Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-28 / 149. szám
4 KSZAKMAGYAROItS ZAO Péntek, 195T. jttalm *. MAO CE -TU IX G t „A népen belüli ellentmondások helyes megoldásáról“ 1IK. A mezőgazdasági szövetkezés kérdése rSB SS« °€A mp7Öeazdaságl termelőszövetkezetek szervezésének befejezése megoldotta hazánkban a szoclaSÄ iP-os.Us^ a^eVentdálkodas közötti nagy mondást. . n€lc ^aggodalom: nem ben ^ «b vannak bizol€SZn k de szerencsére ezek nem nyos hibák, de sz . aiapjaban túl komolyak éaahey ^ dol_ egészség^ -1 noha abban az goznak es tavaiy csaoások: ara- évben oly súlyos iái tunok pusztídások, aWÄ.\y°^wel ivek óta nem wfÄffOS viszonylatban notice^Eavesek azonban ennek ellenre J8Ä*. mcmdogat3^hvf. a £t Ük be, hogy nem Nézzük sőbbrendű tu^jdo^gokka^^ a meg, vajon ten>-«vétkezés felsőbbmező gazdasági ‘ ^ mai ülérendű «*J^«°g£okA JmjI az sen okmaey ebeii (Hopeí egyik a Tbunhu* t ^meúőszövetkezet- tartomány) egyik™?™ vang Kuo- tel foglalkozik, m^om önöknek, fan a vezetője 3 ^ okmányt. Ez hogy olvassakele t a vidéken a termeloazövetkezet gy múltban van, olyan Vldf^’éfnaz utóbbi időig«^ Rászorult a népi korben évről evre ... Amikor mány az emberek 1$ 53-ban m^1ptkezetének« nevez»koldusok szdJJ1 kpmény küzdelme tők. De négy ■ -vre javult, és-során helyzete " tag0k túlnyom* ^Ä £v»l raws ^szövetkezet el delkeiik- Amit 'tiro fcflrtílmétttdotí cm. aiAnorma^ ^ ^ nyék. ko?°n kkor ís ha ez egy kisse niok, meg akikor j é b(J Ez is arrÄtvÄ ÄTw -“eti moz' SiSvíaIaz is kitűnik, hogy f/2Öv^ mén„ h»«b«n ‘^^"Uágekhd göröngyös Jtan Hiú ábránd vívott harcban Í J ^ SZociaUzmus lenne azt hmm, W nem ütépítése könnyű üt őméivé^ ^ Uiizünk len,, hogy « äV * ^ Si tűk”» szövetkezetek >elKi,»1;., «bb — zalekat jelentik. A többiek legnagyobb hg£Ä3^-elfÄayoSt vetkezetek eredme J okait: i «•* ^Äek a S egy részét ezek az embereK a w 7 lenne, úgy tekintik, m bizonyos SaSSrt« rSfe 55^5 hogy elhaUgas^ a szövetkezetek etek, amelyek szerin ^ szöuetkenem feltóbbröndd^. J^°aiból ítélve, zet gyakorlati tapcwgta^^i ^ helyen >«»“« m«‘deTa ÄohbürkÄ cstnáUanck. ZAeXTvem LyerösWk « “ÖAVÄ«eiekben nr«t a fokoza«ISSS sä»— »oké Mindenkor ügyelnünk kell arra, hogy az említett ellentmondásokat a termelés és az elosztás síkján oldjuk meg. A termelés kérdéseiben a szövetkezeti gazdálkodást egyfelől alá kell rendelni az egységes állami és gazdasági tervek irányításának, másfelől viszont a szövetkezeteknek meg kell őrizniük bizonyos hajlékony,Ságot és önállóságot, anélkül, hogy megszegnék az egységes állami terveket, előírásokat és törvényeket. Emellett minden termelőszövetkezeti család tartozik alárendelni magát a szövetkezet vagy a munkacsapat termelési tervéne]?, azzal a kivétellel, hogy a számára egyéni használatra meghagyott földterületen és egyéni gazdaságában saját maga készíthet megfelelő terveket. Az elosztás kérdéseiben egyaránt tekintetbe kell venni az állami és a kollektív, valamint az egyéni érdekeket. Meg kell állapítanunk az állam által szedett adók, a szövetkezeti felhalmozás, s a parasztok egyéni jövedelme közti helyes arányt, hogy rendezzük az e területen meglevő ellentmondásokat. Az államnak gondoskodnia kell a felhalmozásról, a szövetkezeteknek is, de ezek a felhalmozások nem lehetnek mértéktelenek. Fel kell használnunk minden lehetőséget, hogy a normális termésű években a termelés növekedése révén a parasztok évről évre növeljék egyéni jövedelmüket. Sokan azt állítják, hogy a parasztok szűkösen élnek. Helyes-e ez a vélemény. Egyfelől helyes. Helyes, ha arról beszélünk, hogy annak következtében, hogy hazánk több mint 100 éven át az imperialisták és ügynökeik elnyomását és kizsákmányolását szenvedte, nagyon elszegényedett, s az életszínvonal nemcsak a parasztoké, hanem a munkásoké és az értelmiségieké is alacsony. Az egész nép életszínvonalát csak akkor emelhetjük fokozatosan, ha több évtizeden át állandó erőfeszítéseket teszünk. Ha ebben az értelemben beszélünk, akkor a »szűkös« szó helyénvaló. Másfelől viszont ez a vélemény helytelen. Helytelen, ha arról bee,.elünk, hogy a felszabadulás óta eltelt hét esztendő folyamán a parasztok élete nem javult, hogy csak a munkások élete javult. A valóságban viszont a munkások és a parasztok élete egyaránt — nagyon csekély számú ember kivételével — bizonyos tokig már javult. A felszabadulás után a parasztok Hazánk társadalmi rendjének megváltoztatása során a mezőgazdaság szövetkezetesítésével és a kisipar szövetkezetesítésével egyidejűleg 1956-ban befejeztük a magánipari vállalatoknak és a kereskedelmi vállalatoknak vegyes állami-magán vállalatokká való átalakítását is. Ennek ily gyors és sikeres megvalósítása szorosan összefügg azzal, hogy rendeztük a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia közötti ellentmondásokat, mint népen belüli ellentmondásokat. Megoldódtak-e teljesen ezek az osztály-ellentmondások? Nem, még nem oldódtak meg teljesen. Még bizonyos időre szükség van, hogy ezek az osztály-ellentmondások teljesen megoldódhassanak. De ma egyesek azt mondják, hogy a kapitalisták már átnevelődtek, hogy [szinte már nem is különböznek a munkásoktól és hogy további átne- velésire nincs szükség. Sőt, akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy a kapitalistáik állítólag tehetségesebbek a munkásoknál. Mások azt hangoztatják, hogy ha -vtnevJ.ósre van szükség, akikor miért nincs szüksége át- nevelésre a munkásosztálynak? Helyesek-e az efféle vélekedések? Természetesen nem helyesek. A szocialista társadalom építésének folyamatában mindenkinek szüksége van átnevelésre: átne- velésre van szükségük itt a ki- zsákmányolóknak is, és átnevelésre van szükségük a dolgozóknak is. Ugyan ki állítja azt, hogy a munkásosztálynak nincs szüksége átnevelésre? Természetesen a kizsákmányolok átnevelése és a dolgozók átnevelése két különböző dolog, és ezeket nem szabad összekevernünk. A munkásosztály az osztályharcban, valamint a természettel vívott harcában átalakítja az egész társadalmat, megszabadultak a íöldesurak kizsákmányolásától és termelésük évről évre növekszik. Nézzük például a gabonát. Az ország gabonatermelése 1942-ben mindössze a 210 milliárd kettit (1 ketti = 60,48 dkg) haladta meg, 1956-ban viszont már túlszárnyalta a 360 milliárd kettit, vagyis csaknem 150 milliárd kettivel növekedett. Az állam által szedett mező- gazdasági adó évente alig haladja meg a 30 milliárd kettit és nem tekinthető terhesnek. Az a gabona- j mennyiség, amelyet a parasztoktól évente normális áron felvásárolunk, szintén csupán 50 milliárd ketti, illetve ennél alig több. E két forrásból származó összes gabonamennyiség alig valamivel több a 80 milliárd kettinél. Ennek a gabonamennyiségnek több mint a felét falun és a mezőgazdasági kerületekben levő településeken adják ed. Ebből látható:’ lehetetlen azt állítani, hogv a paraszt élete nem javult. Az a szándékunk, hogy néhány év alatt ált ' ban stabilizáljuk azt a gabonamennyiséget, amelyet a parasztoktól adó és felvásárlás útján kapunk, és ennek a stabilizálásnak a szintje valamivel magasabb lesz a 80 milliárd kettinél, hogy a mezőgazdaság fejlődjék, hogy a szövetkezetek megerősödjenek, hogy a falun élő s gabonára szoruló kisszámú parasztcsalád ne szűkölködjék többé gabonáiban s hogy egyes parasztgazdaságok kivételével, amelyek ioari növények termelésére rendezkedtek be, minden parasztnak legyen gabona- feleslege vagy elegendő gabonája saját szükségleteinek kielégítésére, s hogy a falun ne legyen szegényparaszt, és minden paraszt elérje vagy meghaladja a középparasztok életszínvonalát. Helytelen a paraszt évi átlagjövedelmének mechanikus egybevetése a munkás évi átla*»1övedelmével, e helytelen arról beszélni, hogy az egyik átlagjövedelme alacsonyabb a másikénál. A munkásoknál a munka termelékenysége sokkal magasabb, mint a parasztoknál, viszont a parasztok létfenntartási költségei sokkal alacsonyabbak, mint a városi munkásoké, ezért lehetetlen azt állítani, hogy a munkásoknak az állam különleges kedvezményeket biztosít. A munkások egy részének, s az állami intézmények egyes dolgozóinak fizetése eav kissé magasabb s a parasztok ezt látva, alapot éreznek arra, hogy elégedetlenek leljenek, s ’ ezért a megfelelő rendezés a konkrét feltételektől függően szükséges, és egyidejűleg átneveli önmagát is. A munkásosztálynak szakadatlanul tanulnia kell a munka folyamán, fokozatosan le kell vetkőznie hibáit, a munkásosztály . sohasem topoghat egy helyben. Ha önmagunkról, a jelenlevőkről beszélünk, közülünk mindenki, minden évben halad valamelyest, vagyis mindenki átnevelődik. Nekem korábban különféle nem marxista nézeteim voltak, a marxizmust én később értettem meg. A marxizmust egy kicsit könyvekből tanultam, s aztán megtettem az első lépéseket ideológiai önátnevelésem- ben, de ez az átnevelődési főként mégis a tartós osztályharc folyamán ment végbe. Ezenkívül a továbbiakban is folytatnom kell a tanulást, s csak akkor érek el majd bizonyos további haladást, ellenkező esetben elmaradok. Vajon a kapitalisták annyira tehetségesek, hogy nincs szükségük többé további átnevelésre? Egyesek azt állítják, hogy a kínai burzsoáziának ma már nincs kettős jellege, csak egyoldalú jellege van. így van-e ez a valóságban? Nem, nincs így. Egyfelől, a burzsoá elemek már a vegyes állami-magánvállalatok vezető dolgozóivá lettek, s kizsák- mányolókból a saját munkájukból élő dolgozókká való átalakulás folyamatában vannak, másfelől, ma a jegyes állami-magánvállalatoktól meghatározott százalékot kapnak, ami azt jelenti, hogy még nem szűnt meg kizsákmányoló lényeaük. A nézetek, az érzelmek, az életmód és az erkölcsök tekintetében a burzsoá elemek és a munkásosztály között még nem kicsi a távolság. Hogy is állíthatnék azt, hogy a burzsoá elemeknek már nincs kettős jellegük? Még ha nem kapnak többé meghatározott százalékot, s ha levesszük is róluk a burzsoá címkét, még akkor is jelentős időn át szükség lesz az ideológiai átmevelés folytatására. Ha elismernénk, hogy a burzsoáziának nincs többé kettős jellege, nem lenne akkor szükség a kapitalisták átnevelésére és tanulására sem. Meg kell mondanunk, hogy az említett vélemény nemcsak hogy nem felel meg a nagyiparosok és a keres- ked-k valóságos helyzetének, de nem felel meg a nagyiparosok és a kereskedők többsége vágyainak sem. Az eltelt néhány legutóbbi évben a nagyiparosok és a kereskedők többsége tanulni akart és észrevehető haladást ért el. A nagyiparosok és a kereskedők teljés átnevelésének a munka folyamatában kell megtörténnie, nekik a vállalatoknál a munkásokkal, és az alkalmazottakkal együtt kell La- nulniok, a vállalatokat az ön tneveA népen belüli ellentmondások kifejezésre jutnak értelmiségünk körében is. Néhány millió értelmiségi, aki azelőtt a régi társadalmat szolgálta, most az új társadalom szolgálatába állt. Felvetődik most az a kérdés, hogyan tudnak legjobban felemelkedni az új társadalom követelményeinek színvonalára és miként segíthetjük őket felemelkedni erre a színvonalra. Ez is a népen belüli ellentmondások kategóriájába tartozik. Értelmiségünk zöme jelentős előrehaladást ért el az elmúlt hét esztendőben és híve a szocialista rendszernek. Sokan közülük szorgalmasan tanulják a marxizmust és egy részük a kommunizmus híve lett. Ez a rész ma csak kisebbség, de számuk fokozatosan növekszik. Természetesen vannak még értelmiségiek, akik ma is kételkednek a szocializmusban, vagy nem értenek egyet vele. De ez értelmiségünk csekély része. Országunkban a szocializmus építésének nehéz feladata megköveteli, hogy minél több értelmiségi szolgálja. Meg kell bízni mindazokban az értelmiségiekben, akik valóban szolgálni óhajtják a szocializmus ügyét, gyökeresen meg kell javítanunk velük viszonyunkat és segítenünk kell nekik minden megoldásra váró problémájuk megoldásában, hogy aktívan kibontakoztathassák tehetségüket és képességeiket. Sok elvtár» nem képes tömöríteni az értelmiségieket, merev irányukban nem tiszteli munkájukat és a tudományos és a kulturális munkában szükségtelen módon beavatkozik olyan dolgokba, amelyekbe nem szabad beavatkoznia. Fel kell számolnunk mindezeket a hibákat. Bár értelmiségünk nagy tömegei már haladást értek el, ennek következtében nem szabad önelégülteknek lenniük. Az értelmiségieknek folytatniok kell saját átnevelésüket, fokozatosan le kell vetkezniök burzsoá világnézetüket és proletár-kommunista világszemléletet kell kialakítanak, hogy teljesen az új társadalom színvonalán álljanak és összeforrhassanak a munkásokkal és parasztokkal. A világnézet megváltoztatása gyöker rés változás, nem lehet azt mondani, hogy az értelmiség többsége ma már befejezte ezt a változást. Reméljük, hogy értelmiségünk tovább halad előre, és munkája és tanulása során fokozatosan kialakítja önmagában a kommunista világnézetet és fokozatosan elsajátítja a marxizmus— ! leninizmust, fokozatosan egybeolvad a munkásokkal és a parasztokkal, nem áll meg félúton és még kevésbé marad vissza, mert a visszamaradásnak nincs távlata. Mivel országunk társadalmi rendjében már változások történtek és a burzsoá ideológia gazdasági bázisa már lényegében megsemmisült, nemcsak szükségessé, de lehetővé is vált, hogy megváltozzék Országunkban a nemzeti kisebbségek több mint 30 millió embert számlálnak. Annak ellenére, hogy ez az egész ország lakosságának csak hat százaléka, ez a hat százalék igen nagy területen, az ország egész területének mintegy 50—60 százalékán él. Ezért feltétlenül rendezni kell a hanok és a nemzeti kisebbségek viszonyát. E kérdés kulcsa a nagy han sovinizmus leküzdése. Egyúttal le kell küzdeni a helyi nacionalizmust is azoknak a nemzeti kisebbségeknek a körében, amelyeknél megtalálhatók. Mind a nagy han sovinizmus, mind a helyi nacionalizmus kedvezőtlen az összes nemzetiségek egysége szempontjából. Ez az egyik népen belüli ellentmondás, amelyet le kell küzdeni. Ezen a területen már végeztünk valamelyes munkát és a legtöbb nemzeti körzetben az elmúlt időszakhoz képest jelentősen megjavult a nemzetiségek viszonya, de továbbra is van még néhány megoldásra váró kérdés. A körzetek egy részében továbbra is komolyan érvényesül a nagy han sovinizmus és a helyi nacionalizmus és lés bázisává kell teraniök. De az is nagyon fontos, hogy a tanulás révén bizonyos régi nézeteiket megváltoztassák. A nagyiparaik és a kereskedők tanulásának az önkéntességre kell épülnie. Sok nagyiparos és kereskedő, aki több héten át tanfolyamon tanult, a gyárba és az üzembe való visszatérése után megtalálja a közös nyelvet a dolgozó tömegekkel és az állam képviselőivel, s ez megjavítja a közös munka feltételeit. A saját tapasztalatukon értik meg, hogy a további tanulás, a további átneve- lődés hasznos számukra. Az a vélemény, amelyről éppen az imént beszéltem, s amely abban áll, hogv nem kell tanulni, és nem kell átnevelődni, egyáltalán nem fejezi ki a nagyiparosok és « kereskedőik többségiének nézeteit, ez csak kevesek véleménye^ az értelmiség nagy tömegeinek viláff~ nézete. De a világnézet lényeges megváltozása igen hosszú időt igényel. Ezért türelmesen kell munkálkodnunk és nem hamarkodihatjuk el a dolgot. Feltétlenül akadnak olyan emberek, akik semmiképpen sein akarják eszmeileg befogadni a marxizmus—leninizmust és nem akarják elfogadni a kommunizmust. Az ilyen emberekkel szemben nem kell túlzott követelményeket támasztani Ha csak engedelmeskednek az állam követeléseinek és úgy dolgoznak, ahogyan kell, akkor már lehetővé kell tenni számukra, hogy megfelelő munkát végezhessenek. Az utóbbi időben gyengült az értelmiség és a tanuló ifjúság körében végzett eszmei-politikai mimika, ezek körében néhány elhajlás mutatkozott* Politika, a haza jövője és az emberek eszményei, mindez mintha egyes emberek szemében nem érdemelné meg a figyelmet, számúikra a marxizmus egy időben divatos volt, ma már nam olyan divatos. Figyelembe véve ezt a helyzetet, ma fokozni kell az eszmei-politikai munkát. Mind az értei- miségnek, mind a tanuló ifjúságnak fokozottan tanulnia kell. A szakma elsajátításán kívül haladást kell elérniök ideológiailag is, politikailag is, ehhez pedig tanulmányoztok kell a marxizmust, tanulmányozniok kell a mindennapi politika kérdéseit. Ha nincsenek helyes politikai nézeteink, az annyi, mintha lelkünk se lenne. Az ideológiai átnevelés az elmúlt időszakban szükséges volt és kedvező eredményeket hozott, de a módszerek némileg durvák voltak és sértettek egyeseket. Ez helytelen. A jövőben el kell kerülni az ilyen hibát* Minden szervezetnek felelősnek kell lennie az eszmei-politikai munkáért* Ezt a munkát a kommunista pártnak és az ifjúsági szövetségnek, a minisztériumoknak és a hatóságoknak, de még inkább a tanintézmények igazgatóinak és előadóinak kell elvégezniük. Közoktatásunk irányzatának biztosítania kell a neveltek erkölcsi* értelmi és fizikai fejlődését, hogy kulturált, szocialista öntudatú dolgozókká váljanak. Buzdítani kell az ország építésében megnyilatkozó munkaszeretetet és a gondosságot* Meg kell értetni az egész ifjúsággal* hogy országunk ma még igen szegény és rövid idő alatt nem lehet, gyökei résén változtatni ezen a helyzeten* Ez a feladat teljesen az ifjúság vállán, az egész nép vállán nyugszik, s a harcra tömörülő nép keze munkájával néhány évtized alatt gazdag és erős államot fog teremteni« A szocialista rendszer létrejötte megnyitotta előttünk az eszményi világba vezető utat és az eszményi világ megteremtése állhatatos munkánktól függ. Néhány fiatalember és fiatal úgy hiszi, hogy mivel szocialista társadalomban élünk, ezért mindennek jónak kell lennie és hogy erőfeszítés nélkül élvezni lehet a kész boldogságot. Ez a nézet távol áll a valóságtól. erre kellő figyelmet kell fordítani. Az összes nemzetiségek erőfeszítései révén a legutóbbi néhány év alqtt a nemzeti körzetek nagy többségében lényegében már befejeződtek a de- mokratikus reformok és a szociális■» ta átalakítások. Tibetben a demokratikus reformokat még nem hajtották végrfe mert ott még népi értek m«g 0 feltételek. A központi kormány és a tibeti helyi kormány 17 cikkelyből álló erre vonatkozó egyezménye szerint a társa- dalmi rend reformját feltétlenül végre fogják ott is hajtani, de a reform végrehajtásának határidőit csak ak- kor lehet majd megállapítani, ha a tibeti néptömegek nagy része és ve- zetőik azt lehetségesnek tartják. Ebben a kérdésben nem lehet elhamarkodottan cselekedni. Már elhatároztuk, hogy a második ötéves terv alatt nem hajtjuk végre a reformot. Hogy a harmadik ötéves terv időszakában végrehajtjuk-e, csak az sSs* kori helyzet döntheti majd el. (Folytatás az 5. oldalon*) IV. A nagyiparosok és a kereskedők kérdése VI. A nemzeti kisebbségek kérdése V. Az értelmiségiek kérdése
