Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-28 / 149. szám
2 ßSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1957. június 2b. ESEMÉNYEK* gcirek * A MEGYÉBŐL iiiiiuiiiiiitiiiiiiiiiiimiiiiiiiHiiiiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimmimiiiimiiiiiiiiiiiiiii fiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiitiimiiiiiiiiiitiiiiimiiiiiitiiiiimiiiiHiiiimiimiiiiniiiiiiiiiiiiitiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiimiimi Újabb sikerek A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói a pártértekezlet tiszteletére június 26-án 122.8 százalékos terv- teljesítést értek el. Ezen belül a miskolci bányák 128.4 százalékot, a bükkaljaiak 113.1 Százalékot, ‘ .a barciikaiak 151.1 százalékot, a saj óvölgv iék 126.6 százalékot, a mákvölgyiék 124.8 százalékot, a szuhavölgyiek 119.8 százalékot teljesítettek. Az ormosi bányászok tervüket 116.7 százalékra, az edelényieik 106.8 százalékra teljesítették. Az aknák között a legmagasabb százalékot az ormosi külfejtésen értek el, 169.9 százalékkal. A második legjobb a sajókazinci akna 161.8 százalékos teljesítménnyel. Befejezték második negyedéves tervüket A tállyai IV. számú kőbánya június 24-én teljesítette második negyedéves tervét. A kőbányászok jó munkája lehetővé teszi, hogy a hátralévő néhány nap alatt, amely elválasztja őket a második negyedév formai befejezésétől. 10.000 tonna tervtúlteljesítést érjenek el. Terr as önköltség csökkentésére A Borsodi Szénbányászati Tröszt szuhavölgyi bányaüzemében — a kurityáni és szuhakállói mélyművelésű, valamint a külszíni fejtésű bányában — júniusban a szén tonnán- kinti önköltségi ára az áprilisi 159 forintról 145 forintra csökkent. A pártszervezet és a műszaki vezetés közös bánya járások során megállapította: az önköltség tovább is csökkenthető lenne, ha a bányászok jobban gazdálkodnának az anyaggal. Túl nagy a drótkötél-felhasználás, a csillék egymásután romlanak el — emiatt sok a javítási költség — az elektromos kábelek gyorsan tönkremennek a gondatlan kezelés következtében. A pártszervezet és a műszaki vezetés közös intézkedési tervet dolgozott ki az anyagtakarékosságra. Ennek során az »apró« intézkedésekkel máris jelentős eredményeket értek el. így például a gumikábeleket házilag vulkanizálják. Az Ellaaknán a csillerongálódások elkerülésére úgynevezett »huszár-görgőket« építettek be. Ez megakadályozza a csille elfutását, így annak megrongálódását. A drótkötélpályákon zsírzóberendezéseket szerelték fel. Ezzel a drótkötelek élettartamát 2—3 hónappal meghosszabbítják. A megtett intézkedések eredményeként az év végére mintegy 24 százalékkal akarják csökkenteni az anyagfelhasználást — ezen keresztül pedig a szén önköltségi árát. Elkészült aggtelek és környéke turista átjelzése Egy-egy nyáron 8—10 000 túrista és üdülő is felkeresi a világszerte ismert aggteleki cseppkőbarlang környékét. Különösen mióta az újabb barlangokat is felfedezték, nőtt meg a környék idegenforgalma. Nagyobb túrákat azonban akadályozta, hogy a barlang környékén nem volt »jelzett« turistaút. Ezen segített a miskolci idegenforgalmi hivatal, mely az aggteleki cseppkőbarlang környékén jelzéssel látta el az újabban felfedezett Béke-, Kossuth-, Szabadság- és a Vas Imre nevét viselő barlangokat összekötő Utat. Mintegy 107 kilométeren létesítettek jelzett túristautat, mely olyan festői vidéket is bekapcsol az idegenforgalomba, mint a Lófej- forrás, Szercepuszta és Szádvár. Három percenkint ürítenek két vasúti kocsit Tiszapalkonyán, az ország legnagyobb hőerőművében üzemindításra készülnek a dolgozók. Éjjelnappal szorgos munka folyik, hogy az első, 50 megawattos gépegység a jövő hónapban már villamosenergiát termeljen. Csütörtök virradóra megkezdték az erőmű egyik legfontosabb üzemének : a szénszállító- és tárolóberendezésnek üzemszerű próbáit. Hajnali 4 órakor két üres vasúti kocsit tolattak a kettős vagonbuktatóra. A berendezés nagyszerűen működött, s így a déli órákban már szénnel telt vasúti kocsikkal végezték el a próbákat. Az eredmény: a kettős vagonbuktató önműködően, három perc alatt, két szénnel telt vasúti kocsit ürített ki. A vagonbuktató sikeres üzemeltetése után a dolgozók hozzáfogtak a berendezés szénszállító szalagjainak szakaszonkinti próbáihoz. A nyékládháxi kavicstermelő üzemből jelentik: »... első félévi kavkitermelési tervünket június 19-én teljesítettük és június 20-tól kezdve, már a harmadik negyedévi tervein dolgozunk. Elért eredményünk értékét növeli, hogy a mai napig 4000 köbméterrel Sikerült énekkari hangverseny Szerencsen 'A Szerencsi Cukor- és Csokoládé- ^yar munkás énekkara a., napokban * nagysiker a hangversenyt adott Szerencs dolgozóinak. A teljesen öntevékenyekből álló együttes hosszú, fáradságos munkával készült fel bemutatkozására. Munkájuk egyedüli jutalma a közönség tapsai és a jóleső érzés volt, hogy a közért dolgoztak ; : ? A hangversenyen a gyár munkás .énekkarán kívül szerepelt még az állami, általános leányiskola és a Bocskay Gimnázium énekkara is. A- hangverseny megrendezésében fáradságot nem kímélve buzgólko- dott Engeli József, Mester József, Vadász Zoltán és Puskás Károly. Dicséret illeti meg a gyár vezetőségét, hogy az öntevékeny énekkarok munkáját hathatósan támogatta. A hangverseny jelszava Kodály Zoltán egyik művének idézete volt: »Zengjen a bátrak országában újszerű ének és biztatás!« több betomkavicsot termeltünk, mint 1956 első félévében s a jelenlegi ütem mellett június 30-ig mintegy 30.000 köbméterrel fogunk többet termelni, mint 1956 első félévében. Kedvezően alakultak önköltségi mutatóink is. Míg a múlt évben e mennyiséget 283, az idén ugyanezt a mennyiséget 232 fős átlaglétszámmal értük el, béralaptúllépés nélkül. Munkánkat .segfw tette, «hogy a MÁV nyékládházi állomásfőnökségének dolgozói min dent elkövettek, hogy biztosított legyen a rendszeres szállítás. Mind ezekért ezúton mondunk köszönetét a vasutasoknak.« Kivégezlek egy ellen forradalmár! Miskolcon Barta Béla 30 éves, büntetett előéletű nyírlövői lakos ' 1956. december 11-én a miskolci nyomda előtt több büntetett előéletű társával tüntetést szervezett, újságokat égettek, behatoltak a nyomdába. Barta provokációjára fegyveres összetűzés keletkezett, amelynek öt halottja és tizennégy sebesült áldozata volt. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Barta Bélát jogerősen halálra ítélte. Az ítéletet Miskolcon végrehajtották; Az ENSZ Leszerelési Albizottságának munkájáról London (TASZSZ) Mint ismeretessé vált, június 20-án és 25-én ülést tartott az ENSZ. Leszerelési Bizottságának albizottsága. Ezen az ülésen Stassen, az Egyesült Államok képviselője közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya kész fegyveres erőit (amennyiben a Szovjetunió ugyanakkor ugyanolyan aránybán csökkenti fegyveres erőit) 2.5 millióra, sőt 2,1, majd 1.7 millióra csökkenteni, »ha a csökkentés első szakasza eredményesnek bizonyul és kellő előrehaladás tapasztalható a leg" -lentősebb politikai kérdések megoldása irányában«. Az amerikai képviselő rámutatott arra, hogy a csökkentés második és harmadik szakaszára való áttérésnél újabb tárgyalásokra lesz szükség. Moch francia és Lloyd angol küldött egyetértett a fegyveres erők Stassen által javasolt színvonalával és kijelentette, hogy Franciaország és Anglia saját magára nézve elfogadja a második szakaszban a hétszázezres és a harmadik szakaszban a hatszázötven- ezres színvonalat. Mindkét képviselő szintén hangsúlyozta a politikai kérdések megoldásának szükségességét ahhoz, hogy a csökkentés első szakaszáról át lehessen térni a második, majd a harmadik szakaszra. Sem Moch, se.m Lloyd nem részletezte, milyen politikai kérdésekről van szó. Stassen kijelentette később, hogy most nem óhajt kitérni a Szovjetuniónak arra a javaslatára, hogy két-három évre szüntessék be az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket. Miután a nyugati hatalmak képviselői nyilatkoztak, az albizottság június 25-i ülésén beszédet mondott Zorin, a Szovjetunió képviselője. Zorin beszédében — többek között — sajnálattal emlékezett meg arról, hogy Stassen nem foglalkozott a fegyverzet és a költségvetések kérdésével, ami pedig fontos része a fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentési problémájának. Sajnálattal nyilatkozott arról is, hogy Stassen jobbnak találta egyelőre nem foglalkozni azokkal a javaslatokkal, amelyeket a szovjet kormány a kísérleti atom- és h idi-ogénbambarobbantások ideiglenes felfüggesztéséről terjesztett elő. Az idő nem vár. Ä kísérleti robbantások beszüntetése napjaink legégetőbb kérdésévé vált és megoldását ma már az országok és népek túlnyomó többsége követeli. Zorin rámutatott: igen különös helyzet állt elő: amikor a Szovjetunió az atom- és hidrogénfegyverek betiltása egész problémájának megoldását javasolja, azt vetik szemünkre, hogy túl sokat követelünk és hogy óvatosan és fokozatosan kell előrehaladnunk. Most, amikor egyszerű intézkedést indítványozunk, amely ésszerű lépés lenne az eltiltás problémájának megoldása felé, nevezetesen a kísérletek ideiglenes beszüntetését javasoljuk megfelelő nemzetközi ellenőrzés létrehozásával, a nyugati hatalmak amellett törnek lándzsát, hogy ezt a kérdést tegyük függővé a háborús célokat szolgáló hasadóanyag — előállítása beszüntetésétől. Ma semmi akadálya sincs annak, hogy megegyezzünk a kísérleti atom- és hidrogénrobbantások megszüntetésében. A kérdés így áll: hajlandók-e a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Anglia, már most megegyezni a kísérletek két-három évre szóló felfüggesztésében? Választ várunk az albizottságban dolgozó minden delegátustól, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Anglia képviselőitől. Várják a választ a világ népei, amelyek a Békevilágtanács nemrég befejeződött Colombo! ülésszakán szenvedélyes hangú felhívásban szólították fel a kormányokat az atom- és hidrogénfegyverkísérletek haladéktalan beszüntetésére. A nemzetközi közvélemény minden olyan kísérletet, amely különböző feltételekkel akarja megnehezíteni e kérdés megoldását, úgy fog értékelni, hogy az illető kormányok nyilván nem óhajtanak együttműködni a leszerelés problémájának megoldásában és olyan gyakorlati lépések keresztülvitelében, amelyek véget vetnének a fegyverkezési hajszának és mindenekelőtt kizárnák a háború veszélyét. (MTI) Aláírták a német—magyar közvetlen mezőgazdasági tudományos együttműködésről széló megegyezést Csütörtökön délben a Magyar Tudományos Akadémián ünnepélyesen aláírták az egyfelől a Német Mező- gazdasági Tudományos Akadémia, másfelől a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztálya és a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgatósága között a közvetlen tudományos együttműködésről létrejött megegyezést. — Az a meggyőződésünk — mondotta az aláírás alkalmával Mannin- ger Rezső Kossuth-díj as akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztályának elnöke —, hogy ez a megegyezés nagy haszr- nára lesz mindkét ország mezőgazdaságának mind a tudományos kutatás, mind a gyakorlat, a termelés terén. (MTI) Képviselői fogadóóra Június hó 29-én, szombaton délelőtt 10 órakor Iván István ország- gyűlési képviselő Mogyoróska és Re- gőc községek dolgozói részére közös fogadónapot tart Mogyoróskán. MAKAI KÁROLY: ,FELNÉZETTAz anyja állt -«.ít az ágya mellett. . Egyetlenem * zokogott keservesen. ■= Anyám — suttogta Feri és a könnyei is megeredtek. Keskeny patakocskák csordogáltak lefelé mind a két arcán, le egészen a füléig. — Jobban leszel, drága fiam, egy-két nap múlva kijöhetsz. Visszavesznek a gyárba. Apád beszélt az igazgatóval, a titkár elvtárssal is... Mindent tudunk... Nem haragszunk ... Apád sem. Az dnyja megtörölgette zsebkendőjével az arcát. Közben csókolgatta, simogatta. Kezét, lábát tapogatta. Fejét ci- ■rógatta, Minden érintésénél megkérdezte: , t—? Fáj, kisfiam?... — Nem fáj semmi, anyám... Könnyei közül mosolygott rá az anyja. Visszamosoly- goit. Ebben a pillanatban egy meleg, üde hang röppent elő az ajtó felől: r— 'Vége a látogatásnak! <ér- Ö az! — kiáltott fel Feri. —• Mi az, kisfiam? =— rezzent össze az anya, rosszat sejtve.: — Semmi, édesanyám — nézett az ajtó felé Feri. Ekkor ért oda fehér ruhában, fehér főkötővel az ápolónő. Barátságos, csinos kerek arcából szinte világítottak a kék szemek. ■ Rakoncátlanul kandikáltak ki szőke fürtjei a főkötő alól. Egyenes, vékony orr. Mosolyogva érdeklődött: . sw Hogy van? ér* Jól, — sietett a válasszal a fiú. r— Vigyázzon a fiamra — mondta Dénesné szinte könyörögve, aztán a fiához fordult: — Neked meg hozok rendes ruhát. Az a csúnya ruha az oka mindennek. Apád azt mondta, darabokra hasogatja. Az vitt bele mindenbe. Hová is tettem az eszem, amikor ilyet vettem neked... Megcsókolta a gyerek szemét, homlokát és azzal elindult. Az ájtóból még visszanézett. Búcsút intett. FERI MAGÁRA MARADT. A többi beteg nem érdekelte. Kezdte boncolgatni az anyja szavait. Miféle ruhákról beszélt? Széthasogatja az apja? De hisz akkor már az anyja is az apja oldalán van. Ez pedig őneki nem sok jót jelent. — Én nem akarok másképp élni. így jó volt. Ügy jó. Mint eddig. Tánc... NŐ... Ital és bódult éjszakák... —1 Nem. Erről nem mond le.' Dehát akkor... Ha hazamegy, befogják. Lovat csinálnak belőle. Húzni kell és ütik... Milyen jó lett volna meghalni. Egy-két nap és megint ki kell '•menni az emberek közé, Szemébe nézni az apjának... Somindent. Kissnét is, azt a szép, fekete asszonyt. Ez volt az első nő az életében. Magas, erős R E G É N Y n°' lnkább férfias test. Jobb======= lábára alig észrevehetően, de biccent. Hogy tud ez a nő szeretni. Fölrémlett emlékezetében az első találkozás. Táncolt az építők klubjában egy szép, fiatal kislánnyal többször is. Együtt énekelték: — Nem adlak másnak ...A tánc végétért és a lány kérte, hadd mutassa be az anyjának. Aztán leült az asszony mellé. Üj tánc kezdődött. Odalépett a tejfelesszájú Jónás Laci, felkérte a lányt. Ö ottmaradt és szóbaelegyedett az asszonnyal. Az kedves volt hozzá, vicceket mesélt. Értette a módját, hogyan kell az ilyen sihede- rekkel beszélni, mint ez a fiú. Ügy szívta magához, mint mágnes a vasat. Ügy érezte a fiú, hogy tűzön ül. Valami lobogó máglyán. Felforrt a vére. Kissné, a tapasztalt lotyó, menten észrevette. Persze azt is, hogy a fiú még tiszta. Kezdett panaszkodni, hogy fáj a feje. Feri felajánlotta, hogy kikíséri a levegőre. Az asszony a karjára dőlt. összesimultak. Bekődorogtak a sötét, néptelen Sas utcába... Olt elő szőr azt hitte, hogy megfojtja ez az erős asszony. Ügy szorította magához, hogy a csontjai beleropogtak. Tépte, ha-> rapta az asszony, eszelősen, lélegzetét visszafojtva, fújva, lihegve... Másnapra meghívta magához. Azon az éjjelen nem aludt el. Hazament és lefeküdt. Hajnalodott már, de még akkor is sóhajtozott. Testén percenkint futott végig n forróság. Másnap nem evett. Nem hallott. Lázasan dolgozott. Várta az estét. Valamit mondott az anyjának, aztán máris elrohant hazulról. Először találkozott az élettel. Tele- szájjal akarta habzsolni... Akkor éjjel, akkor igen boldog volt. Az asszony persze hamarosan eltelt a fiúval és új fa-1 lat lilán nézett. Kifacsarta Ferit, mint a citromot, aztán elj dobta. Tudta már. hogy az asszony nemcsak az övé, hanem mindenkié. Mégsem haragudott rá. hálás volt neki, mert az kerített neki új barátnőket. Később a lánya is az övé lett. Aztán a többi is. Hetenként változtak a barátnői, mind abból az egy fajtából. Üjabb nők, újabb barátok. Egyiknél sem volt az első. Egyre több pénz kellett. Később már ru-> hát is olyat csináltatott, mint a többi. Testében, lelkéberii külsőre, belsőre ugyanolyan akart lenni, mint a környezete... És most vége mindennek. Felnyögött. — FÁJ? — kérdezte egy hang halkan. Dühösen nyitotta ki a szemét, mit háborgatják. Ott állt a fehérruhás, szőke ápolónő. Mosolygott. Mi a fenét mosolyog ez mindig... De megint az a különös illat, ami anyagira elüt a kórház undok, förtelmes szagától. — Megvan ■—4 mosolyodon el Feri. — Mezei virág. — Jól megnézte a lányt.. (Folytatjuk.) * / " I . ^ ha!... És a bíróság. Tárgyalás. Börtön... soha ... sqha.., Dehát akkor mi lesz? — El, el innen, — villant át most az agyán a gondolat, akárhová... De hová? Hirtelen, mint villám csapott bele — nyugatra. Petró már beszélt neki sokat az ottani életről. Tudja, hogyan kell a határon átmenni. Gazdag ember lesz. Csillogó, fényes bárok, nők. Nem piszkálják az embert. De a határon átjutni nem könnyű. Mindegy. Menni kell. Most már muszáj. Eddig csak hébe-hóba gondolt rá, de most nincs tovább ... Politikai menekültnek adja ki magát... Ügy elmerült tervezgetéseibe, hogy az ápolónő már vagy háromszor szólt oda neki hiába: — Nincs valamire szüksége? Feri ránézett. Tekintetük egy pillanatra összevillant. Nézte a lányt. Milyen tiszta, milyen szép. Azok, akikkel őneki van dolga, nem olyan üdék, mint ez itt. Ezen nincs festék. Azok csak akkor Piutatnak, ha kifestik magukat. Milyen tisztaság árad ebből a lányból. Olyan, mint a tavaszi rét szaga. — Fáradt? — Nem. Gondolkoztam. — Min? — Ügyse érdekli magát.., — Gondolja?... Az éjjel sok csacsiságot össze-vissza kiabált. Valahol idegenben járt. Nyugaton. Szeretne oda menni? Bátyám is elment. Sírva, összetörve jött vissza. NI CSAK. Mit tud ez a szelíd angyal? Bírál, agitál. Csak nem az a zsaru küldte ide agitálni?... Dacosan elfordította a fejét. Szép ez a lány. Olyan tiszta. De a nyelve, az mérges. Kristályos hangja mintha a húsát vágná.:. Feri lehúnyta a szemét, összeharapta a szájaszélét. Az ápolónő nesztelen léptekkel távozott el ágyától. Egész este tervezgetett, álmodozott a fiú. Otthon képzelte magát a családi házban. Szemével simogatta az ágyat, az asztalt. Gondolkozott azon is, hogyan is volna út visszafelé. Haza. A szüleihez. Aztán újra a fülében zsongott anyja szava: — Tudunk mindent... Akkor azt is tudják, hogy apjának egy pár cipőjét is eladta a napokban. Azt is tudják. Mindent. Hogy nézzen az apja szemébe? Olyan az élete, mint egy veszett kutyáé. Vissza nincs út. Késő. Előbb kellett volna. Itt kell hagyni
