Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-08 / 56. szám

% Célunk a dolgozó nép életszínvonalának további javítása ! f (Az MSZMP ideigleii*s Köfspontf Bizottságának II. 26-i határ oaaf ából) az aprómunkáról „KEVESEBB dagályos frázist, több egyszerű hét­köznapi munkát..írja Lenin elvtárs, a „Nagy kez- demenyezés>> című művében. Álljunk meg egy pillana­tig e mondatnál és elemezzük: mi a lényege? Áz újság hasábjain már több hete folyik a vita arról — hogyan dolgozzanak a pártmunkások. Általá­ban az elvtársak azt javasolják: térjünk vissza az 1945—46—47-es ‘módszerekre. Miért mondják ezt? Két okból. Elsősorban azért, mert abban az időben sokkal eredményesebb és bensőségesebb volt a kommunisták munkája, másodszor pedig itt az ideje, hogy szakítsunk az elmúlt évek bürokratikus vezetésével. A kérdés azonban mégis felmerülhet: miért térünk vissza a régi módszerekre, miért nem keresünk, kutatunk új, tetsze­tősebb, érdekesebb munkastílus után. Igaz, dolgozni sokféleképpen lehet. A pártmunká- nak is sok szerteágazó, bonyolult része van. De bár­mely területen, bármely reszortot, munkafolyamatot is néztük, az mind egy célért, egyhelyre összpontosul: az emberi élet, a társadalom felemelésére. Mert lás­suk csak: mi is a pártmunka fogalma? A pártmunka emberekkel végzett munka, amely nem csupán azt je­lenti, hogy dolgoztatunk embereket, hanem azt is, bogy tetteikkel, cselekedeteikkel saját boldog jövőjüket alapozzák meg. Azért térünk hát vissza a 45—46—47-es módszerekre, mert akkor nem voltak frázisok, sem dog­mák, hanem annál több volt az eleven, alkotó, hétköz­napi munka. HA VALAHA szükség volt hétköznapi tettekre, az úgynevezett aprómunkára, akkor ma valóban a legna­gyobb szükség van rá. Miért? Mindenekelőtt azért, hogy megnyerjük a tömegek bizalmát, támogatását, amelyből a párt él, táplálkozik. Sajnos, az utóbbi évek pártvezetését súlyos hibák terhelték. Idetartozik például a négyfal, az íróasztal mellőli irányítás, a parancsolgatás, az ut.asítgatás, de a frázisok tömkelegének pufogtatása. is. A leotöhh eset­ben megfeledkeztünk az emberekről való foglalkozás­ról. a hétköznapi munkáról- De ma? Ma nem feled­kezhetünk meg róla. Elevenítsük fel cmnAóIa+Mnkhan, de tetteinkben is az aprónak látszó fefaßetrxknt. Néz­zünk errevonatkozólag egy-két jellemző példát. Az aprómunkának nincs országra, még kevésbé világra szóló híre, de a maga nemében mégis nagy a jelentősége. Kérdezzük csak meg a vizsolyi dolgozó pa­rasztokat, mit jelentett nekik a híd megépítése. Tudni­illik a falu dolgozóinak java földje a Hernád túlsó ol­dalán van. Míg hídja nem volt, körül kellett jámiok a földet megművelni Hernádnémetinek, vagy Encsnek, amely nem kevesebb, mint 25—30 kilométert jelentett. A Horthy-rendszerben ahányszor választásra került sor, mindig megígérték a kid felépítését, de mihelyt megtörtént a szavazás, azon nyomban meg is feledkez­tek a hídról. Nem így tett a helyi pártszervezet. Addig sarkalta az ügyet, míg a falu dolgozóinak segítségévet felépítették a hidat. De van más példa is. A kommu­nisták, a pártszervezet kezdeményezésére Vilmányban e9V Tégi istállóból a fiatalok mozit varázsoltak elő, Göncön pedig bevezették a vízvezetéket. ILYEN és ehhez hasonló problémákkal százzal és ezerrel találkozhatunk az életben. Ezeket azonban fel kell deríteni, kutatni a kommunistáknak. No, persze nem arról van szó, hogy ők oldják meg, mert akkor valóban elúsznak a feladatokkal, hanem a problémák elintézését adják ki párt-megbízatásként és idővel kér­jék számon mit tettek az ügy érdekében. A hétköznapi apró munkának elengedhetetlen tar­tozéka. az emberrel való törődés. A kommunistáknak tudniok kell, hogy saját területükön mehiik embernek mi fái. hol kell rajta segíteni. A miskglrf fűtőház párt­szervezete például így is cselekszik, öt dolgozniuk hosszú ének óta egészségtelen, emberhez nem méltó pincelakásban húzódott mert csfilAAni.vnl. A pártszerve­zet közreműködésével az elmúlt napokban úi lakáshoz juttattak Ők&t. A? Iprtl fuilA, ennél is szebb példáiét adták a. 'Eizeshonvéd. laktanya kommunistái, katonái. Honvéd József heiőcsabai lakos kisfiát — mivel a nyonwrúsáaos otthonból men akart, szökni — maoukhoz vették, gondnskn*nah az ellátásá­ról. tanításéról, a szüleinek pedig új lakást, s abba belevaló bútorzatot. n**ok.-4 HETYES mupkas+iius &•«/**•**$«*: tehát első­rendű feladata minden kommunistáéi- w.z*tőn*k egyaránt. TÖRÖK ALFRÉD ***** A színházátalakításnál fény derült az első miskolci, egyben az ország első kőszínházának helyére A Miskolci Nemzeti Színiház átala­kításánál régi ópületíalak kerültek elő. A műemlékvédelmi törvény ér­telmében a vállalat erre felhívta a miskolci Herman Ottó Múzeum fi­gyelmét. A múzeum szakemberei az előkerült alapfalakat és régészeti le­leteket megvizsgálva megállapítot­ták, hogy a miskolci színház épülete alatt Zsigmond- és Mátyás-kori tele­pek rétegei, majd XVII—XVIII. szá­zadi falmaradványok rejtőznék. — Még a színház átalakítása előtt részletesen f eldolgoztuk a színház és környékének történeti adatait, hogy az építkezés alatt már ezek ismere­tében végezzük a kutatásainkat, — mondotta Komáromy József múzeum­igazgató. — Feltevéseinkben nem csalódtunk. Most a transzfocrmátor- helyisógnék a járdaszinttől lefelé három méteres kiásása után fel színre kerültek a XVIII. századi ►»nagy katonai magazinális épület« 80 cm-es alapfalai a főutcái, mellék­utcai sarokihelyiségben, s annak a városi boltnak — az iratokban Fosmix Mercantilismak nevezett helyiségnek alapfalai, amelyet a város itt a régi épület sarkán épített az 1770-eis években. Most látni, hogy a Cassanó- féle színházfalak az 1850-es években részben a katonai magazinális épület alapfalára épültek. — De még régebbi leletek kerültek élő a nézőtér mélységéből. Itt, a nézőtér kétharmadában, semmiféle régi beépítési nem volt, a földrétegek mintegy 190 cm mélységig sterilek voltak és csak ebben a mélységben találtunk a város XV. századi életé­ből egy valószínűleg zsellérkunyhó maradványait, háztartási cserepekkel és összeomlott tűzhely-maradványai­val. A nézőtér első negyedében pe­dig, a bejáratnál, a már említett ka­tonai magazinális épület végfala és alatta — erősen rongált állapotban — egy lakóház maradványait talál­tuk. Történeti ismereteánik ^ szerint ezen a teliken, a katonai épületeik építése előtt, bizonyos Forrai-család lakott, talán ennek a háznak marad­ványairól van szó. — Még érdekesebb mindnyájunk számára a lebontott öltözők és a díszletraktár alatt előkerült nagyobb épület alapfalmaradványa. A har­sány i kőiből épített masszív, átlag 60—80 cm-es alapfalak a régi kapi lányi kvártélyház maradványai. En­nek alaprajzát eddig az Országos Le­véltár egyik tervrajzán ismertük, most előkerültek valóságos falai. — A díszletraktár bontása még további eredménnyel járt. A lebon­tással kitűnt, hogy az első miskolci színház alapf alai — a korábbi gyanú szerint — nem itt rejtőznek. Ezzel a negatívummal kikapcsoltuk ezt a feltevést kutatásunkból és vizsgála­tunk azzal az eredménnyel járt, hogy az első — s egyben Magyarországon is az első — köszíniházat nem a mai számháztelfken kell keresnünk. — A vizsgálódások a mai szímíház- teleklkél szomszédos Pedagógus Szjék- I-áz felé vezettek. Ez a telek még 1817-ben, legkorábbi telekrajzos vá- BCÉBtérkéoüinik hizonvsáaa szerint még egyet képezett a mai színháztelekikel. Csak 1844-ben különítették el és ak­kor — a rávonatkozó iratok tanú­sága szerint a régi színház négy falát is felhasználva építették meg azt a kincstári kvártélyházat, amely mint pedagógus székház ma is látható. Amikor ezek utá n rámértük az első miskolci színház hét és félszer 16.5 öles méretét a székház mai terüle­tére, ez teljesben egyezik ezekkel a méretekkel. így az a sokat kutatott és vitatott kérdés, vajon hol állott pontosan az első miskolci kőszíinház, egyben az ország legelső kőszíniháza, most szerencsésen eldőlt. így való­szí ' 3-g rövidesen emléktábla ke­rül a Pedagógus Székház falára, hogy hirdesse az első miskolci kő- színház és azon keresztül a miskolci népnek áldozatos színházpártoló készségét. Ezt a történetet mind­nyájan ismerjük és tudjuk, hogy Miskolc népe volt az első az ország­ban, amely a Pestről kiüldözött ma­gyar színészetet, Déryt>ét, Oroszfáji Pergő Célesztint, Gillyón Sándort, Kilényi Sándort és társait pártfogás­ba vette 1815-ben. Számukra pedig 1823-bain színházat épített. Érdekes véletlen hogy az e&ső mis­kolci kőszínház négy alapfalát Őrző pedagógus székháztól északra, köz­vetlen szomszédságában, most a mis­kolci Nemzeti Színház Déryné Ka­maraszínháza működik. Ha udvarán járunk, nészünk arra a régi, komor tűzfalra, amely a székház tűzfalaként fölénik magasodik: essek a falak 1823- ból maradtak, a Dérymééket befogadó első miskolci színház falai. — A kutatásokat tovább foJytat- juk, hogy Miskolc történetéből még több biztos adatot és tényt felku­tassunk, — fejezte be nyilatkozatát a múzeumigazgató. Gazdáik odjunk kelterjesen Tavaszi napsütés pirkasztja a föl-' deket. A dolgozó parasztnak ilyen-! kor már nincs nyugta, szeretné meg­kezdeni a szántás-vetést. Sok év ta­pasztalata igazolja, hogy a korai ve­tés busásan honorálta a gazda igye­kezetét. Hozzá kell fogni tehát a ta­vaszi munkához, de hogyan? 'A sajtóban, rádióban sokat fog­lalkoznak tudósok, szakemberek, kü­lönböző bizottságok mezőgazdasá­gunk belterjességének fogalmával. Nemzeti jövedelmünkből az eddigi­nél nagyobb részt kell vállalnia a mezőgazdaságnak. Ez érdeke álla­munknak, de ugyanolyan érdeke dol­gozó parasztságunknak is, hisz mun­kájának gyümölcsét elsősorban ő él­vezi. Tudnunk kell azt is, hogy gaz­dasági életünk gyors fejlődésének első és legbiztosabb alappillére a bel­terjes mezőgazdaságunk. Dolgozó parasztságunk, tsz-eink népünkkel' szembeni kötelessége tehát, hogy a világviszonylatban elmaradt mező- gazdasági termelésünket minél bel­terjesebbé téve, vegyék igénybe a gépesítési lehetőségeket, az agro­technika minden vívmányát és hasz­nálják ki a termelés szabadságát és biztonságát, a jobb és több termelés érdekében. Mi tehát a teendő? Olyan tervet kell készíteni a tsz- eknek, egyéni gazdáknak, szakcso­portoknak, amelyek a birtok nagysá­gától függetlenül, tökéletesen bizto­sítják a belterjes gazdálkodást. Biztosítani kell a mezőgazdasági táj termelés legtökéletesebb érvénye­sítését, vagyis a megfelelő növényt ott termesszük, ahol a legjobban díszlik, s ahol legkisebb a termelési költség. Jól elkészített talajba tisztí­tott, csávázott, nemesített vetőmagot vessünk (ólomzárolt aprómagvakat). Gondozzuk és ápoljuk a növényt, mert busásan megfizeti a ráfordított munkát. Igyekezzünk a gépesítési lehetősé­geket is mindjobban kihasználni. Termelési szerződések kötésével biz­tosítsuk a megtermelt mezőgazda­sági cikkek értékesítését, nehogy úgy járjunk, mint egyik-másik esz­tendőben a káposztával, vagy egyéb áruféleséggel. Minőséget termeljünk, mert az több jövedéki« t biztosít és hírnevet hoz a gazdáinak, exportnál a hazának. A létek és legelők feljavítása, kar­bantartása az állattenyésztés alapja. A rétek és legelők gondozásával, trá­gyázásával a jelenlegi hozam 3—4- szeresre emelhető, ami nagymérték­ben elősegíti állataink takarmány- ellátását. Lényegében ezek az alapfeltételei az okos és célszerű belterjes mező- gazdálkodás kialakításának. Belterjes gazdálkodásnak kiinduló pontja a növénytermelés, mert a ker­tészet, az állattenyésztés és a többi CÁ viszontlátásra DIÓSGYŐR felől hosszan, csi­lingelve jön a villamos. Most hozza magával a műszakból hazatérő dol­gozókat. Mellette autóbuszok tül­kölnek s a nagy életlármában ugyan ki hallja meg, hogy a Hu­nyadi utca 51. szám alatt kinyílt egy kis ajtócska. Felette tábla: Va­kok- és Csökkentlátók Szövetsége. Itt vagyunk. Szemben ül velem Szilágyi József elvtárs, a szövetség titkára. Amíg beszél, mondataiban a társadalmi átalakulások nagy vívódásai érződ­nek. Néhány cseppben az egész tenger. A múlt, a jelen és a jövő örök kérdései zakatolnák a kis szobában, melyekre a határozott választ a mi korunknak, a mi tár­sadalmunknak kell megadni. — A szövetség 1953-ban alakult — mondja — s az akkori húsz fő­ből már kettős zúzhatván lett. A tizenhat éven aluliakat — ameny- nyiben a szülő is beleegyezik — Budapestre küldjük tanulni, ahol intézetileg alap- és középfokú okta­tást kap. Amennyiben jó eszű, te­hetséges, úgy még főiskolára is mehet. Igaz, ekkor már akad né­hány gyakorlati probléma is, te­kintettel arra, hogy a jegyzeteket egy »látódiák« segítségével át kell íratniuk az ú. n. Brei-féle vakírás­ra, melyet azután két kézzel tapo­gatnak le. — És mit nyújt a szövetség a tagságának? — kérdezzük. — NAPONTA összejövünk, van egy adminisztrátorunk négy órás alkalmazással. Ő szokta felolvasni nekünk az újságokat. Díjazása havi 325.— Ft, majdnem semmi. Van egy kis könyvtárunk is 119 darab Brei-írással nyomtatott kötettel, melyet Pestről a központunktól kapunk. Ez itt például Arany Já­nos költeményei, amott Mikszáth, Jókai, Houmrd Fast, és Móricz Zsigmond. Világtalan kisleányok­nak is meg kell tanulniuk főzni, tehát kilenc vaslvos kötetben sza­kácskönyv is van. Mint további beszélgetésünkből kiderül, kapnak az államunktól kedvezményeket is. Ezek lényege­sen messzemenőbbek az elmúlt idők kedvezményeinél. Kapnak a rászorulók villamosbérlete t, évi egyszeri díjtalan MÁV menettérti utazást, adókedvezményeket, ese- tenkinti kincstári leselejtezett kö­pönyegeket, ingyenes rádióenge­délyt. A tagság nagytésze, — kinek kora és egészségi állapota engedi — igyekszik a társadalomnak hasznos tagjává lenni. Ha érdeklődünk a Lenin Kohászati Műveknél, a Postánál, a Dimávagnál, vagy a Könnyűgépgyárban, mindenhon­nan a lehető legjobb véleményt kapjuk munkájukról. Csavarválo­gatótól a telefonközpontkezelőig, mindenütt beváltak szorgalmukkal, munkakészségükkel, csendessé­gükkel és megbízható pontossá­gukkal. SAJNOS, ennek ellenére elhe­lyezkedési lehetőségük csak szór­ványos. Egyes gyárak, vállalatok néhány vezetője furcsa módon ide­genkedik alkalmazásuktól olyan helyeken, ahol pedig tökéletesen meg tudnák állami helyüket. A Mélyépítő Vállalat, a Cementgyár s néhány más üzem még telefon- központjában is olyan dolgozókat foglalkoztat, akik más munkaterü­leten is megfelelhetnének. Pedig ha megkérdeznék az I. kér. Taná­csot, a XVI. sz. Autójavítót, a Kórházat, a Drábojjárat, vagy akár a Borsodvidéki Gépgyárt, biztos, hogy megváltoztatnák véleményü­ket. Volt kosár-seprő és kertibútor- készítő üzemük is a Győri kapu 13. alatt, melyet miért, miért nem de feloszlattak még 1941-ben. Az üzemet újra meg lehetne indítani, de ehhez pénz kellene, kb kettő és félmillió forint. Államunk most ennyi pénzt nem adhat, ezt meg­értik ők is. Ahogy erről beszélnek, eszembe jut társadalmunk közös­ségének oly sokszor tanúsított se­gít őlendülete. Ha egyszer — és csupán csak egyszer — minden miskolci lakos két kiló vöröshagyma árával segí­tene, a pénz máris meglenne. SZERETNÉM világgá kiáltani: Emberek! Elvtársak! Mérlegeljünk! Az elmúlt rendszer propagandiszti kus kirakatszociálpolitikájával szemben, az emberi humanizmus őszinte segítségét kell, hogy nyújt­suk nekik. Nemcsak szociális jutta­tásokra van itt szükség, hanem és talán főleg! — oly lehetőségek megadására, mely a »látó« társada­lom számára nem jelent gigantikus erőfeszítéseket, de a világtalanok nak mindent, amit adhat az élet! Visszaadja életkedvüket, lendüle­tüket ... És az a munka! Nézd meg azokat, akik közülük dolgoz­nak. Ugy-e, sokkal vidámabb, de­rűsebb az örökké fény után ku­tató, magasra emelt arcuk. Ugye, nyugodtabban, kiegyen- súlyozottabban búcsúznák Tőled? De sorstársaikra gondolva, szívük érzékeny, meleg szeretete mégis bánatossá fátyolozza hangjukat, ahogy kezet fogunk velük. Igen, igen barátaim.-,, a viszont­látásra! RÉTHLY GYULA üzemág csak ezen keresztül válhat valóban belterjessé. Pl. a belterjes növénytermesztés révéin jut a kerté­szet több trágyához a belterjes ál* lat tenyésztéstől, amely a belterjes növénytermeléstől nyeri el a létfel­tételét az abrak és a szálas takar­mány alakjában. Az elmondottak alapján felvetőd­het a kérdés: ha belterjes növény­termesztéssel kezdjük, akkor ne ter­meljünk zöldségféleségeket? De igent Termelni kell mindent, ahol meg­van a lehetőség a termelésre. De a belterjes növénytermesztést párhu­zamosan be kell indítani, mert az fogja biztosítani a jövő esztendőre a kertészet fejlesztésére az alapot, nem szólva a nagyon fontos egyéb üzemágakról, mint pl. a tehenészet, juhászat, állatnevelés, hizlalás, ba­romfitenyésztés, szőlő- és gyümölcs- termelés stb. A bocsi .,Haladás” ts* gazdagodásának alapját a zöldség­termelés biztosította. A tsz 1953-ban alakult. 1954-ben 2 holdon termeltek zöldséget. 50 000 forintot árultak be­lőle. Ebből vásárolták többek között a 10 angol kocát, amelyek 132 ma­lacot fialtak. A következő évben 4 holdon kertészkedtek, ebből a tehén­törzset és tehergépkocsit vették. 22 litert adó teheneik voltak. Nem volt ilyen majorsága még a legjobban gazdálkodó uradalomnak sem, —- mégis feloszlott a tsz, pedig 1954-től 70 forinton felül volt a munkaegy­ség és 2 300 000 forint tiszta vagyo­nuk volt. Milliomosok voltak, s a nyugodt, biztos életet mégis felcse­rélték a bizonytalannal. Nem előre, hanem hátra léptek. Most a millio­mos „Haladás” tsz kertészetén szak­csoport alakult. Reméljük, hogy eb­ből a magból kifejlődik egy új ter­melőszövetkezet, amely mélyebb gyö­keret ereszt majd, mint elődje. Sajnos, közel KM) feh az a terület, amelyen a feloszlott tsz-ek ez idén zöldségféléket akartak termelni, s most üresen állnak, vagy szétdara­bolják. Ezeken a területeken alakul­janak mielőbb szakcsoportok s hasz­nálják ki a zöldségtermelés adta le­hetőségeket maguk és megyénk la­kossága javára. Megyénkben az 19-56. december 31-i állapot szerint 59 szakcsoport működik. Ebből szőlőtermelő 12, gyümölcstermelő 7, méhész 22, gép- használati társulás 14, juhtenyésztő 1, zöldségtermelő 3. Aprómagterme- lésre is van alakulóban több szak­csoport. Sok községben, így pl. Bán- horvátm is a kenderföldeken termé­szetes öntözéssel lehetne kertészetet létesíteni. A szándék meg is van ehhez, de a tettig még meg kell tenni az első lépést. A járási tanácsok, a helyi taná­csok tegyék szívügyükké a belterjes gazdálkodást. Most, a tavaszi munka beindulása előtt segítsék a termelő- szövetkezeteket, az egyéni gazdákat* hogy a munkát már a belterjességre alapozva kezdjék meg. Támogassák a szakcsoportok szervezését, mert ez a magja a belterjes mezőgazdasá­gunk kialakításának. Termelőszövetkezetek újjáalakulá­sáról, új tagok belépéséről jönnek hírek a megyéből. Tiszabábolnán a termelőszövetkezet forgótőkéjét a visszalépő tagok adják össze tsz- alapként. Ez azt jelenti, hogy a tag­ság már sajátjának érzi a termelő- szövetkezetét. Meg kell tehát min­den segítséget adni a régi és új tsz- eknek, hogy a belterjes gazdálkodás előnyeit érvényesítve, mélyen eresz- szék gyökereiket a magyar talajba és a sajátos magyar viszonyokhoz alakuljon ki a szocialista nagyüzemi gazdálkodás hazánkban. Mezőgazdaságunk előbbre lépése csakis azúton érhető el, ha mind a termelőszövetkezetekben és egyéni gazdaságokban, mind a szakcsopor­tokban a belterjes gazdálkodás már a tavaszi munka beindításánál ér­vényesülni fog. amihez megadunk minden segítséget. Németh Imre megyei tanács vb. elnök ha — Mikrobarázdás esi lesz március 8-án este 6 órai kezdettel a Nevelők Házában (Déryné u. 3.) Műsoron: Mascagni: Paraszt becsület című ope­rája. Az ismertetést Herszényi Bá­lint. szakiskolai tanár tartja. * TAPOLCAI THERMÁL-FÜR-. DÖNKET PÉNTEKEN, SZOMBA­TON ÉS VASÁRNAP REGGEL 9 ÖRÄT0L NYITVA TARTJUK. MIS­KOLCI vízmüvek és fürdők. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk március 5-i számában Hazám, hazám, te mindenem c. cikkben elnézés folytán tévesen Vörösmarty helyett Köl­csey neve szerepel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents