Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-15 / 38. szám

Pestek, 1957. február 1“. ÄSZAKMAGTARORSZÄG A falvakban a nép ajkán él ez a történet, amely anekdotának is beillik: Élt egyszer két koma. Az egyik az egyik faluban, a másik a másik faluban lakott. Mivel már régen ta­lálkoztak, s éppen tél is volt, az egyik koma elhatá­rozta, hogy meghívja a másikat vendégségbe. így is történt. Örült a koma és szívesen tett eleget a meg­hívásnak. Felpakolta szekérre a családját és beállí­tott a komához. Volt nagy dinom-dánom. Három napig tartott a vendégség, s mikor vége lett, ugyancsak meg­ürült a koma éléskamrája. A következő télen viszo­nozni kellett a vendéglátást. El is ment a koma a meg­beszélt időben, de csak egyedül, örült is ennek a ko­ma, gondolta így egész olcsón megússza a vendéglá­tást. Volt azonban esze a vendégnek is. Hiába telt el a három nap, esze ágában sem volt hazamenni. Már eltelt egyhét, kéthét, a koma még mindig jól érezte magát, nem készülődött. A vendéglátó már sokallni kezdte a dolgot, s így szólt komájához: — Hallod-e te koma! Nem vagy kíváncsi, mi tör­ténik odahaza? — Nem én — válaszolta vidáman a koma. A házigazda csak nyelt egy nagyot és elhall­gatott. A másik napon újra megkérdezte a komát, hogy mikor szándékozik hazamenni, mire az azt fe­lelte: „Majd ha hallani fogom a tavaszi éneket”. No, hát ha csak, ez a kívánságod — gondolta magában a koma —, akkor teljesítve lesqß ez is a legrövidebb időn belül. Azon nyomban el is tűni a portáról, ösz- szegyűjtötte a faluban a legényeket, fizetett nekik a kocsmában bort, pálinkát, hogy majd este menjenek az ablak alá és daloljanak tavaszi énekel. Lett is nagy lárma az ablak alatt, csak úgy rengett belé az udvar. Reggel vidám mosolygással költötte fel a komáját. — No — kérdezte nyájas hangon —, hát hallot­tad-e a tavaszi éneket? — Az nem az volt komám — válaszolt a vendég. — Neem? — hüledezett a gazda —, hát melyik lenne az? — kérdezte kíváncsian. — Majd megmondom neked, ha hallani fogom. Teltek a napok. Már tavaszodul kezdett. A hó is elolvadt a földeken. Egyik reggel arra ébredt fel a vendég, hogy szekerek gördülnek kifelé a paraszti portáról a h%tár felé. Gyorsan felkelt, összecso­magolt és azt mondta a komájának: — No édes komám, kö­szönöm a vendéglátást, most már elmegyek, mert meghallottam a tavasz énekét. Akarati a out is ez a történet jutott eszembe a minap, amikor a falvakban jártam. A szántó-vető emberek serényen készülődnek a tavaszi munkára, olajozzák a szekereket, élezik az eke-vasakat, készí­tik a boronákat, szerszámokat. Utunkba esett, hát be­tekintettünk az újhelyi gépállomásra is. A gépjavító- gárda már az utolsó szereléseket végezte. A kijaví­tott gépek egymás mellett sorakoznak, mintha csak a vezényszót várnák az indulásra. Látszik, nem töltöt­ték tétlenül a telet a traktorosok. Az erőgépeket, az ekéket, a boronákat, a vetőgépeket, a kultivátorokat, a tárcsákat csaknem mind megjavították. A szerszámok jelentős részét már ki is hordták a szántóföldekre. Megkérdeztük Varga József elvtársat, a gépállomás igazgatóját, hogy milyen terveik vannak. — Eleget akarunk tenni — mondotta — mind a termelőszövetkezeteknek, mind pedig az egyénileg dolgozó parasztoknak. Azért készültünk fel idejében a tavaszra. Természetesen arra törekszünk, hogy minél nagyobb jövedelmet biztosítsunk. Ezt elsősorban a ta­lajmunkával akarjuk elérni. Persze nagy jövedelemre tennénk szert a fuvarozással is, csak jelenleg szegé­nyesen állunk gumi dolgában. Van olyan tervünk is, hogy felállítunk egy fűrészüzemet, amely szintén hasznot hoz a gépállomásnak. Ahogy az irodában csendben beszélgettünk, kívül-' röl traktorok dübörgése hallatszott. Egy lánctalpas ka­paszkodott fel a partnak, maga után vonszolva vagy öt ekét. — Ni, hát már szántanak is? — kérdeztem. — Igen — felelte az igazgató. Már hetekkel ez­előtt megkezdtük. Kucsma Ferenc és Seres János traktorosok már eddig több mint 140 hold földet fel­szántottak. ftiimentünk a. földre. Éreztük a föld lágy mele­gét, hallottuk a tavasz énekét és néztük a friss, mély barázdákat. S mindez oly szép, olyan csodálatos... TÖRÖK ALFRÉD c/t tcivaiz éneke.------------— .......— ................................ ................................. A MEGYÉBEN ELSŐNEK 17/ takarékszövetkezet alakult Tokajban TOKAJBAN, elsőnek a megyében, megalakult a »Tokaj és Vidéke Ta­karékszövetkezet«. Az országban ez a tizedik. Az alakuló közgyűlésnek olyan visszhangja volt, amelyről a pesti kiküldöttek úgy vélekedtek, hogy ez sikerült a legjobban. Nincs okunk elbizakodottságra, de a bizalomra igein. A közgyűlés kez­dete előtt úgy tájékoztattak benmün- Iket, hogy 180 tokaji lakos és a kör­nyezői még néhányam jegyeztek részjegyet. Ez a kép gyorsan válto­zott, a különböző formaságok — elnökválasztás, névsorolvasás — után egymás után jelentkeztek ott helyszínen az új tagok, több mint harmincán. Az érdeklődés még ezzel sem zárult le, a közgyűlés után újabb személyek keresték fel a iöldművesszövetkezet irodáját és kérték a belépési nyilatkozatot. Ami­kor eljöttünk Tokajból több mint 230-an voltak tagjai a takarékszö­vetkezetnek. Rövid számvetést készí­tettek és a becsléseik alapján 25.800 forinttal rendelkeznek mint alap­tőkével. (Folytatás a 4. oldalról.) Az ügyész emelkedik szólásra. A vád súlyos. Az állam megdöntésére irányuló mozgalom kezdeménye­zése, fegyverrejtegetés, gyilkolás és segédkezés a gyilkolásban, rablás, hatósági közeggel szemben alkal­mazott erőszak, — ez a bűn. S bün­tetésként a legsúlyosabb ítéletet kéri a bíróságtól. A védelem? NEHÉZ a védők dolga. Mert az emberi jog- és erkölcsszabta tör­vény életért — életet követel. Miért? Mi késztette e két fiatal­embert a bűn elkövetésére? A pszi­chológiai analízis nem derít rá fényt. Csak a tárgyi bizonyítékok és a logikus okfejtés adhat vá­laszt. Oláh Miklós értelmes, érett­ségizett fiatalember. Havi 1100 fo­rintot keresett. Megbecsült ember volt, tavaly az állam pénzén a Tát­rában üdült. Talán az otthon? Nem. Az otthon normális, tisztességes. Apja postatiszt, húga gimnázium­ba jár. Szülei óva intették a vesze­delemtől. De az ő józan eszét cl kö­dösítették. Emberi érzését pedig felelőtlenné tették azok a gyilkosok és gyilkolásra uszítok, akikre hall­gatott. És a másik? Lukovics László? Munkásember gyereke. Ö maga traktoros, egy év alatt vé­gezte el az iskolát az állam jóvol- tábóL s erre az államra emelt ő most kezet, amely a saját fajtájá­nak jobblétét óhajtja. De ő is el­vesztette józan eszét és azo'khoz pártolt, akik végeredményben a saját osztályának ellenségei. E gondolatok körül forog a vád- és a védőbeszéd. A szellemi fertő! Talán..! Az htgágák és véresszáiúak űzték bele e 'meggondolatlan két fiatalt a vé­MEDDIG LESZ ENNYI? Azért ve­tődik fel ez a gondolat, mert a köz­gyűlés alkalmával a bodrogkeresz- tűri küldött azt súgta a fülünkbe, hogy rövidesen 800 tagja lesz a szö­vetkezetnek és a tőke több mint egy­millió. Mire ez a nagy érdeklődés kérdezhet­nénk. Tokajban rekonstrukció épült, ebből sok dolgozó ki akarja venni a részét. Ennek jó feltétele az általuk alakított bank, vagyis a saját tőke, ami nemcsak mint kölcsön nyújt se­gítséget, hanem kamatot is ad. A SZÖVETKEZET megalakítása is azt a célt szolgálja, hogy beruhá­zásokra, termelési és fogyasztási vo­nalon segítséget nyújtson a falu és a környék dolgozóinak. A beruházási kölcsönt három évre adják, szőlő-, gyümölcsös telepítésre, új gazdasági épület, vagy lakóház építésére. Termelési jelleggel köl­csönt kaphatnak kisgépek, takar­mány, vetőmag vásárlására stb. Üj bútor vásárlásra is kaphatnak köl­csönt fogyasztás címén. A KÖZGYŰLÉS RÉSZVEVŐI bi­zalmat szavaztak népi államunknak rés kalandba, ök, a bőrkabátos agitátorok csak a háttérben marad­tak, mert bőrüket féltették. De mindez nem mentség. A bűn­ért annak kell bűnhődnie, aki azt elkövette. A vádlottaké a szó — az utolsó szó jogán. Oláh Miklós csak ennyii mond: — Meggondolatlan voltam. Meg­bántam ... Lukovics nem törik meg. Értelmi képessége még most sem tudja felfogni iszonyatos bűnét. Lelke tökéletesen megfertőzött. — Ártatlan vagyok, mert én nem akartam embert ölni. S most néhány perc szünet kö­vetkezik. Míg a bíróság tanács­kozásra visszavonul, a tárgyaló­terem morajlik. Találgatják, mi lesz az ítélet. Szánakozás és harag tombol a szemekben. Az első sorok­ban ülő egyenruhás, őszhajú vete­ránok szorosra zárják ajkukat, ke­ményen néznek a 1 örtönőrök kö­zött ülő két fiatalemberre, kikben az egész ország tragédiájának oda­vetett eszközét lát ák. A bíróság bevonul, mindenki fel­áll. néma csend, s a tanácselnök ítéletet hirdet: — Halál! Rettenetes szó. Súlya megüli a termet, rátelepszik az emberi agyra és megdermeszti a szívet. De ugyanakkor felködlik három árva gyermekarc. s a földalatt egy foszladozó test. amely nemrégiben még izmosán, tettvágytól fűtve a küzdők sorában állt. Ő volt a bűn áldozata. Ártatlanul halt meg. S megtorlásul most a törvény vasszi­gorral lesújt. A BŰNÉRT bűnhődni kell... CSALA LÁSZLÓ és koaimámy úriknak, bátran adják forintjaikat, mert bíznak a szocialista társadalmi rendben. Ezt az egyik részvevő így jegyezte meg találóan: azért alakítunk takarékszövetkezetet, hogy ezzel is elősegítsük az infláció elkerülését«. Tokaj dolgozói, akik resztvettek a szövetkezet megalakításában, a leg­nehezebb harcok idején végezték szervező munkájúikat. Elmondhatják, hogy harcban született a tokaji taka­rékszövetkezet és azért volt eredmé­nyes munkájúik, mert bíztak saját erejükben, a pártban és a kormány­ban. Említésre méltó, hogy a vezetőség választását nem titkosan, hanem nyíltan végezték és a legtöbb szava­zatot a kommunisták kapták. A köz­ségben már több mint 150 tagja van a pártszervezetnek és a szervező munkából a kommunistáik valóban kivették részüket. De a kommunis­tákon kívül mint alapító tagok, a pártonkívüliek is részt vettek a szer­vezésben. AZ EREDMÉNYES szervező mun­káért dicséretet érdemel Sztahora János, a földművesszövetkezet ügy­vezetője és az igazgatóság többi tag­jai. A közgyűlésen elhangzott elő­adásért Papp elvtárs, a SZÖVOSZ központi küldötte érdemel elismerést. Bp. Hot ácusítanaU Lotto &*etuéh.yt ? FEBRUÁR IS-TÖL 4 IRODÁKBAN, az Országos Takarékpénztár fiók­jaiban, a postahivatalokban, a dohány árudákban, az újságáru­soknál és a kijelölt árusítóhelye­ken. KÉRJEK UGYANOU TÁJÉKOZTA TÓT 1 EGY KIFOGÁS MARGÓJÁRA A napokban a diósgyőri kohá­szati üzemekben jártam. Arról akartam hírt adni olvasóinknak, hogyan folyik a pártszervezés? munka. Eljutottam a II. sz. hivatal házba is, ahol a hivatalházi párt- alapszervezet megalakulásának problémáiról Némethi Imre elv­társ, kereskedelmi igazgatóval, a nagyüzemi MSZMP intézőbizottság tagjával beszélgettem. Némethi Imre elvtárs elmondot­ta, hogy a hivatalházi alapszerv létrehozása tudomása szerint eléggé lassan halad. Ennek több oka is szóbakerült, engem azonban külö­nösen egy ragadott meg. Ez pedig a nagyüzemi munkástanács egy ré­gebbi — a pártok szervezését meg­tiltó — rendelkezése volt. Ezt a ren­delkezést még (administrative!) ner* vonták vissza, s állítólag ez több dolgozót gátol abban, hogy tagja legyen a pártnak. És ha valaki szívből együtt érez a párttal... no­de ne vágjunk a dolgok elébe. Ezzel kapcsolatban felkerestem a nagyüzemi munkástanácsot. Meg­tudtam, hogy a rendelkezést még valóban nem vonták vissza, de a munkástanács már nem ezen az állásponton van és nem is gátolja a pártszervezést. Ezt hivatalosan ki­jelentette a nagyüzemi munkás-* tanács jelenlévő képviselője. Véleményem: ez a valójában már jelentéktelen rendelet csak kibúvó egyesek számára. Olyan emberek bújnak az ilyen kifogások mögé, akik még félnek, hogy jön majd a MŰK, vagy valami izé ... s akkor ők megüthetik a bokájukat. Rövi­den: olyan emberek, akik érdekből voltak régen a párt tagjai és most is csak akkor akarnak belépni, ha ez már »nem rizikó«. Számító, he­lyezkedő emberek az ilyenek, akik-* re a pártnak nincs szüksége. Le­gyünk kevesebben, de erősebbek, mint valaha. A munkástanács mögé bújni, » munkástanács már elavult rendel-* kezesével takargatni saját gyenge-* ségüket, nem gerinces eljárás. A nagyüzemi munkástanács azonban — hogy az efféle kételyeket is vég­érvényesen eloszlassa — ezen fe­lül azt is megígérte, hogy a rendel­kezést, mellyel jelenleg már maga sem ért egyet, visszavonja. — horváth — 1 PERC 2 KÉRDÉS ------­_______________ __ Villáminterjú — Megyei tanács munkaerőgaz­dálkodási osztálya? — Igen, itt Fügeczki István osz­tályvezető. — Jónapot kívánok. Kérem, szíveskedjék megmondani, hány munkaerő jelentkezett január 1-től, s a jelentkezettek közül hányat juttattak álláshoz? — Szívesen. A statisztikát azon­ban még csak február 2-ig állítot­tuk össze, így nem szolgálhatok teljes eredménnyel. Tehát, tessék jegyezni: január 1-től munkába jelentkezett 272 nő, ebből elhe­lyeztünk 189-et, s 101 férfi jelent­kező közül munkába állítottunk 62-őt. A fennmaradók is álláshoz jutnak. — Van-e remény újabb munka­helyekre? — Van. Kazincbarcikára 300 és Tiszapalkonyára ugyancsak 300 ember kell. Március 1-től pedig kb. 1.000 fiatal munkaerőt tudunk alkalmazni könnyebb erdei mun­kára. Reméljük, a munkanélküli­ség kérdését hamarabb megold­juk, mint gondoltuk. — Köszönjük az információt, további eredményes munkát. SZAKSZERVEZETI ÉLET Az elmúlt héten tudósítást közöl­tünk a megyei szakszervezeti aktíva- ülésről, amelyen Gáspár Sándor elv­társ, a szaktanács főtitkára mondott beszámolót. Most folytatólagosan is­mertetjük a felszólalásokat. Uj életet kell kezdenünk (Sebők elvtárs, Lenin Kohászati Művek.) Ha visszatekintünk az el­múlt 50 évre, megállapíthatjuk, a szakszervezetek komoly eredményt érteik el., A közelmúltban azonban munkája visszahanyatlott. Egyesek megcsúfoiltáik a szakszervezeti demo­kráciát. Az elmúlt években a szak­szervezet nem sokat tudott tenni, mert meg volt kötve a keze. Ahhoz, hogy a dolgozók bizalmát újra meg­nyerjük, új életet kell kezdenünk, igazi szakszervezeti mozgalmat kell elindítanunk. Mi gyári dolgozók sé­relmesnek tartjuk, hogy elvették tő­lünk a MÁV arcképes igazolványt. Kérem a szakszervezet vezetőit, sür­gősen tisztázzák a szakszervezet to­vábbi működését, azt, hogy mihez van és nincs jogunk. Külön szakszervezetet (Kovács elvlárs, Gépjárművezetők Szakszervézete.) A gépjárművezetők szakszervezetének az ideiglenes el­nöke vagyok. 1945-től 1949-ig volt külön szakszervezetünk, de 1950-ben beolvadtunk a közlekedési szakszer­vezetbe. Véleményem szerint a gép­kocsivezetők nem tartozhatnak a szállítók szakszervezetéhez. 10.000 gépkocsivezető él megyénkben, meg­érdemeljük, hogy külön szakszerve­zetünk legyen. Az elmúlt események alatt a gép­kocsivezetők nem akartak és nem is sztrájkoltak. Miskolcon 3000 gép­kocsivezető van, akik a sztrájk idő­szaka alatt is megfeszített erővel dolgoztak, hogy biztosítani tudják a város és a megye lakosságának élelmezését. Azt kérjük szakszervezeti vezető­inktől, sürgősen tisztázzák, hogy szakszervezetünk működhet-e to­vább. Legyen vezetőségválasztás (Rutkovszki elvtárs, Miskolci Fűtő­ház.) Hozzászólásában az új szakszei'- vezeti törvénnyel, a tagdíjfizetéssel, a társadalombiztosítással, a nyugdíj­jal kapcsolatos dolgokról szólt. Majd elmondotta, hogy az üzemük dolgo­zói kérik, legyen új szakszervezeti vezetőségválasztás. Nagyobb megbecsülést a műszakiaknak (Kovács elvtárs BVK.) Nem értek azzal egyet, hogy a kezdő mérnökök és technikusok annyi fizetést kap­nak, mint egy betanított segédmun­kás. A műszakiak fizetését sürgősen rendezni kell. Majd arról szólt, hogy Magyarországon az elmúlt hónapok eseményei azért következtek be, mert nártunk, kormányunk bizonyos kérdésekben gyenge volt. A továb­biakban a sztrájkjogról beszélj Hangsúlyozta, hogy a mi országunk­ban nincs szükség sztrájkra. Havonta két hangversenyt rendez a Miskolci Zeneművészeti Szakiskola A miskolci Zeneművészeti Szak­iskola tanári kara a város zenei éle­tének fejlesztése érdekében elhatá­rozta, hogy az iskolaév második fe­létől kezdődően minden hónapban két hangversenyt rendez, egyet a tanárok és egyet a növendékek köz­reműködésével. Az első tanári hang­versenyt február 25-én, hétfőn este 6 órakor tartják az intézet nagy­termében. A műsoron Bach, Beet­hoven, Mozart, Liszt, Händel és Er- kel-számok szerepelnek. Közremű­ködik orgonajátékával Virágh End­re, gordonkán Gombos Ferenc zongorán Ág Magda és Szűcs Ilonka Kováts Irén énekszámmal, az inté zet szimfonikus zenekara Gombás Ferenc és az intézet vegyeskara és zenekara dr. Bellákné. Wesszprémv Ilona vezényletével. Amint a szakis­kola vezetősége közölte szerkesztő­ségünkkel, jegyek 10, 8 és 6 forintos árban a szakiskola irodahelyiségé­ben válthatók. A Zeneművészeti Szakiskola tanári kara hangverse­nyének teljes bevételi díját a Ma­gyar Vöröskeresztnek adja át. A TAPOLCAI thermál-fürdőnket minden héten szombaton és vasárnap reggel 9-től este 6-ig nyitva tartjuk MISKOLCI VÍZMÜVEK ÉS FÜRDŐK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents