Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-09 / 33. szám
Szombat, 1957. február 9. ÉSZAKMAGYAROBSZAG 5 Oszlassuk el a sötétséget ( MANAPSÁG sok szó esik az állam es egyház viszonyáról. Vannak, akik sokallják az egyháznak adott engedményeket, s nem a baráti egymás- mellettélés politikáját vallják magukénak, hanem máról holnapra szeretnék „elintézni” azt a problémát, melynek megoldásához évekre, vagy talán évtizedekre van szükség. Az ilyen felfogást vallják a .,baloldaliig” megszállottái, de a radikális polgári intellek kiéllek között is találunk. A polgárság haladóbb része határozottan szembeszegül az egyház dogmáival; és mindazt, ami nem képes megvédeni magát az ész ítélőszéke előtt, ki akarják irtani az emberi tudatból. A babonaság elleni harcban nagy érdemeket szerzett a polgárság. Általában Franciaországra szoktak hivatkozni ezek az emberek, mint az egyházellenesség legfrappánsabb példájára. Batsányi János is Párizsra vetette szemét, a forradalmi városra, mely ledöntötte a hamis bálványokat, letörölte földjük színéről a feudalizmust és vele együtt a papság világi hatalmát; törvénybe iktatta az állam és egyház szétválasztását, elvette birtokait, kivette kezéből az oktatásügyet és a házasságkötésben a polgári házasságkötést ismerte el törvényesnek. Minden polgári jellegű forradalom harcol az egyház ellen, mert ahhoz, hogy megdöntse a hűbéri világot, először meg Kell fosztania dicsfényétől, az egyháztól, mely a királyi hatalom legerősebb támasza és védelmezője. Ami fölött tehát Franciaországban már több mint 160 éve napirendre tértek az emberek, nálunk még mindig vitákat kavar, sőt tragédiákat okoz. Mi ennek az oka? Hívjuk segítségül a századforduló idején felkapott és a mai napig is aktuális szólásmondást: „Kicsi ez az ország, de nagy itt a sötétség...” Nálunk a 43-as forradalom — mondja Ady Endre — félmunkát végzett. Nem intézte el a feudalizmust, nem irtotta ki gyökerestől, meghagyta kereteit, tele multbamerengő ostobaságokkal. Urtisztelő, tekintélytisztelő nép voltunk, uraink, midőn a mesz- sze nyugaton zselléreikből kipréselt milliókat dorbézolták el, gyakran dicsekedtek a nép békés természetével és azzal, hogy az egyháznak ml- lyeái- komoly szerepe van a nép féken tar fásában. Nálunk nem volt forradalmi polgárság; gerinctelen, az arisztokráciához dörgölődző polgárság jött létre, mely megtiszteltetésnek vette, ha egy földesúr volt szíves elfogadni köszönését. Ezek a polgárok bizony nem voltak képesek leszámolni a feudalista maradványokkal, s az egyház világi hatalmával. A franciák bezzeg nem sokat kukoricáztak, működött a nyaktiló, pusztult az arisztokrácia. © EZERKILENCSZÁZNEGYVENÖT nálunk feudálkapitalizmust talált. S amit a polgárság nem volt képes végrehajtani, a kommunisták álltak neki. A földosztás, az iskolák államosítása a polgári demokratikus forradalom feladata lett volna. De mivel ilyesmi hazánkban nem volt, a kommunistáknak kellett véghezvinni ezt is, hogy megindulhasson hazánkban a szocializmus építése. A gazdasági jellegű akadályok eltüntetése aránylag könnyen ment. — Erő kellett hozzá és akadt is erő. Hazánk hárommillió koldusa követte a föld- osztó kommunistákat. De a hatalom- biztosítás már nehezebb dolog. Felvettük a harcot az egyház ellen, hogy kiemeljük népünket a szellemi sötétségből és európai szintre hozzuk. Az eredmények mellett szaporodtak a hibák is, sőt nemegyszer bűnöket is követtek el. Megfeledkeztek arról, hogy az egyház elleni harcot nem lehet azonosítani a vallás elleni harccal. A vallás tudatforma, a kizsákmányoló társadalmi rendnek megfelelő világnézet; amikor ez a társadalmi forma átadja helyét egy fejlettebbnek, a társadalom gazdasági szerkezetében beállt ugrásszerű változás nem hozza magával az emberi tudat ugrásszerű fejlődését. Ezt a tudatbeli elmaradást csak szívós, kitartó nevelő munkával lehet behozni. Itt a türelmetlenség, sürgetés, vagy éppen a fenyegetőzés csak rossz vért szülhet. Az egyház elleni harc eszközei egészen mások. Az egyház nem más, mint az istenhitre, a vallásra épült politikai szervezet, célja a fennálló rend erősítése, avagy gyengítése, aszerint, hogy ez a rend hogy viszonyul e szervezethez. Ha közös érdekéik vannak, támogatják egymást. Már Voltaire, a nagy francia ateista szatirikus is megmondta: „Ha nem lenne Isten, ki ktllene találni ...” E mondásával leleplezte önmagát és az egyházat is. — A vallásos nép fékentartásához kiváló eszköznek bizonyult az istenhit. NAGYSZERŰ céljaink kivitelezéséhez felvilágosult, minden babona- ságtól mentes emberek kellenek, persze ez nem jelenti azt, hogy mi figyelmen kívül hagyjuk a vallásos tömegek lelki kívánalmait. A nevelés, a természettudományokkal való megismerkedés segítheti el őket a materialista világnézethez. Ez idő kérdése. Az egyháztól mi azt várjuk, hogy papjai valóban a vallásos emberek lelkipásztorai legyenek és ne ártsák bele magukat a politikába. Nem kívánunk mást, mint amit maguk a hívők követelnek papjaiktól. Teljesen fel akarjuk számolni a múltban elkövetett hibákat, így a lelkiismereti szabadságjogok teljes érvényesülését kívánjuk, vallásszabadság legyen! Az októberi ellenforradalom idején azonban nem egy lelkipásztor megfeledkezett nemes hivatásáról és az egyház és az állam között kötött megállapodásról, s a harag, a gyűlölet szószólója lett, fairúgta az „Isteni tízparancsolat” erkölcsi normáit, s volt rá eset, hogy lázító szavainak eredményeként „Bőszülten hagyta el a nép a templomot (Az Isten és a béke házát”), ahogy Petőfi mondja az Apostol című verses elbeszélésében. Mindszenty tiszavirágéletű hatalmi tekintélyét arra használta fel, hogy visszakövetelje az egyházi földeket, (több mint 900.000 holdat), az egyház régi hatalmát, hogy a volt káptalani cselédek megint szolgasorsba süllyedjenek. A klerikális reakció nyíltan hangoztatta nép- és rendszerellenes követeléseit — a múlt visszaállítása mellett tört lándzsát. Ez több mint természetes. Akkor az egyház nagy úr volt. Még a királyt is megleckéztethette, kezében tartotta az oktatásügyet. — Talán sehol a világon nem volt olyan hatalma, mint Magyarországon. A kötelező hitoktatást egészen 1948-ig fenn tudta tartani, ugyanakkor a fejlettebb kapitalista országokban már egy évszázaddal azelőtt fakultatív volt. Nem tagadjuk, hogy hibákat követtünk el, amikor adminisztratív intézkedésekkel teljesen kizártuk iskoláinkból a hitoktatást. Nem törődtünk azzal, hogy a vallásos szülők lelkiismereti szabadságát mélyen megsértjük vele. S most az egyház az általunk elkövetett hibákra azzal felel, hogy a „mindent vissza!” jelszót tűzi zászlajára, nem elégszik meg a szabad hitoktatással, kötelezővé szeretné tenni iskoláinkban. A klerikális reakció még a polgári demokratikus szabadságjogokat is sár- batiporná, s ha rajta múlna, a boszorkányégető középkort szabadítaná a világra, amikoris ő volt az élethalál ura. Most, amikor a szocialista demokratizmus teljes sikeréért küzdünk, nem tűrhetjük, hogy túlbuzgó lelkipásztorok törvénytelenségeket kövessenek el. lelki kényszert alkalmazzanak szülőkkel és gyermekekkel szemben. — Az járatja gyermekét hittanra, akinek ez tetszik ... A MEGYASZÓI állami gyermek- otthon nevelőszülője maga az állam, tehát csak az állam döntheti el, hogy az intézetben legyen-e hitoktatás vagy sem. A község lelkipásztora