Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-09 / 57. szám
A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősítése és a párt vezető szerepének biztosítása ■** "■ ■ ■ I ■ ■ ■ i » r ■ ■ ■■ • I«. . r a jövőben is minden kommunista első és legfontosabb kötelessége (Az MSZMP ideiglenes Kőzpoajití zofctságának febr. 26-i határozatából.) A nacionalizmus — a burzsoázia eszmei fegyvere A HORTHY-RENDSZER bukása óta nem csapott olyan magasra a na cionalizmus lángja, mint az ellenfor radalom napjaiban. Az elleni orra dalmárok és a megtévesztett, félre vezetett emberek ezekben a napok ban féktelen nacionalista, szovjetet lenes propagandába kezdtek és ilyen tartalmú jelszavakat kiabáltak. ' nacionalizmus nem új fegyvere burzsoáziának a munkásosztály elleni harcában. Amióta létezik a mun kásosztály és harcol ~a kizsákmányo lók ellen, azóta a burzsoáziának állandó törekvése, hogy a nacionalizmus mérgét elhintse a dolgozók között. Nemzeti alapon akarja a munkásokat szembeállítani egymással, hogy ezáltal megossza erőiket gyengítse a burzsoázia elleni, a kizsákmányolás elleni harcukat. A munkásoknak a burzsoázia elleni harcukban legfőbb fegyverük az Összefogás, a szervezettség. Ezt fejezi ki lényegében a jelszó is: „Világ proletárjai egyesüljetek!” De a burzsoázia éppen ennek az ellenkezőjére törekszik. Például a magyar dolgozókat igyekeztek szembeállítani a szomszédos országok dolgozóival Kell-e bizonygatni, hogy ez a szem- beállítás sem a magyar, sem a szomszéd országok érdekeit nem szolgálta? Ellenkezőleg. Mindenki által ismeretes történelmi tény, hogy az első világháború előtti Magyarorszag urai nem egyszer vették igénybe a szlovák és kárpátaljai dolgozókat, hogy segítségükkel letörjék a magyar munkások bérköveteléseit, sztrájkjait. A tőkések olcsó munkaerőhöz jutottak. A nacionalizmus azonban nemcsak munkások megosztását célozza. A kizsákmányoló osztályok a nac?«- nalizmust felhasználják hódító es más népeket leigázó és kizsákmányoló törekvéseik megvalósitasara is. Ennek klasszikus példáját szolgáltatta a német fasizmus Hitler vezérlete alatt. A német fasizmus féktelen nacionalizmusa azt hirdette, hogy a nemet nemzet felsőbbrendű, mint «1 magyar, s ezért joga van más népek felett uralkodni, más népeket leigázni. A német népet ihás népek lebecsülésére, más népek elleni gyűlöletre nevelték. A nacionalizmus ideológiáján nevelkedett, s ezáltal félrevezetett, megtévesztett_ nemet népet bele tudták vinni egy imperialista rablóháborúba. A MAGYAR uralkodó osztályok, á nacionalista, soviniszta Uszításban nem maradtak a német fasiszták mögött. Trianon revíziójának jelszavával 25 éven keresztül uszították a magyar dolgozókat a szomszéd országok dolgozói ellen. Magyar kulturfölényről beszéltek, ezzel akarták igazolni, hogy a magyar uraknak joguk van nemcsak a magyar, hanem a szlovák, a román szerb és kárpátaljai dolgozókat is elnyomni, kizsákrfcányolni. A nacionalizmus Magyarországon is kizáró lag az uralkodó osztály céljait szol* gálta. A szomszéd népek elleni gyűlölet szításának az volt a célja, hogy a magyar munkásokat és parasztokat területszerző háborúba vigyék testvéreik ellen a magyar tőkések és földbirtokosok érdekében. A magyar uralkodó osztályok által táplált nacionalizmus áthatotta az egész tár sadalmi életet. Nacionalista, soviniszta, szovjetellenes uszítással megtévesztették, félrevezették a magyar dolgozókat. Nagyrészt ennek tudható be, hogy a magyar munkásokat és parasztokat Horthyéknak sikerült német fasizmus oldalán belevinni egy szovjetellenes háborúba. Ma már minden becsületes ember előtt világos, hogy a Szovjetunió elleni háború népellenes háború volt. A szovjet hadsereg katonái, akik nem a nacionalizmus, a nemzeti gyűlölködés, hanem a nemzetek közötti testvéri barátság szellemében nevelkedtek — felszabadították hazánkat a német fasizmus elnyomása és magyar csatlósaik uralma alól. Hazánk megindulhatott a demokratikus fejlődés útján. Megindult a dolgozók nevelése a proletárnemzetköziség, a szomszéd országok és az egész világ dolgozóival való barátság és összefogás szellemében. Az elmúlt 12 év alatt komoly fejlődést értünk el a dolgozók internacionalista nevelése terén. A MAGYARORSZÁGI ellenforradalom azonban azt is megmutatta, hogy az eredmények dacára a magyar dolgozók egyes elmaradt, politikailag kevésbé öntudatos rétegeiben még eléggé mélyen él a múlt rendszer nacionalista nevelésének maradványa. Ezt a nacionalista érzést, az elmúlt 12 év alatt a külső imperialista erők és a belső ellen- forradalmi erők is igyekeztek éb- rentaríani. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában a burzsoázia harci módszeréhez tartozik, hogy a városi és falusi kispolgárság körében felélesztik a nacionalista e- -»ítéleteket. A nacionalista jelenségek 1945 után nálunk gyakran a határkérdések feltevésében jelentkeztek. A határviták pro- vokálására irányuló kísérletek mindenekelőtt a szocializmus ellenségeitől indultak ki. Ezek az elemek elvakult nacionalista gőgtől vezettetve rágalmazták a szocialista országokhoz, különösen pedig a Szovjetunióhoz való baráti viszonyunkat. A szocialista országok baráti együttműködése fájt a hatalmukat vesztett kizsákmányoló osztályoknak és a külföldi imperialistáknak. Ezt a baráti együttműködést akarták megzavarni, gyalázatos, ellenforradalmi provokációjukkal. A nacionalizmus nálunk az elmúlt években még a párton belül is fel ütötte a fejét. Nagy Imre például a Hazafias Népfront országos kon gresszusán mondott beszédében „kilenc és félmillió magyar” — tehát minden magyar „szívének egyiitt- dobbanásáról”, „együttlelkesedésé- ről” beszélt. Nagy Imre ezt 1954 őszén mondotta. Lehet-e forradalmi marxistának, leninistának nevezni azt, aki arról beszél, hogy a kulákok együtt lelkesednek a tsz-tagokkal a szocializmus építéséért, vagy a gyáraiktól, bankjaiktól megfosztott tőkések szíve együtt dobban azokkal a munkásokkal, akik a hatalom birtokosaivá váltak? Nagy Imrének e nacionalista, a munkásosztály érdekeit figyelmen kívül hagyó kije* lentésétől törvényszerűen vezetett az út az októberi áruló, ellenforradalmi, szovjetellenes intézkedéseihez. 1954 őszén még csak azt mondotta: A kulákok, volt földesurak és tőkések ugyanolyan hazafiak, mint a becsületes munkások, parasztok és értelmiségiek. 1956 októberében már a belső és külső imperialista erők által kirobbantott ellenforradalmat dicső szabadságharcnak nevezte, önkényesen kijelentette, hogy Magyar- ország kilép a varsói egyezményből, ezzel kiválik a szocialista országok testvéri közösségéből, s végül a népi hatalom megmentésére segítségül hívott szovjet csapatok ellen a nyugati tőkés országokhoz fordult segítségért. A nyugati imperialisták és a belső ellenfQtradalmi erők vérmes reményeket fűztek Nagy Imre „nemzeti kommunizmusához”, azaz nacionalista, szovjetellenes politikájához. Az elleni orr adalmár uraknak és imperialista barátainak ez a reménye elolvadt, mint az idei hó. MA MAR TISZTÁBB légkörben, mind több és több becsületes munkás, paraszt és értelmiségi ismeri fel, hogy az ellenforradalmárok a magyar nép nemzeti érzését akarták felhasználni hatalmuk visszaszerzésére, hazánknak a szocialista országok táborából való kiszakítására. A nacionalista, szovjetellenes jelszavak hangoztatása, a szovjet hadsereg azonnali kivonulásának követelése az ellenforradalmárok céljait szolgálta. Tudták, hogy amíg a szovjet hadsereg hazánkban van, nem indíthatnak frontális támadást szocialista vívmányaink és intézményeink ellen. Minden becsületes, szocializmust akaró magyar munkásnak, parasztnak, értelmiséginek látnia kell, hogy a szovjetellenesség. szocialista országok bármelyikével való szembenállás csak a hatalmuktól megfosztott földesurak, tőkések és külföldi imperialista barátainak érdekeit szolgálja. A magyar dolgozóknak nem a szovjet katonák az ellenségei, hanem a magyar földesKözlemény a kormány március 7-i üléséről A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány március 7-i ülésén javaslatot fogadott el az állampolgárságról szóló törvényre, s elhatározta, hogy magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral kötött házassággal kapcsolatos állampolgársági kérdések rendezése céljából törvényerejű rendelet megalkotására tesz javaslatot a Népköztársaság Elnöiká Tanácsánál. A közületek kis építkezéseinek meggyorsítása érdekében a kormány rendeletet hozott arról, hogy az elsőfokú építésügyi hatóságok által hozott határozatok 'ellen benyújtott jogorvoslatok tekintetében a tanács- szervek hozzanak végleges döntést, így az építésügyi minisztériumnak nem kell kis jelentőségű, egyedi ügyekkel foglalkoznia. . A kormány a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökségének javaslatára úgy módösította a március 15-nek iskolai és hivatali szünnappá minősítéséről szóló határozatát, hogy március' 15-e nemzeti ünnep, iskolai szünnr p, minden más területen rendes munkanap. (MTI) A szocialista országok elleni aknamunka amerikai programja A TASZSZ jelenti: A Congressional Repoirtnak, az Egyesült Államok kongresszusa lapjának melléklete a főreakciós Kersten volt képviselőházi tíg által írt memorandumot közöl. Kersten mint ismeretes, a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban folytatandó aknamunkára százmillió dollárt előirányzó „a biztonság kölcsönös biztosításáról” szóló hírhedt törvény módosításának szerzője. Kersten a memorandumban azt követeli, hogy a szocialista országokból elmenekült pártütőkből hozzanak létre katonai alakulatokat, amelyek Kersten véleménye szerint „az amerikai szárazföldi fegyveres erőkkel egyesítve” a Szovjetunió és a népi demokratikus országok éllen fejtenek majd ki tevékenységet. Kersten azt is javasolta, hogy hozzanak létre bér-, gyilkosokkal és árulókkal kiegészített „légi és haditengerészeti alakulatokat”. Kersten beismerése szerint az ilyen alakulatok „magvát” már megszervezték és az a nyugatnémetországi Kaisenslauternben. állomásozik. Kerstent azonban láthatóan még ez sem elégítette ki. Cinikusan megfogalmazza a kém- és aknamunka programját és arra hivja fel Eisenhower elnököt, hogy „vezesse” és , támogassa” a szuverén államok belügyeibe való beavatkozás agressziós programmjának valóra- váltását. Jellemző, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni aknamunkának ezt a tervezetét Kirsten a szenátus^ külügyi bizottságainak azon az ülésén terjesztette be, amikor az „Eisenhower-elvet” vitatták meg. (MTI) Két géppisz oly a Bükk avarjában Oszip László 16 és Varga Ferenc 17 éves diósgyőri ipari tanulók még az ősszel egy géppisztolyt szereztető s azt több hónapja a diósgyőri strandfürdő közelében lévő bükki erdőrésziben műnkásíruhába csavarva az erdő avarjába rejtették eh A miskolci rendőrség — a munkásőrség segítségével — a beolajozott* jól karbantartott géppisztolyt megtalálta s a'két fiatalkorút őrizetbe** vette. urak, gyárosok, bankárok és ezek nyugati barátai. Ezek ellen kell ösz- szefogni és harcolni a magyar, a szovjet és a világ minden dolgozójának. A marxizmus-leninizmus a bur- zsoá nacionalizmussal szembeszegezi a proletár nemzetköziséget. A munkásosztály nemzetközisége azon alapszik, hogy minden ország proletariátusának érdekei azonosak és közös a harcuk a tőkés rendszer megdöntéséért, mindenfajta kizsákmányolás megszüntetéséért. A munkásosztálynak, pártjának és a kommunistáknak kíméletlen harcot kell folytatniok a nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen. Az ellenforradalmi eseményekből tanulva ipég szorosabbra kell fűzni kapcsolatainkat a szocialista tábor országaival. EZT KÖVETELI meg tőlünk a szocializmus építése, a béke védelme és minden néven nevezendő ellenforradalmi provokáció elhárításának szükségessége. (szemes) Z ágon István ama szerencsések közé tartozik, CIFRA akik a nagy konjunktúra ellenére . is boldogulni tudnak az életben. Bihar megyei paraszt- emberek gyermeke és csupán 4 kora ifjúságában jele' kező zseniális tehetségének köszön- ........................................ h eti, hogy mérnök lett belőle. ........................**********" A pja idősebb Zágon fstván és anyja: néhai Kerekes Teréz (két évvel ezelőtt a Berettyóba fulladt szegény) kifejezetten elmaradt felfogású emberek voltak. A kocsis mesterség nem nthéz mesterség. Nem kell hozzá sok ész, káromkodni kell tudni. Mert... tudja az ördög: nem is jó kocsis az, aki nem tud cifrákat mondani. Idősebb Zágon István tehát megtanult. Méghozzá jelesen. Ezt pedig két okból tette. Először azért, mert valóban jó kocsis akart lenni, ennek okáért tehát gyakorló órákat vett az idősebb kocsisoktól, másodszor azért, mert földhözragadt szegény ember volt' és tehetetlenségében, nyomorúságában nem is tudott mást csinálni. Akkor könnyebbült meg kicsit, amikor alapßsan kikáromkodta magát. Nem azért, mintha ettől több pénz lett volna a zsebében, hanem azért, mert megkönnyebbült, ha-a gyomrában összegyűlt sok keserűséget kiöklöndözte. Elég nagy a világ. Elvész benne a káromkodás. Hát akkor miért ne tegye, ha kikívánkozik belőle! Ezért káromkodott, akár kellett, akár nem. Káromkodott, ha lassan poroszkáltak a lovak és káromkodott, ha gyorsan futottak. Káromkodott, ha korán reggel bekiáltott az intéző az ólba, hogy ébresztő, és káromkodott, ha elfelejtett bekiáltani az intéző. Erre aztán annyira rászokott, hogy mindig káromkodhatnékja volt. Olykor, ha megfeledkezett róla, csak sürgött-forgott, mint a tojógalamb és nem tudta, mi baja... mert még nem káromkodta ki magát. Ennélfogva valamelyes tekintélyre tett szert a többi kocsisok között, bár egyébként nem volt különb tőlük. Zágonné nagyon vallásos asszony volt és nagyon szívére vette, hogy káromkodik az ember. Szinte félt tőle és nagyon szégyelte az urát a többi cselédasszonyok előtt. Gyakran megtörtént, hogy családi háború lett a dologból, mert kom- menció fizetéskor, amikor az ember beszeszelt a kocsmában, még nagyobbakat káromkodott, csak azért, hogy ingerelje vele az asszonyt, no meg kötekedő természetű volt. Mivel azonban a többi kocsisok féltek tőle, (nagy darab ember volt, az egész közt a legerősebb), inkább elkerülték. De az asszony eleinte nem szaladt el otthonról. Zó,gon tehát otthon kötekedett; nem volt jó a vacsora, szorított az inge nyaka, n YOMORTJSAG 02*01» VÄKJC MIKXéS miért nincs bent az asszony, aztán: miért van bent az asz- szony, — általában semmi sem volt jó neki és ha Teréz néni szólt egy szót, már csattant a pofon, zuhogtak az ütések, tört a tányér, borult az asztal, nyávogott a macska, mert dulakodás közben a farkára léptek és a ház előtt segítségért ordítozott a gyerek: — Megöli ...i, megöli ...i! Édesapám megöli édesanyámat! De nem ment védeni senki, mert nem volt hozzá bátor- 'sága. Vér folyt volna, ha valaki Zágon István indulatait akarja megfékezni. IÍ/i ásnap aztán, amikor kijózanodott, Zágon is belátta, mit cselekedett: sajnálta az asszonyt, sajnálta a kárt, amit csinált, roppant szégyelte magát, majd a szive szakadt meg bánatában és talán a csillagot is lehozta volna az égből, ha tudta volna, hogy megbékül tőle az asszony. Megfogadta, esküdözött égre-földre, hogy többet feléje sem néz a kocsmának és fúljon meg tőle, ha még egy deci pálinkát leereszt a torkán. De a következő elsején megint arra vitte balsorsa. Legyűrte lelkiismeretét, hogy csak egy stampedlit iszik, de kettő lett belőle, és mivel nem fúlt meg tőle, mindjárt bátrabb lett és meg sem állt a kilencedik féldeciig. Csakhogy az asszony fineszes volt. Mikor meghallotta az ember hangját, összekapkodta magát és elmenekült a házból. Haza sem ment addig, amíg Zágon fejéből el nem párolgóit a mámor. Átkozta az ember gyomrát, átkozta a kapzsi kocsmárost, aki kiadta az italt, amikor már láthatta (süljön ki a szeme), hogy részeg az ura és elátkozta az első szőlőtőkét, amelyen az első szőlőszem megtermett. Az átok azonban nem fogott, mert Zágon István ugyan továbbra is megfogadta, hogy nem iszik, — mindamellett továbbra is rendületlenül ivott. Nem fulladt meg a pálinkától, hanem az asszony maradt ott kenderáztatás közben a Berettyóban. A tragédia lesújtotta az embert és becsületére legyen mondva, ettől kezdve csakugyan nem ivott. Dehát az asszonyt ez már nem hozta vissza a sírból. Egyedül maradt a házban, mert akkor már a fiú sem volt otthon, egyetemre járt Pesten, (jaj, hogy az anyja nem érheU te meg a nagy boldogságott amikor mérnök lesz belőle). Pedig de várta szegény. Ifjabb Zágon István jó ' I előmenetelt tanúsított az iskoooo oj Iában, eszességével kitűnt az •••»••••••••••••‘•••""“I egész osztály közül és Barta ................................ Ferenc tanító úr addig kilincselt, addig járkált jobbra-bal- ra, amíg felvették tandíjmentesen a Hárs utcai gimnáziumba Innen már csak egy ugrás volt az egyetem. Felvették. Nagy forradalmi vívmány volt ez akkor. Nem kis dolog volt az, hogy Zágon István, biharmegyei parasztgyerek egy sorban ülhetett az úri gyerekekkel és hallhatta azt a sok okosságot, amit azok hallanak. E lvégezte az egyetemet és bekerült egy pesti építőválla lathoz. Aránylag jól keresett: 200 pengő megtakarított pénze volt már és két öltöny vadonatúj ruhája, folyamatban volt az előléptetése is, amikor tönkrement a vállalat. A „GRÖSZ és TSA.” cég, amelynél Zágon István alkal mazásban volt, a felső Tisza szabályozásánál építette a községi komp kikötőket. Vegyesvállalat volt: felvállalt min- denféle munkát, amin jó pénzt lehetett keresni. Kalocsa környékén utat köveztek, Pesten tataroztak, Debrecenben bérházat építettek, Miskolcort malmot renováltak, a felső Tiszán pedig gátat építettek. Itt dolgozott Zágon István. A kormány azonban más gazdasági feladatokra hivat- ^ kozva, megvonta a szabályozásra szánt összeget és csak annyi pénzt utalt ki a bank, hogy a megkezdett munkát befejezzék. Közben a Grósz és Tsa. cég is gondolt egy merészet, eladták a. részvényeket és kiutaztak Németországba. Azt sem mondták Zágon Istvánnak, hogy jónapot, csak táviratoztak, hogy: „A vállalkozás félbeszakadt. Fejezzék be a munkát, az állam nem fizet tovább. A gépeket a „Péter cég” vette meg. Ott jelentkezzék. Grósz és Tsa.” Hát ez mit jelent? Zágon értelmetlenül forgatta a táviratot. Hiszen jóformán még bele sem melegedett a munkába, máris abba kell hagyni? Mi az, hogy félbeszakadt a vállalkozás? Mit jelent ez a távirat? — Nézze már Lajos bácsi — mutatta a kubikosok vezetőjének. — Hogy mit jelent? — húzta fel a szemöldökét Seregélyt Lajos. — Azt jelenti mérnök úr, hogy megbuktunk. Fuccs. Vége az egésznek... Mehetünk világgá: a mérnök úr vissza Pestre, vagy ahová akar, mink meg tolhatjuk haza a fúr lkot Szentesre. . (Folytatjuk.)