Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-23 / 145. szám
4 északmaotarorszag Vasárnap. 195? -fúním 2S fi II VONATVEZETO A SŰRŰ KÖDBEN elvesztette Csillogását a fény, egybeolvadtak a színek. A szemnek fájó, áthatolhatatlan szürke tömeggé vált minden. A vonatot is elnyelték az árnyak. Az erőlködő mozdony minden kerék-forgása kétségbeesett kísérlet volt a továbbhaladásra. Soha ilyen ködöt! A Szerencs—miskolci vonalon láthatatlan füstkarikák lovagolták meg a tej színű rémet. Személyvonat közlekedett súlyos terhével a Tiszai pályaudvar felé. Lassú, fáradt pöfögés jelezte, hogy a mozdony vastüdeje lihegve dolgozik és állomásról-állo- másra sértetlenül szállítja utasait. Micsoda munka! A mozdonyvezető, a fűtő és a vonatvézető a kísérteties semmibe tekintett. Sehol egy villanásnyi fény, amely jelezné a szabad, vagy a tilos utat. — Szörnyű volt — emlékszik visz- sza Kiss Pál vonatvezető. — Másnap már mindenki tudta rólunk, hogy karamboloztunk a Tiszai pályaudvaron. Személyvonatunk a sűrű ködben zárt vágányra »lépett«. A kár — egy étkezőkocsi és egy gép. Az utasoknak semmi bajuk nem történt. Magam is csupán csak hasraestem. Ez volt az első karambol az életében. Ez sem az ő hibájából. Pedig már 30 éve dolgozik a vasútnál, 20 éve mint vonatvezető. Bizony nagy idő. Ha összeszámolnánk a kilométereket, olyan horribilis számokat kapnánk, hogy még kimondani is nehéz lenne. Most azt szeretném megtudni tőle, hogy tulajdonképpen miből is áll munkája. Nem szégyellem bevallani, hogy én eddig csak a mozdony- vezetőt ismertem. Nem is gondoltam arra, hogy minden szerelvényen külön van egy ember, aki őrködik testi épségünk., biztonságunk felett. A mindennap nehéz és komoly feladatok elé állítja a vonatvezetőket. Havonta átlag 3800 kilométert »utaznak«. Kiss Pál a múlt hónapban is 5000 kilométeren át vigyázta az utat, őrizte az embereket, az ország vagyonát. Egy-egy szolgálatban 475 kilométert utazik megszakítás nélkül. Körülbelül háromnaponként jár haza. De már megszokta. Meg szereti is ezt a munkát. Szereti a kerekek monoton zakatolását, a mozdonyok játékos füttyét és főleg a munkatársait, akikkel már 6—8 éve együtt dolgozik. Büszke is arra, hogy vonatvezető lehet. Mint egy. szegény család hetedik gyermeke. Korán megtanulta, hogy tudás nélkül nehéz érvényesülni; A négy polgárit is csak a felszabadulás után fejezhette be a dolgozók iskolájában. De előtte már szívósan készült, gyors egymásutánban rakta le a szakvizsgákat. HÁROMSZOROS sztahanovista. Mit is jelent ez a cím az ő szakmájában? Válaszol: A felülvizsgálás a havi értékelések alapján történik. Megvizsgálják a menetrend betartását, a pontos vo- nattartózkodási időt, megnézik, menynyire sikeres az áru- és személyszállítás, összegezik a megtett kilométereket és még sok más egyéb. Körülbelül ezen az alapon jutalmazzák őket mkiden tizennyolcadik hónapban. Eddig háromszor nyerte el a sztahanovista címet és még 7 éve van hátra a nyugdíjig. — Figyelem! Figyelem! A Torna- nádaska felé közlekedő személyvonat 15 perc múlva indul. A vonat minden állomáson megáll! Kérjük az utazóközönséget... AZ ÁLLOMÁS ezer zajában elvész a bemondónő hangja. A tarka nyüzsgésben kéklenek a vasutas egyenruhák. Fagylaltmajszoló gyerekek ugrálnak a vonatlépcsőkön. Kinyílik a váróterem ajtaja és kiözönlik a »kultúrált« utazóközönség. Ember legyen a talpán, aki megtalálja a tömegben a saját testrészeit. Mint rajzáskor a méhek, az utasok »átdolgozzák«, át- küzdik magukat a sokaságon, görcsösen akasztják kezüket a feljárók fogantyújába. Lassan megtelnek a vagonok. Kiss Pálnak is akad dolga bőven. -Megadja a.szükséges irányi-, tást a mozdonyvezetőnek, a négy jegykezelőnek, s ha ezt írásban is megkapta, aláíratja velük. Pedig a felelősség egyedül az övé, ő felel minden anyagi és erkölcsi balesetért. Most már valóban pár perc marad a vonatindulásig. Néhány szóban még elmeséli, milyen volt régen és mit jelent most bejutni a vasúthoz. — Most beszéltük meg az elvtársakkal, hogy majd előadásokat tartunk erről a témáról. Nem élég a szakma tökéletes elsajátítása, látni kell azt a kézzelfogható különbséget, amit ők már csak elbeszélésekből ismernek. Mennyit reszkettek éhbérért hidegben, hóban a 30-as években. Hatvan órán át utaztunk Hatvanig. Fűtés nem volt, majd megfagytunk. Ráadásul a ruhánk is rosszminőségű volt, A fizetés is kevés volt, egyre szűkebbre kellett húzni a nadrágszíjat. De nem szóltunk, mert elvesztettük volna a biztos állásunkat, a nyugdíjas állást. Elhelyezkedni pedig igen nehéz volt akkor. — Most önállóan dolgozom. A vonat indulása előtt egy órával jelentkezem a szolgálattevőnél, s mikor megtudom, hogy melyik szerelvény az enyém, mit szállítok, mennyi a fapados és párnás ülőhelyek száma, mindezt ellenőrzőm. Felírom a tengelyszámot, bruttót, megszámolom az utasokat az indulás előtt. Mindebben természetes ' segítenek a jegyvizsgálók is, de ha tévedés van a dologban, akkor én vagyok a ludas. így aztán legjobb, ha mindent magam ellenőrzők. — Figyelem! Figyelem!..-; A zaj már a tetőpontra hágott, nem lehet megérteni a mikrofon erőlködő, recsegő hangját. Csák sejtem, hogy a mi vonatunk áll közvetlen indulás előtt. Közben megmozdulnak a kerekek, leugrani is alig van idő. A VONAT MEGY, egyre távolodik, majd vidámat füttyentve fürgén beiramodik a híd alá, s eltűnik a mesz- szeségben. (— U — N — R) Kö z ö s akarattal Gondoktól, bajoktól nem mentes az újonnan alakult hejőbábai Uj Élet Tsz tagsága, de a lelkesedéstől sem. És ez legyőz minden akadályt, Nemrégiben mintegy ezer mázsa lucerna és here takarmányt raktak kazalba gondos gazda módjára. Ezt már a téli etetésre szánták. A kapás növények is szépen fejlődnek. Elvégezték a széna kaszálását és a többi takarmányok összegyűjtését is. Mindez a közös munkának, közös akaratnak és a megértésnek köszönhető. Az új tsz vezetősége bensőséges viszonyban van a község dolgozó parasztságával, s ha. valamire szüksége van a fiatal csoportnak, szívesen sietnek segítségükre. A takarmányok behordásánái és kazalba való rakásánál például 15—20 egyénileg dolgozó segített a tsz tagságnak, hogy megmentsék a drága értéket egy esetleges elemi kártól. Meg is mentették. Többen jártak kapálni és ebben a munkában a gépállomás dolgozói is külön resztvettek a gépi munka elvégzésén kívül. Ez régen nem történt meg, most pedig azért van így, mert az egyénileg dolgozó parasztok is egyre nagyobb vonzalommal, érdeklődéssel vannak a tsz iránt, szívesen segítenek, s mennek megismerni a tsz életét, A tsz beilleszkedik az egész faluközösségbe, a nagy családba, s ezért van az, hogy mindenki magáénak érzi gondjaikat bajaikat, együtt örül sikereiknek. (Csapó István levele nyomán) NAPOKAT,^ ŐttOKRE tMÜÚUTE? HETEKET ft MISKOLCI WÍHÍÍMN (/'J)ő-italácLcL Erről is híres Sárospatak Megyénk egyik országoshírű és legszebb községe Sárospatak, ahol az idegenforgalom aránylag van olyan nagy, mint bármelyik más városban, de közrend szempontjából felháborítóan elhanyagolt. Sok példa van arra, hogy nemcsak a helyi lakosság, hanem az idegenek is jogos megjegyzéseket tesznek és megállapítják, hogy Sárospatak szép és kellemes hely volna, ha az emberek életét nem keserítené el az a mérhetetlen fegyelmezetlenség, ami itt uralkodik és szem- melláthatóan nincs, aki törődne annak megjavításával. A .legkirívóbb példa: 16-án, vasárnap délután a gyönyörű iskolapark sétálókkal, gyerekkocsikkal és kisgyerekekkel zsúfolt fasoros útján eszeveszett száguldással rohant fel és alá az IR 093 forgalmi rendszámú motorkerékpár két utasával együtt. Senkinek még csak eszébe sem jutott elzavarni a »bátor« motorosokat. Inkább szívták a felvert port, míg a gyerekes mamák kétségbeesetten rángatták magukhoz gyerekeiket. (Nem ártana, ha e körül a motor körül a rendőrség közlekedésrendészeti osztálya is kissé felverné a port.) így azután nem csoda, ha ugyanebben a parkban van a száguldozó kerékpárosok el- dorádója is, míg a kapun egy szerény és kopott kis tábla hirdeti, hogy a »parkban kerékpárral, vagy más járművel közlekedni tilos«. Kerékpárról lévén szó, meg kell említeni, hogy Sárospatakon a kerékpárút azonos a járdával. Az, hogy itt a járdán, a gyalogosok között kerékpárok futnak, olyan természetes, hogy szinte már az a csodálatos, ha valaki az úttestet használja erre a célra. Mindezekért a közönség sem marad adós. Az úttest ugyanekkor játszótér. Többször látható, hogy apró gyerekek azzal versenyeznek, melyikük mer közelebb menni a haladó gépkocsihoz. Nagy a nevetés, amikor egy-egy teherautó csikorogva megáll és kitekint belőle egy halálravált arcú ember. Itt felteszünk egy jogos kérdést: mit csinálnak a szülök a lelkiismeretükkel akkor, amikor gyermekeiket az utcán hagyják csatangolni? Vagy ők maguk küldik őket oda játszani? Szinte lehetetlen! A köztisztaságra és a parkokra aránylag elég nagy gondot fordítanak. Dehát akkor miért engedik meg, hogy a disznók gazdátlanul kóboroljanak az utcákon, kitúrják a parkírozott részeket és a fák tövénél a földet, bemennek a nyitvaha- gyott kapukon, kitúrják a virágoskerteket. Valaki egyszer szót mert emelni emiatt, viszont a sertés tulajdonosa méltatlankodva utasította vissza a panaszt azzal, hogy Patakon emiatt még soha senkit nem figyelmeztettek, neki is joga van a disznóját ott legeltetni," ahol éppé» akarja. A magánudvarok egyéb szempontból sincsenek valami nagy biztonságban. Munkátlan cigányrajok csatangolnak a községben és világos nappal képesek bemenni egy- egy udvarba, ahol a férfiak távol vannak. Egy-két asszony jnit sem tud tenni tizenöt-húsz főből álló csapat ellen, amely nyugodt lélekkel tanyázik az idegen kertben* mintha egyenesen a hatóság kérte volna őket erre. Hogy mit csinálnak? Arról jobb nem beszélni. Env- hén szólva, gyűjtögetnek. Fekésházy Géza Sárospatak; Sokoldalú zenészek Vendégem volt. Messze Pécs városából való. Amikor már minden, a mi városunkban található széppel és jóval eldicsekedtem neki. egy este elvittem a szabadtéri moziba, utána a népkerti vendéglő kerthelyiségébe. Langyos nyári este volt. Virágillat a levegőben. Táncoló párok. Előzékeny kiszolgálás, üdítő, friss sör. Minden oly szép volt, amikor váratlan dolog tör lent. Egy lövést kaptam. Meglőttek! Eltaláltak a halántékomon! Mi volt az? Cseresznyemag. A dobos lőtt összeszorított ujjaival zene közben a zongoristára és engem talált el. Bosszankodni kezdtem. A zenészek ismert slágert, játszottak. A harmonikas játékától a szakszofonos két ütemmel lemaradt, a zongorista ezen derült és ő is két ütemmel késve játszotta ugyanazt a dallamot. Fülsiketítő hangzavar keletkezett. A zenekar tagjai nevettek. A táncolok ijedten néztek feléjük. Teljes a macskazene. A zenekar tagjai sokoldalúak. Játék közben esznek, isznak, cigarettáznak, cseresznyemaggal lövöldöznek, a találatok elől ügyesen elhajlanak. A zongorista egy kézzel játszik, másik kezével a muníció után kotorászik egy cseresznyés papírzacskóban; Időnként célozva lő a dobos felé. A dobos se rest viszonozni a tüzet; Röpködnek a nyálas magvak. A fiuk ügyesen kitérnek a találatok elől, de a vendégeknek nem minden esetben sikerül ez. Most a vendégemet is eltalálták. Fejét csóválja'. Én,' a miskolci vendéglátó házigazda, szégyellem magam. Mulat a zenekar, a közönség bosszankodik. Minden vendég fizet a zenéért, s elvárja, hogy pénzéért élvezze annak szépségét, A zenészeket a jó zenéért fizetik, ne rontsák el azt szándékosan. Mulatságuk ne menjen a zene rovására. Vagy talán mindent ők se csinálhatnak? Kováts B. Ernő egy miskolci házigazda? Képviselői beszámoló Gáesi Miklós országgyűlési kép« viselő beszámolót tart 1957 júniu* 24-én, hétfőn délután 5 órakor a SZOT nagytermében (Kossuth utca 11). melyre szeretettel meghívja a város választópolgárait. ]k/lint karcsú nők, öle- lik hosszú, örökzöld karjaikra az évtizedes sudár fenyőfák a pihenés csendes ottho- --------L_____ n át, a diósgyőri kohá- szók éjszakai szanatóriumát. ,.. Most a madarak adnak délutáni koncertet. Pajkos játékot, bújócskát játszanak a tűlevelű-fák ágai között. A természet lenyűgöző tavaszutói hangversenye ez. A rigó a legjobb prímás, gyönyörű, üveghangú kis hegedűjén játszik — s a bölcs harkály az öreg jegenye odvas ágát használja dobnak. Andalító ez az altatódal. Csupán egy óra hosszáig tart, mert utána vége a csendes órának. Az éjszakai szanatórium, becenéven pihenő, megélénkül. 56 lány és asz- szony vidám csevegése, csacsogása köszöni a madarak szórakoztató muzsikáját. Délután 5 óra. Az építő- és piktorművészek remek alkotása, az ezernyi színben pompázó falak kedves női kacagást visszhangoznak. Mint feneketlen hordóból a bor, folyik a tréfa, a dal, a jókedv. A búskomorságot messze száműzték inneu. Egy héttel ezelőtt kopogtattak be ide a diósgyőri üzemek fürgekezű asszonyai. Egy hónapra búcsút mondtak a családnak, a gondnak, az aggódásnak, a törődésnek. Most velük törődnek, rájuk gondol mindenki itt az üdülőben, vigyáznak álmukra, egészségükre. Kertész Pista bácsi, az. üdülő idős, de mindig fiatal, vidám és kedves gondnoka örökké a pihenő dolgozók körül van. Talán éjszakája sincs. Reggel, amikor a kakas elsfőt kukorékol, már talpon van. Ott van a konyhában, készíti a maga kis térképét. Kinek mit adjanak reggelire, tejet, kávét, teát. Mert vigyázni kell mintíenkinek az igényére. Vannak, okik a betegség miatt nem fogyaszthatják a kávét, ezért tehát teát kapnak. És reggel 5 órdko-r, amikor a tapolcai ébresztőkévé felsüvit a külön autóbusz dudája, Kertész bácsi jvyolc óra hosz- szára búcsút int a lányainak, asszonyainak. Mun* &ába mennek. Qöhb mint ottken... Benn a gyárban az öntőformázó gépek, a hengersori darukormányok, a vegyészeti lombikok mellett serényen folyik a munka. Dolgoznak az asszonyok, a lányok. Egy-egy új téglát tesznek a holnap, a jövő megdönthetetlen várába. Tíz órakor ismét eszükbe jut a szanatórium, kibontják az elemózsiás papírkát, s a finom kolbász, a vaj újra emlékükbe idézi a konyhaművészet remekét, az éjszakai szanatórium főztjét. Alig várják már a kétórai műszakváltást. Az Ikarusz ott várja őket a kapuban, s a férjek, vagy a vőlegények egy-egy kézszoritással, vagy búcsúcsókkal bocsátják pihenőre az asszonyokat, leányokat. Ismét pihenni térnek. A z ajtóban várja őket Klára nővér, Kraj** nyik és Pencz doktor. Mi a panasz kedveském? Nem rakoncátlankodott a vérnyomás? Jöjjön be majd az ebédutáni rendelésre, újból megvizsgáljuk, s ha kell, valami jó gyógyszert írunk. Sok szép egyenruha van a világon, de mégis a legszebb a szanatóriumé. Az egyforma pizsamákban, búzavirágkék pongyolákban olyanok a szanatórium lakói, mintha testvérek lennének. Testvérek ők. A fiatalabbak segítenek az idősebbeknek, s az idősebbek a csaknem lányaiknak. Jóbarátságban élnek. Az ebédnél is meglátszik ez. Szinte versengnek az udvariasságban. Tessék anyuka, Trénke néni szedjen először ... Az ebéd? Bőséges és ízletes minden. De nini, ott az egyik asztalnál egy magas, barna lány rakoncátlankodik. Finnyás — mondják a többiek. — Áh. dehogyis! Biztos nem ízlik neki, — mondják kedvesen a felszolaálók. s a mézédes szavak édesebbé teszik az ételt, a kis válogatós mindent elfogyaszt. Az ebédlőből csak ff* üres tányért, s a tálat lehet elvinni. Ilyen jelszó járja itt Nem maradhat ki senki a verseng* Persze, most az egy-t szer nem munkaverseny-, ről, hanem hízást ver-( senyről van szó. Minden-, agg. kinek mindent meg kell\ enni, amit elébetesznek,< merthát a kilátásba helyezett malomkő-nagyságú i torta csakis azé lehet, aki eléri a kellő hizási áí~' lagot. Ismét a pihenőkhöz értünk, várjuk meg csendórát, pihentessük gondolatainkat. De hamar nyílnak a szobák ajtajai, ismét megkezdődik i a szanatórium vidám. élete. Itt előkerül a sakk,\ ott pedig a dominó. Amott a sarokban az a lányi bizonyára a staffirungját készíti, falvédőt hí-1 mez. Ma estére meglepetésre számítanak. Ma< „jön ki” először a mozi. Merthát innen, az éjszakai szanatóriumból senki nem mehet ki, itt a pihenés a fontos. Egy vígjátékot vetítenek majd,' méghozzá ingyen. Utána vacsora. Kukkantsunk be a konyhába. Rakott kelkáposzta lesz. Sok' bússal, kevés káposztával, úgy. ahogy ezt mindenki szereti. Gyomorrontása senkinek nem lesz,' mert vacsora után még egy kis séta következik.1 C éta a parkban, az éjszakai szanatórium, gyönyörű rózsaligetében. Ezernyi illat, , százféle dal. Mily kedves, szín és harmónia. Az\ öreg fenyők között táncdal hangzik, csárdást járnak a lányok. Búcsúznak a naptól, új erőt gyűj-i fenek holnapra. Leáldoz a nap. Vörös sugaraival még forróbb színűre festi a vörös zászlót, amely ott leng a gyönyörű villa tetején. Talán a vörös zászlónak, vagy azok zászlóvivőjének köszönhető, hogy az éjszakai, szanatórium újra működik. Mert veszély-. ben volt. Durva emberek, akik ellenségei a pi kenésnek, az üdülésnek, ki akarták fosztani az, üdülőt októberben, de nem. engedték a szanatórium, dolgozói. Megálljt kiáltottak, a holnapra' gondoltak, mert holnap is pihenést kell nyújtani1 a munka csatájában megfáradt kohászoknak és< kohásznőknek. PÁSZTORT ALAJOSÉ A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat (Műszaki Bizományi V.) műszaki becslést végez 1957 június 25-én Sátoraljaújhelyen, Bajza utca 26. szám alatt lévő MÉH Vállalat helyiségében. Címeket kéri előre leadni. KERTMOZI műsora; 23, vasárnap: AU 3 AB A Francia film. 24, 25, 26: a kertmozi nem játszik, Élőadások kezdése este fél 10 órakor, pénztár este 1 órától.
