Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-27 / 72. szám
4 fiSZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1957. mär raus VI. Testvéri barátságot és együttműködést szomszédainkkal A H orthy-rendszer politikájának egyik fő jellemvonása volt a nemzeti gyűlölködés, a féktelein nacionalizmus, sovinizmus hirdetése. Ez a politika egy emberöltő alatt kétszer vitte háborúba az országot és mérhetetlen szenvedést okozott népünknek. Bebizonyosodott, hogy a népek közötti gyűlölködés szításának politikája mélyen sérti a magyar dolgozók érdekeit és kizárólag csak a tőkések és földbirtokosok osztályának céljait szolgálja. Hazánk felszabadulásával az ország politikai életének irányítását a Magyar Kommunista Párt vette kezébe, amit a marxizmus—leninizmus forradalmi tanítása vezérel tevékenységében. E tanítások alapján baráti viszony és szoros együttműködés jött létre szomszédainkkal, amely a szocializmus épílésének előrehalad ásával egyre szélesedett és erősödött. A szocialista tábor országainak barátságát és együttműködését nen\ 30 szemmel nézték sem a beiß# ellenforradalmi erők, sem ezsk imperialista barátai. Hogy e barátságot és összefogási megbontsák, felelevenítették a Hor>hy-ók fegyvertárából kölcsönzőt nacionalizmust és sovinizmust, Amely gyakran az úgynevezett határkérdések napirenden tartásában jelentkezett. Miért nem módosították 1946-ban Magyarország javára az 1920-as trianoni szerződésben megszabott határokat?! A trianoni szerződés igazságtalan volt, amelyet a Szovjetunió nem ismert el. Miért ismerte el a Szovjetunió áz 1946-os párizsi béke- szerződést? — vetik fel a kérdést sokszor jóintfülatú, becsületes szándékú embgjíek is. Ismeretes, hogy az 1946-os béke- szerződést nemcsak a Szovjetunió és a szövetségesek, hanem mi magunk is elismertük! Megpróbáltunk ugyan bizonyos haltármódosítást elérni a javunkra, de erre való jogunkat elvesztettük amiatt, hogy Magyarország a német fasizmus bűntársává vált, a hitleri Németország utolsó csatlósa maradt. Ez a magyar földesurak és tőkésék nemzetáruló politikájának szégyenletes következménye. Meg kell azonban mondani azt is, hogy ezért a magyar népet is felelősség terheli. A magyar kommunisták harcoltak a hitlerista rablókkal való szövetkezés és a szovjetellenes háborúban való részvétel bűnös politikája ellen; harcoltak azért, hogy az ország átálljon a demokratikus hatalmak oldalára és hatékonyan küzdjön a német fasizmus megsemmisítéséért. Ebben a harcban sok kommunista életét áldozta. Nem a kommunistákon múlott, hogy harcuk az áldozatok ellenére sem érte el célját. Csehszlovákia feldarabolásában Magyarország a fasiszta Németország bűntársa lett, emiaitt eleve kilátástalanná vált mindenféle határrendezés Magyarország javára. A demokratikus területrendezés nem ismerhet el olyan területgyarapítást, amit egy bűnös háborúban való részvétel jú- dás-bóreként adtak. Románia és Magyarország határkérdése a demokratikus rendezés számára bizonyos mértékben nyitott kérdés maradt addig, amíg mindkét ország egyformán a német fasizmus oldalán harcolt a Szovjetunió ellen. A magyar kommunisták akkor azt hirdették: ha az ország mielőbb kiválik a szovjetellenes háborúból és a szövetséges hatalmak oldalán részt vesz a német fasizmus elleni harcban, úgy az előnyösen fogja befolyásolni Magyarország javára az Erdéllyel kapcsolatos * -.tárviták kérdésének háború utáni rendezését is. Azonban nem Magyarország, hanem Románia volt az, amely kivált a hitlerista blokkból és hadserege tevékenyen résztvett a Szovjetunió oldalán a fasiszták elleni felszabadító háborúban. A román—szovjet fegyverszüneti egyezmény a többek között kimondotta, hogy: »Erdély vagy annak nagyobb