Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-25 / 95. szám
Csütörtök. 1957. április 25. ES34.KMAG 1 AKÜ&SZAG 5 „Nem iialaszthatá tovább az atomfegyverek betiltása Joliot-Curie és Albert Schweitzer drámai felhívása a világhoas Tizennyolc nagytekintélyű nyugatnémet atomtudós figyelmeztetéseihez két nagytekintélyű Nobel-díjas csatlakozott: Frédéric Joliot-Curie, a francia atomtudomány egyik úttörője, a nemzetközi békemozgalom vezető alakja és Albert Schweitzer francia professzor orvos. Joliot-Curie megrázó felhívását e kedd esti Monde is közölte. A francia tudós felidézi, hogy a tudomány kiválóságai már több alkalommal súlyos figyelmeztetéssel eltek. Ecsetelte, hogy milyen hatást gyakorol az emberiség jelenére és jövőjére az atom- és hidrogénbomba robbantások terméke. Ha nem szüntetik be a kísérleteket, az emberekben és a növekedésben lévő gyermekekben egészen bizonyosan olyan mennyiségű rádiósrontium halmozódik fel, hogy sok esetben csontrákot és fehérvérűséget okoz. A sugárzások veszélyeztetik a későbbi nemzedékeket is és ez a veszély még békeidőben is fennáll — emelte fel szavát Joliot-Curie. Sürgető vészkiáltás a tudósok mindennemű felhangzó szava, hogy vala mennyi kormány egyezzék meg e kísérletek haladéktalan megszűnte lésében és azután állapodjanak meg c fegyverek megsemmisítésében. Joliot-Curie felhívását a következő szavakkal fejezte be: Nagy veszélynek vagyunk kitéve valamennyien, nagy veszély fenyegeti utódainkat, ha nem vetnek véget haladéktalanul a nukleáris fegyverek kísérleti robbantásainak! Dr. Albert Schweitzer a norvég rádió adásában és a világ sok más rádióállomásának hullámain figyelmeztette a világ közvéleményét az atomfegyverkisérletek veszélyeire, s az államférfiak felelősségtudatához apellált ,.az élők és a még meg nem születettek védelmében”. Albert Schweitzer három és fél esztendeje, amióta megkezdődtek a hi drogén bomba robbantási kísérletek, tudományos kísérleteket végzett azok hatásáról. Arra a következtetésre jutott, hogy az eddigi robbantások következtében támadt rádióaktív sugárzás veszélyezteti az emberiséget, ez a veszély nem lebecsülendő és az új robbantások következtében aggasztóan növekedni fog. Sajnálja, hogy a belátás még nem hatolt elég mélyen a köztu- datba. Schweitzer felteszi , a kérdést, hogy az atom- és hrdrogéníegyverekkeli rendelkező hatalmak miért nem kötöttek eddig egyezményt a kísérletek megszüntetéséről. — Az ilyen egyezmény megbízhatóságot és bizalmat követel — fejeződik be Schweitzer felhívása. — Biztosítékok kellenek arra, hogy egyetlen fél se azért írja alá az egyezményt, hogy ezáb-al csak általa előre látott jelentős taktikai előnyhöz jusson. Az egyezményt az illetékes népek egész közvéleményének kell elfogadnia és ratifikálnia. Ha az egyezmény szempontjából szobáid vő országokban és általában a népek körében olyan közvélemény alakul ki, amely felismeri a kísérletek for tatásának nagy veszélyeit és amely ettől a tudattól vezetett értelemmel cselekszik, ebben az esetben megegyezhetnek az államférfiak abban, hogy beszüntetik az atomfegyver kísérleteket. Az ilyen közvéleménynek nincs szüksége szavazásokra és bizottságokra ahhoz, hogy hangot adjon követeléseinek. Puszta létével hat. (MTI) Szerdán folytatták a miskolci rend orgyilkosok ügyének tárgyalását A fővárosi bíróság szerdán folytatta a miskolci rendőr gyilkos ellen- í'orradalmárok bűnperének tárgyalását. A tanúkihallgatások megkezdése a tanáusvezeto közötte, íelvilá- gosítási kér- Sikó Dezső munkahely éról arr* vonatkozólag, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekmények elkövetése idején az üzemben UrrtÓKkodott-e A válasz szerint Sikó r- wé abban az időben csak éjjel dol- ««ia>tt, tehát vallomásában valótlant állított a bíróság előtt, amikor azt mondatta, hogy nem lehetett jelen a bűncselekményeknél, mert akkor dolgozott. Ezután tanúvallomásokra került sor. ^ Bállá Ilona alátámasztotta Pincei Ilona vádlott bűnösségét. Pincei Ilona — mint a tanú szavaiból kiderült — Balláéknál lakott és október 27-én, amikor hazaérkezett ruházatán vérnyomok voltak. Megkérdezték tőle, miért véres a ruhája. Erre 11 ú s v é t u t á n ... Pincei Ilona közölte, azért, mert részt vett Antal Gyula rendőrt örzsőr- m est er bántalmazásában és segített akasztásánál. A tanúvallomás után az ügyész a Pincei Ilonával szemben emelt eredeti vádat kiterjesztette egyrendbeli gyilkosság bűntettére is. Tófalvi Imre rendőrszázados a megyei rendőrkapitányság ellen intézett támadásról beszélt, majd megcáfolta Laubert Károly vádlottnak azt az állítását, hogy neki Laubert segítségével sikerült kijutnia az épületből. Szabó József né autóbuszkalauz és Rajnai Dezső gurázsmester tanuk látták, hogy Földi Imre vádlott részt vett Freimann Lajos budapesti gombugynök akasztásában, sőt Földi néhány nappal később »el is dicsekedett« ezzel nekik. Tóth Kálmán miskolci lakos, villanyszerelő tanúvallomása megerősítette, hogy Lapsánszki István vádlott részt vett Freimann Lajcs akasztásában. A tárgyalást csütörtökön reggel 9 órakor fplytátják. (MTI) EMLÉKEZÉS ujíp óéi fi íiuljuj tiitjére. ... nehezen szabadul a' pohár feneke tői. 1/ annak emlékek, amelyeket sa' sem fog eu vnber. Vagy azért, m**t vmények fűződnek hozza *+*~4pvd\a azért: mert életének egv«g* festeres mozzanatát, nehéz időszakát idézik. Idős munkások, sokat megélt dolgozók elbeszélésében gyakran találkozunk a munka ünnepének, május 1-nek napjaival, az ezekhez fűződő harcos pillanatokkal, ma is élénken élő, soha nem feledhető eseményekkel. A diósgyőri dolgozók május 1-i ünnepségének harcos hagyományai vannak. 1918-at írtak akkor. Alig pirkadt a hajnal, a munkások sűrű sorokban igyekeztek a gyár felé. Nap mint nap, ki tudja hányadszor tették meg ezt az utat. Ezen a napon is az asz- szony ugyanúgy becsomagolta az elemózsiát, mint máskor, ugyanúgy kijutott a hitvesi vagy anyai csókból, mint más napokon, de valahogy mégis más volt ez a nap. Verőfényes napra ébredt a város. A tavasz üde pompájától viruló reggel mosolyt csalt az emberek arcára, szemébe. Mintha tovatűnt volna egy pillanatra a sok keserves nehéz hetek, hónapok sora, az embertelen munka, a me galázott só g. A munkások csoportokba verődve, ünneplő- ruhásán beszélgetve vártak a jelre, ami nem is késett. A menet megindult. Tömör so** rokban vonultak Miskolc felé. Hatalmas erő... Ettől az erőtől féltek, rettegtek az urak. a gtjár akkori vezetői. Már jóelőre jelezték, mire készül Diósgyőr. Kivonult a csendörség, a rendőrség, mozgósították a katonaságot, még a szabadságon lévő katonákat is visszahívták. Az utca két oldalán kordont vonva, vizslaszemekkel figyelték a felvonuló munkásokat. Minden pillanatban készen arra, hogy közéjük lőjenek, ha erre parancs jön. A kivont szuronyokon megcsillant a koratavaszi napfény. A szuronyerdő azonban nem rettentette vissza a munkásokat. Rendíthetetlenül vonultak tovább. Feliratokat, táblákat emeltek a magasba. Követelték a háború befejezését, hangosan kiáltották: Le a háborúval! Nyolcórás munkaidőért emelték fel szavukat. Az idős munkások jól emlékeznek rá, hiszen saját bőrükön érezték, hogy naponta 10—12—16 órát kellett doigozniok fillérekért. Emellett nap mint nap rettegniök kellett, mikor mondanak fel nekik, mikor kerülnek. az utcára. A felvonulás tüntetés volt a háború ellen, a béke mellett. A gyár dolgozói már akkor kinyilvánították harcos béke akaratukat, mint ahogy most is messzire Iciált- ják a háborús uszitóknak: Vigyázzatok, a tüzes kályhát nem jő ölelgetni ... íl/I ásnap, amikor munkába jöt*■“ tek, a köpök, a gyár urainak utasítására listát készítettek a május 1-i felvonulás szervezőiről, kezdeményezőiről. Ezeket a dolgozókat vagy elbocsátották, vagy olyan helyzetet teremtettek számukra, hogy még nehezebb volt elviselni az amúgy is keserves életet. De viselték. Érez-ék, tudták, hogy ez nem tart örökké, jön egy szebb, egy jobb világ, ami 1945-tel el is érkezett. A következő években is ünnepeltek a diósgyőriek. Felvonulás már nem volt, a Horthy-rendszer mindért eszközt igénybevett, hogy megakadályozza a munka megünneplését. Megakadályozni azonban mégsem tudta egészen. A munkások többsége így is ünnepelt. Megtalálták a mód- t ját, hogy ünneplőt öltve beszélges- senek bajaikról, problémáikról, beszélgessenek a jövőről. Kirándulásokat szerveztek, az árnyas fák alatt töltötték el a napot, vagy a vendéglőben összejőve, hiszen az utcán, tereken tilos volt gyülekezni. Minden esztendőben mozgósították a Horthy-csendŐrséget, rendőrséget. Ha az utcán két embert láttak beszélgetni, már igazoltatták. A rendőrök, a csendőrök párosával jártak, egyedül egyik sem mert kimenni az utcára. Fegyverük csőretöltve készenlétben állt, hogyha úgy kívánja az urak érdeke, hát közbelépnek. ájus elsejére aki szabadságot akart, szabadságot kért, nem kapott. Még azt is megnézték, hogy valaki miért beteg. Mindez nem vethetett gátat a munkások akaratának, nem tudták megakadályozni, hogy a munka ünnepét meg ne ünnepeljék. (t) Moszkva május elsejére készül HAJDÚ BÉLA : R ÁSOK A IF II O IMI INI AMERIKÁBAN új, finom, valósággal csábitó kivégzési módot találtak ki. Elmer Miller feleséggyilkos volt az a szerencsés halálraítélt, akit először kényeztetlek az új kivégzési móddal. Mint az erről szóló tudósítás mondja, a kivégzés a következőképpen folyt le: »A hóhér a vesztőkamrában az elítélt széke alá egy vödör kénsavai helyezett el, amelybe sodium cyani- dum golyókat dobott. Néhány másodperc múlva a zárkát oly erős édeskés illat, töltötte el, hogy az elitéit elvesztette eszméletét s tizennégy perc múlva az orvosok megállapították a beállott halált. A kivégzést légmentes üvegablakon át 24 személy nézte végig. Véleményük szerint az elítélt mandulavirágok édes illatára emlékeztető légkörben a haláltusa minden külső nyoma nélkül halt meg.« Hát nem megható ez a gyöngédség, amellyel Amerika az ő drága- latos, szívéhez nőtt bűnözőit átsegíti a másvilágra? Az a kommilfó modor, ahogyan az amerikai hóhér az ő pácienseit kezeli, megszégyeníti az európai szanatóriumi orvosok modorát. Szinte elképzeljük, ahogyan a mister hóhér oda áll a gyilkos úr elé és ilyesmiket mond: — Hogy méltóztatik érezni magát? Egy kis szívdobogás? Oh, kérem, ez a felesleges aggodalomtól van. Semmi az egész, kérem. Hiszen méltóztatik tudni. hogy a mi intézetünk éppen annak köszönheti jóhírnevét és páratlan népszerűségét, hogy az érzéktelenítés legmagasabb fokát értük el. Csak méltóztassék nyugodtan lefeküdni. Szép álmokat és kellemes felébredést a másvilágon! Még egy finom tapintás a pulzuson és némi hanyag érdeklődés a közérzet iránt. Azután a figyelmes hóhér elhelyezi a kénsavas vöd- röcskét a páciens ágya alatt és udvarias meghajlással, miközben észrevétlenül sodium. cyanidum labdacsokat ejt a vödröcskébe, eltávozik. A páciens befordul a falnak és nagyot sóhajt. —■ Hiába, csak Amerikában érdé(MEGJELENT 1923. MÁJUS 13-ÁN) mes feleséget, barátot, testvért és más földi halandókat gyilkolni, A HARCTÉREN a sohasem bűnöző ember meghalhatott és meg — HALLOD-E anyjuk? — Mit he? — Itt van az újságban, hogy asszongya: Lipót belga királynak fia született, akit Sándor Emánuel Henrik Albert Mária Lipót névre kereszteltek. — Nem értem. — Mit nem értesz? • — Hogy egy gyermek született és mégis hat lett belőle. — Bolond vagy Erzsók! Nem lett hat, csak hat nevet fcapotl az az egy, amelyik lett. — Bolond ám kend! Már csak ilyet ne beszéljen. Hisz jány is van közte. Az a Mária, vagy micsoda. Hol hallott kend olyat, hogy a fiút Marosának vagy Julinak kereszteljék. Mondom, hogy hat lett belőle, merthogy jány is keveredett közibük. — Húszén nem mondom, Erzsók, nem tiszta munka biz ez. De nem irted te ezt. Nagyurak dóga. Any- nyi vagy te ehhez, mint tehen az ábécéhez. Nem. úgy megy ott a keresztelő, mint mifelénk. Kinyitja a pap a kalandárjomot, oszt az ösz- szes nevet, ami ahéten van Írva, ráolvassa a gyerekre, akár fiú, akár jány. Irted-e mán? — Irtem hát, ha kend ilyen szépen kivilágíjja. De mutijja kend csak a kalandár jomot. — Ehun van la! — No most olvassa kend az újságban, én meg a kalendárjómból mondom, hogy stimmöl-e. — Avvan itt, hogy hétfő kát. Anaklét pé., prot. Jenő, kedd kát, fíonavent, prot. EÖrs, szerda kát. Henrik, prot. Henrik. kellett halnia a kínok kínja között. Ezt Amerika is aláírta. De a gyilkos az más. Az a humanizmus védelme alatt áll... — A Henrik stimmöl! — De hun a Mária? — Mondom Erzsók, nem irtesz te ehöl. Nem gondulod talán, hogy egy királynak ugyanolyan kalendár joma van, mint a mienk! Nem elég, hogy a Henrik stimmöl a mi kalendárjomunkkal? ... Mer tudod, az úgy van, hogy egy millió paraszt csak egyet számit. A parasztból egy millió János, egymillió Pista, egymillió Jóska, és így tovább. De a királyféle annyi nevet kap, ahány millió parasztja van, azirt kapott a fia hat nevet. Irted már? — HÁT MÁN HOGYNE irteném, ha kend mondja! Csak azt mondja meg kend, ha olyan jártas az úri dolgokban, hogy szólintgatja a királyasszony a gyereket, ha ebédre hívja? — Mán az az ű dóga! — És hogy pöröl a gyerekkel, ha piszkos ujjal belenyúl a tejfölbe? ’Szén mire elmondja a gyerek ne- vit, elfut a haragja. — »Hát... hát... ez is az ü gondja. Mir fáj neked a királyok gondja? — Hát csak azért, hogy kend olyan fenenagyon úrszagértő lett, mintha irigyelné a belga király őfeleslege sorsát, azért, hogy ő hat nevet adhat a Henrikjének. — Bolond beszéd, Erzsók. — Nem a, János! — Oszt mért nem, Erzsók? — Mert ha kend úgy istenigazában megölel engem, a mi Jankónk nem fog cserélni száz Henrik- Alberi-Mária-Lipóttal. A szovjet főváros utcáin megjelentek a munkásosztály nemzetközi ünnepét hirdető plakátok. Moszkva lakói, az üzemek dolgozói mái- javában készülnek május 1-re. A Szovjetunió Kommunista Pártjának május 1-i jelszavait hatalmas táblákon és transzparenseken tűzik ki az épületekre. A fontosabb köz- intézményeket kivilágítják az ünnepre: május 1-re fényárban úszik majd a város. Az egyik legszebben Naponta sokszáz levelet dob be a postás a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságon Lottó Ottó postaládájába. Ezekben a levelekben a lottójátékosok Írják meg a lottóval kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat, panaszaikat. A levelek között sok hasznosat találunk, de nem egy olyan is akad, melyeknek javaslatai, ötletei nem alkalmasak a megvalósításba. Néhány levelet kiemeltünk Lottó Ottó postaládájából és tekintettel arra, hogy számos ezekhez hasonló levél érkezik be, nyilvánosan adjuk meg rá a választ. Egy debreceni asszony ezt írja levelében: „Tudom, hogy ez csupán szerencsejáték, de talán lehetne egyszer azt a szerencsekereket úgy forgatni, vagy a számokat úgy kihúzni, hogy az általam tippelt és az itt felsorolt számok — 7, 20, 34, 65, 83 — kihúzásra kerüljenek.” Kérését azzal indokolja meg, hogy családi- ház építésébe fogtak és ebben nagyon sokat segítene egy szép nyeremény. 1-1. J. ho.sszúhetényi asszony megírja szelvény- .számát és arra kéri az igazgatóságot, hogy neki a jutalomsorsoláson egy kombinált szoba bútort sorsoljanak ki, mert ilyenre lenne szüksége kislányának. A "entieken kívül még gpkan kérnek hasonló „protekciót”. Lurtó Ottó ezt válaszolja: „Kedves játékosom! Teljesen hiábavaló dolog ilyen kéréssel hozzám fordulniok, mert ezeket egyáltalán nem áll módomban teljesíteni. Nem áll módomban, mert a lottó nyerőszámok kisorsolása nyilvánosan történik és a legteljesebb mértékben a véletlen dolga, hogy a közönség köréből sorsolás útján kiválasztott ,.számhúzók'’ milyen számokat emelnek ki a sorso'ási gömbből. amelyben mind a 90 szám benne van. Emellett a lotlójátékosok milliós táborának becsapása lenne, ha bármilyen praktikával befolyásolnánk a véletlent és az egyesek által megírt számokat húznánk ki. Mt hiszem, ilyet becsületes ember nem is kívánhat. Ugyanez « helyzet a jutalomtárgyak sorsolásánál is, ahol szintén a véletlen szerencse dönti el, hogy a sorsolási kerékből milyen szelvényszámokat húznak ki. Ezért nem áll módomban a kért szobr bútort „kisorsolni” a hosszú- hetényi kislánynak. T. S. Ósküi lottózó és többen mások azt kérik, hogy ha nincs öttalálatos szelvény, akkor a telitalálatosokra jutó összeg ne a négytalálatosok nyereményét növelje, hanem a kéttalálaf.osokét. Akadnak olva- nok. akik ezt az összeget a kettő, három, négy taláiatosok között osztanak lel», díszített épület az idén is a Gorkij utcai távirda épülete lesz, amelyet úgyszólván teljes egészében villanylámpa füzérekkel világítanak ki. A moszkvai magas épületek és emlékművek köré újabb fényszórókat helyeztek el. A proletariátus nagy ünnepéig hátralévő időszakban Moszkvában számos épületet tataroztak, hogy a város minél szebben, minél díszesebben köszöntse május 1-ét. Még olyan levél is érkezett, amely az egy taláiatosok számára is javasol nyereményösszeg kifizetést. Lottó Ottó ezt válaszolja: „Kedves fogadók! Ezekkel a javaslatokkal nem tudok egyetérteni. Nyilvánvaló dolog, hogy a lottójátékban öt találatot elérni legnehezebb. Nehéz négy találatot elérni, ; könnyebb hármat, s még könnyebb kettő számot. Az igazságosság tehát azt kívánja, hogy ha nincs telitalálat, akkor az öt találatra eső nyereményt azok között osszák fel, akik „csak” egy fokkal „könnyebb” feladatot oldottak meg. vagyis négy találatot értek el és nem azok között, akik még kevésbé közelítették meg a telitalálatot és mindössze két vagy három számot találtak el. Az összes külföldi lottójátékoknál ezt az alapelvet alkalmazzák a lottónyeremények e.’ „ fásánál. Még igazságtalanabb lenne, ha ezt a nyereményösszeget az egyes taláiatosok kapnák. Még egy „újítási javaslattal’ szerelnék foglalkozni, melyet sokan tartanak megvalósításra érdemesnek. P. E. miskolci lakos és többen kartonból kivágott nye- reménykeresö, számkereső „.sablont”, küldtek be, melyeken kivágták a lottó- szelvény sorrendjében következő 93 szám közül a kisorsolt öt szám helyét. Szerintük ennek alkalmazása meggyorsítja a lottó kiértékelését, a nyertes szelvények megkeresését. Lottó Ottó ezt válaszolja: „Köszönöm a javaslatokat, de sajnos a sablon alkalmazása nem meggyorsítaná, hanem lassítaná az értékelési munkát. Az, öt nyerőszám megjegyzése nem különösebben nehéz feladat, s az értékelők a számok megjegyzése után boszorkányos gyorsasággal tudják az egyes szelvényeket átnézni és a nyerteseket ceruzával megjegyezni. A sablon felvétele, a lottószelvényekre való nontos ráhelyezése már egymagában is annyi időt vesz igénybe, hogy azalatt a leglassabban dolgozó értékelő is több szelvényt tud átnézni. Nem beszélve arról, hogy egy embernek csak két keze van, s ha az egyik kezével a szelvényeket forgatja, laoozza és a másik kezében sablon van, akkor minden nyertes szelvény megtalálása után le kell tenni a sablont, felvenni a ceruzát, letenni a ceruzát. felvenni a sablont, ami szintén sok időveszteséggel jár. Ennek ellenére az '«azgatóság foglalkozik a javaslatokkal és olyan módszert, keres, amely kiküszöböli a sablon használatának hátrányrí'.'’ Dczsi Lajt* (•ÉIHlMIMIIItlHMIIimmillMIIIIIIHIMtlimiMmiHIIMMIIIH BESZÉLGETÉS (MEGJELENT 1942. JULIUS 26-ÁN) Lottó Ottó postaládájából
