Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-28 / 98. szám

Vasárnap, 1957 április 28. RSZAKMAGYARORSZAG ü JÜVaifllODHUL MEGFOGADJUK, HOGY MflGflSflBBRfl EMELJÜK R PROLETflRiáTÜS VÉRREL ÜZIflTOTT VMS ZÜSZUUHT“ A DÜHÖNGŐ ellenforradalom kinyújtotta vérszomjas csápjait, megmutatta mit jelent az általuk hirdetett »felszabadítás«. Módsze­reik hasonlítottak a 19-es fehér ter­rorhoz, különbség csak abban mu­tatkozott, hogy hatványozottabb ke­gyetlenséggel igyekeztek elődeiket, a siófoki, orgoványi gyilkosokat túl­szárnyalni. A pogrom-lovagok most is a néphez hű, legjobb hazafiakra vetették magukat, közülük szedték áldozataikat. Mélységesen fájlaljuk az ellenforradalom okozta nagy vesz­teségeinket, akik között ott van Ju­hász József elvtársunk is. Fájlaljuk elvesztését, mert életé­nek teljében, 31 éves korában ra­gadta el sorainkból a halál. A dol­gozó nép sűrűjéből való, kárgeskezű bányászszülők gyermeke. Maga is bányász volt Felsőnyárádon. Ott volt a múlt évek széncsatáinak név­telen hősei között, A munkásosztály öntudatos tagjaként fáradhatatlan munkájával igyekezett gyarapítani népünket, erősíteni hazáját. Fájlaljuk elvesztését, mert benne egy példamutató férjet és szerető családapát raboltak el, alig hét évvel ezelőtt rakta meg a családi fészket. Mindig boldogan igyekezett haza, ahol mint kicsiny fecskék, úgy vár­ták »fiókái«, az ötéves Jolánka és a másféléves kis Józsika. FÁJLALJUK elvesztését, mert vele a párt, a munkásosztály egy megrendíthetetlen harcos katonája dőlt ki sorainkból. A munkáshata­lom bizalmából fontos posztra, a belügyi szervekhez került, ahol mint az államvédelmi hatóság hadnagya hét éven keresztül szolgálta- a dolgo­zó népet. Élete utolsó leheletéig posztján fnaradt, s védte a Szovjet­unió segítsége által kivívott szabad­ságot. Fájlaljuk elvesztését, mert a halál a haza védelme közben érte utói. A feltámadt szennyes ellenforradalom fasiszta támadásának ő is egyik ál­dozata lett. 1956. október 26-án a megyei főosztály elleni gálád akció folytán kegyetlen módon fosztották meg életétől. Először agyonverték, majd a 65-ösök utcájában kiszenve­dett holttestét megcsufolva fejjel le­felé egy fára felakasztották. E gyil­kos kannibálokat, a »szabadságharc« álarcába rejtőző ellenforradalom »hősöknek« kiáltotta ki. Ilyen tragi­kus körülmények között búcsúszavak nélkül kellett örökre távoznia az élők sorából. Otthon, a családja mit sem sejtett sorsáról. Hiába várták a megszokott időben, többé nem térhe­tett haza, nem deríthetett mosolyt felesége és drága két gyermeke ar­cára, nem válthatott szót a falube­liekkel, harcostársaival. Az elvete­mült, kegyetlen gyilkosság hire mélységesen megrendítette az egész családot és minden becsületes em­bert. Juhász József elvtárs, a Magyar Népköztársaság hősi halottja, már­tírja. A neki járó végtisztelet jeléül a múlt napokban holttestét exhumál­ták és szülőfalujában, Alsószuhán családi sírba helyezték végső nyuga­lomra. Koporsóját a család udvarán ravatalozták fel. Körülötte ott volt a fájdalomtól meggyötört, gyászoló család: könnyáztatott szemmel, zo­kogva roskadozó özvegye, mellette édesapáért kiáltó árván maradt apró gyermekei. Ott volt a falu felnőtt la­kosságának zöme, volt iskolás pajtá­sai, bányászmunkatársak, ismerősök» jóbarátok, akik vígkedélyű, segítő­kész magatartásáért mindannyian szerették őt. Ott voltak temetésén harcostársai, a megyei rendőrkapi­tányság vezető képviselői, egy rend­őri díszszakasz, hogy megadják har­costársuknak a végtisztességet. A HŐSI HALOTTÖL a megyei kapitányság nevében Bulik György százados elvtárs búcsúzott. Megható szavakkal méltatta Juhász elvtárs áldozatkész, tiszta életét, aki az el­lenforradalom elleni harcban esett el, akit gálád módon raboltak el a nép- hatalom kipróbált harcosainak sorá­ból. A búcsúszavak a család nevé­ben is szóltak, akikkel együtt ter­vezgetett, örült és bizakodott, akik soha nem tudnak megbocsátani a terroristáknak. Külön búcsúztatott feleségétől, akinek már nem vihet többé a szeretet jegyében ajándékot, árván maradt gyermekeitől, akik alig tanulták meg kimondani az édesapa-szót, már érezniök kell, hogy nincs, aki szerető karjaiba ölelje őket. Búcsúzott ismerősei, barátai és harcostársai nevében is — Juhász elvtárs tragikus sorsából mi is tanul­tunk, — mondotta. — Éberen őrkö­dünk és gondoskodunk arról, hogy mégegyszer az ellenforradalom gyil­kos keze ne garázdálkodhasson. — A A Szovjetunió Kommunista Párt­ja elnökségének meghívására vasár­nap délelőtt 19 olyan idős kommu­nista harcos indul egyhónapos ven­dégségbe a Szovjetunióba, akik több évtizede hűséges harcosai a magyar és a nemzetközi proletariátus ügyé­nek. Közülük nem egy ismét arra a Ismeretes, hogy az autómotor­ban csak az a benziomemnyiség végez hasznos munikát, amely az első ütemkor gőzalakban van és robban. Az üzemanyag többi része kihasználatlanul távozik a kipufo­gó nyíláson. Az angol Piikles most olyan pá­rologtató készüléket szerkesztett, amely a karburátor és a bevezető cső közé helyezve, 40—50 százalé­kos benzinmegtakarítást \ eredmé­nyez. A párologtatóban ventilátor permetezi szót a karburátorból jö­vő benziincseppeket, s ezáltal^ a cseppfolyós üzemanyag gőzaiakúvá változik. Ilyen állapotban a benzin majdnem teljes egészében robbanó elegyet képez. A londoni taxikon végzett kísér­hősi halott ravatala előtt baj társai nevében fogadalmat tett, hogy még magasabbra emeljük az ő vérével is áztatott vörös zászlót, — kíméletle­nül leszámolunk az ellenforradalmár bitangokkal. A temetés légköre megrendítő volt. A fájdalom könnyei kicsordultak a férfiszemekből is. Megrendült tekin­tetükből vádlóan, szavaikból a gyil­kosokkal szembeni szigorú elégtétel óhaja csendült ki. A BÚCSÚSZAVAK elhangzása után a gyászmenet elindult a temető felé. A gyászoló család mögött a kar­hatalom díszszakasza haladt. Lassú, elszántságot kifejező kemény, tisztel­gő lépésben kísérték bajtársukat a családi fészekből utolsó útjára. Sír­jánál fegyveres díszőrség állott fe­szes vigyázban. A sírnál a dísz-sza­kasz háromszori sortüzet adott, s a sötéten tátongó sír magába fogadta a hőst, a harcost. A szemfedelére zú­duló első rögök nehéz, tompa zaj­jal hullottak alá s vádlóan figyel­meztetnek száz és százezrek nevében. A bestiális tettesek most itélőszék előtt állanak, ahol számonkérik rém­tetteiket. Rájuk, a proletárdiktatúra forradalmi törvénye teljes szigorával fog lesújtani. A sír bezárult. A fejfájára bajtár­sai, harcostársai és szerettei koszo­rúját helyezték el. Mindez csendben, némán történt, azzal a gondolattal, hogy hősként haltál meg — emléked példakép marad — szívünkben örök­ké élni és lelkesíteni fog. PÁL LAJOS Idős kommunisták megbecsülése: egyhónapos üdülés a Szovjetunióban 40-50 százalékos benzinmegtakarítás földre lép, ahol az orosz munkásság soraiban, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom napjaiban tanult meg küzdeni a népért. A küldöttség egyhónap(os vendé­geskedése alatt szovjet városok és ipartelepek meglátogatásával és pi­henéssel tölti el idejét. (MTI) leteikikeil megállapították, hogy így az üzemanyagfogyasztás majdnem a felére csökken, a motor kevésbé kopik és a henger kevésbé meleg­szik. Városi tanácstagok fogadóórái Dr. Lipták János városi tanácstag április 29-én délután 5 órakor a Bor­nemissza utcai iskolában, Szabó Bé- láné városi és Tóth László II. kerü­leti tanácstagok pedig április havi fogadóórájukat április 36-án, kedden délután 4 órától tartják Ujdiósgyőr, Tátra utca 4. sz. alatt, ! vasárnapi FELNŐTTEK! ifíiEIÍÍÜ HOZZÁTOK SZÓLUNK...! JJecipe Ferrum... Döfd le a tőröddel!... — hangzott fel az üvöl- tés Néró véres fövényű, gyilkos arénáiban, annak a tömegnek a szájából,' amely nem kért egyebet, mint kenyeret és cirkuszt. A baby-1 loniai véres rabszolgaversenyek, s Trója elpusztítása és Achilles ke- gyetlenkedése megrázó szégyenlapja az emberiség kulturtör tévéimének. A békés fejlődés éveiben sokszor hajlamosak vagyunk a túlzott opti-> mizmusra és úgy képzeljük, hogy mindez már a múlté. És mégis száma talanszor visszakisérl a véres mult, a gyászos tettek nagy sokasága. Nem kívánunk u. n. nagy dolgokkal foglalkozni. Nem kívánok az októbervégi Magyarországról írni, sem az „így történt” dokumentfilmmel foglalkozni. Azt mondják, egy és csupán egyetlen csepp vízben is benne van az egész tenger. A prédájára leső fenevadban sem akkor ébred fel a gyilkolást ösztön, amikor már áldozatára ugrik, hanem az ezt megelőző másod- percnyi, alig észrevehető szemvillanásban. A fontosnak alig tulajdonia tott parányi barbárságok megnőnek hatalmasra, mint a néhány centi-*, méteres palánta hatalmas jegenyévé. Nézd ott meg azt a kisfiút! — fel* nőttről nem is akarok beszélni! — amint kínozza a parkban a macskát> már most ébresztgeti a még szunnyadó szadista ösztöneit. Ugy-e meg­lepő. Sajnos, így van. A felnőttek társadalma nemhogy megakadályozná ezt (tisztelet a kivételnek), hanem még segít a kétségbeesetten mene­külő állatot ismét elcsípni és visszaadni kínzójának. Vagy ... Telefonálni akarsz? Ott a nyilvános telefonfülke! Oh, ember, ki oda belépsz, hagyj fel minden reménnyel! — mondaná Dante másodszor is. Miért? Talán a posta nem tartja karban a berendezéseket? Nem ott a baj! Csöpög- tess egy vizespohárba vizet, melynek alját előbb kifúrtad. Ugy-e, fára-* dozásod meddő marad? Hol van a felnőttek szervezett, okos társadalma, amely meggátolná — s nem pedig közömbösen nézné — hogy éretlen gyerekek (és rosszindulatú, közösségellenes felnőttek) levágják a kézia beszélőket, összetörik a berendezéseket. Érdekes, hogy csupán a vásár-* csarnok előtti, tehát eléggé forgalmas helyen a nyilvános telefonkészv.-* léknek három nap alatt háromszor vágták le a kézibeszélőjét. Milyen megdöbbentő statisztikai adatok állnak erre vonatkozolag a szakemberek előtt és mennyi bosszúság, károsodás éri a telefonálni szándékozókat. Itt nem tud hathatósan közbeszólni a törvényes védelem, de feltétlenül az össztársadalom azonnali segítsége kell! Jusson eszedbe a m,a neked, hol­nap nekem elv, amikor azt látod, hogy a vonatok bőrüléseit egyesek fel­szaggatják és a heveder ablakemelőket levágják. Ha ma arra szoktatod a fiatalságot, hogy kisebb huncutságai” felett szerinted jóindulatúan szemethunysz, nekik, önmagadnak és a társadalomnak válsz engesztelhe­tetlen ellenségévé. Rászoktatod arra, hogy mások csupán azért élnek, bogy a hibáit elnézzék, vagy hallgatólagosan cinkosaivá váljanak. JVI e akard — még a nemtörődömségekkel sem! — hogy amint ser-* dűl az ifjúság, egyenes arányban tetézze hibáit önmagával, mindnyájunkkal szemben. A ma hasznos énekesmadarakra légpuskával vadászó csemete holnap géppisztollyal esetleg emberekre fog vadászni. És ezt mi nem akarjuk és nem is engedhetjük meg! Kulturált embereket kívánunk adni és nevelni a hazának, hogy a jól végzett munka után ba­rátságos, nyugodt vasárnap délutánjai legyenek az ország minden be­csületes dolgozójának. (Réthly) J OR B A A l A Jordánia a középkeleti bonyodal­mak középpontjába került. Mint is­meretes, a nemzeti törekvései foly­tán népszerűvé vált Nabulszi vehette kormányt az ammani amerikai nagykövet és a szolgálatába szegő­dött jordániai reakció mesterkedése lemondatta. Ettől kezdve állandó válság állapotában van Jordánia. Már-már úgy látszott, hogy a Kha- lidi vezette új kormánynak sikerül nyugalmat teremteni, azonban a tö­megnyomás őt is lemondásra kény­szerítette, mert a király és a dok­trína mellett állt ki és a nemzeti erők ellen lépett fel. Húszéin király kihasználta ezt a helyzetet és Ibrahim Hasemet bízta meg új kormány alakításával és azóta kihirdették az ostromállapotot, betiltották a politikai pártokat, megkezdték a haladó politikusok, az ország függetlenségéért harcoló em­berek, katonatisztek letartóztatását. Letartóztatták Nabulszit, a volt mi­niszterelnököt is. A jordániai rend­őrséget a hadsereg parancsnoksága alá helyezték. Lényegében katonai diktatúrát vezettek be a hazafias és imperialistaellenes tüntetések elfoj­tására. Az amerikai körök teljes támoga-" tágról biztosították a királyt. A je­lentések arról számolnak be, hogy a hatodik amerikai flotta irányt vett ezen térségek vizei felé. A Paris Presse arról ír, hogy ez az Eisen­hower doktrína első erőpróbája lesz. Az USA mesterkedésének célja, hogy kiszakítsa Jordániát az arab egységből, hogy megossza az arab országokat és így könnyebben ura lehessen a közel- és középkeleti helyzetnek. Ez azonban játék a tűz­zel, amely lángbaboríthatja az egész Közép-Keletet. Wtt***»^*****^**^»^***************************»***»***»*»* r»******0»**»**»*********'*#»**9***»**»*******»j*»&>**»*»*jK*&i *&******++»*> A kérvény, amit a fiatal orvos a diploma megszerzése után állást keresve elküldött, tizennyolcszor jött vissza a postán, néhány papírra vetett rideg szó kíséretében: kérését teljesíteni nem tudjuk. Egy pillanatra szinte egy világ dőlt halomra benne, az ambíció, a sok-sok szép terv, amit az egyetem, de korábban az iskola padjaiban szövögetett, szertefoszlott, ott állt a világban, gazdag tudással, amihez már csak a tapasztalatok, a gyakor­lat kellett. A Horthy-rendszer min­denütt kulcsra zárta az életbe vezető út kapuját, az egyszerű, dolgozó em­berek gyermekei előtt. Pedig milyen nehéz volt dr. Mészáros Kálmánnak, a fiatal orvosnak is megszerezni, megostromolni a tudomány várát, eljutni a diplomáig. S ekkor, ilyen helyzetben végső elhatározásra jutott. Hány éjszaka, hány nyugtalan, gondokkal teli nap után született és érett meg benne a gondolat: kivándorlók. De hová! -— ágaskodott nyomban a másik kérdés. Akkor, 1924-ben nem leheteti akárhová menni. Többek között csak Perzsiába, Törökországba és Abesz- színiába. Melegen tűzött a nap, az élet meg­érett az aratásra a földeken, amikor sovány tarisznyájával hajóra szállt és elindult idegen csillagok, idegen égtáj, ismeretlen ország felé: Abesz- sziniába. Hogyan kezdte ott az éle­tet, milyen viszontagságos volt az útja, milyen kalandok tarkították az ott eltöltött hosszú éveket, re­génybeillő, vaskos köteteket köve­telő, hosszú sor. Egy két érdekessé­get számunkra fvrcsénaki sok hihe­tetlennek tűnő dolgot elárult, hiszen az ott töltött 15 esztendő, élmény­anyagát már megírta, amit most rendez másodszor sajtó alá. Kezdhetném talán azzal, hogy a meleg miatt Abesszíniában csak este, alkony at kor tanácsos az utcára menni. Napközben kibírhatatlan a meleg, az üzletek is késő délután nyitnak. A vidék — ahol a doktor élt — veszélyes. A malária olyan vendég arrafelé, mint minálunk a nátha. Mi tagadás, dr. Mészáros Kálmán is úgy állt ott a nagy idegenben, mint egy a sivatag kellős közepébe pottyant ember. Az élmények, a szo­kások úgy zuhantak rá, hogy az első pillanatban, az első hetekben fel­ébredni sem volt ideje. A bizony­talanság. a honvágy, súlyos bilincs­ként nehezedett rá. Nehezen kezdődött az élete. Na­gyon nehezen. Később, ahogy teltek, múltak a napok, a hetek, a hónapok úgy illeszlcedett bele a helyi élet­módba, a szokásokba, bár minden mozzanat az ország életében meg­lepő volt számára. A szállodába öszvérháton tette meg az utat. Ott egy öszvér maga­san nagyobb értékű, mint például egy ló. Egy öszvér ára 1000 tallér volt, ugyanakkor jó ha a lovat el lehetett adni 30 tallérért. Érdekes, hogy ott a hús igen olcsó. Sajátos módon dolgozzák fel a le­vágott ökröt, borjút, tehenet, vagy birkát. Például az ökörnél mindent eldobnak, csak a tiszta húst eszik, meg. Nem tudom, kinek lenne ét­vágya hozzá, de ott a pacalt és májat nyersen fogyasztják. Sertés­zsírral nem főznek. Minden ételhez — zsírzónak — vajat használnak. Hihetetlen, de ez így van, hogy Abesszíniában nem káromkodnak. Ha egyszer egy kacifántos ember odakerülne és 'nyilvánosan kezdené cifrázni a szavakat, azt mondanák rá: bolond. A legnagyobb sértés ott, ha valakinek azt mondják: ante leb a, magyarul: te vOlvaj! Vagy: ante bellafantáta, magyarul: te ragyás! vagy: j et ab betű! magyarul: hol az apád, te apátián?! Az ilyen kijelentések gorombaság­számba mennek. Az effajta szóváltá­sok ölrekelést is provokálnak. Nem egyszer gyilkossággal végződnek. Persze a gyilkosságok nemcsak ide vezethetők vissza. A bíráskodás is sajátos Abesszíniában.. Ha valaki megöli embertársát, vérdijat köteles fizetni. De ha a meggyilkolt hozzá­tartozói azt mondják a gyilkosra: halálát akarom, — akkor még az uralkodó császár sem mentheti meg a haláltól. Ilyenkor a gyilkosnak ugyanolyan halállal kell bűnhődnie, amilyennel áldozatának elvette éle­tét. Ha például agyonütött valakit, őt is agyonütik. Van az ország fővárosában, Ad- disz-Abbebában egy harangtorony. Ha a gyilkos ide be tud menekülni, és megkongatja a harangot, akkor megmenekült a büntetéstől, illetve a vérdíj fizetésétől nem. A meggyil­kolt hozzátartozói ekkor haladékot, többnyire két évet adnak és meg­szabják a vérdíjként fizetendő ösz- szeget. Ha a meghatározott időre a gyilkos nem fizeti meg a vérdíjat, meg kell halnia. A kivégzés is egészen más, mint az európai országokban. Az a szokás, hogy a halálos ítélet végre­hajtása minden héten csak pénte­ken déli 12 órától lehetséges. Ha golyóval történik a kivégzés, azt a következőképpen hajtják végre: Van egy magas kőfal, amelyen át több vascső vezet. A fal egyik olda­lán a csőhöz kötözik az elítéltet, a másik oldalon, áll a ki.végző osztag egyik tagja, aki puskáját a csőbe dugja. Vezényszóra elsüti. A találat biztos. Tehát a kivégző és az elítélt nem látja egymást. Persze ezt meg­előzi az Ítélethirdetés. Ez is eltér attól a szokástól, ami Európában és egyebütt van. Nálunk is és másutt is a bíróság felolvassa az elítélt előtt a végzést. Itt Abesszíniában másként történik. ítélethirdetéskor rengeteg ember gyűlik össze. Az elítélt ezeknek a gyűrűjében az emelvény előtt áll. A bíróság zárt ajtók mögött tanács­kozik. Ha megszületik az ítélet, a következő történik: Van egy kottatartóhoz hasonló áll­vány. Az állványon egy szürke tábla, középen fekete vonallal elválasztva. Az így elválasztott mező egyik olda­lam egy mérleg, a másikon egy szét- nyitott olló áll. Ez azt jelenti: meg­mérettél és elvágtam életed fonalát. Kegyelem nincs. Az ítéletet azonnal végrehajtják, a hozzátartozók jelen- létében. Mindez természetesen szokatlan az európai fülnek. Sok mindent nem is sikerült e cikk keretében elmondani. Aki bővebbet akar tudni és olvasni erről az országról, szokásairól, fejlő­déséről, elolvashatja dr. Mészáros Kálmán rövidesen megjelenő köny- vében. Mészáros Kálmán hosszú —» 15 évi — vándorlás után tért haza Magyarországra, ahol annakidején Horthyék megfosztották kenyerétől. Ma az ároktői körzet orvosa. Az em­berek becsülik, szeretik az idős, vi-* lágotjárt népszerű orvosi. TÓTH FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents