Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-08 / 56. szám

EMELJÜK MAGASRA A PROLETARNEMZETKÖZISÉG ZÁSZLAJÁT ! Határozottabb harcot iskoláinkban az idealista világnézet ellen AZ ORSZÁGUNKAT súlyos 'helyzetbe sodró elleni'orradalimi ese­ményeik súlyos károkat okoztak nemcsak gazdasági, hanem kulturá­lis téren is országunkban. Nem alkarok senkivel teológiai vi­tákba bocsátkozni és nincs szándé­kom senki önérzetét megsérteni. Azonban úgy érzem, szavamat fel­emelni ma fontosabb, mint valaha is volt. Azok, akik ma úgy gondol­ják, hogy a szabad vallásgyakorlai feljogosíthat bárkit an«, hogy poli­tikai sikra futva szót emelni a mun­kás-paraszt hatalom ellen erénynek számít, szerintem nem mások ezek, mint a haladás és belső béke legjob­ban álcázott ellenségei. E kérdés lényegét vizsgálva, mind­untalan felvetődik bennem az a gon­dolat: mi köze'van az igehirdetés­nek, a papi hivatásnak a politikához, miért e nagy tobzódás az egyház berkeiben a „tévelygő lelkek” meg­nyeréséért országos méretekben? KÖNNYŰ erre feleletet adni azoknak, akiknek látóköre tiszta és végtelen horizontok szemléletére ké­pes, akik végkép megszabadult ~fc már a tudománytalan, „dajkamesék” béklyóitól, de annál nehezebb meg­értetni olyan egyszerű, „sárba ra­gadt” emberekkel, akik nem jutót'ak még el a tudomány fényben tün­döklő, napsütötte ormaira. Világos és sokak előtt érthető a magyarországi klerikális erők hal­latlan méretű éledése és aktivitása az ellenforradalom kezdeti sikerei­nek időszakában. Vagy talán még a:kad olyan ember e hazában, aki Mindszenti „nevezetes” szózatából nem értette volna meg a klérus iga­zi törekvését az „Egyház régi tekin­télyének visszaállítása” érdekében? Van-e még ember, aki kételkednék abban, hogy Mindszenti és társai nyíltabban törtek a dolgozók álla­mára, mindenkitől, aki „megújho­dást” hirdető szózatából ne érezte volna kicsengeni a dolgozókra váró szenvedés és megaláztatás ígéretét? Hol vannak most a „lelkeshangú”, népünk sorsáért aggódó „lelkiatyák”, és , főpásztorok”, akik szavukat fel­emelni ma restek annak érdekében, hogy helyreálljon országunkban a törvényes rend és nyugalom, hogy országunkban megszilárduljon az új alapokra helyezett munkás-paraszt hatalom? De miért e lázas igyekvés, e nagy szorgalom? Nem kell félni a haladás igaz eszméitől, (hiszen ez a félelem és kapkodás már késő), a valóság talaján álló tudományoktól, amikor azok létjogosultságát és iga­zát szerte a világon bizonyítják nap mint nap a technika és kultúra te­rén elért szédítő eredmények és si­kerek. Meddő igyekvés ma olyan feladat­ra vállalkozni — még gyerekek kö­zött is — mely cáfolni akarja az emberi ész diadalát az elemek és ter­mészeti jelenségek világa felett, amely ködfátylat akar borítani a tu­domány fényében tágranyilt és meg­tisztult gyermeki szemek elé! Nem is ezen kell most meditál­nunk, hanem azon, hogy vajon mi nevelők, a tudomány igazi úttörői és terjesztői megteszünk-e mindent ma annak érdekében, hogy kivezes- *«•­sük a gyermekeket a meghasonlás, a kélrészrehúzás hínárjából, meg­mutatva előttük a tudományok min­den ködből és sötétségiből kivezető széles útját. Én úgy érzem nem! Sok nevelő maga is meghasonlott, sokan pedig ezen az utón visszafelé sodródnak és nem képesek megérteni, hogy embe­rekben csalódtunk, nem pedig az eszmében! Elég-e vajon hivatásér- zeíröl, nevelői munkáról beszélni anélkül, hogy ne éreznénk felelőssé­günk teljes súlyát a reánkbizott gyermekek tudományos világnézet­re, tisztánlátásra való nevelésének érdekébe*), vagy ellene tett tényke­désünk során? Úgy érzem enélkül a mi munkánk csak lárizeuskodó kép­mutatás! BECSÜLÖM az öntudatos, a tu­dományokért lelkesedő’ azon mun­kálkodó nevelőtársaimat. Bárhol le­gyenek is, de ugyanakkor mélység"-! sen elítélem mindazokat, akik e ne­mes hivatással visszaélve álitanokst hirdetve, hazug és butitó nézetekkel próbálják cáfolni, vagy félremagyc- rázni a tudomány sok küzdelmén és kudarcok árán elért eredményeit, akik „politikusságot” színlelve gá'at próbálnak emelni az ifjúság tudás­szomja, az egyedüli tiszta igazság és valóság megismeréséért tett törekvé­sei elé! Hát ezért tanultunk mi annyi sok tetésére négy 120 méter magas ké­ményt építenek. Egy-egy kémény felépítéséhez több mint 600 000 darab keményszilárdságú kis- és nagy­méretű téglát használnak fel. Az első gépegység indításához szükséges óriáskémény már elkészült,^ a máso­dik kéményen pedig az építők elér­ték a 10 méteres magasságot. Csütörtökön — többnapos előké­szület után — egy kotrógéppel meg­kezdték a III-as és IV-es számú ké­Major Tibor 26 éves kovács, makkashotykai lakos az októberi események során szerelt le a ka­tonaságtól s onnan magával hozott egy katonai pisztolyt. A pisztolyt hosszabb ideig magánál tartatta, majd félve a következményektől azt egy falubelijének, Pápai Sán­dornak. adta el. Pápai egy darabig rejtegette a fegyvert, majd meg­éven keresztül, hogy ne tanítsunk, hanem butítsunk? Hát az értünk hozott állami áldozat hiábavaló lett volna? Jól gondoljuk meg, tudunk-e ml a jövőben frázismentesen, de a tudo­mányosság talaján i tanítani, őszin­tén, igazán lelkesedni a jobbéri, szebbért, lesz-e elég erőnk és hitünk ahhoz, hogy az ifjúságot igaz hazafi- ságra, proletárin temacional izmusra, kommunista jellemre neveljük? Én bizom kartársaim zömében, hi­szen ők nem lehetnek soha annak a népnek ellenségei, amelyből sza­kadtak. amelyet a haladás eszméi vezették és vezetnek ezu'.áin is. Az iskola az államé az állam pedig maga a nép! Tegyen meg min­den nevelő a lehető legtöbbet, annak érdekében, hogy a most előretörő idealista nézetekkel szemben meg­védj ük a tudományok annyi szenve­dés és áldozat árán elért és összege­zett eredményeit, a tantárgyakon belül! MI ÖNTUDATOS, kiművelt d'l gozókiká akarjuk előkészíteni a reánk bízottakat, mert csak így tudjuk megvédeni országépítő munkánk (- hibák ellenére is) során edd:g elér hatalmas eredményeinket. E cé’ok jegyében tanulni és taní'ani ma a legszebb dolgok egyike igazi, férf;a- kiáilást jelentő harci feladat. SÍK ISTVÁN tanár. Kazincbarcika. mények földmunkáit. A.két kémény építését teljesítménybérben végzik a dolgozók. A munkák során 10.000 köbméter földet mozgatnak meg és 4200 köbméter betont dolgoznak be az alapokba. Ügy számítják, hegy a gép segítségével naponta 500 köbmé­ter földet emelnek ki, amit dömpe­rekkel szállítanak el. A két 120 mé­ter magas kémény betonalapja a terveik szeriint június végére készül el. gondolta a dolgot és továbbadott rajta. A harmadik vevő Deák László volt, aki egyidő múltán Barkis Aladár makikoshotykai la­kosnál értékesítette a pisztolyt. A néhány hónap alatt négy gazdát is cserélő pisztolyvásárról a borsod- megyei rendőrség tudomást szerzett s a »■vándorpisztoly-« tulajdonosait fegyverrejtegetés miatt előzetes letartóztatásba helyezte. A Magyar látékszín előadássorozatot indít megyénkben A Budapesti Magyar Játékszín Jászai Mari művészegyüttese e hét végén újból megkezdi megyénkben előadássorozatát. Első előadásukat 9-én, szombaton Szerencsen tartják. Vasárnap Mádon és Tarcalon, hét­főn Edelény ben. kedden Rudolf telepen, szerdán Izsófalván, csütörtökön Szikszón mutatják be Szigeti—Ludván—Lukács átdolgozásában »Vén bakancsos és fia a huszár« című háromfelvonásos zenés, táncos, víg nép­színművet. A megyében a művészegyüttes körülbelül 30 előadást tart Csütörtökön újahb 120 méter magas kémények építését kezeték meg Iiszapaikonyán Tiszapalkonyán a hőerőmű üzemel­Egy pisztollyal négyen követtek el tégy verrejtegetést Együttműködik a munkástanács és az MSZMP — biztosítva az idei lakásépítési program megvalósítása a megyei építőipari vállalatnál A Borsodmegyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóira ebben az eszten­dőben ismét nagy feladatok meg­oldása, közel ezer lakás és több más egészségügyi és szociális létesítmény felépítése vár. Néhány hónappal ez­előtt még úgy látszott, hogy a szép programot nem tudja a vállalat meg­valósítani. Az októberi események ennél a vállalatnál is több embert megtévesztettek. Leváltották a hala­dó gondolkodású vezetőket, köztük a vállalat igazgatóját is, mondván, hogy munkás:eazgatóra nincs szük­ség. elegendő egy ilyen nagv vállalat életében egy műszaki igazgató. A több hétig tartó sztrájk ideje alatt, amikor a munkások többsége vidéken tartózkodott, NEM IS VETTÉK ÉSZRE a munkásigaz^ató hiányát, hisz nem beszélgettek az emberekkel. Pedig ez idő alatt is volt, ahol hiányzott. Pél­dának említjük meg az üzemi nap­közi óvodát, ahol a kicsin vek ez al­kalommal nem részesülhettek Mi­kulás és karácsony estérén ajándék­ban. Ártatlan példa ez csupán. A szállások is ridegebbek lettek, az ét­termekben sem érezték otthonosan magukat a munkások. Hiányos volt a termeié- folyama­tosságának biztosítása. A munkás- tanács néhány tagjának leikiismeret- furdalása, cselekedetük helyes vagv helytelenrégének tisztázatlansága za­varos légkört idézett elő a vállalat­nál. Az eseményeket tisztán látó emberek nem tudtak szemet húnvni afelett, hogy az oly sok sikert elért vállalat szétbomoljon, elveszítse az összeszokott törzsgárdát. Ezek fz emberek összefogtak és elhatározták, hogy megalakítják az MSZMP üzemi alapszervét, hogy a munkástanáccsal felvehessék a kapcsolatot. Elhatározásuk végrehajtása alkal­mával akadtak olyanok, akiknek nem tetszett az MSZMP alapszerv mozgolódása, de a bátor kommunis­tákat ez nem kényszerítette meghát­rálásra. Ügyüket tisztának látták és a szilárd elven és közös cárén ala­puló együttműködéshez keresték a kivezető utat. Akadtak az MSZMP alapszervben is olyan párttagok, akik azt a nézetet vallották, hogy keménven az asztalra kell csapni, ha a munkástanács nem látja be tévedéseit, hibáit. Mások úgy vélekedtek, és ezek tették he­lyesen —, hogy a meggyőző szó érvé­nyesüljön közös tárgyalásaik alkal­mával. ROSSZUL TENNÉNK, ha azt állítanánk, hogy csak a párt­tagok közeledtek a munkástanács fe­lé. Nem. A munkástanács vezetői is igyekeztek közeledni. Igaz, nehezen találták meg a közös utat. Ekkor szü­letett az Építésügyi Minisztériumban egy olyan döntés, hogy a Miniszter- tanács határozata szerint a vállalat élére ideiglenes megbízással kor­mánybiztost kell kinevezni. Néhány nap múlva a kormánybiz­tos a helyszínen gondosan tanulmá­nyozta a vállalat ügyes-baips problé­máit. Felvette a kapcsolatot ftynd a munkástanár«!, »rund az alapszerv ve­zetőségével. Észrevételeivel, taná­csaival segítette mindkét szervet. A párttagok nem akarták felhány- torgatni a munkástanács vezetőinek addigi tevékenységüket, botlásaikat. Cclul tűzték ki: csakis a való igaz­ság jegyében követelik, hogy változ­tassanak -munkájukon, magatartásu­kon. Első találkozásuk alkalmával az alapszerv vezetői elmondották, hogy a munkástanács törvénytelenül járt 'el akkor, amikor több vezető beosz­tású kommunistát elbocsátottak. Ja­vasolták: vonja vissza előbbi hatá­rozatát a munkástanács és állítson minden embert a régi beosztásába. Hogy szükség van-e rájuk, azt bízzák a racionalizáló bizottságra. Ha itt úgy döntenek, hogv nincs szükség az illetőre, úev szabályszerűen megkap­ja felmondását. Ezzel a javaslattal rövid vita után egyetértett a mun­kástanács és azóta a jogtalanul elbo­csátottak eredeti munkahelyükön dolgoznak, mások felett Dedig a ra­cionalizáló bizottság döntött. A munkástanács vezetősége jegy­zőkönyvbe foglalta azt is, hogy szük­ség van a műszaki igazgató, illetve főm'nrék melle** munkásig? zg«t*ra is. Közösen munkálkodva, jobb ered­mények elérésére képes a vállalat. A főmérnöknek kötelessége a munka feltételeinek biztosítása, a műszaki fegyelem, a technológiái utasításuk be+artása, az igazgatónak pedig a dolgozók, ezen belül a népgazdaság érdekeinek szem előtt tartása. »Eddig helytelen nézetet vallot­tunk. most ezt Vincze Géza igazgató elvtárs visszaállításával jóvá tesszük« — foglalták a munkástanácsülés jegyzőkönyvébe. Mindez NÉHÁNY NAPJA TÖRTÉNT, mégis nagy változásokat hozott a vállalat életében. Magabiztosabbak az emberek, mert a vállalat két fon­tos szerve megtalálta a közös utat. Azóta gyakran ülnek össze megbe­szélni a közös feladatokat. Ez a meg­értés a jövőben méginkább gyümöl­csözni p">£. Most már biztosítva van az idei lakásénítési program meg­valósítása, mert a kölcsönös bizalom és türelem a termelési tervek teljesí­tésében mutatkozik meg. SZARVAS MIKLÓS. Borsod-Abauj-Zemplén megye területen március hónapban a következő helyeken tartunk munkás- és falugyűléseket. Vizsolyban 8-án este 6 órakor Kukucs- ka János. Vilmányban 8-án este 6 órakor Kiss Albert. Abaujszántón 8-án este 6 órakor Iván István. Tarcalon 8-án este 6 órakor Kovács Sándor, Mezőkeresztesen 8-án este 6 órakor Bysznyók András. Szentistvánban 9-én este 6 órakor Ba­lázs Zoltán. Göncön 10-én délután 3 órakor Kováét Sándor. Felsőnyárádon 12-én este 6 órakor Gyo­pár János. Saj ókazán 12-én este 6 órakor Török Alfréd. Szomolyán 12-én este 6 órakor Bátor Sándor. Mezőkövesden 12-én délután 5 órakor Rónai Sándor. Szerencsen 13-án, este 6 órakor. Liptai Ervin. Csernelyen 13-án, délután 5 órakor, Sik István. MSZMP megyei bizottságának agit.-prop. osztálya. V •* 3. 3/1 ti YOMORÚSÁG . ................................................. ■*. t|, q. iir »h íjuk: ümű»» »••••«••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••«•a* ma?iip,(gmnP.~f^é&TJEv ••*•••••••••••••••••••••••••• ••••••••••••••••••••••••• obozi Mihály hosszú útra készül. Amerikába akar kivándorolni. Rokonai, ismerő­sei ott élnek: egyik testvére New Orleansban nyitott mat­rózcsárdát, az öccse pedig egy clevelandi konzervgyárban dolgozik és éppen most írja, hogy családi villát vásárolt az Erie tó partján. A fényképet is elküldte róla, sorrajárta már a falut. Az öccse, ifjú Dobozi Imre, a kapu előtt áll, elégedetten pipázik, távolból csillog az Erie tó vize és aranyló habokat szel rajta egy vitorlás­hajó. Szinte sugárzik erről a képről a bőség és a megelége­dés, a sárga irigység fogja el tőle az embereket. Dehát min­den ember nem mehet ki Amerikába. Azok is, akik kimentek a faluból, olyan szegényen jöttek vissza, ahogy kimentek. Nincs ott se mindenkinek szerencséje. Pénz kell ahhoz is, hogy valaki Amerikában megalapozza a jövőjét. Csak úgy tud keresni, ha visz magával valamit. Mert a pénznek Ame­rikában is olyan ördögi szokása van, hogy odamegy, ahol a többit érzi. A szegény embert elkerüli a nagv szerencse, mert az nem is tudna vele mit kezdeni. Történt már egyszer —- még 36-ban, hogy Kovács Lajost váratlanul meglátogatta a sze­rencse. 1000 pengőt nyert a sorsjegyen. Egyik nanról a má­sikra gazdag lett. Azt sem tudta hirtelen örömében, hopv mit kezdien a sok pénzzel? Két lovat vett aztán a pataki vásáron. Elhatározta, hogy fuvarozni jár majd az erdőgazda­ságba, azzal jól lehet keresni. Pár év alatt összeszedi maaát. földet vesz, gazdaember lesz belőle. Már tervezgette, szénit- gette jövőjét. Alkudozott is egy darab kmmnlitxidre Somo­gyival. amikor jött a nagy jéa. az iszonyatos égiháború és a villám agyoncsapta mind a két lovat. Hát iny járt vele. Könu- fiyen jött a pénz, el is ment még mielőtt m onrrt f>l nnoä nft %olna a markában. Csuda, hoay bele nem bolondult. Lenyúz­ták a lovak bőrét, tíz pengőt kapott érte. de az is elment orvosra meg patikára, mert a nagy jégesőben maga is beteg Icllf majdnem elvitte a lovak után a tüdögyulladát. A korcsmán-osnak azonban van mit aprítani a tejbe. Hozzája könnyebben megy a pénz és meg is marad nála, mert bezárja a kicsi páncéldobozba, aminek a kulcsát éjjel-nappal a nyakában hordja a kereszt mellett. Ő is elter­vezte már a jövőt. Eladja a házat, meg a korcsmaberende­zést, előveszik a megspórolt pénzt, összecsomagolják a leg­szükségesebb ruhaneműt, aztán indulás a hamburgi kikötőbe, onnan pedig Amerikába. Valahol a tengerparton kibérel egy kis korcsmát, magyaros címet ad neki, gulyáslevest főznek meg halpaprikást, a borokra tokaji címert ragaszt és keres­kedik tisztességesen. A.zt mondják, a magyar negyedekben jól mennek a magyaros vendéglők. Ö is megpróbálja, hátha sikerül. A parasztok is tudnak a korcsmáros tervéről és telhetet­lennek tartják. Nem elégszik meg annyival, mint ami van Még többet akarnak, még gazdanabh akar lenni. Nem ha­ragszanak rá, csak irigyelik. Hiszen ők is szeretnének meg­gazdagodni. Meaínértették már tízen. ÍH h.nnii Ív­jon, ha kimegy, írja meg, hogy tudna-e nekik jó munkát szerezni, mert akkor ők is kimennének szerencsét próbálni. Dobozi három hónap múlva, szeptemberre tervezi az uta­zást, addigra összejön a kétezer pengő (istenem, de nagv pénz), túlad a csiger boron, a házon, a szőlőn, meg a felsze­relésen. elbúcsúzik az ismerősöktől, mert vaay látja még őket az életben, vagy nem — és irány a nagyvilág! * ...A falut helyiérdekű kisvasút köti össze Ujhellyel, a megyeszekhellyel. Naponta háromszor közlekedik: reggel, délben, meg este. Valóságos íldás ez a péterháziakra néz­ve, mert ha összegyűl egy kis tej, meg pár darab tojás, be le­het vele szaladni a piacra: ha élelmes az asszony, haza tud vinni 2—3 pengőt, ami elég só­ra, petróleumra, meg paprikára, Azonfelül azért is jó a vasút, mert nyáron a gyerekeknek állást biztosít, flét kilométeres szakaszon pucolják a gaztól a pályát, ötven fillért kapnak egy napra, de a nagyobbak egy pengőt is keresnek. Télen viszont közmunkába mennek ki a hófúvást ellapátolni az emberek. Meleg teát kannak a vasúttól, meg egy deci pálinkát reggelenkint. Muszáj csi­nálni, mert akkor teljesen leállna a forgalom, tönkre menne az erdőgazdaság, nem tudná a fát szállítani. Vasárnap nem sokan utaznak a vonaton, nyugodtan al­katnak a kalauzok. Két-három kofaasszonv terpeszkedik te­jeskannáival, meg tyukos kosaraival a kupéban. 'V'zen a napon, június 23-án egy utas viselkedése feltűnt ^ Üveges Béla fökalauznak. Az ablaknál állt és fény­képező masináját csattogtatta. A főkalauz elővette az üzleti szabályzatot, de mivel ebben csak az állt, hogy állomások te­rületén és vasúti csomópontokon tilos a fényképezés, békén hagyta. Hadd paznmlin n fíimot hn +/>iív ^»nne Bizo­nyosan turista, vagy fotorivorter. S megszólította: — A másik oldalon gyönyörűbb a fái: mohosban a hegy­tetőn a reamed kastély, kétoldalt a kastélyba vezető úton egymásba borulő-lombú fák. Érdemes lefényképezni. gondo­lom érrfoknlni foaia ... — Ó. naayon köszönöm — mondta az utas és átvonult a m.fisik. oldalra a •nin+nff nt>1 a1*hoz. A vonat mellett elm.aradó t.ái valóban gyönyört volt. Gabonatáblák, kukoricások, távolabb pedig az erdő fürdött a júniusi napfényben. Három felvételi is készített róla. Ez a férfi — Zágon István, történetünk egyik főszerep­lője. (Folytatjuk,) Munkás- és falugyűl* sek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents