Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-13 / 60. szám

í *4KAKMA0rAXOlMCAe Szerda, 1957. mányíns ÍS ÖNTSÜNK TISZ1A TIZET A POHÁRBA ! N em megy, nem megy ma­rói holnapra,.. Az embe­rei* egyrészt még mindig bizony­talankodik: mit hoz a holnap? Egyetlen lehetőség van: beszélni, újból és újból beszélni velük, tisz­ta vizet kelj önteni a pohárba. Ezt kell tenni. Több emberrel beszéltem a Le­nin Kohászati Művekben: vala­mennyien így nyilatkoztak. Elmon­dották, amiről egyébként ma­gam is meggyőződtem —, hogy normalizálódik az élet, növekszik a termelés, már nyugodtabb a hangulat, de .., Erről akarok beszélni. Forradalom, vagy ellenforradalom? Egyik vagy másik, — ez a kér­dés mindazok előtt, akik nem is­merik a társadalmak fejlődésének történetéi. „Nálunk a kohászatban nem lehetett ellenforradalom — mondják —, csendes, „jóindulatú” forradalom volt, hiszen nem folyt vér”. Persze az ilyen nézetet a reakció igyekszik „alátámasztani”. „De bizony ellenforradalom volt, mégha vér nem js folyt” —- erős- ködnek a tapasztaltak, különösen a hzenkilencesek. „Az volt, mert.,.” Melyik tábornak van igaza? Az október 23-án követő napok­ban „valakik” leverték a gyárban található összes vörös csillagokat, letépték a vörös zászlókat, elűz­ték a kommunista és a rendszer­rel szimpatizáló vezetőket. Miért? Mert hallani sem akartak szocializ­musról. A „valakik” ellenforradal­márok voltak, akik a fegyver nél­kül is orvosolható bajokat nem megszüntetni akarlak, hanem jelt adtak a vörös zászlók meggyalá­zasával arra, hogy íme elérkezett az cllenforradulom ideje: eloftgör összetörjük a munkások harci lo­bogóját, aztán majd jön a többi... De hogy mi, arról egyelőre bölcsen hallgattak. Az elleníorradalmárok titokban kapitalizmusra gondoltak, de nyíltan szocializmusról fecseg­tek, mert számoltak vele, hogy a hibákat vétő szocialista állam még mindig szimpatikusabb ír dolgozók szemében, mint az uzsorás kapita­lizmus. A jóhiszemű tudatlanokat csak így tudták becsapni. Az igaz, hogy a kohászatban nem folyt vér, de ez csak szeren­csén véletlen. Épp úgy folyhatott volna mint Özdon, Budapesten, vagy máshol. És milyen forrada­lom az, ahol kizárólag kommunis­tákat végeznek ki, a megrögzött reakciósok, fasiszták és félfasisz- ták szabadon járhutnak-kelhetnek, büntetlenül és bántatlanul garáz­dálkodhatnak. Érre is gondolni kell, A zok, akik forradalomról be­szélnek, tudnak róla, ami a szeműk előtt történt. De tudnak-e arról, amit az eUenforradalmávok a hátuk mögött cselekedtek? Pél­dául arról, hogy Hornyák Imrét, a nagyolvasztó üzemvezetőjét három elienfoiradalmür géppisztollyal próbálta rákényszeríteni, hogy ál­lítsa le a kohót; vagy arról, hogy 31 esztendei szolgálat után még azt is megtagadták tóle, hogy egy­szerű munkásként dolgozzon a gyárban. Tudnak-e arról, hogy Val- kó Márton három lépést s-em lehe­tett anélkül, hogy ne szegődtek volna a nyomába fegyveres ellen- forradalmárok? Hallottak-e a ha- 'lállistáról, meg arról, hogy a „vá­lasztókat” az ellenforradalmárok pálinkával itatták, nehogy józanul döntsenek a saját Jövőjük felett. Milyen forradalom volt az, amely megtiltotta a párt .szervezését (ki­zárólag a kommunista pártét), hogy még csak szószólója se ma­radhasson a szex:ial Izmus hirdetői-, nek. Ellenforradalom volt az a ja­vából, a a munkások akkor érezték volna igazán a korbácsát, ha nem sikerül idejében gátét vetni elé.1 Nem akarok én senkit » agyon/- magyarázni", csak ezért mondom mindezt, hogy gondolkozzunk. De nézzük a máeik kérdési. Erős löszbe a párt? Ott hagytuk abba, hogy az ellen- forradalmárok még a párt szerve­zését is beszüntették. De lámcsak mit tesz a sors! A párt helyi in­tézőbizottságát ma valósággal meg­rohamozzák a belépni szándékozók. És tömegestől azok is, akik leg­inkább pártéUonesek voltak! Csak­hogy nem olyan egyszerű a dolog. Ember legyen, kommunista ember a talpán, akit elfogad a taggyűlés! Nem égy és nem icéit jótállótól függ, ki lesz a párt tagja, hanem a kom­munistáik. kollektívájától, Szükség­telen neveket említeni, de az utóbbi időben sok olyan egyént utasított vissza a taggyűlés, áld — mégha azelőtt párttag volt is, de október­ben levizsgázott, — nem a pártba való. Mondjuk meg őszintén: a régi pártnak nem az volt a f »hibája, hogy vétkes dolgokat cselekedett az irányításban, sokkal inkább az, hogy nem nézte meg kellőképpen, kikre bízza a párt politikájának gyakorlati végrehajtáséi. Az új párt erejét és egészséges fejlődését pedig épp az biztosítja, hogy meg­válogatja tagságát. Semtnj szükség a rendbontókra, a demagógokra, akik csak a pozíció miatt vallanak- magukat kommunistának. Elég volt a k öpöny egf orga tőkből! E z a dolog egyik oldala. De van egy niésilk is. Az ellen- forradalom látja, — hiszen nem bu­ta, arról meggyőződhettünk —, hogy fegyveres vereségét már elszenved­te. Most úgy gondolja, ha befurak- szik a pártba, újból alkalma nyílik az eszmei zűrzavar keltésére, a bomlasztásra, a demagóg- és ál-jel­szavak hangoztatására. Hiú ábránd. Nem tudnak bejutni a pártba ök sem, mert a kommunisták kollek­tívája csalhatatlan káderednek bi­zonyul. Ezért állítom határozottan, hogy az új párt erős lesz, egységes és nem fog a régi hibákba esni. Követhet el Ik.isebb hibákat, — ez együtt jár az élettel —, de olyano­kat soha, ami a párt egységét meg­bontaná. Az ellenforradalom meg­t i § * : I I tanított bennünket az éberségre, te l mi ma már nem csupán a zárt ; páncélszekrény alatt értjük az ; éberséget; 200.000 edzett marxista í vigyáz a pártra! Ez az éberség! ; * Lesz-e félelemnélküli élet? j Ez a harmadik kérdés. Embere ! válogatja, ki milyen bátor. Az, aki : eszmeileg szilárd és tisztánlátó, ; nem félhet. De ma még kevés az * ilyen ember. S az ellenforradalma- : rok épp ezeket igyekeznek meg- : félemlíteni. A »MUK«-al, a »BIE«- • el és a a tavasszal, a 5 nyárral. Azt mondják, az ENSE- i csapatok nem avatkoztak a ma- • gyarországi esejnényekbe, mert tél • volt. Az oroszokkal nem érdemes ; télen verekedni, mert ők bírják ; a hidegét- Lámcsak, milyen rava- • szók! S érdekes, Hitlerek ia erre : hivatkoztak egy-egy vesztes ütkö- j zet után; most nagy a hideg, majd • a nyáron!... J Az elleni orrad alma rok tehát talk- : tikét változtattak: a fegyveres harc- • nak vége, de reszkessetek, mert ki- • látásba helyezünk egy újabb ellen- !fj forradalmat, vagy ha k^ll: háborút Féljetek, mert ez a csend csak • lelkek rémi tőiének ideje, aztán új­ból mi jövünk. M ondhatom, ez aztán hazafias­ság! Árvákkal és nyomoré­kokkal, rommal és Ínséggel, pusztí­tással és pusztulássál fenyegetőzni, — rájuk vall, Nem hiszem, hogy a 9 millió 70J.0O0 itt élő magyar öt százaléka is kívánná a vért és rom bolást. És a Lenin kohászatban is csak a megrögzött fasiszták gondol­nak ilyesmire. A sokaság élni és dolgozni akar. De rettegés, és féle­lem nélkül. S mikor lesz az? Majd akikor, ha az erősek, a bátorszívüok tenyerüket a rémhírtwj«5?tők, a /.avarcsinálók, a fertőzők szójára tapaszt Iák. És ilyen ember egyre több akad ebbeit az országban és ott is a gyárban. Bennük kell bízni, nekik hinni, s nem az ellenforra- dabnárokütak, akkor néni lesz ok a félelemre tovább. A bizalom, a hit megerősíti a szívei,. a félelem pedig kizárólag az ellenséget báto­rítja, mert a.z oívan mint a hiéna: ha látja, hogv félnek tőle, annál veszettebb. Nem kell félni, az igazság a bát­rak oldatán áll.;; TISZTÍTSUK MEG PETŐFI NEVÉT Petőfi ajkán lángott, égett a sző. örökre a honfi szivekbe véste: ha a nép fia vwer, légy forradalmár. s míg szivedben csöpp ver cworog, kezedben piros legyen a zászló, s e jelszóért élj harcolj VipAGSZABADSAG! . .. Népnyúzó zsarnokok, s bértojlnokok szájából ömlött, fröcskölt a gimy s mocsok. * Hulltak. peregtek az évek A zászló vörösebb lett s a jelszó mc-fnüzescdetr. Petőfi hagyatékának új örököse a párt, magasra emelte a forradalom zászlaját. Es októberben mi lett? A tőkés úr a bankár. a földesúr, talpnyaló és fullajtár Petőfi rajongó lett. „Petőfi követője vagyok" üvöltött (a dolláron vett honfi) sárba taposta meggyalázta a vörös zászlót, s a csillagot. Es röhögött. .. „Petőfi követője vagyok’1 üvöltött (a dolláron vett honfi) a nép vezérét elzavarta, helyébe a purzsoát rakta. Es röhögött. .. „Petőfi követője vagyok” üvöltött (a dolláron vett honfi) s magyart gyilkolt, népet rabolt, tombolt a kin s utcán vér folyt. Es röhögött, röfögött a vilagburzáoá disznónyáj. Ha-ha-ha, hc-he-he Eladtad a hazád?! Nyugaton nyitva áll a karám. Gyertek, ott megpihentek, s megkapjátok mit érdemeltek . .. A vörös zászló újra a magasban leng. Az évfordulón Petőfinek r-’ogadjuk meg, tegyünk hitet, nem szennyezzük sohase be e forradalmi nevet. CSORBA BARNA. Érről beszélgettek velem áz em­berek, — ezt próbáltam leírni. Igaz az, hogy az életet nem lehet máról- holnapra rendes kerékvágásba te­relni, de ha mindennap tiszta vizet öntünk a pohárba, akkor az embe­rek le meglátják lassan, mi van a pohár fenekén ..: B eszélni az emberekkel és meggyőzni az embereket Ettől függ a telje» megnyugvás. CSALA LÁSZLÓ A SEA'IO miniszteri tanácsának hétfői és keddi zárt üléséről Canbera (MTI) Mint az AP amerikai hirügynökssg írja, a SEATO Canbsrában folyó miniszteri tanácsának értekezletén komoly gondot okoz a , kommunis­ta felforgató tevékenység” kérdése. Mint egy szóvivő kijelentette, a mi­niszteri tanács hétfői zárt ülése is foglalkozott, ezzel a prob’émávaj. Dulles amerikai külügymmUzter a hétfői ülésen a „nemzetközi kom­munizmus” veszélyéről beszélt. Az értekezlet szóvivője hétfőn es­te a zárt ülés eredményeit öss'-'efog­lalva a többi között ki jelen tette; ..A SEATO védelmi szervezet. É’ér köz­tünk a veszélyek fölmérésének sza­kaszába. Nem egy, hanem több vé­széi yről van szó. A nyílt ugresszió veszélye csök­kent, a felforgató tevékenység veszé­lye ugyanakkor fokozódott.” A miniszteri tanács keddi zárt ülé­sén ismét felszólalt Dulles amerikai külügyminiszter és hosszaim fogla­kozóit az Egyesült Államok poli i-ká- jával a Kínai Népköztársaság irá­nyában. Dulles a. többi között kijelen folté* hogy az Egyesült Államok ..szik'f-» szilárdan kitart eddigi kínai polili* kaja mellett”.. 1. Továbbra is a lonnózai nacio­nalista Kínát ismeri cl, 2. Nem ismeri el az „úgynevezett Kínai Népköztársaságot”. 3. Továbbra is ellenzi a kommu­nista Kína felvételét az ENSZ^bc?. Újfajta bánya kezdte meg működését Berentón, — Aliul a pórusaiét bányásszák — Sokféle bányában voltam, de ilyen ben még soha. Ez nem cso­da, mert e újfajta há­nya alig yár napja kezdte meg működését, s Magyaror.zágon egy van belőle, az is Be- rentén. Node, eláru­lom, milyen bányában j ártom! A berentei földalatti fejtésü bányából már jó pár évtizede terme­lik a szánét- A felsza­badulás előtt azonban csak a darabos szenet használták — a porsze­net, — mint a darabos szén termékét — a meddőhányó melleit gyűjtötték. S ahogy Öregedett a bánya, úgy nőtt, a porhegy. Felsza­badulás után nem egy ember faiéban megfor­dult, hogyan lehetne felhasználni a porsze­net. A bnrso 'l hőerőmű megépítése megoldotta a kérdést. Mint isme­retes. a borsodi hőerő­mű porszénnel dolgo­zik, még a darabos sze­net is megőrülik. A bereutet porszén egy­szerre értélces lett. Március 1-é i az újfaj­ta bányában meg is kezdték a termelést. Tizenöt ember agy gu­miszalag segítségével 12—13 vago- varszenet termel naponta. A ki­termelt jyorszenet ez erőműnél na^'obb fű- tőértékű poros szénnél keverik s nn'"•szerűen felhasználják. ugye "kedves olva­sóim még önök sem járlak ilyen bányában? CBFKA **•••••••••••••••­MMHIMM"*"1 I lyenféle beszed folyik az * asszonyok közt. A cigány még mindig Marci nótáját játssza. Marci a dobogón áll, a cimbalom olda­lán veri a ritmust, jokeave ? van Fejét hátraszegi és kihí­vóan végignéz a sokadalmon, Ahogy így látják, magasan a dobogón, egy fejhosszal ki­emelkedni, kigombolt ingnyakkal, haja a szemebe csúszik, egyet ránt a fején és hátrasimítja hirtelen, — sok lánynak megfájdul érte a szíve. Csakhogy elszámitották magukat. Mert Kovács Marci már kiválasztotta a magáét. Két év óta levelez titkon egy kislánnyal, Mezei Sárikával. S hogy ez a titok még non tudódott ki (mert nagy csoda hogy tudódott ki), annak köszönhető, hogy Sárika. a Szomszéd faluban adta fel a leveleket. Hetenként egyszer pljár mosni a tiszteletes tirékhoz, megbeszélték hát Mar­cival, hogy oda leveleznek, Sárika ott adja fel és Marci is oda írja a választ a tiszteletes űr címére. Elvegyült a téréi « tiszteletes úr napi postájában, ő meg tudott róla és mindig ideadta Sárikának. Hát így csinálták. Nem is sejtept meg senki semmit. Még Sárika tulajdon edesanyja sem. Olyan ügyesen irta meg a levelet a két falu hőst az úton, hogy nem látta őst senki, csak az isten, meg a madarak a fán. Mezei Sárika kel évvel fiatalabb Marcinál, 0 is szegény lány. Szegényebb mint Marci, Félköblös földjük van, rossz krumpliföld és harmati vannak rá testvérek. Van egy kő­műves bátyja Ujhelyen, de megissza a keresetét, a nővére meg szerencsétlenül járt, gyereke lett az erdésztől, as meg itthagyta, mikor megtudta, hogy gyerek lesz, elment Dunán­túlra. Mezei András, Sárika unja az erdőgazdaságba jár, az ftnyjuk a ház körül van. Sárikának szerencsére kapóra jön. hogy a tiszteletes úrék megfonadták mosónőnek. Ilyenkor kikerül egy kis étel is, meg ruha is, ami leszakad a pap- fiáról. A szegénység nem szégyen, csak nyomorúság. Es milyen fisáp au?, amikor valaki a szegénységben is megtartja magái rendesnek, becsületesnek; tisztán jár, ha. foltozott is a ruha, vagy többféléből van összeszabva. Sárikára scnklse. mondhat hosszat, nem is mondanának. Szép tőle. hoau ennyit fáradó­n YOMORUSAG .................... (Oií^c&in&'vAjfcfcjr :mt jí iw MXfre® z ik a családért. Ud ö nem volna, hát belefutnának a nyomo­rúságba, Nővére esete nem vet rá jó fényt, de erről ö nem tehet szegény. Elég bánat ez nekik igy is. Csoda, hogy Me­zei András nem ment el az erdész után és nem ütötte agyon. Lajos bátyja szabályos Időközönként megjelenik ott­hon és pénzt kunyerál az anyjától. Az meg nem állhatja meg, ad neki, Sári megtakarított pénzéből. Szegény lány csak gürcöl, hogy legyen miből meggazdagodni az újhelyi korcs marosoknak. Becsületére legyen mondva: Sárika megőrizte magát Igazán jól jár vele, aki elveszi, mert cg a kezében a munka. Hanem arra még senkise gondolt (erre az egyre csaku­gyan nem gondoltak), hogy ezen a bálon éppen Kovács Marci fogja táncoltatni, jlfdrci még mindig a dobogón áll, tekintetével Sárikát ke- rest, a lány ott áll az ajtónál az anyja mellett, éppen a mérnökkel beszélgetnek. A mérnök jól érzi magát, körbe jár a termen, kezelfog az emberekkel, az asszonyokkal és meghajol a lányok előtt, A cigány abbahagyja végre. Szünet következik, Marci lelép a dobogóról, a mérnökhöz megy és félrehúzza az ab­lakmélyedésbe. ■—» Mérnök úr! Van egy kérdésem. —» Ki vele Marci! Marat gondolkodik mondja-e, ne mondja, a haját simo­gatja, aztán kirukkol egyszuszra: — Mondja meg őszintén, lesz valami abból a bányából? Mert ha sikerül és én munkához jutok, akkor én nem várok mérnök úr. Akkor én ma este megkérem eoy lánynak a kezét. Mit szól hozzá mérnök úr? Zágont meglepi a kijelentés, hiszen Marci eddig nem szólt neki erről semmit, bár igen sokat és közvetlenül he- széloettpk. Szinte a*t hitte, hogy vines iHka előtte a fiúnak és kiderül, hogy ez meg nősülni akar. — Nézd Marci: egy hónap alatt, nagyon sokat beszél­gelteih az emberekkel. Meg­magyaráztam nekik, hogy job­ban járnak, ha belemennek, a bányanyitásba. Nem fizetnek rá, csak nyerhetnek vele, mert a nagy építkezésekhez min­denütt keresik a követ. Az az érzésem, hogy sikerülni fog. Látod, milyen szeretettel fo­gadtak itt is. Észreveszi azt az ember, amikor szimpatizálnak velük. Úgy gondolom, ha ve­lem szimpatizálnak, a tervem is tetszik nekik. Ami pedig a munkát illeti, állom a szavam. Te leszel az első emberem, Itt a kezem, Szervusz. Marci azt se tudja, hova legyen örömében. Mert ha ez a terv sikerül, akkor ö egyedül képes lesz elhordani a he­gyet akár Bihar megyébe is, a mérnök kiskertjébe. Belc- csqp a mérnök tenyerébe és egyetlen ugrással fent terem 9 .lobogón. Most már még jobban kiereszti a hangját: Látod-'O babám, látod-e babám Amott azt a nagy hegyet? Még az olt lesz babáin, Még az ott lesz babám, En a tied nem leszek. De . . , Én, azt a hegyet a zsebkendőmnek A négy sarkában is elhordom, Galambom, v Mégiscsak a tied, mégiscsak a tied Leszek csárdás galambom, A lánitok meg a fiúk tisztelettel nézik Kovács Mßfci mulatozását. Aztán utat nyitnak neki: Marci véglgmegyen köztük szerelmesen, örömiltasan, széles jókedvvel; ódámé-' gyen Mezei Sárikához és megkéri: —- Szabad erre a táncra Sárika? ^árika elvirul. a kebléhez kov és csak a szeme nevet. Aztán odaomlik Marci karjára és táncolnak, táncol­nak, mintha virágos réten járnának. Nem látnak, nem halla­nak, csak a zenét és szivük muzsikáját érzik. Marci le nem venné szemét Sárikáról, s halk suttogással megkérdj Szeretsz Sárika? — Szövetlek Marci — McddUt Sáriic«’ — A síron túl is Marci. "/áann ottmaradt az «Wak mcfletf. (Folytatják,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents