Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-28 / 98. szám
4 ÉSZAKMAGTARDRSXÁG Vasárnap, 1931 április .£5, Miskolci •Yzetek L D I MÉG NÉHÁNY NAP és tizenkilenc éves leszek. Veszélyes korban vagyok hát. Forrófényű csillagok, odaadó pillantások és lányos mamák finom mesterkedései, férjfogó, léprecsaló kedveskedései között száguld, harsog, fickándozik zabolátlan életem. De azt hiszem most mégiscsak rajtavesztettem. Rab vagyok! Egy huncutul csillogó tekintet rabja. Minek ide magyarázkodás? Egy modern lánykáról van szó, aki — mint jómagam—-csak mosolyog a hízelgő bókokon és unalmas, nagyon is felesleges dolognak tartja az udvarlási, a széptevést. Egy röpke pillantás, egy sorsdöntő másodperc töredék-forgácsa a. néma csodálat első káprázata lopta be szivembe. Megpillantottam. Elragadó, álomszerű szépség volt, ébenfekete, bársonybőrű, az üdeség elbájoló harmatával, vérpiros pici szájjal. És a szeme? A szeme úgy ragyogott. mint a toledói penge. És ezt a tündén tüneményt egy csodaszép kocsiban pillantottam meg. A fehér kocsi oldalán ott piroslott a pici tündér neve: Ildi! Elbűvölő, áramvonalas kocsi volt, a legmodernebb divata. A kocsi a Széchenyi-utcán gördült felém. Megálltam, úgy vártam a találkozást, a szívremegtető pillanatok vagy bontó csodálkozását. IGAZÁN, SZÉP SZÁL, markáns, magas legény vagyok, olyan, aki imponál. Ezt nem férfiúi hiúságból mondom, mert acsarkodó és nyájas ellenségeim sem mondhatnak rám ilyesmit. Azért mégis megmozdul az ember szíve, felmelegszik, lázasan repes, ha ilyen váratlan öröm éri. A kocsi mellém ért. Ildi rám mosolygott, s én zavartan visszanevettem. Ildi azt rebegte: Oh! Óh! Én azt dadogtam: Bájos vagy! Elragadó!! És néztük egymást az egymásra-találás megbabonázó szédületével. Körülöttünk rajzott, zsongott, kavargóit, zúgott a város, tavasz hullámzott az utcán. De mi nem tudtunk a világról. Ügy éreztük, csak ketten vagyunk egy magános szigeten, boldogan. Az emberek biztatóan, kedvesen mosolyogtak ránk. Nem ütköztek meg rajtunk. Hisz mindenki látta, hogy mennyire tetszünk mi egymásnak. Nem. tudtam elszakadni mellőle és elkísértem., hazáig. S az életem most csupa várakozás. HIDD EL. TE IS ICY TETTÉL VOLNA, te is így tennél, ha ereidből az én lázadó, garabonciás vérem tüzelne, ha még egyszer tizenkilencedik születésnapodat várnád és ha láttad volna Ildit, ezt az édes, pici fekete teremtést feléd mosolyogni — csodaszép, elbűvölő, fehér, halkan gördülő gyermekkocsijában. P. D. HUMOR — Hogyan érti ezt? ' — Szigorúan tartja magát a biblia parancsolataihoz... — Valóban mester? — mosolyogott el büszkén az anva.. — Valóban..., ugyanis jobb keze nem tudja, mit csinál a bal... Itt a tavasz? — Miért tartja ma csukva a bol- haszíniházát, igazgató úr? — A primadonna megszökött egv pulikutyával... Házassági gondok — Látja, okos dolog volt, Müller úr, hogy végre megnősült. Sok kis apró gondtól szabadul meg és most már a gombfelvarrás sem probléma. — Az. valóban igaz, a feleségem hála istennek zippzáras ruhákat visel ... Jól megtanulta A falusi kovács tanulónak alkalmaz egy fiatalembert. — Jól figyelj ide. fiam. pontosan csináld azt, amit mondok, s meglátod, fog ez menni.... Kiveszem a lűzből az izzó patkót, ráteszem az üllőre. Ha biccentek a fejemmel, üss rá jó nagyot a kalapáccsal. A fiú pontosan követte a mester utasítását — azóta ő a falu kovácsa. A bodrogközi földek orvossága j\,| indenkinek szemet szúr, aki mostanában a Bodrogközben jár, hogy itt is, ott is fehérük a határ. Ha azután közelebbről megnézzük a fehér foltokat, tüstént kiderül, hogy a szétszórt mésziszap villan ki a dúsan bokrosodó zöld vetések közül. Mert nincs még egy vidéke megyénknek, ahol olyan nagy szükség lenne a föld meszezésére, mint a Bodrogközben. Ez az ősi településű vidék ugyanis századokon ál az árvizek, mocsarak, fekete-erek világa volt. Művelés alá csak a dombosabb részeket lehetett fogni, a többit benőtte a sás, nád. vízililiom. Amikor pedig megtörtént a Bodrog és a Tisza szabályozása, a belvizek lecsapol ása, itt maradt mintegy 50 ezer katasztrális hold- nyi terület kiáztatva, valósággal kilúgozva. A levezetett víz kioldotta és magával vitte a talaj mésztar- talmát is. Ezt mesterséges utón kellett volna pótolni, de a cukorgyárak mésziszapjából a kis- és középparasztok nem kaptak semmit, azt mind a részvényesek birtokaira terítették széjjel. Ma az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek kapják a mésziszapot, a cukorgyártásnak ezt az értékes melléktermékét. Jut belőle az egyénileg dolgozó parasztoknak is, és pedig teljesen ingyen. A gazdának semmi kiadása sincs rá, csak annyi a tennivalója, hogy a legközelebbi vasútállomásról hazaszállítsa. Eleinte húzódoztak parasztjaink a meszezéstől, mint általában mindentől, amit még nem próbáltak ki. bodrogközi állami gazdaság és a termelőszövetkezetek példájából azonban látják, hogy a vidék kötött anyagú, savanyú talajú földjeinek múlhatatlanul szükségük van a mészre, s ettől a terméshozamuk is szembetűnően növekszik. Azóta évről-évre fokozódik a meszezés iránti érdeklődés, egyre több a mésziszap-igénylés. Holdanként általában 50—100 mázsa mészre van szüksége a szántóföldnek, de van Györgytarló község határában olyan terület is, ahol öt éven át évenként 120 mázsát kell a laboratóriumi megállapítások szerint beszántani katasztrális holdanként, hogy a föld termőerejét teljesen felfrissítsék. Maga az állami gazdaság évente 1Q00 vagon meszet használ fel talajjavításra. a termelőszövetkezetek szintén tekintélyes mennyiséget. A tiszakarádi Uj Élet például 100, a cigándi Petőfi és a tisza- csermelyi Táncsics 80—80 hold szántót meszezett ezen a tavaszon. De az egyénileg dolgozó parasztok is mind többen veszik igénybe ezt a nagyjelentőségű állami támogatást. így régóta meszezi a földjét Tiszacsermelyen Somodi József. Rózsáson Bráda István, a sárospataki Alsóhatárban Gál Mihály és természetesen az ő példájukat sokan mások is követik. r\e érdemes is foglalkozni a ta- lajjavítással, mert a fáradozás bőségesen megtérül a mutatkozó terméstöbbleten. A bodrogközi állami gazdaság rendszeres kimutatást vezet a meszezés eredményéről és ebből megállapítható, hogy kalászosokból általában 1—2 mázsával, kapásokból 50 százalékkal több terem a meszezett földben. mint a meszezetlenben, Volt olyan dohányföldje is a gazdaságnak' amelynek a hozama kétszerese volt a meszezés előttinek, a dohány levelei pedig 05—100 centiméter hosszúra nőttek. Ehhez azt is hozzá kell számítanunk, hogy a meszezés nemcsak kalciumban gazdagítja a talajt, hanem lazává, megmunkálását könnyebbé teszi. A selypi, hatvani és a szerencsi cukorgyárak nem győzik kielégíteni a mésziszapigényléseket. Ezért a megyénk területén illetékes Debreceni Talajjavító Vállalat a Heves megyei Monos bélen egy mészkőőrlő üzemet létesített. így az iszapon kívül poralakban is sokezer vagonnyi mész érkezik évente a borsodi földekre, hogy ezáltal mezőgazdaságunkat még jövedelmezőbbé, még belterjesebbé tegyük, HEGYI JÓZSEF MEGNYÍLT afí ország eqqik le.qsz.chb zöldicqcs boltja A Nem véletlen kedves olvasóink, hogy lapunkban már több alkalommal írtunk arról az új zöldséges boltról, amelyet a Miskolci Zöldség és Gyümölcsértékesítő Vállalat tegnap a délelőtti órákban Sebes Sándor belkereskedelmi miniszterhelyettes jelenlétében nyitott meg. Sokat beszéltünk arról, hogy Miskolc az ország második városa, de sajnos ez nem mindenben mutatkozott meg. Különösen nem az üzlethálózatban, mert számos vidéki városnak sokkal különb üzletei voltak mint Mis- kólénak, örömmel vész- szűk tehát tudomásul, hogy a tanács kereskedelmi osztálya az utóbbi hónapokban nagyobb gondot fordít a nem akármilyen, hanem korszerű üzletek nyitására. Ez nem csupán az újságíró megjegyzése, hanem főleg azok mondották el, akik resztvettek az említett üzlet megnyitásán. Már a kirakatokra tekintve is szembeötlik az a higiénia, ami az üzletben mégiimkább érvén y esül .1 Az eddi gi módszerektől eltérően intem csupán emberfej magasságig burkolták csempével a falakat, hanem, több mint két méterre. Előnye, hogy nedvesruhával naponta törölhető és mentesül az. üzlet a por lerakodásától. A kulturált kereskedelem szigot-ú követelménye valósult itt meg! Néhány szót az üzlet érdekességeiről: Meglepő, hogy a bejárattól jobbra eső pulton finom hűsítőitalokat, magyar és külföldi szörpöket, gyümölcsleveket is mérnek. Különösen az »Erdő vére« elnevezésű szörp nyerte meg a vásárlók tetszését. A pult. mögött a falban gázsütő ajtajaira lettünk figyelmesek. — Milyen célt szolgálnak ezek? — tettük fel a kérdést Pinczés Mihály üzletvezető kar- társnak. ■— Meglepetés, — válaszolja. — A miskolci közönség ezentúl nem- csupán az utcán vehet főttkukoricát, sült- tököt. gesztenyét, melyek közkedvelt népi eledelek, hanem nálunk is, sőt még sült burgonyával is a közönség rendelkezésére állunk. Természetesen még több érdekesség is van. Például a csinos, gyorskezű elárusítók, a modern neonvilágítás, gyümölcsmcsó vízcsapok, hajlított üveggel körülzárt, vörösmárvánnyal fedett pult és a szebbnél szebb zöldség- és gyümölcsáruk. A bejárattal szemben egy tábla látható. Rajta azt olvastuk, hogy a Miskolci Állami Gazdaság patronálja az üzletet. Első napon ki is tettek magukért. Gyönyörű friss primőrárukkal. zöldséggel, paprikával, uborkával, retekkel, salátával és más egyebekkel lepték meg a most már igazán kedvükre vásárló háziasszonyokat. Reméljük ez a tábla a jövőben is méltóan foglalja el helyét. El kell még mondanunk a háziasszonyok örömére azt is, hogy nyáron itt csak jégbe- hűtött dinnyét lehet kapni és kimondottan friss árut. Végezetül pedig megemlít j ük, hogy a Miskolci Zöldség- és Gyümölcs értékesítő Vállalat saját üzlet építő brigádja a tizennegyedik után még számos új és szépen berendezett, bolttal akarja meglepni a város lakosságát. (szarvas) edz erdá izere/mt .......................... I llll!lllll!lllllllll!lillllllll!!ll|ll!llllllllll!lllt!l!llllll iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiimmimiimiiiiiitiimiiiüiiiiiuiiiiimiimiiimK Szépen gondozott erdei úton robog velünk a Wartburg. Egyszerre csak, mint ahogy & mesében szokás, előttünk terem a kanyargós Szinva-patak. Mintha ő is tiszteletben tartaná a többezer éves ódon erdő méltóságát, lassan, tisztelettudóan íolydogál, de azt is elárulhatjuk, hogy hosszú útjának végén már haragosan, szeszélyesen tajtékzik. Partjain hatalmas kőrisek, hegyi juharok és fűzfák, mint deli katonák sorakoznak. Szerte, a többszáz kilométerre nyúló hegységben bükk, tölgy, fenyő, gyertyán, hárs. szil és más fafaj ták találhatók, melyek híresek szerte az országban, hiszen ott találhatók a magyar történelemben. Egykor Rákóczi katonáit óvták, máskor Vidróczki betyárjait védték, de jócskán rejtegették a bujdosó szegénylegényeket is. A rejtelmes sűrű erdő hangulata ma is minden látogatót hatalmába kerít, most már inkább megérti: miért született oly sok népmese, népdal, vers a Bükkről s tájairól. * / ed fin főtt fa csí*^an az er- i^eaonioii ja dőben A hegy orma még eltakarja előlünk a szorgos favágókat, de mind közelebbről hallatszik a balták csattogása, a motoros fűrészek zenéje és az egyre dűlő fák robaja. A gerincre érve megkapó kép fogad bennünket: ameddig szem ellát, mindenütt izmos munkások birkóznak a bükkel és tölggyel. Csermely László fiatal, igen tehetséges erdőmérnök irán.yítja munkájukat. Csodálkozva hallgatjuk büszke szavait, amint a Bükk névtelen katonáiról, az egyszerű erdőmunkásokról beszél. Ezek a derék favágók — mondja — ezévben már 13 ezer köbméter fát termeltek ki az ipar, a mezőgazdaság számára. S hogy derék emberek, tetteik igazolják őket. Higyjék el — folytatja —. szeretik az erdőt, második otthonuknak tartják. Ők az erdő ipari szerelmesei.. í Polgár János erdőmunkás is bekapcsolódik a beszélgetésbe, lelkesen magyarázza, hogy együtt nőtt fel az erdővel, s hogy igaz barátjának tartja a lombdús fákat. — Nyolc éves voltam, amikor megismerkedtem az erdővel. Ekkor már ölfát vágtam, galyaztam, csemetét ültettem. Azóta sok-sok év eltelt, s az erdő ezermesterré tett. Megtanultam meszet égetni, faszenet égetni, fazsindelyt készíteni, fát kitermelni és szállítani. Miközben beszél, kezével megsimogatja a vén tölgy derekát, melynek zöldbe borult gályái igenlő szavakat suttognak felénk. * 4 birodalmából a siA tölgyek matörzsű bükkök területére érkezünk. Érdekes, hogy a legszebb bükk óriásokat érintetlenül hagyják a termelőmunkások. Az avatatlan is észreveszi, hogy szándékosan, egyenként válogatják ki ezeket a meghagyott fákat. — Mi a céljuk ezekkel? — kérdezzük a társaságunkban lévő keletbükki erdőgazdaság igazgatóját, Bedő Tibor elvtársat. — A Blikknek, minlahogy a kísérletek mutatják — válaszolta — igen nagy a regenerálódó képessége. Ha szabaddá tesszük őket, ledöntjük közelükben az értéktelenebb fákat, akkor még sokat tudnak nőni, fejlődni. Míg például évente általában 1.8 köbméter a hektáronkénti növekedése, addig a kiválasztás által meghagyott, magas növőképességű öreg bükkök 5 köbméterrel gyarapítják évenként és hektáronként a fatömeget. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy mindez mit jelent a népgazdaság szempontjából. $ Itt fönt a hegyekben nincs telefon, nincs táviró. mégis terjed a hír. Most azt újságolják az erdei ezermesterek, hogy nagy munkában és versenyben vannak. S mindjárt hozzá is teszik, hogy ebben a répáshutaiak mutatnak példát. Nagyszerű munkájukat az elültetett és gondosan ápolt fiatal facsemeték is dicsérik. Ezek pedig sokan vannak. Máris 630 ezerre becsülik számukat csupán a III. kerületben. Persze azt is hozzá kell tennünk, hogy a többi kerületben is lelkes munka folyik. Se szeri se száma a Bükkben a fiatal csemetéknek, amelyek már a jövőt jelentik.;; Világosodni kezd az erdő sötétje. Kis tisztás nyílik elénk, hogy néhány perc múlva újabb szép erdőrészlet gyönyörködtessen. A sétálók itt is megilletődve állnak. Ennek a rejteki hajlásnak olyan fái vannak, amelyek már 300 évvel ezlőtt is jó barátok voltak. Itt van például a 275 éves hársfa. Ez arról beszélt nekünk, hogy Vidróczki betyár legényei lqmbjai alatt tartották összejöveteleiket, s hogy a szegénylegények nem egyszer nála kerestek menedéket a csendőrök elől. Mélyre szívjuk az erdei levegőt és egyre beljebb megyünk. Most egy ..újonnan’’, úgy 15—20 évvel ezelőtt érkezett facsoporthoz jutunk. Szemetgyönyörködtető látvány ez a fiatal erdő. Jobbra tőlünk egy rudh — szarvascsorda — vándorol. 22 db szép szarvas, amely tőlünk most az erdő mélyében keres menedéket. A dórongósi réten tapuska Pál erdész birodalmát, s szemefé- nyét a Bükk egyetlen árborétumát — élőfagyűjteményét. S hogy hány fafajta van benne? Ezt bizony még senkisem számolta meg, de úgy gondoljuk, hogy biztosan nehéz feladatot is jelentene. Puska Pál idestova 55 éve erdész, ismeri területét, az általa gondozott árboré- tumát. s talán ő tudná megmondani ezek számát. Sétánk során láttunk különböző hársfafajtákat. Juharból zöld, tarka. japán, göndörlevelű is bőven akad. Az előttünk őrt álló óriássá emelkedő vörösfenyő szibériai őshazájáról beszél. Finom, puha leveleivel tűnik ki a facsoportból, az Óceánon túlról idekerült selyemfenyő. Most ős bükkfacsoport állít még bennünket, majd többféle tölgyben gyönyörködhetünk .. * Búcsúzunk. Lassan már csak a fák büszke koronáját, éri a fény, s az erdőben korábbi vendég az alkony ... DRÁGÓS GYULA W A pálma Sarah Bernhard értékes pálmát kapott születésnapjára egy egészen fiatal zászlóstól. Amikor a fiatal hódoló végre át tudott törni a nagy művésznőt körülvevő gratulánsok gyűrűjén, füléhez hajolt és forrón így szólt: — Ez a pálma engem jelképez... Ahogy ez a pálma a fény felé törekszik, úgy szomjazik lelkem is szeme pillantására. Sarah, tetszik magának a pálma? — Nagyon — mosolygott rá a művésznő. — Tudja, olyan csodálatosan &öld ... Az ajánló-levelek Amikor Anton Rubinstein, a későbbi világhírű zongoraművész és §zeneszerző, 1846-ban édesatyja halála után igen rossz anyagi körülmények közé került, elhatározta, hogy Becsbe megy és ott próbál szerencsét. A francia külügyminiszter egész tömeg ajánlólevelet adott Ru b in ste innak, de bárhol adta le azokat Bécsben, mindenütt kurtán elintézték. Rubinstein végül kinyitott egy ilyen levelet, s Legnagyobb meglepetésére ezt olvasta benne: »Drága Bárónő! Állásom azt a kellemetlen kötelezettségei rója rám, hogy egész tömeg úgynevezett ifjú tehetséget prolezsáljak.- Ezek közé tartozik Rubinstein is, aki szerintem közepes muzsikus és csak szemtelenségének köszönheti kisebb sikereit...« Rubinstein a többi ajánlóleveleket is kinyitotta. A szöveg azonos volt. Tíz év telt el, Rubinstein már hires muzsikus és orosz udvari karmester volt. Egy fogadás alkalmával — amelyen az egykori francia külügyminiszter is részt veti, akit közben Franciaország szent- pétei'vári követévé neveztek ki, Rubinstein a követhez lépve, így szólt: — Emlékszik még reám, Exc.el- lenciás Uram? Még ma is hálás Vagyok ajánlóleveleiért... — Ugyan, szóra sem érdemes — hebegte zavartan a diplomata. — Számomra nagyon sokat jelentettek — mosolygott Rubinstein. — Megtanultam egyszer s mindenkorra. hogy az ember csak saját magára számíthat, bármily szívélyesnek is tűnnek az emberek. Konjunktúra Egy koldus táblát akasztott a nyakába a következő felirattal: »Üzlet- bővítés a közeljövőben.« — Micsoda badarság ez? — szólalt meg csodálkozva az egyik járókelő. — Mi az, hogy badarság! Végül abban a helyzetben, vagyok, hogy egy nagyobb kalapot vegyek... — válaszolt a koldus.. A bibliai parancsolat szerint., Ünnepi vacsora után a háziasszony megkérte a jelenlévő Verdit, mond- ' jön véleményt a házikisasszony zongorajátékáról. Verdi beletörődött az elkerülhetetlenbe. Amikor a 16 éves kislány befejezte a játékot, a háziasszony várakozóan Verdihez fordult: — Nos, mi a. véleménye, mester, de egészen őszintén ... ■— Látszik, hogy a lánya vallásos nevetésben részesült.
