Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-30 / 99. szám

4 esZAKMAGYARORSZAC Kedd, 1957. április 3r. r r // ORJARAT" Miskolc utcáin Pénteken délelőtt, mindenre iri­gyelve, egy héttagú őrjárat indult el Miskolc utcáin, őrjáratnak őrjá' rat, de az a furcsa, hogy a magas, szimpatikus rendőrtiszten kivül egy sem a fegyveres testület tagja. A ve­zető Illés Béla elvtárs, városi tiszti főorvos, s még két másik orvos, a tanács ipari osztályának, a MIK-nek, a Köztisztasági Vállalatnak a meg bízottja, egy rendőrtiszt és egy új­ságíró, akik az egészségügyi őrjá rat észrevételeit feljegyezték. Látogatás a Köztisztasági Vállalatnál — Nem eléggé tiszták Miskolc ut­cái — hangzik a tömör megállapítás. —r Gyerünk a sokat szidott Köztisz­tasági Vállalathoz! A vállalat udvarán árválkodik egy motoros s két vonlatós seprőgép. Félredobva van egy másik motoros seprőgép is, de nincs vezető, aki vállalkozna rá, hogy végigmegy vele a város utcáin. Múltszázadbeli típus. — Miért állnak a seprőgépek? — teszi lel az első kérdést Illés elv társ a vállalat műszaki vezetőjének, Szil- niczki Györgynek. A következő de­rül ki: köztudomású, hogy a város elég gyorsan növekszik, de ugyanak­kor a vállalat kapacitása még az 1949-es állapotoknak felel meg. A városban, mindössze két seprőgép van. Az egyik a Vasgyárban, me­lyet naponta 4—6 órát dolgoztatnak, s a másik a vállalatnál, amelyet na­pi nyolc órán át működtetnek. A vontatás seprőgépekhez nappalra nincs erőgép, a motornál »ke­retihiány« az ok, nincs státusz újabb vezető számára. (?!) Szemétszállítás­hoz pedig nincs elég kocsi. — Mi a helyzet az utcaseprőkkel? — Száz utcaseprőt alkalmazhat­nánk, de csak 70 van. Igaz, régebben alacsony volt a kereset, nem vonzott, ma már 850-től 1100-ig kereshetnek, ruhát is kapnak, de nincs a városból jelentkező. V 'ékről jönnének, de nincs munkásszállónk..; Ezzel csak az okokat tudtuk meg. De mi a kiút? Keressük fel Magyar Sándor elvtársat, a városi tanács tervosztályának vezetőjét. —- Ez évben a vállalat fejlesztésé­re 350 ezer forintot fordítunk — mondja a brigád kérdésére. — A vál­lalat kap három motoros vontatót, két Csepel teherautót, s egy billenős, lóvontatású .szemétgyűjtőt. Ez kezdetnek jó. Talán több is, mint amit a nehéz gazdasági viszo­nyok következtében várni lehet. De­li át bocsásson meg az illetékes mi­nisztérium, ha megjegyezzük: sze­retnénk, ha végre nemcsak hangoz­tatnák: Miskolc az ország második városa, hanem a köztisztaság terén Ss erezhetnénk ezt, mert gépesítés nélkül a város tisztaságát biztosíta­ni nem lehet. Néhány szó a járdákról, házfelügyelőkről és a MIK-ről Semmi képpen sem lehet megálla­pítani a járdákról, hogy tiszták. Nemcsak szemetbántó a mindenféle szétszórt papír cs egyéb hulladék, hanem fertőző is lehet. Egy sereg embert megfigyelt az őrjárat, szinte eértő természetességgel dobálta a járdára a szemetet. A Széchenyi-u. 8. szám alatt két kirakatot rendez­tek. A hulladékot a járdára szórták és otthagyták. A járdák piszkosságának egyik okozói tehát a város »-feledékeny« lakói. A másik: egy sereg házfel­ügyelő csupán azért vállalta a ház- iélügyelőséget, hogy lakást kapjon. Az udvar, a járda, a lépcsőház tisz­títása sehogy sem ízlik nekik ..; Gyönyörű hatalmas épület a Se- lyemréti A/IV. bérház, de elcsúfítja a sok szemét. A járda piszkos, az épület nyugati oldalán lévő szemét­gyűjtő ajtaja nyitva, a szemét szét­öntve körülte, poshadtság, bűz. A papír- és rongyhulladékot szerte hordja a szél a környéken. A lépcsőház korlátja leszakadva, ablakok kitörve, az udvari lépcsőház gondozatlan, kietlen. Sajnos a ház­felügyelőt nem találtuk otthon és így nem tudjuk, miért van ez a nagy hanyagság. (Kár, hogy a tanács épí­tészeti osztálya nem képviseltette magát, mert a lakók panasza alapján meggyőződhetett volna, hogy a pin­cében esőzés esetén mennyi bajt okoz a hibásan tervezett csatorná­zás.) Az A 1 -es bérház házfelügyelőjét, Deunikó Józsefnél sem. találta otthon az őrjárat. Pedig ő dicséretet kapott volna. A járda tiszta, a lépcsőház ragyog a tisztaságtól, egyetlen ablak nincs kitörve, a pince is tiszta, még a ja'kók szene-fája is katonás rend­ben van. Az udvaron a szemétgyűj­tő lefedve, környéke tisztára seperve, az udvar parkírozott, otthonos, s a kerti lócákon játszadozó gyerme­keikre vigyázó asszonyok ülnek, s kézimunkáznak. Tamácsháztér 16. Udvarán, a sze- ÖLétbúz jellegzetes szaga. Kátém ku­pac szemét, néhány szekérrevaló. A szemét még az októberi időkből való. Az udvari közös WC... külön­ben ne írjunk róla. Ne hozzuk szé­gyenbe a ház lakóit! A WC-t egyéb­ként a tiszti főorvos lezáratta. És ne írjunk a Szemere-kerti nyilvános WC-ről sem. Egy presszó, egy étkezde és egy húsbolt Fényes, intim, előkelő hely a volt Rorárius-cukrászda. Az őrjáratot nem a kiszolgálás, hanem a munka­termek érdeklik. Az ablakok árul­kodnak. Régen tisztították. Habverő a padlón és egy másik teremben a cukrászsüteményekhez szükséges nyersanyag a nyitott edényben szin­tén a padlón... — Jöjjön csak velem kedves, mu­lassa meg hol mossa meg a kezét — fordul hirtelen egyik nőalkalmazott- hoz a tisztifőorvos. Kiderül, a moso­gatói csapnál. Rendes öltözőhelyisé­gek vannak, j, a zuhanyozó is, csak a mosdókagylót nyár óta nem lehet használni, pedig kézmosásra alkal­massá kellene teninii, s szappannal, törülközővel ellátni. A következő megállóhely a Béke­étterem, mely kedves hely lenne, csak kezd lezülleni. De nem is ez érdekli az őrjáratot, hanem a konyha. A konyha, s a többi helyiségek kicsik, szűkek. (A vezető és a hanyag vil­lanyszerelő megrovást érdemelne, mert a villamos vezetékek és kap­csolók nincsennek elszigetelve ren­desen. Egy óvatlan mozdulat és egy ember meghal.) Az egyik szűk helyi­ségben három hordó káposztát tárol­tak, s ezt nem szabad ott, ahol főzés­hez szükséges földes anyagokkal bánnak. A konyhában telt levesfaze-, kak a földön fedetlenül, az edények elmosása nem higiénikus. Az alkalmazottak öltözője kicsi, szűk, embertelen, többezer forintot fordítottak zuhanyozóra, de hasz­nálhatatlan. Ma jó lenne, akkor sem használhatnák, férfi és női öltöző együtt van. Több emberi bánásmódot érdemelnének a vendéglátóipar dol­gozói és higiénikusabb kiszolgálást a vendégek! A 69-es húsbolt kirakata, üzlet­helyisége ízléses, tiszta. Az őrjáratot a hústárolás érdekli. A jégszekrény­ben nincs külön hely a hentesáruk­nak, alul tartják, s rácsoroghat a íalakasziott húsról a lé. A raktár egyik részen mázsányi szalagszalon­na egymásra akasztva, kitéve a be- Cüíés veszélyének, s a felette lévő polcon kétes tisztaságú bádogtartály. A csempe felső része poros, s az egyik húsvágó tőkén hét-három ujj­nyi repedés. A tisztifőorvos e tőke használatát el is tiltotta. Az egészségügyi őrjárat senkit nem vont felelősségié. Elvtársi jó­tanáccsal a hibákra hívta fel a fi­gyelmet. Tíz nap múlva újból meg­jelenik ezeken a helyeken, ellen­őrzi, végrehajtották-e a dolgozók egészségvédelme érdekében szüksé­ges intézkedéseket, ha nem, úgy semmi nem menti meg őket a jogos felelősségrevonástól. Úgy hisszük azonban, e jótanács használ, mások is tanulnak belőle, s a majd gyakran [eltűnő őrjárat más eredménnyel tér vissza portyáiról. (cső) MISKOLC LEGSZEBB ISKOLÁJÁBAN AZ MSZMP ÜJDIÓS­GYÖRI alapszervének megbízottai munka- programjukhoz híven a Miklós utcai általá­nos iskolában tettek látogatást, hogy a ne­velőkkel és a szülői munkaközösség veze­tőivel megbeszéljék a szocialista nevelés kér­déseit. Belépés után azonnal megállapítot­ták, hogy városunk legszebb iskolájában vannak, ahol a szép, tágas, világos helyisé­gekben egyformán öröm tanulni és taní­tani. A baráti megbeszélé­sen részt vett a szülői munkaközösség min­den tagja és Károlyi István igazgató vezeté­sével számos nevelő. Az igazgató elvtárs is­mertette, hogy az isko­la a városi tanács áldo­zatos támogatásával a Fadrusz utcai és a Sztálin úti tehermen­tesítése céljából épült. A tanítás az ellenfor­radalom napjaiban vet­te kezdetét — ez tehát városunk legújabb is­egyik alapja az, hogy az otthoni ösztönös ne­velést a módszeres ne­velés váltsa fel. Az is­kola tanulói főleg a Sztálin úti bérházak­ban laknak. Ennek a hatalmas lakótömbnek azonban nincs játszó­tere. A házak között szemétdombok, építési törmelékek vannak és a gyermekek gyakran a járdán játszanak. Ez nagymértékben aka­dályozza a módszeres nevelést. Szükséges lenne, hogy a Lenin Kohászati Művek, amely vállalta a ját­szótér megépítését, mi­előbb megvalósítaná ígéretét. A SZÜLÖK RÉSZÉ­RE Csiba Ferencné, Szabóné és Liptai Ist­ván tettek javaslatokat a nevelés és az együtt­működés elmélyítése érdekében. A több mint két órán át tartó beszélgetés is­mét egy hatalmas lé­péssel vitte előre a szocialista nevelés ügyét. BELLA SÁNDOR kólája. A tanítás meg­kezdését sürgette az a félelem is, hogy az épületet a »honfogla­lók« birtokba veszik. Emiatt a tanítás meg­kezdésekor az iskola a csupasz falakból állott. A berendezési tárgya­kat az iskolába járó 380 gyermek szüleinek támogatásával szerez-* ték meg. A szijlok ál­dozatkészsége határta­lan. A nevelői kar meg­állapítása szerint ilyen lelkes szülőket még se­hol sem találtak. Nincs olyan nap, amelyen egy-két szülő ne aján­laná fel támogatását a még hátralévő munkák befejezése, vagy csino­sítása, díszítése érdeké­ben. A BESZÉLGETÉS SORÁN Schreiber Leo­na és Hulvey András pedagógusok elmondot­ták, hogy a szép isko­lában a szülök szerete- tétöl támogatva, való­ban öröm tanítani. Is­mertette, hogyan adják át nevelési módszerei­ket a szülőknek, mert a szocialista nevelés CJókedvű hikes\í(i Alregszem? — Azt mondják, öregszem. Na igen, eljártak az évek, az évtizedek. Lassabban mozog ez a láb, meg ez a kéz. A ha­jam? Ühüm... ez is gesztenyebarna volt valamikor. Kifehéredett. Ki- szitta a nap. Nem baj, igy is jó. Mindent meg lehet szokni, az öregséget is. De amondó vagyok, hogy ez már jó solcá tartson ám, mert nem tudom, mi következik utána. Nevetne ezen az öreg Kassai András, de hiába, nem tud rajta jó­ízűen nevetni... Olyan könnyfátyolos nevetésféle lesz belőle. — Tudod, fiam... eh, egyébként egye meg a jófene. A nóta is azt mondja: ,,Ha sírok is, ha ríj ok is Nem ér mér az semmit. A száraz fa ki nem leveledzik .. — így mondja: ki nem leveledzik. Ha nem leveledzik, hát úgy ma­rad. Mii tehet az ember, édes fiam. Ugy-e nem tehet semmit? Azt mondom hát, addig éljen az ember, meg addig nevessen, ameddig lehet, csak addig. Ezek után ne úgy képzeljék el a 70 éves András bácsit, mint afféle faluöregjét, aki ül a kemence mellett a heverön, aztán visszaemlékszik legénykorára, meg a két világháborúra. Nem. András bácsi még nem pi­henő öreg. Dolgozik. Hat hold földdel dolgozik. A múlt nyáron is maga kapált be mintegy két köblös ültetést, a szőlőt négyszer is megkapálta. — Meg is érdemli a szőlő! Jó levet ád az a föld népének. {A/fjy a- Sosincs itthon ez a vénember, csak ha az eső beszorítja. V* Már reggel háromkor felkel, megy ki az istállóba, aztán a földre. Ha meg kint a határban nincs mit dolgoznia, itt tesz-vesz az ud­varon, ha más nem akad sepreget. Jönnek aztán a szomszédok, hogy majd melléteszik a temetéskor a seprőt, hogy tudjon mit csinálni a másvilágon. — Hallod-e anyjokom te! Ne riszálj itt közbe!... Ebadta fejszá­rítója, megzavarja a gondolataimat. Mert minden asszony pletykálkodó, fejszáritó — nevet utána erősen, két ujjával kisimítja a bajuszát két- irányban, várja, mig hatása lesz ingerkedésének. — Vén bolondos: Azzal dicsekedj inkább, hogy futballoztál két év« vei ezelőtt öreg fejjel. — No már pedzi — derül az öreg lelke és moccanás nélkül hall­gat, mint a halatváró horgász. — Hallja má’, futballozott a vénség... Először ott hátul ődön- gött . . . — Bekk voltam anyjok! Bekk voltam az első félidőben. — Aztán meg beküldték a kapuba. De mit csinált? Hozatott oda egy karosszéket, meg egy újságot. Leült a kapu közepébe, aztán olvasott. — No né csak oda! így vót a’ rendjén, mert nem szabad idegesí­teni egy kapusnak a játékosokat, hisz akkor nem tudnak gólt rúgni. — Valid be, nem tudtál mozogni azzal a 110 kilóddal! — Asszony! No, csak te!... Pvödnek. öregesen, jókedvvel. Az ősz András bácsi, meg öszes* hajú felesége. — Azt tartja a szólás is, hogy kanál sincs csörrenés nélkül, hát ak­kor egy házasság? No nem azér' mondom, nem panaszkodom a felesé­gemre. ö a második az életemben, de mindkettőjükkel szép békés éle* tem vót. Kassai Andrásról a faluban is azt tartják, hogy nincs még egy ilyen jókedvű, békés ember Körömön, mint ö. András bácsi még nem akasztott Össze senkivel sem az életben. Ha meg valaki más akar "»le kikezdeni, kicsorbítja a sértés élét egy-egy odavetett szólással Változtak az idők. — Törvénytudó emberek voltunk mi mindig. Itt volt a beszolgál­tatást rendszer. Az én padlásomat még nem söpörte le senki, hogy jó idő­ben mondjam. Két díszoklevelet kaptam ebben az időben a példás adó­fizetésért. Most már más idők járnak. A borongó felhők elvonultak a Sajópart fölül. A megázott földön a langyos szellő simogatja a buja, zöld életet. Kisütött a nap. A virág- háborúit gyümölcsfákat szorgos méhek zümmögik, körül. /gazdálkodni szeretnék még valameddig... Amíg lehet... Aztán majd az unokák... NAGY ZOLTÁN Miskolcon is látható az üstökös Szombat estétől az Uránia csil­lagvizsgálóban nagy a sürgés-for­gás. Az érdeklődők az Arendroland 1956. h. üstököst szemlélik távcsö- vön. Az üstökös az északi égbolton a Perseus csillagképben ragyog. Na­gyon szépen látható a magja és az abból kiáramló körülbelül 50 kilo­méter hosszú csóvája. Ez az égi ter­mészeti jelenség akkor a legszebb, amikor az éjfél körüli órákban a legsötétebb van. A TTIT csillagászati szakosztály tagjai alaposan felkészültek az üs­tökös bemutatására. Szemléltető képeken mulatják be az üstökös szerkezetét, adatait. Az üstökösről diaíilmet is vetítenek. Az udvaron kisebb távcsöveken keresztül az egész üstököst, míg a kupolában a csillagvizsgáló 350-szeres nagyítású tükrös műszerén bemutatják az üs­tökös magját, vagy csóvájának egyes részleteit. Az Uránia csillag- vizsgáló a torlódások elkerülése vé­gett azzal a kéréssel fordul az üze­mek, intézmények, hivatalok kul- túrfelelőseihez, hogy látogatási idő­pontjaikat szíveskedjenek bejelen­teni a délelőtti órákban 41-414. sz. telefonon Szabó Gyula gimnáziumi tanárnak. PECZELI ENDUE: A NAP gazdagon szórja sugarait. A föld puha és nedves az éjsza­kai esőtől. A levegő ne­héz, párás. A növények szinte szemlátomást nő­nek, izmosodnak. De a gaz még jobban. A falu minden épkézláb embere a földeken dolgozik, hogy a jónak ígérkező termés még több legyen. Rozi néni is ezért küzd nap mint nap. Haj­naltól késő estig. Lazítja a földet, irtja a gyo­mot. Szép a kukorica, magas, erős. Két-három cső is mutatkozik egy-egy száron. Lesz éteini- való, lesz jó hízó, lesz télire zsirzó. Kell is! Két fia van. Egyedül harcol értük. Tizenöt év óta iárstalan. Az ura vasutas volt. Szolgálatközben összenyomták az ütközők. Amíg idáig ér gondo­lataiban, leikéből egy pillanatra felbukkan a múlt... Jeges, hideg éjszaka volt. A szél süvöltött. A petróleumlámpa néha nagyot lobbant. Varrt. Az urát várta. A gyerekek már aludtak. A kály­hában duruzsolt a tűz. Valaki megverte az ab­lakot. Kinézett. A sötétben feldúlt arccal állt a pályafelvigyázó: — Rózái, szerencsétlenség! — mondtq, re­kedten. Egy pillanat alatt mindent megértett. Ma­gára kapta nagykendöjét és ... És azótq. megnőt­tek a gyerekek, de segítséget egyik sem jelent. A nagyobbik nyomorék, nincs lába, a kisebbik még tanul. De csak tanuljon. Ne olyan kegyet­len legyen a sorsa, mint a szüleinek volt. Három hold föld nem valami sok, de ren­geteg munkával, vesződséggel jár, ha minden egy asszonyra marad. Különösen ha mindent meg akar adni neki, amit megkíván. Mert a föld olyan, hogy minél többet kap, annál többet fizet. Ilyen gondolatok futkosnak Rozi néni fejé­ben. s még elszántabban markolja a kapa nyelét. Csak tovább, csak előre ...A sor végén felegye­nesedik. Nyujtóztatja fáradt derekát, tapogatja csípőjét, mélyeket szusszan, « Na mondja maga elé emu sorral m** UJ JASZÜLETES — Mégiscsak rendem sek az emberek. — mondta egyik este az anyjának, amikor vacso­rához ültek? gint kevesebb. Arcának mély barázdáiban meg­botlik a napsugár. Olyan, mintha kőből faragták volna. Erős, merev, tántoríthatatlan. Egyszercsak látja, hogy a kisebbik fia sza­lad feléje. Kíváncsian figyel Hunyorít. Csak nincs valami baj? Mindig ez az első gondolata, ha szokatlan dolgot észlel. — Édesanyám! — kiált már messziről a fiú. — Pista bácsi van nálunk, azt üzeni, hogy jó volna, ha bejönne egy kicsit. János bátyámat gyárba akarja vinni. AZ ASSZONY szeme felvillan. Izgatottan veti vállára a. kapát. Erre várt már napok óta. így talán sikerül megmentenie idősebbik fiát. Mert az utóbbi időben már attól tartott, hogy János elemészti magát. Nem kicsi dolog az, ha egy erős, egészséges ember az élete elején el­veszti a két lábát. Nyomorék... Nagyot csavar a keserűség az anya szívén, mikor arra gondol, hogy félembcnurk tartják a fiát. Tálán társtalan lesz egész életében, egyedülélő, elhagyatott. Szinte érzi, hogy a fig is mind többet gondol erre. Hallgat. Elhúzódik az emberektől. Már nem fúr-farag, semmihez sincs kedve. Látja, hogy nem tud mit kezdeni magával. Mintha még öt is kerülné az utóbbi időben. Ezért szólt nemrégiben fia gyerekkori pgj- tásának, aki most igazggtó a helybeli gyárban, Arra kérte: Vigye be oda valaminek. Könyvelni, vagy postázni. Dolgozzon. Járjon emberek közé. Hátha akkor visszakapjg az életkedvét. Csak az első egy-két hét volt különös és szokatlan a gyárban, Mindig várta, hogy egyszer­esük valaki rászól: — Mit akar itt?... Két mankóval... Ne nevettesse ki magát! De nem. Semmi ilyen nem történt. Sőt, minthg tudomást sem vettek volna arról, hogy egy mülábbal és két mankóval közlekedik Ez « bánásmód iái esett neki. — Szeretsz oda járni, fiam? — Jó helyem van, megbecsülnek. Az asszony szemében könnyek csillogtak az örömtől. Elérte, amit akart. Azt hitte, ennél töb­bet már nem is kaphat az élettől. Pedig két hó­nappal később még nagyobb boldogság dobog­tatta meg a szivét. János fia ugyanis azt kér­dezte — nagy csűrés-csavarás után —, hogy mit szólna hozzá, ha egyszer, mondjuk úgy tavasz felé, megnősülne... Dehát ez még nem biztos. csak úgy kérdezi... hogyha mégis. Hogy mit szólna? Nézzen a szemébe, onnan tisztán kiolvashatja bárki! Úgy történt a dolog, hogy János, amikor elő­ször ment le a gyári ebédlőbe, éppen Márta mellett kapott helyet. Ebédelcs közben lopva rá-ránézett szomszédjára. — Komoly teremtés — állapította meg. Pe­dig még fiatal. Találgatta, hány éves lehet. Hu- szonhettő-huszonhárom ? A lány szája szögletében örökösen két kicsi kesernyés mosoly szomorkadott. Mintha minden percben önként lemondana valamiről. JÁNOS kedvetlenül elhúzta a száját. Tá­nyérja fölé hajolt, s összeszorította a fogát. Be­lemart a keserűség. Az ő boldogságát elvitte a háború-. Ezt már régen megtanulhatta volna! Amikor Márta felállt, s kifelé indult, János Utánanézett. Sajátságos járásából azonnal ész­revette — bár a lány hosszúnadrágban volt —, hogy a jobb lába műláb. A felfedezés szinte örömmel töltötte el. Másnap már nem véletlenül került a lány mellé. Egy-két szót váltottak is. Aztán egy mon­dattal többet. És amikor egy hét múlva János a déli postázás miatt pár percet késett, Márta mosoluoava kérdezte: — Való az, hogy így megvárakoztat? Ahogy múltak a napok, úgy fogyott kettő* jük között a távolság. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents