Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-16 / 39. szám
KSZAKHÁOTAftOBJZÁG WKé Kossuth városában KOKA tavasza esőben, az olvadástól sáros és vizes utóikon utaztunk; Tokaj hegyalj a legnagyobb városába, Sátoraljaújhelyre. Ez a?, északi végvár festői hegy halmok tövében terül el. Új hely környezetét Petőfi Sándor »■páratlan szépségüknek nevezte. Valóban, ilyen ma is. A város arculata is sajátos. Megyén!? egyetlen városában sincs olyan súlya a középrétegeknek, mint Újhelyen. Ez nemcsak számszerűen nagy arányuk, de rnég- irvkább politikai súlyuk következménye. Ugyanakkor a városban politikailag is igen aktív gyári és vasúti munkásság van. Ebben a városban dolgozik hű elvtársunk és harcos barátunk, László Imre, az újhelyi pártszervezet derék pártmunkása. Az ő meghívására és vendégeként szerdán az újhelyi pedagógusok egy csoportjával találkozhattam. Voltak ott őszhajú, barátságos és nyílt tekintetű nevelők. Voltak ott öntudatos és csinos tanítónők. De ott voltak a harcos, op pozíciót képviselő, de mind a politikai elmélet, mind a munkásmozgalom kérdéseiben még kevés tapasztalattal rendelkező nemzedék képviselői if?. Az ország helyzetéről és a peda- 'ógusokat érintő egyes kérdésekről folytatott vitában jellemzőként az új és jobb út keresése, az őszinte jószándék csendült, ki. Pedig a vitában resztvettek a meddő honfibú >s a »kiábrándultak*« képviselői 'ppúgy, mint az elkövetett hibákat elítélő, de harcos optimizmussal, a jövőbe vetett hittel felszólaló pedagógusok is. DOBI Sándor fiatal pedagógus harciasán és kételyekkel jött el a megbeszélésre. Őszintén elmondotta, hogy kételyeit. nem tudtuk eloszlatni. Október 23-át nem ellen- forradalomnak, hanem forradalomnak tartja. A vita során beismerte, iogy a forradalom fogalmának jeleit magában még nem tisztázta. A többség bizalmatlanságáról beszélt, bár mint azt elismerte, nem vette figyelembe, hogy a népi demokrácia. a mindenkori demokratikus többségre támaszkodik. Harcias hangját feloldotta fiatalos, kedves mosolya. Megértettük ót és tisztelük őszinteségét. Jánosi Béla, a kiábrándult párttag hangján szólalt meg, élesen elítélte azt a huzavonát, ami október előtt a régi hibák felszámolása terén volt. S ma még fenntartásokkal fogadja a kormány és a párt politikáját. »Mi a józan gondolkodás talaján állunk-« mondotta, őszintén beszélt és mi éreztük, hogy éppen józan gondolkozásának talaján hamarosan találkozunk. Molnár elv társ, az eszmei szilárdságáról ismert újhelyi pedagógus elmondotta, hogy ő kommunista volt és az is marad. Felvetette, tud-e valaki olyan esetet, hogy a kommunisták az utcán és tömegesen lábbal akasztottak volna fel embereket, mint azt az ellenforradalmárok tették? A kommunisták az elmúlt 12 év alatt azt tanították-e a gyermekeknek, hogy egymást akaszthassák? A kommunista és a demokratikus pedagógusoktól láttak-e olyant, amilyent c látott: Üj- helyben, hogy az egyik pedagógus vállát veregetve megdicsért egy 13 éves géppisztolyos cigarettázó diákot. TGY folyt a vita, hullámzott jobbra s balra. A találkozón résztvevők zöme az idő rövidsége miatt csak tetszést, vagy ellenzésének adhatott kifejezést. Ezekből is kiderült, közelebb jutottunk egymás felfogásának megismeréséhez és megértéséhez. . A búcsúnál, a pedagógusok jelentékeny része meleg mosollyal, határozott kézszoritással üdvözölte a bizalmi légkör koratavaszát jelentő találkozót. A régi, történelmi levegőt árasztó tanú'«házát elhagyva a vasút egyik műszaki tiszt viselő je kemény kézszorítás közben ezt mondta: — Tudjon róla a párt, hogy az újhelyi vasúti dolgozók sokkal jobban dolgoznak, nagyobb termelési értéket, olcsóbban adnak a hazának, mast, mint szeptemberben.. Búcsúnk végétért. Éreztük, hogy mégis igaza volt Kossuth Lajosnak, amikor azt mondta: »Büszke vagyok arra, hog,r magamat újhelyi magyar embernek nevezhetem.« IGEN. Űjhelv a magyar polgári eszmények egyik, ha nem legelső gindító gócpontba. És ilyen forradalmi hagyománj' okban gazdag város értelmisége — ha nem hagyjuk magukra őket -— nem lesz közömbös a XX. század nagy forradalmi eszméjéhez, a — leninizmus tanításai és a szocializmus építése iránt. KOVÁCS SÄNDOP Türelemmel, megértéssel Egy hónappal korábban kezdte meg az ,9ajándékosztásiíS a Bükk A Bükk nem csupán festőién szép kirándulóhely, hanem egyúttal kincsesbánya is. Erdőségei kora ■ tavasztól késő őszig sok-sok természeti ajándékot adnak- Idén, a szokatlanul enyhe télvégén keréken egy hónappal korábban kezdte meg a Bükk az ajándékosztást. A Miskolci Erdei Termék Vállalat rrrntegy 35—40 vagonnyi fiatal vesszőhaj fást is összegyűjtött az erdőségekben. Eddig már mintegy 300 ezer nyirsöprüt készítettekKülföldi míntaüzleteket nyit a mezőkövesdi matyó népművészeti és háziipari szövetkezet A mezőkövesdi matyó népművészeti és háziipari szövetkezet nemrégiben kezdte meg önálló exportüzletkötéseit és máris közel tízmillió forint értékű rendelést kapott különböző államoktól. Az üzletkötések egyszerűsítése és a népművészet! készítmények népszerűsítése érdekében a szövetkezet most elhatározta, hogy mintaüzleteket nyit több európai állam fővárosában. Egyelőre Párizsban, ‘Londonban nyitnak üzletet. A mintaüzletekben nemcsak e.lárusítás folyik majd, hanem nagyobb rendeléseket is felvesznek és állandó kiállítást mutatnak be matyóföld népművészeti termékeiből. A mintaüzletek sikeres működése esetén még több, „jó vásárt” biztosító országban is nyitnak hasonló üzletet. Az MSZMP Miskolc városi intézőbizottsága 1957. február 13-án titkári értekezletet tartott. A beszámoló helyesen tárta fel az elmúlt aktívaértekezlet óta a gazdasági és politikai helyzetben beállt változásokat. A gazdasági helyzet értékelésénél hangsúlyozta, hogy a legtöbb tízem a január és február első dekádtervét túlteljesítette, a miskolci bányák 110 százalék felett termeltek. Ez a szeptember havi termelésnek 70—80 százalékát jelenti. Az elért eredmények komoly kihatással vannak a munkanélküliség fokozottabb felszámolására. A város ellátása biztosítva van. A gazdasági helyzet és az ellátás javulása pedig kihat a politikai helyzet fokozottabb megszilárdulására is. Az elmúlt négy hét óta a politikai helyzet sokat javult, melyet a kormány helyes intézkedései és annak végrehajtása tett lehetővé. Egyre kevesebb azok száma, akik a párt- és kormányhatározatok ellen lépnek lel. Egyre több dolgozó megérti, hogy a kormány intézkedései helyesek, az ő érdeküket szolgálja. De még érezni az ellenség mesterkedéseit. Az ellen- forradalmárok cselekményeit nem nézhettük tétlenül. Karhatalmi szerveink közel 100 ellenforradalmi elemet és uszftót tartóztattak le, ezek üfon most folynak a tárgyalások, A város területén jelenleg 179 alapszervezet működik, 4200 párt* taggal. Az elmúlt hónapban 1500 taggal erősödtek pártszervezeteink. Az elért eredmények 1 mellett gátolja a párt szervezését az, hogy egyes volt MDP-tagok félnek és ezért tartózkodnak még a belépéstől. Ez különösen érezteti hatását a pedagógusok és a műszaki értelmiség soraiban, melyet az ellenség demagógiája is elősegít. Akadályozza a szei-vező munkát, hogy több helyen a páitszervezők bizalmatlanok, türelmetlenek a volt MDF-tagok iránt, nem igyekszenek meggyőzni Igazság gunkról, célkitűzéseinkről. Ennek következtében sok kérdésben nem lát*» ják világosan pártunk célkitűzéseit, Ezért nagyobb türelemre van szükség. A pártszervező munkát a baloldali- ság is gátolja egyes területeken. Néhol tapasztalható, hogy a pártszervező elvtársak nem hajlandók a munkástanács becsületes tagjai sorából felvenni párttagokat. Szorosabban kell együttműködni a munkás- tanácsokkal. Jó példa erre a DIMÁVAG MSZMP Intézőbizottsága és a munkástanács viszonya. A lezajlott taggyűlések tapasztalatai azt mutatják, hogy a párttagság helyesen látja, értékeli az októberi események ellenforradalmi jellegét. Bátran, személyre szólóan mondják meg véleményüket egyes elvtársakról az októberi eseményekben tanúsított magatartásukról. A legrátermettebb elvtársakat válasszák a vezetőség élére, akik élvezik a párttagság bizalmát. A tagfelvételeknél az éberség foko« zottabban érvényesül. A beszámolóhoz 25-en szóltak hozzá, főleg kérdések és javaslatok hangzottak ej. Kérték, hogy a felsőbb szervek a továbbiakban is fokozottabban harcoljanak és leplezzék ld az ellenforradalmárokat. A pedagógusoktól nagyobb felelősséget követeljen meg s kormány, a gyermekek szocialista nevelése te« rén ne tűrjük, hogy egyes pedagógus sok felelőtlenül végezzék munkája-» kát. A munkástanácsokból a dolgozd tömegek támogatásával távolítsuk el az ellenforradalmi elemeket. Végül javasolták hogy a jövőben az igazgatókkal, szakszervezetekkel* az ifjúsági szervezetekkel, a nő- tanáccsal szorosabb kapcsolatot tart-# son fenn az MSZMP városi intéző- bizottsága. NAGT PÉTER. SZAKSZERVEZETI ÉLET Rendezzék a nyugdijakat (Esztergályos elvtárs, D1MÄV AC Gépgyár.) A dolgozók naponta felvetik a bérezés kérdését. A szakszervezetnek harcolni kell, hogy a dolgozók megkapják a 10—20 százalékos béremelést. A nyugdíjjal kapcsolatosan a DIJYÍAVAG Gépgyár vezetősége javaslatot tett a központnak* hogy eszközöljenek módosítást.. Nincsenek beletörődve és véleményünk szerint is jogos azoknak az idős dolgozóknak a panasza, akik 30—40 évet ledolgoztak és 180—200 forintos nyugdíjat kapnak. Viszont van olyan dolgozó, aki 10 évet dolgozott és 8—700 forintos nyugdíjat kap. Ja? 'atom, hogy ne legyen 2000 for in felül nyugdíj, de 800 forinton a sem. A reszort bizottsággal kapcsok san a szakszervezet munkáját gyón szétapróztuk és ez nagyméri ben csökkentette a szakszervc egységét. Igen nagy problémáink is, hogy a Lenin Kohászati Mű' kisajátították a Vasas székhazat. 1 lyes lenne véleményünk szerint, a Vasas székházzal a Vasas Terű Bizottság rendelkezne és akkor e forma joga lenne a Nehézszerszí nak, a Könnyűgépgyárnak, a Le Kohászati Műveknek és a DIMr AG-nak. Legyen egység (Kovács elvtárs, Lenin Kohás; Művek.) A szakszervezet egysége szeretnék beszélni. Véleményem é rint nem helyes kislélszámú sz szervezeteket létrehozni. Nálunk probléma van a nyugdíjjal. Ti dolgozónk van, aki 25—30 évet c gozott és 500 forint nyugdíjat k Van viszont olyan dolgozónk is, 10 évet dolgozott és 1000—1200 fői tot kap. Nem tudom miért fáj Vasas-székház a DIMÁVAG-n amikor az ő dolgozóik is úgy szó koznak ott, mint a Lenin Kohás; Műveké. A nők szerepe (Farkas elvtársnő, a KPDSZ-t Komoly problémák vannak a szí szervezeti egységgel kapcsolatos amelyben a szaktanácsnak dönte kell. Például a mi területünkön pénzügyi dolgozók ki akarnak vá i KPDSZ szakszervezetből. Része ről ez nem helyes. A szakszerve; detben a nődolgozóknak 1945- comoly szerepe volt. Aztán mega cult a Nőtanács, amely kevésbé ott el az üzemekben dolgozó nőkb .945-ben tudtunk harcolni a nők lékéiért és számos, más próblémá< lem fordulhatott elő az, ami m .957-ben. hogy Sátoraljaújhelyen t ikasztottak két gyermeket. A táppénzről (Gyöngyösi elvtárs, MÁV Igazga :ág.) A többi között a párt és a szí ;zervezet viszonyává '.glalkozott. •zaksze. /czeti aktíváknak az a vé nényíik — fejtette ki véleméri• gyöngyösi elvtárs—, hogy sokold; >roblémákkal foglalkoznak a szí z°rvezetek. Majd arról sz< iogy 1954-ben beszéltek a 85 szá: ékos táppénzről, de még ezirányh lem történt semmi intézkedés. 1 .mondotta, hogy a nyugdíjas vasú ok nagyon elégedetlenek, a ke? yugdíj miatt. A MAGYAR írók Miskolci Csoportjához nem érkezett ugyan semmiféle levél egyetlenegy megyei tsz-tői sem, mint ahogy Urbán Ernőéknek a kunszentmártoni Zalka Mátétól, ennek ellenére mégis kilátogattam Göncre. Azt hiszem nem szükséges külön elmondani, hol van ez a Gönc, annyi szent, hogy alaposan felkapaszkodott a megye északi csücskébe. Amolyan mezőváros féle, sok sárral, a közelben magasló hegyekkel, s félig dombokra épülve, néhány ezer lélekkel. Az emberek barátságosak, szeretnek dolgozni, hiszen egész életükben egyebet sem csináltak, a mindennapiért való küzdelem megedzette őket, nem aféle finnyás, melegházi növényekhez hasonlítanak. Húzták, vonták az igát, a szegény jobban, a jó gazda kevésbé, kinek-kinek hogy jutott a földi javakból. Hanem azért meg kell mondani, Gönc nem akármilyen szegény község, volt itt a papoknak is nagy birtokuk, ebből osztogattak a második világháború után. az agrárproletároknak. Volt belőlük bőven (ugyan hol nincs szegény ember), a mi hazánk minden gazdagsága ellenére bőségesen ontotta a nincsteleneket „a nagyszerű” politika hatásaként. Gönc is kitermelte a maga szegényét. Legjobb lesz azonban, ha végetvetek ennek az elmefuttatásnak, s rátérek a tulajdonképpeni tárgyra. Röviden: jó 4 esztendeje, hogy megalakult Göncön a főként agrárproletárokból álló Rákóczi Tsz. A tagság száma nem nagy, 65—70 fő, vegyesen öregek és fiatalok, csendes, nem dicsekvő emberek, akik tettekben mutatják meg, hogy számukra igenis megfelelő a gazdálkodásnak eme formája, s ha a 4 év alatt volt is torzsalkodás, személyeskedés, ennek ellenére az októberi események sem tudtak megbirkózni a tsz ellenállóképességével. NINCS szándékomban (és nem is elég ehhez 3—4 órás oltártózkodás) külön megrajzolni minden tsz-tag portréját, csupán arról szeretnék írni, ami megfogott, s ami. kezembe adta a tollat, A tagok egységes, közös helytállásáról egy történelmi időpontban. Felőlem ugyan rázhatják egyesek a fejüket, mondván, hogy ..ez megint aféle kolhozromantika”, én mégis azt tartom, örök tanulságként lehetne az ország, á pártvezetők elé állítani a gönci tsz esetét. Nehogy azt higyjék, hogy különösebb dolog történt, csupán annyi, hogy az októberi események alatt a tagság elhatározta, nem engedik ebek harmincad- jára kerülni közös vagyonukat, megvédik a tsz-t. Ki kapával, ki kaszával, vagy egy jó marokba- simuló fütykössel állták körül a közös raktári, az istállót, s egy fia lelket sem engedtek közelébe. Sőt a legizgalmasabb órákban még dolgoztak is, annak ellenére, hogy az Uj Barázda (a L^ség másik tsz-e) felbomlott, s e folyamatnak ■ megbirizgálta a Rákóczi Tsz tagjainak az < 1 is. Természetesen aWit itt L egy-két en> E£,Mld&Lat&k. E G Y T s Z - RŐL bér, akikben felötlött a gondolat, „hátha jobb lesz egyedül, hátha könnyebb lesz majd úgy”, de ez csak olyan kósza gondolat volt, s lehet, hogy a következő éjjel éppen ezek a tagok markolták meg erősebben az önként vállalt őrségen az ideiglenes fegyvert. Beszélik és így is van, hogy Göncön nem folyt vér, mégcsak egy pofon sem csattant, de azért nem sok hiányzott hozzá. És még sok mindent beszélnek, többek között azt is, hogy sajnálatos módon éppen a szegényebb parasztok közül rázták öklüket a felvonuláson a tsz épülete felé, s hogy a • jobbmóduak csitították el ezeket. Nehéz ilyenkor, néhány hónappal az események elmúltával tiszta képet kapni, azonban száz szónak is egy a vége, a Rákóczi Tsz kiállta a vihart, s ma még szilárdabban áll, mint az októberi események előtt. Mit tudok még erről a tsz-ről? Többek között azt, hogy az őszi zárszámadáskor mindössze 35 forint jutott egy munkaegységre (biz nem sok az), s hogy október—novemberben mindössze 2—3 tag lépett ki. Az ősszel istállóépítkezésbe fogtak, s nagy a méltatlankodás, hogy anyaghiány miatt még mindig nincs kész. Annak az egynek azonban nagyon örülnek, hogy nincs többé íróasztaltól irányított gazdálkodás, s nem kell azzal az átkozott fehérherével bajoskodni, amit rájuk erőszakoltak, s amire alaposan rá is fizettek. Úgyszintén a.tojásügy. A tojásbeszolgáltatásra külön haragudnak, hiszen a gyapjú árából vették meg a tojást magánosoktól, a község nevetése közben. Ezek persze apró-cseprő dolgok, mégis elegendő arra, hogy ezek az emberek, akik egész életükben a földdel birkóztak, külön véleményt alkossanak (s nem valami jót) a központi „íróasztal parasztok” nagyszerű tudásáról. Ami a jövőt illeti, tavaszra 5 holdas kertészetet létesítenek, a feloszlott Uj Barázda nagyszerű kertésze, Károly József jön át hozzájuk. Jó jövedelemnek ígérkezik a tenyészkos, ezekből 50 darabot számítanak eladásra. Úgy gondolom a számadatokból, a tervekből elég ennyi, magam is inkább a lélek után érdeklődöm, meg azután, mit szólnak ezek az emberek, mármint a Rákóczi Tsz tagjai az egész felfordult világhoz. Egyszóval politizálni szeretnék, nem számít az, hogy mindössze heten-nyol- can vagyunk a tsz irodájában, ez is 7—3 fajta vélemény, ugyanannyi jellem, mind-mind különböző, a szívekben más és más vággyal, indulattal, szeretettel. Itt van a mezőgazdászuk is, meg az állatgondozó, a Bercsényi Józsi bácsi és a Leskó István, fekete, villogószemű ember, -aztán a könyvelőjük, a tsz-elnök és még két-három asszony. Hanem arra a kérdésemre, hogy „mit szólnak a magas politikához”, bizony nem kapok választ. Nagyon Is érthető, hogy egyebet én szemben is. sem írhatok, mint azt, hogy abban a pillanatban olyan csend lett, mint egy kriptában. A szemek a padlót nézik, ami annyit B jelent, hogy „jobb lenne erről nem beszélni”. Hanem a Bercsényi Józsi bá esi azért mégis csak mond annyit, hogy „nyugalmat és békét akarunk”. Ugylátszik a többieknek is ez a véleményük, bólogatnak, s ezt tudomásul kell vennem, mint végső szentenciát. DE UGYAN mit is akarok még? Hitvallásra kényszeríteni holmi keresztkérdésel^kel olyan becsületes embereket, akik az októberi esemé nyék alatt minden szónál ékesebben és minden hang nélkül kifejezték állásfoglalásukat a szocialista demokrácia mellett? Ezektől az enfoe- rektől ugyan dőre kívánság lenne most hangzatos szavakat várni, elcsépelt és divatjamúlt szólamokat, hogy „minden jól van, minden nagyszerű, éljenek a vezetők, s a havi ezer forintos jövedelemből nagyszerűen élünk”. Hát igen, ez a világ elmúlt, s állítom, hogy a Rákóczi Tsz tagjainak sem fenékig tejfel az életük, sokat dolgoznak, s a kenyér, ami mindennap az asztalukra kerül, nagyobb darab is lehetne. Nem, nem, engem ugyan nem téveszt meg egy-két tsz-tagnak az ömlengése az igen jó világról, még akkor sem, ha aránylag rendes ruhát látok rajtuk. Tudom azt is, hogy ott van még néhány fájó pont (és kitudja még hány), például az SZTK kérdése, amit nem tartanak igazságosnak. A tagok szívesen vállalnák, hogy a havi 6 forintnál több díjat .fizetnének, ugyan akkor az ipari munkáshoz hasonlóan, több juttatást is szeretnének kapni. Azután itt van a családi segély kérdésé, ezt csak abban az esetben kap a tsz-tag, ha három 10 éven aluli gyermeke van. Furcsa és nevetnivaló törvény, ha három gyermek közül egy átlépte a 10. évet, megszűnik a segélyezés, ami szerintem is igazságtalanság. Mondom, ez az írás inkább vázlat, mint komoly riport, de most legalább a tagok elbeszélése alapján még inkább meggyőződésemmé vált az a tétel, hogy erőszakkal, kényszerrel semmire sem lehet menni ebben az országban. íme, itt a két tsz példája. Az Uj Barázdába, a főképpen kösépparasstok, a nagy adóterhek miatt menekültek, tehát nem önként, meggyőződésből, s lett belőle egy hagy semmi, míg a másik létrejött a maga jószántából. Merem állítani, hogy az októberi eseményeknél kisebb megrázkódtatás is szétdobta volna az Uj Barázda tagjait, míg a Rákócziban az októberi eseményeknél nagyobb dolog sem okozott volna kárt. REMÉLJÜK, tanulunk az elmúlt eseményekből és ezután másként lesz, s az önkéntesség, az emberi szabadság tiszteletbentartásával fog kivirágozni egy otyan tsz-mozgaiom, ami megállja helyét a történelem minden viharával | (Höldi)
