Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-16 / 39. szám

fiSZAKMAGYAKOfeSZAG 3 fisomba! 1WTT. február I! IDŐSZERŰ GONDOLATOK ■ — 1 1 — ■ Az üzemi demokráciáról és a munkástanácsokról Gyilkossággal végződött családi dráma a statáriális bíróság előtt Kössünk termelési szerződést Országszerte rendszeresen megtartják a kirakodd- és állalvásárokat Világosan érthető tehát, hogy szükséges a termelést tervszerűen befolyásolni, de nem merev sablo­nok, semmihez sem igazodó »irány­számok«, — hartem a szükségletek, a piaci lehetőségek alapján. Ezért kormányzatunk földművelésügyi szerve figyelembe véve az új körül­ményeket, anyagilag igyekszik ösz­tönözni a gazdákat, egyik, vagy másik növényféleség termelésére (ami a helyi adottságok, a tájkul­túra szerint legjobban tenmeűihető), termelési szerződés megkötése ré­vén. A gazdáknak és az államnak egyaránt hasznos, ha minél több termelési szerződés jön létre. A gazdának nem csak azért, mert így biztos piacot teremt termelvényei- nek, hanem azért is, mert ilymódon. állami támogatással fejlesztheti termelési kultúránkat. Ezt szolgál­ják a termelési előlegek, nemesí­tett vetőmagvak, a műtrágya és növényvédőszer juttatások, továbbá a szakmai tanácsadások. A Hamunknak pedig azért fontos a termelési szerződések meg­kötése, hogy ezáltal előre lefedezze lekösse hazánk lakosságának szük­ségleteit, a következő évre szüksé­ges vetőmagvakat és a külföldi pia­con jól értékesíthető mezőgazdasági termelvényeket előre biztosítani tudja. Még valamit az új árakról: pL a magkender tavalyi ára 600, ezádei 850 forint. A szöszösbükköny ta­valyi ára 300, ezidei 420 forint, a tavaszi bükköny ára 180 forint volt, most pedig 250 forint. Étkezési bor­só tavaly 300, az idén 330 forintj Fehérhere tavaly 1600, ezidén 2600 forint, szarvaskerep tavaly 1200, ezidén 1800 forint. Ezeket csali mu­tatóba, említettem meg, de széles skálája van a termelési szerződés kötéseknek. Cukorrépa, dohány, zöldségtermelés, állathizlalás stb; mind — biztosítja előre a jó érté­kesítést. Aki szerződött a termelés­re. annak nem kell tartani a piaci árak ingadozásától, a termelési szerződések biztosítják az okszerű, a célszerű és tervszerű gazdálko­dást, úgy az egyéni, mint a ter­melőszövetkezeti és a társas módon gazdálkodó dolgozó parasztságunk számára. Dészleteibem boncolgatva a kér­1 x dést, megállapíthatjuk, hogy a termelési szerződések rendszere hasznos. Saját érdeke tehát min­den egyéni dolgozó parasztnak, ter­melőszövetkezetnek, bármiféle tár­sulásnak, hogy földterületüknek je­lentős részére mielőbb kössék meg a termelési szerződéseket. NÉMETH IMRE a megyei tanács vb< elnök h. ja (Bács), Kiskörös (Bács), Nagyszakácsi Somogy). Pásztó (Nógrád), Szentes 'Csongrád), Szőreg (Csongrád). Február 18, hétfő: Celldömölk (Vas), Komárom, Mezőkeresztes (Borsod), Mike (Somogy), Mohács (Baranya). Tárcái (Borsod), Vál (Felér). Február 19. kedd: Fertőszent- tiiklós (Győr), Királyegyháza (B^r^n^a), Szakcs (Tolnai. Február 20. szerda: Csa­pod (Győr), Kápolna (Heves). Kerekegy­háza (Bács), Rudabánya (Borsod). Sárrét- udvari (Hajdú), Szentantalfa (Veszprém). Február 21, csütörtök: Bajna (Komárom), Császár (Komárom), Tiszalök (Szabolcs). A magyarországi események alapos elemzése, vizsgálata igen tanulságos, több fontos meg­állapítást ad a kommunisták párt­jának és tagjainak, de a nemzetkö­zi munkásmozgalom számára is. Megmutatja az osztályerők (mun­kás, paraszt, értelmiségi) egymás­hoz való viszonyát; az állami, a gazdasági és pártvezetés hibáit; a munkástanácsok jelentőségét az üzemi demokrácia kifejlesztésében, de különösen a néphatalom ellensé­geinek igazi arcát, célját és tevé­kenységét. E cikk keretében az üzemi de­mokráciáról és a munkástanácsok­ról írunk, mert napjainkban ezek­nek igen nagy jelentősége van a proletárdiktatúra megszilárdításá­ban, a dolgozó nép anyagi, kulturális körülményeinek javításá­ban. Amikor a munkás önkormányza­ti szervek, illetve a munkástaná­csokról beszélünk, nyíltan és őszin­tén ki kell jelentenünk, hogy az el­lenforradalom leple alatt — amikor nem a józan ész, hanem az indula­tok irányították az egyszerű mun­kásemberek gondolatait —, számos nem oda való elem férkőzhetett be soraikba. Ezek igyekeztek lehetőleg a vezetést megszerezni, olyan em­bereket gyűjteni maguk köré, akikkel aljas tervüket, a néphata­lom megdöntését akarták végrehaj­tatni. A munkástanácsokba befurako­dott ellenség taktikája a párt le­járatása volt a néptömegek előtt. Üldözték a kommunistákat, mond­ván, hogy „sztálinista”, illetve „rá­kosista”. A néptől idegen, karrie­rista elemek szervezték a sztráj­kot, a fegyveres felkelést a mun­káshatalom ellen. A létrejött mun­kástanácsokról, mint a „forradalom” vívmányáról beszéltek. Hangsúlyoz­ták, hogy ezek megjelenése jelen­ti az igazi demokráciát, hogy ezek- után • már nincs szükség pártra, mert a munkásosztálynak megvan­nak a maga érdekvédelmi, önkor­mányzati szervei. Igyekeztek minél több embert megtéveszteni, megté- vesztetni — s tegyük hozzá, nem kis eredménnyel —, mert megtud­ták nyergeim népünknek a meglé­vő súlyos hibák felszámolására irányuló törekvéseit. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy egyes emberek feltételesen fogadták a kormány intézkedéseit, hogy ma még nem teljes a bizalom a mun­kásosztály pártja és a kommunis­ták iránt. Af a már minden becsületes ha- eiőtt világos a kommu­nisták törekvése a teljes üzemi de­mokrácia kibontakoztatására, a A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség ideiglenes intézőbizottsá­gának javaslatára az Ifjúmunkás Szövetség, az EPOSZ, a MEFESZ, a Diákszövetség és az Örszemcsapatok Szövetsége képviselői a következő közös határozatot hozták: A magyar ifjúság rétegszerveze­tei nevében egységes elhatáro­zással kijelentjük, hogy vala­mennyi ország ifjúságával, szer­vezeteivel együtt akarunk dol­gozni az ifjúság életkörülmé­nyeinek állandó javításáért, a haladásért, a béke megvédéséért, a szocializmusért. Ezért a Dolgo­Borsodban a létszámcsökkentések során sok fiatal elvesztette állását, s számos lelketlen szülő külföidreszö- kése miatt több fiatal támasz nélkül maradt, A Magyar Forradalmi Ifjú­munkás Szövetség borsodmegyei szer­vezete a megyei tanács és a szak- szervezet támogatásával elhatározta, hogy munkához juttatja ezeket a fia falókat. A megyében ifjúsági szö­vetkezeteket alakítanak. A szövetke­zetben háncs- és kosárfonással, kü­lönböző háziipari áruk készítésével ismerkednek meg, és sajátos borsodi népművészeti munkákat készítenek majd. A háziipari áruk Borsodban eléggé keresettek, így a szövetkeze­tek fiatal tagjai szép jövedelemre számíthatnak. Egyelőre csak Miskolcon és két járásszékhelyen folyik az ifjúsági népgazdaság fejlesztésére. Felvető­dik a kérdés, hogy mi a legfonto­sabb ezekben az időkben? Az, hogy különválasszuk a lénye­get a lényegtelentől. Mondjuk ki bátran, hogy üzemi demokráciáról, munkástanácsokról csak a népi ha­talomban lehet beszélni. A magyar haza minden polgárának azt is vi­lágosan látnia kell, hogy a munkás- tanácsok létrejötte, működése első­sorban a szocialista rend érdeme. A munkásosztály pártja és tagjai, a kommunisták voltak az üzemi de­mokrácia leghívebb harcosai. Kik voltak azok, ha nem a kommunis­ták, akik az elmúlt 12 esztendőben oly mérhetetlenül sokat tettek dol­gozó népünk anyagi és kulturális életkörülményeinek javításáért? Ezekre a kérdésekre a .haza min­den becsületes polgára igennel fe­lel. Úgyszólván minden újságolvasó, de minden munkás emlékszik 1956 szeptemberére, amikor a kommunis­ták javaslatára a SZOT kiadta ter­vezetét a munkásönkormányzatról, a teljes üzemi demokrácia megva­lósításáról. A napilapokban hatal­mas vita kezdődött: vajon a mun­kások képviseleti testületé az üze­mi bizottság legyen-e, vagypedig ettől független önkormányzati szerv, mint amilyenek például a jugoszláv munkástanácsok? Az or­szágos vitában egyeseknek az volt a véleményük, hogy az üzem veze­tését külön kell választani a mun­kások érdekvédelmétől, míg mások azt állították, hogy az üzemi bizott­ság együtt is jól elláthatja a két funkciót. 17 vita eldöntésére, október vé- gén egy kormányhatározat megjelenésével került volna sor. Ez a rendelet a munkás önkor­mányzati szervek, azaz a munkás- tanácsok létrejöttét szolgálta vol­na. Ha kicsit megkésve is, a népi demokratikus rend kormánya ren­deletével törvényerőre emelte a munkástanácsok létrejöttét és mű­ködését. Vagy talán gróf Takách- Tolvaj, vagy Mindszenty hercegprí­más érdeme ez? Nem! Ma már ha­zánk minden dolgozója világosan látja a nép ellenségeinek tevékeny­ségét, s azt is, hogy a munkástaná­csok leple alatt, a teljes demokrá­cia szólamait hangoztatva a népha­talom megdöntésére törekedtek. Különösen akkor világos tevé­kenységük, ha megvizsgáljuk, hogy mit is jelent a munkás-önkormány­zat, milyen feladataik is vágnák a munkástanácsoknak. IP Az üzemi demokrácia tulajdon­képpen munkás önkormányzat; olyan rendszer, amelyben a válla­latok dolgozói döntenek a terme­zó Ifjúság Szövetsége helyébe a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség teljes jogú tagjainak tart­juk magunkat. Részt veszünk a VI. Világifjúsági és Diáktalálkozón, Moszkvában. Elhatároztuk, hogy az ifjúsági szervezetek képviseletében háromta­gú küldöttséggel részt veszünk a DÍVSZ február 18-án kezdődő vég- rehajtóbizottsági ülésen Berlinben. A küldöttség tagjai: Goszíonyi Já­nos, Borbély Sándor és Lőrincz Ta­más. szövetkezetek szervezése, de ha ez a három szövetkezet eredményes mun­kát végez, akkor szerte a megyében mintegy 10 szövetkezet alakítását tervezik. U 3 CÍMÜNK Műszaki Anyag és Gépkereske­delmi Vállalat (volt Műszaki Bi­zományi Vállalat) — Miskolc, Petőfi tér 4. ÁSÓIT KUTAK létesítését, felújítását, javítását, tisztítását községek, vállalatok, egyéb közületek és magánosok részére vállalja a MEGYEI VÍZMŰ Miskolc, Vörösmarty u. 12. szám. lést, a gyárfejlesztést, a helyes bé­rezést illetően, intézkednek a mun­kakörülmények javításáról, a szo­ciális, az egészségügyi és kulturá­lis kérdésekben. Nos, az önkormányzat, a munkás- tanácsok ennek szellemében tevé­kenykedtek és végezték munkáju­kat? Vizsgálják meg ezt maguk a dolgozók, s adják meg rá a választ. Megyénk munkástanácsainak te­vékenységét értékelve megállapít­hatjuk, hogy az üzemek dön­tő többségében becsülettel helyt­álltak, míg másutt az olcsó demagógián, egyéni karrierjük kivívásán kívül igen keveset tettek, örvendetes viszont, hogy munkástanácsaink közül ma már egyre többen világosan látják, hogy csak akkor végezhetnek iga­zán hasznos és eredményes mun­kát a teljes üzemi demokrácia ki­bontakoztatásáért, ha a munkásosz­tály pártja vezetése mellett tevé­kenykednek. Azt is világosan lát­ják, hogy népünk a szocializmust választotta, melyet csak a kommu­nisták vezetésével képes felépíteni. Ö römmel üdvözölhetjük ezért a DIMÁVAG Gépgyár, az Ózdi Kohászati Üzemek, az albert- telepi bányaüzem, s más üzemek munkástanácsát is, amelyek a mun­káshatalom érdekeit szolgálják, s igen fontos szerepet töltenek be az építőmunka helyes irányú tovább­fejlesztésében, népi demokratikus rendünk megerősítésében. E mun­kájukban bátran támaszkodnak a Magyar Szocialista Munkáspártra, annak tagjaira. Időszerű gondolatok ma az üze­mi demokráciáról és a munkásta­nácsokról beszélni? Igen. Sőt kell is! Egész népünk érdeke, hogy megvizsgáljuk élnek-e jogaikkal a munkástanácsok, szervezik-e a ter­melést, a munkások sorait? Mit tesznek a rend, a fegyelem, a kul­turáltabb termelés megszervezésé­ért? Foglalkoznak-e azzal, hogy mi­ként lehetne gazdaságosabbá tenni a termelést, miként lehetne olcsób­ban előállítani egy-egy termel- vényt, s versenyképessé tenni ipa­runkat? Mit tesznek a munkásság javaslatainak, elgondolásainak megvalósításáért? E kérdésekről a kommunisták azonban necsak beszéljenek a mun­kások között, hanem segítsék és tá­mogassák is a tanácsokat e felada­tukban. Magyarázzák meg a dolgo­zóknak, hogy az üzemi demokráciát kifejleszteni, kereteit tényleges tar­talommal megtölteni sokrétű, fele lősségteljes feladat. Beszéljenek a párt tagjai arról is, hogy munkás- tanácsaink csak akkor tudják e feladatot teljesíteni, ha a mát, a holnapot nézik, s igénylik a mun­kásosztály pártjának vezetését. A párt zászlaja alá fel kell sorakoz­tatni egész dolgozó népünket, mert csak így lehet megteremteni a né­pi, nemzeti egységet, s a szocializ­mus útján erőteljesen továbbhalad­ni. TTgy hiszem, ebben valameny- ^ nyien egyetértünk. DRAGOS GYULA Rendkívül érdekes és izgalmas gyilkossági bűnügyet tárgyalt csütör­tökön délután a statáriális bíróság. Elek Imre 32 éves debreceni lakos 1957 február 2-án a késő esti órák­ban agyonlőtte feleségét. A gyilkosságot Elek Imre erős fel- indultságában követte el, oka házas­életük ziláltsága volt. Elek Imre 1952-ben nősült. Az asszony már elő­zőleg erkölcstelen életmódot foly­tatott. azonban a szerelem ezt elfe­ledtette Elek Imrével. Házasságuk után egy esztendővel az ifjú férj rá­jött, hogy felesége folytatja kicsa­pongó életmódját. Elek Imre abban az időben gyakran csak a késő esti. vagy éjszakai órákban térhetett haza családjához. Az asszony egyre jobban kihasználta férje elfoglaltságát és ismeretlen férfiakkal kötött kö­zelebbi barátságot. 1956 tavaszán emiatt megkezdő­dött a családi viszály. Az ember a feleségét jobb belátásra akarta bírni, mivel halálosan szerette az asszon vt és egy pillanatig sem gondolt a vá­lásra. Továbbra is hűségesen kitar­tott felesége mellett. Nem *így az asszony. Sorozatosak lettek éjszakai kimaradásai s ezek tetézték a férj keserűségét. J ön a tavasz. Megindul a földe­ken a munka. Az elmúlt években a termelési terveiket a dol­gozó parasztság nélkül, sablonosán állapították meg, nem vették figye­lembe az illető község, vagy terü­let tájkulturáját, termelési adottsá­gait. Ma már másként áll a helyzet. Szánt, vet a dolgozó parasztságunk szabadon, a maga javára, a maga hasznára. Megszűnt a beszolgáltatás, a zsír- dézsma, a kötelező vetésterv, a kö­telező biztosítás stb. Nem kell félni évkpzben előkerülő tehertől, terme­lési vagy értékesítési kényszertől. Szabadon gazdálkodhat dolgozó parasztságunk, gazdálkodhatnak a termelőszövetkezetek, a szakcso­portokba tömörült gazdák. A Szabad Európa rádió hiába kürtöli, hogy a beadás megszünte­tése csak átmeneti, vissza fogják állítani rövidesen. Ennek már nem hisz senki. Tudni kell azt is, hogy nem csak hazánkban törölték el a beadást. Eltörölték a szomszédos népi demokráciákban. Romániában, Bulgáriában is, Csehszlovákiában pedig majdnem azonos a beváltási ára, a beadásra kerülő mezőgazda- sági termelvényeknek, a mi sza­bad árainkkal. Nem kell félni tehát a beadás visszatérésétől, hisz a kormányzatunk is jól tudja, hogy a begyűjtési apparátus többezer fő­ből álló hadserege olyan nagy tehertétel volt az állam nyakán, hogy a begyűjtési árakat majdnem a s zabadi or galmi árakkal tette egyenlővé és a bürokrácia csimbo- rasszóját alakította ki. A termelés biztonsága tehát meg van. De vajon hogyan állunk az értékesítési biztonsággal? Előfor­dult már többször, hogy egyik, má­sik esztendőben egyes mezőgazda- sági termelvénynek (pl. káposztá­nak. paradicsomnak) jó ára volt. Erre többen kaptak kedvet és azt termeltek. Az eredmény az lett, a következő évben aranyi került a piacra ezekből a termelvényékből, hogy nem tudták értékesíteni. IVAit kell tehát tenni, hogy bizto- sítva legyen a megtermelt áru értékesítése? A megoldás adva van: termelési szerződést kell kötni. Aki megköti a termelési szerző­dést. amit a talaj és éghajlati viszo­nyok figyelembe vétele mellett eredményesen termelhet, annak csak arra kell ügyelni, hogy a jó- gazda gondosságával termelje meg azt, amire szerződött. A termelési szerződések rend­szere jól egyesíti magában a pa­raszti termelés szabadságát, de ugyanakkor érvényesíteni lehet — a szükségleteik, vagyis a piaci fel­mérések alapján — a tervszerűsé­get is. Az ország egész területén Ismét rend­szeresen megtartják az országos kirako­dó- és állatvásárokat. Február hónapban eddig mintegy 100 helyen volt vásár, s a kereskedelem mindenütt nagy forgalmat bonyolított le. Az állatfelhajtás közepes volt, s a kínálat a legtöbb helyen fedez­ni tudta a keresletet. Február hónaoban még a következő helyeken lesznek orszá­gos kirakodó- és állatvásárok: Február 16, szombat: Büssü (Somogy megye), Kőrösladány (Békés), Székesfe­hérvár (Fe}ér), február 17, vasárnap: Ba­1956 októberében az ellenforra­dalmi események arra késztették Elek Imrét, hogy szülőfalujába tá­vozzék. Kérte feleségét, menjen ő is vele. Az asszony azt felelte: Bü­dös parasztok közé nem megyek. A férj összecsomagolta a ruhákat, bú­torait teherautóra rakta s leköltö­zött szülőfalujába. Csakhamar visz- szatért és ismét kérte az asszonyt, hogy menjen vele. Felesége továbbra is kitartott álláspontja mellett és visszautasította a férj kérését. Elek jónéhányszor levélben kérte feleségét, hogy utazzék hozzá. Leve­leiben többször megfenyegette az asszonyt, gondolta, hogy megijed és házaséletük újból a rendes kerékvá­gásba zökken. Az asszonynak úgy látszik csak az egyenruha kellett. A férj Debrecenbe költözött s ott a karhatalmi zászlóaljba kérte felvé­telét. Teljesítették kérését, törzsőr­mesteri rangot kapott. Február 2-án Miskolcra utazott, hogy feleségével tárgyaljon. Magához vette szolgálati revolverét — állítása szerint csak azért, hogyha esetleg va- 'aki megtámadná, védekezni tudjon Kora délutántól késő estig kereste hitvesét, a miskolci cukrászdákban, eszpresszókban, vendéglőkben, nem találta. Tudta, hogy az asszony egyik miskolci barátnőjénél lakik. Elment oda. Felesége itt sem volt s ez a fér­fit nagyon feldühítette. A lakásban levőknek megmutatta fegyverét és célzást tett, hogy végez feleségével. Az asszony a késő esti órákban tért haza. Néhány pillanatig tartó szóvál­tás után a férfi elővette revolverét és két lövéssel agyonlőtte feleségét, A gyikos ezután önmagával akart végezni, azonban fegyvere csütörtököt mon­dott. Néhány percre elhagyta a la­kást, majd később, amikor megérke­zett a rendőrség, átadta revolverét és beismerte, hogy ő ölte meg felesé­gét. A tárgyaláson a férfi csak annyit mondott, hogy szerette feleségét, sze­rette gyermekét s az asszony hűtlen volt hozzá. A védelem indítványozta, hogy az ügyet tegyék át rendes bíróság elé. A bíróság azonban az indítványt eluta­sította, mivel a gyilkosság statáriális bíróság hatáskörébe tartozik. A hosz- szú ideig tartó tanácskozás után ki­hirdették a bíróság ítéletét. Elek Imre vádlottat bűnösnek mondotta ki a bíróság. Fegyverrel ölte meg fe­leségét. Tíz évi börtönbüntetést és 5 évi teljes jogvesztést kapott érte. A magyar ifjúsági szervezetek a DÍVSZ tagjai lettek Budapest, 1957. február 23. Ifjúsági szövetkezetek alakulnak Borsod megyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents