Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-20 / 142. szám

Csütörtök. »57. jűrthis 20. Segítsék pártszervezeteink a munkás- és egészségvédelmet az üzemekben és bányákban A dolgozókról való szerető gondos kodás lenini tanításában a kővetke­zőket olvashatjuk: „A szocializmus­ban a munka feltételeit egészségeseb­bé tenni, a munkások millióit meg­védeni a füsttől, portól, piszoktól, technika fejlődése teszi lehetővé, — és «az meggyorsítja a piszkos, utálatos műhelyeknek tiszta, világos, ember­hez méltó laboratóriumokká való alakítását.” A munkásvédelem és egészségvé­delem eme lenini programjának szel­lemében születtek meg azok a ren­delkezések és törvények hazánkban is, amelyek hivatottak szocializmust építő társadalmunk legfőbb értékét, a dolgozó embert, megvédeni a mun­kaártalmaktól, a balesetektől. Az említett rendelkezések és intézkedé­sek következtében ma már, — a még meglévő hiányosságok dacára is, — össze sem lehet hasonlítani a jelenle gi munkakörülményeket a felszaba­dulás előtti mühelyviszonyokkal. Er­ről gyakran megfeledkeznek régi dol­gozóink is és még kevésbé tudják ér­tékelni azt a fiatalok, akik nem is­merték a régi tőkés munkaviszonyo­kat. Természetesen az elért eredmények nem jelentik, mintha most már nyu­godtan ülhetnénk babérjainkon Messze vagyunk még a lenini célki­tűzések beteljesedésétől és sokat kell még dolgoznunk, hogy azokat meg­közelíthessük. Sok még a tennivaló a meg évő rendelkezések maradékta­lan végrehajtásában. Mint szocialista építésünk más te­rületén is, természetesen az irányí­tó és ellenőrző tevékenységet a párt­nak kell végeznie az egészségvédelem terén is. Igen fontos felhívni párt- szervezeteink figyelmét erre, külö­nösen napjainkban, amikor a párt­szervezési és az ellenforradalom okozta gazdasági nehézségek leküz­désének feladatai alkalmat adnak ar­ra, hogy elfeledkezzenek egyes helye­ken az egészségvédelemről, a mun­kásvédelemről. Annál kevésbé volna ez helyes, mert az egészségvédelem nemcsak cél, még hozzá igen fontos cél, de egyben eszköz is, elengedhetetlen eszköze a céltudatos termelő munká­nak. Termelés és munkásvédelem el­választhatatlan két oldala a szocia­lista gazdaságnak és bármelyiknek elhanyagolása akadályozza egészsé­ges fejlődésünkgt. Amennyire ez így igaz, annyira igaz az is, hogy bizony nincs benne ezideig még a mi gaz­dasági és műszaki vezetőink vérében, ha előrehaladás történt is ebben- a vonatkozásban. Márpedig a gazdasági és műszaki vezetés segítsége nélkül és dolgozó tömegeink aktív támoga­tása nélkül, a műhelyeknek ember­hez méltó laboratóriumokká való át­alakítása nem valósulhat meg. A spontenaitás idegen a marxiz­mus tanításaitól. Pártunk aktív tevé­kenysége és a legjobbaknak, a kom­munistáknak mozgósítása szükséges ahhoz, hogy hathatósabban halad­hassunk előre az egészségvédelem­ben és munkásvédelemben. Az üzemi rend és tisztaság megte­remtése, a munkás-szállások egészsé­ges körülményeinek kialakítása, az étkezdék tisztasága, a bölcsődék és napközik rendje, a beteg és rokkant dolgozók megfelelő munkabeosztása, a terhes nők és fiatalok fokozott vé­delme, a baleseti veszélyek elhárítá­sa, a fürdők és öltözők tisztántartása, mind-mind munkásvédelmi és egész­ségvédelmi feladatok. Bizonyos, hogy azokat maradéktalanul ellátni az in­tézményes szerv, mint az üzemorvosi rendelő és munkavédelmi iroda egy­magában képtelen. Kétségtelen, hogy dolgozóink legjobbjainak, a kommu­nistáknak vezetésével a tömegek ak tív támogatása feltétlenül nagyobb eredményekhez fog vezetni. Komoly segítséget nyújthatnak ezen túlmenően pártszervezeteink a munka- és egészségvédelem területén a bürokratikus akadályok elhárítá­sában is, amikor gazdasági és műsza­ki vezetőink gyakran a rendeletek betűjéhez ragaszkodnak és nem a rendelet szellemét és célkitűzéseit követik. De segíteni tudnak pártszervezeteink abban is, hogy a munkavédelemben a dolgozók részéről jelentkező kíván­ságok és népgazdaságunk adott lehe­tőségei között a helyes arányt meg­mutassák, összeegyeztetve az egyéni érdeket a közérdekkel, hogy ezzel út­ját állják a túlzó követeléseknek. A pártszervezetnek kell megmozgatni a szakszervezeteket is az ott dolgozó kommunisták útján, hogy a társada­lombiztosítási, munkásvédelmi és munkásellátási szervei hatékonyab­ban segítsék az orvosok munkáját, különösen abban az irányban, hogy ellenőrizzék, vajon a közegészség- ügyi és egészségügyi rendelkezése­ket végrehajtják-e a vállalatok, üze­mek és műhelyek vezetői. Az egészségvédelmi és munkavé­delmi feladatokat természetesen az üzem élete szabja meg. Ott és akkor kell segíteni,, ahol hiányosság van. Éppen ezért a pártbizottságok által megadott általános irányelvek betar­tása mellett, az egyes alapszervek­nek maguknak kell meghatározniok és napirendre tüzniök a legsürgősebb tennivalókat. Ezen a nyáron a legfontosabb fel­adat pld. a tisztaság, a jó ivóvíz, szellőzés, mert mindenekelőtt a fer­tőző betegségek ellen kell harcol­nunk. Természetes az is, hogy nagy üzemekben még a nyáron kell napi rendre tűzni a téli fűtés biztosításá­nak ügyét is, az ajtók, ablakok rend- behozatalát, stb., mert másként idő­ben felkészülni a télre és a szüksé­ges munkálatokat elvégezni nem le hét. A pártbizottságoknak a feladata viszont ellenőrizni ezt a tevékenysé­get és ha szükséges, gyakorlati segít­séget nyújtani az alapszerveknek munkához. Ez a leghatékonyabban abban jut kifejezésre, hogy a hivatá­sos intézmények vezetőinek (üzem­orvosi rendelő, munkavédelmi szer­vek) beszámoltatása alapján tájéko­zódva a legdöntőbb hiányosságokról megszabja az irányelveket az alao- szervek munkájához és megvizsgálja az alapszervek eme tevékenységét gyakorlatban. Másrészt a gazdasági és műszaki-vezetőkkel való foglalko­zás során a termelési kérdések tár­gyalásával egyidejűleg a munkásvé­delem kérdésével is foglalkozik, hogy érvényt szerezzen a termelés és a munkásvédelem egységének. Alig van még egy olyan munka- terület, amely gyorsabban elősegít­hetné a dolgozók és vezetők között a mégjobb, elvtársias viszony megteremtését és ezen keresztül a a párt és tömegek között kapcsolat elmélyítését, mint éppen a helyesen alkalmazott, szervezett munkás- és egészségvédelem. Ennek a kapcsolat­nak az elmélyítése pedig egész szo­cialista előrehaladásunk legfőbb elő­feltétele. 5>R. KRAJNIK MÓR üzemi főorvos; Tizenkét év után került elő a háború& bűnő« A »Journal d’Orient« című lap athéni tudósítója jelentette, hogy a görög fővárosban letartóztattak egy Max Mertem nevű német állampol­gárt, aki a második világháború alatt hitleristáktól megszállt Görögor­szágban Szalont ki katonai parancs­noka volt. Max Mertem a háborús bűnösök listáján szerepelt, mert ka­tonai parancsnoki minőségben bűn­részes 68« görög és zsidó kivégzésé­ben és sok rablásban. Max Mertem a háború után Nyu­gat-Berliniben ügyvédesikedetl. Most egy perrel kapcsolatban kellett Gö­rögországiba utaznia, hogy ügyfelét képviselje. Úgy látszik, azt hitte, hbgy ma már nyugodtan elutazhat egykori gyilkosságainak színhelyére... Csalódott. A görög népnek jó az emlékezőtehetsége. így lett az ügy­védből háborús bűnös vádlott. Harminckét kiló« harcsái fogott egy miskolci horgász A halászati tilalom feloldásával naponként százszámra keresik fel az Északrrvagyarországi Horgász- egyesület tagjai a több mint 13 ezer katasztrális holdat kitevő vízterüle­tüket. Az utóbbi napokban több jó fogásról adtak hírt a miskolci hor­gászok. Különösen szerencse kísér­te a Hernádiban horgászokat. Így Hutter István és Kopcsik Balázs — mindketten miskolciak — 16. illet­ve 18 kilogrammos harcsát fogtak. A legszerencsésebb horgásznak Gyöngyöst Sándor miskolci hegesz­tő bizonyult: Kérésnél a Hermádban 32 kilós harcsa akadt horgára. A százhatvan centiméter hosszúságú halat Kalidai Ferenc horgásztársá­val csak félórás küzdelem után tudta a partra húzná. Horoggal ilyen fogás ritkaságszámba megy — s még a csempéi lyel halászok­nak is becsületére válnék — mond­ják a miskolci horgászok. ŐRJÁRATON az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt né m. \/| int ismeretes, országos viszonylatban az ózdi szén medence a i m amely legdrágábban termeli a szenet. Erre van több elfogad ható magyarázat! (ereszke-múvelés folyik, nehéz a geológiai viszony stb, de hogy az elmúlt hónapok önköltsége nem alakult kedvezően, tehetne róla mind a műszaki, mind a fizikai dolgozók. De nézzük a számokat, i 1956 novemberében az ózdi széntröszt 696 forintért termelte ki szén tonnáit. Ez az összeg decemberben háromszorosára ugrott, 2080 f.j rint volt az ózdi tröszt önköltsége. (Ekkor fizették ki a nagy sztrájkpéi: zeket). Januárban már nem volt sztrájk, de mégis nagyon magas a szc, önköltsége, — 464 forint. Februárban 410, márciusban 384. áprilisba 364 forintért termelték ki az ózdi szén tonnáit. (Az év végére 306 forrni ra csökkentik.) Hogy miért ilyen magas az ózdi szén önköltsége? Érmek több ok van. Elsősorban az, hogy ezekben a hónapokban nagyon sok volt a po! műszak. Januárban például 10 400 pótműszak volt, amit áprilisban, ns gyón helyesen. 6100-ra leszorítottak. Nem megengedhető ez a nagymérvi pótműszak-felhasználás, mert mint ismeretes, ezekért a műszakoké^ jóval több bért kell kifizetni, ez pedig erősen növeli a szén ki terme! éj költségét. Az ózdi bányáknál hozzájárul a magas önköltséghez az is, hogy m mindig igen sok törvénytelen bért kifizetnek. Az utóbbi időben ez a területen komoly javulás tapasztalható. A műszaki vezetők még töb bányában nem követelik meg a jó munkát — lazák a munkaátvétclet Nagyon helyes a tröszt vezetőinek az a vállalása, hogy július 1-ig rer det teremtenek ezen a területen. A z önköltség növeléséhez nagyban hozzájárult az a tény is, hog ^ az elmúlt hónapokban megnövekedett az ózdi tröszt bánya: ban a bányafa-felhasználás. 1956. III. negyedévében 0,411 köbméter ve gon volt a fajlagos fafogyasztás, amely 1957. I. negyedévében 0,574 köl: méter/vagonra emelkedett. A meg nem engedhető magas fafogvaszu elsősorban az eluralkodott falopásokból adódik. A somsályi fatelepre például az arlói cigányok kocsiszámra lopják a fát. így nem csoda, h a somsályi bányaüzemnél 40 százalékkal emelkedett a fajlagos fair! használás ezév I. negyedévében a tavalyi III. negyedévi átlaghoz viszd nyitva. A fafogyasztást nagyban növeli az is, hogy a bányászok nem igd nyelnek időben megfelelő méretű bányafákat, s ha kisebb méretű bá nyafára van szükségük, eldarabolják a nagyobb méretű bányafát. Mé mindig nagyon sok az ózdi tröszt bányáiban az elfekvő faanyag, an lyet még nagyszerűen fel lehetne használni. Nagyon helyes a somt bányászok azon elhatározása, hogy tisztasági hónapot tartanak, á bányájukat és összeszednek minden elfekvő anyagot, köztük az fel nem használt bányafát. . Megnöveli az ózdi szén költséget a magas áramfogyasztás ts. í tröszt műszaki vezetői úgy határoztak, hogy a bányabeit szivattyúzás és a bányabeli szállítást megfelelő átszervezéssel igyekeznek megoldani hogy az áramfogyasztást egyenletessé tegyék, ezáltal csökkentsék a: áram alapdíját. Helyes a tröszt vezetőinek az áramfogyasztás csökken tése érdekében az az elképzelésük is, hogy a nem megfelelő teijesitmé nyű motorokat kicserélik megfelelő teljesítményűekre. A z ózdvidéki széntröszt vezetői látják, hogy a szén önköltség n az elmúlt hónapokban nem valami kedvezően alakult, s ezér egyöntetűen elhatározták, mindent elkövetnek, hogy a teljesítménye! fokozása mellett minél előbb arról adhassanak hírt: az önköltségesek kentés területén is becsülettel helytálltak. Ehhez a harcukhoz kívánuní sok sikert, jószerencsét! Holnapi lapszámunkban az ózdi szénmedence JehetSségerra, tervekről és az elgondolásokról adunk hírt FODOR LÁSZBiO — .. .. .SSmVm ■ 1000 .ÖREGDIÁK* TALÁLKOZÓJA a sárospataki tanítóképző százéves fennállásának jubileumán 100 esztendeje vált külön a sáros­pataki egyházi református kollé­giumtól az ország első tanítóképző­je, s kezdte meg működését, mint önálló tanintézet. Azóta többezer diák hagyta el az Iskola falait. A centennáris évfordulóm, június 24., és 25-én kétnapos ünnepségen ál­doznak a tanítóképző végzett nö­vendékei a ritka jubileumnak. A jubileumi ünnepségre meghív­ták a tanítóképző még életben lévő f JjjjJMS-trrs!trT-r-e-T-T99Jt-TI»»»»»»»»»»»»»»»m0»933399093000333093M3333333M330M3333300M30M3MM33000003033tX‘-MM% AZ UDVARON harsány vezény- tzavak pattognak: — Láb-hoz! VálLra! Fogadás jobb­ról tiszte-legj! S amíg odakünn rekkenő hőségben ■folyik a rajkiképzés, ifjú rendőrök­kel beszélgetünk a parancsnok szo­bájában. Valamennyien önkéntesek. Többen már a tűzkeresztségen is át­estek, a véres napok idején. Nézem az egyiket, nézem a mási­kat. Egyformák. Határozottak, fe­szes tartásunk. Akár az a fiatal rend­őr, amelyik díszőrségben áll o diós­győri dolgozók által nemrégiben ado­mányozott csapatzászló előtt. De mégis ez a sudártermetű vonzza leg­inkább a tekintetemet. Bemutatko­zik. Akaratom ellenére is hasonlósá­got keresek közte, s a másik között. Aztán rádöbbenek az összefüggésre: nem a külső, hanem a vér!... Az a lázadó ősi vér, amely nem tűri az igát s amely évszázadok során örök­lődött apáról fiúra. És persze a név... Tiborc! Talán szépapjának a szép­apja volt ? Ki tudja .. i Kérdem tőle, Tiborc Bélától, miért jelentkezett a rendőrkarhatalomhoz. — Mert élni akarok — feleli egy­szerűen. Aztán, látva csodálkozáso­mat, röviden, de megrázóan mondja: — Sorkatona voltam. És kommunista. Mindkettő ok volt az elveszejtésre... Elfogtak. Börtönbe csuktak, akasztó­fára ítéltek. Megszöktem. Hazamen­tem apámhoz Tiszakarádra. De nem volt maradásom... Mikor megtud­tam, hogy apámat is kötélre szánták és hogy vissza akarják venni a hat holdat, amit negyvenötben kaptunk — döntöttem. A párt és a kormány hívó szavára jelentkeztem Miskol­con, Apámért, bányász testvéreimért, A REND ÉS KÖZBIZTONSÁG ŐREI 3b a földünkért — önmagomért Élni akartam — élnünk kell! így mondja. S a homlokán dagadó erekből látom, hogy szive heveseb­ben pumpálja a felkorbácsolt vérét. És a többiek miért ragadtak fegy­vert? Tiborc kommunista volt. Eme­zek nem. Még ma sincs párttagsági könyvük. Fiatalok, egyiknek-másik- nak a huzat is levinné serkenő sza- kállát. öntudat? Részben. Hiszen a marxizmusból is talán mindössze annyit tudnak — érzik —•, hogy a párt és a munkásság valahogy egy — nem egész pontosan, de valahogy Így van. Talán a tudat keveredett a proletárösztönnel, amely frigyből megszületett a szent elhatározás: megyünk, rólunk van szó! És el­jöttek. Önként. Senki nem küldte őket, csak hívta — és ők megértet­ték a hívó szóbar rejlő delejes von­zalmat, mint a gyermek esdeklő any­ja segélytkérő szavát. Letették a szerszámot s eljöttek, hogy megta­nulják a hazavédelem mesterségét, a legszebb és legszentebb szakmát... Szemügyre veszem valamennyit: Katona Sándor vasbetonszerelőt, Fo­dor István géplakatost, File József traktorost, Tóth Barna földművest és a bányász Szűcs Albertet, az új­donsült házasembert. SZAVAIKBAN semmi túlzás. Kü­lönböző helyről jöttek, más és más okkal indokolják jövetelüket, de az értelem egy: a proletár haza meg­védéséért! És nem elsősorban a fize­tésért — mint sokan vádolják őket —, hiszen mindenik megkeresné azt a pénzt a saját szakmájában is. Sótl — Én azért jelentkeztem — mond­ja Szűcs Albert —, mert apám, aki 19-ben vöröskatona volt, elmesélte, milyen gálád volt az akkori ellen­forradalom. Most még kutyább lett volna.., Ami apjának akkoron nem sikerült, neki igen: gátat vetett a nemzet tra­gédiája elé! A parancsnok, K. tiszt pedig így nyilatkozik: — A magyar ember megtanulta ti­zenkét év alatt, mi az emberi méltó­ság. És ezt, pont ezt gyalázták meg legelőször az ellenforradalmárok, l.e- köpdöstek és akasztófára hurcoltak bennünket. Mert tiltakoztunk — a magunk módja és lehetősége szerint — a gyalázkodás ellen. Én is a bör­tönben ixfltam sok társammal együtt. Elítélt bűnözőkkel, rabokkal őriztet­tek bennünket a megyei börtönben. Azoknak volt becsületük! Nekünk, akik nem öltünk, nem raboltunk, nekünk halált szántak. Hát bűn az, ha valaki marxistának vallja magát? Bűn az, aki igazán a nép szolgála­tába áll? Ki tudja, azaz tudjuk, mi sors várt ránk — folytatja —. Sze­rencsére idejében megnyílott a fogda ajtaja: november 6-ára virradó éj­szakán megjelent egy szovjet száza­dos, harcosat kíséretében, keblére ölelt bennünket és fegyvert adott a kezünkbe: nesztek, elvtársak, jobban vigyázzatok rá!.,, Azóta hónapok teltek el. Rend van és nyugalom. Ismét ragyognak a vö­rös csillagok, füstölnek a gyárkémé­nyek. traktor zúg a határban, élünk, vigadunk és dolgozunk ,,, Ki hitte volna, hogy ilyen gyorsan rend lesz! És ezért őket az elsők között illeti a hála... őket, a nép egyszerű fiait, akik valamennyiünkért vállalták a kockázatot. Pedig nem volt könnyű dolguk! Nem bizony. így vélekedik erről a parancsnok. — A RENDÖRKARHATALMON belül is folyt az osztályharc. Ellen- forradalmárok és elitéit, de kiszaba­dult bűnözök férkőztek közénk. Na­gyon nehéz volt kikeresni a konkolyt a búza közül. De kikerestük! És ma erősek, egységesek vagyunk. Persze, javarésze még hátra van: szolgálat közben kiképezni a rendőreinket — nem könnyű dolog. De meg lesz ez is!... Példákat sorakoztassunk fel? Tes­sék: az ellenforradalom leverése után halomszámra gyűjtötték össze — még ma is akad néhány! — a leg­különfélébb fegyvereket, melyek a mi kezünkben életet, az ellenfél ke­zében pusztulást jelentenek: puskát, géppisztolyt, pisztolyt és kézigráná­tokat. És nagyon sok esetben lefülel­ték az ellen forradalmár okát, bűnöző­ket, mielőtt még tevékenykedni tud­tak volna. Az meg közismert, hogy — már nem is tudom az időpontot — Sátoraljaújhely környékén félmillió forint értékű fát szereztek vissza a fatolr>ajoktól a jogos tulajdonosnak: a magyar államnak. Szóval nyugalom és rend lett az­óta. Ma máf nem tehet büntetlenül bűnözni. Ezért őket övezi a dicsőség és a közmegbecsülés. Igen, a közmegbecsülés! Mert af ellenforradalom leverése utáni hóna­pokban még rágalmazták őket, ».Mis­kolc utcáin motorra szerelt golyó­szóróval cirkálnak a rendőrök! »Géppisztolyos rendőrökkel ■ költ gépkocsik szirénáznak végig városon, ijesztgetve a népet, rizálnak Kádár rendőrei!~ Nos, ta-k, elég bőven, akik igy vélek De mások a nyugalmat látták a káló rendőrökben. A nép, az nép! És ma nemhogy megvetnék, segítik őket. A megyei rendőrka hatalom parancsnokságához feljelentés érkezik becsületes dolgo­zóktól, jelezvén a rosszat, a néptö idegent, a népnek káros dolgokat. £í nem titokban! Nyíltan, teljes névalá­írással/ Mert érzik, hogy ha rendel akarunk ebben az országban, össze kell tartani. Féltik ’inmagukat, félti* gyermekeiket, akik fegyvert fogt/.ih a kezükbe.,, I És igy van ez rendjén*»! Nagyot is jó ez igy!.,, A KAPU BEJÁRATÁNÁL em­léktábla. Itt halt hősi halált decem­ber 10-én a diósgyőri munkás, Opreni dek Sándor őrnagy. Ö kihullt a sor bál, de újak és újak léptek helyébe Szelleme itt él ma a laktanya fala között, int, figyelmeztet: jól szorítsá­tok a fegyvert, elvtársak! Jó kezekben van a fegyver? Erős izmos kezekben. Bár más és ma: anya szülte ezeket a fiatat rendörfí két — testvérekként élnek. Proletá­rok! Szemükben elszántság, szívük­ben nincs félelem. ____ Nyugodj békével, mártír, h# c sületes emberek léptek öröködbe! CSALA LÁfSZIt egykori diákjait, kik közül mintegj ezren jelentették be részvéteüBcet Június 24-én az egyes évfolyamod hallgatói tartanak találkozót, májé június 25-én kerül sor a nagysza­bású emlékünnepélyre; Az ünne­pély során veszi fel a Sárospatak tanítóképző a nagy morva nevelő1 Camméndus Ámen János nevét, aki korábban mint tanár működött Sá­rospatakom } Íz év végére 306 forintra csökkentik a szén önköltségét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents