Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-05 / 129. szám

XI11. évfolyam 129. szám 1957 június 5 szerda r Ara 50 fillér A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA imtMiiimiiiMHiumuHiMiMiiiniMM 3 N. Sz. Hruscsov beszélgetése i a „Columbia Broadcasting System“ \ amerikai rádió és televízió j társaság munkatársaival i • f ; Az országgyűlés • keddi ülése : ( ^ Halaszthatatlan feladatok \ C gy-egy tanácskozás eredményességét mindig az adja meg, ha utána kibontakozik a lelkesedés, a tettrekészség, az alkotó, termelő munka. Elmondhatjuk-e ezt a megyei nagyaktíva ülésről? Igen. Felrázott, mozgósított. Erőt, bátorságot és elszántságot adott ahhoz a nagy küzdelemhez, amelyet napról-napra megvívunk az élet­tel, a szocializmusért. Az aktívaülésen elhangzott beszámoló alaposan és sokrétűen tárta fel megyénk politikai és gazdasági helyzetének legégetőbb kér- déseit. A beszámolóból és a felszólalásokból kiviláglott, hogy most két fő területen kell fáradhatatlanul dolgoznunk. Egyfelől fel kell számol­nunk gazdasági nehézségeinket, másfelől szüntelenül erősítenünk kell pártunk egységét. Nos, nézzük, miért kerültek előtérbe a gazdasági kérdések? Az ellenforradalmat a nyílt, fegyveres támadásban megvertük. A harc azonban tovább folyik. Az új viszonyok azt követelik, hogy helyreállítsuk gazdasági rendszerünket. Súlyos, nagyon súlyos károkat okozott népgazdaságunknak az ellenforradalom. Csak itt a megyénkben közel egymilliárd forintra te­hető a veszteség. Novemberben a megye iparának termelési szintje a régi termelésnek 25 százalékára esett vissza. Ugyanakkor ezért a 25 százalékos termelésért 128 százalékos bért fizettünk ki. Még jelenleg is — pedig már a múlt év októbere óta több mint félesztendő telt el — iparunk 80 százalékát termeli a réginek, 120 százalékos bérkifizetés melléit. Fennmaradhat-e ez így sokáig? Nyilvánvalóan nem! Szocializ­mus építése, az életszínvonal tartós emelése így elképzelhetetlen. Első pillanatra ez talán nem is látszik súlyosnak. Miért? Mert a Szovjetuniótól és a többi baráti népi demokratikus államoktól ko­moly segítséget kaptunk. Ez tette lehetővé, hogy elkerüljük a fenye­gető inflációt. Hála és köszönet érte! De ez sem tarthat hosszú ideig, hiszen a hiteleket vissza is kell fizetni. Nagy szégyen volna ránk, mun­kásokra, dolgozó parasztokra és értelmiségiekre, ha ezen az állapoton nem tudnánk segíteni. A döntő súly a mi vállunkat nyomja. Mire van hát szükség? L enin elvtárs útmutatásai alapján a megyei aktivaülés nagyon helyesen arra mutatott rá, hogy: „A legsürgősebben emel­nünk kell a munka termelékenységét és csökkenteni az önköltséget”. Természetesen ehhez elengedhetetlen az is, hogy megszüntessük a bér és a termelés között lévő aránytalanságot, hogy végetvessünk a mun­kafegyelem sorozatos megsértésének, hogy törődjünk a munkaverseny nyilvánosságával, s hogy meggátoljuk a hanyag, nemtörődöm, szerve­zetlen munkát. Nem tűrhetünk meg olyan felelőtlenséget, mint ami az utóbbi időben a Lenin Kohászati Művekben is tapasztalható. Az év elején 300, májusban — a szervezetlenség miatt — több mint 500 köt- béres kocsiállás után fizettek ki hatalmas összegeket. Tudnak-e ezekben a kérdésekben intézkedni a kommunisták? Igen. Mintahogy az aktivaülés is rámutatott: „Üzemi pártszervezeteink­nek a következő hónapokban erejük jelentős részét a termelés kérdé­seire kell összpontosítaniok... A termelés növelése és az egy főre eső termelés emelése érdekében agitációt kell kifejteniök, meg kell ma- gyarázniok az összefüggéseket munkájuk és termékük árának alaku­lása között”. Ha eleven és hatékony lesz a termelési agitáció, ha ala­pos és sokoldalú lesz a termelés pártellenőrzése, akkor minden bizony­nyal munkánkat siker fogja koronázni. A kommunistáknak emellett azonban egy másik fontos felada- ^ tot sem,szabad szem elől téveszteniük. Az aktíva világosan és félreérthetetlenül kimondotta: erősíteni, fejleszteni kell a pártegy­séget. Ezen a téren vannak már eredményeink. Félúton azonban nem állhatunk meg. A Magyar Szocialista Munkáspárt elsősorban a mun­kások pártja. Mégis, ha a statisztikát nézzük, nyugtalanító kép tárul elénk. Ha megyeileg a volt MDP-tagok 39 százaléka tagja az MSZ- MP-nek, úgy a legnagyobb üzemeinkben az MDP-tagoknak csak 30 szá­zaléka MSZMP-tag. Ugyanakkor a hivatalokban a volt MDP-tagok 53.3 százaléka tagja az MSZMP-nek. Ez azt mutatja, hogy pártunk fejlő­dése lassú legfontosabb üzemeinkben. A másik figyelmeztető, hogy falun, különösen a szocialista szektorokban lemaradtunk a párt szer­vezésével. Május elsejéig a termelőszövetkezetek 30 százalékában ala­kult újjá csak a pártszervezet. De alacsony az egyénileg dolgozó pa­rasztok aránya is a pártban. Párttagságunknak összesen 4.4 százaléka az egyénileg dolgozó paraszt. Ezen belül a középparaszt párttagok mindössze 0.5 százalék. A pártszervezetek szociális összetételének állandó javítása mel­lett nem kevésbé fontos feladat a párttagok eszmei, politikai nevelése, a még itt is, ott is tapasztalható ideológiai bizonytalanság leküzdése. Ezért az eddig jól bevált tömegpropaganda előadások további szerve­zése mellett szükséges, hogy a párttagság részére csoportos beszélgeté­seket, politikai vitákat szervezzünk. Ezeket a csoportos foglalkozáso­kat kell felhasználni arra, hogy tisztázzunk olyan kérdéseket, ame­lyekben a párttagság még nem lát tisztán. Ez elő fogja segíteni a pár­ton belüli eszmei, politikai egység további megszilárdítását. Elengedhetetlen, hogy az előttünk' álló igen fontos gazdasági feladatok megoldása érdekében mozgósítsuk a párttagságot és bizto­sítsuk a kommunisták személyes példamutatását a termelékenység fo­kozásában, az önköltség csökkentésében, a munkafegyelem megszilár­dításában. H alaszthatatlan problémák ezek, amelyeket a közeljövőben fel­tétlenül orvosolnunk kell. Ehhez erőt, ambíciót adott a me­gyei nagyaktiva. Most az a fontos, hogy összefogjunk és közös erő­vel, egy akarattal legyőzzünk minden akadályt. J Lesz villany Ä Boldva folyócska partján fekvő Hidvégardó község dolgozóinak évek óta komoly gondot okozott a falu villamosítása. Kérésükre álta­lában azt a választ kapták, hogy egyelőre az országos hálózatból nem tudnak villamosenergiát biztosítani részükre. A kis község dolgozói most elhatározták, hogy saját ere­jükből oldják meg a falu villamosí­tását. Megállapították, hogy a Bold- ván elhelyezett 30 lóerős víziturbi­na, amellyel a malmot üzemeltetik, nincs kihasználva. Ezért úgy dön­töttek, hogy a községfejlesztési Hidvégardón alapból generátort vásárolnak és a törpevízierőmű segítségével termel­nek áramot saját szükségletükre; A nagyszerű tervet a tanács vég­rehajtóbizottsága falugyűlésen vi­tatta meg a dolgozókkal. A lakos­ság egyemberként vállalta, hogy a közös érdek mielőbbi megvalósítá­sát társadalmi munkával segíti. Az iparosok szakmunkára, a dolgozó parasztok pedig fuvarra tettek ígé­retet. A 70 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát már megkezdték, s úgy számítják, hogy az év végére kigyullad a fény a községben! Uj eljárással tonnánként 15 órával csökkentették az acélöntvények tisztítási idejét A legiobb kohó az ózdi négy közül Május 11-én begyújtották Ózdon az I-es számú átépített kohót. A várakozásoknak megfelelően ennek a kohónak a termelése az elmúlt három hét felfutási idejében sokkal magasabb a másik háromnál. A termelés növekedésének ered­ménye mellett kisebb-nagyobb mó­dosítások alkalmazásával »Csörlős szkipp« megoldással a legnehezebb, baleset szempontjából is veszélyes munkahelyekről munkaerőket sza­badítottak fel. A diósgyőri kohászat acélöntődé- jóben eddig közönséges homokot használtak az öntvények formázá­sánál. Ez az egyébként régen be­vezetett módszer sok munkát adott a tisztítóknak, mert öntés közben sok homok ragadt, illetve égett he az öntvényekbe s azok felületileg nem voltak tiszták. Nemrégiben megkezdték s ma már mind széle­sebb arányokban használják a for­mázáshoz a magnezittéglatörme­lékből őrölt homokot. A magnezit­homok használata igen nagy előnyt jelent, mert ezzel egy tonna acél­öntvény tisztítását — az eddigivel szemben — 15 órával kevesebb idő alatt végzik el. A jelentős időnye­reség mellett az új eljárással lé­nyegesen javult az öntvények mi­nősége is s ma már a selejtszáza­lék a megengedett alatt van. így havonta a selejtcsökkentés pénzbeli értéke meghaladja a hatvanezer forintot. A második negyedévben terven felül már 6SS ezer nyerstéglát gyártottak Mályiban Az elmúlt években a borsodi építkezéseken gyakori panasz volt, hogy a mályi gyárban készült tégla gyenge minőségű, s az építők nem szívesen dolgoznak vele. Az idén megváltozott ez a vélemény. Az üzem kiváló minőségű téglát szál­lít a Sajószentpéteren, Kazincbar­cikán, Putnokon épülő bányászlaká­sokhoz és a mályi tégla rövid idő alatt keresett cikk lett Borsodban. A tégla minőségének nagyfokú javulását úgy érték el, hogy a gyár közelében egy új agyagbányát tár­tak fel és a kiváló nyersanyagra új keverési arányt dolgoztaik ki. Tízéve Sa jószent péter Miskolc Kazincbarcika között az egyik legnagyobb bányásztele­pülés: Sajószentpéter. A bánya­üzem mellett az egyre fejlődő üveg­gyár is számos munkásnak biztosít megélhetést. Sajószentpéter 1949- től a mai napig csaknem 3500 la­kossal lett népesebb. Ugyanezen idő alatt csaknem 400 új lakással növe­kedett a község. A szénbánya, va­lamint az üveggyár további fejlődé­sét figyelembevéve, a megyei tanács végrehajtóbiaottsága. a községi ta­náccsal, valamint a Borsodi Szén- bányászati Tröszt és az üveggyár vezetőségével kidolgozta Sajószent­péter 10 éves fejlesztési tervét, amit az érdekeltekkel most megvi­tattak. A fejlesztési terv szerint 10 év alatt Sajószentpéteren 1200 új la­kást építenek. Ebből 800-at a bá­nyászok, 110-et az üveggyár dolgo­zói kapnák. Ez a lakásmennyiség biztosítja a 14 000 főre növekvő la­kosság kényelmes, kulturált elhe­lyezését. Az új lakásokat a Kápol­nai út és a Nyögő patak közötti ré­szen építik fel. A patakmedret ren­dezik, s korszerű utat is építenek a régi helység és az új lakótelep összekapcsolására, A megnövekedett lakosság szo­ciális és kulturális ellátásának biz­tosítására 24 új iskolai tantermet, valamint 120 új bölcsődei és 150 óvodai férőhelyet létesítenek. Emel­lett 2 új községi orvosi és egy szak­orvosi rendelő építése szerepel a 10 éves községfejlesztési tervben. Az üveggyá i munkások, illetve a s terv fejlesztésére bányászok az üzem területén 250 férőhelyes étkezdét, illetve 300 fős fürdőt kapnak. A sportolók részére a már meglevő sportpálya mellett 50 méteres versenyuszodát létesí­tenek. A 10 éves hatalmas községfejlesz­tési terv végrehajtását a Nyögő patak rendezésével, valamint az új lakótelep közműveinek létesítésé­vel megkezdték. Ezenkívül megvalósították azt a jelszót, hogy jobbat és olcsóbban termelni. Az eredmény: ma már 98 százalékos minőségben naponta ter­ven felül átlag 5—6 ezer égetett téglát gyártanak. A siker másik titka: a műszaki vezetők és a dol­gozók jó együttműködése. Az esős tavaszi időjárás például sokszor akadályozta az égetők munkáját, mert nem volt elegendő nyerstégla: A dolgozók számolva a további eső­zésekkel, úgy határoztak: a máso­dik negyedévben terven felül egy­millió nyerstéglát préselnek, hogy rossz idő esetén is biztosítsák a Ke­mencék folyamatos üzemeltetését; Kedd reggelig terven felül már 655 ezer nyerstéglát gyártottak. A termelés növelésével, a minő­ség javításával a gyár dolgozói csökkentették az önköltséget is. A második negyedévben eddig — az elmúlt év hasonló időszakához vi­szonyítva — több mint 11 száza­lékkal termelnek olcsóbban. Áttetsző csempék birodalmában A miskolci üveggyárban havon­ként több tízezer négyzetméter át­tetsző üveget készítenek részben hazai szükségletre, részben külföldi rendelésre. Ezenkívül a gyár évente mintegy százezer üvegcseréppel is segíti az építkezőket. A szokásos gyártmányok mellett az idén rátér­tek a pasztellszínekben készülő üvegcsempék tömeges gyártására is. A rendeléseknek megfelelően májusban már nyolcvanezer da-, rabra fokozták a folyosóik, a kony- hák, fürdőszobák falainak díszíté­sére és megvédésére jól használható halványzöld és kék színű üvegcsem­pék gyártását. Az év elejétől júniu­sig több mint kétszázezer darabot szállítottak az építőipari vállalatok­nak. Az év végéig még további hat­százezer csempe hagyja el a gyárat; Xöbb mint százan a telietségkutató versenyen A megyei tanács művelődési osz­tálya a moszkvai VIT tiszteletére tehetségkutató versenyt hirdetett: vers- és mesemondók, népdaléneke­sek, hangszerszólisták, valamint előadók részére. A verseny egyik célja: a még ismeretlen népi me­sék, dallamok és balladák össze­gyűjtése, másik pedig, hogy a falusi lakossággal megszerettessék a ver­set, irodalmat, művészetet.’A tehet­ségkutató versenyre eddig több mint százan jelentkeztek a megye külön­böző vidékeiről. Göncről régi nép­dalokkal, Edelényből, Diósgyőrből népi mesékkel, Alsóvadászról pedig versmondással vesznek részt a ve-' télkedésben. A versenyt június vé­gén a miskolci Déryné Kamaraszín­házban rendezik meg és az egész élőadást magnetofonszalagra veszik;' A legjobbakat értékes díjakkal ju­talmazza a tanács. 0 KILEPTEM a gyár kapu- ^ in p je /A/l döfi a szemük előtt, ján. Felettem piros és nem- I JA /1/í Ilyenkor csak a szesz élve­zetiszínű zászlót lengetett a —1 */ m / 2eíe és mámora van. S még tavaszi szél. Az emberek / L^JLO-LSl. vJ IN valami, azaz inkább valaki... szinte ütemesen lépkedtek a ___________———______________________ Megjelennek az éjjeli pillan­h angszóró messze elhal­latszó ritmusára. Az egész olyannak tűnt, mint egy ün­nepi vásár. Ma fizetés volt a gyárban, ami, hiába, min­dig örömet hoz. Színes forgatag hömpölyög, kavarog. Amint kiérnek a villamos- és autóbusz-megállókhoz, már megoszlik a tömeg. Van, aki felpréseli magát a villamosra, avagy jobb esetben autóbuszra. Olyanok is akadnak bőven, akik gyalog vágnak neki az útnak. Ilyenkor bármennyire is sűrű a járat, még sokkal több szállítóeszköz elférne. Magam is gyalog vágok neki a városnak. Az idő szép. Figyelem az embereket. Vajon hová visz az első, útjuk így fizetés után? Egyrészük már a gyár környékén lévő népboltokba tódul. Vásárolnak. Van, aki itt „kommissiózik”, mert a gyáriak általában kéthetenként szerzik be nagyobb mennyiségben az élelmet. Mások meg a ruházati bol­tokat látogatják meg. Talán a kicsikének veszik az el­ső cipőcskét, avagy meglepetésül a feleségnek egy szép fehérneműt. Kinek mire van szüksége. De alig megyek tovább, hosszú sorba ütközöm. Mozi- és színházjegyért állnak sorban. Sokan betérnek a „Kispipa”, a „Bükk” vendéglőbe, avagy az állóbüfékbe. Valami, mintha húz­na közelebb, önkéntelenül is a betérők otthona jut eszembe. Szinte látom az asszonyokat több, kevesebb gyermekkel, amint az utat kémlelik: — „jön apuka” — biztatják gyermekeiket. Már régen elmúlt két óra. Ta­lán csak vásárol nektek valamit. Lehet, hogy éppen most veszi nektek a szép ruhát, biztosan cukorkát is. hoz... Az apukák közül sok bizony nem megy haza. Van, aki csak egy pohár sörre tér be, esetleg egy po­hár borra. Ebben nincs is semmi. De nemcsak ilyenek vannak. Sokukat a késő este is ottéri. Ilyenkor már nem törődnek a holnappal, a család már csak elmosó• gók. Rászállnak, meglepik az ilyen mámoros embereket. Pénzt, könnyű pénzt éreznek. Olcsó öröm és filléres gyönyör az életük... A kerthelyiség nyitott ajtaján nagyobb asztaltár­saságban, két nadrágos nőt pillantok meg. Gondolják, nekik is szabad egy-két pohár sört meginni. Ez azon­ban csak ürügy. Az igazi cél más. Felvetődik bennem a gondolat: nem lehetne-e ilyenkor fokozottabb ellen­őrzéseket tartani? TJJABB látnivaló akad. Zöldségesbolt kirakata előtt állok. Az idei primőr-áruk ott sorakoznak a kirakat­ban, mint a katonák. Szinte kínálják magukat. Beljebb kerülök. — Kérek egy pohár málnaszörpöt! — hangzik el egészen közelről. Elcsodálkozom. Fejkendős falusi né­nikék állnak itt és egymás után kérik az üdítő italt. Itt nem tartanak a borgőzös emberek kötekedéseitől és nyugodtan fogyasztanak. Kár, hogy még kevés az olyan zöldségesbolt, ahol szörpöt is adnak. Érzem, kissé fáradt vagyok. Jó volna megpihenni! De hol? Észrevétlenül sodródom az emberekkel. A li* get fái hívogatnak. A zöld pázsit, az üde levegő soka- kát kicsalogat ide. A kis padok az egyik sétány men­tén, mintha „haragszomrádot” játszanának, egymásnak hátat fordítanak. Találomra az egyiket kiválasztom, le­ülök. A „Vigadóból” kiszűrődő zenéért még fizetni sem kell. Az újságot lapozgatom. De már nem vagyok egye» dűl. A kispad másik oldalára fiatal pár telepedett. Gondolom, fel kéne állni, nem zavarni együttlétüket. S ELMEGYEK. A város szíve dobog megállás néU kül. Jól esett a séta =r? s amit láttam, tapasztaltam, ím közreadom. VÓTfr b mow# 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents