Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-07 / 131. szám

s ÉS ZARMAG TARpaS ZAG Péntek, 1Ö57. június 7. i A bolgár kormány- és párlküldöttség az országgyűlés ülésén •f Az országgyűlés csütörtökön folytatta tanácskozását; Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Czottner Sándor, Csergő ■János, dr. Doleschall Frigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, Valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. Jelen volt az ülésen a budapesti diplomáciai képviseletek számos Vezetője és tagja. A csütörtöki ülésen részt vett a Bolgár Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége. Az Országház épületébe érkező delegációt a kupola- csarnokban Kádár János, a kormány elnöke, az MSZMP Központi Bi­zottságának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyet­tese, az MSZMP intézőbizottságának tagja, Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke, az MSZMP intézőbizottságának tagja, Kiss Károly, az MSZ­MP intézőbizottságának tagja, Horváth Imre külügyminiszter, az MSZ­MP Központi Bizottságának tagja, Antos István pénzügyminiszter. Né­methi Béla, a .Magyar Népköztársaság bulgáriai nagykövete és Kádas .István, az országgyűlés jegyzője fogadta. Az ülésterembe érve, a bolgár .vendégeket a képviselők meleg tapssal üdvözölték, majd Rónai Sándor megnyitotta az ülést. Az országgyűlés és a magyar dolgozó nép nevében köszöntötte a megjelent bolgár kormány- és pártküldöttséget, a baráti bolgár nép képviselőit. A Magyar Népköztársasággal mi bolgárok életre-halálra össze vagyunk kötve Ezután Anton Jugov elvtárs, a bolgár minisztertanács elnöke üdvö­zölte az országgyűlést. — Ma a bolgár és a magyar nép szabad. Marxista—leninista pártjaik vezetése alatt, ideiglenes nehézségeik ellenére magabiztosan haladnak elő­re a szocializmus és a szocialista tá­bor országaival való barátság útján, élükön a mi közös, hű barátunkkal és szövetségesünkkel, a nagy Szov­jetunióval. Átalakítják országaikat, együtt építik a boldog, szocialista je­lent és jövőt. Adva vannak mindazok a' feltételek, amelyek a bolgár-ma­gyar barátság további virágzásához, •az országaink közötti, a bolgár és a magyar nép érdekét és boldogságát szolgáló minden irányú együttrfiűkö- désihez szükségesek, — mondotta többek között. A bolgár kormány- és pártküldött­ség nagy örömmel fogadta a meghí­vást az országgyűlés jelen üléssza­kára, amely azután ült össze, hogy a magyar nép a Szovjetunió segítsé­gével megsemmisítette az ellenforra­dalmat és megőrizte szocialista vív­mányait, megmentette a Magyar Népköztársaságot. Őszintén örülünk annak, hogy az állami és pártvezetés helyes és következetes politikája kö- vetkeztél^eii, az ellenforradalom el­leni KaÄoZott : fellépés ered meny e- ként gyorsan szétfoszlott az a nagy ölavar, amit az ellenség oly ügyesen ültetett el /a dolgozók egyes körei­ben, hogy a munkások és a dolgozó parasztok egyre szorosabban tömö­rülnek a Magyar Szocialista Mun­káspárt és vezetősége körül, gyorsan •áthidalják az ellenforradalom által okozott nehézségeket, biztosítják szo­cialista országukban az új gazdasági és kulturális felemelkedést és fejlőd tiést. Mi, bolgárok, már az .ellenforra­dalmi lázadás első napján világosan meghatároztuk az álláspontunkat, s határozottan és fenntartás nélkül a magyar nép egészséges, hazafias erőinek oldalára, a Kádár János elv- társ által vezetett forradalmi mun­kás-paraszt kormány oldalára áll­tunk. A Szovjetunió által nyújtott testvéri segítséget mi, a magyar nép iránti, internacionalista kötelesség méltó teljesítéseként értékeltük, ami­kor a szocialista Magyarország léte forgott halálos veszedelemben. . Az októberi események nemcsak az önök számára jelentettek tanul­ságot, hanem valamennyiünk szá­mára; Férhet-e kétség abhoz, — mon­dotta a továbbiakban —, hogy né­peink legnagyobb vívmánya, amit a marxista—leninista pártjaik vezeté­sével, a Szovjetunió felbecsülhetetlen testvéri és önzetlen segítségével va­lósítottak meg, a népi demokratikus rendszer; a szocializmus útján elért hatalmas sikerek. Kétségtelen, hogy népeink számára nincs drágább ezeknél a vívmányoknál, s e népi vívmányok elleni merényletekkel minden erővel és eszközzel szembe fognak szállni a dolgozók. Mi nem egyszer aláhúztuk és is­mételten hangosan ki alkarjuk jelen­teni az Önök országgy ülésének szó­székéről is, hogy a mi országaink békeszerető országok, hogy népeink drága kívánsága, hogy békében él­jenek minden közeli és távoli or­szággal. Országaink senkit sem íe- atyegetnek. Jelenlegi találkozóink on és megbeszéléseinken is az első helyen szerepelnek a két ország közötti ba­rátság és. együttműködés kérdései arról, hogyan járulhatunk hozzá minden békeszerető ország és ember ftrofeszítYfSéíbez a nemzetközi helyzet felélénküléséért, a nukleáris fegyve­rét betiltásáért és a világbéke meg­erősítéséért;- — A Magyar Népköztársasággal ini. bolgárok életre-halálra össze va­gyunk kötve; Országaink, a bolgár és a magyar nép sorsa két szocialista, ország, két szocialista nemzet sorsa, égy sors,- Szilárdan elhatároztuk, hogy. örökre' együtt, kéz a kéziben haladunk mind az öröm, mind a ne­hézségek napjaiban. A magyar nép bolgár testvéreinek személyében mindenkor hű barátokkal és szövet­ségesekkel bír. Nincs olyan erő, amely szétválaszthat, amely elsza­kíthat minket őszinte barátunktól és szövetségesünktől, a nagy Szovjet­uniótól és a szocializmus hatalmas táborától. Mi büszkén kijelentjük, hogy a né­pi forradalom győzelme, a szocialista átalakítások, amelyeket a népi de­mokratikus országokban végzünk, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom folytatását jelentik. A Szovjet­uniónak a szocialista táborbeli veze­tő szerepe nem egyeseknek kívánsá­gából, vagy nem kívánságából- adó­dik, hanem a történelmi események alakulásával bizonyosodott be. A Szovjetunió az első szocialista or­szág a világon. A maga gazdag vi­lágtörténelmi jelentőségű tapasztala­tával mintakép számunkra a szocia­lista építésben. — A testvéri magyar népnek mi teljes szívből új sikereket kívánunk a népi demokratikus rendszer továb­bi megerősítéséért, a Magyar Nép- köztársaság gazdasági és kulturális felvirágoztatásáért, a magyar' nép boldogságáért vívott harcában — mondotta befejezésül. Az országgyűlés ezután folytatta az Í957. évi költségvetés és az 1957. évi népgazdasági terv tárgyalását. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhe­lyettese kért szót. Bevezetőben méltatta a bizottsági tárgyalásokon és a vitában elhang­zott véleményeket és javaslatokat, majd hangsúlyozta: A kormányt aZ a szándék vezette a népgazdasági terv kidolgozásánál, hogy olyan tervet készítsünk, amely szűkös anyagi viszonyaink között is reális, teljesíthető és elsősorban ab­ból indul ki, hogy az iparban, a me­zőgazdaságban növelni kell a terme­lést, hogy elhárítsuk a nagyarányú munkanélküliséget, megvódjük a fo­rint vásárlóértékét, megakadályoz­zuk az ellátási zavarokat és helyre­állítsuk — mindenekelőtt Budapes­ten — lehetőleg már ebben az évben az ellenforradalom által okozott ká­rok jelentős részét, ugyanakkor ele­get tegyünk külkereskedelmi kötele­zettségeinknek is. Emlékeztet a kormány január 5-i nyilatkozatára. Az országgyűlés el­múlt ülésszakára, szólott a testvéri országok — mindenekelőtt a Szov­jetunió — által nyújtott támoga­tásról. Először a dolgozók életszínvonalá­ról és egyes iparcikkek árának a kormány által végrehajtott feleme­léséről beszélt. Közismert — mondotta —. hogy a párt és a kormány nemcsak politi­kai, hanem gazdasági szempontból is igen nehéz helyzetben vette át az ország vezetését. Számolt a nehéz­ségekkel, az ellenforradalom által okozott hatalmas népgazdasági ká­rokkal, ami mintegy 22 milliárd fo­rint. — A kormány számolt azzal is, hogy a gazdaságpolitikában elköve­tett régi hibákat kijavítsa, s mind­ezeket figyelembevéve, szilárd elha­tározása: a szocializmus építését a jövőben úgy kell folytatni, hogy^ a ma élő munlkásnemzedék, az egész dolgozó nép munkáján keresztül él­vezze a szocialista rendszer előnyeit, politikailag és gazdaságilag egy­aránt. — A korrrtány az ország gazdasági talpraállítása mellett, a nagy nép- gazdasági károk ellesére különös gondot fordított a dolgozók életszín­vonalának javítására. Csaknem más- félmillió dolgozóra kiterjedő béreme­lést hajtottunk végre. Ezután részletesen ismertette a kormány bérügyi intézkedéseit. Beszélt a gyermektelenségi adó és a békekölcsön jegy zés megszünteté­séből fakadó jövedelem növekedés­ről, majd a nyugdíjak rendezéséről.' A kormánynak a -bér- és nyugdíj- emelésre eddig tett intézkedései csaknem hét milliárd forinttal emel­ték a bérből élő munkások és alkal­mazottak, valamint a nyugdíjasok jövedelmét. Ez nagyobb összeg, mint amennyit a megelőző öt évben oéx- emelésre összesen fordítoltuíik. 1957-ben a dolgozók reálbére évi átlagban mintegy 15 százalékkal lesz magasabb, mint 1956-ban volt. Be­szélt a dolgozó parasztságnak a be­szolgáltatás eltörléséből, számos me­zőgazdasági szerződéses termék árá­nak rendezéséből előállt többletjöve­delméről, amely meghaladja a négy- milliárd forintot. Ezután hangoztatta: a felemelt életszínvonalat, a siépjólétet fenntar­tani az elért szinten, sőt továbbfej­leszteni csak növekvő ipari és me­zőgazdasági termelés útján lehet. Fe­gyelmet, rendet kell teremteni egész gazdasági életünkben. Meg kell szüntetni a kifizetett bé­rek és a termelés közötti arányta­lanságot. Több és gazdaságosabb ter­melésre ösztönző bérrendszer nélkül nem tartható az elért életszínvonal. Gondoskodni akarunk a következő években a városokban nagyobbmé- retű, de olcsóbb lakásépítésről, s ar­ról, hogy az újonnan épülő lakásokba nagyobb számiban munkáscsaládok költözzenek be. A továbbiakban a fogyasztói árak alakulásával, a május 10-én tett ár­emelési intézkedésekkel foglalkozott. A kormány gazdasági helyzetünk gondos mérlegelése alapján rendelte el egyes iparcikkek és szolgáltatá­sok árának felemelését. Szükséges­nek tartom azonban újból leszögez­ni, hogy a párt és a kormány politi­kájának alapelve változatlanul a termelés növelésével az árak csök­kentése, s ezzel a dolgozóié életszín­vonalának emelése. A május 10-i ár­emelések tehát átmeneti jellegűek, amelyeket az állam pénzügyi hely­zete, a gazdasági egyensúly megte­remtése tett szükségessé. Szólott ar­ról, hogy egyes vállalatok kijátszók az állami rendelkezéseket és drágáb­ban hoznak forgalomba egyes ipar­cikkeket, vagy mezőgazdasági ter­mékeket. Ilyen jelenségekkel találkozunk a szövetkezeti és kisipari termékeknél is. A kormány éppeaí ezért szigorú intézkedéseket léptet életbe az emlí­tett áremelések megakadályozására ■ — mondotta. Beszélt arról, hogy az ellenforra­dalom együk célja az volt, hogy a gazdasági élet állami irányítását és ellenőrzését szétrombolja, azt köve­telte, hogy a párt, a kommunisták ne gyakoroljanak ellenőrzést, irányítást ’az állam-i szervekben, ne ellenőriz­zék a vállalatok, üzemek gazdálko­dását. Hogy ezt a céljukat elérjék, eltá­volítottak nagyon sók becsületes kommunistát a vezető posztokról. A kormány megerősítette az igaz­gatók, főmérnökök, főkönyvelők jo­gait és felelősségét. Intézkedéseket hoztunk, hogy a gazdasági vezető posztokra vissza kell állítani mind­azokat a kommunistákat és nem- kommunistákat, akik október 23-a előtt megállták a helyüket, s az el­lenforradalom elleni harcban hűek maradtak a népi hatalomhoz. A kormány nemrég határozatot hozott a személyzeti osztályok visz- szaállítására a közhivatalokban, üze­mekben, minisztériumokban, — ki­javítva természetesen a személyzeti munka régi, bürokratikus hibáit. A pártnak és a kormánynak az a vé­leménye, hogy ha valaha szükség volt arra, hogy tudjuk, milyen ve­zető posztókon kik és milyen embe­rek dolgoznak, akkor most, október után nagyon nagy szükség van erre A személyzeti munkában a legfon­tosabbnak azt tartjuk, hogy a kisebb vagy nagyobb vezető posztokat be­töltő személyeknél elsősorban azt nézzék: a javasolt személy az utóbbi tíz évben hogyan dolgozott, megbíz­ható-e, hogy tudását, képességét a nép ügyének szolgálatára szenteli-e, s a személyzeti osztályok ne a nagy­mamák családfájával törődjenek. Ezután az állami fegyelem és . a közerkölcs meglazulásáról, a köz­vagyon herdálásának elszaporo­dásáról beszélt. Hangsúlyozta: Itt is, mint az ellenforradalom elleni harc más területein, kemény kézzel ren­det fogunk teremteni. A népi yagyont azonban nemcsak a tolvajokkal, sikkasztókkal szemben kell megvédenünk. Sokszor a felsőbb államigazgatási szervek rossz, hanyag munkájukkal szinte hivatalosan is megkárosítják az államot. Nemcsak az árt a népi hatalom­nak, aki izgat, agitál a munkás-pa- raszthatalom, a szocializmus ellen, hanem az is, aki ilyen szűkös gazda­sági viszonyok között nem tartja be a törvényeket, nem hajtja végre a kormány utasításait. Ma sem a kormány, sem az ország- gyűlés számára nem ál1 rendelkezés­re olyan ellenőrző szerv, amely fo­lyamatosan ellenőrizné az országgyű­lés törvényeinek, a kormány rende­letéinek végrehajtását, időben fel­hívná a figyelmet a pazarlásra, a fe­gyelmezetlenségre. Meg kell teremteni a lehetőségét annak is, hogy a kormány rendelke­zésére álljon olyan kislétszámú el­lenőrzési apparátus, amely hatéko­nyan működik közre a hibák felde­rítésében és megelőzésében. De ez kevés. Néhány ember ezt a felada­tot nem tudja ellátni. Nekünk olyan ellenőrzési rendszert kell kiépíte­nünk, amelybe a munkások, a pa­rasztok, az értelmiségiek ezreit tud­juk bevonni. Ezért a kormány mel­lett létre akarunk hozni egy olyan széleskörű szervezetet, amely az üze­mek, a vállalatok, a gazdaságok mű­ködését nemcsak hivatalos állami úton, hanem társadalmi úton is el­lenőrizze. Minden félreértés elkerülése vé­gett, vagy azok számára, akik nem akarták, vagy nem akarják megérte­ni a proletárdiktatúra szerepét, sze­retném kijelenteni, hogy mi a párt Központi Bizottsága és a kormány részéről a kommunisták feladatát, a párt ellenőrző tevékenységét nem szűkíteni akarjuk, hanem ki akarjuk szélesíteni társadalmi életünk min­den területén. Természetesen ez az ellenőrzés és irányítás nem durva beavatkozást, adminisztratív módszereket jelent, hanem pártszerű eszközökkel, a ve­zető és a vezető szervekben dolgozó kommunisták beszámoltatásával, a párt, a kormány határozatai végre­hajtásának megszervezésével kell történnie. A 12 év története bebizo­nyította, hogy az ország gazdasági problémáit csak a kommunisták ál­dozatkész munkájával, kezdeménye­zésével, a pártonkívüli tömegek, szakemberek támogatásával lehet megoldani. Éppen ezért állami, gaz­dasági életünkben a vezető hatalmi posztokra a népi hatalomhoz, hű dol­gozókat kell állítani és az ellenfor­radalmárokat el kell távolítani. Társadalmi, politikai életünk köz­pontjába . kell újra kerülniük azok­nak a munkásoknak, műszaki értel­miségieknek, tudósoknak, kutatók­nak, az iparban és a mezőgazdaság­ban egyaránt, akik az alkotásban, az építőprunkában élen járnak. A párt Központi Bizottságának és a kormánynak határozott véleménye, hogy nagyobb megbecsülést kell adni a szakembereknek társadalmi éle­tünk minden területén. „A jövőben a kormány gazdaság- politikájának kialakításában jobban akar és máris jobban támaszkodik a szakemberekre, mint azelőtt. Ezért kértük fel a gazdasági élet különbö­ző területéin dolgozó műszaki és gazdasági szakembereket, tudósokat, hogy különböző bizottságokban se­gítsenek a kormány gazdaságpoliti­kai programjának kidolgozásában. Az ellenség azt híreszteli, hogy a kormány értelmiségellenes politikát folytat, nem kéri ki a szakemberek véleményét. Ez természetesen ha­zugság. Hogy számítunk az értelmi­ségre, arra vonatkozóan a kormány­nak nem egy politikai megnyilatko­zása volt. A kormány az értelmiségiek anya­gi helyzetén is segített. Ezt legjob­ban a bérek és a fizetések felemelése mutatja, ami lényegében minden alapvető értelmiségi kategóriát érin­tett. Mi teljes megbecsüléssel va­gyunk a néphez hű értelmiség iránt, mert tudjuk, hogy a szocializmust építeni alkotó értelmiség nélkül nem lehet. A kormány továbbra is a köte­lező vállalati tervek mellett van, természetesen kijavítva a bürokra­tikus hibákat, csökkentve a muta­tók számát, levonva az elmúlt évek­ben a tervezésben, gazdasági veze­tésben elkövetett hibákból is a tanul­ságokat. Apró Antal ezután az egyetemet, főiskolát végzett hallgatók elhelye­zésének, munkába állításának kérdé­sével foglalkozott. Átmeneti szükségmegoldásként az egyetemet és főiskolát végzettek kö­zül többezer fiatal" szakember részé­re egyéves időtartamra gyakornoki állásokat szerveztünk. Az így elhe­lyezett fiatalok, ha megfelelő gya­korlatot szereznek, egy év múlva annál a vállalatnál, a terv keretein belül kerülhetnek állományba. A munkaügyi minisztérium javas­laton dolgozik, amely szerint bizo­nyos adminisztrativ és egyéb mun­kakörökbe a jövőben elsősorban érettségizett fiatalokat lehet felven­ni. Ezekkel az intézkedésekkel több­ezer érettségiző fiatal elhelvezkedési problémáját akarjuk megoldani. Ezután a szónok megemlékezett politikai életünknek arról a jelentős eseményéről, hogv május 27-én a Szovjetunió és a Magyar Népköztár­saság képviselői egyezményt írtak alá Budapesten a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására vonat­kozóan. Ennek során méltatta a varsói szerződés jelentőségét, beszélt a szovjet hadseregről, amely híven tel­jesítette a varsói szerződésből adódó kötelezettségét. Az elnök ezután bejelentette, hogy a népgazdasági terv és a költ­ségvetés vitájához több felszóla­ló nem jelentkezett), s a vitát be­zárta. Ezután Antos István pénzügymi­niszter emelkedett szólásra. Indítványozta, hogy a benyújtott törvényjavaslatban foglalt előirány­zatokon felül biztosítsunk 25 millió forintot a szóló- és gyümölcstermelés fejlesztésére, valamint gyümölcstá­roló, osztályozó és csomagolótelepek létesítésére, 22 millió forintot a ta­nácsok felújítási keretének emelésé­re, végül 10 millió forintot az egész­ségügyi intézmények létszámának emelésére és orvosi műszereik be­szerzésére. Az országgyűlés ezután elfogadta az 1957. évi népgazdasági tervet, az 1957. évi állami költségvetést a pénz­ügyminiszter által javasolt módosí­tásokkal, valamint ugyancsak a java­solt módosításokkal elfogadta az 1957. évi állami költségvetés tör­vény j avaslatát. Az országgyűlés ezután elfogadta Barcs Sándor képviselő által előző­leg benyújtott határozati javaslatot a nukleáris robbantási kísérletek be­szüntetése ügyében. Ebédszünet után áttérték az ál­lamigazgatási eljárás általános sza­bályairól szóló törvényjavaslat tár­gyalására. A törvényjavaslat előadója Gábri Mihály országgyűlési képviselő volt. A javaslat a törvényesség és a célszerűség követelményeinek meg­felelően korlátozza az államigazgatá­si szerveket a határozatok megvál­toztatásában, kizárja a határozatok megváltoztatásának olyan lehetősé­gét; amely az ügyfél jóhiszeműen szerzett és hosszabb időn át gyako­rolt jogait sértené. A javaslat jelentős korlátokat szab a felebbezés kizárása tekintetében, amikor úgy rendelkezik, hogy a fe­lebbezés kizárása csak rendkívül fontos okból és kivételesen enged­hető meg, ha azt a törvény, törvény- erejű rendelet, vagy minisztertaná­csi rendelet mondja ki. Az állampolgárok jogos érdekei­nek megvédését szolgálja a javaslat­nak az a rendelkezése, hogy lehe­tővé teszi egyes államigazgatási ügyekben hozott határozatok bírói úton való megtámadását. Az állampolgárok személyes jogai­nak védelme és a törvényesség biz­tosítása érdekében a javaslat ki­mondja, hogy az állampolgárokkal szemben alkalmazható kényszerin­tézkedéseket — ilyenek például az elővezetés, bírságolás, — csak veze­tő beosztásban lévő tisztviselők ren­delhessék el. A javaslat egyik legfontosabb ren­delkezése a panaszeljárás szabályo­zása. A javaslat a panaszjogot mind az állampolgárok érdéke, mind az államigazgatás rendje szempontjából szabályozza. Nagyjelentőségűek a javaslatnak a hatáskörök rendezése szempontjá­ból telt elvi megállapításai. A javas­lat leszögezi, hogy az államigazga­tási szerveknek hatáskörét csak jog­szabály állapíthatja meg. Végül hangsúlyozta, hogy a javas­lat sok új rendelkezést tartalmaz* hatályba lépéséig hosszabb időt kell biztosítani a rendelkezések megis­merésére, elsajátítására és a még felmerülő értelmezési kérdése^ el­döntésére. Ezért állapítja meg a ja­vaslat 1957 október 1-ét a törvény hatálybalépésének időpontjául. A törvényjavaslatot több hozzászó­lás után az országgyűlés a javasolt módosításokkal együtt elfogadta. Az országgyűlés ezután rátért az állampolgárságról, továbbá a ma­gyar állampolgárnak külföldi állam­polgárokkal való házasságkötéséről* valamint a külföldi állampolgárok örökbefogadásáról szóló törvényja­vaslatok együttes tárgyalására. A törvényjavaslatok előadója Kris­tóf István volt. A törvénytervezet — mondott* többek között — népi demokratikus államrendszerünk jelenlegi követel­ményeinek megfelelően rendezi a magyar, állampolgárság megszerzését és elvesztését, valamint egyéb, ezzel összefüggő kérdéseket. Dinnyés Lajos és Gyarmati Sán- dorné felszólalása után az ország- gyűlés az állampolgárságról szóló törvényjavaslatot az előadó módosí­tásával együtt, valamint a magyar állampolgárnak külföldi állampol­gárral való házasságkötéséről és kül­földi állampolgárok örökbefogadásá­ról szóló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben elfogadta. Ezután Pongrácz Kálmán a jogi,- igazgatási és igazságügyi bizottság nevében javasolta, hogy az ország- gyűlés három új bizottságot — ál­lamigazgatási, építésügyi és munka­ügyi bizottságot — válasszon, a me­zőgazdasági bizottság tagjainak a számát pedig 21-ről 26 főre egészít­se ki. Az országgyűlés az előterjesztést egyhangúlag elfogadta. Ezután az interpellációk hangzot­tak el s ezzel az országgyűlés ülés­szaka befejeződött. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents