Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-08 / 56. szám

MÁRCIUS 8 Nemzetközi Nőnap m (TbhazölfüJk 'Borső fI aiizőt-uiml h Le/higiilt 'EJ! MÍRCIÜS 8 ! a nők békeharcának J nemzetközi ii n nép e A NŐK NAPJÁN Szállhat-e sóhaj halkabban, lágyan, ■— az ihlet ajkán — mint a nevetek? Ti vagytok az élet méze, sója, — Nők! — Anyák, lányok, gyermekek... Békét! Békét! Követeljetek! A szülés-fájás nagy gyötrelmében Tiétek a szó! A gyermelcszemek Í tirátok ontja első harmatát — nők. — Anyák, lányok, gyermekek Békét! Békét! Követeljetek! Az önvádnak izzó köntösében vergődik forró, lázas testetek, ha^ ellene nem tesztek meg mindent! —- Nők! Anyák, lányok, gyermekek! Békét! Békét! Követeljetek! r «•' Tud-e lanton lágyabb húrt pengetni művész, — mint a Ti telketek — ha zeng rajta a szeretet hangja.., Nők! Anyák, lányok, gyermekek! Békét! Békét! Követeljetek! Csendüljön fel ma a nők szívében e húr. hegyenek tőle könnyesek a. férfi-szívek, — és zengjék velem: " Nők! Anyák, lányok, gyermekek' Békét! Békét! Követeljetek! heheí-e halk hanatalan a szátok. — közös nagy célért? Néma nyelvetek, mikor vihar tornyosul az égen? Nők! Anyák, lányok, gyermekek! Békét!... Békét!... Követeljetek. Cs. Ede Győző Vigasz egy édesanyának Ezen a napon egy édesanyát kell megvigasztalni néhány szóval. Pon­tosan ma egy hetes a kisbabája s egyre azon kesereg, mert nem fiú. hanem kislány. A kesergés bizonyos fokig érthető, mert az egyhetes Ko­zák Zsuzsika már a harmadik: a csa­ládiban és két nővérkéje is ..öcsikét” várt. Ha már csalódtak, vigasztalódja­nak is, mert a mai napon ünnepel­jük a nők táborának leendő tag iát mBHBiimumrinimmiiiMiiiMiHiimiimmitmmmmimmiiiimiimmiiimHiiiiiiimwiiiimiiimimimiimmii D í S Z TÁV I ÍR ál A Nemzetközi Nőnap alkalmából egy csulzor ibolyaként nyújtjuk át meleg köszöntésünket és harcos kommunista üdvözle­tünket Borsod asszonyainak és leányainak. »ÉSZAKMAGYARORSZAG« SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA Az MSZMP Központi Bizottságának levele a magyar nőkhöz A megye asszonyaihoz, leányaihoz Március 8-án, a Nemzetközi Nő­napon minden hála. szeretet és megbecsülés édesanyáinkat, asszo­nyainkat és leányainkat illeti. A szorgos hétköznapok után ezen az ünnepen a család, a nemzet, az ország hálával tekint a hős asszo­nyokra, akik az életet adják, akik védik mindannyiunk legkedvesebb kincsét, a gyermeket. Asszonyaink és leányaink a csa­lád nevelése mellett résztvesznek országépítő és békétvédő munkánk nehéz, de gyönyörű feladatában. Ott vannak a tárnák mélyén, iz­zadnak a gyárakban, s verejtéket hullatnak a szántóföldön a jövőért, a mindennapi kenyérért. Szeretettel köszöntjük a Borsod megyei asszonyokat, leányokat a Nemzetközi Nőnap alkalmából, kí­vánunk áldozatos, jövőtépítő mun­kájukhoz sok-sok sikert. Az országgyűlési képviselők borsodmegyei csoportja. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága levelet in­tézett a magyar nőkhöz, a március 8~i Nemzetközi Nőnap alkalmá­ból. A Nemzetközi Nőnap a’ka'ma'. nyújt annak a kifejezésére. — hangzik többek között a levél — hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága naev bizalommal fordul a magyar nők felé. Tudjuk, hogy ha a múlt veze­tés hibái nem egyszer nyomasztó érzéseket, keserűséget ébresztettek bennük, ha az ellenforradalom ha­zug hírverése és terrorja meg is zavarta gondolataikat és megfélem­lítette őket, a magyar asszonyok és leányok nem fordítottak hátat a szo­cializmusnak. Magukénak érzik a nép ügyét és jövőjét szolgáló rend­szerünket. Hiszen az elmúlt 12 év alatt is nemcsak anyagi javakban részesültek, hanem a .jogokból, a kultúrából és a megbecsülésből is jutott nekik. Tudjuk azt is, hogy az élet nagy kérdéseiben a magyar nők egyet­értenek a párttal. Békét, nyűgöd életet akarnak családjuknak, biztos jövőt gyermekeiknek. A béke megóvását pártunk és kormányunk is legfőbb feladatá­nak tekinti. A Szovjetunió önzetlen segítségére, az egész szocialista tá­borra támaszkodva építi és evősí.i nemzetközi kapcsolatait, hogy a nemzetközi politika vitás kérdé­seit a tárgyalóasztalnál s ne a harctereken oldják meg. Céljaink megvalósításához az kell, hogy egy akaraton legyünk és együtt is cselekedjünk. Bízunk a magyar dolgozó nőkben, hogy szembeszállnak az ellenforra^a’om nyílt, vagy álcázott szószólóival. helytállnak a munkában, segítik » termelés növekedését, szót emel­nek a hibák ellen és síkra szádnak a dolgozók hatalmának és jogai-* nak megvédéséért. Számítunk a magyar nőkre, hogy nyugodt, boldog életet teremtenek otthonaikban, sok tapintattal és megértéssel foglalkoznak gyerme­keikkel. emberiességet, kötelesség-- érzetet, a szocialista haza iránti forró szeretetet plántálnak szi­vükbe. Számítunk a magyar nőkre, hogy a béke, a népek közötti ba­rátság szellemében nevelik fiaikat és leányaikat. A megujhodó ncmoz- galom legyen szószólója a szocia­lizmus építése nagy ügyének. Szívből jövő üdvözletünket én jókívánságainkat azzal zárjuk, hogy a párt és a kormány támogatására a Magyar Nők Országos Tanácsa mindenkor számíthat, (MTI) A nemzetközi nőmozgaiom méltó jelképe dhc édtianyák Kedden este a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székhazának sok ünnepségeit megért falai között mintegy 150 nő, asszony és leány jött össze, hogy meghallgassa Vass Istvánnénak, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa elnökének mondani­valóját. Nem volt ez a szokványos gyűlés, vagy aktívaülés, hanem olyan igazi, meleghangú családi beszélgetés, amely idős és fiatal- asszonyok, édesanyák és nagy­mamák között meghitt és kedves. A fehér abrosszal leterített kis asztaloknál miről is beszélhettek- volna három hónappal egy szörnyű ellenforradalom után, miint az em­berségről, a megértési-öl. amelyre olyan nagy szükség van s amely­nek fő szószólói az édesanyák itt is és szerte a 'nagyvilágban, Az édesanyák szíve egyformán dobog a földkerekség minden kis zugában. Az eszkimó nő éppoly aggodalommal öleli magához beteg gyermekét, mint az angol, francia, kínai, vagy magyar anya. Az októ­ber 23-at követő borzalmas napok alatt is az édesanyák, feleségek szenvedtek a legtöbbet. Az anyai szív siratja meghalt fiát, sajog tá­voliba szakadt gyermekéért. A fele­ség gondja nő az átmeneti munka­nélküliséggel. A nők, az édesanyák sokat tehet­nek azért, hogy a még fájó sebek begyógyuljanak. A teremben kör- benülő asszonyok különös figyelem­mel hallgattak minden szót, hi­szen az ország, a nép sorsa, az édesanyák közös gondjairól volt szó. Aztán, mint minden ünnepségen, itt is felcsendült a muzsika. Kis óvodásak műsorral köszöntötték az édesanyákat. De hiába volt meg minden a vidámsághoz, mégis sok édesanya törülgette titokban a sze­mét. A muzsikával belopózott a terembe és az anyai szívbe is sok régi, fájó emlék árnyéka. A tán­coló kislányok és kisfiúk láttán arra a kisfiúra gondoltak, aki nemrég Londoniból írt levelet az Országos Nőtanácshoz. Azt írja egyetlen vágya, hogy még egyszer otthon lehessen. Vagy talán arra a szovjet édesanyára, akinek fia Budapesten halt hősi halált, s arra kérte a magyar édesanyákat, hogy helyette tegyenek néha egy szál virágot drága fia sírjára. Bizonyos, sok mindenre gondol- talk. Hiszen az anyai szív csodála­tosan átérzi mások fájdalmát. De a szemekből nem mindig lehet ki­olvasni mi lüktet az anyai szívben. S az ünnepség végén azzal a fo­gadalommal tértek haza: elég volt a könnyeikből! Mosolyt az arcokra! Vídámító, tavaszi nevetést mám- deniütt, hogy az anyai szívekben ne égjen többé fájdalom, se itt, se máshol. Ezért kell megfogni erősen egymás kezét. Ha utazom a villamoson, ha sé­tálok az utcán, de ha a Nemzet­közi Nőnapról hallok, mindenütt találkozom az utóbbi napokban e néhány szóval: ■— De szép az a plakát! Lányok és asszonyok, de különösen a férfiak gyakran tették ezt szóvá. Én magam is megnéztem e plaká­tot és magam előtt láttam az egész világot és. magam is csak azt mondhatom, szép ez a plakát! De nemcsak szép, hanem színeivel és tartalmával igazán nemzetközi és az utóbbi esztendőkben egyik leg- méitóbb jelképe a nőmozgalom­nak. Csak nézem színeit és magam előtt látom mintegy 30 nemzet lo­bogóját, a lobogók mögött a világ nemzeteinek asszonyait, leányait. Régen láttam ilyen plakátot, amely ennyire egységesen fejezi ki azt a tartalmat, amely március nyolca- dikának igazi tükörképe. Egyik ember annyi, mint a má­sik. Ezit érzékelteti találóan, tömören. Az északi sarktól a déli sarkig, kelettől nyugatig minden asszony azonos értékű. Gyermeket adni az életnek, vidámságot teremteni a békés családi otthonokban és sze­retettel, gyöngédséggel békességre óvni az embereket az élet megvé­déséért. Az asszonyok szerte a világon egyért harcolnak; legyen az angol, magyar vagy német, szovjet és francia. Hnrna vagy sárga, tánto- ríthatatlanul egy a céljuk: „Meg­védeni a békét, mindnyájunk bé­kéjét. a gyermekmosoly, a kenyér, a virágok békéjét”. (sz—m) Süket fülekre talált volna a kérés? Nem is olyan régen, lapunk kö­zölte a nőtanács megyei bizottsá­gának felhívását az üzemek, válla­latok igazgatóihoz és munkástaná­csaihoz, 30 édesanya ügyében. 100 ellátatlan kisgyermek sorsa, jövője bizonytalan, mert nincs kereső a családban. Az édesanyák szivesen vállalnának bármilyen munkát, de az elhelyezkedési lehetőség nők számára elég kevés, hiszen üze­mektől nagyon sokat bocsátottak Az üzemekben történő átszervezések során sok vezető kiadta a jelszót: nők, vissza a fakanál mellé! Előfordult, hogy asszonyo­kat még onnan is elküldték, ahol azt az átszervezés nem _______________________ t ette szükségessé. Pedig a ' nők nagy többsége becsülettel ellátta munkáját s nem szolgált rá a főzőkanálhoz való „visszavezé^^^’. Igaz, vannak átmeneti szükségszerűségek és ezt az asszonyok is megértik. Most az alábbiakban néhány olyan dolgozó nőről, édesanyáról szólunk, akik minden időben becsülettel megálltak helyüket a munkában. AZ IGAZGATÓNŐ — Nagyon kérem, ne írjanak rólam semmi szépet. Nem csinálok ördöngős dolgot, egyszerűen csak dolgo­zom, úgy, ahogy az erőmből, képességeimből telik. Ezt Varga Gáborné, a miskolci tanítónőképző in­tézet igazgatója mondta mintegy védekezésül a betop­panó riporternek. Nos, hát ennek a kívánságnak ele­get is fogunk tenni, az igazságot azonban még sem le­het elhallgatni, mert ami igaz, igaz. Varga Gáborné kiváló pedagógus. Hét esztendeje igaznató s ez magá- bavéve is sok mindent megmagyaráz. A fontossági sorrend nála így jön: iskola, iskola és megint csak is­kola. Szereti a gyerekeket, a diákokat és a sajátjait is, mert délutánonkint revesve várig, a nagy családból a szűkebb. kis család két, gyermeke. Az iskola növendékei és a pedagógusok évek óta le­veleznek egy lengyel város tanítónőképző intézetének tanulóival és tanáraival. Tavaly nyáron ellátogattak Lengyelországba s később ők is vendégül láttak eav közel negyventagú lengyel küldöttséget. A nemzetközi kapcsolatok általában hasznosak, mert egymás meg­ismerése mindkét fél szempontjából előnyös, elmélyíti a népek közötti barátságot. Ez soha nem volt olya?i fontos, mint éppen napjainkban. A nemzetközi kapcso­latok szellemének meghonosításában pedig elvitatha­tatlan érdemei vannak az igazgatónőnek. AKIT MINDENKI ISMER Ha a Lenin Kohászati Művekbe idegen téved be. s történetesen a portástól érdeklődik Balázsné felől. N O K az élet minden területén az tüstént útbaigazítja. Le­het, hogy van benne egy icipici túlzás, de Balázsnét mindenki ismeri. No, ne­hogy azt higyjék, valami csinos, kikapós menyecské- ről van szó... más az, ami ismertté tette. Balázs Sándorné 1945-ben, a legnehezebb időben ment a kohászatba dolgozni, amikor a romokból kel­lett újjáépíteni az üzemeket. A munkaidő nem 8 óra volt. Akkor sem volt már fiatal, túl volt a negyvenen, de magas, szikár alakja mindenütt feltűnt, ahol dol­gozni kellett. Jól dolgozott, s néhány év múltán a dur- vahengerdei bugacsiszolóban művezetői beosztást ka­pott. örült is neki, mert nagy kitüntetés volt. De hú­zódozott is tőle, mert a bugacsiszoló történetében még nem volt példa arra, hogy a sok férfinek nő irányítsa n. munkáját. De Balázsné megállta a helyét, ősszel az átszervezésnél visszakerült gépre dolaozni. Miért évp ő a művezetők közül? Erre nem is olyan nehéz vála­szolni. Balázsné nem ment panaszra. Jelenleg is a bugacsiszolóban dolgozik s noha már túl van az ötven éven. szorgalmával sok fiatal számára is példakép lehet. A GÉPKOCSIVEZETŐ Ha fényképet tennék ide, egy vidám leányarc nézne az olvasóra. Asztalos Mária a volán mellett ül és nap­hosszat járja a rázós borsodi utakat. A zöld Pobjed.a ablakán egy piros svájcisapkás fej kandikál ki s a járókelő ugyancsak megcsodálja, mert valljuk be őszintén, amilyen nagy divat volt egykor „taximanci” (még dalt is költöttek róla), olyan ritka manapság a női gépkocsivezető. Asztalos Mária már hét éve ül a volánnál, munká­jára soha nem volt panasz, s ami még férfiaknál is ritkaság, hét éves pályafutása alatt nem karambolozott. S lehetne festeni portrékat, írhatnánk oldalakat azokról a lányokról, asszonyokról, akik „férfimunká- ban” is kitettek magukért. Sajnos, erre most nincs hely és mód. Mindannyiukat szeretettel köszöntjük a Nemzetközi Nőnap alkalmával. el éppen azért, mert nem tudják őket foglalkoztatni, nincs munka. Ezt nem is vitatja senki, azonban lehetetlen, hogy egy ipari gócpont­ban. ahol egymást érik a nagy­üzemek, vállalatok, különféle in- tézmények, harminc nő, súlyr s anyagi helyzetére tekintettel, ne kapjon munkát. Nem kívánnak jól fizető vezető beosztásokat, fizikai munkára jelentkeznek, mert r á1 ük a kereset mindennél fontosabb. A nőtanács felhívására egyetlen vállalati igazgató, egyetlen mun­kástanács sem válaszolt. Süket fü­lek. e talált volna a kérés? Nélkü­löző kisgyermekekről, kétségeik közt vergődő emberekről van szó. akik segélytkérően nyújtják kezü­ket a társadalom felé s ezeket a kezeket taszítanánk el hideg kö­zönnyel? Hol itt az emberség, a segíteni akarás? A harminc édesanyát el kell he- lyezni. hiszen nem tudnak gyerme­keik kezébe kenyeret adni. Az elején azt mondtam, hogy egyetlen válasz sem érkezett a fel­hívásra. Helyesbítek. Érkezett, egyetlenegy. Szűkszavú kis levélke; Bálint Endre hejőbábai tanító írta. ö elhelyezkedési lehetőséget nem tud ajánlani, csak annyit kér. írják meg neki, két nehéz helyzetben le­vő gyermekes anya címét, hogy élelemmel segítse őket. Ez a levél igazán szép példája az emberségnek, s köszönet Bálint Endrének, hogy két édesanya gond­jaiból egy kicsike részt a saját vál­lára vesz. Megajándékozzák a ni arc? us 8-án született kisgyermekeket A népi demokratikus országok nő- szövetségei, a lengyel, csehszlovák, bolgár asszonyok három vég ágyne­mű s fehérnemű vásznat s 47 csoma­got küldtek a megyei nőtanácshoz, hw6y továbbítsa azt a rászorulóknak* Az ágynemű és fehémeművásznat a tokaji szociális otthon lakóinak ad­ják át, a 47 csomaggal pedig azokat az édesanyákat jutalmazzák, akik­nek gyermekeik március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon születnek.

Next

/
Thumbnails
Contents