része« Romániához fog tartozni. Tehát még eszerint is nyitva- maradt egy lehetőség az ország határainak rendezésére abban az esetben. ha Magyarország is átáll a Hit- ler-ellenes koalició oldalára és a német hódítók ellen fordul. Magyar- ország ezt nem tette meg, hanem a hitlerista hódítók utolsó csatlósa lett, s ez a szerep nagyon megszégyenítette hazáinkat. De ezen csak a maga idejében lehetett volna változtat ni. Miután ezen akkor nem tudtunk változtatni, — Erdély egészen visszakerült Romániához. Mi 1945—46-ban azt mondottuk, — és mondjuk ma is — a szlovákiai és erdélyi magyaroknak: harcoljatok az első sorokban hazátok, Csehszlovákia és Románia szocialista félvirágzá Báért, A ti országotok minden sikere a szocialista építésiben, a mi sikerünk is, mintahogy Magyaronszág szocialista fejlődésének minden eredménye a ti eredményetek is. Mi nem határvitákat folytatunk, hanem a szocialista társadalmat teremtjük meg itt is, és ott is. Nem engedhetjük meg, hogy bárki is határviták felkeltésével vonja el népeink figyelmét országaink szocialista építésének ügyétől. Jól tudjuk, hogy a határviták provoká- lása nem a becsületes, a szocializmust építő dolgozóktól indult ki, hanem a szocializmus ellenségeitől. Céljuk, hogy megtévesszék, félreve- zt i a becsülete., dolgozókat és szembeállítsák őket a szomszéd or- szágo1- dolgozóival. Ezt akarták elérni a múlt év októberében az ellen- forradalmárok is. Sajnos, sikerült nekik a dolgozók bizonyos rétegeinél sikereket elérni. Az ellenforradalom napjaiban megjelent sajtótermékekben nyíltan hangot kaptak a revizionista követelésék is. Különböző ellenforradalmi, vagy ezek befolyása alá került csoportok »Felvidéket vissza!«, »Erdélyt vissza!« »Mindent vissza'« ^ls- akat hangoztatva, idéztek fel a horthysta idők nacionalista, soviniszta légkörét. A kommunisták és minden becsületes, hazáját szerető magyar elhatárolja magát az eUenforradaimárok- tól, akik a határok revíziójának követelésével meg akarták bontani a szomszéd szocialista országokkal való barátság-inkát és egy új háború tűzfészkévé akarták tenni hazánkat. A magyar nép érdeke azt követeli, hogy testvéri egyetértésben és szoros szövetségben építsük a szocializmust a román, a szlovák és más nemzetiségű szomszéd. Inkkal. A ciAizmus építésének előrehaladásával, a dolgozó nép életszínvonalának emelkedésével, a szomszéd országok népeivel való barátságunk és sokoldalú együttműködésünk erősödésé- v 1 egyre kevésbé f J-íák megtéveszteni, becsapni a magyar dolgozókat nacionalista és úgynevezett határmódosító követelésekkel. Egyre többen értük meg, hogy a. szomszédainkkal szemben támas lőtt területi követelések kizárólag a belső reakciós és külső imperialista erőik és háborús provokációk céljait szolgálják. A magyar nép szocializmust épít és bél-, 'i akar. Ezért őszinte barátságban és szoros szövetségben akar élni a szocializmust építő szomszéd népekkel és '• ‘úrozottan szembeszáll mindazokkal, akik ezt a barátságot és testvéri szövetséget meg akarják bontani. (szemes) „...hogy mindenki számára hozzáférhető legyen a kultúrotthon" Az abaújszántói járásban egymás után alakulnak meg az EPOSZ-szer- vezetek. E szervezetek tagjaitól hangosak a kultúrotthonok, a kultúrtermek. A tornyosnémeti fiatalok a kultúr- munka és a szeretet megbecsülésének jelét mutatják abban is, hogy védnökséget vállaltak az otthon felett. Tudják, hogy a művelődési otthon második otthonuk, s csak akkor fogják ott magukat jól érezni, ha valóban otthonná válnak. Elhatározták, hogy vigyáznak az otthon berendezésére, tisztaságára, nevelő szóval másokat is figyelmeztetnek arra, hogy ne rongálják a berendezéseket. A környéket is szebbé, kellemesebbé akarják tenni — parkosítani akarnak. így a tavasszal már virágágyak, gyepszőnyegek borítják a környéket. Anyagi segítséggel is hozzá akarnak járulni az otthon felszerelésének fejlesztéséhez. Az előadások bevételének egy részét áldozzák erre. Előadták már Gárdonyi Géza: »Bor« című színmtívét, most tanulják Móricz Zsigmond: »Nem élhetek muzsikaszó nélkül« c. háromfelvonásos víg játékát. A hazai sikeres szereplések után ellátogatnak a szomszéd községekbe is. Legutóbb Zsujtán adták elő Gárdonyi darabját. A fiatalok mellett ott találjuk a szülőket és a pedagógusokat is. Ágoston István igazgató-tanító, Szi- kora Aurél és Varga Frigyes pedagógusok nagy szeretettel foglalkoznak a fiatalokkal. Hallottam az egyik községben, hogy az ifjúsági szervezet és a kultúrotthon között nem jó a viszony, állandóan azon vitatkoznak, kié legyen az épület és berendezés. A tor- nyosi fiatalok azt akarják, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen a kultúrotthon. SZADECZKI ISTVÁN, Abaújszántó. Fokozni akarjuk a bányaüzem termelését Néhány nap s az első negyedév végére érünk. Tekintsünk vissza az elmúlt negyedévre. Bányaüzemünk januári tervét 100.1, februári tervét 92.5 százalékra teljesítette. Januárban 500 tonna szén volt a napi előirányzat, amit átlagosan 500.4 tonnára teljesítettünk. Februárban napi tervünk 600 tonna szén kitermelése volt. Sajnos, ezt nem tudtuk teljesíteni, az átlagos napi termelés 554.9 tonna volt. A termelési eredményeket vizsgálva, megállapítható, hogy a jelenlegi termelési szint még nem érte el az ellenforradalom előtti termelést. Februárban, szeptemberhez viszonyítva, 416.9 tonnával termeltünk kevesebbet. Hogy bányaüzemünk az első negyedévben nem érte el az ellenforradalom előtti termelési szintet, elsősorban oda vezethető vissza, hogy az üzem létszámát erősen lecsökkentette. Az eltávozott dolgozók helyett új bányászokat vettünk fel. Ezeknek nagy többsége még nem dolgozott bányában. Nem csoda tehát, ha az első hónapokban nem tudtak olyan eredménnyel dolgozni, mint a régi bányászok. Termelésünk, hogy jóval alatta van a szeptemberinek, az természetesen abból is ered, hogy bányászaink nem dolgoztak olyan lendülettel, mint annakidején. Elő- vájási eredményünk sem a legbiztatóbb képet mutatja. Míg szeptemberben 1025 folyómétert hajtottunk ki, addig februárban mindösz- sze 512 folyómétert. A bányaüzem gazdaságos termelését vizsgálva: nem valami szép eredményekről számolhatunk be. Míg szeptemberben 1 tonna szenet 181.40 forintért termeltünk, addig januárban 395 forintba, februárban pedig 379.48 forintba került az egy tonna szén kitermelése. Ezt a következőkkel magyarázhat j uk: A szeptemberi termelésnek csaJc 57 százalékát értük, el, viszont a kifizetett bérben jóval felülmúltuk a szeptemberit. Olyan béreiket fizettünk ki, ami mögött teljesítmény nem állt. Megnövekedett egyes anyagok felhasználása is. Elsősorban a fa- és robbanóanyag felhasználásunk alakult kedvezőtlenül. A fajlagos áramfogyasztás sem mutatta a legjobb képet. A szén minőségében sem értük el, amit szerettünk volna. Bányaüzemünknél, hogy lényeges javulást tudjunk elérni a ,fa- és robbanóanyag felhasználásában, valamint a szén minőségének megjavításában, nagy feladat vár valamennyi dolgozónkra, elsősorban a műszaki középkáderekre, az aknászokra. A munkafegyelemről szólva meg kell mondani, hogy dolgozóink — különösen a boroszlóiak — fizetéskor rendszeresen kimaradnak műszakból. Az igazolatlan mulasztók száma a szeptemberihez viszonyítva körülbelül 10—15 százalékkal emelkedett. Az ellenforradalom óta a munkaverseny teljesen ellaposodott az üzemben. Azon leszünk, hogy dolgozóinkat ismét versenybe szólítsuk, mert a munkaverseny egyik záloga a sikeres tervteljesítésnek. A jövőbben legfontosabb feladatunknak tekintjük az elővájási teljesítmények fokozását. Egy sor olyan műszaki intézkedést teszünk, ami mind a teljesítmények fokozását fogja elősegíteni. Úgy tervezzük, hogy az új negyedévben napi 60—65 vagonra fokozzuk bányaüzemünk termelését. PROHÁSZKA RAYMUND a farkaslyuki bányaüzem igazgatója; Kedvezmények a kisiparosoknak A Kisiparosok Országos Szövetségének megyei titkára, Gruber Kálmán elvtárs a napokban elbeszélgetett szerkesztőségünk munkatársával a megye kisiparosainak helyzetéről és problémáiról. Gruber elvtárs többek között a január 26-i kormányhatározatról elmondotta, hogy a megyében örömmel fogadták, hiszen a régi jogszabályokat megszüntette, a kisiparosok érdekeinek megfelelően módosította. A határozat számos olyan intézkedést is tartalmaz, amelyek a helyi kisipar fejlesztése szempontjából igen előnyösek. — Melyek ezek az intézkedések? — Különös hangsúllyal foglalkozik az anyagellátás problémájával. S hogy kormányunk nemcsak ígér, de cselekszik is, azt tapasztalhatták kisiparosaink már ebben az évben, őqip írnél tiqMLÓLkavi „Miért nincs és lesz-e szakszervezeti élet építkezéseinken ?“ EGYIK levélírónk, Sz. A. kőműves, arról tájékoztatta szerkesztőségünket. hogy a Borsodmegyei Állami Építőipari Vállalatnál nincs minden rendben a szakszervezel i munkában. Pedig ebben az iparágban, — ahol igen sok a vidéki dolgozó — fontos, hogy az üzemi bizottság a talpára álljon és képviselje a dolgozók érdekeit. A levél nyomában felkerestük az Építők Szalríszervezete Területi Bizottságát, ahol a levélíró megállapításaival egyetértettek. Elmondották: a területi bizottságot is felelősség terheli, amiért nem avatkozott be kellően a vállalat üzemi bizottságának ügyébe, de mentségül hozták föl a szakszervezeti demokráciának egyik alaptörvényét, hogy a dolgozók maguk döntenek, ki áll az üzemi bizottság élén, ki képviseli érdeküket. Sajnos ennél a vállalatnál a valóságban másként alakult a szakszervezeti élet. Ennek ma a szervezett dolgozók látják kárát. Hogy mennyire igaza van levélírónknak, arra igen konkrét választ kaptunk azon az értekezleten, ahol az üzemi bizottság tagjai és a főbizalmiak vettek részt. Szóba került itt, hogy az októberi ellenforradalmi események során több vezetőbeosztású kommunistával együtt az üzemi bizottság elnökét is eltávolította' a munkástanács elnöksége és durván beavatkozva jogtalanul, a szervezett dolgozók megkérdezése, nélkül ideiglenes intézőbizottságot választottak. Ennek elnöke, aki addig is függetlenített munkatársa volt az üb.-ndk, a munkástanács alkfkori rossz politikájának uszályába került. Ettől kezdve az üzemi bizottság elvesztette tekintélyét, nem álltak ki bátran igazukért. Mivel akkor imni- kásigazgató sem volt a vállalat élén, nem törődtek a dolgozók termelési, bér, szociális és más egyéb problémájával sem. A MUNKÁSTANÁCS elnökségét nagy felelősség terheli azért, hogy a szakszervezeti munka leromlott, hiszen annyira föléje helyezkedett az ideiglenes intézőbizottságnak, hogy még a szociális segélyeket sem fizethették ki a munkástanács fudta nélkül. (Még azt is ők döntötték el, kinek mennyit adnak!) Hogy mi köze volt ehhez a munkástanácsnak, azzal nem törődött a szakszervezet és még kevésbé a megbízott elnök. Természetes, hogy ebből következtek a többi hibák is. Az üb. vezetői megfeledkeztek arról, hogy a SZOT határozatot adott ki az ü^mi bizottságoknak, hogy támogassák, segítsék a munkás tanácsokat, sokéves tapasztalataikat adják át, különösen a munkaszervezésben és a tervezésben. Erre lehetőséget adott még az Elnöki Tanácsnak a munkás,tanácsok létrehozásáról szóló törvényerejű rendelete is, amelyben a szakszervezeteket kérte és bízta meg az üzemekben a munkás- tanácsok létrehozásával és megválasztásával. Mint a példa is mutatja, ennél a vállalatnál ellenkezőleg történt a határozatok végrehajtása. Az Építők Szakszervezete mögött 54 esztendős, harcokban edzett múlt áll. Munkástanácsaink teljesen újak, a szocializmus építésének fiatal és hasznos hajtásai. Ezért kell szakszervezeteinknek segíteni őket, de ahol nem így történik, ott súlyos hibák a következményei. Levélírónk helyesen írta tehát, hogy nincs szakszervezeti élet a vállalatnál. Annál kedvezőbb a helyzet jelenleg és ez biztatóbb válqpz építőmunkásainknak. Az intézőbizottság elnöke beismerte az általa elkövetett hibákat és kérte az üb.-t, hogy mentse fel. Az ő véleménye is az, hogy a munkástanács cselekedett helytelenül, amikor minden áron őt választatta meg. Napjainkban az üzemi bizottságokat a Szaktanács X. ülésén hozott határozata alapján eredeti jogkörükbe visszahelyezték. Most pó- tolniok kell az eddigi mulasztásokat, végre kell hajtani az új javaslatokat. — Nem lesz könnyű visszaszerezni üzemi bizottságunknak elvesztett tekintélyét és a bizalmat — mondotta Bodó András főbizalmi, De visszaszerezzük, mert a dolgozók érdekében hozott intézkedéseket végrehajtjuk. TERVEIKRŐL, elgondolásaikról majd a későbbiek során számolunk be, de egy tényt nem szabad kihagyni: építőipari vállalatainknál, s az üzemi bizottságoknál a munkások érdekében sem közömbös a szakszervezet irányító munkája. a-- sz m s— 7» faamikor például bőranyagokból százalékkal több árut kaptak. A és vasanyagoknak kétszeresét biztosították számukra. A második negyedévben hasonló javulás várhatói elsősorban a papír, textil és vegyi- anyagok kiutalásában. A kormány- rendeletnek köszönhető, hogy most már az eddigiektől eltérően a sütő- és cukrász szakmában is kapnak anyagkiutalást kisiparosaink. — Milyen kedvezményeket kaptak? — Különösen nagyjelentőségű a jövedelemadó csökkentése. Az 1956; második félévi adót 50, az 1957. első félévi adót pedig 20 százalékkal csökkentették. Nem kell jövedelem- adót fizetnie 65 éven felüli kisiparosnak még akkor sem, ha akár egy tanulót is foglalkoztat. Hasonló kedvezményekről lehet beszélni a forgalmi adónál is, amelynek végleges tervezete most van kidolgozás alatt s áprilisban lát napvilágot. Természetesen azt is meg kell említenem, hogy ma már mindenféle megkötöttség nélkül vállalhatnak munkát kisiparosaink, sőt kormányunk állami hitelt is biztosít számukra. Ez évben több mint egymillió forint az az összeg, amelyet megyénkben kisiparosaink anyagfelvásárlásra, valamint gépek beszerzésére felhasználhatnak. Nem lebecsülendő az az Intézkedés sem, mely szerint az alkalmazottak után fizetendő társadalombiztosítási járulékot 33 százalékról 17 százalékba csökkentették. — Ez évben hány kisiparos kapott engedélyt? — A kormányhatározat lehetővé teszi a kisipar fejlődését. Különösen peremvárosokban, és a falu jobb ellátása érdekében biztosít iparengedélyt a mestereknek, a megfelelő szaktudással rendelkezőknek. Ebben az évben eddig 800 engedélyt adtak ki, különösen az építőipar, a kovács, a kerékgyártó, és a szíjgyártó szakmákban jártasoknak. Mihdjárt azt is szeretném itt megemlíteni, hogy ugyancsak ez a kormányrendelet lehetővé teszi, hogy kisiparosaink ex- oorttevékenységet is folytassanak; Reméljük, hogy a megyénkben lévő kiváló kisiparosok élnek majd ezzel a lehetőséggel. (D. Gy.) Közöljük, hogy az Abaújszántói Sajtüzemünk kifogástalan minőségű iuhiúróban. ömlesztett, Hóvirág és füstölt sajtban teljes mértékben szállítóképes. Kérjük a kereskedelmi és ellátó vállalatokat, hogy rendeléseiket az abaújszántói sajtüzemürak címére megküldeni szíveskedjenek. BORSODMEGYEI TEJIPARI V.
