Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-23 / 145. szám

I, Vasárnap, 1957 fúnius *3. esZAEMÄGTAROItSSAG 5 ARATÁS ELŐTT az abaújszántói Petőfi Termelőszövetkezetben ESŐCSEPPEK gyöngyöz nek a kövér kalászokon. Nehéz terhük a föld feléhajlitja karcsú szalmadere­kukat. Lógatják a fejüket.Újra élőbújik a nap. Suga­rai megcsiklandozzák a ka lászokat. Megborzongnak. Az esőcseppek az árnyékba, a földre szaladnak. A bú­zakalász ismét délcegen mutogatja magát. Mosoly gyű­lik a gazda szemében, -r~ a kiadós eső tovább hizlalja a zöld szemeket. Számítgatunk. Simon János elvtárs, az abaújszántói Petőfi Termelőszövetkezet' elnöke, meg az újságíró. Ta­valy búzából 8 mázsa volt a holdankénti átlag, az idén, szerény becslés szerint, 9 mázsa várható, de ha tovább kedvez az idő, 10—11-re is felmegy. 110 holdon van bú­zájuk. Az ősziárpa sem rossz. A tavalyi 12 mázsával szemben 16-ot várnak holdanként. Nehéz évek után A TERMELŐSZÖVETKEZET tagjai sokat várnak az idei terméstől. Évek óta hízott a reményük. Nehéz évek, sovány napok után bizakodnak. A szántói Petőfi egy-két évvel ezelőtt még a járás leggyengébb szövet­kezetei között volt. Ekkoriban — mint mondják — nem mindenkinek jutott szalonna a kenyérhez. Mostanáig a. járás három legjobb szövetkezete közé fejlődött a szántói tsz. Nézzük a történetét. 1949-ben alakult meg 25 tag­gal 250 holdon. Az alapító tagok valamennyien régi agrárproletárok voltak. A felszabadulás után jutottak földhöz. A következő években tovább növekedett a szövetkezet. 1952-ben már 540 holdon gazdálkodtak 94- en. Ennek ellenére még mindig alacsony a részesedés, csak 1,5 kg gabona jutott egy munkaegységre és 4,15 forint, azt is állami kölcsönből fizették. Jött 1953. — Nagy Imre program ja. 44-en maradtak bent. Akik bent­maradtak. szivvel-lélekkel a szövetkezés mellett voltak. Ezután kezdett erősödni a szövetkezet. Tavaly már 31,80 forint összérték jutott egy munkaegységre a ko­rábbi évek 11 forintjával szemben. Az ellenforradalom nyomán 14-en léptek ki. Egye­sek a közös vagyont is szét akarták hurcolni. Mégis együtt maradt. Miért? A tagság két csoportra szakadt és mindkét csoport maga akart osztozkodni a másik kárára. Az osztozkodáson támadt veszekedés védte meg a vagyont. Csak egyidőre. A bizonytalanságban a szövetkezet vezetői sem tudtak helyesen tájékozódni. A zárszámadás és a kötelezettségek teljesítése után szét­osztották a megmaradt vagyont. Üj kezdés JANUÁRBAN, amikor összehívták a közgyűlést, már nem került szóba a feloszlás, de a kettéválás igen. Ugyanis a szövetkezet birtoka részben a szántói határ­ban, részben pedig a cekeházi dűlőben van. A sok vita végül jól végződött — a szövetkezet együttmaradt és ma lelkesebben dolgoznak, mint bármikor. Ma már nem vitatkoznak a szétváláson. Kezdetben a mintaalapszabályon is vitatkoztak, de hamar rájöt­tek, hogy aszerint lehet legjobban dolgozni. Inkább a jövő foglalkoztatja őket. Dolgoznak. Egymás ellenében dolgoznak, hogy ősszel legyen mit fizetni a munkaegy­ségre. 48,50 forint összértéket terveztek, de a jelek sze­rint ennél több jut. A Petőfi Termelőszövetkezet további erősödésének az állatállomány fejlesztése az alapja. A jelenlegi állo­mány csak indulás. Különösen jól tejelő tehenekre van szükség és a juhászatot is érdemes növelni — igen jövedelmező —, hisz ott' van helyben az abaújszántói sajigyár. Szívesen átveszi a gomolyát. Simon elvtárs­nak igaza van, amikor azt mondja, hogy az állatállo­mány mennyiségi növelése helyett inkább minőségi ja­vításra törekszenek, mert a gyenge tejhozamú tehenek­re csak ráfizet a tsz. Aratás előtti gondok 180 HOLD ■ gépi aratásra szerződött* a tsz. a vil- mányi gépállomással. Azonban, őszintén szólva, nem bíznak a gépi aratásban, mert tavaly is gyengén 'dol­goztak. Sok volt a géptörés. A traktorosok a gyenge alkatrészellátást okolták. 150 hold learatására szerződ­tek, de csak 57 holdat arattak le. Ezzel a lehetőséggé az idén is számol a szövetkezet. A jelenlegi kasza-erő mellett időben be tudnak takarítani. Ez azonban nerr megoldás. A gépállomásnak is okulnia kell a tavalyi hibákból. Úgy kell learatni a vállalt területet, hogy tsz.-tagok lássák a gépi aratás előnyét, a kevesebb szemveszteséget. Az idei szép termés, a nagy szalma sokhelyütt kemény próbára teszi a gépierőt. Nehezebb lesz az aratás, mint tavaly. Egyre többhelyütt szókul az ősziárpa, a búza. Bó­logatnak a kalászfejek. — Ha a jövő héten is ilyen jo meleq lesz, június végére beérünk, kezdődhet az aratás y NAGY ZOLTÁh JCemiztüL-KASUL megyénkben A színjátszócsoport most fejezte be A falurossza betanulását. A szom­szédos községeikbe is ellátogatnak vele. A szent ist v ánbáksa i fi ata lok min­den támogatást megérdemelnek nemcsak az akarat van meg bennük cselekednek is. Mivel istenhátamö- götti község, az illetékesek elhanya goljáfk őket. A gyenge áruellátás miat a Hemádkércs és vidéke körzeti föld m ű vessző vetkezet ügyvezetőjét tér heli a felelősség. Van úgy, hogy 2— hétig se 'küldenek ide kenyeret, s ha hoznak is, kevés. Jobban kell sági teni ezt a községet, megérdemli. GULYÁS MIHÁLY BORSODI GYULA? BARÁTAIMHOZ Miért hallgatott el. a dal Hegy alja s a Hernád szelíd mezőségem, hol egykor Szkhárosi ostora cikázott és Szenczi szőtte büszke álmait? Ahol a bújó kurucok felkeltek s a bodrogparti sudár jegenyékhez igazították derekukat végre. Hol Orczy, Batsányi, Dayka és Gvadányi ébresztgették az öntudat csíráit s Kazinczy vívta nagy diadalát. Ahol Kossuthnak a nép és a tájék megacélozta férfi izmait, hogy egy nemzetnek vezére legyen! Nem Helikon az Avas szelid dtjmbja, nem vitt. Pegazus bársony nyerge az örökkévalóság szféráiba minket. Ide csak gyalog, botladozva néztünk, de a szebbért küzdők nagy láncolatába mi is csak tettünk tán egy láncszemet! Miért hallgat a dalnok hát e tájon, két kor küszöbén, hol — való igazság. — születhetnének óriás karok! Ideje volna szívet és időt közelebb hozni s atyai szóval kérdezni,' mi fáj, hol ég még a seb. Kiben mi rág még. mily nehezékek szorítják le a Vágyó szárnyakat. Miért némák a húrok itt, ahol gyár, föld. közösség, mind szólni kíván! Kinek segít, ha némaságban ülve tétlenné bénul a nyelv és a szív? Lendítse szóra harci kedvetek északi hazánk friss fuvallata, Melynek érlelő júniusában mi is a világ szebb részévé válunk! Fel szántóvetők! Rozsdás ekétek a kamrazugból dús humuszba vágyik. Fürdjetek meg a Létbe-hűs vizében. • hogy eloszlassa borús gondotok. Szántani, vetni, s féltve vigyázni nz új. vetésre, már ne késsetek* Mert régen várja már ez az ország, segítő kezünk puha kenyerét! «MiiiiMiuHuHimuiHiiiiiHimniniHiiiHiKiHiimmiiuiN SZEGEDI LÁSZLÓ: Ä csillagok alatt Csöndben állnak hegyek és dombok Vadlibák úsznak és csak néha Fáradtan úszik a vén Sajó. Nem mozdubiak se fák, se lombok. Éjjel van, s az éji csönd oly jó. A házakban lehúzott védőik Mögött úszik az álomhajó. Az éjjen megálltak á felhők, Mert egyre menni mirevaló. Olyan jó a csönd, és olyan szép A nyári éjjel, a néma táj. Olyan szép a messzi, furcsa kék Ilyenkor a beteg szív se fáj.. Váltanak szót: megint itt a nyár. Néha röppen fel kis rakéta Egy nyugtalan szentjánosbogár. ügy szeretem a csodás csöndet Mikor a szép csillagok alatt Éj, béke borítja a földet S lassan a dát is megszakad Felriaszt a bántó gondolat? Béke lesz, vagy gyilkos szörnyű láng Mi vár ránk a csillagok alatt? Mi lesz majd belőled szép világ? Vadlibák úsznak és csak néha Váltanak szót: elmúlik a nyár. A parton megszólal egy béka S felröppen egy félős kismadár. cseci,sessssBec O zázi ö Az záz harminc matuzs álem élettől egyebet nem kí­vánnak már, csak nyugal­mat, békességet. Valaha ők is tudtak dolgozni, szeretni, — élni. Erejük el­fogyott, vérükből kialudt a tűzS most pihennek és emlékeznek. Itt mindenkinek megvan a maga emléke. Idő is van rá bőven, hogy ki­keresgéljék az évtizedek lomtárából 1az öröm és bánat régi kellékeit, ma- [gukra öltsék és megifjodjanak né­hány órácskára. Többnyire szótlanul ,üldögélnek, csak olykor röppen el aj­kukról egy-egy sóhaj, amikor a gon­dolat a legfájóbb pontot érinti. De a ,világért sem panaszkodnának. , Kegyetlen az élet egyik-másik em- , berhez. Hosszú éveken át küszködik, otthont teremt és felneveli gyerme­keit abban a reményben, hogy öreg korára lesz helye, ahol megpihenhet és lesz, aki gondját viseli. S mire el­röppen felette az idő, rádöbben, hogy szülöttje hálátlan és nyűgnek tekinti őt. Szertefoszlott a remény, ami egy életen át táplálta... Talán ez a ke­serves tapasztalat tette konokká az agg szülők egész sorát, akik dacos önérzetből, saját elhatározásból szám­űzték magukat a családból: nekem ne mondja a gyermekem, hogy valaha iis a nyakán élősködtem! — Ilyenek iis vannak itt... Meg olyanok, mint i a Kulcsár házaspár, Jani bácsi és fe­lesége. Együttesen százhatvanhat éve- ) sek, régen megünnepelték már az i ezüstlakodalmat is, mindvégig a leg­nagyobb egyetértésben éltek — csak )a gyermekáldás kerülte el a házukat, i Nincs kire támaszkodjanak!.. p Hová is menekülnének ezek az p öreg apók és anyók, ha nem az állam, fa legnagyobb család védőszárnyai \álá!? Népi államunk nem löki félre \őket, hanem szociális otthonokat te- \remt számukra, a lehető legnagyobb \kényelmet és nyugalmat adja nekik, \ szeretettel gondoskodik róluk, nem \ fukarkodik a milliókkal, hogy szebbé \ tegye sorsukat életük alkonyán. Erre \ is, a tokaji szociális otthonra, évente másfélmilliót áldoz. Amire szükségük UVl Lo falevelek RÁTKA. Szőke a falu apraja, nagyja, szemük kéksége úgy virít szőke fürtjeik alatt, mint arányló búzatáblán a búzavirág. Két és- fél­évszázaddal ezelőtt, telepítette ide ükét Mária Terézia, a messzi Bajor­országból. Nemzetiségük német, nyelvük már nem német, s még nem is magyar. Vannak fogalmak, me­lyekre nem találnak német megfele­lőt, magyarral pótolják. A nyelvi el­különülés sajátos nyelvjárást hozott létre, elkorcsosult németséggel be­szélnek, a vérbeli német irodalmi nyelvtől olyigen eltérő, szinte érthe­tetlen. Idecsöppentek, igyekeztek el­zárkózni a magyaroktól, a faluba magyar nem nősülhetett be, s a rát- kai legények sem kopogtattak nősü- , Lési szándékkal magyar lány ajtaján. Egymás között házasodtak. j Ez volt a helyzet egészen a felsza­badulásig. A megváltozott nemzeti­ségi politika itt is éreztette jótékony hatását. A határok lassan elmosód­nak a magyarok és a németajkúak között. ( A kültúrház építése lassan befeje­ződik. A színpadon felhangzó tiszta magyar beszéd meggyorsítja majd Rátka magyarosodási folyamatát. . TÁLLYA. »A kultúra pang« —| kapjuk a* távirati rövidségű választ.) Miért? Nincs kültúrház. A mozihelyi-1 eég rossz állapotban van. A MOKÉP < nem törődik vele, pedig így is ko-< moly nyereséget vág zsebre. A tály-i lyaiak kulturális érdeklődése szintéi határtalan. i A történelmi nevezetességű helyi nagyúri nevektől hangos. Leáldozott i a napjuk, s már a reményét is el-i vesztették annak, hogy megaranyoz-1 zák a kopott címerek hétágú korona-' ját. Szirma-Besenyői Szirmay László' több évszázadra vezeti vissza család-1 fáját. Már IV. Béla király névtelen jegyzője, Anonymus is megemléke-1 zeit a nagyhírű Szirmay aktról; Ár­pád apánkkal együtt jöttek be. Az­előtt a régi jó világban nagyságos úrnak titulálták, s foglalkozását »in­gyenélő-« jelzővel illették napszámo­sai. Most foglalkozása: festőművész. — Rávitt a nyomorúság. Azelőtt csak a magam szórakoztatására fes- tegettem — mondja az egykori nagy- úr lehangoltságával. Festményei megütik a mértéket. Á tárlatra is vihetne őket, de nincs hozzá pénze. Olcsón dolgozik — egy ikép 300 forint. — Már nincs sok időm hátra ■— mondja. — Ilyen olcsón nem dolgo­zik senki. A kép hasznos dolog, a la­kás dísze. Használják ki olcsóságo­mat, akik szeretik a szépet. A feste- getés tartja bennem a lelket... SZENTISTVÁNBAKSA. Az em­bernek örül a szíve ilyen dolgok hal­latára. Ez a sárbaragadt. hemád- menti kisközség példát mutathat egy vidéki városkának is pezsgő, kultu­gondnoknőnek abban a reményben, hogy ebédnél dupla porciót kapj Természetesen ez azonban csak tréfa, mert a virág t szerétéiből adjai a porciót meg mindenkinek a gyom*• rához méretezik. Egyébként egészsé­gi okokból mássza meg minden nap a Kopaszt —, csak ő nem akarja be-> vallani. Hivalkodik. »Majd én meg­mutatom a fiataloknak!...« Hogy kik a fiatalok, azt nem mondja, csak szavaiból lehet érezni, kikre gondol. Valószínűleg a triumvirátusra, a há« rom elválaszthatatlan barátra: Krisz- tek, Darányi és Sztélieh bácsira, akik együttesen körülbelül kétszáz eszten­dősek — Varga bácsi pedig egyedül majdnem■ a fele. Így hát joggal tör- ténik olykor a kifakadás: »Hej, ezek a mai f iatalok..már hegyet sem tudnak mászni!« Az otthonlakók közkedvelt és leg« nagyobb becsben álló embere Takács Józsi bácsi. Talán azért, mert nyolc* vanöt esztendeje ellenére is ő a leg* frissebb szellemű. És mindenre pon­tosan visszaemlékezik. Hallgatőlago-. san amolyan kis parancsnokféle ő, aki ha azt mondja valamire, hogy; igy jó —, akkor az úgy jó. Még Ricu bácsi is hallgat rá, pedig ő felettébb önérzetes ember. Egyik nap olyan, mint a másik4 Hétről-hétre ugyanaz. Még a reggel lenti ébredés is. Az apókák nyújtóz­nak egyet: hát, nem mondom, eU kelne egy féldeci. És olykor el is kel Még napközben is. Az anyókák meg összedugják ősz kis fejecskéjüket: tudod-e. lelkem, mit álmodtam az éjjel? Fejüket rázzák, pedig isme- rős már az álom-história, — hónapok óta ugyanaz: a fiatalságuk. Az öreg­ség napjairól soha nem álmodnak* Minek? Álmodni csak a• múltról♦ vagy a jövőről érdemes. A múlt nem jön vissza többé, a jövő pedig? *; * b>en az élet. A természet O* korlátlanul törvény ke zik* És igazságosan: a l. vél le# hullik, de nyomában mindig új fakad,' m CSALA LASZ&& iMftt \»/✓/w \ i \ I W/í 11 ISI is bájosabb és megkapóbb példája az egyszerű szeretetnek, mint Mátyás bácsi és Rózsi néni ártatlan »légy- ott-jai.« Shakespeare Rómeójának és Júliájának kapcsolata lehetett tiszta és fennkölt, de a Mátyás bácsi és Rózsi néni vonzalma több ennél: ér­dektelen szeretet, önzetlen boldogítás naiv, gyermeki módon. A mi két öre­günknél sem hiányzik a »széptevés«, a »bók«. És a csalafintaság... Mert Mátyás bácsi meglesi ám, mikor te­lepszik le Rózsi néni a kerti kispa- dón, s ha meglátja, fiatalosan kihúz­za magát, uccu neki! egyenest hozzá. És ilyenkor a széptevés annyiból áll, hogy aggódva érdeklődik egészsége felől, a bök meg nem egyéb, mint­hogy Mátyás bácsi néhány szelet tor­tát ad »hölgyének«, amit összekupor- gatott filléreiből vásárolt a cukrász­dában. Ennyi az egész ... Drága két kis Őr égi Az'egyik nyolcvankét éves, a másik eggyel kevesebb. /Műt számít a kői-! — veri a ^/jfjméllét csontos öklével Varga János bácsi. Persze, nem Mátyás bácsiékra érti ezt, hiszen eb­ben a kis fészekben nem divat már a suttogás és pletyka: ő a maga korára utal, a 84 évére. Mit számít a kor — egészséges vagyok, mint a makk! —» ezzel szokott kérkedni. Pedig — talán van annak már egy évtizede is — az orvosok nem sok jóval biz­tatták. Agyvérzése volt, egyik olda­lát szél ütötte. Aztán, amikor beke­rült az otthonba, a szeszélyes termé­szet — vagy inkább a gondtalanság és jó ellátás — helyreállította egész­ségét. Azóta minden nap — van úgy, hogy kétszer is — megmássza a Ko- ■ pasz-hegyet (»soha nem lihegek job­ban, mini egy húszesztendös fiatal- i ember« = dicsekszik) virágot szed a van, mindent megkapnak: bőséges élelmet, fehér huzatos ágyakat, fürdő­szobát, ruhát, lábbelit. Százharminc matuzsálem . Nagy család. De az éjjeliszekrényekről nem hiányzik a kis családi kép sem, a legkedvesebb: az apa, anya a karon- ülő csecsemővel, vagy a hat gyermek­kel, amint körülállják a szeretet jel­képét, a karácsonyfát. S/T\£ hová lett a szeretet?.*. ( Jß Elmúlt az idővel együtt... A fehérhajú, jóságos Kati nénit hosszú évek óta egyszer sem látogatták meg gyermekei! Neki már reménye sincs. Közönyös min­dennel és mindenkivel szemben. Még a halál gondolata sem zökkenti ki egykedvűségéből. Amikor meg­tudta, hogy Filcsák bácsi észrevétle­nül és örökre elbóbiskolt széké­ben — azt is csupán egy sóhajjal vet­te tudomásul: ő már elment..s Szilágyi néninek még mindig köny- nyebb a sorsa, mint Kati néninek. —r Nem látja ugyan gyermekeit, mert vak, de legalább minden héter. érzi, csókolhatja őket, meg az unokákat, hol az egyiket, hol a másikat. Neki megadatott annyi öröm, hogy napon­ta és óránként körültapogatja botjá­val az udvart vagy a kapualjat, s ha embert érez a közelében, cérna-hang­ján izgatottan kérdi: nem jöttek még ...? Másfajta emberek is éldegélnek itt. Akik belefáradtak már az örökös re­ménykedésbe, az évek hosszú során kialakítottak egy bensőséges szelle­met. Mert öregek bár, de a lelkűk nem üres, tudnak még érezni. Ked­veskednek, szívességet tesznek. Szí­vük szeretetének maradékát, e‘rumos­ra. vagy közvetlen környezetük »kivá­lasztottjaira« pazarolják. Talán nincs rális életével. Van színjátszócsoport­ja, tánccsoportja, úttörő furulyazene­kara, s hogy lépést tartsanak a mó­déin tánokultúrával, a napokban dzsessz zenekart alakították. Nincs kultúrházuk. Az iskolában próbáz- nak, rendezvényeik is itt zajlanak le. Sajnos, villanyuk sincs, pedig a szomszéd községben. Felsődobszán villamoserőmű dolgozik. A villany a legfontosabb kelléke a kulturális vérkeringésnek. A rádiót, a filmet is beállítja a népnevelés szolgálatába. A község lakói komoly áldozatra is képesek lennének a villanyért. Száz­ezer forintos költségmegtérítéssel já­rulnának hozzá, hogy falujukban is felgyűljön a villany.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents