Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-09 / 57. szám

b eüMlimtóMi erűnek telies és véileges negsenmisitéséhez i proletáréiktatora eszkizeinek következetes _________________________és erélyes alkalmazása elengedhetetlenll szükséges, ée nem elepH zofttságának iebr. 26-i haitároaatábél.) É rdemes tanulni tőlük... Kevés újító munkájával találkoz­hatnak úgy az emberek, mint Sza­bó Zoltán újításával. Igaz, ezúttal e cikkben többről, mint újításról van szó. Találmány ez szent igaz! Mégpedig nem is akármilyen. Nemrégen az Újítók Lapjában je­lent meg róla cikk, de munkatár­sai is elismerően nyilatkoznak. Büszkék reá azonban alkotói is. Alkotói? Igen, alkotói. Hiszen ezúttal Szabó Zoltán Politsek Fe­renc derék munkatársával együtt dolgozta ki találmányát. Hét évvel ezelőtt történt, hogy Szabó elvtárs, a Lenin Kohászati Művek gázgenerátorának üzemve­zetője és Politsek művezető új gáz- generátorrostély alkalmazásának tervét dolgozta ki, alkalmazta a gyakorlatban. A találmány lénye­ge, hogy nagymértékben növeli a gázgenerátorok teljesítményét és gazdaságosabbá teszi üzemelteté­sét. így érthető, ha műszaki kö­rökben különösen nagy örömmel fogadták e két vezető nagyszerű munkáját. Milyen eredményeket hozott e találmány alkalmazása? — mondják róluk az elismerés hangján munkatársaik. S hogy megérdemlik az elismerést, s a jutalmat, arról maguk a szá­mok is beszélnek. Ma már több­millió forintra rúg az az összeg, amely megtakarításként jelentke­zik a Lenin Kohászati Művekben. S ha figyelembe vesszük, hogy e találmányt alkalmazzák már jelen­leg a DIMÁVAG Gépgyárban, a Sajósz^ntpéteri Üveggyárban, a Miskolci Üveggyárban, úgy még nagyobb megtakarításokról lehet beszélni. E két derék elvtársnak bőven van része a megbecsülésben, nem­csak a 25.000 forint, melyet e ta­lálmányért kaptak, hanem a kü­lönböző újságcikkek, dolgozó tár­saik szeretete is mind erről tanús­kodnak. Különösen akkor értékelhetjük nagyszerű munkájukat, ha figye­lembe vesszük a jelenlegi gazdasá­gi helyzetet. Ugyanis a Lenin Ko­hászati Műveknél pakura hiányá­ban a finomhengerműben, a ko­vácsműhelyben, de más üzemrész­ben is át kell térni a gáztüzelésre. Azt is látnunk kell, ha valami­kor szükség volt a széntakarékos­ságra, akkor ma különösen szük­ség van rá! Nos, e találmány mind­két nehézség kiküszöbölésére rend­kívül nagy segítséget nyújt. — Ha már cikket írnak rólunk — mondja Szabó elvtárs —, írják meg azt is, hogy ideje lenne már,- ha a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium illetékes osztálya kijelölné azt a, vállalatot, amely az új ros­télyokat a jelentkező országos igé­nyeknek megfelelően legyártja. Erről csak beszélnek, de nem cselekednek. A széntakarékosságra felhívják a figyelmet, utasítanak a gazdaságos termelésre, de az előfeltételekről már nem gondoskodnak. Mi úgy érezzük, hogy a munka nehezét már elvégeztük. Csupán azt kér­jük, hogy legyen kijelölve egy olyan vállalat, amely az új rosté­lyokat legyártja, s a megrendelő vállalatoknak azt határidőre bizto­sítja. Megírjuk ezt is.... Hátha tanul belőle a Kohó- és Gépipari Minisz­térium műszaki osztálya. Mert Szabó Zoltántól és Politsek Ferenc- től — sokan bizonyíthatják — ér­demes tanulni...! DRAGOS GYULA Gyű mölcstermelésre szövetkeztek... Fürge Lábaik tapad­ják a több mint har- mdmchaldas gyümölcsös még puh.a talaját. Ke­mény, kérges ujjak ta­pogatják az alma- és barackfagallyak szem­látomást növekvő du­dorait, ahogy a lanyha tavaszias napsugarak egyre kijebb-kijebb csalogatják az életet- ígórő szundi rügyeket. Azután hangok, biza- ikod ócsengésű szavak kelnek a Bodrog felől támadt szellő szár­nyain útnak, úgy, hogy még fent a dombtetőn is jól érteni, ahol pedig már a gyümölcsös omló rögei helyett kemény országúton koppannak a léptek... A beszéd ilyesforma: — Csak fagy ne érje, rügybontás után. Mert az szokta itt a számítást keresztül­húzni. Feljön a fagyos levegő itt a Bodrog felől és könnyen le­tarolhatja. Fiatalosabb hang fe­lel az érettebb dörmö- gősre: — Letarolhatja, ha le, mert még az ellen is lelhet tenni, ha meg­vigyázzuk. Csak észre kell venni és jövünk füstölni. Erősödik a szél, to vaviszi a hangot, már nem érteni. Ám ha azt tovavitte, innen újab­bakat hoz. S itt meg arról tárgyalnak, mi­kor kell permetezni, mikor lemetszegetni a száraz-, mikor a vad­hajtásokat ... Amott lenn, a gyümölcsös al­ján meg olyasfélét kia­bálnak felfelé, hogy ha így tart az idő, rövide­sen zöldbeborul a fák alatt a lucerna..; Űj szélfuvallat jön, más­felé hajtja a beszédet. S míg errehozza, ad­dig is lehet találgatni, kié volt ez, kié az a hang. Talán Hajnal Ferenc szólt, vagy Pat­rik János. De az is le­het, hogy éppen Bátori Lajos bácsi, a tanács­elnök ... Egy azonban bizonyos, hogy egy­valaki a tizenöt tarcali gazda közül, akik a feloszlott termelőszö­vetkezet gyümölcsöse helyén néhány nappal ezelőtt megalakították a gyümölcstermelő szakcsoportot. Azóta nap mint nap kijárnak ide. Motozz gatnak a fák körül, tesznek-v esznek. Lesik az eget, meg a hol téli, hol tavaszias szellő langyosságát, hidegsé­gét ízlelgetik. Slépten- nyomon arról beszél­getnek, tervezgetnek, mit hogyan kell tenni majd közös erővel, hogy minél jobb legyen a termés. Almából is, barackból is. S szavuk a mumkaszerető, hozzá­értő szakembereik sza­va, akik nem gyerek­játékként szövetkez­tek, hanem hogy meg­keressék azt a munka- módot, amely gazdag termést eredményez. Egy bizonyos: jó ke­zeikbe került a több mint harmincholdas gyümölcsös valameny- nyi fája. B. S. Az Újítók Lapja februári szá­mában ez olvasható: „Míg a Kol- ler-rostéllyal óránkint és négyzet- méterenkint átlagosan 350 kilo­gramm szén gázosítható el, addig a Szabó—Politsek-féle rostély telje­sítménye 500 kg. m2/óra, vagyis mintegy 45—50 százalékkal na­gyobb. Elérték már azonban a 720 kg. mVóra teljesítményt is vele.. " Természetesen mindjárt azt is meg kell mondani, hogy a Politsek- féle gázgenerá torrostélyt ma leg­eredményesebben a Lenin Kohá­szati Művekben alkalmazzák. Per­sze ebben az is közrejátszik, hogy a találmány szerkesztői ennek az üzemnek dolgozói, vezetői. Szabó és Politsek elvtárs a nyug­hatatlan emberek közé tartozik. Olyanok, hogyha a fejükbe vesz­nek valamit, addig nem nyugsza­nak, amíg annak végére nem jár­nak. Sok könyvet olvasnak, állan­dóan kutatják, tanulmányozzák az üzem termelési mutatóit, a gyártá­si technológiát. Keresik, kutatják az újat, a jobbat, mely könnyeb­bé teszi embertársaik munkáját, gazdaságosabbá a termelést. Az üzemben „semmi se jó nekik, min­dent réginek, elavultnak ítélnek” A külügyminisztérium sajtóosztályának közleménye A Magyar Népközt ár sasá g kül­ügyminisztériuma március 8-án az alábbi jegyzékeit juttatta el a buda­pesti angol követséghez: »Az utóbbi időiben az angol rádió magyarnyelvű adásaiban durva- hangú jelzőket használnak a Magyar Népköztársaság kormánya ellen és olyan uszító hadjáratot folytatnak, amely csaik a hírhedt és a világ köz­véleménye által is- erkölcsileg meg­bélyegzett Szabad Európa rádió te­vékenységével azonosítható. A mdnisztórium feltételezi, hogy a követség is tudatában van annak, hogy a rádióadások valódi célja a hallgatók történelmi tényeknek meg­felelő objektív tájékoztatása kell hogy legyein és nem a sértegetés és uszítás, amely nem a fenti célt, ha­nem az országok kapcsolatainak megmérgezését, gyűlölet szítását és a nemzetközi feszültség fokozásét szolgálja. Ezért különösen fel kíván­ja hívná a követség figyelmét arra a tényre, hogy a kifogásolt iianginem és tevékenység egy olyan ország állami kézben lévő rádiójától szár­mazik, amelynek kormánya diplomá­ciai kapcsolatot tart fenn a Magyar Népköztársaság kormányával s így joggal elvárható legalább a nemzet­közi udvariasság minimumáaiak meg­tartása. A magyar közvélemény széles kö­reiből hozzá eljuttatott véleményeket tolmácsolja a minisztérium akkor, amikor a legerélyesébben tiltakozik az angol rádió durva jelzői és uszí­tásai ellen és követeli azok haladék­talan megszüntetését. A Magyar Népköztársaság (kor­mánya következetesen, törekszik a két ország kapcsolatainak megjaví­tására és továbbfejlesztésére, s re­méli, hogy ebben a .törekvésben tá­mogatásra talál azáltal is, hogy a brit kormány hathatós intézkedése­ket tesz az angol rádió ezen kap­csolatokat mérgező tevékenységének megszüntetésére.« (MTI) Közgyűlésre készülnek a szövetkezeti méhész szakcsoportok Áz Országos Méhészeti Szövet­kezeti Központ az alapszabály ér­telmében rövidesen megtartja az országos értekezletét. Itt megvá­lasztják a központi vezetőséget. A megye földművesszövetkezeteivel a méhészeti szakcsoportok március 17-től 23-ig küldöttválasztó taggyű­léseket tartanak. A szakcsoportok 20 tagig 1 tagot delegálnak. Ezen felül minden 30 tag után egyet. A megyei méhészeti ideiglenes intézőbizottság április 2-án tartja küldöttértekezletét. A földműves­szövetkezetek igazgatóságai segít­sék a szakcsoportok küldöttválasz­tó taggyűléseinek szervezését. Gon­doskodjanak arról is, hogy a szö­vetkezeti demokrácia megfelelően érvényesüljön. Joliot-Curie nyilatkozata Párizs (MTI) Frédéric Joliot-Curie, a Béke-Vi­lágtanács elnöke nyilatkozatot adott ki a Béke-Világtanács irodájának március 30-i berlini ülésével kap­csolatban. Joliot-Curie megállapítja, hogy a közel- és középkeleti kon­fliktusok, a magyarországi esemé­nyeik, a háborús előkészületek nö­vekedése, a bizalmatlanság légköré­hez való visszatérés, újból íelriaszt­Gyorsan, szaporán ro- kannak az évek, minden nap „öregebbek” va­gyunk. Az évek múlásá­val az emlékek elmo­sódnak, ifjúkori emlé­keink egyre halványab­bak lesznek. Lehetne most arról is írni, hogy gyermekko­runkból milyen szép emlékek maradtak fenn, lehetne arról is, hogy mint ifjú diák, minek és mikor örültem, mik szomorítottak el. Sok min­denről lehetne írni, de most feltétlen foglalkozni kell, mint volt NÉKOSZ-istának, a népi kollé­giumi mozgalom pozitív, helyes irányú tevékeny­ségével, amelyet fel kellene használni a jelenlegi diákotthonok szervezeti kiépítésénél. A fiatal népi kollégistákból „öreg” kollégisták lettek. Az iskolapadot, a kollégiumot elhagyva, szétszóród­tunk, munkahelyekre kerültünk és most mint mérnökök, orvosok, mezőgazdászok, könyvelők, stb. dolgozunk a népgazdaság különböző poszt­jain. Abaújszántón 1946 őszén kezdett kibontakozni a NÉKOSZ-mozgalom. Amikor egy diákotthon szervezésének gondolata felvetődött bennünk, az­az közöttünk, nem volt egyebünk a lelkesedés­nél. 16—17 falusi fiatal készült a közösségi életre, amely még előttünk ugyan ismeretlen volt, de azért nem féltünk tőle, hiszen az emberek job­ban érzik magukat, ha többen vannak együtt, ha segíteni tudnak egymásnak, ha van kinek el­mondani örömét, bánatát, ha van kivel közölni terveit. Ekkor éltük az újjáépítés idejét is. A magyar munkásosztály hatalmas erőfeszítéseket tett nél­külözve, fázva és bizony sokszor éhezve, hogy a fasiszták és a háború okozta sebeket begyógyítsa. A hárommillió nincstelen paraszt, a Horthy-Ma- gyarország volt koldusai, most már mint földhöz- juttatott parasztok önálló gazdái a földnek, ezen az éven aratták másodszor az érett búzát — nem tizedében, hanem saját maguknak. Ez volt akkor a helyzet, ilyen viszonyok, ilyen légkörben él­tünk mi fiatalok. A hatalmas lelkesedés, a gigá­szi lendület ragadott magával minket is. A népi kollégiumi, mozgalom egy-két kérdé­sével szeretnék foglalkozni. Merem állítani, hogy ez a mozgalom volt az, amely mint diákintéz­mény, nem volt öncélú. A népi kollégiumban él­tünk belső szervezeti életet, de dolgoztunk kifelé is, azaz kapcsolatunk volt a dolgozó társadalom majdnem minden rétegével. Kapcsolatunk volt a nem kollégiumban lakó diáktársainkkal, felke­restek minket a kollégiumban, felkerestük mi eket otthonaikban. Kapcsolataink wltak, sőt ben­SnilÁkmii... sőséges baráti kapcsolataink voltak á munkásfia- tálokkal, — egyidőben mint kollégisták ipari ta­nulók is voltak velünk, — baráti kapcsolataink voltak a parasztfiatálokkal is, akik szintén felke­restek minket, de inkább mi kerestük fel őket a falvakban. Mi annakidején nem győztük eleget hangsúlyozni az ifjúsági rétegek egységét, illetve ennek az egységnek a szükségességét. Jártuk a környező falvakat, szinelőadásokat tartottunk, verseket mondtunk és hogy megismerjenek min­ket, helyesebben, hogy megismerjék a népi kol­légiumi mozgalmat, előadásokat tartottunk, a diákifjúság kollégiumi életéről, dalokat tanítot­tunk a fiatalokkal, s ha eljöttünk egy-egy köz­ségből, az általunk tanított nótákat dalolták a fiatal falusi lányok és fiúk. Nem töprengtünk azon, hogy milyen járművet vegyünk igénybe. Szívesen gyalogoltunk, s ezért nem nyújtottuk be a számlát a rendszernek. Nem hivatkoztunk a „művelt” nyugatra, hogy: „Micsoda eljárás ez ké­rem, a nyugati országokban autóval járnak is­kolába még az elemisták is”. Amikor mi NÉ- KOSZ-isták gyalog jártuk a falvakat, Petőfi Sándorra, a lánglelkű forradalmár költőre gon­doltunk. Október 23-án is gondoltak rá, a „Talpra magyart” szavalták, de micsoda Petőfitől idegen szándékkal. Mi is szerettük és szeretjük drága hazánkat, szerettük a népi demokráciát, mert láttuk, hogy ez a nép hatalmát jelenti és éppen ezért támo­gat nagyon sok fiatal értelmiségi minden olyan intézkedést, minden olyan mozzanatot, amely a néphatalom megerősödését, a helyzet normalizá­lódását jelenti. Vannak emlékeink a kollégiumi életből. Ne­héz lenne ezt most mind felidézni, csak egy­néhányat szeretnék még leírni. Végeztünk párt­munkát is. Voltak kommunista diákok is a kol­légiumban, akik a lehető legjobb egyetértésben éltek a nem párttag NÉKOSZ-istákkal. Éppen ezért végzett pártmunkát nemcsak a kommunis­ta diák, hanem a pártonkivüli fiatal is. Ott vol­tunk például az 1947-es választás előkészítésénél, a megbízatást minden esetben teljesítve, ott vol­tunk a választás lebonyolításánál, ott voltunk az 1949-es választások előkészítésénél is. Az egyik barátommal agitációs esti iskolát szerveztünk és vezettünk kb. 50**53 fiatal részvételével Telje­sítettük a párt kérését akkor is, amikor a Pfeif- fer-párti katolikus pap olyan hírt terjesztett el a hívek között a választás előtt, hogy őt kommu­nisták el akarják vinni és erre a félrevezetett emberek gyülekeztek a parókia előtt, 'hogy „meg­védik” a papot. Beszélgettünk az emberekkel, megmagyaráztuk az igazságot, hogy ez tulajdon­képpen csak választási manőver, senki sem akar­ja bántani az úr igen tisztelt szolgáját, így hát a kommunistaellenes provokáció nem sikerült, kudarcba fulladt. Ami a belső életet illeti, el kell mondani, hogy nagyon hasznos volt az emberi jellem ala­kulására az önálló vezetés. Problémáinkkal szí­vesen, bátran mentünk a nevelőtanárhoz, mert éreztük, hogy a tanár is becsül minket, tudja ér­tékelni munkánkat, bízik bennünk. Voltak a kol­légiumi mozgalomnak hibái is, de én még most sem látom olyan veszélyesnek az úgynevezett „NÉKOSZ-kultuszt”, mint akkor azt feltüntet­ték. Az ellenforradalom kezdete előtt már szó volt arról, hogy fel kell újítani a kollégiumi moz­galmat, felhasználva belőle ami jó volt, a mai helyzetnek és történelmi időszaknak megfele­lően. Ez a gondolat helyes volt akkor is, helyes lenne, ha ezt most meg is valósítanák az illeté­kesek. Azt hiszem, nemcsak én, de nagyon sok volt népi kollégista segítene. Lehetővé kellene tenni, hogy az újjászerveződött kollégiumokból idönkint kimenjenek a fiatalok falura, egy-egy üzembe, állítom, hogy nagyon sokat segítenénk vele és nagyon hasznos lenne a fiatalok hangu­latára. Helyes lenne, ha a megyeszékhelyekre összehívnák a volt kollégistákat, a volt nevelő tanárokat, ha összejönnének erre a megbeszélés­re azok a pártmunkások, akik valamikor kap­csolatban állottak a népi kollégistákkal és ott kicserélnénk tapasztalatainkat és véleményein­ket. Azok a volt kollégistáit jönnének el oda, akik még ma is úgy gondolkodnak, mint gon­dolkodtak azelőtt, akik még most is azt vallják, a sok elkövetett hiba ellenére is, hogy számukra, munkás-paraszt származású értelmiségiek szá­mára, más út nem lehetséges, mint a szocializ­mus felépítésének útja. Segíteni fogunk, min­dent elkövetünk munkahelyünkön, hogy a rossz vezetési módszerek ne jöjjenek mégegyszer visz- sza, segíteni fogunk, mert saját magunkon is se­gítünk vele, hogy minél több becsületes, de egy­két kérdésben m^g mindig nem tisztánlátó em­bert nyerjünk meg ügyünknek. KEDVES ZOLTÁN volt népikollégista. ja a világ közvéleményét. Függetle­nül attól, hogyan ítélik meg az em­berek ezeket az eseményeket, túl a szenvedélyek viharzásán, amelyek az események következtében jelent­keztek, nem túlzás azt mondani, hogy egy bizonyos pillanatban min­den ember hirtelen új világháború szelét erezte. A hidegháború újra kezdődött és a legkülönbözőbb meg­nyilvánulásokban jelent meg. Meg­zavarja a népek és az államok kö­zötti bizalmat, a legnagyobb zűr­zavart kelti az elmékben, veszélyez­teti az emberi kapcsolatokat. Joliot-Curie nyilatkozatában saj­nálkozásának ad kifejezést afölött, hogy az osztrák kormány ezt az idő­pontot választotta arra, hogy betilt­sa a Béke-Világtanács titkárságának működését Ausztriában, holott az támogatta az ausztriai függetlensé­get biztosítani igyekvő tárgyaláso­kat. A továbbiakban a Béke-Világta­nács elnöke rámutat annak szüksé­gességére, hogy a béke erői határo­zottan forduljanak szembe a hideg­háború újrakezdésével. Végezetül Joliot-Curie rámutat arra, hogy a közeli kísérleti robban­tások híre olyan nagymérvű tiltako­zást váltott ki, hogy elérkezett a perc, amikor új erőfeszítés árán el­érhetjük az atomfegyverek betiltá­sát. (MTI) Március 15-e a rádióban A magyar rádió több műsoa* számmal hódol az 1848—49-es sza­badságharc emlékének. Március 14-én este közvetíti a 'nemzeti ün- nép alkalmából rendezett opera­házi díszelőadás tj Másnap, már­cius 15-én délelőtt Szabó Ferenci Föltámadott a tenger című. Petőfi versére írt oratóriuma szerepel a műsorban, majd „1848 te csillag” címmel verseket ad az 1848-as eu­rópai forradalmak korából és rész­leteket Petőfi Sándor naplójából, A délutáni műsorban szerepel Füsi József rádiójátéka Petőfi fiatalko­rából, címe: Az aszódi diák. Gál György: Hűség a hazához című írásában emlékezik vissza az 1942-es március 15-re. Petőfi és Táncsics címmel külön műsort szentéi a rádió 1848 két nagy hő­sének, az ifjúsági rádió pedig Igsci március címmel ad műsort a fiata­loknak. (MTI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents