Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

ÉSZAKMAOTAROESZAC

Csütörtök, 1957. április

Díszíianepség az Operaházban bazáak felszabadul ás ínak 12. évfordulója alkalmából

(Folytatás az L oldalról.)

lat kell alapul vermi ahhoz, hogy mindenki lássa: 12 év alatt igenis a szocializmus emelte valóban emberi színvonalra a dolgozók életét. Persze Voltak itt is hi'bák: de az alaptendencia az életszinvonal emelése volt.

Nagymértékben emelkedett a lakosság fogyasztása is 1938-hoz viszonyítva.

A második világháború következtében Budapesten megsemmisült, vagy megrongálódott csaknem nyolcvanezer lakás, az összes 27 százaléka. Ezeket helyreállítottak, s ezenkívül az elmúlt 12 évben 250.öOO új lakást építettünk. Az októberi ellen- forradalmi események következtében 36.500 lakás rongálódott, vagy semmisült meg. Ezekből a mai napijí körülbelül tizewkétezeregyszáz lakást állítottunk helyre.

Jelentős eredményeket értünk el a lakosság kulturális, szociális és egészségügyi ellátása tekintetében is.

A pusztító népbetegségeket visszaszorítottuk. Jellemző, hogy míg gü- mőkorban 1938-ban tízezer laikos közül 14-en haltak meg, ma csak hár* man.

Ha fel akarnánk sorolni vívmányainkat a kulturális élet területén kötetekre rúgna. A gazdasági és politikai kiváltságok megszüntetésével megszüntettük a kulturális kiváltságokat is, közkinccsé tettük a kultúrát az egész magyar nép számára.

Megbecsültük az írókat, a művészeket, a tudósokat. Magasra emeltük itt is a haladás lobogóját, bár hálátlanul fizetnek népünknek azok az írók, művészek, tudósok, és a Puskáshoz hasonló sportolók, akik az elmúlt hónapokban olyan szépen „le- kád erezték” magukat.

Gyökeresen megváltoztak a föld- birtokviszonyok, a dolgozó parasztság javára. A parasztság jövedelme és ezáltal életszínvonala, a felszabadulás előttivel szemben összehasonlíthatatlanul magasabb. A magyar mezőgazdaság területén egyik legnagyobb változást a szocialista szektor megjelenése jelentette.

Sokan azt hitték, hogy az ellenforradalmi viharban.a szocialista szektorból nem fog maradni semmi. Most nyugodtan elmondhatjuk, hogy a termelőszövetkezetek isimét magukra találtak.. Október 23 előtt Magyar- országon 4857 szövetkezet volt, ez év március 1-én 3235 termelőszövetkezet működött. Tavaly november 4. óta 1146 term elősző vetkezet és termelőszövetkezeti csoport alakult újjá.

A forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedéseinek hatására jórészt helyreállt a termelési biztonság Ezt segítette elő a begyűjtés eltörlése, amely körülbelül 4.5 milliárd forint többletbevételt jelent a parasztság számára.

Mi, magyar kommunisták bátran elmondhatjuk, nincs szégyenkezni valónk Dózsa, Kossuth, Petőfi, Táncsics emléke előtt. Semmivel sem ápolhattuk volna jobban szellemi hagyatékukat, mint azzal, hogy földreformmal és államosítással, a kulturális forradalommal, a munkáshatalom, megteremtésével, szocialista építőmunkánkkal új, minden eddiginél haladóbb korszakát teremtettük meg a magyar történelemnek. Nincs senki sem, aki oly hűséges volt, olyan hűséges lehetett nemzeti hagyományainkhoz, mint mi, kommunisták.

S akik a földosztó, államosító szocialista utat törő népi demokráciát gya- lázták, s ellene fegyvert fogtak, Dózsát, Kossuthot, Petőfit, Táncsicsot gyalázták akkoris, ha egész nap a Kossuth-nótát és a Szózatot énekelték. s lengették a piros-íehér-zöl-d zászlót. (Taps.)

