Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-07 / 55. szám

CísüttSriüü* lm már tát*« T. v Szocialista rendünk védelme érdekében 1 KI erarégibem. nétiiámy soros közlemény jelent meg az újságokiban egy | * ’ rendeletről, amely kimondja, ‘hogy munkásőrségeket kell alaki- | fám. A rendelet így kezdődik: »A Magyar Népköztársaság és a népi § demokratikus államrend fokozottabb védelme érdekében munkásőrséget | kell szervezni. A munkásőrség feladata a szocializmus vívmányainak = megvédése, a dolgozó nép nyugalmának és a termelés zavartalanságának | biztosítása, továbbá az ellenforradalmi elemek restaurációs kísérleteinek | megakadályozása, illetőleg ennek érdekében a fegyveres erők támoga- | tása.« ' 1 A rendelet megjelenése után minden különösebb szervezés nélkül | megindultak az önkéntes jelentkezők, hogy felajánlják szolgálataikat a | murukáshaitalom védelmére alakult új fegyveres szervezetben. A dolgozók 1 ‘legkülönbözőbb rétegeiből, a bányászok, kohászok, tsz.-tagok, középpa- § rasztok, pedagógusok és diákok saraiból jöttek az önkéntes jelentkezők. | Néhány nap alatt a tervezett létszámnál jóval többen. 1 aj on mi késztette ezeket az embereket az önkéntes fegyveres g szolgálatra való jelentkezésre? Talán a fizetés, amit a nem éppen | veszélytelen és könnyű szolgálatért kapnának? Aligha, hiszen a rendelet g kimondja, hogy: »A munkásőrség tagjai feladatukat társadalmi munka- | ként fegyveresen végzik.-« Nem, ezek az emberek nem pénzért, nem anyagi | előnyökért, vagy jobb állás elnyerése reményében vállalták a fegyveres = szolgálatot. A hazaszeretet, a munkás-paraszt hatalomhoz való ragaszko- | dás, a szocializmus ügye iránti odaadás, — ez az ami őket-Tegyveirbe- |- szólította. Ok nem álhazafiak, nem szavalnak a hazaszeretetről, a nép- § ről, meg a magyarságról, hanem tettekkel készek bebizonyítani, hogy | mindent, — ha kell életüket is hajlandók feláldozni a szocialista hazá- | ért. Ezt senikisem vonhatja kétségbe, különösen ha figyelembe vesszük, g hogy a jelentkezőik zöme, már 1919-ben mint vöröskatona résztvett a § Tanácsköztársaság védelmében. | T öbben közülük harcoltak a Sipanyolországi nemzetközi brigádok | soraiban is. Ott vannak a jelentkezők között a II. világháború hős | partizánjai, a fasizmus elleni harc magyar katonái is. Vajon nem ők § voltak-e az elmúlt 12 évben is szocialista rendszerünk legszilárdabb tá- | maszai, őrei, védelmezői? Nagyszerű érzés ezekkel a lelkes, önfeláldozó, | harcban megedzett emberekkel beszélgetni. Ha az ember közöttük van, | beszélget velük, nehezen tudja megérteni, hogy lehetett nálunk ellen- | forradalom. Az egyik jelentkező — régi 19-es elv társ — keserűen je- | gyezte meg: »Soha nem tudjuk megbocsátani a párt régi vezetőinek, | hogy fegyver nélkül hagytak bennünket.-« Ezt a hibát kijavítja a mun- | kás-parasizt kormány rendelete. A rendelet végrehajtása mái* befejezés- | hez közeledik. Az alakulatok megvannak. Sajnos sok elvtárs nem lehet | tagja a munkásőrségnek. Ennek oka csupán az, hogy sok a jelentkező és | kicsi a létszámkeret. Molnár József 60 éves mezőkövesdi elvtárs, 19-es § vörösikatona majdnem sírvafakadt, amiért rokkant lábára való tekintettel | nem vették fel a munkásőrség soraiba. | A munkásőrség jelentőségét az ellenség is felismerte. Szelhetnék | ** beküldeni embereiket a munkásőrség becsületes, szocializmus- | hoz hű tagjai közé, hogy a kezükbe jutott fegyvert alkalomadtán a népi § hatalom ellen fordíthassák. Ilyen próbálkozást tapasztalhattunk Kazinc- | harcikén is, ahol egy volt malomtulajdonos fia és kulákcsemeték is je- | lentkeztek a munikásőrség soraiba. Nem lehet kétséges senki előtt, hogy | az ilyen elemek nem népi demokráciánk védelméért, hanem annak meg- | döntéséért akartak fegyverhez jutni. A kommunisták és a becsületes dől- | gőzök éberségén meghiúsult az ellenségnek minden olyan kísérlete, amely | a munkásőrségek saraiba árulókat, ingatag, megbízhatatlan elemeket = akar becsempészni. Tudomásul kell venni mindenkinek, barátnak és | v ellenségnek egyaránt, hogy a munkásőrség soraiba csak kipróbált, a szó- | cializmus ügyeihez mindenkor hűséges munkások, parasztok és értelmi- | ségiek vehetők fel. Karrieristáknak, szerencselovagoknak, kényelmeske- | dőknek itt nincs helyük. Különösen nincs helyük azoknak, akik az ellen- §| forradalmi események során elárulták a pártot, a szocializmus ügyét. 1 M egalakulásuk alkalmával meleg szeretettel köszönt j ük a mim- | kásőrségek alakulatait, az egyszerű harcosdkat és: paramcsmo- | kokat. Arra kérjük őket, álljanak helyt mindig bátran, ha a nép ügyé- | ről, szocialista vívmányaink védelméről van szó és sújtsanak le kímélet- | lenül az elleniorradalniárokra, ha bármikor is megkísérlik megzavarni | a magyar nép szocializmust építő békés munkáját. I „Szilárd pártegységet akarunk“ — A miskolci fűtöház koimuunistáiuak életéből — Hosszú szerelvény gördült ki a személypályaudvarról. Két gőzös is eléje ragaszkodott. Először csak lassan indult meg a vonat, majd egyre fokozódott az iram és végül teljes zakatolással eltűnt a látha­tárról. Távol volt már, de a moz­dony hosszú, vésztjósló füttyentése visszhangzott. Mintha csak az utolsó búcsúzást jelentené. így van ez a masiniszták életé­ben. Elindulnak, de hogy vissza­térnek-e, az mind a szerencse já­téka. Nem is beszélve az olyan időkről, mint az ellenforradalom. Egerszegi Kálmán, az öreg moz­donyvezető például így mondotta el útját: — Két év híján’ 30 éve * vezetem ezeket a „fekete lovakat”, Ezidő alatt sokmindent átéltem, tapasz­taltam. Olyan izgalmas napjaim azonban sohasem voltak, mint az ellenforradalom idején. A pesti vo­nalon vittem a személyvonatot. Hatvanig csak nyugodt voltam, de onnan... — Menjen Kálmán bácsi, de mi felelősséget nem vállalunk, — mondotta az állomásfőnök. — Ne hagyjon már itt bennünket drága mozdonyvezető bácsi, szeretnénk mi is hazajutni a családhoz, a gyermekeinkhez, — rimánkodtak az utasok. Mit tehetett ilyenkor a mozdony? vezető Kálmán bácsi? Elindult, vit­te őket, m,ert tudja mit jelent, ha valaki otthonába siet, hiszen ő is ugyanúgy cselekszik, ha leteszi a szolgálatot. Hatvantól az út pedig bizonytalan volt, mert sehol egy forgalmi szolgálattevő, sem váltó­kezelő. S amikor szerencsésen elju­tott velük a Keletibe, azzal fogad­ták: „Te hazaáruló, sztrájktörőS ezt mind le kellett nyelnie. — De még ez semmi — folytatta Kálmán bácsi. — Voltak, akik le­köptek, sőt olyanok is, akik ránk­lövöldöztek. Ilyen élményeket azonban nem­csak Egerszegi Kálmán mondott el, hanem Varga Károly, Szigeti Gyula, Kolozsvári Dezső és a többi mozdonyvezető is. Miért vállalták a kockáztatást? Talán csupán a jó­indulatból? Abból is, meg öntu­datból. Ezek a mozdonyvezetők kommunisták és megtanulták a né­pet szeretni, tisztelni, becsülni. A fűtőházi kommunisták sok­éves fáradozása, munkássága nem volt hiábavaló. Ha követtek is el hibákat, de emberek maradtak. Amikor mások sztrájkoltak és rom­boltak, ők akkor sem, a fenyegeté­sek ellenére sem hagyták abba a GONDOLATOK A PEDAGÓGUS NAGYGYŰLÉSRŐL SZOMBATON DÉLUTÁN nagyon értékes pedagógus nagygyűlés zajlott le a városi tanács épüfetében. Ez így elmondva, nagyon prózainak hang­zik. Az elhangzott, papírra vetett szavak nem tudják visszaadni az ösz- sze jőve tel hangját, a beszélő szavá­ban ott vibráló érzésmegnyilvánulá­sokat, a tekintetet, mozdulatot, né­mán is kifejező beszédét, az embe­rekben lezajló érzésfolyamatokat, amelyek a szavak hatására ipdulnak meg az emberekben. A nagygyűlés kezdetén itt-ott ne- szezés, mocorgás, egyik-másik ember arcán megnyilvánuló kétkedés, bi­zalmatlanság, fagyosság később ol- vadozni kezd, s mintha melegebb is lenne a teremben. És mintha megtört volna a jég ... TÖBB PEDAGÓGUS szavából ki­csendül: régen várnak egy ilyen szé­leskörű megbeszélést, ahol a pedagó­gus szemszögéből nézve, reális képet kaphatnak az októberi eseményekről. A pedagógus, a szavak mestere írni, beszélni tanítja a társadalmat, de neki is nagyon hiányzik az okos, megértő szó, amelyből tanulhat, s amelyet újból visszaadhat a társada­lomnak. A nagygyűlést megnyitó vb. tag, a beszédet tartó kormánybiztos, a fel­szólaló 10 pedagógus szava, s idő­hiány miatt a sok fel nem szólaló megnyilvánulásaiban is kifejezte: igen, Magyarországon ellenforrada­lom zajlott le, — s Kisgyörgy István, a pedagógus szakszervezet városi el­nökének szavaival élve, — az ellen- forradalom tevékeny tagjait kemé­nyen meg kell büntetni! A GYŰLÉS AZT IS MUTATTA, a város pedagógus társadalma álta­lában már lehiggadtan, józanul s reálisan kezdi értékelni az októberi eseményeket. Ha akadt is közöttük, aki tevékenyen támogatta az ellen­forradalmat, az már szembekerült az egésszel, hiszen-a pedagógusok óriási zöme nem akar mást, mint szocializ­must; kiküszöbölve a hibáktól, túlzá­soktól. Mit mondtak ezek a pedagógusok? Valamennyi pedagógus szava azt mutatta, hogy gazdája felelősséget érez az ifjúság neveléséért, az egész társadalomért. Néha talán jobban is, mint egyik-másik szülő. Kiss László- né szavából aggodalom csendült ki azoknak a tanulók sorsáért, akiket a szülők elvonnak az iskolától, vagy hanyagságukkal elősegítik, hogy azok bűnös útra térjenek. Hogy hová ve­zet ezeknek a gyerekeknek az útja? Október megmutatta. KULA MIHxÍLY ELMONDOTTA, hogy kutatást végzett az iskolában. A gyerekek 80 százaléka akart orosz nyelvet tanulni. Egy hét múlva már mindössze 5—6 gyerek jelentkezett — szülői behatásra. Nyilvánvaló, hogy ebben is politikai tendencia mutatkozott meg. Nagyon nehéz a pedagógus helyzete, ha nem támo­gatja a társadalom, nem támogatják a szülők, vagy éppen a pedagógusok ellen „hangol ják a gyerekeket. — Idősebb pedagógusok között többen vannak a népi demokrácia hívei, mint a fiatalabbak között — hangzott Hallók Gyula szava. — Ha nem lett volna proletárdiktatúra, ak­kor munkás- és parasztgyermekek­nek csak kis hányada járhatott volna felsőbb iskolákba. És ezt nem sza­bad elfeledni soha, soha! — mon­dotta. Igen, az emberek egy kicsit hajla­mosak a feledésre ..; ÉS FELMERÜLT: HOGYAN TO­VÁBB? Erős pedagógus pártszerve­zetet kell létrehozni, amely eleden, rugalmas, és nem kullog az esemé­nyek után, hanem élenjár, segít, hogy a pedagógus társadalom minden tag­ja tisztázhassa önmagában az októ­beri eseményeket és azt, hogy milyen úton kell haladnia. Ez Gribovszky Lászlóné és Szolga István pártszer­vekre tett megállapításának lényege. Érdemes felfigyelni Gribovszkyné egyéb szavaira is, aki propaganda- munkánkat bírálta azért, mivel nem igyekezett megértetni, hogy a vörös zászló és az ötágú csillag a világsza­badság, világforradalom jelképe, hi­szen Ady is a csillagok csillagáról zengedez. Beszélt arról is, mennyire fontos az orosz nyelv tanítása, hiszen Magyarország a szláv tenger határán van. Javasolta: az orosz nyelvtanár pedagógusok számára tegyék lehető­vé, hogy akár csereakció keretében a Szovjetunióba utazhassanak. És arról is beszélt, hogy a szovjet nép sokkal jobban szereti a magyar né­pet, mint e kis nép nagy barátját... A SZAVAK, amelyekbe a pedagó­gusok mély gondolatokat, érzéseket, problémákat sürítettek, azt mutat­ják, hogy a város pedagógus társa­dalma már felébredt dermedtségé­ből és jó úton akar továbbindulni. Ám, ezzel még nincs megoldva az ifjúság nevelése. A pedagógusok munkájához, az ifjúság neveléséhez az egész társadalom segítsége kell. Hadd idézzük Kisgyörgv István sza­vait: — A magyar nevelőle soha nem küzdöttek ilyen nehéz problémákkal. Felelősséget vállalni azonban csak úgy lehet, ha az egész társadalom tá­mogat bennünket. Ha ezt megkap­juk, úgy nevelünk, hogy soha nem fordul elő mégegyszer október a nemzet életében (csb.) munkát. íme egy példa: Már-már úgylátszott, hogy le kell állniok a mozdonyoknak. A szénparti dolgo­zók otthagyták munkahelyüket, nem volt aki előkészítse a szenet a moz­donyok részére. — Nem számít — mondották az idősebb kommunisták —, a mozdo­nyoknak akkor is menniök kell, ha törik, ha szakad. Kezdeményezé­sükre valamennyi mozdonyvezető és a műszaki reszortosok is lapá­tot fogtak és pakolták a szenet. A forgalom — habár jóval kevesebb volt, mint azelőtt — nem szünetelt egy percig sem. Nem véletlen, hogy a Közlekedésügyi Minisztérium azt a megállapítást tette: „Országos viszonylatban -egyedül a miskolci fűtőházra lehetett építeni az ellen- forradalom alatt”. Erre joggal büszkék lehetnek. — Nem számít — mondották az idősebb kommunisták —, a mozdo­nyoknak akkor is menniök kell, ha törik, ha szakad. Kezdeménye­zésükre valamennyi mozdonyveze­tő és a műszaki reszortosok is la­pátot fogtak és pakolták a szenet. A forgalom — habár jóval keve­sebb volt, mint azelőtt — nem szü­netelt egy percig sem. Nem vélet­len, hogy a Közlekedésügyi Minisz­térium azt a megállapítást tette: „Országos viszonylatban egyedül a miskolci fűtőházra lehetett építeni az ellenforradalom alatt”. Erre jog­gal büszkék lehetnek. Az ellenforradalom azonban itt sem múlt el nyomtalanul. A párt- szervezet például összeomlott. Azok, akik csak karrierből jutottak a párttagsági könyvhöz, akik csak ugródeszkának használták a pár­tot, akiknek azelőtt nagy hangjuk volt, most mind gyorsan köppenyt váltottak és elfordultak a párttól. De Egerszegi Kálmán, Varga Ká­roly és Gományi Béla elvtársakhoz hasonlók nem így cselekedtek. Nem, mert ők nem az állás miatt lettek párttagok, hanem azért, mert hittek a marxizmus-leniniz- mus igazában és nem szégyélték megmondani hovatartozásukat. Még el sem múlott az ellenforrada­lom vihara, ők máris hozzáfoglak az új párt szervezéséhez. December első felében már ismét élt a. párt a fűtőházban. Nyolcán kezdték, s ma már 120 tagja van az alapszerve­zetnek. Nos, nézzük csak, hogyan, dolgoznak a kommunisták? — Legfőbb feladatunknak a pártegység kikovácsolását tart­juk — mondotta Gományi Béla elvtárs, a pártszervezet titkára. Gományi elvtárs ezzel kapcso­latban igen hasznos és tanulságos módszereket mondott el. Például, hogy már létrehozták a pártcso- portokat, ahol rendszeresen meg­beszélik a legfontosabb politikai kérdéseket, kiépítették a népnevelő hálózatot s valamennyi párttagot beosztottak agitációs munkára. Sőt, 12 elvtársból egy falu járó brigádot is alakítottak. — Mindenekelőtt a felvilágosító, nevelő munkával akarunk meg­győzni mindenkit, hogy tisztán lás-i son — folytatta Gományi elvtárs. — A tisztánlátást azonban elsősor- ban a párttagok között akarjuk biztosítani. Azért tartjuk ezt fon­tosnak. mert a pártegységnek egyik feltételét az eszmei szilárdságban látjuk. Gondot fordítunk a párton- kívüliek megnyerésére is. Nemcsak beszélünk nekik, de ahol csak tu­dunk, segítünk is bajaikon, prob+ lémáik elintézésében. Több dolgom zónák kérésére például közben­jártunk, hogy szociális segélyben részesüljön, vagy más beosztást kapjon, öt dolgozónkat az elmúlt napokban hozzásegítettük, hogy tálcást kapjanak. Jelenleg is pél­dául azon fáradozunk, hogy meg­nyugtassuk a mozdony vez tőket, mert valóban igazuk vxn abban, hogy a vállalatnál is mindenhol volt bérrendezés, csak őket nem vették figyelembe. A fűtőházi pártszervezetnek va­lóban van tekintélye a munkások előtt és mint mondják, ezt csak nö­velni akarják. — Nem engedjük és a jövő­ben sem fogjuk engedni — mon­dották —, hogy valaki is megkísé­relje szembeállítani a kommunis­tákat a dolgozókkal. Mi szilárd pártegységet akarunk a tömegek támogatásával. S ha valaki erre tör, akkor, ha kell, fegyverrel is le* csapunk. Felkészültünk, megszer* veztük a munkásmiliciát, amelyet örömmel fogadtak a dolgozók, hi* szén azt látják, hogy erősek va­gyunk. (török) Két új pártalapsxervezet tiareikán Többízben beszámoltunk arról, hogyan fejlődik, erősödik a kazinc­barcikai üzemieknél az MSZMP. Legutóbb két új alapszervezet ala­kult. Az egyik a vasútállomáson 16 taggal, a .másik 29/3 Csatorna - építő Vállalat kirendeltségénél 11 taggal. Az alakuló taggyűlésen megvá­lasztották a vezetőséget is. Mind­két vállalatnál a régi volt MDP pártti'tkánt beválasztották az új ve­zetőségbe. A MÁV-nál Rácz elvtár­sat, a 29/3 vállalatnál pedig Nagy elvtársat. A szeretet,, az, elismerés övezi mindkét elvtársat, nem pedig a gyűlölet, mint ahogy azt az ellen­ség híreszteii. Az eddigi eredmények alapján Kazincbarcikán a volt MDP-tagok-* nak körülbelül egy harmada be* lépett az MSZMP-be. Jelentői azoknak a száma is, akik azelőtt semmilyen pártnak nem voltak tag« jai. A párt és a pártonkívülieU kapcsolata egyre mélyül. Ennek tudható be. hogy ilyen szép szám* ban lépnek be a Dártonkívüliek i& a pártba. Említésireméltó még, hogy Ka* zincbarcikán eddig már 11 alap- szervezet alakult és kezdte mej munkáját. További alapszervezetei megalakulásán munkálkodunk. H. a Felsőmagyarországi zeneiskolák vezetőinek találkozója Már az elmúlt évben megkezdte a Zeneművészeti Szakiskola a körzeté­hez tartozó zeneiskolák szakfelügye­letét. Arra azonban még nem volt al­kalom,. hogy ezeknek vezetőivel író­asztal mellett a közös zenenevelési és szervezési problémákat megbeszél­jék. A művelődési minisztérium ze­neoktatási szakosztálya olyan rendel­kezést hozott, mely szerint nemcsak szakfelügyeleti, hanem szervezési de­centralizálás miatt is hat szakiskolai körzetre osztja az országot. A hat szakiskola köré gyűlik a 36 zeneisko­lája országunknak. így Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Budapest körzetek mellett megalakult a miskolci kör­zet is, melyhez Hatvan, Salgótarján. Eger, Ózd, Diósgyőr és Miskolc ze­neiskolái tartoznak. Mindegyik zeneiskola a helyi taná­csok művelődési osztályának illeté­kes előadójával együtt működik; szakmai szempontból pedig a szak­iskolák irányítják. Az értekezletet Fekete Sándor, szakiskolai helyettes igazgató ve­zette, aki igen erélyes és kemény kézzel látott hozzá a miskolci szak­iskolai körzet szervezéséhez, s az egyes zeneiskolák munkájának ösz- szehangolásához. A zeneiskolák új­ból körzetekre osztják a munkacso­portokat, ahol a zeneiskolákból ki­maradt gyermekek tanulhatnak, n zeneiskolai tanárok szakfelügyeleté­vel működő, minisztériumi engedélv- lyel ellátott oktatóktól. A miniszté-* rium ez évben utoljára teszi lehetővé a már régen oktató zenepedagógu­soknak, hogy úgy metodikából, mint hangszerükön és szolfézsből vizsgát tegyenek, mégpedig a miskolciak a szakiskolában, a vidékiek a hozzá­juk legközelebb eső zeneiskolákban. Ezzel a vizsgával elérik, hogy ideig­lenes működési engedélyüket végle­gesítik. A szakiskolákban oly sok a tehetséges szaktanárképzős, hogy ezek rövidesen felszámolják a dilet­táns tanítást, megszüntetik a jelen­legi igen nagy zenetanár-hiányt s rö­videsen bekövetkezik az az állapot; hogy minisztériumi engedély, vagy tanári diploma nélkül nem működ­het büntetlenül egy oktató sem. Igen lelkes, parázs vita és tapasz­talatcsere közben az esti órákba nyúlt a reggel megkezdett értekezle­tünk, úgy éreztük, hogy az összefo­gás kezünkbe adta azt az erőt, mely- lyel minden papírízű, a gyakorlattól távoleső rendelkezést módosíthatunk és felcserélhetünk a tapasztalattól kipróbált, az életben és zenepedagó­giánkban sikert elért módszerekre es rendelkezésekre. ERDÉLYI LÁSZLÓNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents