Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-20 / 142. szám

4

CSZAKMAOYAltOltSZAa

Csütörtök. 1051. «níu* *r.

HOZZÁSZÓLÁS

cÁ.uuu^at cw- kczjtk

cot kerestük meg különös tekintettel az önköltségre. Sertéseink ma 4 százalékos hizlalási ponton vannak és ha számításaink nem csalnak — márpedig számolni tudunk — akkor az »üzleten« termelőszövetkezetünk tisztán 85 ezer forintot keres. Itt figyelembe kell venni, hogy a hizlalás ideje összesen csak hat hónap. Tervünk, hogy a saját takarmányalap megteremtése után 25—30 darab selejt szarvasmarhát vásárolunk fel hizlalásra, ami lehetőségeink mellett szintén hat hónap alatt darabonként 1000 —1200 forint tiszta jövedelmet hozhat. Szeretnénk ezentúl a községünkben lévő jelenleg hasznosítatlan téglagyártó üzemet beindítani, ahol az építkezéshez szükséges téglát legyártjuk, ugyanakkor 10—15 tag foglalkoztatása’ mellett havonta 35—40.000 forint tiszta jövedelmet biztosíthatnánk.

Ilyen termelési tevékenységet folytatunk, illetve akarunk folytatni, amit bizonyos körök spekulatívnak Ítélnek. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy a mezőgazdálkodás két főágát az állattenyésztést és a növény- termesztést a termelőszövetkezeti gazdálkodás alapjának, ugyanakkor ezek belterjessé és jövedelmezővé tétele érdekében a fent leírt tevékenységet szükségesnek tartjuk és szeretnénk, ha ezért nem vádolnának bennünket spekulációval.

/ Jsszel megfelelő egyedekből " szarvasmarhatenyészetet állítunk be a lehetőség szerint saját erőből. A növénytermesztésben a szerződéses termesztési lehetőségek kihasználását tervezzük (aprómagtermesz- tés, szerződéses zöldségtermesztés, stb.) Ennél a jövedelmező termeléshez szükséges feltételek — elsősorban ami a szervestrágyát illeti, — biztosítottak. Mintlen kilátásunk meg van tehát arra, hogy — a melléküzemek segítségével — belterjesen gazdálkodó, rentábilis nagyüzemmé váljunk.

VAJKÓ ISTVÁN

tiszaluci Tisza Tsz. elnöke.

lIAátyus elvtársnak a megyei ta- lu nács szövetkezeti osztályvezetőjének, valamint Szemes elvtársnak az Északmagyarországban megjeleni cikke adta a tollat kezembe. Má- tyus elvtárs cikke a tsz-ek minta- alapszabály szerinti gazdálkodásáról szól és hivatkozik termelőszövetkezetünk, a tiszaluci Tisza Termelőszövetkezet példájára is.

Termelőszövetkezetünk tagsága a megalakulásnál úgy döntött, hogy a munkaegységgel való számolást elveti és a jövedelmet a munkában eltöltött napok alapján osztja szét. Magam nem voltam termelőszövetkezeti gyakorlati szakember, de sejtettem, hogy ez a módszer sántít és nehézségek lesznek a jövedelem igazságos elosztásánál, az egyes munkák differenciálódása miatt. Már az első napokban a gyakorlati munkáknál érezték a tagok az egyes munkák közötti különbséget. Hamarosan felvetődött a munka értékszerinti mérésének a követelése. Tagjaink rájöttek, hogy az igazságos jövedelemelosztás érdekében a munkát mérni kell s ennek legjobban bevált módja, a munkaegység szerint való elszámolás. Termelőszövetkezetünk az 1957-ben kiadott új munkaegységkönyv szerint értékeli most már a munkákat és annak javasolt normáit szükség szerint, a körülményektől függően változtatja a helyi viszonyoknak megfelelően. Meggyőződésem az — s ebben a termelőszövetkezet tagsága is osztozik velem —, hogy a munkaegység szerint való munkamérés a mi esetünkben is be fog válni és megnyugtató lesz a jövedelemelosztás minden tag részére.

Ami Szemes elvtársnak a sárospataki Kossuth Tsz-el kapcsolatos cikkét illeti, teljes mértékben egyetértek vele, különösen azzal a részével, ami a helyi adottságok kihasználásával foglalkozik. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy véleményem szerint is a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek elsősorban a mezőTalálkozóra készül a mezőcsáti járás ifjúsága

Szerte a járásiban készülnek a fiatalok a járási ifjúsági találkozóra, amely június 23-án lesz Mezí- csáton. '

Az ellenforradalom óta a járás fiataljai a szervezetek megalakításával, az ifjúsági élet megindításával voltak elfoglalva. A járásban már csak egy községben nincs az ifjúságnak szervezete.

Most a szervezetekben a munka az ifjúsági találkozó felé fordul. A találkozó lesz a legfontosabb esemény a járás ifjúságának életében. Egésznapos gaz. g program várja a fiatalokat. Az előkészítő bizottság gondoskodik, hogy a fiatalok jól érezzék maguka.

Délelőtt tíz órakor 1e6Z a találkozó ünnepélyes megnyitása, majd ezt követően járási kultúrcsoportok kulturális bemutatója, a megyei Szabadságharcos Szövetség rendezésében kutyabemutató, a DVTK repülöklob rendezésében ejtőernyős ugrás, maid fogaton bemutató, sporlműsor, este pedig a kultúrotthon- ban mintabálon szórakozhatnak a

fiatalok.

A rendezőbizottság ételről, italról is gondoskodik.

HEGEDŰS ANTAL

Mezőkövesd dolgozóinak nagy örömére

júpius 15-én a községfejlesztési hozzájárulásból locsolóautót vásárolták. Az autó üzembehelyezése már megtörtént.

Ä községi tanács a dolgozó parasztok áldozatkészségével teremtette meg a feltételeket és ez is bizonyítóka annak, hogy érdemes a községfejlesztési járulékot fizetni, mert vissza térül és 6aját sorsuk iobbrafordítására hasznosíthatják.

SZÉLES KÁLMÁN vb. titkár

DANYI GYVU/

Taníts, nevelj

Bot ük. az ember, van bár ép esze, s minden botlása egy halai kérdés: hibáját hogyan rója le.

s vigyáz-e majd, ha talpra all.

Adjunk módot az ijsztönös, gyenge, s jóindulatú embereknek, hogy ne kerüljenek

velünk szembe------m

in az ellenség nevethet.

De üssünk oda, hol a szin tudat,

fontolt szándék szüh bajra, bajt, — mig óvjuk azt, ki küzködve sokat a közösség felé — hazatart

Taníts hát, elvtárs,

ahol adódik

idő és nyílik alkalomr

nevelj proliból

munkást, valódit,

ki harcol velünk szabadon!

Kopasz Benjámin a tavaszi tárlaton eladott egy legelő ökórcsordát. Pál ebbe senogysem tudott beletörődni. Szerette volna a fejét a falba verni, merthogy az ördög tud eligazodni a közönség szeszélyes ízlésén. Tavaly ő állított ki ökörcsordát és Benjámin őszi hangulatokat. Akkor mindenki őszi hangulatokat keresett, az ökörcsorda a kutyának sem kellett. Most, hogy csupa őszi hangulatot állított ki, Benjámin pedig ökör- csordát, a müpártoló közönség figyelme egész váratlanul a szarvasmarhatenyésztés felé tordult.

Pál gondolkozott, vajpn nincs-e valami okozati összefüggés a közörtség- íziés ilyetén változása és az állatárak legutóbbi nagyarányú esése között. Valószínűnek tartotta, hogy itt van a rejtély nyitja, mert úgyebár a drága állatot még a képen sem szenvedheti a nagy adóterhek alatt roskadozó müpártoló közönség, amely egyúttal fogyasztó közönség is. Ámhái or — gondolta Pál — tapasztalatom szerint a mi legnagyobb megértést tanúsító műpártolóink tekintélyes része marhakupecekből áll, akik akkor aratnak legjobban, amikor az állatárak emelkednek... Az embernek meg kell bolondulnia, ha festő létére nem ért azokhoz a bonyolult kérdésekhez, amelyek a marhap.iaci áralakulásokból erednek.

— Annyi bizonyos — állapította meg a végső konklúziót —, hogyha az állatárak magasak, a közönség undorodik a tehenes tájképektől, ha pedig a marhaárak alacsonyak, a közönség szívesen szorít a keblére akár «gesz csordákat.

II

HAJDÚ BÉLA:

hogy

em akar az ökörcsorda...

'' (1929. VII. 23.)

ökrök megérdemelnék, hogy oszt az áruk felére essék.

Az az ökör, amelyik nem tartott a többivel, odaért az állvány elé és megállt.

— Mmmú!

— Jobban tennéd, ha megmondanád társaidnak, menjenek vissza legelni — dohogott Pál.

— Mmmú! — bódult el az ökör újólag.

Pál a választ csak akkor ertette meg, amikor az ököl' nekiszegte szarvát a vászonnak, átdöfte azt cs dühös lendülettel ellódította állványostól, mindenestől. Csak akkor kezdte kapiskálni, hogy a »mmmú« ezt jelentette:

— Nem, művész úr, többé nem leszünk a művészet balekjei. Ha a költőnek nincs gondolata, témája. szolgáltatjuk. Ha a festőnek nincs gondolata, eszméje, idejön hozzánk, hogy a mi fenkölt biológiai anyagcserénkből merítse azt. Ha regényről, népszínműről, népdalról van szó, mi elmaradhatatlan szereplők vagyunk. Ha egy művész magyarkodni akar, ha egy filmet nemzeti színűvé akarnak mázolni, mi vagyunk a nemzeti szín. A képzőművészetnek egyenesen tartó oszlopai és eszmeforrásai vagyunk. De csak voltunk- Meri vegye tudomásul, művész úr, hogy mi, akik a művészetet eddig duzzadi szellemi emlőinken tápláltuk s ezzel szemben értékünket a piacon egyrt jobban lebecsülik, tovább balekok hem leszünk. Aki belőlünk akar élni fizesse meg legalább a modellpénzl. vagy pusztuljon innen, Mmmmúúú!

* Az irodalmi pályázat °i,zrc * eredményhirdetése

Az Építők »Rózsa Ferenc« Kul- ! túrháza Móricz Zsdgmond Irodalmi f Körének 1956. évi irodalmi pályázatán a következők nyertek díjazást: Vers: I. díj: Vigh Lajos »Rózsa Sándor« c. elbeszélő költeményével II. díj: Szendrei Imre verseivel. III jdíj: Juhari István verseivel. IV. díj: ^►Dunántúli parasztfiú« jeligével pályázó verseivel.

, Novella: I. díj: Miklós László , »Szegény gyerekek gazdag játékai« .című 12 részből álló novellájával. II díj: Egyed Mózes »Mókusvadászat« ,és »Jakab mester akar lenni« c. no ivelláival. III. díj: Kondor Gáboi .»Első élmény« és »A múlt árnyéka* iC. novelláival (novella és filmnovel- ,la). IV. díj: Kovács János »Nagy er idő mélyén« c. novellájával, i Az egyfelvonásosok pályázat®1"* i díjazásra alkalmas mű nem érkezet ibe. A bíráló bizottság mindhárom (műfajban további 50 müvet dícsénjet- iben részesített.

! Babona a javából

J Londonban él Irts Webber w , szony, aki igen babonás és főleg í , 13-as számtól fél. Tavaly nyáron , észrevette, hogy másállapotba ke' I rült és előre rettegett, mert a tizen- (harmadik gyermeket várta. Novem- »bér tizenharmadikán aztán lebetege. I dett és..; hármasikreket szült. Az t óta sem tudja eldönteni, hogy a 13-s< f számot szerencsésnek vagy szer«» £ esetlennek tartsa. '

Kapta a kalapját és elrohant. Egyik közgazdász barátját kereste fel.

— Sajnálom, öregem — fogadta a barátja —, ezúttal igazán nincs szándékomban képet vásárolni, mert ami pénzügyi viszonyaimat illeti. >.

— Nem erről .van szó, kérlek, mindössze egy kis felvilágosítást kérnék tőled bizonyos kérdésben.

— Művészeti kérdés?

— Nem egészen. Csak azzal szorosan összefüggő ügy, mondhatnám rokonszakma. Mondd, kérlek alássan, mi a véleményed a marhaárak őszi alakulásáról. ,ran-e remény, hogy továbbra is ilyen alacsonyak maradnak, esetleg még tovább is esnek?

— Spéciéi a marhaárakat illetően az a nézetem, hogy őszié semmiesetre sem fognak emelkedni, habár további esésre számítani nem lehet, mert kiviteli lehetőségün/k némileg bővült a nyugati államok felé. Törökország . i; De miért érdekel ez léged?

— Köszönöm, köszönöm, csak eny- nyit akartam tudni, a részletek nem érdekelnek. Köszönöm, szervusz! v

Rohant haza.

— Hej Benjámin, Benjámin! Most kitolok veled! Az őszi tárlaton tíz ökörcsórd ám fog legelni.

összeszedte fe&tő-cákmókját és kigazdasági termelés (kifejezetten mezőgazdasági) a feladata és a termelés profilját zömével a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek kell képeznie. Ugyanakkor állítom, hogy bele kell férnie a termelőszövetkezeti gazdálkodásba élyan melléküzem- ágaknak, amelyek jövedelmet egyrészt hamarabb és rendszeresen biztosítanak, másrészt a belterjes gazdálkodásnak teremtenek reális feltételeket. Valljuk be őszintén, mi sokat beszélünk, szeretünk beszélni a belterjességről, de annak feltételei — ez nálunk legalább is így van — eléggé hiányosak. Szakembereink a belterjes gazdálkodás egyik előfeltételeként a jövedelmező állattenyésztést, elsősorban a szarvasmarhale- nyésztést jelölik meg.

p’z így is van. Azonban egy jö- védelmező állattenyésztés kialakítása, megfelelő egyedek beállítása elég nehéz dolog különösen akkor, ha a beállításnál nagy százalékban a saját erőt kívánjuk érvényesíteni. Az állattenyésztés mellett szükséges ugyanakkor még az is, hogy a legszükségesebb munkák végzésére — a gépállomástól való függetlenítés gondolata nélkül — megfelelő gépei legyenek. a termelőszövetkezetnek. (Ze- tor, tehergépkocsi stb.). Véleményem szerint mindezek biztosítása a belterjesség nélkülözhetetlen feltételeit jelentik. Szükséges tehát olyan termelési tevékenység folytatása, ami e feltételek megteremtésére rövidehb időn belül lehetőséget biztosít. Milyen termelési tevékenységek jöhetnek itt számításba? A mi termelőszövetkezetünk 1957 elején alakult újjá elsősorban nincstelenekből. Gazdasági alapunk — és itt elsősorban a takarmányalapról kell beszélni — nem volt. Viszonyaink között ugyanakkor reális lehetősége van a jövedelmező sertéshizlalásnak. Rövidlejáratú hitel igénybevétele útján vásároltunk 85 darab mustra anyakocát és beállítottuk hizlalásra. Ne vádoljanak spekulációval, hogy a takarmányfelvásárláshoz a legolcsóbb piavágtatotl a legelőre. A gulya szabályszerűen legelt, mintha csak azért lenné, hogy a kéj: zőművészet és annak kimagasló reprezentánsa, Pál, kedvét lelje benne. Pál felállította az állványt, rárögzítette a vásznat és munkába kezdett. Egymásután vázolta fel »Legelésző ökörcsorda« című hatalmas műalkotásának modelljeit, amelyek — pardon akik — művészi öntudat ossággal, a gyakorlott modellek biztonságával legeltek, mintha tudnák, hogy az őszi tárlat számára legelnek. Legalább is ez volt a benyomása Pálnak.

Csak később vette észre, hogy csalódott. A vázlat elkészült és már a színeket kezdte gyors egymásutánban felrakni, amikor az ökrök észrevették Pált. Csendes menetben elindultak a legelőt szegélyező fáktól árnyékos rész felé.

— Hohó, hölgyeim és uraim, csak még egy órácskára! — gesztikulált Pál hevesen, de a csorda rá sem hederített. Az egész csorda behúzódotí az árnyékba és ott egyakarallal «I- heveredtek a hűvösben.

Csak az egyik bús ökör nem tartott velük. Ez Pál felé közeledett.

— Hát most mit csináljak egekké! az ostoba barmokkal! — csapta le az ecsetet Pál, — Az ilyen neveletlen

Már nem kamaszok, ~rmnt8,w"!m,/ri1“Íal/:mbGlrre1k- szemükben

* ezer pajkos ördög ficánkol. Az akaraterő, tennivágyás úgy duzzad bennük, mint érett búzafejeken a termés.

A legkisebb, a múlt héten szabaduló, mindössze 17 éves kis Jónap Józsi, szinte elvesz a hatalmas esztergapad melrett. Játékos szeszélye a sorsnak, vagy inkább századunk technikájának, hogy az acélóriások megszelídülnek, zümmögve forgácsolják, alakítják a formába öntött anyagot az ember keze nyomán.

Hatan vannak, ^man-hárman egy műszakban. Nevük: —

’ a Bujdoso-brigad.

Még hallgatott a sajtó és a rádió a KISZ exportbrigádok versenyéről, amikor a forgácsolóüzem irodájába egymás után beléptek.

— Versenyt akarunk indítani. Országos szinten kihívnánk az Ö6z- szes KISZ exportbrigádokat a VIT tiszteletére.

Ilyen egyszerűen hulltak a szavak. Bujdosó János és a többiek a íelelősség komoly tudatával helvézkedtek el az asztal körül. Mennyi izgalmas beszélgetést, merész ötletet takart ez a pillanat. A vágy, hogy ők is tegyenek valamit saját területükön — gazdasági életünk javítására — összefonódott a VIT-ről való csodálatos álmodozással, egy esetleges repülőgép-turnéval a népi demokráciákba. S mindenekelőtt az elsőbbség kiharcolásával, önállóan, saját elképzeléseik szerint összeállított pontjaik a minőség javítását, a gépek kímélését és a szerszámtakarékosságot szolgálják.

Legtöbbjük még innen a húszon. Vídámkedvű, derűs legények, s lám, szabadidejükben azzal foglalkoznak, hogy segítsenek jobb hírnevet szerezni a magyar gyártmányoknak, hogyan kíméljék a közvagyont.

MmHrrvninti KISZ-tagok. Azt lehet mondani, hogy a ’ • párt mellett szorosan felzárkózott if júsági

szövetségbe a megalakulástól kezdve beléptek. Kíváncsi vagyok, miért csatlakoztak, hiszen a forgácsolóüzemben mindössze 18 a KlSZ-tagok száma.

Tóth Józsi, az örökmozgó, elgondolkozik ezen a kérdésen. Pedig máskor ugyancsak sokat beszél. De most nem akar egyszerre válaszolni. Az ilyesmi elgondolkoztatja az embert.

— Valahogy mindig éreznünk kell, hogy tartozunk valahová — mondja mosolyogva. — Benn az üzemben még ez hagyján. Ott nem fogyunk ki a szóból, megbeszéljük a politikai kérdéseket, a termelés problémáit és minden egyebet. De munkaidő után is jólesne tanulni, vitás* ni, élni, szórakozni egy olyan közösségben, amelyben megvan erre a lehetőség. És a KISZ az nevel. Nagyon sokat adhat annak, aki hozzáfordul.

Tanulni is szeretnék... magasabb iskolát végezni, hogy jobban, tudatosabban tudjak ítélni a dolgokban, s úgy éreztem, hogy itt lehet. Talán ez az, ami vonzott. A tanulóvárosban DISZ-tag voltam — teszi még hozzá —, de úgy érzem, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség követelményei magasabbak és többet nyújtanak, mint a Dolgozó Ifjúság Szövetsége.

Innnn 1n~*i az Iskolában úttörő rajvezető volt. Fenntartás nél- " r " kül lépett a KISZ-be, ott folytatni az iskolában elkezdett munkát. Persze, sokat komolyodva és sokkal magasabb fokon. A legnagyobb elismerés most az számára, hogy a Bujdosó-brigád egyöntetűen bevette tagjai közé a fiatal fiút, annak ellenére, hogy még csak szeptembertől kezdve dolgozik az üzemben. Mert mellette a 19 éves legények is komoly „szakik”.

Ötvös Sándor „már” 23 éves és — katonaviselt ember, ö ott tanulta meg, mit jelent, ha az egyforma gondolkodású emberek összetartanak. Különösen az ellenforradalom napjaiban. Novemberben szerelt le, akkor jött vissza az üzembe. Azóta az egyik legjobban dolgozó munkás. Legalábbis ez a véleménye Kárpáti Béla üzemvezetőnek. Egyáltalán nincsen selejtje. Viszont az is igaz. hogy általában az egész brigádban nincsen selejt, ötvös Sándornak a késfogyasztása is állandóan csökken. Egy kés 150 forintba kerül. Mit jelentene minden hónapban, minden munkásnál, egy egész évben az egy kés megtakarítása?

Tudták ők, hogy milyen módon segíthetnek, mikor beadták a javaslatukat. Ami pedig a legnagyszerűbb dolog, már ezen a héten is tapasztalható a javulás minden téren. Mert a százalékok is mindig száz felett vaÁnak. A gépkarban tartással és a tisztasággal sincsen már hiba. Csak a kis Jónap Józsi, akinek a legnagyobb gépe van, küszködik sokat a gép tisztántartásával.

— Két óra is kell annak, amíg rendberakom. — szólal meg szégyenlősen Józsi, de azért nem mondják már, hogy olyan nagy a rendetlenség az én portámon.

• Igaz is, a többiek segíthetnének neki, mert hiába termel kifogástalanul, hiába van aranyatérő keze, csak fiatalka még ő és támogatásra szorul.

A minden héten megtartott értékelésen eddig csak dicséret illette a brigádot. A legnagyobb elismerés részükre, hogy eddig már számos más üzemből KISZ exportbrigád csatlakozott a felhívásukhoz.

— Az a célunk — mopdja Lerch Jenő KISZ-titkár —. hogy a fiatalok maguktól csatlakozzanak a Bujdosó-brigád versenyéhez, hiszen maga a kezdeményezés is alulról jövő, önálló gondolatként jött létre.

11

___„ csírázik a szocialista jövő a sok megpról

lyen apró utakon báltalást átélt hazánkban. A fiatalok ma már megértik az erőfeszítéseket és maguk is részt kérnek belőle. Dicséret ezeknek a fiataloknak.

VRBAN NAGY ROZÁLIA

a tsz-ek jövedelmezőségének kérdéséhez