azonban mit sem törődött ezzel — önhatalmúan bevezette a hitoktatást — és felpofozott egy gyermeket, mert nem tudott imádkozni. A közelmúltban megdöbbentő hírek láttak napvilágot. — Az elvakultjáig, a vallási türelmetlenség gyermekek életét veszélyeztette — s még szomorúbb, hogy a „lincselők” maguk is gyermekek voltak. Ki áll mögöttük? A vallásosságtól megszállott szülők, pedagógusok, vagy a klerikális reakció? Bárki! — Az emberiség történetében egyedülálló bűntényre vetemedett. A gyermekek romlatlan leikébe a szeretet, az emberiesség erényei helyett a gyűlölet magvát hintette. A hittanra be nem iratkozot- tak ellen uszította a gyermekeket. „A cél szentesíti az eszközt” — mondották a minden hájjal megkent jezsuiták, s most a klerikálisok is e jelmondat jegyében fertőzik a gyermeki lelkeket. Az ellenforradalmi próbálkozások sikertelenségén feldühödött reakció a gyermekeket szeretné csatasorba állítani bűnös szándékainak kivitelezéséhez. S a becsületes, vallásos hívők elkeseredve nézik szent vallásukat miként gyaláz- zák meg a hamis próféták, az álszent hízelkedok. Ezeknek nem kell nyugalom, nem kell a béke, a vallás ál tál hirdetett emberi erények, ezek lángba, vérbe szeretnék borítani e sokat szenvedett országot. Igyekezetük azonban nem fog sikerrel járni.— A jobbérzésű, becsületes embermilliók elítélik ezeket a törekvéseket, s lefogják a gyilkosok kezét. G. M. Ismét gyártják a falusi lakosságnak a tallér öitönyanyagot A pamutszövőipar vállalat mező- berónyi üzeme kimondottan a falusi igények kielégítésére megkezdte a robi és a tallér elnevezésű könnyű pamut méteráru szövését. Ezt a gyapjúhoz hasonló könnyű, jól mosható, férfiöltönyre alkalmas anyagot igen kedvelik a falusi emberek. Még ebben a negyedévben 150 ezer négyzetmétert adnak belőle a kereskedelemnek. A falun kelendő másik' cikk a nagyobbméretű damasztszö* vésű kendő, amelyet bekötőnek neveznek. Ennek különösen nyáron van nagy keletje, amikor az ebédet tartalmazó edényt ebbe kötik, hogy a mezőre kivigyék. Az első negyedévben 60—70 ezer métert gyártanak belőle. (MTI) 1945-től rejtegette fegyverét — 10 évi börtönre és 5 évi jogvesztésre iléite a siafáriális bíróság Pénteken, a délelőtti órákban ismét összeült a budapesti katonai bíróság mint rögtönítélő bíróság, hogy megtárgyalja Bárány János tolcsvai lakos f egy vérré jtegelési bűnügyét. Bárányt 1957 január 22-én vette őrizetbe a rendőrség. Ugyanis feljelentés érkezett ellene, hogy lakásán fegyvert rejteget. Többszöri felszólítás után Bárány a rendőrségi nyomozókat a padlásra vezette, ahol egy sima területet jelölt meg, a fegyver elrejtésének helyéül. A padlásfödémet jódarabon kiszedte, oda fegyverét — a dobtáras géppisztolyt — szétszedett állapotban elrejtette, s utána gondosan léfalazta. Bárány 1945. márciusában szalma- hordás alkalmával egy darab dobtáras szovjet .gyártmányú géppisztolyt talált 72 darab hozzávaló lőszerrel. Ezt mint talált tárgyat nem adta át az illetékes hatóságoknak, hanem a lakásán rejtegette. 1945 áprilisában egy költözködés alkalmával magával vitte. Később egy másik költözködésnél már nem vitte magával. A fegyver létezéséről soha semmilyen hivatalos szervnek nem szólt. 1956. októberében, amikor Tolcs- ván megalakult a nemzetőrség, önként jelentkezett fegyveres szolgálattételre. Az örsparancsnoknak elmondotta, hogy előző lakhelyén van egy dobtáras géppisztoly, amely az ő tulajdonát képezi. Az örsparamcs- nofckal együtt másnap elmentek s a fegyvert magukhoz vették. Bárány még a nemzetőrség feloszlatása előtt kilépett a szervezetből és magával vitte a fegyvert és a padlásán elrejtette. A statáriális bíróság Bárány Jánost bűnösnek mondotta ki, ezért 10 évi börtönbüntetésre és öt évi állam- polgári jogkorlátozásra ítélte. 13 évig rejtegetett egy katonai pisztolyt, 10 évi börtönbüntetést kapott A statáriális bíróság csütörtökön tárgyalta Ignácz Ferenc felsődohszai lakos fegyverrejtegetésének bűnügyét. Ignácz 1944 végén ismeretlen körülimények között szerzett egy 6.35 milliméteres katonai pisztolyt s hozzá megifelelő lőszereket. Ignácz annak ellenére, hogy tudott a statáriális rendelkezésről, nem adta át a fegyvert rendőri, vagy karhatalmi hatóságoknak, hanem magánál rejtegette. Rövid nyomozás után a rendőrség azonban a fegyverre és tulajdonosára rátalált. A vádlott beismerte bűnösségét. A bíróság 10 évi börtönbüntetésre és egyes állampolgári jogainak gyakorlásától 5 évre való eltiltásra ítélte. d zerkeizfői üzenetek IrtfirV * m>W JVV - . '■ Aíw - _. . ..wyvvyvuuw Vállalat, Papácsi István, 401 Komi Üzenjük, hogy az SZTK nrskolcl alközpontjához pem érkéz« k be rz ön esetével kapcsolatban semmiféle iratok. Ügye a budapesti központhoz tartozik és azt a Százmilliónál többet takarítanak meg a kikükletési díjak csökkentésével Megszűnuek a „szcuipont“-kocsik Az egyik minisztériumban régi élményét elevenítette fel valaki: — Egy járású tanácsot kerestem fel hivatalos ügyben. Tréfásan azt mondtam a tanácselnöknek: maguk mindig panaszkodnak, hogy nincs elég autójuk, s íme, nézzen csak ki az ablakon, hány autó sorakozik ott. A tanácselnök bosszúsan legyintett: hiszen, ha a mi autóink lennének! De ezek mind ».szempontkocsik«. Ezeken az autókon érkeznek hozzánk az instruktorok, az ellenőrök, akik jóformán csak azért jönnek, hogy szempontokat osztogassanak . ; i Közismert, hogy nyáron mennyire elszaporodtak a »-kiszállások«, a központi küldöttek milyen nagy szeretettel keresték fel különösen a Balaton és más üdülőhelyek, hegyvidéki nyaralók környékét. Mindezeken a hibákon akar javítani a most megjelent rendelet. Az úgynevezett külszolgálatotok azelőtt csak 19, illetve 23 forint napidíjai kaptak, a kiküldetési napidíj 31 forint volt, de ha osztályvezető, vagy ennél magasabb munkakörben tevékenykedő közalkalmazott volt kiküldetésben, napi 37 forintot számolhatott el. Most ezeket a különbségeket megszüntették, s egységesen 31 forint a napidij. Szállásdíjként városban 20 forint, községekben 15 forint számolható el, a fűtési időszakban ez az összeg 5 forinttal emelhető. Ha a kiküldetésben levő közalkalmazott szállodai szobában lakik, a tényleges és igazolt költséget számíthatja fel. A rendelkezés kimondja, hogy a létszámcsökkentésiből adódó csökkenésen túl a kiküldetések számát úgy kell leszorítani, hogy ezen a címen a tavalyi összegnek csak a felél szabad elkölteni 1954-ben már születeti hasonló rendelkezés. Akikor a költségvetésből gazdálkodó szerveknél a kiküldetési kiadása'; évente több mint 300 millió forintot tettek ki. Ezt sikerült 1955- ben 250 millió forintra csökkenteni. A most megjelent rendelet végrehajtásával további 100—12 5 millió forintot kell megtakarítani. Van azonban még további megtakarításra is lehetőség. Megállapították, hogy a vállalatoknál és üzemeknél a kiküldetési költségek évente 700—750 millió forintra rúgnak. A határozat értelmében a Munkaügyi Minisztériumnak — a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéssel összhangban álló — javaslatot kell ’’dolgoznia, ennek alapján szabályozzák majd a vállalatok és üzemek kiküldetési költségeit. fl miskolci zöldséges gyümölcsértékesitö vállalat napi árai Burgonya, EJ la 2.— Ft, burgonya., Gülbaba 2.40 gyökér, I. oszt. 5.60 sárgarépa, I. oszt. 2.80 fejeskáposzta 3.80 vöröskáposzta, I. oszt. 5.— vöröskáposzta, II. oszt. 4.60 kelkáposzta, egységes 5.80 zellergumó, I. oszt. 4.20 karfiol, tisztított 6.— karfiol, leveles 3.80 cékla, I. oszt. 3.80 cékla, II. oszt. 3.— savanyúkáposzta 4.50 vágott vegyes savanyúság 6.20 vegyesbab ,4.— alma, belföldi piros 3.80—7.— alma, belföldi fehér 3.00—5.80 saláta, I. oszt., fejenként 2.20 saláta, II. oszt., fejenként 1.30 zöldpaprika darabja 2.— A „távzongorás“ párizsi rekordkísérlete Egy párizsi kávéház, amelyet külön rendőrfőnöki engedéllyel éjjelnappal nyitva tartanak, különös rekordkísérletnek a színhelye. Heinz Arnzt német származású 57 éves zongorista a zongorajáték időrekordját akarja megdönteni. Nem kevesebb, mint 600 órás egyfolytában játszás kell ahhoz, hogy túlszárnyalja üz eddigi csúcsot. Ha nem sikerül, akkor sem éri csalódás, mert az eddigi rekordnak is ő a birtokosa. A zongorista napi fél kiló kávéból főzött fekete mennyiséggel tartja ébren magát, azalatt is játszik, míg a borbély reggel megborotválja. Természetesen ilyenkor stílszerűen a Sevillai borbélyból ad elő részleteket. (MTI) ÉRTESÍTÉS A 36. sz. Autóközlekedési V. értesíti a t. utazóközönséget, hogy előző hirdetésünktől eltérően a Miskolc—Bükkszentkereszt viszonylatban közlekedő autóbuszjárat a következőképpen közlekedik: A járat indul: Miskolcról 7.55-kor, Bükkszentkeresztre érk.: 8.50-kor Bükkszentkeresztről indul: 16.45-kor, Miskolcra érkezik: 17.45-kor. A járat csak munkaszüneti napokon közlekedik. 36. sz. Autóközlekedési V. igazgatósága. mai napon továbbítottuk. Az eredmény-* ről. értesítjük. Balkányi Fcrencnc Miskolc. A kerárhia-üzerp létesítésével kapcsolatos javaslatát a városi tanács helyesli. A tanács ipari osztálya kéri, hogy mielőbb keresse fel és javaslatát, elgondolásait az Üzem építésére, illetve üzemeltetésére adja elő. Közöljük továbbá, hogy a városi nő-tanács a tanfolyamot február 12-én délután 2 órakor kezdi meg a SZOT helyiségében (Kossuth u. 11. sz. alatt). Jelentkezni lehet, a helyszínen, valamint a Hazafias Népfront irodáján (Tanácsháztér 5* sz.) Soltész László, nebézszerszámgépgyári nyugdíjas. Téves a megállapítása, ugyanis nem egy Soltész László lakik Miskolcon. öntől még nem is kaptunk levelet, nem is az Ön panaszát tolmácsoltuk, hanem egy másik levélíróét. Helyes lett volna, ha saját lakcímét aláirja. * Tiszapalkonya és Vidéke Földművesszövetkezet. Szabó János ig. elnök. Bírálatával egyetértünk, nem a levélíró a hibás, hanem a szerkesztőség. Tiszapalko- nyát összetévesztette Tiszakeszivel. Elnézésükét kérjük. * Hajós Simon Gadna, földművesszövetkezeti szeszfőzde vezetője. Kérésére az alábbiakat közöljük. Azokra a napokra, amikor nem dolgoztak nem jár fizetés, csak azokra, amikor dolgoztak. Idevonatkozó rendelkezés a községi tanácsnál megtekinthető. A munka leállításáért, az anyagi károsodásért az akkori munkás- tanács vezetői a felelősek. Berta Géza Miskolc. A szovjet hősi emlékművek tatarozása megkezdődött. Le-* veiének minden sorával egyetértünk. Meggyőződésünk, hogy az emlékművet ugyanolyan tisztességben állítsák vissza, mint amilyen a hős szovjet katonákat megilleti. & Rónai László, Lak községi tanács. Helyesbítésre nincs szükség, mert az eredeti szöveg jelent meg. Téves az a felfogás, hogy ön támadja az edelényi vaskereskedés vezetőjét. Egyszerűsítették a termelőszövetkezetek hiteligénylését A termelőszövetkezeti beruházásoknál megszüntették a korábbi bürokratikus rendszert amely szerint a hiteligénylést véleményezésre be kellett nyújtani a járási illetve megyei szerieknek. Ezután, ha valamely termelőszövetke * «""t anyagi erői kiegészítésére beruházási hitelt ak-*r m, közvetlenül a területileg illetékes Nemzeti Bank dókhoz fordulhat. (MTI)
