Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-16 / 88. szám
Keétö, WOT. április 16. ÉSZAKMAGYARORSíAG 5 Szocialista nmei ka versenybe lépünk A diósgyőri martinászok felhívása ^euJni'e emlékezd tik kazáni és volggvidéki munkásokkal, Mi, a diósgyőri Lenin Kohászati Müvek martinacélmű 18U tonnás IV. számú kemence brigád tagjai 1957 április 11-én egy röpgyűlés-eai elhatároztuk, hogy a 13.-ik szabad május 1 méltó megünneplésére szocialista • inkaversenyt indítunk. Reméljük, ipgy az üzem A, B és C műszak valamennyi kemence, vaskert, öntőim ok bi'g'djai és a génészet dolgozói csatlakoznak kezdeményezés ünkhöz. Felhívással fordulunk az rszág valamennyi kohászati üzemélez, üzemünk valamennyi kemence, vuekert, öntőcsarnok brigádjaihoz és a gépészet dolgozóihoz, hogy kövessék példánkat, csatlakozzanak ‘ felhívásunkhoz. Akkor, amikor elhatároztuk, hogy szocialista munkaversenybe lépünk és' felhívással fordulunk az ország acélműveinek brigádjaihoz, az a mélységes tudat vezérel bennünket hogy egyetértünk az MSZMP és a munkás-paraszt kormány intézkedéseivel, mert dolgozó népünk érdekeit szolgálják. Tudatában vagyunk annak, hogy az ellenforradalom óriási károkát okozott, nemcsak az emberek gondolkozásában, hanem gazdasági életünkben is. Államunk nehéz körülmények között teljesíti feladatait. Ahhoz, hogy a párt és a kormány dolgozó népünk egyre növekvő igényeit ki- udja elégíteni, nekünk segítségére kejl lennünk. Többet, jobbat, olcsóbban k’eíi termelnünk. Növelni kell a munka termelékenységét, mert így kaphatunk mi is több, jobb és oltóbb árut. Ezért is akarjuk egészségesen verseny m ozg aim unk at folytatni, mert helyes és jó a veiisenymozgalöm, ez a szocialista építés motorja. Mi. egyszerű dolgozók az eltelt 12 év alatt nagy utat tettünk meg. Építettük boldog jövőnket. Igaz a dolgozó nép belső és külső ellenségei nem nézték mindezt jó szemmel. Amíg mi bajainkkal, jövőnkkel, az építéssel voltunk elfoglalva, addig a hibákat, hiányosságainkat kihasználd va életünkre törtek. Vissza akarták fordítani a történelem kerekét Nyakunkra akarták rakni újra a tőke jármát. Az elmúlt hat hónap alatt többoldalúan megvitattuk, mily borzalmat akartak ránk zúdítani. Most, hogy újra életre hívjuk a szocialista munka versenyt, ezzel is választ adunk a dolgozó nép ellenségeinek. Minden tonna acéllal, mellyel többet termelünk, erősítjük fiatal, szabad és független népi államunkat. A versenyben vállaljuk: 1. Május 1-ig 1956 október 23.-a előtt elért 10.5 to/óra teljesítményt 10.8 to/órára növeljük, így akarjuk a mennyiséget növelni. 2. A minőség további javítása érdekében' a selejtes termelést 4 százalék alá, a programeltérést 3 százalék alá csökkentjük. 3. A kemence üzemóra kihasználását 5 százalékkal növeljük. 4. Az anyagtakarékosság terén a fajlagos tüzelőanyaggal úgy fogunk gazdálkodni, hogy az október előttihez viszonyítva 10 százalékos csökkenést érjünk el. 5. A munkafegyelem tekintetében a brigád tagjai vállalják, hogy igazolatlanul nem maradnak ki. Somodi Péter A. műszak MSZMP titkár, Kovács István műszakos üzemvezető, Homoki László M. B. elnök, Márkusz József KISZ titkár. Margóczi István Kossuth- díjas olvasztár brigád vezető, Kovúgs István, Kiss Géza, Rcviczki Antal, Kiss Béla, Domonkos Ferenc, Koródi János, Bergmann János brigádtagok, Márton Mátyás üzemvezető. Közeledni a világ proletariátusa legnagyobb vezérének, lángeszű tanítójának, Vlagyimir lljics Leninnek 87-ik születési évfordulója. Egész életét a munkások harcának győzelemre jutásáért áldozta, eleven lángoszlopként megvilágítva az utat az eljövendő évtizedeknek. A 20 éves Uljanov nevét már jól ismerte a cári besúgó- és rendőrapparátus. A fiatal diák marxista tanulóköröket szervezett és állandó kapcsolatot tartott fenn először a majd a pétervári üzemek harcos for- radülmi tömegeivel. Történelmi szerepéi. zsenialitását még ellenségei is elismerték és nem véletlenül benne látták a cári rendszer legveszedelmesebb ellenfelét. A börtönök, az intemálótáborok, az emigrációk nem törték le Lenint: Harca győzelemre jutott 1917-ben, amikor a világ egy hatodán megalakult az orosz proletariátus Szovjet- Oroszországa. Jelentős pénzösszeget fordítanak etten az évben a he'yi ipar fejlesztésére Miskolcon a helyi ipar fejlesztésére többezer forintot fordítanak. A múlt évről áthúzódó beruházások befejezése mellett nagyobb ősz- szegeket fordítanak az egyes vállalatok gépparkjainak bővítésére. — Ezek közül jelentős összeget kapott Néhány percért Helyeselni lehet, hogy a munkás-paraszt forradalmi kormány lakásépítésre vonatkozó rendeiete kedvezményeit egyre több dolgozó használja. Állami támogatással lakást akarnak építeni. Vannak, akik azért, hogy lakást építsenek, házhelyeket vásárolnak, aminek az árát az ingatlantulajdonosok alaposan felsrófolták. Hogy ki menynyiért adja el lakásépítésre alkalmas házhelyét és ki mennyiért vásárolja meg, ebbe nem akarok beleszólni. De érdemes lenne az illetékes szerveknek is kissé belenézni, hogy itt se történjenek kirívó esetek, amikor egyesek uzsora áron akarják értékesíteni néhány négyszögöl földjüket. Ismeretes, hogy az adás-vételnél adás-vételi szerződést kell kötni, ami szerint a te- lekkönyvezés megtörténik. Aki építkezni akar és házhelye nincs, nem elegendő, hogy Miskolcon drága pénzen tud házhelyet vásárolni, ehhez még hozzájárul az is, hogy az ügyvédi munkaközösségVASZIL ISTVÁN Miskolci iegyzetek------------T Az emberség iskolája a gázgyár üzemfejlesztésre, a köz- tisztasági vállalat gépek beszerzésére, valamint a vízművek, a víz és szennyvízhálózat bővítésére, építésére. Kisebb beruházások várhatók a sütőiparnál, a rum- és likőrgyárnál és más vállalatoknál. nyoScszáz forint ben egyes ügyvédek az adás-vételi szerződés megírásáért busás árat követeinek. Dr. Silbiger Bertalan, az 1. sz. ügyvédi munkaközösség tagja egy adás-vételi szerződés megírásáért, ami néhány percbe került, a jegyzőkönyvbe a következőket rögzítette: „A munkadíj tehát készkiadások nélkül 800 fo- rint, azaz Nyolcszáz forint”. Senki- i nek nem vonom kétségbe jogi tudását, képzettségét. Azt se mondom, hogy becsületes munkája után ne kapja meg az ellenértéket. De amit dr. Silbiger ügyvéd tett, ná- hányperces munkáért 800 forintot követelni, — ami egy bányásznak többnapi keresete — enyhén szólva szemtelenség! Még akkor is, ha kulcsszám alapján dolgozik. Nem ártana, ha az illetékesek azzal is törődnének, hogy az ilyenfajta uzsorát még az 1. sz. ügyvédi munkaközösségben is megszüntessék. lapjaink egyik legtöbbet vitatott problémája a gyermeknevetés. Az elszaporodott kiskorú bűnözés, a gyermekbíróságok nagy forgalma, mint az érzékeny szeizmográf mutatja, hogy valami nincs rendben, valaha1 elvétettük nevelésüket. Szakemberek, írók kutatják a bajok okát. Legutóbb a „Két vallomás” című film bogozta e korbetegség összekuszálódott gyökérzetét. Egyes vonatkozásokban ehhez a problémakörhöz kapcsolódik a fogyatékos gyermekek nevelése is. A fogyatékos gyermekekét általában 3 kategóriába szokás sorolni. Az első kategóriába tartoznak a testi fogyatékosok, a másodikba az érzékszervi fogyatékosok és a harmadikba az értelmi fogyatékosok. Ezek közül a legutóbbiak helyzete a legkényesebb és a legkevésbé megoldott. Már csak azért is érdemes ezzel foglalkozni, mert megyénket sajnálatos elsőség illeti e tekintetben az országban. Szocialista társadalmunkban intézményessé vált az értelmi fogyatékosokkal való foglalkozás. Régebben az arisztokraták fogyatékos csemetéiket külföldi intézetekben helyezték el, a széles néprétegek szerencsétlen gyermekeivel azonban senki sem törődött. Azaz, hogy igen. Megengedték nekik, hogy koldulhassanak. Ezekből a szerencsétlen gyermekekből nőtt fel a sok ,Jalu bolondjaVisszaemlékszem gyermekkoromra. A mi falunknak is meg volt a maga számkivetettje, a babos Laci. Azért hívták babosnak, mert mindig babot kért a szegény. Aztán csak úgy adtak neki babot, ha muzsikált, meg énekelt, ö énekelt a szerencsétlen, hogy: dunna, dunna, csipkés dunna... Es muzsikált is hozzá: egy botot húzogatott a balkarján, mintha az volna a hegedű és brümmögött. Nekfink, gyermekeknek ez nagyon „muris” volt és fenyegettük, hogy megverjük, ha nem kezdi újra. Nagy, erős ember volt Laci, de a gyermekektől nagyon félt. Ilyenkor aztán keserves nyöszörgésbe kezdett, hogy engedjük őt tovább. Mi nem igen engedtük. Ő meg csak sírt, a könnyei is potyontak. Sokan kóboroltak, kóborolnak így az országban... Ha az ilyen ,,baboslacik” gyermekkorukban megfelelő intézetekbe, gyógypedagógiai iskolákba kerültek volna, nem kellene nekik a falukat járva kéreqetni. Ma már igen sok iskola. intézet áll a fooyatékos gyermekek "endeh kezésére, de ez még mindig nem elég. Miskolcon 236 tanuló van, a Népkert melletti gyóaypedaaóoiai iskolában és más iskolákban lévő gyógypedagógiai osztályokban. Mindez szén. mindez eredmény, de felmérések szerint, legalább 400-ra tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik gyógypedagógiai nevelés-oktatásra szorulnak. A minap meglátogattam a miskolci gyöaypedßoöaiai iskolát. Beszélgettem az iskola vezetőjével, tanáraival. Nagy türelmet, szeretetet. emhersénet igényel a gyógypedagógus munkáig, ök bíriák türelemmel. Szakács Ferenc, az iskola igazgatója 1947-től foglalkozik gyógvvedaqógiával. Annak idején egy osztállyal kezdte a Martintelepen. Ma már van ugyan központi iskola, de kevés a hehdséo, bár két műszakban tanítanak. Uj iskolára és intézetre volna szükség... Intézetre is, mert hiába végzik el az iskolát ezek a gyermekek, ha utána nem foglalkoztatják őket, elkallódnák, visszaesnek. Akarat? gyengeségük révén könnyen az alvilág áldozataivá lesznek. A végső cél a társadalom számára ha***,oi r>o^oir»i heióiiik — csak akkor valósulhat meg, ha a gyógypedagógiai iskola elvégzése után a rászorulók intézetbe kerülnek., ahol szakmát tanulnak, vagy mező- gazdasági munkát végeznek. n-»"*-» intézet m^o nincs meo-^nkben azaz '’"ti egy, de nt>. nsvnnr,« Közhelyként hat a pedagógusok erkölcsi megbecsüléséről írni. De olyan megnyilatkozással, fórummal még nem találkoztam, amely a közvélemény akár leghalványabb fénycsóváiát irányította volna a pedagógusok közt legkitartóbb munkái végző gyógypedagógusok munkájára. E rövid eszmefuttatás egy kicsit ezt a mulasztást igyekezett pótolni, NAGY ZOLTÁN PESTI LÁTOGATÓ MISKOLCON, ,>IHHnnitllllNIIIIIIIIIUillllUIIIHIIHIIIHHIRIIIIfHilHIIHIIIMHUtnilliHliHnillÍ|llll(<H<lillllillHIIIIIIII!lllllilllllllllllilllHNillllHiHHIIIIIIIIIINII!lt]lltilll!llllin|ltllH«l AVAGY a különleges ember WVWl JWUWVWW WWUWV . ,,. JÍ-AftTLWV^ I. . JUVWVAAAWVw WWtfU O Most kezdem megismerni igaza, arcát. Amikor először láziam, nem hittem róla, hogy nem ismeri ki magát sem Miskolcon, sem Budapesten. Ilyen ember számtalan sok van, de 6 a példák példája. Ismerjük meg az ilyen pesti ember gyöngéjét. A vonatban egy fülkébe kerültem vele. Budapestre tartottunk mind a ketten. Rajtunk kívül még hatan ültek ott. Egy ideig szótlanul ültünk, s végül ő törte meg a csendet. — Kérem, ha megengedik, falatozom egy kicsit — szólt felénk. — Tessék, nyugodtan, — így mindannyian. — Borzasztó ez a Miskolc — kezdt' a beszélgetést, miközben táskájából elővette elemózsiáját: kolbászt, kenyeret és savanyú paprikát. — Az ember nem talál sehol egy helyiséget, ahol kényelmesen falatozhatna. Nem tudom önök mennyire ismerősek Pesten, de ott megtalál az ember mindent, amit szeme, szája kíván. Képzeljék, Miskolcon például nem találok magamnak egy kedvemre való cukrászdát, ahol esténkint eítölthetr ném szabad óráimat. Pesten az em- bér egyik vendéglőből belebotlik a másikba, cukrászda cukrászdát ér, s a személyzet figyelmes, különben nem kell mo" Janom. Amelyikük Pestre utazik, személyesen is meggyőződhet erről. Mi, akik a fülkében ültünk, hallgattunk. Szóhoz sem bírtunk jutni, szűnni nem akaró fecsegésétől Hallgattunk és egymásra néztünk Nem tudtunk vele egyetérteni. Mikor Budapesten kiszálltunk a vonatból, egymásközt megjegyeztük: — Különleges ember. © Elintéztem hivatalos ügyemet. Gondoltam, ideje lenne megebédelni. Betértem az egyik körúti étterembe. Az étlapot még át sem néztem, amikor ismerős hang ütötte meg a fülem. — Kérem, pontosan egy órája várom, hogy hozza az ebédem!-— Be kérem, ezelőtt néhány perccel rendelte meg. — Én?... — Igen, ön. — Nem vitatkozom magával pincér kartárs, maga is pesti ember, én is, de megmondom a szemébe, elmehetne tanulni a miskolci pincérektől. Ott, ha az ember kér valamit, azonnal kiszolgálják. Ott nem poros a tányér, fogpiszkáíót nem kell külön kérni. Ott minden van. Érti? Ez ma Miskolc. A pincér nem válaszolt, távozott. Pillanatok múlva ott termett az ebéddel, tegnapi utitársam — mert ő volt ez a különleges ember — elégedetten kanalazta levesét. — Érdekes — gondoltam. — Ma tetszett neki M^^olc. © Néhány hét múlva Kazincbarcikán jártam. A Békeváros gomba- büféje előtt találkoztam vele. Hideg volt. Újból az 6 hangjára lettem figyelmes. Különlegességről beszélt: melegített rumról. — Kérem, ki látott már olyat? — tette fel csodálkozva a kérdést a büfésleány. — Miskolcon is van, de Pesten még több helyen található: Elvégre kérem hideg van. A vend^nlátóívar- nak figyelmesnek kell lennie Kazincbarcikán is. — Köszönöm a. tanácsot — szólt nevetve a leány —, de egyelőre melegített rummal nem szolgáiba- tok. Az itteni emberek hidegen szeretik. © A napokban Miskolcon az AVÖS cukrászdában hozott össze vele a véletlen. Az asztalnál egyedül ültem. A többi foglalt volt, így engedélyt kért, hogy ott foglalhasson helyet mellettem. — Szívesen — megengedtem.- de hogy őszinte legyek — féltem. Vajon mi nem tetszik ma neki? Izgatottan vártam, mi lesz. Már jött is a felszolgálólány egy dupla feketét és féldeci rumot kért. Pillanatok alatt megkapta. Szür-i csölgette kávéját és közben újságot olvasott. A rádió tánczenét közvetített. A vendégek jól érezték magukat Én még mindig féltem. Ismét a felszolgálót hívta — gondoltam, talán most t". ki belőle a különleges ember jelleme. Nem. Kedvps ham- gon másik dupiáf kért Összetalálkozott tekintetünk és uiegismerkedtünk. — K. Dezső bucapesti lakos vagyok — mondotta. — Olyan jól érzem itt magam — higyje el. — Itt dolgozom, de olyan jól érzem magom Miskolcon. Kedves város. Napról-napra több a szórakozási lehetőség, a személyzet figyelmes, előzékeny, ügy szeretem Miskolcot, mint Pestet Elhült bennem a vér. Nem ismertem magamra De őrá ráismer tem. ö egy különleges ember, aki nem ismeri ki magát, ha vidékre kerül. — Ugy-e nem haragszik érte? SZARVAS MIKLÓS
