács elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai bizottságának tagja vezeti. A delegáció tagjai: Tó­dor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára, Rajkó Damjanov, a miniszter- tanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter, a BKP Központi Bizott­sága politikai bizottságának tagja, Karlo Luhanov külügyminiszter, a BKP Központi Bizottságának tagja, Sztoján Tomcsev a Bolgár Földmű­vesszövetkezetek igazgató tanácsá­nak titkára, a Hazafias Arcvonal Nemzeti Tanácsának tagja, város és községgazdálkodási miniszter és Krasztju Sztojcsev, a Bolgár Népköz- társaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A tárgyalások megkezdése előtt a magyar és a bolgár sajtó, a rádió és a filmhíradó munkatársainak lehető­vé tették, hogy megismerkedjenek a tanácskozások színhelyével. A * Mi­nisztertanácsnak az Országház duna- parti szárnyán fekvő tanácstermé­ben a tárgyalóasztal kétoldalán he­lyezkedett el a bolgár és a magyar küldöttség, illetve a delegációk szak­értői és tanácsadói. Az asztalt a Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság zászlóival díszítet­ték. A delegátusok a fotóriporterek és a filmesek »pergőtüzében« beszél­gettek néhány percig, majd megkez­dődtek a tárgyalások, A két kormányküldöttség a követ­kező napirendi kérdésekről tárgyalt: I. A nemzetközi heíyzet egyes kér­déseinek értékelése. II. A két ország politikai kapcso­latainak kiszélesítése. III. Magyar-bolgár gazdasági és kereskedelmi együttműködés tovább­fejlesztése, ezenbelül hosszútávlatú gazdasági együttműködési megálla­podás előkészítése és más gazdasági kérdések. IV. A két ország kulturális együtt­működésének kiszélesítése. V. Megállapodás előkészítése ma­gyar-bolgár állampolgársági, konzuli és állategészségügyi egyezmények megkötésére. A plenáris ülésen felszólalt Kádár János, a Minisztertanács elnöke . és Anton Jugov, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke. A tárgyalások rendkívül szívélyes ba­ráti légkörben folynak. (MTI) A bolgár kormány- és pártküldöttség tiszteletére pénteken délután tél 6 órakor nagyaktívát rendez a párt a Snortcsarnokban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti pártbizottsága a bolgár kormány- és pártküldöttség tiszteletére pénteken délután fél hat órakor nagyaktivát rendez a Sportcsarnokban. A delegá­ció programjának bővülése miatt a meghívón szereplő időpont fél hat órára módosul. (MTI) A bolgár kormány- és pártküldöttség látogatása a bolgár kolónia művelődési házában A bolgár kormány- és pártküldött­ség több tagja, élükön Anton Jugov- val, a Minisztertanács elnökével, a Bolgár Kommunista Párt politikai bizottságának tagjával, csütörtökön délután megtekintette a magyaror­szági bolgár kolónia befejezés előtt álló művelődési házát a Vágóhíd ut­cában. A delegációt elkísérte dr. Münnich Ferenc, a kormány első el­nökhelyettese, az MSZMP intézőbi­zottságának tagja. (MTI) Bulganyin és Hruscsov elindult Helsinkibe Párias (AFP) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának első titkára és a Legfelső Tanács El­nökségének tagja szerdán 22 órakor Leningrádból elindult Helsinkibe — jelenti a moszkvai rádió. Bulganyint és Hruscsovot az állo­máson a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tag­jai, a kormány tagjai, valamint a diplomáciai testület képviselői bú­csúztatták. (MTI) Bernal tanár előadása az angol—magyar baráti társaságban London (MTI) J. D. Bernal tanár, a világhírű tu­dós a londoni angol-magyar társa­ságban tartott szabad előadásában ismertette a legutóbbi magyarországi látogatása során szerzett benyomá­sait. Kifejtette, hogy Magyarország jelenlegi közvetlen vezéreszméje és fő törekvése: a megszilárdulás és a megbékélés. Az előadó a legmelegebb elisme­réssel méltatta a Magyarországon fo­lyó lendületes és kitűnően szervezett újjáépítést, amely a múlt tapaszta­latainak jól átgondolt felhasználó­sával szilárd alapokra fekteti az or­szág gazdaságát. Ez a gazdaság olyan lesz — mondotta —, amely megfelel egy kis nemzet szerényebb erejének és korlátozott mértékben rendelke­zésére álló természetes erőforrásai­nak. A cél nem a tökéletes önellátás lesz, hanem olyan iparágak megte­remtése és fel lesztése, amelyek mű­velésére az ország leginkább alkal­mas. A mezőgazdaság és a fogyasztásra termelő iparágak fokozott fejlesztése, a parasztok helyzetének kielégítő rendezése, az ipar megfelelő mérete zése és sok más hasonló jel világo san mutatja, hogy Magyarország he­lyes irányban halad és hogy a múlt­ban elkövetett tévedések nem fog­nak megismétlődni. Az előadó hangoztatta, hogy Ma­gyarország helyzetének megítélé­sénél döntő szerepet fog játszani az a tény, hogy az ország mintegy a hidegháború előretolt arcvonalában fekszik, s problémái és nehézségei túlnyomórészt a nemzetközi helyzet függvényei, éppen ezért megoldásu­kat a nemzetközi elrendezés kereté­ben kell keresni. A nemzetközi fe­szültség enyhítése, a hidegháború megszüntetése, a leszerelés fokozatos megvalósítása és általában minden lépés, amely a nemzeték közötti vi­szonyt javítja s a béke ügyét moz­dítja elő, egyúttal Magyarország leg­jobb érdekeit is szolgálja: Az előadás után a hallgató közön­ség kérdéseket tett fel, amelynek so­rán Arthur Horner, a bányászszak­szervezet főtitkára kijelentette; csep­pet sem valószínű, hogy nagyobb* számú magyar disszidenst engednek dolgozni az angol bányákban, mert az angol bányász »nem becsüli az olyan embert, aki a bajban elhagyja hazáját, sőt esetleg még családját is«. A borsodi KlS^Z-diatalokat 37 küldött képviseli a moszkvai VIT-en H munkásosztály bitet lett a párt és a kormány politikája mellett mondotta a kazincbarcikai nagygyűlésen Orbán László elvtárs (Tudósítónk jelenti); Csütörtökön délután nagygyűlésre jöttek össze a szocializmus építette új város, Kazincbarcika építői, az egykori szántóföldek helyén emelke­dő' hatalmas új ipari üzemek, a Bor­sodi Hőerőmű, a Borsodi Vegyiikorn- binát, a Központi Szénosztályozó, valamint a környező bányák dolgo­zói, hogy meghallgassák Orbán Lászlónak, az MSZMP Központi In­tézőbizottsága tagjának beszámoló- gát. A vörös és nemzetiszínű zászlókkal díszített szabadtéri színpad nézőterén ott voltak a.fizikai munkások, a dol­gozó parasztok és becsületes értel­miségiek mellett nagyszámban a fia­talok és háziasszonyok is. Sztancsik Károly, az MSZMP Ka­zincbarcika városi intézőbizottsága elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Orbán László emelkedett szó­lásra. Bevezetőjében elmondotta: a párt és a kormány vezetői felelevenítik azt a felszabadulás utáni jó kezde­ményezést, hogy minél gyakrabban találkozzanak a dolgozókkal. A mind gyakoribb találkozás alapja az őszin­teségnek, a bizalomnak. Ez a biza­lom tette lehetővé, hogy az októberi események után hat hónappal már össze tudott ülni az országgyűlés. Ez pedig azt jelenti, hogy helyre állt a törvényes rend az országban, szi­lárd a munkásihatalom, a proletár- diktatúra’ A parlament munkáját is a nyíltság, az őszinteség jellemzi. Ezt, tapasztaltam a Borsodi Vegyi­kombinát dolgozóival beszélgetve is — mondotta. — őszintén, nyíltan, becsületesein szóljunk egymáshoz — jelentétte ki nagy tetszés közepette Orbán László. Ezután arról a hatalmas munkáról szólt, amelynek eredményeként nor­malizálódott az élet, noha még sok nehézséggel kell szembenézni. Fog­lalkozott a nyugati imperialista kö­rök részéről hazánk és a munkásha­talom ellen zúdított rágalmakkal. Ki­jelentette: a május 1-i tömegfelvo­nulások és a munkásságnak az ellen­forradalom okozta károk helyreállí­tásában, a termelés megindításában kifejtett hősies erőfeszítése is azt bizonyítja, hogy a magyar munkás- osztály hitet tett a párt- és kor­mány politikája mellett, hogy a ma­gyar dolgozó nép igenis támogatja a szocializmus építését. Az eredménye­ket nem a munkásosztály ellenére, hanem annak támogatásával értük el, s ezt meg is tudjuk védeni, mert a fegyver nem az ellenforradalmárok, hanem a munkásőrség és karhatalom kezében van — jelentette ki lelkes taps mellett. Szólott a szocialista országok se­gítségnyújtásáról, amely nemcsak anyagiakban, de erkölcsileg is meg­nyilatkozott. ’ Ennek a nemzetközi proletárszolidaritásnak köszönhetjük, hogy a magyar nép szabadságát nem sikerült a reakciónak októberben el­tipornia úgy, mint 1848-ban, vagy 1919-ben. Az országgyűlés jelenlegi üléssza­kával kapcsolatban ismertette az 1957. évi költségvetést. Kihangsú­lyozta: egyes üzemek, így például a Borsodi Hőerőmű és a Központi Szénosztályozó már túlhaladták ok­tóber előtti termelési szintjüket, de ha őszintéi? beszélünk, akkor nem hallgathatjuk el nehézségeinket sem. Ez pedig legelsősorban abból adódik, hogy többet fogyasztunk, mint amennyit termelünk. Ezen pedig csak a termelés fokozásával tudunk se­gíteni. A legfontosabb feladat tehát a munka termelékenységének növe­lése, mégpedig úgy, hogy az önkölt­ség is csökkenjen. A lelkes hangulatú nagygyűlés után Orbán László hosszan elbeszél­getett a dolgozókkal. Ahogy közeledik a moszkvai VIT megnyitásának napja, úgy szaporodik a munka a Borsod me­gyei Kommunista Ifjúsági Szövet­ség szervezeteiben. A fiatalokat 37 küldött képviseli majd a nagy ta­lálkozón és utazási, valamint ^kint­tartózkodás! kötségük biztosítását a szervezetek vállalták; Az anyagi alapok megteremtésére számos fia­tal tett külön munkára felajánlást. A Borsodi Szénibányászati Tröszt KISZ-szervezetei például., elhatároz­ták, hogy június 16-án, vasárnap — szimpla bérért —- termelési na­pot tartanak. A kereset 50 száza­lékát a VIT-alapra fordítják, a töb­bi pénzből pedig külföldi kirándu­lásokat szerveznek. Anna-bánya fiataljai közül eddig 80-an jelent­keztek vasárnapi munkára. Az ózdi nagyolvasztómű KISZ-fiataljai a VIT tiszteletére takarékossági moz­galmat indítottak. Úgy döntöttek, hogy 200 ezer forint értékű kokszot takarítanak meg és a megtakarí­tásért kapott jutalmat a VlT-alap- ra adják. A fiatalok a jó munka mellett igen szép ajándékokat is' készítenek a világ ifjúságának ez évi nagy talál­kozójára. A mezőkövesdi és ózdi lányok gyönyörűen hímzett térítő­két, a Lenin Kohászati Művek fia­taljai egy vasöntőt ábrázoló bronz­szobrot, a sajószentpéteri üveggyár dolgozói pedig egy hatalmas üveg­kosarat küldenek a VIT-re: A KISZ-szervezetek arról is gon­doskodnak, hogy a moszkvai talál­kozót megyeszerfce emlékezetessé tegyék. A járásokban ifjúsági talál­kozókat rendeznek, sport- é® kul-* túrversenyekkel összekötve. Ede- lónyben, Ózdon és Sátoraljaújhe­lyen határtalálkozókat tartanak a. csehszlovák fiatalokkal. A VIT megnyitásának napján pedig 10 000. fiatal részvételével megyei ifjúsági fesztiválra kerül sor Miskolcon: Élenjárnak a cukorrépatermesztésben Június 1-ig több állami gazdaság­ban és termelőszövetkezetben befe­jezték a cukorrépa egyeselést; A kesznyétemi Szabadság termelőszö­vetkezet 10 katasztrális hold cukor­répánál az egyeselés után már a mélykapálást is elvégezte. A szik­szói Béke termelőszövetkezet t5 katasztrális hold cukorrépája már borítja a földet. Szép eredménye­ket ért el az ózdi Rákóczi, a serény-, falvai Uj Barázda termelőszövet­kezet, valamint a nagymiskolci állami gazdaság és az Állatforgalmi Vállalat hidasnémeti üzemegysége is. Az említett állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett még több más gazdaság, szövetke­zet és egyéni termelő ért él kiváló eredményeket a cukarrépatermesz- tésiben. \ Kórushangverseny a Vasgyárban EGYIK LEGNAGYOBB IPAR­TELEPÜNK, DIÓSGYŐR, nemcsak a vasgyártásnak legfontosabb ipari bázisa, hanem a művészetek is ott hont találnak benne. A Diósgyőrvasgyári Művészeti Együttes a helybeliek és az egész ország kultúrát szerető dolgozói előtt tiszteletet és megbecsülést érdemlő művészi rangot vívott ki. Az együttesben énekelni kitüntetés. Ezt érzik azok a lelkes tagok is, akik a napi munka után boldogan mennek a pró­bákra és „szívből zengik a bátrak hazájában az újszerű éneket”. Hátuk mögött művészi sikerekben fél Európa, előttük talán az egész Európa. Apák és anyák, nevelők énekelnek benne élő példaként a fiataloknak, akik számára majd idejutni nagy megtiszteltetés. Addig azonban mész- szí az út és az erőt, tehetséget, tudást fejleszteni kell a XVIII. sz. iskola énekkarában, ahol az apák és anyák lányai énekelnek és meg kell is­merkedni az „Erkel Ferenc” zeneiskolában a hangszerek bűvös szép­ségeivel. Mindezek a Vasgyárban egymás mellett élnek, virulnak és akkor is valószínűen teljesítenék hivatásukat, ha külön-külön dolgoznának a magyar kultúra fejlesztésén. A helybeli vezetők azonban túlmentek azon, hogy ezeket a lehetőségeket külön-külön hagyják, összefogtak és kedden este az érdeklődők elé tárták a Bartók Béla Művelődési Házban. Forrai István, az együttes művészeti vezetője, Engi István, a XVIII. sz. iskola kar vezető tanára és Kisgyörgy István, az iskola igazgatója lel­kes munkájaként jött létre a jólsikerült hangverseny, amelyen az em­lített kórusokon kívül szerepelt a Baráti Kör Kamarakórus és az általá­nos iskola tanulói szavalatokkal és zeneszámokkal. A szereplő tanulók nagy számából kiemeljük a tehetséges Simon Gyöngyit. Az iskola ének-* kara legjobb úton halad afelé, hogy elérje azt a szintet, amelyet az 1948 —50-es években képviselt. Karnagyuk: Engi István lelkes, fáradhatatlan. Gazdaságosan bánik a rendelkezésére álló hanganyaggal, és az énekkar jelenlegi teherbíró képességével. Hangszínük máris szép, lágy és hajié* kony, az énekkar további fejlődése és nyugodtabb munkalehetőségek meghozzák majd a szoprán nagyobb ragyogását, az alsó szólamok kisebb fedését és még felszabadultabb éneklését. A másik kórus, amellyel Engi szerepelt, a Baráti Kör Kamarakó* rus, amely néhány lelkes, művészetet szerető, nagyrészt pedagógus lel* kés munkájaként jött létre. Műsorválasztásuk madrigálokra és mai szer* zök műveire egyaránt kiterjedt, igazi formájuk különösen az ismétlés* nél és a brilliáns ráadásnál mutatkozott meg. Műsorválasztás szempont* iából talán szerencsésebbnek tartottuk volna, ha ők énekelték volna a Művészeti Együttes által sikerrel előadott és igazában kamarakórusra alkalmas madrigálokat. A MŰVÉSZETI EGYÜTTES SZEREPLÉSE az eddigi sikereket öregbítette. A közönség magáénak érzi az együttest és szereplését he* lyenként az énekelt szövegből eredően, örvendező lelkesedés kísérte Az előadott művek közül legkiegyenlítettebb hangzásúnak hallottuk Bárdos: A temetőkapu című remekhangzású kórusát, legnagyobb siker kisérte az ugyancsak Bárdos: Tréfás hfázasító-t. A sikerben osztozott Szűcs Lóránd is, akinek vezényletével az együttes frissen és örömmel adta elő Gastoldi: Csólnokos énekét. v. zalan mrS Csekély beruházással megszüntették a víz- és gázbetörés veszélyét az edelényi bányaüzemben A mammut-szivattyú néhány nap­pal ezelőtt megkezdte működését. — Ügy számítják, hogy a föld alatt 400 ezer köbméter víz fekszik. A tervek szerint a nyár folyamán teljes egé­szében eltávolítják a vizet. A víz és a gáz elvezetésével nem­csak az életveszélyt szüntetik meg, hanem módot találhatnak újabb széntelepek felkutatására. Ezzel köz­vetlenül 300 ezer tonna szén kiter­melése válik lehetségessé. Közvetve viszont mintegy 4 millió tonna sze­net tudnak majd kibányászni. A Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatósága ezzel az intézkedésével nagy lépést tett előre az emberről való fokozottabb gondoskodás érdekében. 12 év alatt többször, több módon megpróbálták már az 1-es aknáról a víz levezetését. Sajnos, minden kísér­letezés kudarcba fulladt. 1955-ben a Borsodi Szénbányászati Tröszt két fiatal mérnöke három tervet dolgo­zott ki a víz levezetésére. A legcélra­vezetőbbnek azt a módszert tartot­ták, amely szerint sürített levegővel nyomatják ki a vizet a mélyből a föld felszínére. Beszereztek egy hatalmas komp­resszort, két helyen kutat fúrtak. Csekély beruházás kellett csupán és sikerült megoldani az elmúlt 12 év legnagyobb problémáját az I-es ak­nán. 1944 decemberében a front köze­ledtével az edelényi bányaüzem 1. iZámú aknájánál is megszűnt a bá­nyából a víz szivattyúzása. A harcok itán szivattyú hiányában nem tud­ók megkezdeni a víz- levezetését. — Temérdek víz összegyűlt az 1-es ak­tán 12 év alatt. Emellett természe­tesen többezer köbméter gáz is fel- halmozódott. A Il-es aknán és a környező mun- táhelyeken állandó veszélyben for­gott a bányászok élete. Egy óvatlan oillanatban könnyen áttörhette volna gátját a víz és a jóval alacsonyabb izinten lévő területeket elöntötte oolna. Menekülésre egyáltalán nem !eíí volna lehetőség. Egyszóval ször­nyű tragédia lett volna.

Next

/
Thumbnails
Contents