Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-10 / 58. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG

Vamrnaft 1957

/Asszonyoknak gyermekeknek

JUUUL

■**%

2 anyai szív

Francia téma után

S7\ alafiol és valamikor, a Puy- ^ de-Döffne hegylánca mögött élt egy szegény özvegy, a környékbeliek; Prudente anyának hívták. Férje már régebben elesett a háborúban, s egyedül az özvegy vállára «szakadt Paul nevelése. Prűdén te anyának nagyon keserves életet szánt a sors. Napszámba járt a gazdagokhoz néhány livresért, ha pedig nmtmkája nem akadt, gombát gyűjtött az erdőben és azt árulta olcsó pénzért.

Telt-múlt az idő és Paul embernyi emberré cseperedett. Magas homlokát dús, fekete, göndör haj koronázta, szemei szilájul villogtak, délceg termete úton-útfélen megdobogtatta a lányok szívét. Csakhogy Paul szóba sem állt velük, mert el bizakodott, hiú teremtés volt, aki sokkal többet várt az élettől, mint amire született. Még dolgozni sem akaródzott neki.

— Hogyne — förmedit olykor az édesanyjára, ha ösztökélte, hogy menjen az erdőbe a favágókkal — majd bolond leszek eldurvítani a kezemet! Menjen, aki akar, én ugyan nem megyek!..;

Szegény Prudente anyó sokat szo- morkodott fia miatt;

— Addig, gondolta, amíg én élek és mozogni tudok, csak előteremtem valahogy a betevő falatot, de mi lesz Paullal, ha én meghalok? Istenem, kire is ütött ez a gyerek, hiszen az apja dolgos ember volt, amíg élt és én sem vagyok rest.-.?

— Fiacskám, csak a javadat akarom ... — dorgálta a haszontalan fiút, de mindhiába. Paul csak üldögélt naphosszat a patak partján, nézte a pisztrángokat, ha pedig elunta magát, hanyatt feküdt a fűben és álmodozott szép ruhákról, gazdagságról, meg sok szolgáról.

P gyszer, amint épp a patak ^ partján üldögélt, leánydalt hallott az erdő felől. No, gondolta, már biz’ én megnézem, ká légyen az, hiszen a falubéli lányok nem járnak errefelé. Amint az erdőhöz ért, hát látja ám, hogy egy fehérruhás leány hajladozik, mint a nádszál és virágot köt bokrétába.

— Ki vagy te, szép leány és hogy kerülsz ide? — szólt hozzá Paul. Hanem, amint szembefordult a lány és meglátta Paul az arcát, menten meg is bánta, hogy szép leányinak nevezte. Mert bizony nem volt az szép cseppet sem, sőt egyenesen rút: szeme kancsal, arca ragyás, szája öregesen ráncos.

— És te ki vagy, hogy utamat mered állni! — förmedt rá a lány. — Én Yvette d’Avigmi marquise vagyok, a bellesi kastély úrnője és ha el nem takarodsz azonnal, hetet veretek rád! — mondta és dacosan dobbantott.

Paul csak most vet-te észre, ahogy jobban körülnézett, hogy kevéssel odébb gyönyörűséges hintó áll, előtte négy táltos, körülötte meg a hajdúk egész serege. Hirtelen megrémítette a felismerés.

— Oh, bocsásson meg, marquise — rebegte — bocsásson meg merészségemért i;; én igazán..; ha tudtam volna.;!

J) ehajtotta fejét, s némán, alá*

zatosan állt a marquise előtt. A rút lány jobban szemügyre vette a fiút.

— Megbocsájtok — mondta szelí- debb hangon — megbocsájtok, de büntetésből szedned kell nekem egy csokor margarétát.

Paul készségesen ugrott. Örömmel szedte a virágot, örömmel, hogy merészségét ennyivel megússza, s akkora csokrot kötött, hogy öt vázába is elegendő lett volna. A marquise meg egyre csak nézte a fiút. Megcsodálta izmos termetét, szemébe hulló dús fürtjeit, szépívű ajkát, s hirtelen arra gondolt, hogy .; s bizony elfogadná férjének.

Paul pedig azt latolgatta, hogy bánná az ördög, milyen rút, de marquise, és nagy vagyona van. Biz’ én elvenném feleségül.; s

/f ztám, ahogy múlt az idő, vala- hogy mindig úgy adódott, hogy mind gyakrabban találkoztak a patak partján. Yvette egyre sze- relmesebb lett Faülba, Paul pedig

— Yvette vagyonába. Eleinte, amikor a marquise a patakhoz ért, Paul várta a csokor margarétával; később már össze-össze is mosolyogtak; végül órákig együtt üldögéltek a patak mellett, s kéz a kézben figyelték a pisztrángokat.

— Oh, Yvette — sóhajtotta egyszer Paul — ha nem lennék szegény, akkor vsakkor az életem párja lehetnél .; .

— Igen, Paul — bólogatott a lány

— én szeretlek is téged, és ha szép lennék, hozzád is mennék. De rút vagyok és merjem-e elhinni, hogy engem szeretsz ég nem a gazdagságomat? ... Hanem tudod mit? Ajándékozd nekem azt, amit rajtam kívül a legjobban kedvelsz a világon. Ha ezt megteszed, elhiszem, hogy szeretsz. Hozd el nekem.. hozd el nekem az anyád szívét!

Paulban meghűlt a vér.

— Hogy kívánhatsz ilyet! — próbált ellenkezni.

— Jó, akkor tudom, nem szeretsz

— fakadt ki a lány. — Nekem bizonyíték kell. s s

Múltak a napok, leitek a hetek és Paul sehogy sem tudta elszánni magát. Yvett pedig többé felé sem nézett, még a patak környékét is elkerülte.

— Uramisten, mitévő legyek? — fohászkodott Paul.

P gyszer aztán, egy szomorú őszi ^ estén mégis elszánta magát. Édesanyja hazajött a munkából, vacsorát főzött neki, aztán elcsigázottan lefeküdt. Paul megvárta, míg elaludt. Kést vett a kezébe. Keze remegett, foga vacogott, már-már meggondolta magát... s aztán mégis .;. felmetszette a keblét, kivette a szívét, kis kazettába rejtette, s a holdfényes éjszakában elindult a kastély felé a varvillei országúton.

Bántotta, nagyon bántotta a lelkiismeret, de hiába, kapzsisága erősebb volt az édesanya szeleteiénél. Még meg is vigasztalódott, amikor elképzelte, hogy most már ő lesz Yvette vagyonának korlátlan ura

pompában és fényben él, úgy, ahogy arról álmodozott.

Mór közel járt a kastélyhoz, amikor hirtelen megbotlott egy kőben, a kazetta elgurult, fedele felpattant, s a porbahullott anyai szív gyengéden így szólt:

— Fiacskám, nagyon megütötted magad?.;;

/H h, mert az anyai szív sokmiin- dent megbocsát.;;

CSALA LÁSZLÓ

A Magyar Nők Tanácsának megyei bizottsága vitára bocsátja nroaramtervezetét

Az Októberi és az azt követő nehéz időkben a magyar asszonyok és leányok mindenütt ott voltak, ahol az élet helytállást követéit, ahol segíteni kellett. Erre a segítőkészségre, összefogásra és szeretőire talán még sohasem volt annyira szükség, mint ma.

Varrnak, akik tétlenségre biztatnák bennünket, de lehetünk-e tétlenek, amikor gyermekek maradtak szülők nélkül, gyámoltalan öregek családfenntartó nélkül, családok otthonok nélkül? Tétlenek maradhatunk-e, amikor az utóbbi évek erősödő bizalma után ismét a bizalmatlanság légköre árasztja el a nemzetközi életet, amikor veszélyben forog a béke ügye? Az októberi magyar események során a világ közel járt egy újabb, minden eddigit felülmúló világháborúhoz. A vészterhes felhők elmúltak fejünk felől, de sok szenvedés, sok könny van így is mögöttünk. Szívünkben azonban erős a remény, hogy a kormány a nemzet haladó erőinek összefogásával megteremti a boldogabb, szabad szocialista Magyarországot, a világbóke erőinek megbízható támaszát.

Magyar Asszonyok. Leányok!

Ebből a munkából nekünk is ki kell vennünk részünket. Fogjuk meg egymás kezét és segítsünk! Segítsünk, hogy a lelkek nyugalomra találjanak, hogy nagyobb legyen a megértés, hogy minden becsületes ember meglelje helyét é hazában, összefogásra hívunk benneteket, nem öncélú szervezkedésre. Azt szeretnénk, ha mindig megtalálnánk egymást és ott lennénk, ahol szükség van a rászorulók gyámolításóra. az otthon, a gyermek védelmére. Azt akarjuk, hogy szavunkat mindenütt meghallgassák, ahol a magyar társadalom, a szocializmus legfontosabb kérdéseiről és a családnak ügyeiről van szó. Felhívj ulk ezért a városok és f alvak minden segítő szándékú asszonyát, a társadalom valamennyi rétegéből: alakítsák meg önálló nőtanácsaikat, vagy ha azok már megvannak, készítsenek az új feladatoknak megfelelő új munka- programot. Munkájukban használják fel az elmúlt óvek nőmozgaimá- nak minden jó tapasztalatát, vigyázva arra, meg ne ismétlődjenek a hibák, a helytelen, bürokratikus módszerek.

Mit akar a nőmozgalom? A családi életnek az eddiginél sokkal jobb anyagi és erkölcsi feltételeit kell megteremteni. Ezért az édesanyák kapjanak meg a társadalomtól a lehetőségekhez képest minden segítséget, hogy legnemesebb hivatásuknak, gyermekeik nevelésének minél többet szentelhessenek erejükből, idejükből.

A magyar nők megyei tanácsa javaslatokat készít és juttat el a kormányhoz arról, milyen módon lehetne a családok gondjain segíteni. Sok dolgozó nőt bocsátanak el, részben az államigazgatás egyszerűsítése, részben az üzemek kapacitásának csökkentése miatt. Javasoljuk, hogy a helyi tanácsok a nőtanácsokkal együttműködve keressenek, illetve teremtsenek olyan munkaalkalmakat, amelyek lehetővé teszik, hogy az asszonyok otthoni munkát vállalva kiegészíthessék férjük keresetét. Például háziipar, bedolgozó ipar, népművészeti, kézimunka ipar fejlesztése stb. a nőtanács követeli, hogy az ezeken a munkaterületeken dolgozó nők bérezését emberségesen rendezzék.

Azok az asszonyok, akik továbbra is folytatni akarják foglalkozásukat, ne kerüljenek semmilyen tekintetben hátrányosabb helyzetbe, mint a férfiak. Nem értünk egyet azzal, hogy nővoltukra hivatkozva elbocsássanak állásukból jól képzett, tehetséges munkaerőket. A dolgozó nőknek segíteni akarunk azzal, hogy javasoljuk a kormánynak: fejlessze tovább a bölcsőde é® óvodahálózatot. Állami erőből azonban csak lakóterület gyermekintézményeket hozzon létre és ellátásban, valamint térítésben ne legyen különbség az üzemi és a lakóterületi intézmények között. A nőtanács azt akarja, hogy az asz- saonyokat nagyobb egészségvédelemben részesítsék.

A Magyar Nők Tanácsa megyei bizottsága szakemberekből álló jogi bizottságot létesít. Ezek a bizottságok a hozzájuk forduló nőknek jogi problémáikban tanácsot és segítséget adnak. Például: válás, gyermektartás, gyermekek odaítélésének

ügyében. A nők problémáinak elintézésére nőtanácsaink hívják életre különböző bizottságaikat, mint pl; a kulturális, szociális, gyermekvédelmi és más nőbizottságokat.

Sok kisgyermek érzi az ellenforradalmi események súlyos következményeit, sokan közülük legfájóbban, a szülői szeretetet nélkülözik. Segítenünk kell, hogy ezek a gyermekek családokhoz kerüljenek. El kell vinnünk hozzájuk az anyai szív melegét. Nem lehetünk közömbösek az elhagyottak, az öregek sorsa iránt sem. Sokan úgy mentek el, hogy sorsára hagyták kisgyermeküket; feleségüket, az idős szülőket. Keres- sük fel a magukramaradottakat, segítsünk nekik. A Magyar Nők Országos Tanácsa kéréssel fordult a nemzetközi demokratikus nőszövetségH hez és ennek különböző országokban lévő szervezeteihez, segítsenek, hogy a sokezernyi, szinte gyermekkorban lévő fiatal, — akiknek többsége meggondolatlanságból, kalandvágyból, a hamis ígéretektől félrevezetve hagyta itt hazáját és akit szívszakadva, reménykedve vár vissza az édesanyja, — ismét visszatérhessen hazájába.

A fiatal lélek gyógyításában, nevelésében nagy feladat hárul a pedagógusokra. Azt kívánjuk, hogy iskoláink tiszta erkölcsű, szüleiket és tanítójukat tisztelő, nagytudású, értékes állampolgárokká, jó hazafiakká neveljék gyermekeinket, akik nemcsak szavakban, háwem tettekben vallják: «itt élned, halnod kell«* Ennek érdekében támaszkodni akarunk a pedagógusokra és segíteni akarjuk őket munkájukban.

iskoláink munkájához nagy segítséget adhatnak a szülői munkaközösségek. Nőtanácsaink irányítsák, támogassák ezeket a szerveket, hogy az iskola, és a családi otthon között minél harmonikusabb, gyümölcsözőbb hangulat jöjjön létre.

A magyar nőmozgalom mindéül tevékenységének főcélja, hogy segítse az anyáknak a drága béke védelmét; Ezért erősíti kapcsolatait a világ bókeszerető asszonyaival, ezért munkálkodik, hogy egységes erővé forrassza össze a magyar nők, édesanyák akaratát a boldog jövő felépítésére.

ú£óka ú£udi kalandjai

A szép ruhához is pénz kell, No meg a finom falathoz, így szegődött be Muki egy Takarító vállalath oz.

Kos, a főnök megmutatta, Mikor, mit, hogyan kell tegyen. Hogy a próbaidő alatt A munkája teljes legyen.

Megtörtént hát a beosztás, Róka Rudi lett a társa. Másnap reggel együtt mentek, El a kijelölt lakásra.

Es mig Rudi szorgalmasan Felseperte a nagy szobát, Mackó Muki széken ülve, Unottan piszkálta fogát.

Ej te tunya, lomha fráter,

Amíg társad takarftgat,

Te napot lopsz? Jól vigyázz, mert Székkel együtt felborítlak.

ItfT szóit Rudi, s tovalendült, A seprővel el is szeleit. Melyre ellenőrzés végett, Éleshangú csengőt szereit.

Itt a szerszám, ezzel dolgozz, Te ingyenélő, nagy kamasz, így meghallom, ha Seprőd Jár, Hisz az ötlet elég ravasz.

Saját dolga után nézett, Szaporán járt a porkendő. Vígan volt, hisz áthallatszott, Másik szobából a csengő.

írrranr 'végigtakarított, Lépcsőházat, előszobát, Bekukkantott, hogy megnézze, Muki hogyan véezi dolgát.

rrképeszté volt a látvány, Majd leesett Rudi á?ta. Megtanulta: a ravas;.1*-# Nemes s»V rMrVr tiuiMMnva