Mindezeket nem azért mondjuk el hogy dicsekedjünk, vagy elégedettségünket fejezzük ki. Távolról sem. Sok hiba és gyengeség állott- fejlődésünk útjába, de a legsúlyosabb, legsajátosabb hibák sem tudták megakadályozni a szocialista fejlődést Magyarországon. Nem a hibák akasztották meg, s vetették vissza a magyar népi demokrácia előrehaladását, hanem az ellenforradalom. S itt fel kell vetni a kérdést, ki az aki rendszerünk, munkánk hibái ellen harcolt? Igaz-e, hogy Nagy Imre cs'- portja vezette -a hibák elleni harcot? Nem igaz! A hibák ellen néni harcolhat az, aki örül a hibáknak, akit a hibák boldoggá tesznek. Márpedig közismert az, hogy Nagy Imre közvetlen hívei boldogan és diadallal fogadták a párt és az államvezetés minden hibás lépését, örömmel váj- káltak a hibákban. Ha harcolt valaki a hibák ellen, akkor harcoltak a párttagok’ Elégtelenül, késedelemmel és tétovázással, de harcoltak. S ez- a harc már jóval október előtt kezdődött, s kezdte megérlelni gyümölcseit. Ezt félreérthetetlenül mutatták a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége júliusi ülésének örömmel fogadóit határozatai. Az ellenforradalom akkor támadta meg a pártot, s az államot, amikor az már a hibák kijavításának útjára lépett, a fejlődés leghelyesebb irányát kezdte megszabni.

Az ellenforradalom

a 12 év szocialista és forradalmi vívmányai ellen irányult

1 Tisztelt Elv társak!

Vannak, akik azt mondják, hogy ©z ellenforradalom a hibák miatt tört ki. Ez tévedés! Az ellenforradalom a 12 év szocialista és forradalmi vívmányai ellen irányult. Az ellenforradalom célja nem a demokratizmus fejlesztése, hanem annak megsemmisítése, nem a törvény megsértésének megakadályozása, hanem állandósítása, nem a gazdaság- politika hibáinak kijavítása, hanem szocialista jellegének megszüntetése volt. Más dolog az, hogy a hibák megzavarták a tömegeket, gyengítették erőinket, segítették az ellenforradalmat.

1956 október 23-án a népi demokratikus rendszer megdöntésére indult meg a roham. Az elmúlt hónapokban sokan rosszallották, hogy ezt ilyen kereken megmondjuk. Szemünkre vetették, hogy ha ellenforradalomnak nevezzük az ellenforradalmat, megsértjük azokat a fiatalokat, akik jóhiszeműen tüntettek és fogtak fegyvert a rendszer ellen. Mi azt hisszük, hogy ezeknek a fiataloknak sokkal jobb, ha szembenéznek a számukra keserű igazsággal, mintha abban a hitben ringatják magukat, hogy valami dicséret- reméltét cselekedtek. Mi féltjük a fiatalokat és megvédj ük őket. Kijózanítjuk őket és mindent elkövetünk, hogy meghallják és meglássák az igazságot. A mostani fiataloknak. munkásoknak és egyetemistáknak csak egy fontos kötelessége van, tanulni, a munkában helytállni, amely- lyel megmutathatják, hogy valóban jó fiai a hazának és drága nekik az ország, a nép sorsa és boldogulása.

Sokan felvetik a kérdést, mi a ma' gyarázata, hogy az ifjúság egyes ré tegeiben befolyást tudott elérni az ellenforradalom. Ennek egyszerű a magyarázata. A sok ok közül az legfontosabb, hogy a fiatalok nem emlékeznek a múltra, a fasiszta negyedszázad szörnyűségeire és nem vették észre, hogy a kommunistaellenes és szovjetellenes uszítás mö gött az igazi cél a régi úri Magyar ország visszaállítása volt.

Az októberi események idején az akkor megjelent hazai sajtó, de í külföldi is, tele volt hangzatos írá sokkal, hogy a nemzet sohasem volt olyan egységes, mint akkor. De falu éppúgy nem állt az ellenforradalom mellé, mint ahogy a munkás osztály sem. Hamar észrevették hogy kiket dobott felszinre a forgó szél. És amikor látták, hogy a legrosszabb népnyúzók, a falu és : város leggazdagabb jai, az egykor csendőrök, szolgabírák, horthysta tisztek, arisztokraták és főpapok léptek újból a színpadra, megköszön ték ezt a nemzeti egységet és „fór radalmat” és nem kértek belőle.

Az ellenforradalom rendkívül su lyos anyagi és erkölcsi károkat okozott hazánknak. Ezért nagyon fon tos, hogy sokoldalúan és nagyon ha tározottan vonjuk le a tanulságokat

A forradalmi munkás-paraszt kor mánynak november 4-e után min' den erejét az ellenforradalom fegy Keres erőinek szétverésére kellett

fordítania. De ma már az ellenforadalom eszmei szétzúzása a legfontosabb feladat. Éneikül nincs gazda- ígi fellendülés, nincs igazi megszi- árdulás.

Jóllehet, még nagyon keveset tártunk fel az ellenforradalom eseményeiből, de már az eddig ismertetett tények is bőségesen elegendők arra, hogy meggyőzzenek mindenkit, mi - is • történt. Mos t nagy megdöbben héS -övam az országban, sokan ráébredtek, hogy amikor „forradalom- ól” beszéltek, egy társaságba kér ülnek Dullessal, Francoval, Csang Kaj-sekkel, s a nemzetközi reakció minden áramlatával.

Vannak, akik felismerték ugyan állásfoglalásuk tarthatatlanságát, nem nevezik már fehérnek a feketét, forradalomnak az ellenforradalmat, de még keverik a színeket, igyekeznek valamit megmenteni hibásnak, tarthatatlannak bizonyult álláspontjukból. Azt hiszik, hogy felemás álláspontjukat" jobban megértik a tömegek.; De. a dolgozói pép nem felemás, hanem, világos» határozott álláspontot ért meg. S ilyen csak a marxista-leninista, az ellen- forradalomnak semminemű enged-' ményt nem adó álláspont lehet.

Mi nem fogunk mégegyszer engedni a proletárdiktatúra politikájából

És akárhogy is vitatkoznak az imperialisták szóvivői, akármennyit, is kiabálnak arról, hogy nálunk „meg- ojtják a szabadságot”, mi nem fogunk mégegyszer engedni a proletárdiktatúra politikájából, amelynek — mint Lenin mondta—: „Szüksége szerű ismérve, kötelező feltétele a

kizsákmányolóknak, mint osztálynak erőszakos elnyomása”, s amely mellett a nép számára összehasonlíthatatlanul szabadabb, demokratikusabb rendszer a legdemokratikusabb burzsoá rendszernél is.

Támadóink között volt Ignotus Pál, aki azt írja, hogy József Altija híveit és tanítványait vetettük börtönbe. De hogyan lehet József Attila híveinek nevezni az ellenforradalom híveit? Az ellenforradalom leverte a József Attila által megénekelt ötágú csillagot, elégette a vörös zászlót, s az ellenforradalom ledöntötte József Attila szobrát is.

Déri Tibor október végén azt írta. hogy amikor eldördültek az első puskák, úgy érezte, mintha ő húzta volna meg a ravaszt. De írhatta volna nem egy íróval együtt, hogy úgy érezte, mintha ő verné le a vörös csillagot, ő égetné el a vörös zászlókat, ő döntené le József Attila szobrát. József Attila szobrának ledöntése nem véletlen kilengés, hanem törvényszerű következmény. Szobra arra a nyomorra és üldöztetésekre emlékeztet, amellyel a- kapitalisták halálba küldték. S ha már arról van szó, kérdezzük meg, hány író osztotta a mi rendszerünkben az elmúlt 12 esztendőben József Attila sorsát? Ki nyomorgott közülük, mikor látták. el úgy az írókat, költőket, mint a mi rendszerünkben? Nem az volt-e inkább a nagyobb baj, hogy túlságosan is elkényeztettük őket? Egyeseket olyan anyagi jólétben, hírnévben tartottunk, hogy az olvasó bizalmáért sem kellett már küzdenie. S most mi a sorsa a külföldre disz- szidált, „szabadföldre távozott” íróknak? Az, hogy szabadon eladhatják magukat, szabadon dicsőíthetik pénzadó gazdáikat, szabadon gyaláz- hatják hazájukat és népüket. József Attila hívei lennének és tanítványai lennének azok az Aczél Tamások-, akik silány tollúkat és silány lelkiismeretüket az imperialista piacon árulják, mint á prostituáltak? Most, amikor külföldön újból kiadják az irodalmi újságot, nyíltan lelepleződik, hogy az imperialisták meg voltak elégedve az itthoni irodalmi újsággal. Teljesítette feladatát az amerikai-angolszász kapitalisták és imperialisták érdekében. E&t folytatja most is- ott, ahol abbahagyta. Né felejtsük, mit is írtak ezek kz írók. Pálpczy-Hor- váth tudatlannak és ostobának nevezte a munkásokból lett vezetőket. Háy Gyula erkölcstelennek a párt- és munkás funkcionáriusokat, Novobáczky Sándor gőgnek és pöf- feszkedésnek a lenini élcsapat elméletét. JEz kell az imperialistáknak, a kapitalistáknak és a hazai csatlósaiknak.

A moszkvai tárgyalások tovább szélesítik, szilárdítják, mélyítik a magyar-szovjet kapcsolatokat

Mialatt nópünlk a felszabadulás ünnepére készült, Moszkvában fontos örvendetes események történtek.

magyar forradalmi mumkás- paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió kormányával és a Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségével. Ezeknek a tárgyalásoknak baráti légköre és az a rendkívül meleg fogadtatás, amelyben a magyar kormány- és pártküldöttséget részesítették, a nyilatkozatok aláírásénak fényes külsőségei is megmutattáik az egész világnak, hogy a két testvéri nép a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúságon, a kölcsönös megbecsülésen és a közvetlen testvéri barátságon alapszik. Mint a nyilatkozat is megállapítja, a magyar és a szovjet' kormányküldöttség teljesen egyetért mind a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztéséneik alapvető kérdésében, mind a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. Azonos módon értékelik és egyetértenek a magyar országi ellenforradalmi események jellegét illetően, valamint abban hogy az ellenforradalom veszélyeztette az európai bókét és a szocialista országok biztonságát. Az ellenforradalmi felkelés kibontakozásáért sú lyos felelősség terheli az áruló Nagy Imrét és csoportját.

A tárgyalások eredményeként Szovjetunió újabb közvetlen, széleskörű gazdasági és egyéb segítséget nyújt Magyarországnak, hogy a magyar nép a lehető leggyorsabban legyőzhesse az ellenforradalom követ' kezményeit és hazánk haladjon az anyagi és kulturális fellendülés; szocializmus sikeres építésének útján.

A Szovjetunió óriási segítsége újabb bizonyítéka népünk nagy barátja áldozatkészségének. Élő cáfolata mindannak a gyalázatos rágalomnak, amiket az ellenforradalom a magyar—szovjet gazdasági viszonyra szórt. Ez az újabb segítség mutatja meg az igazságot. A Szovjetunió felszabadulásunk első percétől kezdve csak támogatást, csak közvetlen segítséget nyújtott. Megvitatták a tárgyalásokon a varsói szerződésben való részvétel kérdéseit is. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjetunió kormánya kifejezte azt a készségét, hogy leghatározottabban támogatja és erősíti a varsói szerződést, amely arra hivatott, hogy biztos védelmet nyújtson az imperialista államok agresszív köreinek minden mesterkedésével szemben.

Nem árt itt néhány szóval kitérni Nagy Imréék »semlegességig jelszavának aljasságára. Ezzel a jelszóval Nagy Imréék hátbatámadták a varsói szerződést, amely az egységes szocialista tábor hatalmas védelmi zovetsége.

— A moszkvai tárgyalások tovább szélesítik, szilárdítják, mélyítik a magyar—szovjet kapcsolatokat. Ez biztonságérzettel tölthet el minden becsületes, dolgozó magyar embert.

— Nem hallgathatjuk el, voltak hibák is a magyar—szovjet kapcsolatokban. Elsősorban mi követtük el a hibákat a teljesen felesleges gépies másolással. Ezekkel a hibákkal határozottan szakítunk, de azt is meg kell mondani, hogy az ellenforradalom nem ezek ellen a hibák ellen harcolt hanem a szövetség, a barátság ellen. Vissza akart térni a Horbhy-rend- szerhez. Azt akarta, hogy Magyar- ország ismét egy szovjetellenes blokk előretolt állása legyen. Ezt a szerepet szánták az országnak, és ezt nevezték »-hazafiasságnak-«.

— Nagy cselekedet volt a Szovjet unió segítsége az ellenforradalom leverésében. Ha 1919-ben lett volna mód arra. hogy a fiatal vörös hadsereg megsegítse a megtámadott Magyar Tanácsköztársaságot, nem pusztulták volna el tízezreik 1919-ben 1920-ban és százezrek 1943—1944— 1945-ben. Ha most nem segíthette! volna a szovjet csapatok, a v^ráldo- zat sokkal nagyobb lett volna, A fo

hérterror százezreket mészárolt volna le. Magyarország hosszú polgárháborúba sodródott volna. Az ellen- forradalom kormánya már felhívta az ENSZ-csapatokat, értsd imperialistákat, hogy vonuljanak be Magyar országra.- Az imperialisták lármázhatna, amennyit akarnák, de azt tudomásul kell venniök, hogy a szocialista országok jó szövetségesek és a szocialista tábor egyetlen, még oly kis országa sem lesz szabad prédája az imperialista rablóknak. — Mostanában sokat • ajánlgatják nekünk is, más szocialista országoknak is, a nemzeti kommunizmus' Idegen portéka ez a mi számunkra A marxista-leninista tanítás nem nemzeti, hanem nemzetközi jellegű Lenin arra tanított, hogy a szocializmus mindén ország sajátos viszonyai szerint, sajátos formák közt. fejlőd hét, de a szocializmus építése — a marxista-leninista tudomány — feltárta törvényekre támaszkodva — különböző országokban a fő és az alapvető kérdésekben közös úton ha lad és továbbra is ezen az úton fog haladni. Az úgynevezett nemzeti kommunizmus szerint azonban az lényeg, hogy a dolgok máskép legyenek, mint a Szovjetunióban. Miért

Hogy megingassák a proletárnemzetköziség sziklaszilárd alapjait, szétválasszák és egymással szembeállítsák a szocialista országok népeit.

— Ezt a nemzeti kommunizmust nálunk már kipróbálta Nagy\ Imre, kipróbálta az egész ellenforradalom. Megkóstoltuk ezt á nemzeti kommunizmust, de nem kérünk belőle. Sem nemzeti, sem kommunista nem volt. Mi volt ennek a nemzeti kommunizmusnak első, külpolitikai követelése? Az eltávolodás, az elszakadás a Szovjetuniótól es ezt függetlenségnek nevezték. De mi. már voltunk ilyen »függetlenek« 25 éven át.

— Mi a nemzeti kommunizmus helyett a magyar munkásmozgalom régi hagyományait kívánjuk ápolni. Van mit ápolni, büszke múltja van a magyar munkásmozgalomnak — ée ez is nemzeti hagyomány.

Á nagyszerű internacionalista hagyományokhoz hűek maradtunk. 5 1956. októbere még jobban megtanított bennünket arra, hogy internacionalizmus nélkül, a szocialista táborral való összetartás nélkül nincs hazafiasság.

— Az ellenforradalom rágalmaival szemben ismét ki kell jelentenünk, hogy a mi rendszerünk, a népi demokratikus rendszer, minden elkövetett hiba ellenére is, összehasonlíthatatlanul demokratikusabb minden polgári demokratikus rendszernél. Október előtt gyakran hamis értelmezést kapott rendszerünk demokratizmusának kérdése. Demokratizálásról beszéltek, mintha rendszerünk antidemokratikus lett volna. Terjedni kezdtek nézetek valami »abszolút* — tehát osztálvfeletti demokráciáról és szabadságról. Ez ideológiai támadás volt a népi demokratikus rendszer ellen. Az MDP vezetőségének súlyos hibája volt, bogy teret engedett a demokrácia burzsoá értelmezésének. A Nagy—Losonczy-csoport az elkövetett hibákat pártellenes célokra használta fel és az Összeesküvőknek mindenekelőtt azért sikerült az ellenforradalmi lázadást ki- provokálniok, mert a Nagy—Losonr ezy árulócsoport személyében szövetségeseik voltak az MDP köreiben. Ez a csoport már jóval az októberi események előtt együttműködött az ellenforradalmárokkal.

Ma sok kemény rendszabály van érvényben, mert rendszerünk erélyes védelmezése a belső ellenforradalmi erők minden mesterkedésével szemben megköveteli a főrradalmi éberség állandó fokozását» a kemériykéz Solitikájat. A rögtönítélő bíráskodás és más intézkedések egész’ népünk nyo^ «1 a-f'

szemben kíméletlen rendszabályok ellenére sokkal demokratikusabb a rendszerünk ma, mint az október küszöbén volt.

Nem az a demokrácia, ha a néphatalom ellenségei sajtóhoz jutnak és szószéket kapnak, hanem az, ha minél több dolgozót bevonunk politikánk kialakításába, állami, gazdasági munkánkba. Ezen a téren minél gyorsabban előre akarunk menni. A népi demokratikus rendszer nem akkor népi és nem akkor demokratikus, ha gyenge a karhatalma és el- szemtelenedik az ellenség. Az erős, megbízható karhatalom fontos tényezője népi demokráciánknak.

A karhatalmisták soha, egy percre se csökkentsék éberségüket és keménységüket az ellenséggel szemben és hűségüket, szeretetüket a dolgozó nép, a nép egyszerű, becsületes fiai iránt. A párt és a kormány bízik új karhatalmunkban, s a karhatalmisták is bízhatnak abban, hogy soha semmilyen körülmények közt nem fogjuk őket magukra hagyni, megvédj ük őket . minden rágalommal szemben.

Az ellenforradalom fegyveres leverése után a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány legfontosabb feladatának a. gazdasági rend helyreállítását tekintette, hogy ezáltal biztosítsa alapvető célkitűzését;, a dolgozó nép, a munkásosztály élet- színvonalának emelését, 3.8 milliárd forinttal rendeztük a bányászok, az ipari munkások, a műszaki állomé* nyúak és általában a legalacsonyabb bérkategóriákba tartozó dolgozók béreit. ■ »

— A dolgozók, elsősorban a hős bányászok megértették az MSZMP és a kormány őszinte szavait és feN hívását. És ennek köszönhetjük, hogy egyes területeken már elértük az 1956 október 23. előtti színvonalat, máshol haladunk előre.

Harcos pártot építünk

és ennek a pártnak becsületét meg; fog; ink védeni- Harcos pártot építünk és ennek

Az elmúlt hónapok nagy eredménye a párt megerősödése. Az ellen- forradalom tüzében erősödtünk meg. Ez a tűz nem egyszer egyáltalán nem képletes tűz volt. Belelőttek a kommunisták első fővárosi tüntetésébe, vidéken pedig gyilkolták a párt szervezőit. Nagyon so-k hivatalban és üzemben kommunistaellenes terror volt, elbocsátották a párt tagjait. Büszkék lehetünk rá, hogy a kommunisták tízezrei ilyen körülmények közt és jobban megállták a helyüket, aktívabbak és harcosabbak lettek, mint október előtt voltak.

—- Harcos pártot építünk és ennek a pártnak becsületét — beleértve a párt múltjának becsületét is — meg fogjuk védeni. Szét fogjuk zúzni a pártellenes rágalmakat, amelyeknek szabad terjedése annyi baj okozója volt.

A múltban a pártéletben voltak komoly hibák, gyakran sújtottak igazságtalan büntetéssel becsületes párttagokat. De nem kisebb hiba volt a párt élcsapat-jellegének elho- mályösodása, kilencszázezer párttag felvétele mindazzal az ingadozással (Folytatás az 5. oldalas-: