Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-19 / 115. szám

Vasárnapi 195’?» május t&.

^«TAKMAGYARORSZÁG

5

AZ ÉN GYERMEKEM

MEGYEI MSZMP IDEIGLENES BIZOTTSÁGÁNAK

Az én gyermekem sose nevetett, az én gyermekem meg se született. Nyakam átfogva melegen, puhán, sohase mondta: édes anyukám!

Képzelet csak, s mélyen tudat alatt örömidézö, drága hangulat.

Síri 'csend, amely átsír a ködön, magamba rejtett, hazudott öröm.

A nyírfa áll csak ilyen egyedül a rét közepén, amikor körül az elolvadt hó, szelíd fodru tó, s távoli harangszó az altató.

De ha pillámra nehezül a fény, s messze menekül tőlem a remény, a vigasztalan bú óráiban, homlokon csókol, eljön a fiam.

Lakárdy Éva

MISKOLC

A putnoki járási nőtanács megalakulása alkalmából asszonytárs! üdvözlettel köszöntjük a megyei

MSZMP Ideiglenes Bizottságát. ígérjük a járási tanács asszonyai nevében, hogy az MSZMP határozatát elfogadjuk és annak szellemében fogjuk a gyermekeinket nevelni és teljesíteni fogjuk az asszonyokra háruló feladatokat minden téren.

Járási Ideiglenes Nőtanács.

Kapája földbevágott...

Az utak porosán az égre szaladtak, a. bokros völgy has csendet ringatott, dombok gerincén vibrált a tűz s a krumplibokrok bágyadt-zöld tövén egy tücsök szomjazta a zivatart.

S a domboldalban kapálgatott anyám.

Öreg kapával, fáradó tenyérrel,

lassú vágásokkal kapaszkodott a dombra.

Fakó szövet feszült meggörnyedt hátán, homloka nedvét beitta mind a rög, szellőért sóvárgó hangját a nap égette szét.

De rigó füttyentett s a bokros völgyből szél lobogott neki a dombnak.

A föld végében megremegett a bodza, lehullt a virágpor... és harangozva delet üzent a templomtorony.

Anyám megállt, homlokát letörölte.

Sóhajtott egyet, s kapája újra földbevágott,

A tájba hajolva már kora reggel küzdött az átkos szeder szálfái, a szikkadt, csontkemény rögökkel.

Közben zsémbelt: »de sok a gyom!

Hogy az isten verné agyon!«

— Mert sok volt a krumplira, a babra!

S nem győzte, dereka nem állta.

De énekelgetett mégis szegény * a csenevész krumplit kapálta ...

Pataky Dezső

KÁLIM JÁNOS:

lBOLY4 UTCA

Halvány, akár egy szürke vázlat, házai közt a szél vitázgat.

A városon túl, ernyedt zajban, a tájba, nyárba nyúlik lassan.

Égboltja füst és fonnyadt vászon, de álma tiszta: tündérálom!

Sárga virágként villanylámpa szórja szirmát az estvilágba.

S alatta, tágas fénykörében, szomorkodnak és ülnek négyen.

S odébb még öt-hat árnyék mozog: fűtök azok és lakatosok.

Jönnek haza a MÁV-műhelyből. ajkukon néha ének füstöl.

Füstölög, bomlik és viszi szél, és beissza mind e tájszegély.

S távolabb, ahol a kiskút áll. lányokat rejt el a félhomály.

Ilyen ez utca. e föld. e nyár, — könnycsepp is van bent és fénysugár.

FÜSTBEMENT SZÁZASOK

Hol történt? Ne firtassuk; hogy gaz, itt ez a kis történet.

Furcsa históriám hőse egy jómódú gazdaember, akinek két háza is volt a faluban. A házat öröklés útján szerezte, s amint nevére írták, igyekezett pénzzé tenni, nehogy az állam rátegye a kezét. Csakhamar vevő jelentkezett, s János gazda tetemes összeg birtokába jutott. Harmincezer forint ütötte a markát, János bácsi elképedt a temérdek százas láttán, — háromszáz darabot számoltak elé.

— Jézus Mária! — sápítozott a felesége. — Mennyi pénz! Te János, még veszélyt hoz a házra, hisz annyi a rossz ember manapság.

János bácsi nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy erősen töpreng. Be kéne fektetni valamibe —• gondolta. De mibe? Bútort nem vehet, van belőle elég, alig fér így is a házba, a jánya meg még gyerek, sokára megy férjhez.

Amikor nagyfáradtan lefeküdt, víziók lepték meg a lelkét. Az aggodalom fűtötte fantázia rémségek- rémségét festegette lelki szemei elé. »Képzelődök-« — mormogta magában, hogy' visszanyerje nyugodalmát; Mindhiába! Hánykolódott, viaskodott a rémképekkel. Fölkelt. Kiment a konyhába, a biztonság kedvéért még asztalt is tolt a bereteszelt ajtóhoz. Felfogta a sarokból a fejszét, ágyához állította, hogy alkalomadtán kéznél legyen, majd a ládafiából előszedte a bankóköteget és párnája alá rejtette.

Reggel zúgó fejjel, rossz közérzettel ébredt, de a világosság úgy- ahogy visszaadta nyugalmát. Józan ésszel -kezdte mérlegelni, hogy hová rejtse a pénzt. »Megvan!« — kiáltotta hangtalanul. Az első szobában még áprilisban befejezték a fűtést. Az elhatározást tett követte. János bácsi széthúzta a kályha füstcsövét és a jól becsomagolt pénzköteget belecsúsztatta. »Itt aztán a jóisten se akadhat rá« dünnyögte elismerően.

Történt, hogy május közepetáján hirtelen hűvösre fordult az idő. A borongós ég alatt szelek nyarga- lásztak; a hideg felülmúlta áprilist. János bácsit és feleségét azonban mezőre szólította a kapálás; Párszáz méterre kapálgattak a háztól és átkozták a rossz időjárást; A gyerekek az iskolába mentek, az öreg szüle maradt csak otthon*

De milyenek az öregasszonyok! Még kánikulában is vacognak, hát még tavasszal!...

— Nézd csak, János! — kiáltotta hirtelen Maris néni. — Anyád fázik, begyújtott az elsőszobába.

— Mit? Hol?!

János gazda otthagyta a kapát, s mint a kilőtt nyíl futott haza. Berohant a szobába, félrelökte az öregasszonyt és teljes erővel belerúgott a kályhába. A kályha szétesett a csővel együtt. Belenyúlt a forró csőbe — egy marék hamu akadt a kezébe. Odalett a harmincezer!

Mit tehetett? Lekapta fejéről nyűtt kalapját és úgy vágta földhöz, hogy menten szétszakadt.

Mi ebből a tanulság? János bácsi már tudja. Ha összejön egy kis spórolt pénz, fogja és viszi a postára, az Országos Takarékpénztár fiókjába. csak egy kis könyvet tartogat a ládafiában, amely a kutyának se kell, el nem lopja senki, a pénz biztonságos helyen van és még kamatozik is.

Ajánljuk mindenkinek, nehogy pórul jár jón, mint János bácsi..;

Gulyás Mihály

VASÁRU AP\ (s) . , .

d él u tán j K^öít eJ (jfjejfiii.ekiLC.oelcJ

A téma az utcán hever — szokták mondani az újságírónak. Az esetünkben sétál á marhája és a nagynénje között. Pöttömnyi emberke. Három-négy éves ha lehet. Csodálkozva pislog a járókelőkre, akik még hátra is fordulnak mentükben, hogy mégegyszer megnézzék őt. Hihetetlennek tűnt első látásra: három-négy éves fiatalember, aki csodamód fel van öltöztetve.

Piros ingecskéjét tarkakockás kendő fogja össze a nyaka alatt. Hosszú kék nadrágja esetlenül lötyög rajta, melyen a rágépelés és lenn széles tarkakockás felhajtó jelzi a modern időket. Mindez még hagyján, de a dereka!... A derekát széles vert-öv díszíti és a széles vert-övről egy stílusos colt-tartó lóg. Kellemetlen a kisöregnek, ahogy súrolja a combját. Néha megigazítja, ha elfoglaltsága megengedi.

Egy játékpisztolyt szorongat a kezében és szorgalmasan csattogtatja a járókelőkre. Néha-néha odagügyögi a mamának:

— Kojt... kojt... — És a mama:

— Persze kisfiam, colt, úgy bizony, colt.

— Mama! El is süj a kojt, ugy-e?

— Persze kisfiam.

— És mama, ugy-e meg is jövi a bácsit?

— No persze, persze ...

A napsugarak vidáman táncolnak a Széchenyi utcai kirakatokon, az aszfalton. Le s fel sétálnak az emberek. Jól esik egy kis vasárnap délutáni kirakatnézgelődés, egy pohár sör valamelyik kerthelyiségben «- ha van, ha nincs, továbbállnak, esetleg kimennek a futballmeccsre. A kis cowboytünemény mellett mindenki megáll egy pillanatra.

Vajon mire gondolnak? Talán jelmezbál van valamelyik óvodában? Ilyen meleg vasárnap délután? Nemigen! Egy-egy fiatalember a fiatal mamára villantja a szemét. Sikere van a kis cowboynak, sikere, van a. fiatal mamának.

S vajon hányán ítélik el a. fiatal mamát? Sokaknak mosoly vibrál az arcán, ahogy elhaladnak mellettük. Mi lesz ebből az emberpalántából, ha így nevelik? Ahogy mindenki hátrafordul utána s megnézi — császárnak érzi magát. A hatalomérzet még idősebb embereket is megvont. hát mén a fiatalabbakat! Ilyen elkérni ezt a tett gyerekekből lesznek 10—20 év után a beképzelt, pökhendi vagányok. Nem saját hibájukból. A szi)1 ők felelőtlensége miatt.

A kis cowboy továbbsétál, kattogtatja játékpisztolyát: combját súrolja a colttáska. A fiatal mama és a fiatal nagynéni öntelt mosollyal kisérik... N. Z.

Gyűlik a pénz „ 4 letört palánták“-nak — de més; kevés mozigépre

»Az Északmagyarország május 8-i számában intézetünkről cikk jelent meg. A cikk megjelenése óta már több helyről érkezett intézetünk címére pénzadomány. Reméljük, hogy rövidesen eljön az idő, amikor megfelelő összeg birtokában a keskenyfilmvetítő gépet megvehetjük, s ezzel kimondhatatlan nagy boldogságot fogunk szerezni növendékeinknek.« így szól az a levél, amit a Siketnémák Állami Gyógypedagógiai Intézete Tornanádaskáról küldött szerkesztőségünknek. Majd befejezésül ezeket a sorokat írták: »Kérjük a szerkesztőséget, hogy továbbra Is. legyen pártfogónk és az intézetünk részére érkező pénzadományokat minden esetben legyenek szívesek a jószívű adakozóknak az újságban megköszönni.«

Szívesen teszünk eleget a tornanádaskaiak kérésének. A melegszívűi idős munkások, kommunista ifjak, általános iskolák tanulói már többen hozták megtakarított forintjaikat adományként. A Miskolci 36. AKÖV* KISZ-fiatalok 100 forintot adtak jőszívvel, míg a szakszervezet pedig 250 forintot juttatott el hozzánk. A Kun József utcai általános iskola két tanulója 50, illetve 20 forinttal igyekszik segíteni a keskenyfilmvetítőgép megvételét.

Az eddigi adományok inkább » kisebb üzemektől és személyektől érkeztek. De nem találkoztunk még a megyei tanács, a városi tanács és a diósgyőri nagy gyárak adományaival. Bizonyára ők is szívesen fogják adni megtakarított forintjaikat e nemes célra. Talán elkerülte a figyelmüket eddig a tornanádaskai gyerekek helyzete? Ezúton fordulunk hoz- zajuk és kérjük segítségüket.

ÉRTESÍTEM

kedves rendelőimet, hogy a volt »Elitc-Tesbér«

fényképészeti műtermemet a

Sötét kapu alatt a régi helyen, bent az udvarban megnyitottam.

Tesbér Tóth Károlyné

A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat (Műszaki Bizományi V.) műszaki becslést végez 1957 május hó 21-én Sátoraljaújhelyen, Bajza utca 26. szám alatt lévő MÉH Vállalat helyiségében. Címeket kéri előre leadni.

MAKKAI KÁROLY:

ÉLNI AKAROK...

llllIflItfliltlIIIIHHf lllHIHiMIHIHttllll

IIHI!llllllllllllllilllilillHI!lililltlH<illU<l<lllllllllil1llll!IIIUtH<(llli:;illlllllUIHtl!iliilI!if!l1llllllllll«IIIIIIMillllllltilUI!IIIHIIIIIII!liitllllllfllllliilllU]llllll!ltlilIfHIHItllHi!llffl<llllilllllMillimiltltlliUII]IIHIIliilt!lllllllilUIUI!llim!im

HUSZÁR vigyázz-állásba helyez■» kedett és tekintetét révetegen jár-< iatta körül a szobában. Meggór- nyedt. Tudta, amikor a kellékeket meglátta, hogy mi vár rá. A szobában hosszú lóca. Azon gumibot, törülköző, mellette egy dézsa víz. De a legszörnyűbb mindennél az a zöldesszínű kispárna volt, teletűzdelve különböző méretű tűvel, melyeken a szobába befutó napsugár mintha friss vér csillogását rejtette volna. Reszketett. Szerette volna elorditani magát, hogy: mindent bevallók, csak ne nyúljanak ' hozzám. Amikor újra ránézett a űvel tűzdelt kispárnára, még a szívverése is elállt. Mi lesz, ha a tűt körmei alá dugják? Nem! Ezt ő már nem bírja ki. .. Kezdett vele á szoba forogni. Előbb csak lassan, egyenletesebben, aztán gyorsabban, végül már előre-hátra is mozgott a padló alatta. Nem tudta tartani többé az egyensúlyt, elvágódott.

Amikor kezdett magához térni, felnyitotta a szemét. Majd megfogta fülét. Meghúzta. Fájt. Aztán az arcát simogatta végig. Majd a lábait mozgatta. Nem tudta, hogy megverték vagy nem. Amikor ki- hallgatói észrevették, hogy mozog, rögtön talpraállították és egy székre ültették. Máris csattant a kérdés:

— Mióta tagja a kommunista pártnak?

*— Egy éve ..;

— Ki szervezte be?

— Varga István vasmunkás ;;;

— Mi volt a tervük?

CSAK MOST eszmélt fel. hogy megszegte a párt szavát... Elárulta magát és Vargát. Nem válaszolt mindjárt. Latolgatta. hogy ezek után fog-e még verést kapni, fnkább mindent elmondana, csak ne bántanák, c Idáit nézett és meglátta a kínzóészközöket. Nem tudta magát türtőztetni, újra gyengeség fogta el:

— Élni akarok , a — kiáltotta.

— Beszéljen! — mordult rá az egyik nyomozó.

Huszár nem beszélt. Nehezen jöttek gondolatai. Félt a veréstől, de félt attól is. hogy az életben még egyszer szembenézzen Vargával, vagy társaival. A nyomozó hangja zavarta meg kuszáit gondolatmenetét:

— Huszár! Maga ostoba ember. Magának nagyon szép felesége van, aki, mint minden magyar asz- szony, vallásos. Ismerem a maga életét. Magának a kommunisták mesélték be. hogy a felesége szerelmi viszonyt folytat a plébános úrral. Maga elhitte és összeverte a feleségét. Nem gondolt arra, hogy az egy bimbózó életet hurcolt a szíve alatt. ;

.4 nyomozó vizsla szemmel figyelte áldozatát. Nézte, hogy szavai milyen hatást váltanak ki. Folytatta:

— Maga nem győződött meg róla, hogy a felesége hűtlen lett. Nem jelentette az fel magát, csak elkeseredésében egyszer elmondta. Ma is itt járt. Levelet is írt. Keservesen. sírt és kérte, hogy engedjük ki magát, mert szeretné, ha a születendő gyereket együtt nevelnék

fel. Itt van, olvassa el. írását ismeri?

— Igen, — nyúlt Huszár a levél után. Amikor elolvasta, újra sírva mondta:

— Engedjenek el, élni akarok .,.

— NOS? HUSZÁR? Hajlandó lesz őszintén elmondani mindent? Utána haza mehet a feleségéhez. Vagy? — és most körülmutatott a pádon lévő gumibotra, tűpárnára, dézsára. A tű egyikét kihúzta és a saját körmét kezdte piszkálni vele. Huszár testén remegés futott végig. Már nem küszködött magával, mindent elhatározott, csak ne bántsák.

—- Igen, mindent elmondok.

— Kiket ismer még a kommunista sejtből?

— Varga, Szikora, Pozsár és én.

— Milyen felforgató tevékenységet fejtettek ki eddig?

— Nem értem a kérdést...

— Röpcédula, falfelírások, Moszkva dicsőítése stb.

— Füzeteket, meg röpcédulákat terjesztettünk.

— Honnan szerezték be?

— Ezt csak Varga tudja, mert neki volt kapcsolata felfelé, a központ felé.

— Május elsején kommunizmust éltető feliratok voltak a. falakon és szabotálásra szólították fel a munkásokat. Kik tették ezt?

— Pozsár és Szikora csinálta...

s- Maga mit csinált?

— Én az utcán figyeltem, hogy jön-e valaki, hogy jelt tudjak adni.

— Varga ekkor mit csinált?

— Plakátot ragasztott a csendőrlaktanya falára?

— Igen? Tehát ö volt az a bátor legény?

— Igen — mondta Huszár.

— Mik voltak a terveik?

— Az, hogy szervezzünk egy erős. ütőképes csapatot, megbízható emberekből és itt, Szolnok környékén a német utánpótlást romboljuk. Később meg majd csatlakozunk a szovjet csapatokhoz.

MOST MÁR GÁTLÁS nélkül mondott el mindent. Fellélegzett, látta, hogy nem bántják, hanem lázas sietséggel írják minden szavát jegyzőkönyvbe. Végül aláíratták vele. Közölték, hogy ő csak_ tanú lesz a bírósági tárgyaláson. Ö nem kap büntetést, hanem most Vargával egy fogdába teszik és meg kell tudni tőle, hogy kivel volt kapcsolatuk.

Huszárt néhány perc múlva belökték a Varga cellájába. Orral bukott a priccsre, orrából elindult a vér.

Hamarosan Vargát vitték kihallgatásra. Egy óra múlva eszméletlenül lökték vissza a cellába. Arca tele volt nyílt sebekkel. Mozdulatlanul hevert a földön. Varga maga. sem tudta meddig hévért ott eszméletlenül. Valami derengett fejében, amiken' kinyitotta a szemét. Halkan egy nyomozó lépett be. Varga hallotta, amikor Huszárnak ezt súgta:

— Igyekezz belőle mindent kiszedni, ma, meg holnap nem lesztek kihallgatva.

Varga egész nap nem válaszolt Huszár kérdéseire. Gyűjtötte az erőt. Az ösztöne súgta, hogy talán még egy, vagy két nap és utána, megszűnik a szenvedés. Addig eU jutnak Szolnokra a szovjet csapatok. Bízott. Csak estefelé csavarodott egyet a szíve, amikor ismerős hangokat hallott és a fogda, ajtqn keresztül úgy számolta, hogy legalább húsz embert vettek őrizetbe, akiket különböző cellákban helyeztek el. Most már tudta, hogy Hu-* szár volt az áruló ...

És éjjel, amikor minden elcsen- desedett, Varga felkelt. Felegyenek sedett. Huszár felé fordult, az meg halálrarémült arccal csúszott le a priccsről. Olyan volt Varga, mint egy bronz szobor. Lassan, szinte centimétereket közeledett Huszár felé, de egyre közelebb került. És beszélt:

— Te féreg! Te utolsó! Te salakl Elárultad a nemzetközi munkás- osztályt! Miért tettél vallomást? Tudod te azt, hogy ebben a harc* ban csak meghalni lehet, de meg- hátrálni nem! Miattad bukott le most vagy húsz ember! — Közben Varga már csak féllépésnyire volt Huszártól. Megállt és gyűlölettel nézte az árulót. * s

— Élni akarok , s s, ne bánts

... ÉS MÁSNAP éjjel felszab&é dűli Szolnok. A felszabadító patak « 35-ös cellában Vargáé látták, és egy halott emfoeri***