Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

CsöiötfWfc, MW. ApriBs 4. ßSZAKMAGYARORSZAG Drága hazafiak kifolyt vére pecsételte meg barátságunkat Tizenkettedszer jöttéik egybe a DIMÁVAG dolgozói, hogymegunne- peljék hazáink felszabad^ái^k di- Sséges napját, április 4-et. A gyár kultúrtermében. találkoztak az unn pély résztvevői. Az elnökségben he­lyet foglalt Miskok város szovjet y - • ' ’ képviselője, Szmornyikov ezredes elvtars, vala­mint Kassa város és kerületének pártbizottság titkára. Varga elvtars. A szovjet és a magyar himnusszal kezdetét vette az ünnepség, melyen Szerankó Rezső elvtárs megnyitója után az ünnepi beszédet Józsa László elVtárs, Miskolc város MSZMP in­tézőbizottságának tagja mondotta. Méltatta a magyar szabadságharc eddigi eredményeit. Dózsa, Rákóczi, Petőfi harcait, majd a dicsőséges 19-es Tanácsköztársaság emlekeit idézte. A dicsőséges Tanácsköztársa­ság harcosai, akiket ma veteránok­ként emlegetünk, ma is készek meg­védeni az elmúlt 12 év eredményeit, amit az ellenforradalom minden ere­jével igyekezett megsemmisíteni. Az ünnepi beszéd után Szmomyikov elvtárs tolmácsolta a szovjet harco­sok, tisztek köszönetét, azért, hogy ünnepségen resztvettek, majd az méltatta, hogy 12 évvel ezelőtt a szovjet katonák vérükkel pecsételték meg a magyar nép és a szovjet nép barátságát, mert szétzúzták a fasisz­ta hadsereget. Ezzel a magyar nép előtt megnyílt az út, hogy saját kezébe vegye a hatalmat. 12 év nem nagy idő a történelemben, de az elért sikerek arról tanúskodtak, hogy a magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság szorgos keze nyomán sok siker született. Befejezésül elmon­dotta, hogy nincs oly erő, mely szét­szakítaná népeinlk közötti barátságot, mely a legnehezebb időkben és har­cokban született. Együtt örülünk a magyar néppel a dicsőséges évfor­duló alkalmával. Az ünnepi ülésen felszólalt Varga elvtárs, Kassa város kerületének párttitkára. Tolmácsolta a csehszlo­vák dolgozók jókívánságait. Az ünnepség alkalmával egy gyö­nyörű földgömbbel ajándékozták meg Szmomyikov ezredes elvtársat. Az ünnepség befejeztével a gyár fúvós­zenekara játszotta el az Intemacio- náléti Felszabadulási ünnepség a Lenin Kohászati Művekben Forró hangulatú ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a Lenin Kohá­szati Művek legjobb kommunista és pártankívnili dolgozói hazánk felszabadulásáTUŰc 12. évfordulójá­ról. A gyűlés résztvevői meleg sze­retettel ünnepelték a megjelent Szieskov elvtársat, a szovjet had­sereg Miskolcon állomásozó egyik parancsnokát, Fábri élvtársat, a kassai kerületi pártbizottság első titkárát, valamint Prieszól elvtár­sat, az MSZMP megyei intéző­Önnepi I gyűlés a Miskolci Nemzeti Színház kamaraszínházában & MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ művészei, dolgozói szerdán a kora délutáni órákban a Kamaraszínház­ban ünnepi gyűlésen emlékeztek meg hazánk felszabadul ásának tizen­kettedik évfordulójáról; Gyarmathy Ferenc elvtars megnyitója, Szirtes &dám szavalata után Fehér Tibor rivtárs mondott rövid beszédet? Szólt Bírói, ha visszapillantunk, megálla­píthatjuk, hogy a hibák ellenére is ©agy utat tettünk meg és komoly eredményeket értünk el a szocializ­mus építése terén? Emlékeztette a jelenlévőket a színészek felszabadu­lás előtti helyzetére.; A színházaknál valóságos embervásár volt, és egész évben a színészek feje felett lebegett az ötök bizonytalanság; vajon med­erig lesz kenyere.; Még súlyosabb volt B kisebb társulatok tagjainak hely­zete, akik szekéren, vagy gyalog tet­ték meg az utat egyik helységből a másikba, mert nem volt pénzük úti­költségre. Helyi hatóságoktól függött, hogy tarthatnak-e egyáltalán elő­adást és meg tudják-e keresni a mindennap' kenyeret. .5— Ma biztos állami szerződésünk van, — mondotta —*, ruhagondunk megszűnt, munkánkat elismerik, az üdüléstől kezdve a myugdrjSig, min­den juttatásban részesülünk* pedig azelőtt a színész foglalkozás, nem volt nyugdíjas állás? BESZÉLT ARRÓL, hogy a szovjet hadsereg kétizben szabadította fel hazánkat. Másodszor most novem­berben. Ha a külföldi imperialisták által támogatott belső reakció terve sikerül, akkor a színházi élet vissza­süllyed oda, ahol a Horthy-rendszer- ben volt. Beszélt a szovjet nép segít­ségéről, támogatásáról, majd arról, milyen tennivalóink vannak a nép­gazdaságban politikai téren, iroda­lomban, művészetben. A színház dolgozóinak nevében kijelentette: Részt akarunk venni a szocia­lista haza szolgálatéban, ifjúságunk és a felnőtt társadalom emberiesség­re, erkölcsös életre való nevelésében. Ápolni akarjuk a nemzetközi szolida­ritást, a szocializmust építő országok baráti együttműködését. Ápolni akar­juk a szovjet—magyar barátságot. Április 4-én, amikor a színiház dol­gozói elhelyezik koszorúikat a hősi emlékműnél ezzel is kifejezzük, hogy a szovjet hősök nemhiába ‘hullatták vérüket, amellyel szabadságunkat adták és örökre elszakíthatatlanul megpecsételtek a magyar és szovjet nép barátságát; A RÖVID ÜNNEPSÉG Gyarmathy Ferenc elvtárs zárószavával ért vé­get; bizottságának elnökét és a Lenin Kohászati Művek párt-intézőbizott­ságának tagjait. Az MSZMP üzemi intézőbizott­sága nevében Bárczy Béla elvtárs, a martinacélmű főmérnöke tartott ünnepi beszédet. Beszédében mél­tatta április 4. itörténelmi jelentő­ségét és a Szovjetunió szerepét a magyar nép felszabadításában. Az ünnepségen felszólalt Szicskov elv­társ, szovjet katonai parancsnok is. Beszédében üdvözölte az üzem SZO­rn cializmushoz hű dolgozóit és sike­reket kívánt további munkájukhoz. Az ünnepség végén a Lenin Kohá­szati Művek dolgozói nevében aján­dékokat adtak át a kedves szovjet és csehszlovák vendégeknek. Az ünnepély az Intemaeionálé hangjaival ért véget. Borsod megye asszonyai és leányai! Április 4 hazánk felszabadulásá­nak 12. évfordulója alkalmából fo­gadják a Megyei Nőtanács szeretet­teljes üdvözletét. Az idén nehéz és küzdelmes napok után köszöntött ránk nagy nemzeti ünnepünk. Ma már nyilvánvaló, hogy az ország kiheveri az ellenforrada­lom dúlását. Megszilárdul a belső béke, a szocializmus ügye hazánk­ban. Hála a baráti országok, minde­nekelőtt a Szovjetunió segítségének, akik immár másodszor hozták el a magyar nép számára a szabadságot. És hála azoknak a hős, áldozatos szovjet anyáknak, akik a magyar családok megmentésére küldték gyermekeiket. Mi, nők, 12 éve érez­zük a szabadságot, és gyakoroljuk az alkotmányban biztosított jogainkat. Nekünk és családjainknak teremnek a földek, termelnek a gyárak, játsza­nak a színházak, mozik, a mi gyer­mekeink élvezik a napközi otthonok, bölcsődék gondosságát. Megyénkben megépült sok százezer új, szép lakás, nem-e a családanya, a nők helyzetét könnyíti. Ott találjuk a nőket a munka minden területén, köztük so­kan vezető posztokon, akik az első lépéseket talán éppen a nőmozga­lomban tették meg. Borsod megye asszonyai és leányai, tudjátok-e, hogy az októberi napokban milyen veszélyben forgott 12 évi munkánk minden gyümölcse, ha sikerült volna az ellenforradalmárok terve, a pro­letárdiktatúra megdöntése, újra ke­serves lett volna sorsunk. Már meg­szoktuk jogainkat, a jobb életkörül­ményeket, kulturáltabb életet, gyer­mekeink boldog, gondtalan életét. Igaz, hogy jelenleg is vannak ne­hézségeink, hogy sok nőt elbocsátot­tak munkahelyéről, de ezek csak át­meneti nehézségek. A párt és a kor­mány mindent megtesz a dolgozók, köztük az anyák, szebb és boldogabb életének biztosítása érdekében. — Ahogy a dolgozók munkája nyomán emelkedik a termelés, úgy javul az egész ország gazdasági helyzete, és válik mind jobbá, a nők, a családok élete is. Kezünkben van a jövő, mi neveljük gyermekeinket, ne enged­jük, hogy ebben az országban még egyszer október legyen. Okos asszo- nyi szóval, anyai szívünk minden melégével hassunk oda, hogy a párt és a kormány céljainak megvalósítá­sához az asszonyok egy akaraton le­gyenek és cselekedjenek. Szálljunk szembe az ellenforradalom nyílt, vagy álcázott szószólóival, emeljünk szót a hibák ellen. Teremtsünk nyu­godt, boldog életet otthonainkban. Foglalkozzunk megértéssel gyerme­keinkkel, emberséget, kötelességérze­tet a szocialista haza, és más népek iránti forró szeretetet palántáljuk szívükbe. Borsod megve asszonyai és leányai, sohase lehetünk eléggé há­lásak a Szovjetunió gyors segítsé­géért, kormányunk és pártunk a nép érdekében tett intézkedéseiért, a népi demokratikus országok, és a különböző országok nőszervezeteinek segítségéért. Azonban ez egymagában kevés, most a munka vár bennünket, az élet minden területén. Alkotó, szív­vel végzett tettekre van szükség. Mint ahogy bányászaink cselekvéssel tettek hitet a nép állama megszilár­dítása mellett azzal, hogy terven fe­lül már több tonna szenet adtak az országnak. Köszönet nekik és a bá­nyász asszonyoknak is, akik ezt elő­segítették. Kövessük az élet minden területén a bányászok példáját, hogy az októberi súlyos események nyo­mait mielőbb eltüntessük. A meg- újhodó nőmozgalom, és benne a munkás-paraszt-értelmiségi nők, há­ziasszonyok legyenek szószólói a szo­cializmus építése nagy ügyének. A nőmozgalom számít medvénk min­den becsületes asszonyának és leá­nyának a munkájára. A Borsodmegyei Nőtanács nevében CSIKÓS ISTVÁNNÉ titkár. ^/Hindert édesanyának... Tizenkettedszer ünnepeljük ápri­lis negyedikét. Tizenkettedik sza­bad tavasz köszöntött be hozzánk, s a szél diadalmasan lobogtatja a háromszínű zászlók mellett a sza­badság vörös zászlaját. Ezalatt a tizeinkét esztendő alatt solkszoir beszéltünk arról, mit is je­lent nekünk április negyediké, mi mindent kaptunk ezzel a nappal, amikor az ország legkisebb falujá­ban is elhallgattak a fegyverek, s a grófi földeket már sajátjaként szántotta a magyar paraszt. Nem árt emlékezni a régi időkre, mert hiszen sokat kaptunk és ezen be­lül a legtöbbet az asszonyok, a nők kapták; , A nők, akik az úri Magyarország legkiszolgáltatottabbjai voltak, munkát csak kis részük kapott, ha dolgoztak, ugyanazért a munkáért sokkal kevesebb bért kaptak, mint mások. És vajon ki gondolt azzal a gyárosok és nagyságos urak kö­zül, hogy könnyítse a dolgozó nők helyzetét? A felszabadulás hozta a nők szá­mára a teljes egyenjogúságot. Ezer­nyi lehetőséget nyújtott falun és városon egyaránt fejlődésükhöz és szinte korlátlan munkaalkalmakat. Gondokban korán megöregedett proletárasszonyok jelentkeztek is­kolára, hogy pótolják azt, amitől a múlt elzárta őket. Néhány év alatt komoly érdemeket szereztek az új­jáépítésben és azóta is az élet min­den területén. A népi demokrácia minden támogatást megadott, ked­vezmények, szociális juttatások egész sorát rendszeresítette a dol­gozó nők számára, ezzel is bizo­nyítva a nagyfokú megbecsülést; Igaz, 12 év alatt nem tudtunk megoldani minden problémát. Akad­nak még jócskán gondok, különö­sen a sokgyermekes családoknál; Ennek ellenére ma összehasonlít­hatatlanul kevesebb a nők gondja, mint valaha volt. S mégis, az ok­tóberi ellenforradalom idején szo­morúan tapasztalhattuk, hogy a nagyhangú, demagóg jelszavak, a testvérgyilkosságra uszító hangok helyeslésre és támogatásra találtak az asszonyok körében. Tüntetést szerveztek akkor, amikor már va­lamennyire helyes kerékvágásba lendült az élet, amikor végre el­hallgattak a fegyverek, s a szivek­ből kezdett eltűnni a félelem, a ret­tegés. A nők, az édesanyák, akik az élet hordozói, a fejetlenséget, a zűrzavart, a gyűlöletet és a halált vették volna pártfogásba? Ezt nem tehették már csak azért sem, mert a családi élet is békét kíván. Két­ségtelen azonban, hogy az egymást követő események sok asszonyt megzavartak. Talán két proletár­asszony sincs ebben az országban, aki visszakívánná a Horthy-rend- szer adta nyomort. Az eltelt hónapok alatt volt időnk gondolkozni, de nem árt a mai na­pon feleleveníteni az emlékeket minden nőnek, minden édesanyá­nak. Sokszor elmondottuk már, hogy az ország nehéz helyzetben van, ahhoz, hogy felemelkedjünk és hegyógyítsunk minden sebet, szük­ség van minden nő. minden édes­anya baráti, segítő kezére. Erre te­gyenek fogadalmat és akkor együtt haladhatunk előre a kialakuló, ren­deződő élet felé. K. R.-rt- 'tv-*.«> ■ 22 C zárka Barna a másik oU & dalon helyezkedett élt innen kiabált vissza az embe­rek feje fölött a kérdezőnek: — A felvégi Somogyit mondja a jegyző úr. A lóku- pecet... Ügy koppantak ezek a sza­vak, mintha bomba csapott volna az emberek közé. Az el­ső pillanatban csak álltak, dermedten, csodálkozó arccal, de a következő percben kiült az arcokra a mosoly, s elne­vették magukat. Előbb csak két ember nevetett: Laczkó Mi­hály és Szarka Barna, de aztán mindenki nevetett. Még a jegyző is elhúzta a száját, hátha ezzel megússza a dolgot és valahogy visszaszerzi Somogyi porbatiport tekintélyét. De a nevetés most már feltartóztathatatlanul kitört és hullámzott, nem akart elcsendesedni percek múlva sem. Somogyi megsemmisülten távozott a színről, s alighogy elhaladt, a szegényparasztok elkiáltották magukat: — Éljen Fazekas György, az új bíró! A végén még a Somogyi-pártiak is Fazekasra szavaz­tak. ... Hanem ez már régen volt. Több mint 15 éve. Azóta elfelejtették az emberek az esetet. Somogyi is megbékélt sorsával és bár sokáig nem mert az utcára se kimenni, mert úgy érezte, elsüllyed szégyenében, minden idejét a gazdál­kodásnak szentelte. Meg is mutatta: ha bíró nem lett belőle, de ő lett viszont a falu leggazdagabb embere. 15 év alatt 60 holdra szaporította fel a 25 holdat. Hát ezt aztán senki nem tudta utánacsinálni Péterházán. A vagyon több tekintélyt szerzett, mint a bírói tisztség. De titokban, a lelke mélyén azért sohasem bocsátotta meg a rajta esett sérelmet, — Szarkáéknak. S most, hogy ezzel a mérnökkel összeszövet­keztek, felébredt benne a revansvágy. Már megbánta, hogy megvette tőlük a földet és a múltkor kölcsönt ígért a mér­nöknek, de akkor még nem vette komolyan a dolgot. Az a földvásárlás nem volt rossz üzlet, nem tudott ellentállni a kábításnak. Most már viszont nem kétséges, hogy bánya- tulajdonosok lesznek Szarkáék és ez őt azzal a veszéllyel fe­nyegeti, hogy otthagyják a napszámosok, ha több pénzt sza­íl cito . Y o M O R U S A G goinak a bányában, akkor pedig fuccs a 60 holdnak, mert ő egyedül nem tud vele mit kezdeni. Szégyenszemre, Öreg nap­jaira megyen tönkre. ü eldúltan járkál az udvaron, s mint a dühödt bika, * úgy fúj tehetetlen mérgében. A segédjegyzőnek ép­pen kapóra jön, hogy ilyen állapotban találja. — Sürgősen beszélni akarok Ferenc bátyámmal! Somogyi leolvassa a segédjegyző arcáról az idegességet és meglepődik. — Valami baj van? — Még nincs — mondja a segédjegyző —, de hamaro­san lesz. Négyszemközt akarok erről Ferenc bátyámmal be­szélni, úgyis mint érdekelt féllel és úgy is, mint leendő apó­sommal, mert remélem, ha visszatér Mancika, igent mond nekem. Egyébként, ha vasárnapig nem jön haza és ha eh­hez Ferenc bátyám beleegyezését adja, én utána megyek Pestre. — Természetesen — mondja Somogyi és bezárkóznak a házba. — En addig nem szóltam arról — mondja Grogovics —> hogy tudok az esetről, amikor ezek a senkiháziak megaka­dályozták Ferenc bátyám bíróvá avatását. Pedig bántja a lelkemet az első pillanat óta, mióta tudom, s különösen bántja most, hogy közelebbi kapcsolatba kerülünk egymás­sal. Somogyi arcán halvány pír remeg át és boldogságában szeretné átölelni a segédjegyzőt. — Édes fiam, — mondja neki apai kedveskedéssel, — maga nagyon renies ember. De mondja men. mit tehetünk? S letargikuson legyint.-s Semmit. A segédjegyző tűzbe jön. — Tehetünk és tennünk is kell! A cselekvést bízza rám Ferenc bátyám. Ha a kocsma- rostól megvenné a földet, | olyan pofont kapnának ezek a .......J senkiháziak, hogy nem felejt ..... ..................... tenék el, amíg élnek. ................................***** — A kocsmáros már meg* e gyezett velük. , — De mé9 nincs meg a végleges megállapodás. A pénzt en őrzom a páncélszekrényben. Ha Ferenc bátyám maga­sabb árat kínálna fel, Dobozi visszavonná az ígéretét, mert öt nem érdekli, hogy lesz itt bánya, vagy nem lesz bánya. Ot a pénz érdekli. Minél több pénz. Neki az a fontos, hogy minél vastagabb bukszával jusson ki Amerikába... Négy és félezerre tartja a földet, de ha mi felígérnénk mondjuk ezerrel többet, vagy hatezret, gondolkodás nélkül aláírná a szerződést. Ferenc bátyám! Ha ezt az alkalmat elszalasztja* nem lesz módja visszavágni többet az életben. — Erre már én is gondoltam — vallja be Somogyi —t de egy baj van. Nekem most össze-vissza ezer pengő kész- pénzem van. Ide pedig készpénz kell, mert a kocsmárost ez érdekli. Ha ma nem egyezünk meg vele, holnap már késő. Mit csináljak, honnan vegyek pénzt? A segédjegyző agyában ördögi terv születik. — Ha holnap a bankból meg tudjuk szerezni a pénztt akkor én egy napra, ha addig a mérnök vissza nem kéri? kiveszem a kasszából az ötezer pengőt. Pénz, pénz! A kocs- márosnak mindegy, hogy kié. Ma estére hívassa el Ferenc bátyám, én hat órakor átadom a pénzt. S ha nyélbeütötték a vásárt, foglalják írásba, hogy az visszavonhatatlanul meg­történt. — És ha a mérnök éppen visszakéri a pénzt, vagy meg- egyezik a kocsmárossal? — aggodalmaskodik Somogyi. — Akkor én... nem tudom kinyitni a kasszát, mert el- haavtam az eavik kulcsot. A kocsmáros meg nincs itthon reggel találkoztam vele, Djhelybe ment. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents