Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-28 / 149. szám

Világ proletárjai egyesüljetek !

mmamaae

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA

XIII. évfolyam 149. szám

Ára 50 fillér

1957 június 28, péntek

V.

Határszemle Taktaharkányban

Események9 hírek a megyéből

Vigyázzunk minden szem gabonára

Miskolci jegyzetek

Gazdaságpolitikánk alapvető elve a termelőerők állandó fejlesztése

Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete

■ ■■■■■«••■■■•••••■■■••■■•■■a ............................................

___ _ ...........

M

a reggel az Országház kongresszusi termében megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája. Pontosan kilenc órakor elfoglalták helyüket az emelvényen a Központi Intézőbizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak és Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Münnich Ferenc elvtárs az intézőbizottság nevében felkérte Gáspár Sándor elvtársat, a SZOT főtitkárát, Haász Árpád elvtársat, a Közgazdasági Tudományegyetem tanárát, Kelemen Lajos elvtársat, a X. kerületi ib. elnökét, Kiss Károly elvtársat, a szegedi városi ib. elnökét, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ titkárát, Losonczi Pál elvtárs tsz.-elnököt, Major Tamás elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Manhercz Antal elvtársat, Komárom megyei bányászt, Mező Imréné elvtársnőt, a lágymányosi dohánygyár igazgatóját, Prieszol József elvtársat, a Borsod megyei ib. elnökét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét és Révész Géza elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Rimóczi Pálné elvtársnő termelőszövetkezeti tagot, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Tatár Kiss Lajos elvtársát, a Hajdú megyei tanács vb. elnökét, hogy foglaljanak helyet az elnökségben.

Ezután az elnöklő Münnich Ferenc elvtárs megnyitotta a pártértekezletet. Beszédében röviden vá~ zolta a konferencia célját, majd visszapillantást vetett a pártnak az ellenforradalmi zendülés fegyveres

leverése óta megtett nehéz útjára. Befejezésül kijelentette: Minden alapunk meg van, hogy bizalommal nézhessünk a jövőbe, s hogy az előttünk álló nehézségek lebecsülése nélkül, még határozottabban építhessük a pártot, szélesítsük annak tömegkapcsolatait, s a dolgozók élén, harcban és munkában építsük a szocializmust a marxizmus-lenihizmus győzelmes lobogója alatt.

Münnich elvtárs megnyitó szavai után Nyers Rezső elvtársat, a SZÖVOSZ elnökét a mandátumvizsgáló bizottság elnökévé, Lendvai Vilmos elvtársat, a Heves megyei tanács vb. elnökét,Ver es József elvtársat, a XX. kerületi ib. elnökét és Zárai Károly elvtársat, a Sopron városi ib. elnökét a bizottság tagjaivá választották. Ezután Jakab Sándor elvtársat, a Nógrád megyei ib. elnökét, Kállai Gyula elvtársat, a Központi Intézőbizottság tagját, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ titkárát, Marosán György elvtársat, a Központi Intézőbizottság tagját, Nemes Dezső elvtársat, a Nép- szabadság szerkesztőbizottságának vezetőjét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Szirmai István elvtársat, a Tájékoztatási Hivatal vezetőjét a szerkesztőbizottság tagjává választották.

Münnich elvtárs ezután szavazásra bocsátotta a pártkonferencia napirendjét, majd átadta a szót az első napirendi pont, a Központi Bizottság beszámolója előadójának, Kádár János elvtársnak. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük a három és fél órás beszámolót.

Kádár János elvtárs beszámolója

Kádár elviárs beszéde elején röviden áttekintette a párt hősi múltját, majd részletesebben értékelte az 1949—53. év közötti évek politikai vonalvezetését. Kiemelte az ebben az időszakban végzett munka nagy pozitívumait és megállapította, hogy már ekkor negatív jelenségek is mutatkoztak. Mind a vezető, mind az alsóbb szervek funkcionáriusainál felülkerekedett az a hamis illúzió, hogy mivel a hatalom minden eszköze a kezünkben van, a tömegek mindennapi megnyerése már nem olyan fontos. Ha ebben az időszakban épp úgy figyelemmel kísérték volna a dolgozók, különösen a munkások véleményét, mint 1945—48 között, akkor a hatalom meghódítása nem lett volna egyúttal a komoly hibák jelentkezésének kezdete.

1953 júniusában maga a Központi Vezetőség és nem Nagy Imre és csoportja tárta fel a párt gyakorlatában előforduló hibákat. Az akkori elemzés helyes volt és helyes volt a végrehajtás terve is. A végrehajtásba azonban hiba csúszott be. Az egyik hiba az volt, hogy Nagy Imre, noha arra teljesen alkalmatlan volt, rendkívül fontos szerepet kapott. Nagy Imre célja nem a párt és a népi hatalom tekintélyének helyreállítása és növelése, hanem annak gyengítése volt. A másik hiba az volt, hogy egyes elvtársak, élükön Rákosi elvtárssal, egyáltalán nem voltak képesek és nem tudtak a kellő időben és a szükséges mértékben szakítani régi hibáikkal és ez akadályozta a helyes elemzés alkalmazását;

Az említett hibák következtében az 1953 júniusa és 1956 júliusa között a párt politikájában jelentkezett szélsőséges kilengések bizonyos megrázkódtatásokat okoztak a közvéleményben és bár a párt tekintélyét és bizalmát megőrizve lehetett volna dolgozni, mert a párt feltárta a hibákat és kidolgozta a kijavítás módját, az újabb és újabb irányváltozások ezt megakadályozták. így 1956 tavaszán a párttagságban és az ország dolgozó népének nagy részében mély és jogos elkeseredés ólt, amelyet az ellenség — az itthoni osztályellensóg és a nemzetközi imperializmus — saját érdekében hasznosított és mesteri módon kihasznált ellenünk.

A Központi Vezetőség 1956 júliusában fontos és helyes határozatokat hozott, amelyek megteremtették a hibák kijavításának lehetőségét. A párttagok és a pártonkívüliek pozitívan fogadták a júliusi határozatot és támogatták annak végrehajtását. A Nagy Imre-féle revizionisták azonban, akik azt állították, hogy a hibák kijavítására törekszenek, nem támogatták a júliusi határozatot, hanem átmentek az ellenség táborába és segítették a fegyveres ellenforradalom kirobbantását. Az 1956 október 23 és november 4 közötti időszakot elemezne Kádár elvtórs rámutatott, hogy bár az imperialisták a Horthy-fasiszták, a jobboldali polgári pártok és a jobboldali szociáldemokraták együtt támadtak a pártra és velük együtt a népi hatalom ellen fordultak megzavart fejű fiatalok is, bizonyos számú megtévesztett dolgozóval együtt, ez az erő nem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésiben. Rámutatott Kádár elvtárs, hogy Nagy Imréék árulását csak az események menetében, lépásről-lépésre lehetett felismerni; Az ellenforradalmi események kezdetekor a párt Központi Vezetőségének volt harci programja, s ha a párt tartotta volna magát ehhez, az ellenforradalom nem okozhatott volna ilyen károkat. Ezzel a programmal Nagy Imre egyetértett, beleértve a szovjet csapatok segítségének igénybevételét is. Fokról-fokra kiderült azonban, hogy Nagy Imréék már előbb átmentek az ellenség táborába és amikor bekerültek a párt vezetésébe, ottani fellépésüket külső nyomás megszervezésével és igénybevételévéJ kierőszakolták

saját áruló platformjuk érvényesülését. Kádár elvtárs példákkal illusztrálta a Nagy Imre—Losonczy-csoport áruló módszereit, de hangsúlyozta, hogy Magyarországon október 23 és november 4 között is nagyobbak voltak a szocialista forradalom . erői a burzsoá ellenforradalom erőinél. Az ellenforradalom erői azonban szervezettek és aktívak voltak és be tudtak férkőzni a vezetésbe, a szocialista forradalom erőit viszont dezorgani- zálták a vezetésbe befurakodott árulók.

A november 4-én megalakult forradalmi munkás-paraszt kormány és az újjászerveződött MSZMP vezetősége — mely kirekesztette magából a Nagy Imre-féle árulókat — azt a célt tűzte ki, hogy fegyverrel leveri az ellenforradalmat, helyreállítja a népköztársaság alkotmányos rendjét, elhárítja a belügyeinfcbe való imperialista beavatkozást. Űjjá kellett szervezni a pártot is. A pártvezetés és a kormány a magyar nép szocializmushoz hű erőihez fordult és segítséget kért a Szovjetuniótól, a szocialista tábortól és a testvéri kommunista- és munkáspártoktól.

A jelenlegi helyzet a partban, a párt vezetésében egészséges

Kádár elvtárs leszögezte, hogy a párt és a kormány álláspontja az volt, hogy az ellenséggel nem alkuszunk, az árulókkal nem tárgyalunk és a tömegek minket fognak támogatni. Rámutatott arra is, mii''- nagy feladat volt november 4-e után összefogni az erőket, s mily nagy harcot kellett vívni a helyes irányvonalért, a különböző helytelen, sokszor jó elvtársaknál is jelentkező nézetek ellen.

Rámutatott Kádár elvtárs arra is, hogy a párt régi vezetésének egyes tagjai, akik úgy voltak ismeretesek, mint a dogmatikus és szektás hibák elkövetésének részesei, ma azért hiányoznak a vezetésből, mert a párt vezetésének az volt az álláspontja, hogy ne legyenek a mostani vezetésben olyan elvtársak, vagy csoportok, akiket, vagy amelyeket a régi hibák -terhelnek és ezért vezető posztra állításuk esetleg a szektarianizmus irányában húznák a pártot. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Kádár elvtárs —, hogy a jelenlegi helyzet a pártban, a párt vezetésében egészséges;

A Központi Bizottság politikai irányvonala — amelynek jóváhagyását a Központi Bizottság kéri — nagyon nehéz körülmények között a gyakorlatban született és annak helyességét, illetve gyengeségeit az eredményeken lehet lemérni; Az eltosítani kell, mert az ellenség erői jelentékeny részben még megvannak, az imperializmus még provokál, támad.

A párt egységes és aktív — mondotta Kádár elvtárs. De a megrázkódtatás a párt életében sem múlt el nyomtalanul, és a pártélet bizonyos elemi rendje, fegyelme még sok kívánnivalót hagy maga után. Elbizakodottság jelentkezik a pártban, s a szocialista forradalom ügyéhez hű tömegekben is. Jelenleg ez a legnagyobb veszély, mert az elbizakodottság magával hozza, hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére. Sokan elfeledkeznek a múlt hibáiról.

Megemlítette Kádár elvtárs, hogy olykor civakodás és vita is felbukkan az elvtársak soraiban. Figyelmeztetett mindarra, amit a párt és a nép az ellenforradalom napjaiban átélt és felhívta a figyelmet azokra a tanulságokra, amelyek a revizio- nizmusból, a megalkuvásból, az osztályárulásból adódnak, és azokra is, amelyek a szektás politikából, a tömegektől való elszakadásból erednek.

A proletárdiktatúra erősítésének feladatával kapcsolatban Kádár elvtárs kijelentette, hogy a munkás-paraszt állam erősítése első feladatunk, amely annak a fő elvnek érvényesítését kívánja meg, hogy hazánkban jog, szabadság és demokrácia legyen a dolgozó nép számára, de ne legyen szabadsága a nép ellenségeinek. Különösen fontos számunkra, hogy erősítsük a proletárdiktatúra legfőbb politikai^alapját, a munkásparaszt szövetséget.

Kádár elvtárs visszapillantást vetett a munkás-paraszt szövetség múltjára, s megállapította, hogy most kedvezőek a feltételek a munkás-paraszt szövetség erősítéséhez. A parasztság érzi és becsüli azokat a lépéseket, amelyeket a párt tett részben a hibák kijavítására, de még inkább az alapvető vívmányok védelmében.

Kádár elvtárs ezután arról szólt, hogy a népi hatalom megköyeteli az ellenforradalom erőivel szembeni

következetes harcot, amelynek igen fontos követelménye a munkásosztály, az egész nép ébersége. De, hogy, az ellenséget üthessük, le kell küz- denünk a párton belül e harc akadályait. Mert van ilyen akadály, meg vannak még a revizionista nézetek maradványai, s ebből fakadnak az ellenséggel való megalkuvás politikájának csökevényei.

Az osztályharcról szólva, Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy az osztályellenséget el kell nyomni és korlátozni kell, s a párt s a nép joggal teszi ezt, mert a kihívás a burzsoá reakció részéről és nem az ő részükről történt.

Kádár elvtárs figyelmeztetett arra, hogy az ítélkezésnek szigorúnak* de igazságosnak kell lennie. Be kell tartani a törvényesség mindkét oldalát: büntetni kell azt, aki a törvény ellen támad, de aki a törvényt betartja, azt a törvény védi. Semmiféle törvénytelen eszközt nem engedünk meg sem most, sem a jövőben. Ezután arról szólt, mennyire fontos* hogy a megtévesztetteket ne kezel-: jük ellenségként. Ezeket nem büntetni, hanem segíteni kell, ho£y visz-: szataláljanak a helyes útra.

A proletárdiktatúra erősítése meg-- követeli a tömegek megnyerését ■-* mondotta a továbbiakban Kádár elvd társ. Nagy ünnepeken, vagy a párt-« rendezvényeken ezren és ezren éltetik a pártot, a munkáshatalmat, ar szovjet—magyar barátságot. Ezeknek a tömegeknek ez a meggyőződé-* sük. De ha annakidején az ellenség elfelejtette, hogy vannak százezrek Magyarországon, akik ha passzíváid is, és nem láthatók, a szocialista for^ radalom mellett vannak — mi né kövessük el ugyanezt a hibát, s ami-' kor sok-sok ezer ember tüntet mel-: lettünk, ne gondoljuk mindjárt azt* hogy már nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek még az ellenség ideológiai és politikai befolyása alatt vannak.

Különösen hangsúlyozta Kádár elvtárs, mekkora veszélyt jelentett volna, ha a munkásosztályt sikerült volna kettészakítani a szociáldemo-: krata párt létrehozásával. Ha ez siá került volna, akkor ma nincs néphaJ talom Magyarországon.

Aki nem teljes tudásával dolgozik a tömegek meggyőzéséért és megnyeréséért, a legnagyobb kárt okozza a pártnak

lenforradalomnak nincs hatalma az országban, újjászerveztük állami szerveinket és fegyveres erőinket, megszerveztük a munkásőrséget. Alapjában véve helyreállítottuk népgazdaságunkat. Helyreálltak kultú- rális, közoktatási, tudományos és egyéb intézményeink is. Él a Magyar Népköztársaság, a munkások és a parasztok állama, a proletárdiktatúra állama, megedződött az ellenforradalom viharában, bizonyos vonatkozásokban most erősebb is és ha jól dolgozunk, még erősebb lesz. Újjászerveztük a pártot, a munkásosztály, a nép fő harci fegyverét. Van Kommunista Ifjúsági Szövetségünk, a magyar munkásosztály forradalmi pártja vezeti az osztályt, a népet, védi a népköztársaságot, irányítja a szocialista társadalom építésének munkáját.

Kádár elvtárs megállapította, hogy az elért eredményeket a párt következetes marxista-leninista irányvonalának, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának, valamint a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista támogatásának köszönhetjük.

Kádár elvtárs ezután a párt feladataival foglalkozott, rámutatott, hogy a szocialista forradalom ügye győzött, de ezt a győzelmet még bizA tömegek megnyeréséért folytatott harc első feltételét a pártban kell megteremteni azzal, hogy le- küzdjük és megsemmisítsük a tömegek megnyeréséért folytatott harc akadályát. Ez a párton belül ma is meglévő dogmatikus gondolkodás és szektás politika maradványa. Aki a tömegek iránt bizalmatlan, aki a tömegektől elszigeteli magát, aki nem teljes tudásával dolgozik a tömegek meggyőzéséért és megnyeréséért, a legnagyobb kárt okozza a pártnak és következésképpen a proletáriátus diktatúrá j ának. Proletárdiktatúra nem állhat fenn a tömegek támogatása nélkül.

Kiemelte Kádár elvtárs a tömeg- szervezeti munka megbecsülésének fontosságát, mivel e szervezetek megnyerése és csatlakoztatása nélkül a párt nem tudna harcolni. A pártnak van három és félszázezer tagja,, a szakszervezetnek egymillió kilemc- százezer tagja; a munkásosztály nagy többsége tehát tagja a szakszervezetnek, de nem tagja a pártnak. Hasonló a helyzet az ifjúság és a nők körében is. Ezért a kommunisták fontos feladata a tömegszerveze- tekben való munka.

A Hazafias Népfront fejlődésének nagyon kedvező feltételei vannak. Az ellenforradalmi támadás hatása alatt nemcsak kommunisták eszméltek fel, hanem pártonkívüli, sőt más pártban nevelkedett emberek is. November 4-e után megállapítottuk, hogy szükséges egy erős, széles Hazafias Népfront, a kormányzat egypárt rendszerének szerves kiegészítője-, igyekeznünk keH központilag és helyileg aktivizálni,

állandó feladatokba bevonná a Hazafias Népfrontot, s bevonni munkálják ba olyan embereket is, akik becsület tesen álltak a Magyar Népköztársa^ ság mellett.

Ezután Kádár elvtárs rátért arra* hogy a tömegek megnyerésének fel-* adata magában foglalja a gazdaságii és a kulturális kérdések helyes megi* oldását is. A dolgozók jelentékeny; részét elsősorban nem a politika kér-* dései érdeklik, s a pártról, a rencN szerről szóló véleményét nem a polH tikai kérdések alapján alakítja ki* hanem a gazdasági, vagy a kulturá-* iis eredményeken keresztül. A mi gazdaságpolitikánknak alapvető elve» a termelő erők állandó fejlesztése.

Ez feltétlenül szükséges nemcsald szocialista társadalmunk felépítésé-* hez, hanem ami ezzel szorosan összes függ, a dolgozók anyagi és kultúrá-* lis szükségleteinek a lehetőséghez kéá pest legjobb kielégítéséhez is. Az ipari termelés kérdésével kapcsolat-* ban Kádár elvtárs megállapította* hogy ezeket az országgyűlés tüzete-* sen megvitatta;

Az ipari termelés jelenleg 94—951 százaléka a tavalyinak, a termeié-* kenység még mindig öt százalékkal alacsonyabb, mint 1956-ban volt; A' munkabér reál értéke november 4-e után a múlthoz képest mintegy 15 százalékkal emelkedett; Az ezekből a számokból adódó feladatok világosak. Bonyolultabb kérdés a mezőgaz-« daság. A földet megművelték, azidőJ járás kedvező, a termés jónak ígér-4 kezik; Csökkent azonban a kenyér- gabona területe, növekedett a kuko-* rica és más takarmányvetésterületj Noha ez magábavéve nem nagy be*, nem lehet berendezkedni arra, hogy.

Folytatás az- 5. máaxonfc